Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-02 / 181. szám, szerda

A kongresszus határozatainak megvalósítása útján Mint mindenütt, az ipolyi téglagyárakban is élénk visszhangot kel­tettek pártunk XI. kongresszusának határozatai. Most a határozatok fényénél még világosabb a cél. Megacélozódnak a munkások karjai, felszítják a dolgozók munkakedvét az olcsóbb és több építkezési anyag gyártására. A vállalat losonci üzemében kelle­mes érzés fogja el a látogatót. Meg­elégedett emberek közé kerül, akik büszkén mutogatják gyáruk újjáépü­lését, kiszélesítését, korszerűsítését. Elsősorban a teljesen automatizált nyerstéglakészítést, ami levette a ne­héz testi munkát a dolgozók válláról. Továbbá a hatalmas szárítók, az újonnan épített felvonók. — De ez még nem minden — mondja Bača István elvtárs, az üze­mi pártszervezet elnöke, és megmu­togat néhány más dolgot is. Például a kemencék fűtését is automatizál­ták. Egyenletesebb lett az • égetés s javuit a minőség. De talán minden­nél legfontosabb az emberről való gondoskodás. Elkészítették az új fürdőt is. Alig ismeri meg az ember azokat, akikkel a kemencénél vagy másutt beszélt, mert szépen felöltöz­ve, frissen, tisztán hagyják el máso­dik otthonukat, az üzemet. Akikkel beszéltünk, azt mondták: „Nézd, elv­társ, mindez az üzem dolgozói szor­gos munkájának gyümölcse. A mi ke­zünk teremtette mindazt, ami új és haladó a gyártban." A hibákat sem takargatják. Ügy beszélnek a bajok­ról, hogy bizonyára hamarosan kikü­szöbölik őket. Az üzem újjáépítésétől elválasztha­tatlan a kommunisták munkája. Nem is olyan régen, egy-két évvel ezelőtt, amikor a sok baj miatt az emberek elégedetlenkedtek, ők öntöttek bi­zalmat a csüggedőkbe. S ha valakinek a fejébe szállt a dicsőség, ők intet­ték szerénységre, mértéktartásra, jó­zan szemléletre. Az üzem dolgozói­nak szorgalma, a gazdasági vezetők hozzáértése mellett az üzemi párt­szervezetnek oroszlánrésze van ab­ban, hogy az új berendezést szak­szerűen kihasználják s az első fél­évben majdnem félmillió égetett téglát adtak terven felül az építé­szetnek. Ha valahol hiba volt, elma­radás mutatkozott, mindig akadt a pártszervezetben valaki, aki segített. Ha az üzemi pártszervezet valamire felfigyelt, valamilyen hibát meglátott, arról rövid idő múlva már csak úgy lehetett bfszélni: „Volt, de már nincs." * A kommunisták elhárítják az aka­dályokat. Mindenütt idejében közbe­lépnek. Az üzem, de a vállalat-igaz­gatóság tagjai is sokat tudnának beszélni arról, hányszor „mosta meg" a gazdasági vezetők fejét hol az egyik, hol a másik üzem pártszerve­zete. Előfordult, hogy egyesek bosz­szankodtak a bíráló szavakért — amelyek bizony gyakran elég élesek -, de most már látják, hogy bírálat nélkül nem boldogulnának. Mondja is Ján Klas elvtárs, a vállalat fiatal főmérnöke, hogy az igazgató annak örül a legjobban, hogy az üzemek pártszervezetei egyre rendszereseb­ben figyelik munkáját. S ha elvéti a lépést, azonnal jelentkeznek, szól­nak. Sőt, mind gyakrabban már a botlás előtt figyelmeztetik. Éppen ennek eredménye, hogy amíg ,1956-ban 360 000 nyerstégla fagyott meg a téli hónapokban, 1957-ben 250 000 (mivel a legtöbb üzemben még nincs műszá­rító), az idén már csak 80 000 veszett kárba. Egy ilyen nagy vállalatnál, ahol az üzemek más-más faluban és járásban vannak, maga az igazgató nem juthat el mindenüvé mindennap. De a kommunisták mindenütt ott vanak s tudják, milyenek a felada­tok, mi a kötelességük. A kommunisták jókor figyelmez­tették a vállalat-igazgatóság párt­alapszervezetét, hogy necsak a nyers és égetett tégla számával, hanem azokkal is törődjenek, akik mindezt készítik. Ha az üzemekbe mennek, különösen a távolabb esőkbe, beszél­gessenek az emberekkel. Sokat szá­mít a jó, meggyőző szó, az iránymu­tatás. A vállalat igazgatóságának pártalapszervezete megszívlelte a jó tanácsot. Arra neveli tagjait, hogy minden ügy elintézésénél, problémák megoldásánál elvtársi beszélgetések­kel, jó tanácsokkal hozzák közelebb az üzemek dolgozóit a vállalat igaz­gatóságához. Mert csakis így lehet kikerülni az egyoldalú, hibás intéz­kedéseket. Igazán nagyon fontos most ez, mert az első félév termelési feladatainak teljesítéséért folyik a harc. Közismert, hogy a munkás, aki egész munkanapját, dolgos életének nagy részét a nyerstégla készítésénél és az égetőkemencénél tölti el, meg­lát sok mindent, amit még a legkép­zettebb mérnök, vagy igazgató sem vesz észre. Az sem titok, hogy a fe­gyelem ott a legszilárdabb, (a losonci üzem példa erre), ahol a dolgozók világosan látják munkájuk célját, összefüggését, a nagy építkezésekkel. Mária feluchová és Katarína Kiláč­ková például felháborodva mondták el, hogy az előző nap 20 000 nyers­tégla helyett csak 14 800-at gyártot­tak, mert Német Emil mesterük nem gondoskodott idejében az elraktáro­zásról. Bátran szóvá teszik bizony, hogy miatta órákon át tétlenül kel­lett vesztegelniök, így megtanulja hol követett el hibát. A pártszerve­zet jó" munkája nyomán fokozódik a kommunisták és a pártonkívüli dol­gozó tömegek aktivitása, a pártunk XI. kongresszusán hozott határozatok valóra váltására. A nap már búcsúzott, amikor a vállalat tornaijai üzemébe érkeztünk. De Letanovszky István elvtárs, a tég­lagyár vezetője még mindig a mun­kahelyeket járta, ő azt tartja, nem dolgozik jól az a vezető, aki csupán a mesterek és műszaki vezeüők be­számolóiból tájékozódik, s nem is­meri eléggé, hol, miért akadozik az egyenletes termelés, mit javasolnak az egyszerű dolgozók. Módszerének helyességét az eredmények igazolják. 40 800 darab lyukacsos tömböt ké­szítettek terven felül az első félév­ben, amely 30 családi ház építésére elég. Igaz, a téglaégetéssel kissé le­maradtak, de a harmadik negyedév­ben behozzák mulasztásukat. Leta­novszky elvtárs megemlítette, hogy a kongresszus után sokkal több se­gítséget vár a pártszervezettől és a szakszervezet üzemi bizottságától a fegyelmezett munka légkörének ki­alakításában, hogy a lógósok, közöt­tük Richter Ľubomír, elszigetelődje­nek és a jobb érzésüek megemberel­jék magukat. Vannak olyanok, akik­kel többet kellene foglalkozni. Az üzemi pártszervezet bizottsága fele­lős a politikai agitációs munkáért. Súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy a falra erősített jelszavak pótolhat­ják az egyéni meggyőzést. A pártbi­zottság tagjai helyesen követelik a fegyelmezettebb munkát. Ellátogattunk a vállalat ajnácskői téglagyárába is, hogy megtudjuk, ho­gyan teljesítették pártunk kongresz­szusára tett ígéretüket. Klaudiny Pál, az üzem vezetője elmondta, hogy az első félévi feladatokat teljesítették, sőt 103 ezer nyers és 40 000 égetett téglát gyártottak terven felül. Dicsé­retet érdemelnek tehát az üzem dol­gozói, akik derekasan megállták he­lyüket. De hogy továbbra is leküzd­jenek minden akadályt, öntsenek éle­tet az üzemi pártszervezet munkájá­ba, necsak olvassák, de tanulmányoz­zák is pártunk kongresszusának anyagát. A gazdasági eredmények igazolják ugyan, hogy az idén sokat javult a pártszervezet irányító mun­kája, de a politikai munka színvonala bizony még nem a legjobb. A terme­lés pártellenőrzése címén nem adhat­nak utasításokat, nem intézkedhetnek az üzemvezető helyett. (Ahogy ezt Búzák Ignác elképzeli.) Az ilyesmi nem segítené elő a rendet, a jobb ter­melést. hanem zűrzavart idézne elő. Akkor jó a pártellenőrzés, ha nem köti meg a gazdasági vezető kezét, ha a pártszervezet nem helyette dolgozik, hanem bírálattal, javasla­tokkal, lelkesítéssel a jó munkára, határozott okos vezetésre serkenti őt. Az a kommunista és pártbi­zottsági tag tudja ezt a legjobban elősegíteni, aki alaposan ismeri pár­tunk határozatait, s politikailag és szakmailag egyaránt képezi magát. A vállalat nyolc gyára közül mind­össze háromban jártunk. Mindenütt lelkesedésre, egyre többet termelni akaró munkásokra és vezetőkre ta­láltunk. De egy üzemi pártszervezet sem várakozik — hallottuk több elv­társtól -. A pártkongresszus befe­jeztével mozgalmasabb napok kö­szöntöttek a pártszervezetekre, a kommunistákra. Vitatkoznak, tervez­getnek, hogyan lehet a legjobban hasznosítani a kongresszus útmuta­tásait. Meg vannak győződve arról is, hogy az építkezéseken fellendül a munka s rövidesen kiürítik a tégla­gyárak udvarait, ahol egy- és fél millió tégla, fedőcserép és cement­keverékből készített tömbök foglalják el a helyet és fékezik elhatározásaik valóra váltását, a minél több épü­letanyag gyártását. ERDÖSI EDE Kongresszus után Kassán Határtalan a dolgozók bizalma a párt politikája iránt Bizonyítja ezt, hogy csak jú­niusban Kassán 46-an kérték a párttá felvételüket. További 83 tagjelölt felvételét már az üzemi pártvezetőségekben le­tárgyalták, de még a taggyű­lés elé nem kerülhettek. Valamennvi kassai üzemben röpgyüléseken tárgyalták meg Antonín Novotný elvtársnak, a párt első titkárának a XI. kongresszuson elmondott be­számolóját. A Szlovákia Magnezitbányák kassai üzeme a kongresszus ideje alatt újabb kötelezettségvállalást tett: ter­ven felül 400 tonna magnezitet ter­melnek és ezenfelül 100 tonna mag­nezitet égetnek ki a bányásznapig. A városi autóbusz és villamos üzemben az alkalmazottak 96 száza­léka vett részt a gyűlésen. A vitá­ban felszólalók kifejezésre juttatták az üzem dolgozóinak egyetértését a párt politikájával és az ipari és me­zőgazdasági fellendülésre tett hatá­rozatokat magukévá tették. Elhatározták, hogy a vállalat kere­tével működő autóbasz és villamos járatokat még tökéletesebbé és az utazó közönség részére kényelmeseb­bé teszik, ezért már augusztusban és szeptemberben növelik a járatok szá­mát s így naponta 104 kilométerrel több utat tesznek meg a villamosok^ Az esti határidőt is egy órával kitol­ják. * * * Az egyesült nagykereskedelem dol­gozói röpgyülésen értékelték a vál­lalat kötelezettség vállalását és an­nak teljesítését. Megállapították, hogy a felajánlásokat túlteljesítették. Az önköltség csökkentésével, a munka­termelékenység emelésével és az ak­kumuláció fokozásával 146 865 koro­nát takarítottak meg és az egyéni kötelezettségvállalásokat is teljesí­tették, s ez további 27 624 korona megtakarítást jelent. Az Állami Tervhivatal dolgozói váll.' lták, hogy ?z építkezési költsé­oeket - lakásnál 75 ezer koroná­ról 70 ezerre csökkentik. Az eddigi eredmény: egy lakást 69 900 koro­náért építenek. A Keletszlovákiai Malomban a dol­gozók lelkesedése a kongresszus elő­készületi idején lehetővé tette, hogy az önköltségeket 100 ezer koronával csökkentsék és ezt a pénzt, mint terven felüli akkumulációt az állami költségvetésbe adják be. Bányászaink betartották adott szavukat Munkagyőzelmekről szóló jelentések érkeznek a Handlovai Nagybánya minden üzeméből. Valamennyi munkahely teljesítette, mi több, legnagvobbrészben túl is teljesí­tette a XI. pártkongresszusra adott kötelezettségvállalásait. A handlovai bányászok összteljesítménye előzetes számítások szerint jóval felülmúlja azt, amit hónapokkal ezelőtt ígértek. Az első és második negyedévben ugyanis ígéretük szerint terven fe­lü 12 053 tonna szenet kel­lett volna kibányászniok és 351 folyó­méter folyosót kellett volna hajtaniok. A kongresszus előtti' napokban el­lenőrizték az adott szó teljesítését és örömmel állapították meg, hogy júnijs 9-ig terven felül 15 874 tonna szenet termeltek ki és 742 folyóméter hosszú folyosót hajtottak. Az egyes bányaüzemek teljesítmé­nye a következőképpen alakult. Az Északi Bánya dolgozói az év első két negyedében terven felül 2400 ton­na szén kibányászására kötelezték magukat. Adott szavukat kétszeresen valóra váltották, mert 4953 tonnával szárnyalták túl az állami tervet. A Nyugati Bányában az ev első hónapjaiban a terv teljesítése nem volt a legjobb. A rossz bányászati le­hetőségeik a szinte megoldhatatlannak látszó problémák egész sorát idézték elő; így a Nyugati Bánya az első negyedévben nem is vett részt az egészüzemi munkaversenyben. A Nyugati Bánya dolgozói időköz­ben kiegyenlítették a 4700 tonnányi hiányukat. Az új Nyugati Bányáról keletkezése óta csaik csupa jót hallunk. Ez évben is 7400 tonna szénnel toldották meg az ál'amá tervet. Különösen kiemel­kedő eredményeket értek el a Dénes, Tršov és a Majerský csoportok. S. B. Már őket is észrevették Čajkou utcáin sétálok. Nézegetem a templomtornyot, a kisebb kastélynak is beillő, a többi ház fölé emelkedő tiszta téglaházakat, a jellegzetes ru­házatot, amit az asszonynép mindmáig visel e vidéken. Egy emberrel, Anton Mihály elv­társsal beszédbe elegyedek. Kevés kérdezősködésre feltárja a szövetkezet dolgait. — Mi voltunk azok, akikre ujjal mu­togattak. A környéken mindenki tudta, hogy Cajkov az utolsó, amiben elsőnek kellett volna lennie. Nem nagy biztatás, de a hangsúly bizalmat előlegező, valamit sejtető. Közben a szövetkezet irodájának a kilincsét próbálom lenyomni, de hasz­talanul: — Nincs ott senki. Elment a köny­velő is, a sertéseket adják át. — Akkor mégis van mit eladni. — Most már van. — S eddig? — Eddig? Mit is mondjak, a terme­lési tervet ritkán teljesítettük, a pénzügyit meg a harmadára sem. — S maga kicsoda, hogy mindezt jól tudja? — A falusi pártszervezet elnöke va­gyok. Széket húz maga alá, s beszélni kezd hosszan a szövetkezetről, mesz­szire nyúlva, nem takargatva a hi­bákat. Látom rajta, jól tudja, látja, érzi egyesek igyekvését, s a hézagot a munkában. Tudja azt is, hogy már őket is észrevették, feljebb is, amikor megtiszteltetésnek veszi, hogy a szö­vetkezeti napot a falujukban tartják meg. A járásit. Ez nem kis szó Caj­kovon, hisz úgy mutogattak rájuk ez­előtt, akár a számkivetettekre. Hogy mégis rászolgáltak az ellen­kezőjére, az az eredményeiknek kö­szönhető. Mert másként nem is lehet. A szép szemért senkinek sem jár di­cséret. Erről az új könyvelő beszél bőveb­ben, aki, miután a mázsálásnál elvé­gezte teendőit, megérkezett. Csak rövid ideje illeszkedik ebbe a környezetbe, ebbe a lobbanékony, vál­tozó emberközösségbe, s egyéniségé­vel, személyével előremozdító. — Sokat nem tudok mondani — így kezdte. — Összpontosítottunk, a ta­goktól felvásároltuk a felesleges állat­állományt. A sok és kevés fogalma viszony­lagos, valamihez hozzá kell mérni. S ha már itt tartunk, eszünkbe jut a pártkongresszuson elhangzott egy és más a mezőgazdaságról, ezt irány- és értékmutatónak uéue, s ehhez hason­lítva az elmondottakat, állítható, a könyvelő sokat mondott. Részleges elöreugrás, de konkréten eddig még keveset szóltunk, amolyan kézzelfoghatóbb dologról. Nézzük te­hát azt is, — úgy mennyiségileg. Kezdjük a súlyfektetéssel, hisz ma­napság szókincsünket szívesen gya­rapítjuk közhasznú eredetiségekkel. Tehát ez idén minden igyekezet az állatállomány hasznosítására irányul. Ezelőtt három szövetkezetes — férfi munkaerő — bajlódott a sertésekkel, elfogyott vagy kétszáz munkaegység, s a malacszaporulat januárban tizen­négy darab volt. S ebből csodák cso­dája, egy megamaradt magnak, a töb­bi búcsút mondott ennek az árnyék­világnak. Március közepe táján a szövetkezet vezetősége úgy látta jónak, mások jobban tudnának a sertésekkel baj­lódni, s a három férfi helyére két asszony ment, a hizlaldában ugyancsak — mondjuk így — leváltották az etetőket. Nem lehet tudni, a kiváló Sajkovi bor ártott-e a férfiaknak, de annyi bizonyos, hogy a malacszaporulat nyolcvannégy lett s ebből — talán a a forma kedvéért — csak egy malac döglött meg. Hiába, puhábbak a női kezek. Ezután az elválasztott rňalacok is nehezebbek lettek, 6 kilóval. Megint csak elöreugrás és nem kicsi. Tavaly csak 84 mázsa sertéshúst ad­tak be, most meg alig telt el a fél esztendő és már 124 mázsát írtak a javukra. Azonfelül 15 mázsa szabad el­adásra már lement, s ötven mázsára szerződés van. Így vannak a tejjel is. Tavaly csak 6600 litert adtak be, ez idén fél év alatt 12 600 literrel dicsekedhetnek. Aztán tavaly mindössze három kazal szénájuk volt, most kilenc, van ben­nük vagy harminc vagon. A sertéshúsnál dupla a haszon fele költséggel s ez is nagy előrehaladás. (•d) Válasz az Űj Szó két cikkére A kommunista sajtó mindig kitűnt azzal, hogy szoros kapcsolatot tartott fenn a néppel. így volt ez a múltban, így van ez ma is. A felszabadulás után a szocialista építés szervezője lett. Népszerűsítette az elért eredményeket, serkentette, vezette a dol­gozókat az egész ország érdekeit szolgá'ó feladatok teljesítésére. Az el­ért eredmények népszerűsítése mellett azonban a hibák fölött sem hunyt szemet soha. A hibák föltárásakor minden esetben a segíteni­akarás volt az előttünk lebegő cél. Eöltárni, rámutatni a hibákra, hogy azokat minél gyorsabban és határozottabban el lehessen távolítani. Lapunk bírálatát a helyi és felsőbb szervek minden esetben szívesen fo­gadják és megteszik a kellő intézkedéseket a bírált hibák eltávolítása érdekében. Hogy példákkal is éljünk, két levelet említünk men. Az egyik a bussai HNB-töl érkezett, a másikat Sztudva László, az Ipolysági Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője küldte. Miről is volt szó ezekben a levelekben? Uolyó év április 25-i számunk­-*- ban Szarka István munkatár­sunk „Az új helyzet új feladatokat szül" című írásában többek között bírálta a pereszlényi falusi pártszer­vezet munkáját, rámutatott arra, hogy míg a környékbeli szövetkeze­tek rohamosan fejlődnek, a peresz­lényiek lemaradnak. Többek között szó volt arról, hogy a múlt évben a pereszlényiek — míg a többi sző­ve tkezetesek 400 — 500 mázsás hek­tárhozamokat értek el cukorrépá­ból — csak 50 — 90 mázsát termel­tek egy-egy hektáron. A járási nemzeti bizottság a helyi szervekkel foglalkozott a szövetkezet fejlődését gátló problémákkal s vá­laszlevelükben többek között ezt ír­ták: „Szarka elvtárs a munka meg­javítását a pártszervezet munkájá­nak megjavításában látja. Ez az út­mutatás helyes és magunkévá is tet­tük. A falusi pártszervezet minden téren megkapja a kellő segítséget. Meggyőződésünk hogy az aktívabb pártmunka a szövetkezeti gazdálko­dás megjavulásához vezet, s belát­ható időn belül a pereszlényiekről is úgy lehet majd írni, mint az Ipoly­sági járás egyik legjobb szövetke­zetéről. Az előrehaladás látható je­lei máris mutatkoznak. A szövetke­zet több mint 50 földművessel bő­vül A helyi pártszervezet aktív se­gítségével megvalósították a jutal­mazás helyes elvét s minden munkát idejében és jól végeznek. IV égy nappal az említett cikk ~ megjelenése után Méry Ferenc elvtárs riportja: „Nem jó gazdaság az, amelyben szanaszéjjel a jószág" jelent meg. Méry elvtárs írásában bírálja a bussai szövetkezeteseket, mert állatállományuk még nincs kö­zös istállókban elhelyezve, mivel még nincs is ilyen alkalmatosságuk. Rá­mutat arra, hogy a szövetkezet már az idén megkezdte az építkezést, de építőanyaghiány miatt nem tudták folytatni. Ezért a falusi pártszer­vezet mellett a HNB-t is felelős­sé teszi: „Segítséget vár e tekintet­ben a szövetkezet és jó tanácsot a tagság a helyi pártszervezettől és a helyi nemzeti bizottságtól!" A jóakaratú bírálatot a bussai ve­zetők megszívlelték. Válaszlevelük­ben elismerik, hogy a bírálat jogos és igazságos volt s egyben ígéretet is tettek (és ez a legfontosabb), hogy az állatok közös istállózása kö­rüli bajokat rövid időn belül orvo­solni fogják. A szövetkezet számára 98 férőhelyes tehénistállót még az idén fölépít a járási építkezési kom­binát. Ezenfelül a HNB támogatásá­val a szövetkezet saját erejéből még egy sertésistállót is felépít. Hogy a tehenek tejhozama is lényegesen nö­vekedjék, a szövetkezet az idén 1000 köbméter silótakarmányt készít. Befejezésül még csak annyit sze­retnénk megemlíteni, hogy örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a dolgozók helyesen reagálnak a bírálatra és tőlük telhetően min­dent megtesznek, hogy minél gyor­sabban megoldják a nehézségeket. ÜJ SZÖ 5 * 1958. július 2,..

Next

/
Oldalképek
Tartalom