Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-09 / 128. szám, péntek

—Mai falu — mai gondok E

gészen más gondok foglalkoztatják ma a falu népét, mint a régi világban Annak idején a falu lakosai túlnyomó többségének a gondja, munkája elválaszthatatlanul egybekapcsolódott a kulák, a földesúr jövedelmével, s úgy kellett munkálkodnia, ahogyan a kenyéradó, a földesúr, illetve a kulák parancsolta... Tizenhárom esztendeje szabadult fel hazánk dolgozó parasztsága, s a föld azé lett, aki megműveli. A falu emberét ma már saját gondja foglalkoztatja. De ez a gond ebben a hazában már az egész országé. Igen, ebben a társadalomban, melyben a munkásosztály van hatalmon, a munkásosztály szövetségben a dolgozó parasztsággal vezeti, irányítja életünk alakulását, a parasztság már nincs magára hagyatva. A munkásosztály megosztja vele gondját, baját, örömét, sikereit. Annak bizonyítására, milyen segítséget kap a falu a munkásosztálytól, nem kell bővebb magyarázat. Elég ha futólag megemlítjük, hogy 1945-től, amikor a földnélküli parasztság között 1 millió 700 ezer hektár földet osztottak ki, roppant nagy fejlődésen ment keresztül a falu ... Szlovákiában ma már a termőföldnek több mint 60 százalékán a szocialista szektor gazdálkodik. A második világháború előtt alig 2000 traktor volt a mezőgazdaságban, a munkásosztály áldozatos hozzájárulásával a múlt esztendőben már 17 ezer traktor segítette a parasztságot nehéz munkájában. A gabonakombájn tizenöt évvel ezelőtt úgyszólván ismeretlen gép volt parasztságunk előtt, az idén már 2000 kombájn vágja majd az aranysárga érett búzát... A

falu népe jól tudja, hogy jobb életéhez sokban hozzájárult a munkásosztály, az ipari dolgozók. Ha nem segítené a munkásosztály a falut, lehetséges volna, hogy ily magas kul•túrszintet érjen el? Tíz-tizenöt évvel ezelőtt alig mehetett el az ember még néhány kis városban is moziba, ma csupán falvainkban 900 mozi várja a szórakozni vágyókat. A szövetkezetek rohamos fejlődése eredményeképpen a dolgozók élelmiszerellátásának fő forrását képezik és ők adják iparunk nyersanyagának jelentős részét. Egy hektárnyi földről például a szövetkezetek 345 kg, az egyénileg dolgozó parasztok csak 243 kg gabonát adnak a nép államának. Sertéshúsból 62:47 az arány a szövetkezetek javára. A mai falunak tehát, megértve, hogy legközelebbi szövetségesét mindenben támogatnia kell, fő célja, gondja, miképpen lehet még többet termelni, több, olcsóbb mežôgazdasági terméket adni az országnak. E törekvésének egyik nagyszerű példája volt az idei tavaszi munka. Az időjárás bizony jól megkésleltette a munkákat, de a parasztember, dacolva az idővel, megmutatta: a reá váró feladatokat, a munkásparaszt szövetségből eredő kötelezettséget ha törik, ha szakad — teljesíti. Dicséret illeti ezért a falu népét. Szólni kell azonban egy káros jelenségről, amely a szövetkezetek egy részénél jelentkezik, hiszen ez is a falu gondja, az is a falu öntudatosabb dolgozóinak a feladata, hogy a túlságosan kapzsi embereket leszoktassák a múlt káros csöke vényeiről. Melyek azok a káros jelenségek az EFSZ-ekben, melyek megszüntetése égetően fontos *r Mielőtt rátérnénk az említett jelenségek taglalására, szükségesnek tartjuk megjegyezni, annak ellenére, hogy a szövetkezetek gondja az egész ország gondja, a szövetkezetek önállóan az alapszabályzat irányelvei szerint gazdálkodnak. Ez így helyes is, csak ott a bökkenő, hogy egyes szövetkezetek az önállóság leple alatt, a mintaalapszabályzat eltorzításával, félremagyarázásával mértéktelenül nagy háztáji földet adnak a tagoknak. S ilyen esetekben úgyszólván nem a közös, hanem a háztáji gazdaság kerül előtérbe és a tagok megfeledkeznek a közös gazdaságról. Azt ugyan elvárják az ilyen szövetkezetekben is, hogy az állam, a munkásosztály osztozzon gondjaikban, de a nagyüzemi gazdálkodásból, a szocializmus biztosította előnyöket egyedül, saját céljaik elérésére akarják fordítani. Félreértés ne essék, csak örülni tud az ember, ha a falu jobb életéről írhat, jól öltözött emberekkel találkozhat az új utcasorokkal,- új házakkal ékesített községekben. Gondolkodóba ejti ellenben, ha olyan dolgokról szerez tudomást, hogy a parasztság visszaél a munkásosztály, az egész nép nyújtotta előnyökkel. Hát helyénvaló például az, hogy a nyitrai kerület szövetkezeteinek 263 ezer hektár közös gazdálkodásában 163 ezer sertést tenyésztenek, míg a szövetkezeti tagok alig 18 ezer hektárnyi háztáji földjén 103 ezer sertést tartanak? AKennyi munka, mennyi gond vár tehát még mindig a falu öntudatos dolgozóira. Az embereket, a szövetkezeti tagokat tanítani, nevelni kell. Azokat is, akik talán el sem tudják képzelni másképpen a szövetkezeti gazdálkodást, mint hogy az állam adja a milliókat, építi a „gigantikus" istállókat, meg kell győzni arról, hogy ma már elég erősek a szövetkezeteink ahhoz, hogy saját lábukon is megálljanak. A jólét s a biztos jövőt szolgáló virágzó gazdaság pedig csakis becsületes munkával érhető el, s nem különféle machinációkkal, durva, becstelen kapzsisággal. Arról van szó tehát: — Ne gondolja senki sem, hogy ha a faluban van már néhányéves szövetkezet, a tagok egytől egyig eldobták a régi gúnya minden darabját. Akadnak még ma is olyan emberek, akiket még mindig kísért a múlt: munka nélkül könynyen élni mások rovására. Csúnya emberi jellemvonás az, de kitartó neveléssel, türelmes meggyőzéssel helyes útra téríthetjük az útvesztőbe jutottakat. Mind a szövetkezeti, mind a munkásosztály politikai és gazdasági érdekeinek védelmében harcosan ki kell állniok a falusi pártszervezeteknek és minden tudásukkal azon kell fáradozniok, hogy az egyébként helyes útonxjáró szövetkezetek túlnyomó többségének becsületét ne csorbítsák azok, akik engedve az emberi gyöngeségnek, a kapzsiság pillanatnyi előnyeiért „eladják" a falu jövőjét, megkárosítják a munkásosztályt. M

nden baj csak akkor hatalmaskodik el, ha nem figyelnek rá, nem orvosolják idejében. Ha az említett dolgok ellen rendületlenül felvesszük a harcot, segítünk az eltévelyedetteken, nekik is jót teszünk, de igen értékes lesz a munkánk a szövetkezeti gazdálkodás további jövője szempontjából is. Sokkal bonyolultabb kérdéseket is megoldottak már a kommunisták, s minden bizonnyal e téren is sikerrel jár majd a falusi kommunisták munkája, ami másszóval annyit jelent: — A jövőben kevesebb lesz a gond, de annál több az öröm, a siker. MÉRY FERENC ÚJ ÜZEM A NYITRA MENTEN Május első napjaiban Szlovákia legnagyobb gőzerőműve, a novákyi erőmű szomszédságában — Zemianské Kostolanyban Sámuel Takáč építészeti megbízott és Adolf Kitta. a Lengyel Népköztársaság bratislavai főkonzula ünnepélyes keretek között megnyitották egy habbeton formatéglát gyártó új üzem építkezését. Ez az egyetlen olyan üzem lesz köztársaságunkban, melyben a lengyel tapasztalatok alapján a novákyi villanyerőmű szene és lignitje égetésénél képződő hamut használják fel nyersanyagként könnyű építőanyagok gyártására. Az üzem évi kapacitása 180 ezer köbméter habbeton lesz. A párt figyelme mindenre kiterjed y**

*

***

************

**

*

**********

*********^^ Nemrégen, a CSKP KB egyik ülésének beszámolóját hallgatták a rádión a vicsápapátiak, összezsúfolva a HNB szűkre méretezett irodahelyiségében, csöndesen és figyelmesen. A jelentésben a népgazdaság továbbfejlesztéséről és népünk életszínvonalának emeléséről volt szó. Közben az egyik jelenlevő így szólt szomszédjához, vagy talán önmagához: — Hát mindenre kiterjed a párt figyelme? Ezt a mindenre kiterjedő figyelmet Immár kilenc éve — a szövetkezet megalakulásától — elég alkalmuk volt és van tapasztalni a vicsápapátiaknak Éppen ebben — az egyébként valamikor elhagyatott faluban épült és izmosodott erőssé, fejlődött gazdaggá a járás egyik legszebb szövetkezete. kézzelfogható termelési eredményeivel nagy elismerést váltott ki a Felsö-Nyitra környékén. Ez a község szövetkezeti faluvá lett, ahol a kis- és középparasztok, volt napszámosok megtalálták számításukat a szövetkezetben. Reggelenként nagy csoportokban igyekeznek az emberek ki-ki saját munkahelyére. A szövetkezeti tagok szorgalma nagy anyagi és kulturális fellendülést eredményezett. Aki végigmegy Vicsápapáti utcáin, jól öltözött férfiakkal, nőkkel és vidám arcú gyermekekkel találkozik. Az áruhá? és az élelmiszerüzlet is zsúfolva árucikkekkel. A vásárlóerő pedig olyan nagy, hogy bizony a készleteket gyakran kell feltölteni. — Csak a helyi áruház — mondja Varga Gyula, a HNB titkára — évenként több mint hárommillió korona forgalmat bonyolít le. A vásárlóerő növekedésérő) a megvásárolt árucikkek nyújtanak hü képet. Nem csoda, ha Miskóci Viktor, a HNB köztiszteletben álló elnöke a 2 alábbi adatok papírra vetésére hívja fel a figyelmet: — Községünkben — kezdi — több mint 350 rádió, két televíziós készülék és két személyautó tulajdonosának a nevét említhetem meg. Ezenkívül a szövetkezet létrejötte óta 148 új családi házat építettek és 58 régibb épületet javítottak meg. A háztartási eszközöknek, mint a mosógépeknek és egyebeknek, új bútoroknak se szed, se száma. — Pártunk, mely szervezője és elindítója volt sikereinknek — mondja Magát József, a? EFSZ fiatal elnöke —, most is vezet és minduntalan segít bennünket. Helyes politikájának, útmutatásának és szövetkezeteseink áldozatkész munkájának köszönhetjük, hogy közös gazdaságunk vagyona az idén már 12 millió koronára növekedett. A szövetkezet megelégedett tagságával ma már űi utakon halad a további célok felé A párt által 1960-ra kitűzött termelési szintet már elérte, hiszen az átlagos hektárhozam gabonából meghaladja a 27, cukorrépából pedig a 398 mázsát. A vicsápapáti EFSZ jó példája vonzóvá vált a szomszédos községekben is. Az utóbbi időben Egerszegen, Alsó- él Felsőelefánton egészközségi szövetkezet alakult. A kis- és középparasztok rátértek a közös gazdálkodás útjára. Éppen ezért e táj egyre virágzóbbá válik A falu szövetkezete tehát mint példa szerepel a többi község szövetkezete előtt, az emberek érdeklődéssel tekintenek minden lépésére. E vidék tőkés urainak emléke — akik valamikor az összes javakat birtokolták — a szocializmus felépítése után olyan lesz, mint azon régiségek emlékei, melyeket Vicsápapáti határában nemrég tártak fel és amelyeknek maradványait ma a nyitrai múzeum hős csendjében kíváncsian nézegetik a környék lakói. SZOMBATH AMBRUS A TANYA GYERMEKEI I. Itt születtek Angyalán, itt ezen a tanyán. Messze a várostól sík földek közepén, rügyfakasztó ágas-bogas fák alatt lerakott volt cselédfészkekben. (Persze erre már csak a szülők emlékeznek.) Itt élnek, itt köszöntik a felkelő napot s búcsúznak tőle, amikor lebukik a láthatár mögött. Szombat délután. Szádovszky Ferenc traktoros, a zenekar A hatalmas táb- munkából hazafelé jövet. la földeken traktotrombitása rok dübörögnek, vetőgépek, boronák elé fogott lovak tapossák a szikkadó földet. A gazdaság udvarán csak néha mutatkozik egy-fát ernber, de ezelf is sietnek munkájúk után. Egyitíét-másikat megállítom: — Hol vannak az irodából? — A határban ..de lassgn már; jönnek. Egy fél óra sem telt el és egy magas épület mögül előgördül a „bricska". A tömzsi, középkorú tmber fürgén kilép a két kerék közül s miközben a gyeplöt az irodaépületet szegélyező léckerítéshez erősíti, nyájasan üdvözöl, majd hozzám szegődik kísérőnek. S míg a délután csigalassúsággal öregedik, Czuczor Józseffel, az üzemi tanács elnökével a park kavicscsal szórt sétányait rójuk. Több csevegő, kuncogó fiatal bújkál a faóriások között, amott vasgereblyével fésülik a virágágyakat körülvevő és a sétányokat szegélyező gyep szőnyeget. Á száraz rőzsét, faleveleket garmadába rakják és ha összegyűjtenek egy ponyvára válót, viszik a parkon kívülre, s amikor az első mulatságot itt megtartják, a lombok alatt már tisztaság lesz. Mondjak véleményt, dicsérő szót? — Gondolom, ha elmondom a következő megfigyelésemet, törlesztem „adóssáaomat". tanya csendjében. A kultúrterem pódiumán a fiatalok felhangolták a hangszereket, majd pattogós melódiákba kezdtek. Többen a pódium alatt ' lábdóbogva kíváncsiskodtak. Meliéttem Varga Mihály, a Bajcsi Állami Gazdaság üzemi pártbizottságának tagja mosolyogva figyeli a fiatalokat. — Ez a zenekar a múlt év áprilisában alakult — mondja büszkén. Később elmondja azt is, hogyan került sor a megalakítására. — Egy este bementem kiskocsmánkba, ahol egy maroknyi fiatal a tangóharmonika körül forgolódott. Ahogy elnéztem őket — egy ötletem támadt. Mondom is a gyerekeknek mindjárt: — Nem alakítanánk egy zenekart? A gyerekek felpezsdültek s csaknem túlkiabálták egymást. — Dehogy is nem, mikor? — Jó, jó, — mondom nekik —, tfe valamit nektek is kell csinálni. — Mit? Megcsináljuk. — Brigádba kell menni? — Gyerünk, akár rögtön'. így a fiatalok. Aztán megbeszéltük, ki milyen hangszeren tud és ki milyen hangszeren szeretne játszani. A dolog aztán bekerült az üzem vezetőségére is és hamarosan nyélbeütöttük Farkas Ferencnek, a pártszervezet elnökének, Czuczor Józsefnek, az üzemi tanács elnökének és Tóth Józsefnek, a Zsvak Lívia, Cuszor Sanyi, Goldberger József, Virág István, Stefankovics István és a többiek tavaszi nagytakarítása a parkban. Itt rendezik majd a nyári mulatságokat is ... Késő délután volt, amikor két lány munkából hazafelé jövet megállt a kultúrház előtt és pár szót váltott az ott ácsorgó fiatalokkal. — Elkéstünk? — mondta az egyik bosszankodva, aztán sarkon fordultak és mentek a park felé... még ők is szépítettek valamit. Az ilyen tett magáért beszél. II. Már leszállt a szürkület s a bőgőhúr goromba hangja megrezdült a CSISZ helyi szervezete elnökének segítségével. — Brigádmunkára jártunk — szól közbe Tóth József — és a szakszervezet segítségével megvásároltuk a hangszereket. — Ügy igaz — mondja Psenák Károly, az állami gazdaság vezetője. — Nem kellett a fiatalokat nógatni. Maguk jöttek nincs-e rájuk szükség. Jó kedvvel dolgoznak ... — A fúvószenekarnak nem lehet mindenki a tagja — magyarázza Varga Mihály. Hát, most megszervezzük a citera-zenekart, lányokból. — Kik lesznek a tagjai? — Halágyik Júlia, Mechúra Júlia, Psenák Mária... összesen hatan. — Miből veszik meg a cit érákat? — Nem vesszük mi azt! Csontos Vilmos asztalosunk csinálja. Egy már készen van, ezt felhangolom és jön a többi. Varga Mihály és a többi kommunista szép munkát fejt ki a fiatalok körében. III. Az irodában már kigyúlt a villany. Az asztal körül elvtársak ülnek. Beszélgetésünk tárgya: a fiatalok élete, munkája. — A legsürgősebb munkaidőben ifjúsági munkacsoportokat szervezünk — mondja Tóth József. — Nem igen nézzük, mikor telik le a munkaidő. Például a múlt évben több mint 3000 brigádórát dolgoztunk le. ElíWiPlIHfcr* í HE tifÍMf J f Hli Az első citera elkészült. Varga Mihályt nagy érdeklődéssel veszik körül a lányok. — Nézze, nézze — mutat a falra a gazdaság vezetője —, ezek a diplomák, kitüntetések... — Aztán feláll, a szekrényből elővesz egy fekete kis dobozt. — Most kapták ezt a diplomát is. A járás egyik legjobb csoportja, csakhogy... — Nos? — Arra gondolok, a sok szép és jó munka közben akadnak még hibák. Mondjuk a színjátszás terén ... Talán többet is tehetnének. A lehetőség megvan rá, megteremtettük. A volt paprika-raktárt kultúrházzá alakítottuk át... — A Vörös-sarkot és a Ping-pong termet pedig brigádmunkával építettük hozzá — vág közbe a CSISZ helyi szervezetének elnöke. — ... Ez is igaz, de most mást akarok mondani: A mi fiataljaink igényesebb műsort is előadhatnának. Például színdarabot. Aztán meg néha jobban megfogadhatnánk az idősebbek tanácsait. Mondom, néha ... Íme, a tanya gyermekeinek rövid „életrajza". De nemcsak a fiatalokról szóltunk, hanem a felnőttekről is — a kommunistákról. S mint ahogy az elmondottakból kitűnt, a kommunisták tudják, mi a kötelességük, tudják, hogy kell felkarolni, nevelni a fiatalokat. S a fiatalok? — Részt vesznek a pártiskolázáson, kihasználják a fejlődésükre megteremtett lehetőségeket. Szórakoznak, művelődnek, kirándulnak és üdülnek — jól végzett munkájuk után. így szépítik tanyájukat, igy töltik el napjaikat. Itt Anyaián, a valamikori tanyán. KEREKES ISTVÁN ÜJ SZÔ 4 * 1958. május 9.