Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-27 / 176. szám, péntek

A Szovjetuniónak az USA kormányához Intézett emlékirata Á Szovjetunió nem vesz részt a nemzetek becsapásában Moszkva (TASZSZ) — A. A. Gro­miko, a Szovjetunió külügyminisz­tere június 25-én meghívta L. E. Thompsont, az USA moszkvai nagy­követét a Szovjetunió külügymi­nisztériumába és a következő szö­vegű memorandumot nyújtotta át <8 neki: DULLES ÚR, az USA államtitkára a június 17-i washingtoni értekezle­ten nyilatkozott a Szovjetunió, az USA és más államok szakértőinek a nuk­leáris fegyverkísérletek megállapítása módozataira vonatkozó tervbe vett ér­tekezlete céljáról. Amint a sajtóér­tekezletről kiadott jelentésből kitűnik, Dulles úr arra a kérdésre, vajon az ellenőrzés módjaira vonatkozó szakér­tői megállapodás annyit fog-e jelenteni, hogy az illető felek kötelezik magukat a fegyverkísérletek beszüntetésére, kijelentette, hogy a szakértők „azon kérdés megoldásától függetlenül fog­nak tárgyalni, vajon beszüntetik-e ideiglenesen a fegyverkísérleteket, vagy sem". Az USA államtitkárának ezen állás­pontjával nem lehet egyetérteni. Az értekezlet csupán abban az esetben lesz sikeres, ha pozitív eredményeket hoz. Mik lehetnek ezek a pozitív eredmények, ha nem az, hogy a szak­értők munkája a végső célhoz, az atom- és hidrogénfegyverkísérletek azonnali általános beszüntetéséhez vezet? Milyen más értelme volna egy­általán az értekezlet összehívásának és annak, hogy arra szakembereket küldjenek? Amennyiben a szakértők tevékeny­ségének eredménye nem vezet ezen végső cél elérésére, úgy munkájuk felesleges időveszteség lesz. Sőt mi több, aggodalomra ad okot, hogy eb­ben az esetben a szakértők értekez­lete a nemzetek becsapásának eszkö­ze lenne, amellyel csalóka illúziót keltenének, hogy valami mégis csak történik az atomfegyverkísérletek be­szüntetése érdekében, holott a való­ságban semmi sem történik. Az USA államtitkárának nyilatkoza­tával kapcsolatban felmerül az a jo­gos kérdés, miért terjesztettek be ja­vaslatot a szakértők értekezletének összehívására? Az államtitkár emlí­tett nyilatkozatából kénytelen-kellet­len arra a következtetésre jutunk, hogy a javaslatot azt feltételezve nyújtották be, hogy a szovjet kor­mány elutasító álláspontra fog helyez­kedni. És mivel ez nem következett be, most kísérleteket tesznek arra, hogy az értekezletet kudarcba ful­lasszák. Nyíltan ki kell jelentenünk, hogy ez a módszer nem új. Már a régebbi tapasztalatokból, főképpen a leszerelé­si tárgyalásoknál szerzett tapasztala­tokból ismeretes. Több ízben megtör­tént, hogy mihelyt a Szovjetunió el­fogadta a másik fél javaslatait, min­den tőlük telhetőt megtettek, hogy (Folytatás az 1. oldalról.) Viliam Široký beszédében a többi között hangsúlyozta a Szovjetunió vezette szocialista tábor országai egysége állandó szilárdításának, a szocialista államoknak a kölcsönös támogatás elvén nyugvó kapcsolatai fejlesztése szükségességét. Beszédének befejező részében V. Široký miniszterelnök kiemelte: a szocializmusnak a Szovjetunió kö­ré tömörült tábora tovább halad új sikerek, új győzelmek felé. Az Albán Népköztársaság is az új sikerek, győzelmek útján halad. A Népi Tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke a csehszlovák vendé­gek tiszteletére díszebédet adott. Tirana (ČTK) - A csehszlovák kormányküldöttség Viliam Široký miniszterelnök vezetésével június 25­én a délutáni órákban megtekintette a malíki November 8. Cukorgyárat és felkereste Bulgarec községben a Le­nin-útja Földmüvesszövetkezetet. A küldöttség ezután a délkelet­albániai Korcs városba utazott. A vá­ros szivébe vezető főutat mindkét oldalról a lakosság ezrei övezték és lelkesen üdvözölték a csehszlovák vendégeket. A népgyűlésen Muftar meggátolják a megegyezést, azt állít- Grabodzsa, a kerületi néptanács vég­va, hogy a megállapodás elérhetetlen- ; rehajtó bizottságának elnöke üdvöz­ségének oka a Szovjetunió makacs állásfoglalása. Az USA kormánya aligha tagadhatja azt a tényt, hogy a szakértők érte­kezletére vonatkozó javaslat előter­jesztése után a javaslatot nemcsak a Szovjetunióban, hanem minden más országban is úgy értelmezték, hogy a fő feladat a nukleáris fegyverkísér­letek beszüntetése. Ezért mutatott megértést a szov­jet kormány az USA kívánságával szemben és értett egyet Eisenhower­nak a szakemberek értekezletére vo­natkozó javaslatával. A szovjet kor­mánynak e kérdésben voltak ugyan kétségei, azonban leküzdötte őket, mert az az egyedüli óhaj vezette, hogy minden lehetőséget felhasználjon a nukleáris fegyverkísérletek azonnali és általános beszüntetését követelő nemzetek óhajának teljesítésére. A Szovjetunió nézete szerint a nem­zetek akarata az, amit minden kor­mánynak tiszteletben kell tartani, ha valóban hozzá akar járulni a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez, a lázas fegyverkezés és a hidegháború be­szüntetéséhez. A Szovjetunió a szakértők tanács­kozásának összehívására vonatkozó egyezménynél éppen az atomfegyver­kísérletek beszüntetésének szükséges­ségéből indult ki és ezt az egyez­ményt a Szovjetunió és az USA kor­mányai között kicserélt megfelelő ok­fogva nem csupán a szakértők egy­szerű találkozásáról, hanem olyan ösz­szejöveteléröl volt szó, amelynek a fentemlített konkrét célja van. Az USA államtitkárának nyilatkoza­tából azonban más álláspont tükröző­dik, amely lényegében érvénytelennek nyilvánítja az Eisenhower elnök üze­netében az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek beszüntetésének ellenőrzé­sére vonatkozó megállapodás szüksé­gességéről szóló álláspontját. Szükség­kép arra a megállapításra kell jutni, hogy Dulles úr álláspontjának lénye­ge, hogy a szakértők összejövetelét tárgytalanná tegye és ezáltal diszkre­ditálja. Amennyiben az USA kormánya valóban ilyen álláspontra helyezkedik és nem kívánja, hogy a szakértők ér­tekezletének eredményei biztosítsák a nukleáris fegyverkísérletek beszünte­tését valamennyi nukleáris fegyverrel rendelkező hatalom részéről, úgy tel­jesen felesleges szakembereket kül­deni az értekezletre. Ebben a hely­zetben a Szovjetunió nem küldheti ki szakértőit, mert nem akar részt venni a nemzetek becsapásában. A szovjet kormány azt kívánná, hogy az USA kormánya megerősítené, hogy a szakértők értekezlete az atom­fegyverkísérletek általános és azonnali beszüntetésére irányuló feladat meg­oldására hivatott, tehát, hogy az ér­tekezlet céljai olyanok maradnak, mint azt a szovjet kormány és az USA mányokon megerősítették. Kezdettől | kormánya közötti levelezés kijelölte. ' A csehsz ovák kormányküldöttség Albániában lő beszédében kiemelte, hogy ez a látogatás örökre beíródik az albán nép szívébe. Mehmed Sehu, az Albán Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke beszédében rámutatott, hogy a test­véri Csehszlovákia kormányküldött­ségének látogatása az albán nép je­lentős eseménye, mert Csehszlovákia népének képviselőiben drága barát­jait, hű, szerető testvéreit látja. A korcsi dolgozókat ezután Viliam Široký miniszterelnök, a csehszlovák küldöttség viharos lelkesedéssel fo­gadott vezetője üdvözölte. Široký elvtárs beszédében hang­súlyozta a sokoldalú fejlődés jeleit, amelyekkel a csehszlovák kormány­küldöttség albániai útján találkozik. Beszédének befejező részében Ši­roký elvtárs hangsúlyozta, hogy a világ kommunista és munkáspártjai­nak kötelessége harcolni a revizio­nizmus ellen, mert az a szocializmus táborának és a nemzetközi munkás­mozgalomnak egységét támadja, amely a világ dolgozó tömegeinek legjobb fegyvere a szocializmusért és békéért folytatott harcában. A küldöttség ezután felkereste a városi múzeumot és este részt vett a korcsi néptanács végrehajtó bi­Libanonban nem szabad megismétlődnie a koreai tragédiának A KÖZEL-KELETI helyzet az imperia­listáknak a libanoni válságba való beavat­kozása következtében egyre jobban ha­sonlít ahhoz az állapothoz, amely 1956­ban az Egyiptom elleni angol agresszió előestéjén uralkodott. A különbség mind­össze annyi, hogy az USA most már nyíl­tan ármánykodik. 1956-ban fontos angol támaszpont megvédéséről és stratégiailag fontos tengeri út ellenőrzéséről volt szó a Szuezi-csatorna térségében, amely mindaddig az imperialisták közel-keleti kulcspozícióját képezte. Ma ugyanazok a monopolisták riadót fújnak más támasz­pontok védelmére. A Port Saidból történt dicstelen kivonulás után fennmaradt tá­maszpontok egyikéről, Libanonról van szó. A libanoni kormány helyzete a több mint hathetes belpolitikai válság után egyre rosszabb. A Bagdadi Paktum álla­mainak diplomáciai és katonai segítsége — beleértve az USA-t is — egyáltalán nem hozta meg a kormány tekintélyének legalább részleges helyreállítását. Ellen­kezőleg, a kormánycsapatok által ellen­őrzött terület mintegy 20 százalékra csök­kent. A jelenleg még érvényben levő alkot­mány lehetetlenné teszi Samun elnöknek, hogy jelöltesse magát az elnöki tisztség­re, Az elnökválasztás közeledő napja, jú­lius 24-e a libanoni kormányt és nyugati szövetségeseit az ellenzék elleni gyors akcióra kényszeríti. A kormány és kül­földi támogatói erőszakkal akarják meg­választatni ismét Samun elnököt és fel­újítani a monopolisták veszélyeztetett el­lenőrzési rendszerét az országban. A nyu­gati diplomáciai megfigyelők nézete sze­rint Samun elnököt már csupán az an­golok és amerikaiak, a Bagdadi Paktum­beli szövetségesei közvetlen beavatko­zása mentheti meg. A probléma azonban abban rejlik, ho­gyan avatkozhatnának be az arab közvé­lemény előtt a tekintély legkisebb el­vesztésével, valamint a legcsekélyebb bo­nyodalmakkal. Az Irak és Jordánia közbenjárásával történt beavatkozás a két rendszer gyen­gesége miatt a fegyverszállításoknál és a „polgári" felfegyverzett bandák kikül­désénéi nem jutott tovább. EISENHOWER ÉS MACMILLAN találko­zása után ezt a kombinációt „a koreai gyakorlattal" szerzett tapasztalatok alap­ján egészítették ki. Akkoriban a Washing­ton által támogatott liszinmani klikk, amelynek nem voltak meg a hatalom fenntartásához szükséges eszközei, az ENSZ bizottságát hívta az országba. Hogy ez barbár háborúra vezetett, amely je­lentős mértékben diszkreditálta az ENSZ-t és az emberiséget a világkonfliktus szé­lére taszította, akkoriban az imperialis­táknak • és védenceiknek nem jelentett akadályt. Számukra az volt a fő dolog, hogy az országot ellenőrzésük alatt tart­hassák. És most hasonló „megoldáshoz" folya­modnának Libanonban is. Reménykednek az ENSZ Biztonsági Tanácsa részéről Li­banonba küldött megfigyelőkben, az ENSZ „rendőrségi erőiben", amelyek a polgár­háborúban a roskadozó Samun-rendszer oldalán harcolnának. D. Hammarskjöldre, az ENSZ főtitkárára, aki most fejezte be tárgyalásalt a Közel-Keleten, nyomást qyakorolnak, hogy — amint a nyugati saj­tó írja — a vizsgálat eredményeiről szóló jelentése lehetővé tegye a libanoni kor­mány támogatására irányuló „hatéko­nyabb intézkedések foganatosítását". Mi­lyen intézkedésekről van szó? Samun el­nök Dag Hammarskjöld főtitkárt az ENSZ megfigyelői létszámának kétezerre való emelésére kérte. „Amennyiben az ENSZ ezt a kötele­zettséget nem teljesíthetné — írja a Nyht című lap —, az USA, Nagy-Britannia és amint ismeretes, bizonnyára Francia­ország is eleget tenne a libanoni kormány sürgős kérésének". Nyilvánvaló mesterkedésről van szó: Az ENSZ-et rá akarják bírni, hogy küldjön „nemzetközi rendőregységeket" Libanon­ba, vagy pedig annak kijelentésére, hogy az ENSZ-nek nem sikerült megoldani a libanoni kérdést és hogy ezzel igazol­hassák az angol-amerikai közvetlen be­avatkozást. Az amerikai nagyfejüek cinizmusa oly messzemenő, hogy kalandor terveik ke­resztülhajszolására — mint annak idején Koreában —, nem riadnak vissza az atom­fegyverekkel való fenyegetődzésektől sem. Ezek az urak úgy látszik' már elfelejtet­ték, hogy elmúlt az az idő, amikor a Közel-Keleten a gyarmatosítók kíván­sága parancs volt és amikor kifizetődött ott a zsaroló politika. Emellett szemlél­tetően mutatják, milyen „védelmi célokat szolgálnak a nukleáris fegyverek az ame­rikaiaknak és miért gátolják oly aggodal­masan e fegyverek betiltását." AZ IMPERIALISTÁK azon törekvése, hogy a közel-keleti új agressziókat az ENSZ zászlójával és „a demokrácia védelmé­nek" frázisával leplezzék, Libanonban ,aligha vezet tévútra valakit. Csupán egy igazság létezik. A monopolisták eddigi Nyugat-barát rendszerük védelmére tö­rekszenek Libanonban, amely országöt imperialista támaszpontul akarnak fenn­tartani az arab világban, hogy még foko­zottabb mértékben ne gyengüljön meg közel-keleti uralmuk. E cél érdekében nem átallanak olyan ügyekbe avatkozni, ame­lyek megoldása kizárólag a libanoni nép jona és ürügyet keresnek Libanon ka­tonai megszállására. A News and World Report befolyásos amerikai reakciós lap június 6-i számá­ban öt fő okot sorolt fel, amelyek miatt a libanoni intervenció „múlhatatlanul szükséges". Libanon, amelynek területén végződik az iraki és szaúd-arábiai csővezeték. ,,a Nyugat kőolajellátási támaszpontja". A Libanon felett gyakorolt ellenőrzés elvesztése veszedelmesen megingatná a Nyugat iraki és jordániai pozícióját. Szaúd-Arábia, ahol Fajzal herceg „egy­re inkább semleges" álláspontra helyez­kedik, szövetségre lépne az Egyesült Arab Köztársasággal és ennek következ­tében a szaud-arábial kiterjedt amerikai kőolajtársaságokat az a veszedelem fe>­nyegetné, hogy államosítanák őket úgy, mint a Szuezi-csatornát." Nagy-Britannia helyzete a Perzsa-öböl partján fekvő, kőolajjal rendelkező szuN tánátusokban romlana. Röviden szólva „bekövetkezne a Nyu­gat közel-keleti pozícióinak összeomlá­sa." Az említett amerikai lap nem az egye­düli, amely leleplezi az imperialisták li­banoni érdekeinek hátterét. A monopo­lista körök egyre kevésbé titkolják azoh szándékukat, hogy a libanoni katonai in­tervenciót az arab világban fennálló le­gyengült pozícióik „javítására használják fel". Ez azt jelenti, hogy Libanon idegen, megszállása csupán a gyarmatosító részé­ről az arab nemzeti felszabadító mozgalom elleni általános támadás kezdete volna, „visszavágásként Szuezért", és általábah a régi gyarmati rend felújításáért a Kö­zel-Keleten, mégpedfg az amerikai irn­zottsága áltál rendezett vacsorán. periallzmus' vezetésével. % AZ IMPERIALISTÁK fondorlatai ekkép­let gondolata és a leszerelési egyez-g pen a háborús konfliktus veszedelmét mény követelménye ellen. Az ameri­g idézik elő, amely esetleg nem korláto­kai burzsoá sajtóban szemforgató ^ zódna Libanonra. A világ közvéleménye kommentárok jelennek meg, amelyek N elítéli Washington és London agresszív Vegyük csak figyelembe azt a sze- arra itatnak hogy most nehéz | ^^.SSÍŰISSÍJ^ .„pet, amelyet ebben az időszakban lesz megállapodni, „igazolást nyert % tMsila h a° 2nálják fe I H Libanonban a jugoszláv sajtó, a rádió és hiva- Dulles államtitkár óvatos írányvona-Q nem szaba d megismétlődnie a koreai tra­talos körök vállaltak. A jugoszláv la" stb. stb. g gédiának. ÁLSZENTESKEDÖK A SZÍNEN A hidegháború nyugati „karmeste- Helyesnek mutatkozik legelőször is rei" már hosszabb idő óta nincsenek megfigyelni, honnan ered ez a hű-hó. repet, amelyet irigylésreméltó helyzetben. „A kom- Nem kell különösképpen hangsúlyozni, munizmus szörnyűségeiről" szóló sok- hogy a leghangosabbak a „Szabad Eu éves, nagyon intenzív és rendkívül rópa" és az amerikai kémszolgálat sajtó kommentárjainak többsége az FŐ vonalakban ez azon hű-hó hát­g A libanoni helyzettel kapcsolatos má­költséges propagandakampány ellené- más intézményeinek hivatásszerű mé- érvelések hangnemét és választékát tere, amelyet Nyugaton Nagy Imre g sodik szovjet nyilatkozat intő szaval ­re, amelynek elsősorban az volt a regkeverői. Ezen „leadőkhoz" még az tekintve semmiben sem különbözik és társai ellen folytatott budapestit amelyeket a többi békeszerető nemzettel célja, hogy a kapitalista világ nem- olyan egyesületeket is hozzá kell szá- a nyugati bulvár kapitalista sajtótól; pe r körül csaptak. ?határozott flgy^meztTtést iel^tenfik zeteit elterelje a Nyugat és Kelet mítani, mint pl. a csangkaiseki és a sőt Jugoszláviában megnyilvánul az A budapesti perrel kapcsolatos ň Washington és London felé, hogy ameny­közötti az új háború kiküszöbölésére liszinmani „parlament", amelyek a a törekvés is, hogy U] „alappal kampány sajnos egy bizonyos időre y nyiben idejekorán nem vetnek véget a és a leszerelésre vonatkozó egyezmény túlzsúfolt börtönök, az akasztófák és szolgáljon a nyugati kampánynak... meg mé rge zheti a becsületes embe-3 libanoni nép ellen iránvuló kalandos kí­iránti erőfeszítéstől, a helyzet világo- gépfegyverek légkörében soha sem Jugoszlávia hivatalos körei semmi- rek szívét js Nyugaton i akiknek nincsH Jeteiknek, további politikai és katonai san az imperialisták hátrányára ala- hagyták ki az alkalmat, hogy „igaz- képpen sem maradtak le a sajtó mfis lehetöséq ük, mint hogy a dol-h kudarco t kockáztatnak a Közel-Keleten " mögött. „A Szabad Európa nagy kat a csa lôktól tudjäk meg é s£ __ A- v örömére Belgrádbo Budapestre a akiknek nincs araly i tapasztalatuk,-/? magyar ellenforradalom iránti szoli- h ne higgye nek az álszenteske-Ö ... £ . megnyilvánulásaként döknek> Kár ezekért a z emberekért. H BejľUt UtCaill „tiltakozást küldöttek. A azonban mindig megvan-? „ . o/^rkf rnr « Nézzük csak azt a módot, ahogyan nak a z áldozatai, akik csupán azérth ílŕiK^ÍJK rUL.zrMAK a nyugati sajtó tálalta az esetet, esnek áldozatul, mert nem ismerik?: . amely sajtóról tudvalevő, hogy rend- a rosszat £ Beirut (CTK) — Szarni Szolh, Li­szerint az illető országok kormány- H„' ia l, 7nl n„ nondoIata azo nban1 bano n mm^zterelnöke J^ius 25-én köreinek nézeteit tolmácsolja » szocializmus gondolata azonDan^ fl z ^ hírügynökség tudósítójával köreinek nezeteit toimacsoija. győzelmesen ellenáll a szenny es ra- tatoU bes z|f tés e% orán kij e J Ie n_ galmazás áradatának, amelyet a bur-g tett e_ hogy fl Iibanoni k op môn y kult. ságos haragjukat" nyilvánítsák. A különböző, gondosan kezelt csa- Másrészt azonban sajnálatunkat Ä Eľ? eÜL 6 S = utolsó 1 1 megnyilvánulásaként fc^ÄÄ " SeÄl ügvédjei a kimerültségig „dolgoznak", nyugat-európai demokratikus cso­mint pl. a prágai puccs „kísértete" pórtok, amelyek gyakran helyesen — amint az 1948. évi februári ese- ítélik meg a nemzetközi helyzetet, ményeket nevezik — szemmel lát- mellékvágányra jutottak és olyasva­hatólag elvesztették hatásukat. Az laminek keltek védelmére, ami tu­amerikai és nyugat-európai kispolgár, lajdonképpen az ő ellenségük. Ez a akit már egy évtized óta vérfagyasztó nemzetközi fasizmus. Mert amint is­fantasztikus históriákkal bombáznak, meretes, a magyarországi ellenfor­Az egész kampány terjedelme el­jelentős mértékben elfásult és mind- radalom tevékenységében, melynek sősorban azt mutatja, hogy a Libanon zsoázja gazrendszerének védelmére^ D •„ * ' '„„™7 azt, amit eléje tárnak tartózkodással vezetői a közelmúltban álltak a ma- elleni agresszió hívei az 1956. évi világgá kürtö L Am kétség sem fér3 a j-Z JSly fogadja. Ebből az okból a reakciós gyar népblróság előtt, a világ előtt a Egyiptom elleni agresszorok eseté- ahh0Zi hogy a régi v ii á g „bölcseinek" S nh^onh/ J nhannn­propaganda által 1956 őszén a ma- hitlerizmus sötét világából ismert ben. valamint a Nagy és társai fe- agya soha se m találhat k i olyan al-ö szíria-i h^fiV menľzÄ Ilására gyarországi ellenforradalom leverése alakokként mutatkoztak be. Ezek lett hozott ítéletekben elsősorban j^figot, amely megváť r-tathatná az2 s ' ' ^JTT után szervezett hű-hó sem hozta meg voltak a magyarországi SS-ek, a Ge- jô_ ürügyet láttak saját terveik vég- em beriség történelmének feltartóz-* 3amun Kozlarsasa a' emoK ugya n" a várt eredményt. A Jugoszláv Kom- stapo, a nyilaskereszt tagjai, az os munisták Szövetségének ljubljanai viencsimi, oradouri és lidicei gyil programja által kapott lőszer csupán kosok hű szövetségesei, rövid ideig tartó puffogtatás volt. Nem Az említett csoportok egyes kép rehajtására, amelyek célja az arab =atľan fo.^^ nemzeti felszabadító mozgalom fel- elméletből gyakorlattá, álomból való-8 géb^ ismľteľ"^ számolása. Emellett azonban még sá á Iett é s elvitathatatlan létjogáth ^eW^e? és azt mcmS h«v sokkal szélesebbkorű szándék rejtő- ar r 9 a használja hogy fiatal étetét^™ 1 I^iÄ lehet ezért csodálkozni azon, hogy a viselői sajnos felültek az imperialis- zik. A növekvő gazdasági válsággal megvéd elme»e a kártevők ellen. Ezh eseté n Libaiwnba külföldi eovsége­kommunistaellenes propaganda nyuga- ta propagandának, amely az álhu- szemtől szembe a kapitalista viiag a do]o o ién veae ez f lz igazság. ame-S ,„ t ,„,, .. a a dolog lényege, ez az igazság, ame-g ket kdl külden j .. terjesztői, mint éhes kutyák ve- manizmus köntösében az emberek minden alkalmat megragad, hogy a Iyet senki soha > semmiképpen semg Beir utban iúnius 25-én útebb ut­. k,...... r.**.... Af »ír_ ňctňníro inveksr k haza nehézséaekrő . a munkanélkü- ' „i « D '. |I U . J U . 5" ul l-oo tették" rá magukat Nagy Imre és tár- érzelmeire és ösztönére igyekszik hazai nehézségekről, a munkanélkü sai elleni per folyamatáról és az Ité- hatni és nem az eszére. Hinni le­letről szóló jelentésre. Nagy és tár- het azonban annak, hogy azok, akik­sai tudvalevően az imperialista kém- ről most szó van - és ezek jobbára szolgálaton kívül döntő felelősséget a liberális értelmiség soraiból ke­viseltek az 1956. októberi és novem- rülnek ki - kellő mérlegelés után béri budapesti tragikus vérfürdőért, megértik a dolgok állását. liQénrrtl fl fiaveimet más iránvba te- "y° mhat e l § cai harcok lángoltak fel. A belvá­Ä S'T fő ok • a nvuaati A tapasztalat arra tanít bennün-g rosba a kormány páncélautókat és DroDaoanda által a maavarorszáqi el- ke t- h oM az el!ens éf szavai csaki sb harckocsikat irányított, amelyek tá­ľenforradaľom vezéľei elleni perrel *gy cetben nyugtalaníthatnak ben-n madást intéztek a nép i egységek kapcsolatos ^amptoy fegyver az lm- "ünket: ha d.csérik, amit teszünk, p kezében levő Baszta városnegyed el­perialisták kezében a csúcsértekez- W-Slen. ÜJ SZÖ 5 *1958. június 27. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom