Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-26 / 175. szám, csütörtök

Az állam jelentős szerepe a szocializmus építésének befejezésében (Folytatás a 3. oldalról.) ellátás és gazdasági érdekeltség terén tett intézkedések új, ez ideig ki nem próbált intézkedések és ezért sokoldalú gondos előkészítést igényelnek. Az irányítás új módszerének sikere jelentős mértékben az indulástól függ. A párt Központi Bizottsága és a kormány az átszervezés megvalósítása után újból foglalkoztak annak lefolyásával és a felmerült fogyatékosságokkal. Szükségesnek mutatkozik, hogy a pártszervek és szervezetek naponta törődjenek az új termelési-gazdasági egységek felépítésének rövid idő alatt való befejezésével. A pártszervek és szervezetek felelnek azért, hogy ne honosuljanak meg a régi főosztályok bürokratikus és körlevél-munkaformái az új termelési-gazdasági egységekben, főként a trösztökben és apparátusaikban. Ez a veszély fennáll. Mindnyájan törődjünk azzal, hogy a trösztöft pártunk irányelveinek szellemében alakuljanak meg, nehogy új cégér alatt ismét a régi főosztályok alakuljanak ki. Ogy véljük, hogy ez elsősorban azzal érhető el, ha a társult vállalatok és pártszerveik nagyobb beleszólási jogot kapnak és nagyobb befolyást gyakorolhatnak a tröszt feladatainak rendezésére és meghatározására. Hasonlóképpen' meg kell követelnünk az új termelési-gazdasági egységek pártszervezeteitől, a vezetőségükben dolgozó kommunistáktól, hogy még az év folyamán alaposan vizsgálják felül, vajon kellőképpen megnyilvánulnak-e a tervmutatókban, mind a termelési, mind a műszaki-gázdasági és pénzügyi mutatókban azok az előnyök és lehetőségek, helyeket az új megszervezés feltár. Meg kell követelnünk, hogy az új termelési-gazdasági egységek a párt- és szakszervezetek hatékony segítségével vizsgálják felül a kooperációs kapcsolatok célszerűségét, hogy nagyobb sorozatok gyártásának, a legnagyobbfokú hasznosságnak és legmagasabb műszaki színvonalnak, az egyes üzemek és részlegek kapacitásai és lehetőségei maximális kihasználásának, az ellátó és értékesítő utak megrövidítésének, stb. szempontjából hogyan osszák fel egyáltalán a munkát és termelést az új termelési és gazdasági egységeken belül. Ebben a dolgozók kezdeményezésének és a XI. kongresszusunk tiszteletére indult szocialista munkaversenynek széleskörű kibontakozódására támaszkodjunk, vitassuk meg ezeket a kérdéseket az új gazdasági-termelési egységek dolgozóival. Az ipar és az építészet irányításának új megszervezése, bár már ma is igazolja a régi megszervezéssel szemben elvitathatatlan előnyeit, még sem bontakozódhat ki pozitív oldalainak teljes erejében, ha nem jut mindenütt fölénybe az a meggyőződés, hogy az irányítás új megszervezése új munkamódszereket és formákat is követel. Néhol azonban az a helyzet, hogy régi szemmértékkel tekintenek az új megszervezésre, mint „megint egy átszervezésre". Pedig egyáltalában nem régi típusú átszervezésről van szó. Az új szervezés oly behatóan változtatja meg az új irányítási rendszert,-hogy már lényegéből kifolyólag a munkamódszerek, a*" munkastílus alapvető megváltoztatását . követeli. Nem érnénk el célunkat, ha az új szervezeti formának régi munkamódszereket kölcsönöznénk. Ebből elsősorban vezető gazdasági dolgozóink és termelési szervezőink vonják le a megfelelő következtetéseket munkájukban. Nagy felelősség nyugszik vállukon az új intézkedések sikeréért, a velük követett céljaink eléréséért. Már hangsúlyoztuk, hogy a párt nemcsak mint a termelés szervezőire, hanem mint a munkakollektívák vezetőire tekint a vezető gazdasági dolgozókra és ebben az értelemben nagy politikai felelősséget hárít rájuk a párttal, a munkásosztállyal és a dolgozó néppel szemben. Minden fontos kérdést a párt- és szakszervezetekkel közösen oldjanak meg, kérjék ki a munkások és műszakiak tanácsát, támaszkodjanak kezdeményezésükre, segítsenek a termelési értekezleteknek és a dolgozók irányításban való részvétele többi formáinak megszervezésében, hogy jól töltsék be funkcióikat. Ogy véljük, ebben az értelemben a műszaki-gazdasági tanácsok is nagy szerepet játszanak, amint erről kongresszusi beszámolójában Novotný elvtárs beszélt. Az összes intézkedések megvalósítása, a szervezési intézkedések, a tervezés, pénzellátás, anyagi érdekeltség terén foganatosított intézkedések, az irányításra és a nemzeti bizottságok munkájára vonatkozó intézkedések, a párt- és szakszervezetek munkaszakaszán foganatosított intézkedések megvalósítása együttvéve képezi a népgazdaság irányításának új módszerét. Szerves egység egyes részeit képezi. Nem egyszeri akcióról van itt szó, hanem egész társadalmi folyamatról, melynek az a célja, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeit megnyerjük az irányításban való aktív részvételre és ennek alapján az ország gazdasági fejlesztésének egész irányítását új fokra emeljük, továbbá e folyamatban elérjük, hogy a dolgozók egyre szélesebb tömegei a munkásosztály vezetésével közvetlenül részt vegyenek a szocialista építés befejezése történelmi művének létrehozásában. Ez a folyamat olyan gyorsan fog lefolyni, mennyire összpontosítva fogják irányítani és serkenteni pártunk, pártszerveink és szervezeteink. Az elkövetkező időszakban mindenképpen fokozódik pártunk szerepe, fokozódnak a pártszervezetek, minden egyes kommunista feladatai. Ma és az elkövetkezendő időszakban nagyon sok függ a pártszervezetek kezdeményezésétől. Talán még sohasem volt oly fontos, mint ma, hogy a pártszervezetek tüzetesen magukévá tegyék a gazdaságfejlesztés irányításával összefüggő legbonyolultabb gazdasági-műszaki problémákat. A dolgozók kezdeményezésének fejlesztésében és a dolgozók egyes csoportjai s az egész társadalom érdekei közötti rendes összhang megőrzésében és szorgalmazásában még sohasem hárultak ilyen nagy feladatok a pártszervezetekre, mint most. Az irányítás új módszereinek sikere és a velük kapcsolatban követett nagy politikai és gazdasági célok elérése elsősorban pártunk, párttagjaink munkájától és attól függ, milyen alapos ismerettel és önfeláldozóan fognak küzdeni az új intézkedések következetes megvalósításáért, hogyan fogják vezetésük alatt a XI. pártkongresszuson kitűzött irányelvek megvalósítására egyesíteni és mozgósítani a dolgozókat. •Pjt- & "S\ ' Hü S -x--.. % "í^V ^.^Sw? • " -'^VÍ, ' v s SV V* ' W . .. "Sí? • •Sí;,.,; ,:.;;.<; ....... • • - •>.-... .„ilx** Kína az Mén történelmének legnagyobb termését tpkarítja be, ha csa'nem kerül sor rendkívüli természeti csapásra. Várható, hogy a gabonaféléV idei nyári termése tízmillió tonnával lesz nagyobb, mint tavaly volt. Képünkön a pekingi hivatalok és minisztériumok dolgozóinak kétszáz brigádolátható, amint egy Chunan tartománybeli állami gazdaságon segédkezneV a gabona szárításában. (Oj Kína felvétele Ciprus szakadást okoz a Athén (ČTK) - Averoff görög külügyminiszter kedden a parlamentben újból elitélte a ciprusi kérdés megoldására irányuló brit tervet és kijelentette, hogy „Görögország nem szándékszik továbbra is együttműködni Törökországgal % NATO-ban". A Reuter azt állítja, hogy a miniszternek a NATO-val kapcsolatos kijelentését nem lehet olyan fenyegetésként értelmezni, mintha Görögország ki akarna válni a NATO-ból, hanem csak mint követelést, hogy a NATO délkeleti parancsnoksága két részre — görög és török parancsnokságra — oszoljék. Parasztfelkelés Columbiában New York (ČTK) - A dél-amerikai sajtó jelentése szerint Columbiában tovább terjed a parasztháború. A kormány a lázadó parasztok ellen százezer főnyi hadsereget vetett be. A csaknem tíz éve tartó és egyre inkább a „plutokrácia és oligarchia" ellenes, szociális forradalom jellegét öltött háború során Columbiában eddig már 280 ezer ember esett el. A Semana című columbiai lap adatai szerint az országban jelenleg mintegy százezer lakos él, akiknek nincs tető a fejük felett, nincs mit enniök. Azt követelik, hogy a kormány adjon nekik földet és szerszámokat a föld megművelésére. Costarica volt elnöke elítélt az USA déi-amerika! polftikáfát A „Diario las Americas" című lap, amely a floridai Miamiban jelenik meg, közölte Jósé Figueresnek, Costarica volt elnökének cikkét, amely élesen bírálja az USA jelenlegi gazdasági politikáját a latin-amerikai országokban. Figueres rámutat arra, hogy az az ellenséges fogadtatás, amelyben Nixon alelnök Peruban és Venezuelában részesült, az USA latin-amerikai gazdasági politikája iránti elégedetlenség kicsúcsosodása volt. Nem nehéz megállapítani a venezuelai nép ezen állásfoglalásának indokait. Abban az időben, amikor Venezuelában zsúfolásig" megtöltötték a börtönöket és kinzókamrákat, amikor felszámolták a polgári szabadságjogokat és Venezuela lakosai vérüket ontották Caracas utcáin, a tirarius megdöntése érdekében nemzetük árulójának és gyilkosának megdöntésére törekedve, az USA csupán venezuelai tőkeberuházásaival törődött. Figueres hangsúlyozza, hogy J. Jimenez diktátor kormánya nemzetbiztonsági igazgatójának Pedro Estrádának a nyugati féltéke ezen Himmlerjének meghívása az amerikai kormány által és az a tisztelet, amellyel Washingtonban fogadták, nem nevezhető másnak, mint „a venezuelai nép erkölcsi arculköpésének." Amikor arra törekszünk, — folytatta Figueres — hogy áruinkért ésszerű árut kapjunk, amely lehetővé teszi, hogy tisztességesen éljünk, mindjárt „vörös szocialistáknak" neveznek bennünket. Nekünk azonban nem alamizsnára és segítségre van szükségünk. Mi csupán igazságos díjazást követelünk nemzetünk munkásságáért éš erejéért, országunk kincseiért. Az USA és más fejlett iparú államok azonban áruinkat olcsón igyekeznek felvásárolni és saját árujukat drágán akarják nekünk eladni. Ez a „szabad vállalkozás!' jelszava alatt folytatott politika népünk elnyomorítására vezet. És ezt nevezik szabad gazdálkodásnak. Ez a „szabadság" azonban csupán azt jelenti, hogy ^.szabadon" éhen halhatunk, — fejezi be 'cikkét gúnyosan Figueres. Múlt hét keddjén közzétette a Magyar Népköztársaság Igazságügyminisztériuma a Nagy Imre és társai felett hozott ítéletet és annak indokolását. Nagy, Maiéter és összeesküvő ellenforradalmi társai feletti ítéletét a magyar igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve 18 hónappal hozta meg az 1956 október-novemberi véres pontot tett a magyarországi tragikus esemé. nyek után, amelyekről ma minden józan i.életű. elfogulatlan ember — la szocialista tábor országain kívül is — régen világosan látja, hogy az ellenforradalom és a nyugati imperialisták hosszasan előkészített műve volt. 1956 ószen megkísérelték, hogy az államcsínyt a népi hatalom megdöntésére, a kapitalista rend helyreállítására használják fel, ami végül az általános világháború kirobbantásához vezetett volna. Az ebben érdekelt nyugati imperialisták — amint még mindenki jól emlékezik rá — minden módon megkísérelték, hogy ezt az ellenforradalmat „népfelkelésnek" hazudják. A népi demokratikus Magyarország immár másfél éves fejlődése egyértelmű bizonyítékát adta annak, hogy a munkásosztály r's a dolgozók nagv tömegei hűségesen a népi demokratikus rendszer mellett állnak és odaadással építik szocialista hazájukat és azt minden áron megvédeni készek. Most, amikor Nagy Imre és társai elnyerték méľ ó büntetésüket, a burzsoá sajtó, sőt számos nyugati államférfi is, ismét megragadja az alkalmat arra, hogy felháborodottan tiltakozzék a magyar bíróság törvényes és jogos ítélete ellen. Ez a tény újból bebizonyítja és szemléltetően megmutatja, hogy Nagy Imre valóban a burzsoázia bsrence volt. Ma épD úgy, mint az ellenforradalom idején, a burzsoá propaganda az egekig magasztalja őt és igyekszik a legnagyobb magyar „hazafiként" feltüntetni.. ívii sem jellemzőbb e hívatlan prókátorok logikájára, hogy Nagyot és társait mint „nemzeti kommunistát" veszik védelmükbe. jóllehet az imperializmus, amit ők képviselnek s amit Nagy szolgált, a kommunizmussal összeegyeztethetetlen dolog. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy Nagy Imréék az imperialisták emberei voltak, a hírhedt „nemzeti kommunizmus" pedig az imperialisták fegyyere, amellyel belülről akarják megbontani a kommjnista és munkáspártok sorainak egységét. De egy másik vonatkozásban is jellemző fényt vetett az imperialista politikára a Budapesten hozott itélet. Nyílt titok, hogyan húzódoznak az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia attól, hogv egy asztalhoz üljenek végre a szocialista országok vezető államférfiaival, hogy csúcsértekezleten közösen törekedjenek á feszültség enyhítésére. Most Nagy Itrre elítélése is kapóra jött Eisenhower elnöknek. A múlt hét szerdai sajtóértekezletén sietett kijelenteni, hogy a csúcsértekezlet kilátásai úgyszólván teljesen holtpontra jutottak. Ezt a kijelentését egy nappal azután tette, hogy kézhez kapta N. Sz. Hruscsov üzenetét, amelyben a szovjet kormány nevében javaslatot tett a csúcsértekezlet konkrét napirendjére. Ez a ezovjet okmány újból meggyőzően bizonyítja a Szovjetunió őszinte vágyát arra, mindent megtegyen, ami erejében áll, hogy mihamarabb megnyíljék a kormányfői értekezlet gyors összehívásához vezető út. Egyben leszögezi, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó lemondani hírhedt hidegháborújáról, sőt amint jelenleg a világnak több frontján látható, a „forró háború" kirobbantására készül. A háború veszélye szempontjából a világnak ily érzékeny pontja lett a Földközi-tenger vidéke, elsősorban Ciprus szigete, amelyen az imperialista politika e napokban újból véres oldalakat írt a sziget mozgalmas történelmébe. Félmilliónyi lakosság életével és vagyonával fizet rá immár három éve az angol kőolajmágnások, a török desperádók és az Északatlanti Tömb agresszív köreinek könyörtelen hatalmi harcára. A Ciprus szigetén lakj török kisebbség az utóbbi hetekben újból sorozatos támadásokat indított a görög lakosság ellen, amelyeknek számos emberélet és óriási anyagi értékek estek áldozatul. E zavargásokat, amelyek a háborús évek óta talán a legsúlyosabbak, a brit megszállók jóformán közömbösen nézik és e magatartásukkal még kegyetlenebb terrorra bíztatják a törököket a görögök ellen. Ezek a zavargások ürügyül szolgáltak arra, hogy nagy katonai erőket összpontosítsanak a szigeten és a ciprusi kérdést „megoldás" céljából a NATO tanácsa elé terjesszék. Nagy-Britannia nem hajlandó elismerni a ciprusi nép annyira követélt önrendelkezési jogát s így egyszer s mindenkorra megoldani a „ciprusi problémát". Ezt a sziget bonyolult történelmi, földrajzi és néprajzi feltételeivel mentegeti. A török partoktól mintegy 60 kilométerre, a görög partoktól 600, kilométer távolságban fekvő szigetet eredetileg ógörög és más törzsek lakták. A történelem folyamán a római. és kelet-római császárság, majd a Velencei Köztársaság uralma alá került. A XIV. századtól kezdve az otomán birodalom, végül 1878 ' óta a brit impérium-része. Ma Ciprus lakosságát mintegy 40C ezer görög és 80 ezer török képezi. Érthető, hogy a görög és a török állam közötti viszony, amelyet még a közelmúltban is éles ellentétek nehezítettek, megnyilvánul Ciprjs görög és török lakosságának kölcsönös viszonyában is. A legutóbbi véres görögtörök összetűzés nem véletlenül robbant ki, — hanem a brit megszállók számára valóban „megfelelő" időben. Ez a véres incidens arra szolgált, hogy az angol-amerikai w.ashingtoni kormányfői találkozó idején felhívja a világ közvéleményének figyelmét a török követelésekre. Az amolok igyekeznek az eseményeket úgy beáliítani, hogy a jelenlegi rendkívül feszült légkör a török kormány tevékenységének közvetlen következménye. A török külügyminiszter továbbra is azt hangoztatja, hogy Törökország nem fogad el más megoldást, csak a sziget kettéosztását. Ennek a nagyhangú török követelésnek nem utolsó sorban az az oka, hogy az ország gazdasági helyzete az utolsó évben rendkívül aggasztóan romlott és az idei gabonatermés sem Ígérkezik jónak. így hát a török kormány nacionalirta-soviniszta uszításokkal igyekszik elterelni a török lakosság figyelmét az ország súlyos gazdasági bajairól. ' A brit imperializmusnak viszont a ciprusi veszélyes fejlemények arra szolgálnak, ürügyül, hogy szüntelenül növelje a szigeten levő katonai erőit. A briteknek a szigeten a Malájföldi háborúban és az Egyiptom elleni agresszióban „edzett" katonái vannak összevonva, összesen több mint húszezer fő. Világos, hogy az ily nagy haderő nem „a rend fenntartására" szolgál, hanem arra, hogy „sakkban tartsa" az arab országok — a legnagyobb kőolajtermelő területek — nemzeti felszabadító mozgalmát. Ezért az igazságtól nagyon messze áll az az indoklás, hogy Ciprus „belső" biztonságának céljából csoportosítanak oly erős brit kötelékeket a sziget területére. A brit lapok nagy része nyíltan megírja, hogy a katonai erőknek a Földközi-tenger keleti részében való összevonása, többek között a NATO tengerészeti hadgyakorlatai valamint az amerikai 6. flotilla jelenléte, szorosan összefügg a libanoni eseményekkel. Ha ehhez hozzászámítjuk az amerikai és brit uralkodó körök részéről fenyegető beavatkozás veszélyét" Libanon belügyeibe, akkor _ ciprusi angol katonai akciók is egészen más 'fényben mutatkoznak. A ciprusi nép sorsára nem sok reménnyel kecsegtet' az, hogy a ciprusi problémáról a NATO tanácsa tárgyal. Ennek az agresszív paktumnak tagja Nagy-Britannia épp úgy mint Törökország és Görögország, amelyeknek érdekei és céljai — amint éppen e kis sziget esetében oly szemléletesen megnyilvánult — teljesen ellenkeznek a nemzetek függetlenségének és szabadságának érdekével. A NATO nemcsak hogy nem képes a ciprusi probléma megoldására, hanem maga ez a probléma mutatja meg telies vadójában, mily ingatag alapokon áll ez a nyugati katonai szövetség. Görögország a török provokáció elleni tiltakozásul visszahívta tisztjeit a NATO vezérkarából, míg Törökország azzal fenyegetőzik, hoqy nem vesz részt NATO hadgyakorlatain. Világosan látható tehát, hogy a ciprusi kérdés igazságos és méltányos, az orszáq lakossága érdekeit • szemmeltartó megoldásában a legnaqyobh akadályt az északatlanti agressziós politika jelenti, amely minden * békés megoldásnak kerékkötője, a * nemzetek közötti véres torzsalkodá-« sok és öszecsapások állandó forrása. 4 — cs — n. ÜJ SZÖ 4 * 1958. június 2*-