Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-28 / 177. szám, szombat

Magyar Zenemiívelödes a Román Népköztársaságban Erdély zeneművelődésének kezdetei több évszázados, jelent :s múitra tekintenek vissza. A XVI-ik század derekán már komoly törekvésekkel, sőt eredményekkel találkozunk. Megindul a zeneoktatás a brassói Kollégiumban, .Kolozsvárott pedig a kottanyomtatás meghonosítása jelzi a zenei művelődés egyre fokozódó térhódítását. Első, európai színvonallal mérheté zeneszerzők, Backfart Bálint lant szerzeményei pedig a reneszánsz legszámottevőbb hangszeres alkotásai sorába tartoznak. Dacára e fejlődési folyamat — a mostoha történelmi körülmények okozta későbbi megtörésének, a zeneművelődés igénye továbbra is a szellemi élet tartozéka marad. A XVII-ik században már a nagyenyedi Kollégiumban is bevezetik az énekes és hangszeres zene tanítását, később pedig a XVIII-ik század első évtizedeiben — amint a legújabb ki tatás . lapján felmérhetjük - Erdély városaiban figyelemreméltó tevékenységet fejtenek ki már a zenekedvelő polgárság kezdeményezéséből megalakult, a kor zenekultúrájának hazai népszerűsítésére hivatott Collegium Musicum-ok. E század utolsó évtizedeiben kerülnek első ízben bemutatásra Kolozsvárott az olasz operairodalom egész Európát meghódító remekmüvei. A múlt század elején megnyíló Kolozsvári Színház és a rendszeres zenei szakoktatást biztosító konzervatórium, valamint városaink "- egyre fejlődő hangverseny-élete. Erdélyt immár végképp az európai zenemüvelődés hatókörébe sorozza, szerves részévé avatja. Megemlítésre méltó az a körülmény, hogy Erdély kultúrájának megizmosodásában igen jelentékeny szerepet játszottak a század folyamán varosainkban letelepült, osztalan megbecsülésnek örvendő cseh muzsikusok is. Ruzitskáékríak köszönhetjük például nemcsak kolozsyárt zeneoktatás korszerű alapokra való helyezését, hanem az első magyar opera — Béla futásának — megírását is. Erdélyben fejlődik és ébred történelmi hivatásának tudatára Erkel Ferenc, a magyar dalmű tulajdonképpeni megteremtője, mindmáig felül nem múlt mestere, itt működött a magyar énekiskola alapjait megteremtő Farkas Ödön, a magyar énekpedagógia egy alapvető módszertani munkájának a Tettemrehívás és több más alkotás szerzője. Századunk első évtizedeiben. Erdélyből indul világhódító körútjára Szigeti József hegedűművész is. A két világháború közötti rezsimek naíionalista, kisebbség-elnyomó politikája természetesen bénítólag hatott az erdélyi magyarság szellemi, művelődési életének egész területére. Magárahagyatottságában zenekultúránk lassan elsatnyul, reménytelen provinciáiizmusba süllyed. Zeneszerzőink — Bródy Miklós, Csányi Mátyás, Delby Szabó Géza, László Arpád és Haják Károly - nem egyszer igényességük ellenérd is — az időszerűtlenné vált romantika, perifériákon megrekedt, elkésett dalnokaivá váltak. Járossy Dezső Temesvárott szerkesztett, jobb sorsra érdemes Zenei Szemléje pedig elkerülhetetlenül érdektelenségbe, közönybe fullad. Az állami támogatástól megfosztott magánszínházaink repertoárjaiból kiszorult opera helyét a legsilányabb kispolgári ízlést kiszolgálló, züliesztő hatású boullevard-operett-kultusz foglalja el. Énekkar szervezetünk a Dalosszövetség, káros, Kodály-Bartók új, népi gyökerekből táplálkozó útmutatásával szembehelyezkedő, a „Ledertafél" elidegenítő szellemét terjesztő irányítása folytán, nem teljesíthette feladatát. A felszabadulás érthetően ezen a téren is teljesen új helyzetet teremtett. A népi demokrácia által jogai- \ ba visszaállított erdélyi magyar művelődés új távlatokat megnyitó korszaka következik. A magyar szellemi újjáéledést szolgáló kolozsvári Bólyai MJ fftmete Éjfélk or (O pol noci) 1956 októberének magyarországi ellenforradalmi eseményei gazdag anyagot szolgáltatnak a művészeknek, hogy művészi formában megörökítsék ezt a válságos időszakot és rámutassanak az eseményeket mozgató erőkre. Révész G. rendező filmje, melyet Boldizsár Iván kitűnő tollú publicista szövegkönyve alapján forgatott, nem a gyászos események okait elemzi, nem mutatja meg a kulisszák mögött, s később nyíltan is fellépő, a nemzetközi imperializmussal szövetkezett reakciós erőket, hanem egy múvészcsalád egyéni családi drámáján keresztül világít rá a disszidálás Droblémájára, finom lélekrajzzal örökíti meg azt az erőt, mely á film fő hősét szembeállítja feleségével és maradásra bírja: a honi rög szeretetét, a hazaszeretet Dyzma Nikodémus karrierje (Karriéra Nikodéma Dyzmu) Ügyes vígjátékkal lepett meg a lengyel filmgyártás. Ján Rybkows'ki rendező Dyzma Nikodémus karrierje című filmje a háború előtti Beck-Lengyelország társadalmi viszonyainak — szellemességben bővelkedő — paródiája. Történetének hőse — egy állástalan bártáncos — a véletlen f oly-' tán magas kormánykörökbe jut és egy bálon, ahol másnak nézik, mint aki a valóságban, híres egyéniségekkel ismerkedik meg. Csakhamar magas pozícióba h

!:í.iimas érzését, mely a zűrzavaros helyzetben pozitív hőssé teszi a különben ingadozó művészembert. Téved az, aki szűk családi háromszöget vél felfedezni a filmben. Igaz, problémája szűkkörű, kimondottan magyar probléma. Felette nehéz és egyetlen műben lehetetlen feladat volna hü korképet adni az ellenforradalom időszakának társadalmi helyzetéről, éppen ezért a szövegkönyvíró egy bizonyos társadalmi réteghez tartozó embereket ragadott ki, s ahogyan arcélüket, lelkivilágukat, egyéniségüket, nézetüket és vágyaikat megrajzolja, nagy művész tollára vail. A Károlyi-házaspár drámája nem egyéni sors, csak egyike a tipikus eseteknek. A rendező Révész G„ s továbbá a főszereplők: Gábor Miklós (Károlyi János), Ruttkay Éva (Viki) és Rozsos I, (Emil) művészi teljesítményéről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk. Tudományegyetem, számos főiskola és színházaink mellett, 1946 őszén megnyílik a kolozsvári Magyar Zeneművészeti Főiskola, amely rövidesen a népi talajból sarjadt ú, magyar zeneművészet, vaiamint a korszerű nevelés erdélyi fellegvárává vált. Tehetséges gyermekeink kellő szakoktatására Marosvásárhelyen és Kolozsvárott működnek magyar nyelvű elemi és középfokú zenei szakiskolák. Zenét kedvelő dolgozóink továbbképzését számos népművészeti iskoláink látják el. Népköztársaságunk fesnnállásának első évében megnyílik a kolozsvári Állami Magyar Opera, ami az akkori adottságok közepette, a megfelelően képzett magyar művésszemélyzet hiánya folytán, nemcsak merész, de valóban hősi teljesítménynek, íz erdélyi magyar zeneművelődés egyik leghathatósabb tényezőjének bizonyalt. A széles népi tömsgek zenei művelése szempontjából annyira döntő jelentőségű énekkar-kultúránk ügyét széles falusi- és szakszervezeti énekkar hálózatunk. Nagy István komoly, nevelőmunkát végző Kamara-együttese és az elmúlt évben megalakult marosvásárhelyi Székely Népi Együttes szolgálják. Erdély gazdag népdalkincsének feltárása és értékesítése a Falklor Intézet, Szegő Júlia és Jagamos János irányításával létre hívott kolozsvári fiókjára hárjl. Több ezerre rúgó népdalgyüiteménye, vaiamint egynéhánv jelentős kiadványa révén — első sorban a moldavai csángó népdal-kötetre és Faragó József népmese gyűjteményeire kell felhívnunk az érdeklődők figyelmét — a kolozsvári Folklor intézet tudományos életünkben számottevő szerepet tölt be. Fellendült hangverseny életünk következtében — ma a népi demokrácia gondoskodása révén 10 állami Filharmónia működik Erdélyben — előadóművészeink fejlődése is kellőképp biztosítva van. Erkel Sarolta. Halmos György zongoraművészek s Ruha István — a nemrég lezajlott moszkvai Csajkovszkij nemzetközi hegedűverseny egyik nagy sikert aratott győztesének nevei jelzik eddigi eredményeinket. Az alkotás szempontjából tíz és egynéhány év valóban túl röivd időszak ahhoz, hogy komoly mérleget állíthassunk fel. Mindennek ellenére megállapíthatjuk, hogy bíztató, örvendetes kezdeti sikerek állanak mögöttünk. Mai zeneszerzőink legfőbb érdeme és feladata is egyben a terméketlen, elavu't romantika fejlődésgátié szellemének felszámolása; korszerű, technikai felkészültséggel párosult, népi gyökerű, üj zenei szemléletre való törekvése, valamint a fiatalság egészséqes irányítása, egyra táguló látókörű nevelése. Jodái Gábor, Demián '/ilmos, Kozma Géza, Márkos Albert mellett komoly tehetségű is felkészültségű fiatal gárda áll rendelkezésünkre, akik közül elsősorban Oláh Tibort, Junger Ervint és Zoliin Áladért kell megemlítenünk. E rövid, a teljesség igénye nélkül megírt ismertetés egyedüli célja tájékoztatni a szlovákiai magyar olvasókat a Román Népköztársaságban élő magyarság zenekultúrájáról, művelődésünk eddig talán kevésbé ismert területéről. A csehszlovák-román barátság elmélyítése bizonyára lehetővé teszi majd a közeljövőben megvalósításaink, eredményeink kölcsönös megismerését, ami ösztönzőleg hatna mindnyájunk további munkásságára. DR. EISIKOVITS MIHÁLY, a Kolozsvári Zeneművészeti Főiskola tanára. ISMERTEM én egyszer egy kisleányt. Anikónak hívták. Ennek az Anikónak olyan aranyszínű, szöszi haja volt, hogy a legszőkébb búzakalász sem kelhetett volna versenyre vele. Kérdezgette is mindenki, vajon mitől olyan fényesek, mitől csillognak úgy azok a kunkori flirtök, de a kisleány sohasem árulta el. Nem akarta elmondani senkinek azt a titkot, amit a fehérfogú csontfésűje súgott meg néki egyszer. A titok pedig az volt, hogy Anikó bidres-bodros hajszálai egyenesen a naptól kapták kölcsön aranyos színüket. Ez úgy történt, hogy Napanyóka, aki odafenn az égen pirkadattól — alkonyszálltáig aranyszalagokat fonogat, egy ilyen ragyogó sugárpántlikát belefont az Anikó hajába Is. S attól fogva a röpködő gör.dör fUrtök ugyanúgy csillogtak, mint a napsugarak. A fehérfogú csontfősű vidáman szaladgált le s fel az aranyos fUrtök között mindennap s reggelenként Anikó anyukája is szeretettel simogatta meg a kisleánya haját. Egy reggel pedig — éppen círógatás közben — meg is szólalt: — Felhővizet öntöttem a rózsásderekú kiskorsóba. Fenyő gallyacska pattogó tüzénél meg is melegítettem. Gyere csak Anikócska, indulj szaporán, megmossuk a bodraidat — mondta édesanya s megfogta kisleánya kezét. Anikó azonban nem akart menni. Kitépte az ujjait anyuka kezéből s megállt a konyha közepén: — Nem! Nem megyek a kiskorsóhoz és nem kell a felhővíz sem. Nem akarom CSEH NÉPDAL Gyere pajtás megmosni a hajamat — szepegte és szeméből két apró csermelyke indult útnak az orcájára. Anyuka csodálkozva vonta fel a vállát erre a beszédre, de ezúttal nem szólt egy szót sem többet. Harmadnap azonban újra elővette a kiskorsót s megint csak odaszólt Anikónak: — Gyere, kisleányom, siess! Megmossuk a hajadat. A kisleány anyuka szavaira felszökött ültéből s futott, futott kifelé a szobából szélnél is sebesebben. S hiába múltak a napok, hetek, hónapok, így tartott ez tovább. Anikó nem ment a kiskorsónak még közelébe sem. Egy napon azonban, fésiilködés közben hangos reccsenést hallott, s legott haragosan zizzent meg a hajfürtjeit szántó fehérfogú fésű: — Ejnye, ejnye, te haszontalan, haszontalan Anikó. Olyan gubancos a hajad, hogy az egyik fogam belétörött. Miért nem mosod meg? — Hogyisne! Még csak az kellene. Hiszen a vízben tüstént lekopna az aranyos csillogás róluk. Napanvóka pántlikája nem szereti a vizet! — tódította nagy tudálékosan Anikó. — Dehogyis fél, dehogyis fél — boszszankodott a fésű tovább — a tiszta víztől nem fél senki. Nem a pántlikád fél a víztől, hanem te — mondogatta a fésű egyszer, kétszer, káromszor, reggel is meg esténként, de a kisleány meg sem halotta az intő szót. Napanyókának azonban csuda jó füle volt és egy-kettő segített anyuskának meg a csontfésünek. Egyet térült — kettőt fordult s voltnincs — olyan ügyesen kibogozta, úgy kioldotta az aranyszalagot Anikó hajából, mintha ott sem lett volna. A kisleány futott a tükörhöz, forgatta a fejét ide-oda, de a csillogó hajbodrokat nem lelte sehol. Azok eltűntek a pántlikával együtt. Helyettük csapzott, kócos, poros fürtök tapadtak Anikó nyakához,, s a színűk szintolyan volt, mint az ajtó élőtt csipogó Csirip veréb seszínű, szürkés szárnya. Nosza, el ls törött a mécses iziben s szaladt, futott a kisleány a kiskorsóhoz. Kérte-kérlelte pityeregve, sírva, hogy fürössze meg a verébszín hajat gyorsan. A korsóka teljesítette a kérést s a felhővízben hamarosan vidáman úszkáltak a fürtöcskék. Amikor pedig már jól lemostak magukról minden port, piszkot, szürkeséget, a fésűcske szétbontogatta, felbodrozgatta a vékony szálacskákat, s Anikó kiült az udvarra, hogy megszárogassa őket a napon. Napanyó fényes orcával tekintgetett le az égről s amikor megpillantotta a nedves bodrokat, még jobban felderült a képe. örömében egyet fordult — kettőt perdült s a legfényesebb aranyszalagját odafonogatta a nedves fürtökbe. Gye - re, paj- tát, .tán • cot jár - ni. LEGVARAK Indus népmese ültei.

k >is lenypcntja az unatkozó úri társaságnak. Külvárosi zsargonú beköpéseit eredetiségnek vélik a szalonok kényes ízlésű hölgyei és úrai: a „kemény kéz" politikájának megtestesítőjét látják benne, s már a miniszterelnöki karszék fenyegeti, amikor azt visszautasítva eléri őt a nemezis: szűk körben leleplezik kilétét és feltűnés nélkül elszállítják. Dicséret illeti a főszereplő A. Dimszát és a többi kommikust, akiknek játéka megörökítette a régi Lengyelország társadalmának korhadtságát. (L) • Csontos Vilmos: Jöjj velem bátran 'Te mindenkitől elhagyott, |Te elfelejtett, mostoha, i Gond-tele kit behavazott, iS megtépett az idő foga, — Megállok melletted, s nyújtom i 'Testvéri kezem és vele i Szíved új életre gyújtom, Mert láng vagyok: idők jele!

1 | Gyulladj meg tőlem, s úgy lobogj, j iHogy felperzseld utad gyomát, i Véredben gyúlt zsarátnokod 'Minden giz-gazra csapjon át! •S amerre lángod nyelve ég: Az aljasság arankája , Hamuként hulljon szerte-szét, S menj tovább, taposva rája

1 i S érezd, hogy nem vagy egyedül, iHogy nem vagy itt már mostohn, • Az élet tüze úgy hevül 'Benned, mint eddig még soha! 'Már ez az élet-tűz lobog ,Milliók szívében, s fénye i Ragyogja be a holnapot, i — Jöjj velem bátran feléje! $ für- génszedd a • Iá - badl A • ki frú-sen tud - ja rop-ni. U rad. eo - ha cl nem imiimiiimiimmiimiiiimiiiiiiiiiiiimi Szeretitek AZ IZGALMAS, VADREGÉNYES TÖRTÉNETEKET? KEDVES PAJTÁSOK, a Csehszlovák Rádió a nyári szünet alatt minden héten, szerdán 10,05—10,35 óráig vidám, szórakoztató miísort sugároz számotokra. A szórakoztató műsorban halihattok izgalmas utikalandokról, arról, hogyan élnek a pajtások a nyári táborokban, milyen sportesemények zajlanak le a hét folyamán és más érdekességeket. A nyári folyamán folytatásban közli az Ifjúsági Rádió Kipling: Maugli című ifjúsági regényének rádióváltozatát. Ne feledjétek el meghallgatni minden szerdán 10 óra 5 perctől, 10 óra 35 percig, a 428-as hullámhosszon. EGYSZER egy szegény ember egy köcsög vajat és egy köcsög mézet' kapott valakitől. Hazaviszi a szegény ember 3 kincsét és elkezd terveket szőni: — Ezt a két köcsögöt eladom és veszek rajta egy kecskét; ha majd gödölyéi lesznek, nemsokára szép nyájam lesz együtt. Ez felszaporodik négy százra, akkor aztán eladom őket, az árukból veszek egy kis földet, vetőmagot, meg két ökröt, megművelem a földet, a sok gabonát eladom, házat veszek és megházasodom. Aztán lesz egy szép fiam, minden szépre és jóra megtanítom, de szigorúan fogok vele bánni: ha nem fogad szót, ráverek, így! Ekkor felemelte botját és heves mozdulatával leverte a földre a köcsögöket — és ezzel odalett a szép terv: kecske, llllli MII IMI llllll IIIIII lllll IMIIM llllllllllllll ökör, szántóföld, ház és gyerek! H 00 orr] vu üli 1. A nyári táborozáskor szokatlanul korán ébredt Jóska. Kilesett a sátorból és megkérdezte az őrtől, hány óra van. Az őr így felelt: Bújj még vissza, mert a kisés a nagymutató pontosan a négyes és az ötös között van még csak. Hány óra, perc és másodperc volt? (Megfejtés három pont.) 2. Le tudjátok-e rajzolni egyetlen vo• nással ezt a figurát. I Kétszer egy vonalon : nem szabad áthalad! ni. (Megfejtés két pont.) 3. Hogyan hívják a két legnagyobb cseh klasszikus zeneszerzőt és mikor éltek? Í3 pont.) 4. Mik azok a vitaminok? 5. Hold leejti, Nap felkapja, mi az? ('! pont.) (Beküldte Híres Sándor, Gyömörpanyit.) A JÚNIUS 14-1 SZELLEMI ÖTTUSA MEGFEJTÉSE: 1. A lány 1 éves, a fiú 5, az anya 25 az apa 50 éves. 2. Ez a legrövidebb út a 120 szcbájú kastélyon át a bejárattól a kijáratig. • j= r—: : rs tr f i-S r 1 t i í i i : l 1 : : : 7. lll Hl ...J "J, i ' 1 f -ír 1 - < k.* ; * : 3. Kardos pille, (Fecskefarkú pillangó). • 4. Tatra 805. 5. Tábort ÜJ SZÓ 8 * 1958. junius 28. i