Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-18 / 167. szám, szerda

A Magyar Népköztársaság Igazságtlgymíniszlérlumžnak kSzleménye Igazságos ítélettel sújtották a Magyar Népköztársaság Nagy Imrét, Maiéter Pált, Gimes Miklóst és dr. Szilágyi Józsefet halálra ítélték ® A többi bűnös életfogytiglani és hosszantartó börtönbüntetést kapott • A halálos ítéleteket végrehajtottákBudapest, június 16. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja Ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére. A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait: Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt. Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a büntető eljárást megszűntette, mert nevezett Időközben betegség következtében meghalt. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása. 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megállapította: Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos, államellenes szervezkedést hoztak létre abbói a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmat és megdöntsék a Vlagyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobbantásában. Tildy Zoltán és Maiéter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek, és cselekvően bekapcsolódtak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén és a külföldi imperialistákkal szövetségben, a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre. A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére Irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államreňd minden rendű és rangú ellenségét. Ugtanakkor valódi céljaikat elleplezve demagóg és hazug módon, „szocialista.' jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesztettek és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport, elsősorban a csoport vezetője maga Nagy Imre, részletesen kidolgozta a népi demokrácia ellenes mozgalom politikai platformját, közvetlen feladatait, módszereit és távolabbi célkitűzéseit. A vád képviselője a bíróság elé tárta ezeket a — nagyrészt Nagy Imre által sajátkezüleg írt titkos okmányokat. Nagy Imre az 1955. decemberében kidolgozott („Erkölcs és Etika" című) dokumentumban a népi demokratikus államrendet „elfajult bonapartista hatalom"-nak nevezte és annak eroszakos megdöntésére hívott fel. Egy másik, 1956 januárjában írt („Néhány időszerű kérdés" című) dokumentumban a népi demokráciával szembenálló erőkkel való szövetséget tűzte ki feladatul; a munkásosztály hatalmát feladva a többpártrendszer visszaállítását tűzte kl célul. Az ugyancsak 1956 januárjában kelt („A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve" című) írásában a kalandor csoport egyik céljaként, a „tömbpolitika felszámolása" ürügyén az ország védelmi szövetségének, a Varsói Szerződésnek megsemmisítését, az országnak az imperialisták kezére játszását jelölte meg. A bíróság a bizonyítékok és vallomások alapján megállapította, hogy Nagy Imre ezeket az írásokat sokszorosíttatta és közvetlen bűntársai, valamint a számukra megbízható elemek körében titkosan terjesztette. A tárgyalás folyamán bizonyítást nyert, hogy Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű aknamunkát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom aláásása, a népi demokrácia törvényes rendjének felbomlasztása, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében. illegális tevékenységükbe bevonták Tánczos Gábort és a később Nyugntra szökött Nagy Balázst, s rajtuk keresztül a Petőfi-kört az ellenséges elemek gyülekező helyévé, a párt és állam elleni támadások fórumává tették. Viták rendezése ürügyén ok maguk szervezték a Petőfi-kör népi demokrácia ellenes megmozdulásait. Számos ellenséges felszólalást előre elkészítettek. Többek között Dér.v Tibornak az úgynevezett sajtóvitában elhangzott felszólalását, amely az ifiiíságot ellenforradalmi fellépésekre buzdította, Losonczy Géza, Haraszti Sándor <:s Déry együtt készítették elő. Módszereikhez tartozott az is, hogy a népköztársasággal szemben álló Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczél Tamáson és hozzájuk hasonló elemeken keresztül uszító írásokat jelentettek meg a sajtóban. Ezekben a cikkekben a szocializmus építése során előfordult egyes hibákat mértéktelenül felnagyították, és a rendszert gátlás nélkül rágalmazták. Mindezzel az volt a céljuk, hogy aláássák a hatalmat, lejárassák az állam tekintélyét, mozgásba hozzák a népi demokráciával szembenálló ellenséges elemeket és ennek talaján eroszakos úton megszerezzék a hatalmat. Losonczy Géza 1956 szeptemberében nyilvánosan Is kijelentette Amos Elon Budapesten tartózkodó izraeli újságírónak: „Ha rákerül a sor, ml erőszakkal szembeszállunk a kormánnyal." 1956. október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette: „Nagy Imre és társai felkészülteit a hatalom megragadására." Az ismert október 23-i tüntetést Nagy Imre és csoportja kezdeményezte, felhasználva a Petőfi-körben és az egyetemeken kiépített kapcsolatait. Szilágyi József például október 22-én éjszaka a Műegyetemen tartott gyűlésen Nagy Imre megbízásából személyesen hívott fel a tüntetésre. Az október 23-i tüntetést Tánczos Gáboron és társain keresetül a Nagy Imre csoport irányította. Ebben az időszakban az összeesküvő csoport csaknem naponta, némelyik napon pedig többször is titkos megbeszélést tartott. 1956. október 19-en, 20-án, 22-én Nagy Imre kezdeményezésére Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós a szervezkedés más tagjainak bevonásával megkezdte létesítendő kormányuk programjának kidolgozását. Az 1956. október 23-án délelőtt, Losonczy Géza lakásán tartott titkos megbeszélésen, amelyen Nagy Imre vezetésével részt vett Gimes Miklós, Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc, és Haraszti Sándor kormánylistát állítottak össze, amelyet a törvényes magyar kormány erőszakos megdöntésével akartak uralomra juttatni. A titkos kormánylistán Nagy Imre saját magát jelöltette miniszterelnöknek, a miniszteri posztokat pedig az összeesküvő csoport tagjai egymás között osztották el. A tüntetéssel egyídőben, annak legális fedezéke mögül kirobbantott fegyveres felkelés közvetlen irányítására a szervezkedés tagjai több külön illegális központot hoztak létre. Az egyik központjukat, melynek tagjai voltak Kopácsi Sándor, Szilágyi József, Gimes Miklós, Fazekas György és Aczél Tamás, a Budapesti Főkapitányságon szervezték. Kopácsi Sándor esküjét megszegve, főkapitányi beosztásával visszaélve s alárendeltjeit megtévesztve az illegális központ által kidolgozott feladatokat hajtotta végre. A felkelő népi demokráciaellenes erők felfegyverzése, s ugyanakkor a szocializmushoz hü fegyveres erok felbomlasztása érdekében a kerületi kapitányságoknak parancsot adott arra, hogy a lázadókkal szemben ne fejtsenek ki ellenállást, ellenkezően: adják át nekik fegyvereiket s a rendőrségi épületeket. Ily módon Kopácsi a rendőrség készleteiből a zendülök részére több mint 20 000 darab lőfegyvert osztatott ki. Ezzel a csoporttal szorosan együttműködött az a másik 1956. október 24-én létrejött alközpont, amelynek Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc voltak a tagjai. Ez a csoport többek között a hadsereg soraiban folytatott bomlasztó tevékenységet irányította. s ugyanakkor folyamatosan kiszolgáltatta a népköztársaságot védő fegyveres erők katonai terveit a lázadóknak. Nagy Imre és bűntársai már jóval az októberi felkelés előtt, titkos kapcsolatokat építettek ki, és tárgyalásokat folytattak a burzsoá restauráció képviselőivel, akikkel a hatalom eroszakos megragadása érdekében szövetséget kötöttek. E tárgyalások során például Losonczy Géza és Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen, később Erdei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával is a létesítendő Nagy Imre-kormányban való részvételben. Nagy Imre 1955. decemberében elhatározta, hogy visszaállítja a régi, úgynevezett „koalíciós" pártokat, s ezekkel együtt alakít kormányt. Amikor azonban az ellenforradalmi erőkre támaszkodva, erőszakkal és csalással megszervezte - a miniszterelnöki posztot, ennél sokkal messzebbre ment. Gátlástalanul engedélyezte és lehetővé tette, hogy az ellenforradalom rövid néhány napja alatt alkotmányellenesen 70 különböző párt és szervezet alakuljon, köztük olyan hírhedt, — a békeszerződésben is tiltott — burzsoá-fasiszta pártok, mint például Magyar Élet Pártja, Keresztény Demokrata Párt, Keresztény Magyar Párt, Magyar Néppárt, Nemzeti Tábor, Keresztény Front, Katolikus Néppárt, Keresztény Néppárt és Győrben a Nyilaskeresztes Párt. y A Nagy Imre-féle összeesküvöcsoport hatalmának biztosítására szövetséget kötött a legszélsőségesebb reakció más csoportjaival is. Ez a csoport a törvényesen és jogosan elítélt Mindszenty József volt hercegprímást is „rehabilitálta", s felléptette a népköztársaság ellen. Miután Tildy Zoltán útján egyetértésre jutottak vele, november 3-án Mindszenty a rádióban meghirdette a kapitalista restauráció programját. Ugyancsak egyetértésre jutottak Nagy Imréék az imperialista zsoldban álló burzsoá-fasiszta magyar emigrációval is. Ezt bizonyítja Varga Bélának, az úgynevezett „Nemzeti Bizottmány" elnökének, 1956. október 28-i nyilatkozata, amelyben kijelentette: „A bizottmány tagjai állandó érintkezésben vannak a magyar lázadás vezetőivel". Ezt követően Tildy Zoltán telefonon megegyezett az ellenforradalom támogatására Bécsbe érkezett Nagy Ferenccel abban, hogy az emigráció Nagy Imre kormányát támogatja. Nagy Imre miniszterelnöki működése során, esküjét megszegve, az ország ali kotmányos irányító szerveit: az országI gyűlést, az Elnöki Tanácsot és a kor mányt, mint testületet a vezetésből kikapcsolta s törvénytelen ütőn, saját kormányzati szerveként úgynevezett „kabi net"-et hozott létre. Ezt a kabinetet már ekkor úgy állította össze, hogy — bár megtévesztés céljából még helyet adott benne a szocializmushoz hü személyeknek is — abban a reakciónak többsége i legyen. November 2-án azonban még ezt j a kabinetet is átszervezte, bevonva abba a burzsoá restauráció további elszánt szélsőséges képviselőit, s az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczy Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, Bibó István, valamint honvédelmi miniszteri minőségben az ellenforradalmi felkelők parancsnoka is. Nagy Imre és összeesküvő csoportja a népköztársaság központi hatalmi szervei nek felbomlasztása. illetve félreállítása után nekilátott a helyi hatalmi szervek megsemmisítéséhez. Felszámolták a törvényes közigazgatási szerveket, a tanácsokat, a gazdasági igazgatási szerveket és helyükbe a többségükben burzsoá, fasiszta elemekből szervezett, úgynevezett „forradalmi bizottság"-okat és a munkásság megtévesztésére szánt úgynevezett „munkástanács"-okat állították. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel, végül az általuk kikényszerített tűzszünet! paranccsal megbénították a népköztársaságot védelmező fegyveres erőket. Ugyanekkor szervezték, fegyverrel ellátták, végül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erüket. Az úgynevezett „neinzetőrség"-be tömörítettek a háborús és népellenes bűnösöket, a börtönökből kiszabadult fegyenceket és a népi demokrácia minden rendú és rangú ellenségeit. Ezek után Budapesten és szerte az országban megJ indult a fehérterror. A terrorista külö' nítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid néhánynapos uralma alatt 234 védtelen állampolgárt gyilkoltak meg. Ugyanezekben a napokban 5000 haladó, a népi demokratikus rendszerhez hü embert börtönöztek 1 be, akiknek kivégzését a közeli napokra j tervezték. Ezenkívül november 4-ig több j mint 10 000 személyről állítottak össze I halállistát, előkészítve lemészárlásukat, i Nagy Imre és bűntársai azzal párhuza: mosan, hogy maguk köré tömörítették az | ország reakciós, ellenforradalmi erőit, I széleskörű kapcsolatot és együttműködést létesítettek az imperialisták különböző köreivel, szerveivel és képviselőivel. Az összeesküvő csoport egyik tagja. Kardos László kapcsolatban állott Capeval, a budapesti angol követség volt beosztottjával, akinek közvetítésével csempészték Nyugatra Nagy Imre államellenes politikai írásait. Maiéter Pál útján kapcsolatban állottak Cowley angol katonai attaséval, aki közvetlenül is részt vett a felkelés katonai irányításában. Losonczy Géza útján felvették a kapcsolatot, és együttműködést létesítettek Löwenstein herceggel, a nyugatnémet imperialisták hazánkba küldött képviselőjével. A megbeszélések alapján Löwenstein herceg a Kossuth-rádióban elmondott beszédeben biztosította az ellenforradalmi felkelőket a nyugatnémet nagytőke támogatásáról. Ugyanakkor bizonyos imperialista körök, élükön az amerikai imperialistákkal, egész propaganda-apparátusukat és hírszerző szolgálatukat már évek óta az általuk „nemzeti kommunizmus"-nak nevezett ellenforradalmi irányzat magyarországi képviselőinek, a Nagy Imre-csoport támogatására állították be. A „Strassburgi Egyetem" elnevezésű amerikai hírszerű szerv már 1956. szeptemberében kidolgozta az ellenforradalmi felkelés programját, amelyet az országon belül Illegálisan terjesztettek. Az ellenforradalom idején vöröskeresztes adományok közé csempészve jelentós mennyiségű kézifegyvert küldtek az országba. Ezzel párhuzamosan az imperialista sajtó és rádió népszerűsítő kampányba kezdett Nagy lmr« személye mellett. Hangoztatták, hogy a nyugati hatalmak számára kedvezőbb, ha Magyarországnak a szocialista táborból való kiszakítását egy „kommunista névvel ellátott csoport" hajtja végre. A hírhedt „Szabad Európa" rádió az ismert, általa szervezett léggömbakció útján propagálta az ellenforradalmi felkelést, majd annak kirobbantása után katonai utasításokkal segítette és irányította. Az összeesküvőcsoport ezeket az utasításokat végre is hajtotta. Nagy Imre és áruló csoportja céljainak megvalósítása érdekében, továbbá azért, hogy teljesen szabaddá tegye az utat az imperialista beavatkozás számára, megkísérelte az ország védelmi szövetségét, a Varsói Szerződést törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani. E kísérlet betetőzését jelentette Nagy Imre 1956. november 4-i rádiófelhívása, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben- a nyugati imperialistákat nyílt, fegyveres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élveztek. Az államcsíny részvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a felelősségrevonás elől Nyugatra szöktek. Mindszenty József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti angol követségre 1 A Szovjetunió javaslatai a csúcsértekezlettel kapcsolatban Moszkva (CXK) - A TASZSZ jelentése szerint a szovjet kormánynak azokra a kérdésekre vonatkozó javaslatait, amelyeket a csúcsértekezlet*® kellene megtárgyalni, május 5-én átadták az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának moszkvai nagykövetségének útján. A szovjet kormány a csúcsértekezlet napirendjére t következő Itér* déseket javasolja: Az atom- és hidrogénfegyverkísérletek haladéktalan beszüntetése! valamennyi fajta atom- hidrogén-és rakétafegyver használatának betiltása; a közép-európai atom-, hidrogén- és rakétafegyvermentes öve>» zet megteremtése; az államok közötti megnemtámadási szerződés mejJ kötése; a kozmikus légkör katonai célokra való alkalmazásának betiltá* sa, az idegen területen létesített külföldi katonai támaszpontok felszá* molása, nemzetközi együttműködés a kozmikus légkör vizsgálatánál; a Németország területén és más európai államokban elhelyezett külföldi katonaság létszámának csökkentése; a békeszerződés megkötése Németországgal; egy-egy államnak más állam ellen intézett gyors támadásának kiküszöbölése; intézkedések a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére; az egyes országok közötti különböző kapcsolatok fejlesztése; a háborús propaganda, a harag és gyűlölet beszüntetése a nemzetek között: a közel- és közép-keleti feszültség enyhítéséhe* vezető út. N. Sz. Hruscsov üzenete D. Eisenhowernek A Szovjetunió világos választ kíván Moszkva (ČTK) - Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Dwight Eisenhowerhez, az USA elnökéhez intézett június U-i üzenetében kijelenti, hogy a csúcsértekezlet ' előkészítése „továbbra is egy helyben topog", és a kérdések egész sorában alapjában véve visszafejlődés észlelhető. „Ebben a helyzetben sokan felvetik azt a kérdést - folytatja N. SZ. Hruscsov — hogy a nyugati hatalmaknak az előzetes dipiomáciai tárgyalásokra vonatkozó javaslata nem szolgálja-e azt a célt, hogy a csúcsértekezlet összehívását gátló további nehézségeket teremtsen. A szovjet kormány miniszterelnöke úgy véli, „elérkezett az ideje annak, hogy következetesen és nyíltan rávilágítsunk a feleknek a fő kérdésben elfoglalt álláspontjára: vajon minden fél valóban kívánja-e a csúcsértekezlet összehívását?" N. Sz. Hruscsov megjegyzi, hogy a nyugati hatalmaknak a tanácskozás napirendjére vonatkozó javaslatai és más olyan okmányok, amelyeket ezirányban a Szovjetunióhoz benyújtottak a Szovjetunióban komoly kétséget keltettek. [,Nem tudunk megszabadulni attól a gondolattól, - jelenti ki N. Sz. Hruscsov, — hogy ezen okmányokban foglalt javaslatok szerzői nem igyekeztek minden fél számára a legelfogadhatóbb megoldási módot találni, hanem ellenkezőleg olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek megoldására mindeddig, nem értek meg a feltételek, hogy azután kijelenthessék, igazuk volt, amikor megjósolták a csúcsértekezlet kudarcát." Hruscsov a továbbiakban utal azokra a kérdésekre, amelyeket a szovjet kormány nézete szerint meg kellene tárgyalni a legmagasabb színtű értekezleten. Hruscsov teljesen világosan hangsúlyozza, hogy amennyiben a nyugati hatalmak nem hajlandók ma megoldani minden olyan kérdést, amelyet a Szovjetunió javaslata szerint az értekezleten meg kellene tárgyalni, lehetséges volna egyes kérdéseket kiszemelni és azokra nézve megállapodni." A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mély sajnálattal állapítja meg, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország okmányaiban, amelyek válaszul szolgálnak a szovjet kormány május 5-i javaslataira, ismét olyan kérdéseket terjesztenek elő, amelyek a megegyezés lehetőségét nem hozzák közelebb, hanem elodázzák. Hruscsov felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugati hatalmak javaslatai ismét az úgynevezett keleteurópai helyzet kérdését tartalmazzák. A szovjet kormány miniszterelnöke elutasítja a vita kikényszerítésére irányuló újabb kísérletet olyan kérdésekről, amelyben a felek kimerítően megvilágították álláspontjukat. Erről egyáltalán nem lehet vitázni, — jelenti ki Hruscsov és hangsúlyozza hogy „más államok ügyeibe való beavatkozáshoz és ahhoz ragaszkodni, hogy belügyeiket más olyan országok tárgyalják meg. amelyek erre semmiféle felhatalmazással nem rendelkeznek, az ENSZ alapokmányának durva megsértését jelenti. A beavatkozáshoz való ragaszkodás annyit jelent, mint a nevetség tárgyává tenni az Egyesült Nemzetek elveit." Az üzenet rámutat arra, hogy a nyugati hatalmaknak az európai biztonság kérdésében benyújtott javaslatai arra irányulnak, hogy Németországot katonai csoportosulásokba vonják be és az európai nemzeteket „a kezességnyújtás" kihirdetésével akarják megnyugtatni. Hruscsov hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió nem gyenge állam, tehát nincs szüksége kezességre, mert érdekeit saját maga megvédelmezi. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kijelenti, hogy a megoldásra már rég megérett a Varsói Szerződés és az Északatlanti Tömb tagállamai közötti meg nem támadási egyezmény megkötésének kérdése. A Szovjetunió a leszerelés problémái radikális megoldásának volt híve és továbbra is az marad. A nyugati hatalmak azonban nem javították azon óhajukat, hogy megállapodjanak a leszerelés sokoldalú programjára nézve, amely magába foglalja a fegyveres erők és fegyverzet számának jelentős csökkentését, az atom- és hidrogénfegyverek betiltását, valamint a nemzetközi ellenőrzés megfelelő intézkedéseit. „Szeretnénk határozottan tudni, — hangzik az üzenetben —, hogy a nyugati hatalmak kormányainak a csúcsértekezlet és azon tárgyalások rendezését illetőleg, amelyek eredményeit szó szerint véve az egész emberiség várja, komoly szándékai vannak-e, vagy pedig itt az a törekvés áll fenn, hogy eltaltassa a nemzetek figyelmét, azt a benyomást keltse, hogy a kapcsolatok meg vannak és hogy a tárgyalások folynak, a valóságban azonban olyan kérdéseket terjeszteni elő, amelyek nemcsak az értekezlet előkészítésének a meghiúsítására, hanem arra is vezetnek, hogy meggátolják a csúcsértekezletet és hogy azután országunkat „.összeférhetetlenséggel" vádolják. Hasonló üzenetet küldtek Macmillannak, Nagy-Britannia és de Gaullenak, Franciaország miniszterelnökének. próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a „nemzeti kommunizmus" kalózlobogójával lépett fel, a felelősségrevonás elol a budapesti jugoszláv követségre szökött. Az összeesküvők elvetemültségére jellemző, hogy ellenforradalmi tevékenységüket még akkor Is változatlanul továbbfolytatták, amikor a magyar nép a forradalmi munkás-paraszt kormány irányításával már megkezdte a törvényes rend helyreállítását, a nép békés életének biztosítását, s az ellenforradalmárok által okozott súlyos károk helyrehozatalát, Kéthly Anna. Király Béla, Kővágó József és társaik Nyugatról, Nagy Imre, Losonczy Géza és mások pedig a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből küldték utasításaikat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjászervezésére,, Nagy és Losonczy például a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más bűntársaik útján kapcsolatot létesítettek a „Központi Budapesti Munkástanács"-csal, a „Szabad Európa" rádióval és még új, illegális lapot is jelentettek meg Október Huszonharmadika címen. Mindezt a később levezetett vizsgálat és a most lefolytatott bírósági eljárás kétségbevonhatatlan tényekkel bizonyította be. A bírósági eljárás peranyaga is megmutatta és bebizonyította, hogy Nagy Imre és társai korábbi revizionista, burzsoá nacionalista politikai beállítottságuknak megfelelően törvényszerűen jutottak el a burzsoázia legreakciósabb, imperialista erőivel való szövetséghez, a munkáshatalom, a népi demokratikus rendszer, a dolgozó magyar nép és a szocialista haza elárulásához. A bírósági tárgyaláson a vádlottak kSzül Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor, János Ferenc, Vásárhelyi Miklós megbánást mutatva teljes egészében beismerték bűnösségüket. Nagy Imre, Szilágyi József és Maiéter Pál bűnösségüket tagadták, azonban a lefolytatott eljárás során bűntársaik és a tanúk terhelő vallomásai, valamint a tárgyi bizonyítékok nyomán lelepleződtek és bűncselekményeik tényeire vonatkozan részleges beismerő vallomást tettek. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa mérlegelve a bűncselekmények súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalás alapján a vád tárgyává tett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki és ezért Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maiéter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi Ferencet 8 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte. Az Jtélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották. UJ SZO 7 * 1958. június M.