Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-02 / 181. szám, szerda

A kongresszus határozatainak megvalósítása útján Mint mindenütt, az ipolyi téglagyárakban is élénk visszhangot keltettek pártunk XI. kongresszusának határozatai. Most a határozatok fényénél még világosabb a cél. Megacélozódnak a munkások karjai, felszítják a dolgozók munkakedvét az olcsóbb és több építkezési anyag gyártására. A vállalat losonci üzemében kellemes érzés fogja el a látogatót. Megelégedett emberek közé kerül, akik büszkén mutogatják gyáruk újjáépülését, kiszélesítését, korszerűsítését. Elsősorban a teljesen automatizált nyerstéglakészítést, ami levette a nehéz testi munkát a dolgozók válláról. Továbbá a hatalmas szárítók, az újonnan épített felvonók. — De ez még nem minden — mondja Bača István elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke, és megmutogat néhány más dolgot is. Például a kemencék fűtését is automatizálták. Egyenletesebb lett az • égetés s javuit a minőség. De talán mindennél legfontosabb az emberről való gondoskodás. Elkészítették az új fürdőt is. Alig ismeri meg az ember azokat, akikkel a kemencénél vagy másutt beszélt, mert szépen felöltözve, frissen, tisztán hagyják el második otthonukat, az üzemet. Akikkel beszéltünk, azt mondták: „Nézd, elvtárs, mindez az üzem dolgozói szorgos munkájának gyümölcse. A mi kezünk teremtette mindazt, ami új és haladó a gyártban." A hibákat sem takargatják. Ügy beszélnek a bajokról, hogy bizonyára hamarosan kiküszöbölik őket. Az üzem újjáépítésétől elválaszthatatlan a kommunisták munkája. Nem is olyan régen, egy-két évvel ezelőtt, amikor a sok baj miatt az emberek elégedetlenkedtek, ők öntöttek bizalmat a csüggedőkbe. S ha valakinek a fejébe szállt a dicsőség, ők intették szerénységre, mértéktartásra, józan szemléletre. Az üzem dolgozóinak szorgalma, a gazdasági vezetők hozzáértése mellett az üzemi pártszervezetnek oroszlánrésze van abban, hogy az új berendezést szakszerűen kihasználják s az első félévben majdnem félmillió égetett téglát adtak terven felül az építészetnek. Ha valahol hiba volt, elmaradás mutatkozott, mindig akadt a pártszervezetben valaki, aki segített. Ha az üzemi pártszervezet valamire felfigyelt, valamilyen hibát meglátott, arról rövid idő múlva már csak úgy lehetett bfszélni: „Volt, de már nincs." * A kommunisták elhárítják az akadályokat. Mindenütt idejében közbelépnek. Az üzem, de a vállalat-igazgatóság tagjai is sokat tudnának beszélni arról, hányszor „mosta meg" a gazdasági vezetők fejét hol az egyik, hol a másik üzem pártszervezete. Előfordult, hogy egyesek boszszankodtak a bíráló szavakért — amelyek bizony gyakran elég élesek -, de most már látják, hogy bírálat nélkül nem boldogulnának. Mondja is Ján Klas elvtárs, a vállalat fiatal főmérnöke, hogy az igazgató annak örül a legjobban, hogy az üzemek pártszervezetei egyre rendszeresebben figyelik munkáját. S ha elvéti a lépést, azonnal jelentkeznek, szólnak. Sőt, mind gyakrabban már a botlás előtt figyelmeztetik. Éppen ennek eredménye, hogy amíg ,1956-ban 360 000 nyerstégla fagyott meg a téli hónapokban, 1957-ben 250 000 (mivel a legtöbb üzemben még nincs műszárító), az idén már csak 80 000 veszett kárba. Egy ilyen nagy vállalatnál, ahol az üzemek más-más faluban és járásban vannak, maga az igazgató nem juthat el mindenüvé mindennap. De a kommunisták mindenütt ott vanak s tudják, milyenek a feladatok, mi a kötelességük. A kommunisták jókor figyelmeztették a vállalat-igazgatóság pártalapszervezetét, hogy necsak a nyers és égetett tégla számával, hanem azokkal is törődjenek, akik mindezt készítik. Ha az üzemekbe mennek, különösen a távolabb esőkbe, beszélgessenek az emberekkel. Sokat számít a jó, meggyőző szó, az iránymutatás. A vállalat igazgatóságának pártalapszervezete megszívlelte a jó tanácsot. Arra neveli tagjait, hogy minden ügy elintézésénél, problémák megoldásánál elvtársi beszélgetésekkel, jó tanácsokkal hozzák közelebb az üzemek dolgozóit a vállalat igazgatóságához. Mert csakis így lehet kikerülni az egyoldalú, hibás intézkedéseket. Igazán nagyon fontos most ez, mert az első félév termelési feladatainak teljesítéséért folyik a harc. Közismert, hogy a munkás, aki egész munkanapját, dolgos életének nagy részét a nyerstégla készítésénél és az égetőkemencénél tölti el, meglát sok mindent, amit még a legképzettebb mérnök, vagy igazgató sem vesz észre. Az sem titok, hogy a fegyelem ott a legszilárdabb, (a losonci üzem példa erre), ahol a dolgozók világosan látják munkájuk célját, összefüggését, a nagy építkezésekkel. Mária feluchová és Katarína Kiláčková például felháborodva mondták el, hogy az előző nap 20 000 nyerstégla helyett csak 14 800-at gyártottak, mert Német Emil mesterük nem gondoskodott idejében az elraktározásról. Bátran szóvá teszik bizony, hogy miatta órákon át tétlenül kellett vesztegelniök, így megtanulja hol követett el hibát. A pártszervezet jó" munkája nyomán fokozódik a kommunisták és a pártonkívüli dolgozó tömegek aktivitása, a pártunk XI. kongresszusán hozott határozatok valóra váltására. A nap már búcsúzott, amikor a vállalat tornaijai üzemébe érkeztünk. De Letanovszky István elvtárs, a téglagyár vezetője még mindig a munkahelyeket járta, ő azt tartja, nem dolgozik jól az a vezető, aki csupán a mesterek és műszaki vezeüők beszámolóiból tájékozódik, s nem ismeri eléggé, hol, miért akadozik az egyenletes termelés, mit javasolnak az egyszerű dolgozók. Módszerének helyességét az eredmények igazolják. 40 800 darab lyukacsos tömböt készítettek terven felül az első félévben, amely 30 családi ház építésére elég. Igaz, a téglaégetéssel kissé lemaradtak, de a harmadik negyedévben behozzák mulasztásukat. Letanovszky elvtárs megemlítette, hogy a kongresszus után sokkal több segítséget vár a pártszervezettől és a szakszervezet üzemi bizottságától a fegyelmezett munka légkörének kialakításában, hogy a lógósok, közöttük Richter Ľubomír, elszigetelődjenek és a jobb érzésüek megembereljék magukat. Vannak olyanok, akikkel többet kellene foglalkozni. Az üzemi pártszervezet bizottsága felelős a politikai agitációs munkáért. Súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy a falra erősített jelszavak pótolhatják az egyéni meggyőzést. A pártbizottság tagjai helyesen követelik a fegyelmezettebb munkát. Ellátogattunk a vállalat ajnácskői téglagyárába is, hogy megtudjuk, hogyan teljesítették pártunk kongreszszusára tett ígéretüket. Klaudiny Pál, az üzem vezetője elmondta, hogy az első félévi feladatokat teljesítették, sőt 103 ezer nyers és 40 000 égetett téglát gyártottak terven felül. Dicséretet érdemelnek tehát az üzem dolgozói, akik derekasan megállták helyüket. De hogy továbbra is leküzdjenek minden akadályt, öntsenek életet az üzemi pártszervezet munkájába, necsak olvassák, de tanulmányozzák is pártunk kongresszusának anyagát. A gazdasági eredmények igazolják ugyan, hogy az idén sokat javult a pártszervezet irányító munkája, de a politikai munka színvonala bizony még nem a legjobb. A termelés pártellenőrzése címén nem adhatnak utasításokat, nem intézkedhetnek az üzemvezető helyett. (Ahogy ezt Búzák Ignác elképzeli.) Az ilyesmi nem segítené elő a rendet, a jobb termelést. hanem zűrzavart idézne elő. Akkor jó a pártellenőrzés, ha nem köti meg a gazdasági vezető kezét, ha a pártszervezet nem helyette dolgozik, hanem bírálattal, javaslatokkal, lelkesítéssel a jó munkára, határozott okos vezetésre serkenti őt. Az a kommunista és pártbizottsági tag tudja ezt a legjobban elősegíteni, aki alaposan ismeri pártunk határozatait, s politikailag és szakmailag egyaránt képezi magát. A vállalat nyolc gyára közül mindössze háromban jártunk. Mindenütt lelkesedésre, egyre többet termelni akaró munkásokra és vezetőkre találtunk. De egy üzemi pártszervezet sem várakozik — hallottuk több elvtárstól -. A pártkongresszus befejeztével mozgalmasabb napok köszöntöttek a pártszervezetekre, a kommunistákra. Vitatkoznak, tervezgetnek, hogyan lehet a legjobban hasznosítani a kongresszus útmutatásait. Meg vannak győződve arról is, hogy az építkezéseken fellendül a munka s rövidesen kiürítik a téglagyárak udvarait, ahol egy- és fél millió tégla, fedőcserép és cementkeverékből készített tömbök foglalják el a helyet és fékezik elhatározásaik valóra váltását, a minél több épületanyag gyártását. ERDÖSI EDE Kongresszus után Kassán Határtalan a dolgozók bizalma a párt politikája iránt Bizonyítja ezt, hogy csak júniusban Kassán 46-an kérték a párttá felvételüket. További 83 tagjelölt felvételét már az üzemi pártvezetőségekben letárgyalták, de még a taggyűlés elé nem kerülhettek. Valamennvi kassai üzemben röpgyüléseken tárgyalták meg Antonín Novotný elvtársnak, a párt első titkárának a XI. kongresszuson elmondott beszámolóját. A Szlovákia Magnezitbányák kassai üzeme a kongresszus ideje alatt újabb kötelezettségvállalást tett: terven felül 400 tonna magnezitet termelnek és ezenfelül 100 tonna magnezitet égetnek ki a bányásznapig. A városi autóbusz és villamos üzemben az alkalmazottak 96 százaléka vett részt a gyűlésen. A vitában felszólalók kifejezésre juttatták az üzem dolgozóinak egyetértését a párt politikájával és az ipari és mezőgazdasági fellendülésre tett határozatokat magukévá tették. Elhatározták, hogy a vállalat keretével működő autóbasz és villamos járatokat még tökéletesebbé és az utazó közönség részére kényelmesebbé teszik, ezért már augusztusban és szeptemberben növelik a járatok számát s így naponta 104 kilométerrel több utat tesznek meg a villamosok^ Az esti határidőt is egy órával kitolják. * * * Az egyesült nagykereskedelem dolgozói röpgyülésen értékelték a vállalat kötelezettség vállalását és annak teljesítését. Megállapították, hogy a felajánlásokat túlteljesítették. Az önköltség csökkentésével, a munkatermelékenység emelésével és az akkumuláció fokozásával 146 865 koronát takarítottak meg és az egyéni kötelezettségvállalásokat is teljesítették, s ez további 27 624 korona megtakarítást jelent. Az Állami Tervhivatal dolgozói váll.' lták, hogy ?z építkezési költséoeket - lakásnál 75 ezer koronáról 70 ezerre csökkentik. Az eddigi eredmény: egy lakást 69 900 koronáért építenek. A Keletszlovákiai Malomban a dolgozók lelkesedése a kongresszus előkészületi idején lehetővé tette, hogy az önköltségeket 100 ezer koronával csökkentsék és ezt a pénzt, mint terven felüli akkumulációt az állami költségvetésbe adják be. Bányászaink betartották adott szavukat Munkagyőzelmekről szóló jelentések érkeznek a Handlovai Nagybánya minden üzeméből. Valamennyi munkahely teljesítette, mi több, legnagvobbrészben túl is teljesítette a XI. pártkongresszusra adott kötelezettségvállalásait. A handlovai bányászok összteljesítménye előzetes számítások szerint jóval felülmúlja azt, amit hónapokkal ezelőtt ígértek. Az első és második negyedévben ugyanis ígéretük szerint terven felü 12 053 tonna szenet kellett volna kibányászniok és 351 folyóméter folyosót kellett volna hajtaniok. A kongresszus előtti' napokban ellenőrizték az adott szó teljesítését és örömmel állapították meg, hogy júnijs 9-ig terven felül 15 874 tonna szenet termeltek ki és 742 folyóméter hosszú folyosót hajtottak. Az egyes bányaüzemek teljesítménye a következőképpen alakult. Az Északi Bánya dolgozói az év első két negyedében terven felül 2400 tonna szén kibányászására kötelezték magukat. Adott szavukat kétszeresen valóra váltották, mert 4953 tonnával szárnyalták túl az állami tervet. A Nyugati Bányában az ev első hónapjaiban a terv teljesítése nem volt a legjobb. A rossz bányászati lehetőségeik a szinte megoldhatatlannak látszó problémák egész sorát idézték elő; így a Nyugati Bánya az első negyedévben nem is vett részt az egészüzemi munkaversenyben. A Nyugati Bánya dolgozói időközben kiegyenlítették a 4700 tonnányi hiányukat. Az új Nyugati Bányáról keletkezése óta csaik csupa jót hallunk. Ez évben is 7400 tonna szénnel toldották meg az ál'amá tervet. Különösen kiemelkedő eredményeket értek el a Dénes, Tršov és a Majerský csoportok. S. B. Már őket is észrevették Čajkou utcáin sétálok. Nézegetem a templomtornyot, a kisebb kastélynak is beillő, a többi ház fölé emelkedő tiszta téglaházakat, a jellegzetes ruházatot, amit az asszonynép mindmáig visel e vidéken. Egy emberrel, Anton Mihály elvtárssal beszédbe elegyedek. Kevés kérdezősködésre feltárja a szövetkezet dolgait. — Mi voltunk azok, akikre ujjal mutogattak. A környéken mindenki tudta, hogy Cajkov az utolsó, amiben elsőnek kellett volna lennie. Nem nagy biztatás, de a hangsúly bizalmat előlegező, valamit sejtető. Közben a szövetkezet irodájának a kilincsét próbálom lenyomni, de hasztalanul: — Nincs ott senki. Elment a könyvelő is, a sertéseket adják át. — Akkor mégis van mit eladni. — Most már van. — S eddig? — Eddig? Mit is mondjak, a termelési tervet ritkán teljesítettük, a pénzügyit meg a harmadára sem. — S maga kicsoda, hogy mindezt jól tudja? — A falusi pártszervezet elnöke vagyok. Széket húz maga alá, s beszélni kezd hosszan a szövetkezetről, meszszire nyúlva, nem takargatva a hibákat. Látom rajta, jól tudja, látja, érzi egyesek igyekvését, s a hézagot a munkában. Tudja azt is, hogy már őket is észrevették, feljebb is, amikor megtiszteltetésnek veszi, hogy a szövetkezeti napot a falujukban tartják meg. A járásit. Ez nem kis szó Cajkovon, hisz úgy mutogattak rájuk ezelőtt, akár a számkivetettekre. Hogy mégis rászolgáltak az ellenkezőjére, az az eredményeiknek köszönhető. Mert másként nem is lehet. A szép szemért senkinek sem jár dicséret. Erről az új könyvelő beszél bővebben, aki, miután a mázsálásnál elvégezte teendőit, megérkezett. Csak rövid ideje illeszkedik ebbe a környezetbe, ebbe a lobbanékony, változó emberközösségbe, s egyéniségével, személyével előremozdító. — Sokat nem tudok mondani — így kezdte. — Összpontosítottunk, a tagoktól felvásároltuk a felesleges állatállományt. A sok és kevés fogalma viszonylagos, valamihez hozzá kell mérni. S ha már itt tartunk, eszünkbe jut a pártkongresszuson elhangzott egy és más a mezőgazdaságról, ezt irány- és értékmutatónak uéue, s ehhez hasonlítva az elmondottakat, állítható, a könyvelő sokat mondott. Részleges elöreugrás, de konkréten eddig még keveset szóltunk, amolyan kézzelfoghatóbb dologról. Nézzük tehát azt is, — úgy mennyiségileg. Kezdjük a súlyfektetéssel, hisz manapság szókincsünket szívesen gyarapítjuk közhasznú eredetiségekkel. Tehát ez idén minden igyekezet az állatállomány hasznosítására irányul. Ezelőtt három szövetkezetes — férfi munkaerő — bajlódott a sertésekkel, elfogyott vagy kétszáz munkaegység, s a malacszaporulat januárban tizennégy darab volt. S ebből csodák csodája, egy megamaradt magnak, a többi búcsút mondott ennek az árnyékvilágnak. Március közepe táján a szövetkezet vezetősége úgy látta jónak, mások jobban tudnának a sertésekkel bajlódni, s a három férfi helyére két asszony ment, a hizlaldában ugyancsak — mondjuk így — leváltották az etetőket. Nem lehet tudni, a kiváló Sajkovi bor ártott-e a férfiaknak, de annyi bizonyos, hogy a malacszaporulat nyolcvannégy lett s ebből — talán a a forma kedvéért — csak egy malac döglött meg. Hiába, puhábbak a női kezek. Ezután az elválasztott rňalacok is nehezebbek lettek, 6 kilóval. Megint csak elöreugrás és nem kicsi. Tavaly csak 84 mázsa sertéshúst adtak be, most meg alig telt el a fél esztendő és már 124 mázsát írtak a javukra. Azonfelül 15 mázsa szabad eladásra már lement, s ötven mázsára szerződés van. Így vannak a tejjel is. Tavaly csak 6600 litert adtak be, ez idén fél év alatt 12 600 literrel dicsekedhetnek. Aztán tavaly mindössze három kazal szénájuk volt, most kilenc, van bennük vagy harminc vagon. A sertéshúsnál dupla a haszon fele költséggel s ez is nagy előrehaladás. (•d) Válasz az Űj Szó két cikkére A kommunista sajtó mindig kitűnt azzal, hogy szoros kapcsolatot tartott fenn a néppel. így volt ez a múltban, így van ez ma is. A felszabadulás után a szocialista építés szervezője lett. Népszerűsítette az elért eredményeket, serkentette, vezette a dolgozókat az egész ország érdekeit szolgá'ó feladatok teljesítésére. Az elért eredmények népszerűsítése mellett azonban a hibák fölött sem hunyt szemet soha. A hibák föltárásakor minden esetben a segíteniakarás volt az előttünk lebegő cél. Eöltárni, rámutatni a hibákra, hogy azokat minél gyorsabban és határozottabban el lehessen távolítani. Lapunk bírálatát a helyi és felsőbb szervek minden esetben szívesen fogadják és megteszik a kellő intézkedéseket a bírált hibák eltávolítása érdekében. Hogy példákkal is éljünk, két levelet említünk men. Az egyik a bussai HNB-töl érkezett, a másikat Sztudva László, az Ipolysági Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője küldte. Miről is volt szó ezekben a levelekben? Uolyó év április 25-i számunk-*- ban Szarka István munkatársunk „Az új helyzet új feladatokat szül" című írásában többek között bírálta a pereszlényi falusi pártszervezet munkáját, rámutatott arra, hogy míg a környékbeli szövetkezetek rohamosan fejlődnek, a pereszlényiek lemaradnak. Többek között szó volt arról, hogy a múlt évben a pereszlényiek — míg a többi szőve tkezetesek 400 — 500 mázsás hektárhozamokat értek el cukorrépából — csak 50 — 90 mázsát termeltek egy-egy hektáron. A járási nemzeti bizottság a helyi szervekkel foglalkozott a szövetkezet fejlődését gátló problémákkal s válaszlevelükben többek között ezt írták: „Szarka elvtárs a munka megjavítását a pártszervezet munkájának megjavításában látja. Ez az útmutatás helyes és magunkévá is tettük. A falusi pártszervezet minden téren megkapja a kellő segítséget. Meggyőződésünk hogy az aktívabb pártmunka a szövetkezeti gazdálkodás megjavulásához vezet, s belátható időn belül a pereszlényiekről is úgy lehet majd írni, mint az Ipolysági járás egyik legjobb szövetkezetéről. Az előrehaladás látható jelei máris mutatkoznak. A szövetkezet több mint 50 földművessel bővül A helyi pártszervezet aktív segítségével megvalósították a jutalmazás helyes elvét s minden munkát idejében és jól végeznek. IV égy nappal az említett cikk ~ megjelenése után Méry Ferenc elvtárs riportja: „Nem jó gazdaság az, amelyben szanaszéjjel a jószág" jelent meg. Méry elvtárs írásában bírálja a bussai szövetkezeteseket, mert állatállományuk még nincs közös istállókban elhelyezve, mivel még nincs is ilyen alkalmatosságuk. Rámutat arra, hogy a szövetkezet már az idén megkezdte az építkezést, de építőanyaghiány miatt nem tudták folytatni. Ezért a falusi pártszervezet mellett a HNB-t is felelőssé teszi: „Segítséget vár e tekintetben a szövetkezet és jó tanácsot a tagság a helyi pártszervezettől és a helyi nemzeti bizottságtól!" A jóakaratú bírálatot a bussai vezetők megszívlelték. Válaszlevelükben elismerik, hogy a bírálat jogos és igazságos volt s egyben ígéretet is tettek (és ez a legfontosabb), hogy az állatok közös istállózása körüli bajokat rövid időn belül orvosolni fogják. A szövetkezet számára 98 férőhelyes tehénistállót még az idén fölépít a járási építkezési kombinát. Ezenfelül a HNB támogatásával a szövetkezet saját erejéből még egy sertésistállót is felépít. Hogy a tehenek tejhozama is lényegesen növekedjék, a szövetkezet az idén 1000 köbméter silótakarmányt készít. Befejezésül még csak annyit szeretnénk megemlíteni, hogy örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a dolgozók helyesen reagálnak a bírálatra és tőlük telhetően mindent megtesznek, hogy minél gyorsabban megoldják a nehézségeket. ÜJ SZÖ 5 * 1958. július 2,..