Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-21 / 170. szám, szombat

méirnww MIMIBKL Fejér István drámájának prágai bemutatója Budapesten már hónapok óta nagy sikerrel játsszák Fejér István Bekötött szemmel című darabját. Az ellenforradalmi eseményeket feltáró darab híre eljutott hozzánk is és elsőnek a Csehszlovák Hadsereg Központi Színháza tűzte műsorára Prágában. Az író igen nehéz feladatot old meg, amikor darabjában kertelés nélkül leleplezi az okokat, amelyek a tragikus októberi eseményekhez vezettek. Arra a súlyos kérdésre, ki a bűnös, egyértelmű választ ad: valamennyien hibásak vagyunk, hogy a fiatalság, vét a vérünkből, ennyire elidegenedett tőlünk. A néző előtt egy munkáscsalád tragédiája pereg le. Az apa régi kommunista, aki gyermekeit is igyekszik kommunista szellemben nevelni. Orvostanhallgató fia azonban, bár mindent a népi demokratikus rendszernek köszönhet, a döntő pillanatban a munkásosztály ellen, saját apja ellen fordul és ha nem is közvetlenül, apja gyilkosává válik. S csak ekkor esik le a hályog a szeméről. Csak ekkor jön rá arra, hogy félrevezették, hogy a „tiszta" igazság keresésében túl messzire ment, hogy ahogyan ö akarta a hibákat orvosolni, az nemcsak az apja, hanem az egész munkásosztály életébe kerülhetett volna. Ez a darab rövid tartalma, de maga a dráma megmutatja az utat, amelyet ez az alapjában véve becsületes és magát kommunistának valló fiatalember megtesz a harmonikus családi körből az ellenforradalomig. Hogyan jutott el idáig? Hogyan történhetett mindez? —' kérdezi az író és igyekszik a feltett kérdésekre válaszolni. Varga Pista egyetemi hallgató jelleme ingadozó. Túlságosan gyorsan elkábítja őt tanára rózsadombi villájának fényűző légköre, a tanár frivol lányának kacérkodása. Ez a jellembeli fogyatékossága azohban főleg édesanyja lelkiismeretét terheli, aki majomszeretettel csüng a fián és a rózsadombi villába való meghívásban fia karrierjének kicsúcsopodását látja. Nemcsak a rossz társaság, nemcsak az, hogy a burzsoá származású „barátok" eszközül használják fel a Petőfi-körben hallott jelszavaktól megzavarodott fiatalembert, - amikor eljön a kritikus idő és határozott állásfoglalásra kerül sor, ki kiért és ki ellen harcol —, hanem még saját szülőanyja helytelen nevelési módszerei is az ellenség oldalára taszítják. Világosan vázolja fel az író Varga Pista eltévedésének állomásait és rajta keresztül azt a fojtogató, egészségtelen légkört, amely a fiatalság körében az ellenforradalom előtt és alatt uralkodott. Az utcán fegyverek ropognak, amikor az egyetem „forradalmi bizottságának" irodájában Pista menyasszonya, az egyszerű, ugyancsak munkásszármazású egyetemi hallgatónő társai fejéhez vágja, hogy bábfigurák az igazi ellenség, a régi rendszert visszaállítani akaró fasiszták kezében. Ezek határozottak, tudják, mit akarnak és miért harcolnak, mialatt ők hősöket játszanak és akaratlanul az ellenség malmára hajtják a vizet. Van aki megérti közöttük az intő szavakat, van, aki, mint Pista is, csak később jön rá tragikus tévedésére, s a néző, akire rendkívül mélyen hat az események kibontakozása, még sokáig gondolkozik a dráma tanulságán. Fejér Istvánt elsősorban dicséret illeti azért, hogy elsőnek nyúlt hozzá a magyar ellenforradalom témájához és hatásosan, művészi eszközökkel elevenítette meg a színpadon e nehéz napok történetét. Szereplői valódi, élő figurák. A mondanivalóból kiérezzük, milyen mélyen átélte az író e súlyos időszak minden válságát. Éppen ezért sikerült meggyőző erővel megformálni a dráma szereplői jellemét és érdekfeszítő jelenkori müvet alkotni. A hadseregszínház együttese jól oldotta meg a nehéz szerepek színpadra vitelét. Különösen Svetla Amortová, az anya, Jaroslav Moučka az apa, Jiŕina Švorcová Magda, az egyetemi tanár lánya és Stanislav Remunda Pista szerepében tetszettek. Miloslav Stehlík rendezése, néhány jelenettől eltekintve, ahol túlságosan kiemeli a darab komikus mozzanatait, finom eszközökkel, az író elképzelésével összhangban álló előadást tolmácsol. A bemutató közönsége forró tapssal köszönte meg az értékes előadást. KIS ÉVA Számokkal - könyvekről Bulgária Cok esetben nemcsak a szakembereket, de a könyvgyűjtő-olvasókat is érdekli, hogy másutt milyen a könyvkiadás, hány millió kötettel rendelkezik egy-egy ország, hány könyv esik száz főre? stb., stb. Az alábbiakban, az Unesco egyik kiadványának adatait felhasználva, erre próbálunk felelni és számokkal beszélünk a könyvekről. Szovjetunió A Szovjetunió a könyvtárak számát és a könyvállományát tekintve világviszonylatban is az első helyen áll. Míg 1914-ben például az ország mai területén mindössze 14 000 népkönyvtár működött 9 millió kötettel, 1957 elejére a népkönyvtárak hálózata 114 ezerre, állományuk pedig 653 millió kötetre nőtt. A népkönyvtárak jelentékeny része falun működik, s ezek összállománya 335 millió kötet. Az egy könyvtárra jutó átlagos könyvállomány országosan 4335 kötet. 100 lakosra 322 kötet jut. Csehszlovákia Csehszlovákiában 1956-ban 14 391 közművelődési könyvtár működött közel 17 millió kötettel. Az év folyamán 31 millió kölcsönzés történt. A 100 lakosra jutó könyvállomány 127 kötet. Magyarország Magyarországon mintegy 16 000 könyvtár működik, a kötetek száma pedig 26 millió. A könyvtárhálózat és a könyvkiadás itt szintén a felszabadulás után szélesedett ki. Magyarországon jelenleg 100 íakosra körülbelül 250 könyv jut. Bulgária könyvállományára vonatkozólag az 1956-os adatok állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint Bulgáriában 1956-ban 5612 könyvtár működött 12,4 millió kötettel. 100 lakosra 163 könyv jutott. Románia Romániában 28 millió kötettel jelenie" közel 20 ezer könyvtár működik. 100 lakosra 127 könyv jut. A román olvasók 1956-ban a népkönyvtárakból 32 millió esetben kölcsönöztek könyveket, /"•sak egy pár ország könyvtárhálózatáról és könyvállományáról írtunk. E számok azonban mindennél jobban bizonyítják, a szocializmust építő országokban, ha állandóan nőnek is az igények, akár csak másban, szellemi táplálékban sincs hiány. (b) Levél érettségiző lányomhoz DRÁGA GYERMEKEM! Befejeztem a ruhádat és most itt van előttem... Ez a ruha nem az első s nem az utolsó, melyet én varrtam neked, mégsem tudok bizonyos elérzékenyülés nélkül rá nézni: komor, fekete színe mintha a te gyermekkorod elmúlását jelezné, hisz benne bizonyítod be majd, hogy méltó lettél a felnőttek sorába lépni. Amíg varrtam, minden öltésnél egy-egy emlék kelt életre bennem ... Űjra láttam magam fiatalon a boldog várakozásban: fiú lesz-e, vagy leány ... Felvillant előttem első boldog mosolyod, hangos kacajod, első gügyögésed ... Eszembe jutott minden átsírt és átvirrasztott éjszaka a betegágyad mellett... Láttam első bátortalan lépéseid és újból átéltem minden érted való rettegést és szenvedést, melyet az átkozott háború zúdított ránk ... Hihetetlen nekem, hogy te maholnap már a felnőttek közé tartozol, hiszen csak nemrég írtad le az első ákom-bákomaidat, — hiszen csak tegnap segítettem veled megértetni az egyszer-egyet! Hát tényleg olyan sok és mégis olyan kevés ez a tizennyolc év? Ügy látszik — bele kell törődnöm, nem vagy már az a védtelen kis embercsemete, akinek minden lépéséért rettegnem kell... Felneveltelek kínos-keservesen, ahogyan a háborús és az utána következő évek alatt a legjobban lehetett. Éjt nappallá tettem, hogy a te életed szebb és örömtelibb legyen, mint az enyém volt. Megtanítottalak becsülni az életet és az embereket: — meglátni a pillanat szépségeit és megtalálni életed célját az alkotó munkában. Közös utunkon igyekeztem elhárítani előled minden akadályt — ha ez néha nem sikerült — nem tőlem függött... Tán nem is sejted, milyen fontos határkőhöz érkeztél életedben: megnyílnak előtted* az élet kapui. Ezentúl felnőtt módra kell cselekedned... Sokat tanultál, hogy tanító lehessél. Ne feledd, hogy a te kezedben lesz sok-sok gyermek sorsa. Tőled függ majd, megtanítod-e őket a rendre, fegyelemre, a haza iránti szeretetre és a munka megbecsülésére. Olyanokká válnak majd az életben, ahogy tanítod őket. Tőled fogja majd egyszer számonkérni a társadalom, mit tanultál és mit tanítottál... Ha majd ott állsz a sikeres vizsga boldogságától ittasan és kezet szorítasz tanítóiddal, akik olyan megértően segítettek és tanítottak éveken át, hogy az életben megáljad a helyedet - tudom, ez a te kézszorí_ tásod egyúttal fogadalom lesz, hogy fáradságuk nem vész kárba, hogy hív követője leszel áldozatkész életünknek! Hogy soha — de soha nem fogod elfelejteni, mivel tartozol államunknak, rendszerünknek, amely lehetővé tette, hogy a te életed céltudatosabb lett vágyaid teljesülésével, és a jövőd biztosítva van. Hogy soha nem feledkezel meg azokról, akik meghaltak azért, hogy te szabad és boldog emberként élhess. Végül szeretném, ha akkor, — ha csak egy pillanatra is — eszedbe jutnának az átélt háború borzalmai. Tudom, akkor tudatára ébredsz saját felelősségednek is egy újabb — de sokkal borzalmasabb háború megakadályozásában. Hiszek abban, hogy nem csalódom benned. ANYÁD Kommunista (Komunista) Pártunk XI. kongresszusának tiszteletére mutatták be mozijainkban a szovjet filmgyártás forradalmi időket megörökítő egyik legújabb sikeres alkotását, a Kommunistát. A film sikerét a rendező Julij Rajzman és J. Gabrilovics, a szövegkönyvíró alkotó együttműködése alapozta meg. A film tárgyát már címe elárulja: Kommunista! Mily fenségesen hangzik ez az egyszerű, de sokatmondó név, mely harcost, hőst, jó gazdát, tervezőt, barátot — a jövő építőjét jelenti. k A munkásosztály élcsapatának egyszerű közkatonáját teszi meg filmhőssé Gabrilovics szövegkönyve. Vaszilij Gubanovnak hívják, de éppúgy viselhetne más orosz nevet is. A történelem krónikása sehol sem örökítette meg nevét, mit sem tudunk meg róla lexikonokból. De a Gubanovok élnek ma is — hracos szívük lelkes dobbanását érezzük a nagy szovjetország életének érverésében; maradandó emléket hagytak maguk után a nagy harcok névtelen hősei. Gubanov, a kommunista, a párt hívő szavára odamegy, ahol a legnagyobb szükség van rá. Minden feladatot vállal egy erőmű építésén. Nem ismer pihenést, jóllakottságot. Fáradhatatlan munkája mellett jó barát, készséges tanácsadó is. Egyéni intim problémáktói sem mentes. de saját érdekeit mindenkor alá tudja rendelni a párt, a munkásosztály érdekeinek. Nem hajtott végre legendás hőstettet; a kommunista mindennapi hangyaszorgalmával végezte kisebb-nagyobb pártmegbizatásait, s eközben érte a halál a gyilkos kulákbanda kezétől. Vaszilij Gubanov alakja valóságos élő figura. Nem kitalált regényhős. És a film mesterkéletlen lelkesítő pátoszát éppen az egyszerű kisemberi. de hősi mivolta adja meg úgy, ahogy azt a szövegkönyv szerint a rendező a filmben életre keltette. Gubanov alakját Jevgenyij Urbanszkij személyesítette meg kitűnően. A párt közkatonájának egyszerű, de a nagy eszmétől mélyen áthatott alakját híven életre tudta kelteni. Méltó partnere volt felesége, Anyuta Fokina szerepében, Szofija Pavlova művésznő. A film mondanivalóját nagyon szépen kifejezte Julij Rajzman a következő szavakkal: „Alkotásomban különös helyet foglal el a film. J. Gabriloviccsal, a szövegkönyvíróval egy kommunistának — a párt közkatonájának alakját akartuk megörökíteni. A filmben felelevenítettük a forradalom történetének dicső lapjait. Ezek az évek számomra és nemzedékem tagjai számára különösen drágák, nemcsak azért, mert romantikusak és nagyszerűek, hanem azért is, mert ezek az évek poetikumot jelentenek ifjúságunk számára. Aki gyermekkora óta nagy események szemtanúja volt, egész életében irigyelni fogja a forradalmi eseményekben részt vett apákat." Lőrincz László ••W Tilíner-kiállítás Malackyn Malacka kisvárosi vasárnapi csöndjében szokatlan kultúresemény játszódott le: az első képkiállítás. Kultúrpolitikánk gyakran hangsúlyozott törekvése, hogy képzőművészeink necsak Bratislavában, Kassán, esetleg Prešovon, Žilínán, hanem a vidéken is rendezzenek tárlatokat. A cél, hogy közelebb hozzuk a vidék színvonalát a városéhoz, hogy alkalmat adjunk a nagy vidéki tömegeknek a művészet megismerésére. szeretetére és megértésére. A napokban tanúja voltam, hogyan fogadja Malacka a festészet bevonulását a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Otthonának termében. Kedves kíváncsiság, ügybuzgalom, élményt váró izgalom apró szikrái forrósodtak a levegőben. Három nemzedék képviselői jelentek meg. A legidősebbek a kiállító művész: a malackai születésű Michal Tillner kortársai, maid a középső korosztály s a legfiatalabbak, szagosra mosdatott, ünneplőbe öltözött fénylő szemű iskolások, A helyi nemzeti bizottság elnökének formás, magvas bevezetőjét Zúbek író finom fogalmazású, tartalmas beszéde követte. A megszokott szavalat és színvonalas zeneszám, még a virágcsokrok sem maradtak el. Az ünnepélyes megnyitás után kisebbnagyobb csoportokba verődve, vagy egyenként álltak meg a látogatók Tillner mester müvei előtt. Elismerő bólogatások, lelkes magyarázkodás, elégedett mosolygás váltották fel egymást. Mindez tetszést jelentett és büszkeséget. Hiszen Tillnert, a habán fazekasok sarját, aki családja akaratával szembeszállva, már 13 éves korában, pontosan félszázaddal ezelőtt elhagyta otthonát, és vállalta a harcot az élettel — a művészetért —, magukénak tekintik. Hogy ő is melegen ragaszkodik gyermeksége színhelyéhez, azt néhány malackai tárgyú, 1957-es olajképe hirdeti. A táj szeretetén kívül a régi emlékek ls fokozzák azt a finom, csendes lírát, ami ezeket a színben, felfogásban is Mednyánszky-hatású festményeket jellemzi. Tillner Mednyánszkyval bécsi tanulmányi ideje alatt ismerkedett meg. Bécs után bevándorolja a szó tényleges értelmében majdnem egész Európát s a A Gyermekjátékok c. sorozatból Közel-Keletet. Kemény kitartással küzd a mindennapi megélhetésért, csakhogy láthasson, tanulhasson. Az 1914-es háború után is.íolytatja útjait. S ezer benyomással és megfigyeléssel gazdagodik. Fest. illusztrál, alkalmi grafikák biztosítják megélhetését. Az igazi otthon mindennél erősebb szálai visszahúzzák és 1937-ben a 42 éves Tillner hazatér s azóta Bratislavában működik. A legutóbbi években intenziven bekapcsolódott képzőművészeti életünkbe. Alkotása súlypontját a tájképfestés képezi, aminek színhelye a közeli Záhorie, a liptói táj, melyet balladai hangon, monumentalizáló- formában szólaltat meg s a východná! partizánvidék, amit sűrített drámaisággal éreztet. Motívumban változatos ez a kiállítás. A 65 éves mester haladó szellemű, rugalmas gondolkodású, érzékeny művész, aki a valóságban keresi és meg is találja a szépet, igazat. A szövetkezeti aratás, cséplés, a technika, mélyfúrás és építkezés úgy vonzzák, mint a májusi verőfényben száz színben tobzódó kertek. A szocialista jelen építő- és termelőmunkájának ábrázolása ugyanolyan átélt és meleg tolmácsolás, mintha magánjellegű, érzelmi tartalmú témát közölne. Tavalyi bratisiavai kiállítása őta új hatások érvényesülnek Tillnernél, melyek nem puszta utánérzések, hanem élménnyé mélyült belső átalakulást, fejlődést jeleznek. Palettája határozottan megvilágosodott. Lokális színt alig használ, annál több az örvendező piros és zöld, a derűs kék és vidám sárga. Átgondolt kompozíció, nagyon friss ecsetkezelés, az agyra gyakoribb rövidítések s az összefoilülás új vonással teljesítik ki festői arcélét. Habán kerámiás csendélete tündöklik, orgonái, krizantémjai egyénileg stilizáltak. Laposan, dekoratívan kezelt, kisebb tájai különösképp az Öszi táj, kocsija és tehénkéinek modern fogalmazása kellemes meglepetés. A Vasúti átjáróba bátor vonásokkal lapidárisan sűríti bele korunk főtényezőjét: a technikát, életünk dinamizmusét. Egészen friss mondanivalója is van Tillnernek a Gyermekjátékok-sorozatban. A babákat, mackókat, építőkockákat, labdákat ötletesen komponálja a képsíkba és finom, könnyű ecsetvonásaival hangsúlyozza anyagszerjségüket. Ezeken a formai sajátságokon felül elárulja, mennyire értékeli a mának a gyermekekkel valő törődését és azt a fokozódó igyekezetét, hogy a legújabb nemzedék már első lépéseit ls derűs napsütésben és boldog jólétben kezdje meg. Bárkány Jenüné. ÜJ SZÖ 13 * 1958. június 22.