Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-28 / 177. szám, szombat

Ä N E P E K stockholmi kongresszusa Stockholmban, ahonnan nyolc évvel ezelőtt indult útjára az atom1 Q fegyverek betiltását követelő aláírási akcióra vonatkozó felhívás, melyhez mind az öt világrész százmilliós tömegei csatlakoztak, néhány nap múlva összeül a nemzetek leszerelési és békés együttműködési világkongresszusa. Ez már a hatodik nag.y világbékegyűlés lesz 1949 óta, amikor Párizsban és egyúttal Prágában öszszeült az első háború utáni békekongresszus. Azóta már létrejött a hatalmas világ-békemozgalom, melynek élén a Béke-Világtanács áll. Ez a békemozgalom reális politikai erő lett, amely jelentős módon befolyásolja a világ eseményeit. A jelenlegi helyzet jellemző vonása azonban az, hogy a békemozgalom már nagy mértékben túllépte a Béke-Világtanács keretét. A Béke-Világtanács által létrehozott mozgalom ma a három világbéke-áramlat egyike. A második áramlat az ázsiai és afrikai nemzetek szolidaritási mozgalma. Ez kifejezetten imperialista-ellenes jellegű s a bandungi értekezleten elfogadott békés egymás mellett élés öt elvén alapul. A harmadik áramlat a nukleáris fegyverek betiltását követelő tömegmozgalom. Japánban, NagyBritanniában, a Német Szövetségi Köztársaságban és másutt tömegszervezetek alakultak az atomháború veszedelme ellen. E tömegszervezetek nincsenek kapcsolatban a Béke-Világtanáccsal. A nukleáris fegyverek elleni mozgalom ezekben az országokban túllépte e szervezetek keretét és széleskörű népmozgalommá vált, amelyet számos politikai párt, szakszervezet, diákszövetség, jelentős tudományos és kulturális dolgozók támogatnak. A kommunista és munkáspártok képviselőinek Moszkvában megtartott novemberi értekezletén elfogadott deklarációja ezért hangsúlyozhatta, hogy a béke erői annyira megnövekedtek, hogy ma már fennáll az új háború elhárításának reális lehetősége. A népek stockholmi leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszusa ugyanis olyan időben jön össze, amikor a világbékemozgalom egyre terjed, amikör azonban egyúttal atomfegyverek veszélyeztetik az emberiséget. A nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzése valósággá válik, az Északatlanti Tömb nyugat-európai államaiban amerikai atomrakétatámaszpontokat létesítenek, Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Japán és más területek felett atombombákat hordozó lökhajtásos bombavető repülőgépek keringenek és az amerikai tábornokok már teljesen nyíltan fenyegetődznek az atomfegyverek felhasználásával a Közel-Keleten. Ezért a stockholmi kongresszusnak rendkívül nagy a jelentősége, mert hozzá kell járulnia valamennyi békeszerető erő egyesítéséhez, hogy hatékonyabban lehessen harcolni az atomháború veszedelme ellen, a további nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséért és az atomfegyverek betiltásáért. Ez a kongresszus olyan helylyé vált, ahol el lehetne érni valamennyi békeszerető erő álláspontjának közeledését, ahol tárgyalások útján dűlőre lehetne jutni. A fő feladat valamennyi békeszerető erő egyesítése az atomháború veszedelme ellen. E fő feladaton kívül az eddigi békekongresszustól eltérően a stockholmi leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszus részletesebben foglalkozik majd a leszerelés gazdasági oldalával is. Amint ismeretes, napjainkban az USA-ban és más kapitalista országokban nagy mértékben csökkent az ipari termelés és a gazdasági válság réme az egész kapitalista világot fenyegeti. Az agresszív erők a fokozott fegyverkezést gyógyszerként kívánják alkalmazni a gazdasági hanyatlás, a munkanélküliség ellen. Stockholmban arról lesz szó, hogy rá kell mutatni az effajta „ér_ velőseknek" hazug és veszedelmes voltára. Stockholmban be kell bizonyítani, hogy nem a fegyverkezés, hanem ellenkezőleg a szocialista- és kapitalista országok békés együttműködésének fejlesztése, valamint a gazdaságilag elmaradott országok iparosításának élősegítése biztosíthatja a kapitalista államokban a sok millió munkás kenyerét. Ezért abban a küldöttségben, amelyet a stockholmi kongresszusra a csehszlovák békemozgalom küld, nemcsak a politikai, a kulturális, a tudományos- és egyházi élet, valamint a békemozgalom képviselői foglalnak helyet, hanem a nemzetgazdászok is. A csehszlovák békemozgalom képviselői már az előző békekongresszusokon hatékonyan hozzájárultak e kongresszusok sikeréhez és a világ békeerőinek egyesítéséhez. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongreszszusa által a csehszlovák nép elé állított távlatok után — mely kongresszus hazánk szocialista építése befejezésére irányuló törekvésünkkel együtt bizonyította népünk és kormányunk béketörekvéseit is —, a stockholmi kongresszuson részt vevő csehszlovák küldöttek még kezdeményezőbben járulhatnak hozzá a nemzeteknek az atomháború elhárítására és a nemzetközi együttműködésre irányuló békés erőfeszítései egyesítéséhez. K. D. Hová vezet AZ ÁRULÁS A Zsenminzsipao, Kína Kommunista Pártjának központi lapja június 26-i számában kommentárt közölt, amelyben élesen bírálja Tito június 1-i labini beszédét. Rámutat állításainak tarthatatlanságára s azokat a meggyőző argumentumok egész sorával dönti meg. A ZSENMINZSIPAO elsősorban hangsúlyozza, hogy Tito beszédjében a különböző kommunista pártok ellen intézett további támadásokon kívül nem válaszolt a jugoszláv revizionizmus éles bírálatára és mélyen hallgatott olyan elvi kérdésekről, amilyen például a moszkvai Békekiáltványnak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége részéről történt elárulása, a szocialista rendszerről terjesztett mende-mondák, a kapitalista rendszer szépítése a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjában és kongresszusán, a Szovjetunió és valamennyi ország kommunista pártjai ellen intézett támadások, az amerikai imperializmus dicsőítése stb. A lap Tito valamennyi opportunista taktikájának jellemző vonásaként elítéli azon kísérleteit, hogy a jugoszláv revizionizmus bírálatát szervezett összeesküvés fényében tüntesse fel és okait abban keresse, hogy Jugoszlávia nem volt hajlandó részt venni a 12 szocialista ország kommunista és munkáspártjai képviselőinek moszkvai értekezletén, valamint abban, hogy nem hajlandó a szocialista táborhoz tartozni és nem ért egyet a világnak tömbökre való felosztásával. „Egy tollvonással kitörölnek mindennemű elvi vitát revizionista programjukból'' - írja a Zsenminzsipao. A lap így folytatja: Nagyon különös, hogy az az ország, amely magát szocialistának nevezi, makacsul szembehelyezkedik azzal a gondolattal, hogy egy arcvonalban álljon a szocialista országokkal, nem hajlandó az imperializmus ellen küzdő országok oldalára állani és egyforma szemmel tekint az imperialista és szocialista országokra. A lap cikkének további részében „a világnak tömbökre való felosztása elleni jugoszláv ellenszenvvel" foglalkozik, amiről így ír: Mily nagy mértékben hasonlít ez a kommunista pártot eláruló megtorpanok rágalmaira, akik azt állítják, hogy nem értenek egyet a társadalomnak osztályokra való felosztásával! A szocialista tábor országai síkra szállnak valamennyi katonai tömb felszámolásáért és a békés egymás mellett élésért valamennyi kapitalista országgal. Miért kellene azonban a saját egység felszámolásával megszüntetni a katonai tömböket és megvalósítani a békés egymás mellett élést? ÜJ SZÖ 4 *' 1958. június 23. Tito logikája szerint a szocialista ország részvétele a szocialista táborban fokozza a feszültséget a világon, míg a szocialista ország távolmaradása a szocialista tábortól ezt a feszültséget enyhíti. Minél több országban győzött a szocializmus, annál elkerülhetetlenebb lesz tehát a háború. Avégből, hogy a feszültség következetes enyhítésére kerüljön sor a világon és meggátolják a háborút, „szükséges, hogy egy szocialista ország se tartozzon a szocialista táborhoz és a szocializmus táborát fel kell számolni". A Zsenminzsipao hangsúlyozza, hogy Tito nem kelti a kommunista, sőt még imperialista-ellenes nemzeti forradalmár benyomását sem. „A Tito-követők különböznek a közönséges semlegesektől. Kitűzik a marxizmusleninizmus és a szocialista ország zászlaját, belekeverednek a proletárinternacionalisták soraiba, hogy azokat megbontsák. Ez arra kényszerít minket, hogy következetesen leleplezzük igazi arcukat." A lap ezután a békeharc kérdésével foglalkozva kiemeli, hogy a békét csupán a békeerők egyesítésével és a háborús gyújtogatok ármánykodásai elleni harccal lehet elérni. Tito és követői azonban felszólítanak a szocializmus, valamint minden gyarmatosítás ellenes és háborúellenes erő egységének bomlasztására és felhívnak „a világ egységére" az amerikai és más imperializmussal karöltve. „Hiszen már az 1956. évi magyarországi ellenforradalmi lázadásban, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusán és a kongresszuson elfogadott programban, a Nagy ellenforradalmi csoport felett hozott ítélet elleni úgynevezett jugoszláv tiltakozásban a Tito-követők az imperializmus reakciós, szovjetellenes, kommunistaellenes élgárdájának szerepét töltötték be. Tito azonban ennek ellenére azt állítja, hogy sohasem foglalt állást a Szovjetunió ellen, sohasem támogatta az imperializmust és hogy politikája mindig azonos volt a Szovjetunió politikájával. Tito saját szavait idézzük: „Az ilyen állítás szégyenteljes!" A Zsenminzsipao foglalkozik ezután Tito sértő támadásaival a Kínai Népköztársaság ellen, főképp azon állításával, hogy Kína állítólagos „belső nehézségeit" a Jugoszlávia elleni támadásokkal akarja megoldani, hogy Kína szembehelyezkedik a nemzetközi feszültség enyhítésével és hogy hasonló álláspontot foglal el, mint a legreakciősabb nyugati háborús uszító. A lap ezen abszurd kijelentéssel kapcsolatban azt írja, hogy a marxistára-leninistára nézve az a legrosszabb, ha a revizionisták vagy imperialisták dicsérik őt. A lap a jugoszláviai visszhangból arra követi keztet, „hogy a jugoszláv revizionizmusnak a kínai kommunisták részéről történt bírálata fájdalmas pontot érintett". A lap kommentárja befejező részében ezt írja: „Tito világgá kürtöli, hogy a jugoszláv nép egyetért vele és mindenképpen arra törekszik, hogy megbontsa a jugoszláv nép és a szocialista országok népe közötti barátságot. Nem magyarázta meg azonban, hogy a jugoszláv állam szervei miért kezdték meg a közelmúltban az igazi kommunisták letartóztasát. Az természetes, hogy abban az időben, amikor az imperializmusnak még megvan a lehetősége arra, hogy fenntartsa a belföldi és külföldi munkás-arisztokrácia csoportját, ez az arisztokrácia bizonyos téren még mindig kifejthet tevékenységet. Még akadnak olyanok, akik reményt helyeznek beléjük. A Nyugat napja azonban hanyatlóban van. A Nyugatbarát Tito-követők és valamennyi revizionista előtt álló út tehát teljesen világos. Provokáció a nemzetközi munkaszervezetben Magyarország ellen Az USA és más nyugati országok hivatalos körei által a Nagy és társai felett hozott bírósági ítélettel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság ellen szított kampányt június 25-én átterelték a nemzetközi munkaszerve, zet genfi értekezletének június 25-i ülésére, ahol szocialista ellenes szavazatok többségével a magyar küldöttséget kizárták a további tárgyalásokból. Ezen törvényellenes provokáció ellen a szocialista országokon kívül India, az Egyesült Arab Köztársaság, Burma, Pakisztán és más országok küldöttségei szavaztak. A japán, osztrák, finn, columbiai és afgán küldöttség tartózkodott a szavazástól. SALAN TÁBORNOK, de Gaulle miniszterelnök teljhatalmú megbízottja e napokban szigorú intézkedéseket foganatosított azok ellen az algériai magasrangú katonatisztek ellen, akik nem értenek egyet az algériai közjóléti bizottságok politikájával. Hat tábornokot megfosztottak funkciójuktól, mert nem engedték meg tisztjeiknek, hogy belépjenek az úgynevezett közjóléti bizottságokba. (ČTK) A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN június 26-án a Szovjetunió és Franciaország között egyezményt írtak alá a Moszkva és Párizs közötti közvetlen légiközlekedésröl. Ezen az útvonalon a forgalmat a TU-104 szovjet repülőgép fogja lebonyolítani. (ČTK) Libanonban súlyos harcok dúlnak Bejrut (ČTK) — Június 26-án az észak-libanoni Tripoli városban súlyos harcok voltak. A népi erők és a kormánycsapatok között a város utcáin lefolyt harcokban hatan életüket vesztették és húszan megsebesültek. Bejrutban június 26-án .ismét két bomba robbant, az egyik az amerikai nagykövetség tőszomszédságában. Azokat a bombarobbantásokat, amelyeket a nyugati diplomáciai képviseletek épületei, vagy pedig nyugati tulajdonosok üzletei közelében hajtanak végre, általában provokációnak tartják, amelyekkel meg akarják gyorsítani az amerikai és angol katonaság beavatkozását a libanoni harcokba. A Francé Presse jelentése szerint hasonló provokációra került sor a szíriai határ mentén is. Az ENSZ megfigyelőinek egyik autója, amelyben Gatanan Rikadzsi Hajd indiai őrnagy utazott, Raghaja közelében aknára futott. A gépkocsi erősen megrongálódott és az indiai tiszt sérülést szenvedett. Röviddel ezután a szíriai határ mentén más helyeken is számos aknát találtak. Meg tud-e egyezni a francia baloldal a gaulleizmus elleni közös harc kérdésében ? Párizs (ČTK) - Daniel Mayer, az emberi jogok ligájának elnöke június 25-én felhívást adott ki, amelyben javasolja, hogy a francia „nem kommunista baloldal a lehető legrövidebb időn belül egyesüljön és azután a többivel (értsd: a kommunistákkal) állapodjék meg a köztársaság védelmére irányuló közös fellépés kérdésében". Mayer ezen kijelentése kifejezi a burzsoá jobboldal, főként a szocialista és radikális politikusok azon meggyőződését, hogy a gaulleizmus fokozódó veszedelmével szemben csakis valamennyi francia demokrata és köztársasági erő egységfrontja segít. Ezek a baloldali politikusok, alktik június 1-én a kommunistákkal együtt de Gaulle tábornok ellen szavaztak, nyugtalanul figyelik, hogy egyes jobboldali és szélső jobboldali nártok közös akcióra készülnek ai új alkotmány javaslatáról történő népszavazással kapcsolatban és az általános választások előtt. A szocialista párt baloldali szárnyának tagjai e napokban összeköttetésbe léptek Mendés-France-al, a radikális párt ellenzékének vezetőjével és Mitterranddal, a demokratikus és szociálista ellenállási szövetség pártelnökével és a közös eljárás lehetőségét tanulmányozták. E tanácskozások politikai hatékonyságát érezhetően csökkenti az a tény, hogy elutasítják az azonnali egyezmény gondolatát a Francia Kommunista Párttal, amely párt a francia munkásosztály és nép többségének képviselője és amely nélkül a támadó fasizmus ellen nem lehet hatékony harcot folytatni. F.zek a politikusok a dolgot úgy képzelik el, hogy legelsősorban egye. sitik a demokratikus nem kommunista erőket és csak később, ezen erők megszervezése után lépnek közös akcióra a kommunista párttal. Párizsi haladó körökben ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy fennáll a késedelem veszedelme, ugyanis az új alkotmányra vonatkozó népszavazási úgyszólván küszöbön áll és ezért szükséges, hogy a köztársaság ellenségei ellen a demokratikus erők már most összefogjanak. Ezt a nézetet fogadták el a Francia Kommunista Párt Dolitikai irodájá-i nak június 24-i ülésén, amelyen nyilatkozatot adtak ki oly értelemben, hogy a Francia Kommjnista Párt hajlandó megállapodni valamennyi köztársasági erővel, hogy lehetővé tegye ezen erők tömörülését a nemzeti érdekek védelmére és a demokratikus intézmények megőrzésére, Angol diplomata segítette elő egy kém szökését Ezekben a napokban fejezték be Ladislav Macháček ügyének kivizsgálását, akit 1958 április elején tartóztattak le igen szokatlan körülmények között, mikor E. P. Bedford, a prágai angol nagykövetséq második titkárának segítségével kísérletet tett Nyugat-Németország területére való szökésre. Eric Page Bedford, a prágai angol nagykövetség imásodtitkára 1958. április 3-án az esti órákban hitvesével együtt át akarta lépni a csehszlovák államhatárt Nyugat-Németország felé Jaguár jelzésű személygépkocsiján. A kocsi hátsó feléből kiszűrődő szokatlan zörej és gyanús mozgás lekötötte a csehszlovák határőrség figyelmét ez útlevél ellenörzéiséné!. Bedford a kocsiban nyugodtan fekvő kutyával indokolta a szokatlan jelenségeket. Felszólították, hogy nyissa ki a poggyászitartót, melyben — mint megállapítást nyert — Ladislav Macháček csehszlovák állampolgár rejtőzött és már csaknem fuldokolt. Macháček a kihallgatás során elmondta a határőrség tagjának, hogy Bedforddal előre megegyezett a nyugat-németországi határ illegális átlépésében és az illegális határátlépésnél nyújtott segítségéért 40 ezer koronát fizetett volna neki. A gépkocsiba való beszállásnál előlegként 10 ezer koroi át adott át azzal, hogv a fennmaradó 30 ezer koronát Nyugat-Németország területén fogja kifizetni. Macháček a pénzen yvül értéktárgyakat és egyéb tárgyakat tartalmazó kézi bőrkoffert adott át Bedfordnak. A határőrséggel folytatott beszélgetés alkalmával Bedfordné (megerősítette a 10 ezer korona átvételét Macháčektôl és késznek mutatkozott a pénz visszaadására, természetesen azzal a feltétellel, hogy ez tanúk nélkül történik. Ezután kinyitotta a kocsi ajtaját és kidobta a pénzt az országútra. Macháček értéktárgyainak átadása után Bedford és felesége visszatértek Prágába. Tekintettel arra, hogy Bedford durván visszaélt diplomáciai helyzetével és megsértette mind a csehszlovák törvényeket, mind pedig a diplomáciai szokásokat, mint nem kívánatos személyt kiutasították Csehszlovákiából.. Az angol diplomáciai ügyvivő a Külügyminisztériumban sajnálatát fejezte E. P. Bedford regengedhstetlen eljárása felett. További nyomozással megállapítást nyert, hogy Macháček hosszabb időn át kapcsolatot tartott fenn Bedforddal és az államvédelem szempontjából fontos katonai jellegű híreket adott át neki. Bedford biztosította Macháčeket, hogyha kémtevékenysége következtében közvetlen veszedelem fenyegetné, úgy illegálisan Nyugat-Németországba iuttatja őt. Mikor erre sor került, Bedford valóban kísérletet tett arra, hogy Macháčeket illegálisan Nyugat-Németországba szállítsa gépkocsiján. Egyúttal azonban kihasználta kényes helyzetét és a szökés közvetítéséért 40 ezer koronát követelt tőle, emellett 10 ezer koronát előre megfizettetett Macháčekkel. Ez az eset szemléltetően jellemzi az imperialista kémszolgálat eljárását és cinikus viszonyukat azokhoz, akik saját államuk és népük ellen irányuld tevékenységet folytatnak. Hetven külföldi újságíró Csehszlovákiában Brüsszel (ČTK) - Pénteken, június 27-én korán reggel a TU-104 repülőgéppel Brüsszelből Csehszlovákiába érkezett a külföldi újságírók 70 tagú csoportja. A társas utazást a Brüsszeli világkiállítás csehszlovák pavilonjának sajtóosztálya szervezte a sajtó sok képviselőjének kérésére, akik a csehszlovák kiállítási tárgyak megtekintése után kifejezték azon kívánságukat, hogy Csehszlovákiába szeretnének látogatni. A társas utazáson belga, francia, angol, amerikai és kanadai újságírók, a rádió- és televízió dolgozói vettek részt. A küldöttség a Csehszlovák Köztársaságban mindössze egy napig tartózkodott. Megtekintette Prágát, ellátogatott néhány prágai üzembe és EFSZ-be. A külföldi vendégek este részt vettek a Nemzeti Színházban Janáček „Kaban Kata" című operájának előadásán. Brüsszelbe ismét a TU-104 repülőgépen tértek vissza. AZ ALBÄN SAJTÓIRODA jelentése szerint az Albán Népköztársaság és az Ethlopiai Császárság kormányai között egyezmény jött létre a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. (ČTK) AZ ALGÉRIAI FRANCIA katonai megbízott jelentése szerint csütörtökön a haderők nagy aktivitást fejtettek ki Constantine térségében. Heves harcban 30 algériai életét vesztette és 13 fogságba került. Algéria más tájain további 50 hazafi esett el. A franciák saját veszteségeikről nem számolnak be. (ČTK)