Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-08 / 127. szám, csütörtök

A munkabérrendezés néhány kérdése Irta: JAROMÍR DOLANSKÝ * A CSKP Központi Bizottságának az | «rszágos pártkonferencia határoza- ! tainak teljesítéséről és a szocializmus építésének további feladatairól lladott levele körül lezajlott orszá( os vita eredményei a tapasztalatok «

s ismeretek óriási tárát halmozzák Jel. E tapasztalatokat és ismereteket munkásosztályunk és valamennyi dolgozó a szocialista építés első évtizedében szerezte. Ötletek és ösztönzések felbecsülhetetlen forrását képezik abban, hogyan törekedjünk tovább a szocialista építés be;etőzésére. Pártunk Központi Bizottsága megmutatja a módját annak, hogyan merítsünk állandóan e for•ásból. Ennek alapján végérvényesen jóváhagyta a népgazdaság irányítása hatékonysága fokozására irányuló ntézkedéseket s őket a XI. pártkongresszuson elhangzó beszámolója ;ézistervezetének alapjául vette.' Az országos vita eredményei — Sietünk többi szakaszaihoz hasonlóan — a bérpolitika és gyakorlat kérdéseivel foglalkozó dolgozóknak is lagy tanulságot és értékes segítséget jelentenek. A munkadíjazás kérdéseihez elhangzott hozzászólások alapvonása az, hogy túlnyomó többségükben a munka szerinti díjazás szocialista alapelveinek gazdaságunkban valő következetes érvényesítésének szükségéből indulnak ki és bírálóan rámutatnak mindarra, ami ezzel eddig ellentétben állt. Kevés hozzászólás fejezett ki szűk, helyi vagy szakmabeli érdekeket. Ez a dolgozók politikai öntudatosságának magas fokát bizonyítja és azt, hogy egyre jobban felfogják a díjazás szocialista alapelveinek helyességét és bennük látják a közös munka eredményei elosztásának igazságos módját, a legjobb utat a társadalmi és egyéni érdekek összekötésére. A párt, a szakszervezeti és a gazdasági szervek nagyszabású nevelőmunkája és a munka díjazása kérdéseinek megmagyarázása így tehát már eredményekkel járt. A díjazás kérdéseivel kapcsolatban a kerületi pártbizottságok közvetítésével a CSKP Központi Bizott-. ságához továbbított hozzászólások főként a díjazás megszervezésének fő problémáira, — a munkások bérrendszerének átépítésére, a mérnöki, a műszaki és az adminisztratív dolgozók fizetés- és prémium-rendszerének átépítésére, valamint az azonos, vagy hasonló munka díjazásában fennálló indokolatlan különbségekre összpontosulnak. Általában igazolják a párt és a kormány által e problémák megoldására kitűzött alapelvek helyességét. Oj, értékes javaslatok egész sorát eredményezik a díjazás megszervezésének megjavítására. Hasonlóképpen pozitívan segítettek abban is. amit bírálnak: elsősorban a bér- és fizetésrendszer átépítésének előkészítésében mutatkozó huza-vonák, továbbá a bérmegállapítást gyakorlat fogyatékosságai, a különböző szakaszokon történő díjazásban mutatkozó egyenlőtlenségek. Az országos vita eredményeiből a munkadíjazás terén levont legfőbb következtetés az, hogy a vita igazolta a bérpolitikában követett pártvonal helyességét és hangsúlyozta ennek az irányvonalnak következetes és haladéktalan megvalósítását. A szocializmus építésének betetőzése azt jelenti, hogy megteremtjük a feltételeket a „mindenkinek munkája szerint" elv következetes érvényesülésére egész népgazdaságunkban. A bérpolitika feladata ennek az alapelvnek gyakorlati megvalósítása. Ezért fontos, hogy gazdaságunkban a szocialista díjazási elvek megszilárdításáért folyó küzdelem a szocializmus építésének betetőzéséért folyó harc jelentős részét képezze. Az Állami Bérmegállapítö Bizottság megtárgyalta a vitában a díjazás kérdéseihez fűzött hozzászólásokat és konkrét feladatokkal bízta meg a minisztériumokat és központi hivatalokat arra vonatkozóan, hogyan használják fel a dolgozók ötleteit és küszöböljék ki az egyes ágak jutalmazási rendszerében és gyakorlatában bírált fogyatékosságokat. E cikk feladata a vitában elsősorban felvetett alapvető kérdések tömör megvilágítása. A munkások bérrendszerének átszervezése Mind mennyiségileg, mind fontosságban első helyen állnak a munkásbérek rendszerének átszervezésével foglalkozó hozzászólások. Elsősorban azt a követelményt fejezik ki, hogy gyorsítsuk meg az átszervezést és teremtsünk rendet a munka normázásában. A munkásbérek rendszerének átszervezése nem új feladat. Előkészítésében nagy munkát végeztünk már a CSKP országos konferenciája óta, mely ezt a feladatot kitűzte. A vállalatok és a szakszervezetek, a gyakorlat és a kutatás képviselőinek széleskörű részvételével kidolgoztuk az ipari munkások bérrendszere átszervezésének alapelveit. A legközelebbi hónapokban a kiszemelt üzemekben megkezdik gyakorlati alkalmazásukat.A munkásbérek fokozatos átszervezésének 'fő célja a szakképzettség gyarapításában, a munkatermelékenység és gazdaságosság növelésében való anyagi érdekeltség emelése, annak elősegítése, hog.y a kulcsfontosságú ágak kellő számú, állandó munkaerővel rendelkezzenek és hogy mindezzel hozzájáruljunk gazdaságunk egyre gyorsabb fejlődéséhez és a dolgozók szükségleteinek egyre tökéletesebb kielégítéséhez. E célok elérése érdekében az átszervezés folyamán a következő fő feladatokat kell megoldanunk: — érvényesítenünk kell a műszakilag indokolt teljesltménynormákat; — módosítanunk kell a bérdíjszabásokat, hogy lényegesen növekedjék a bérben való részarányuk; — az új technikából és technológiából kiinduló új, minősítési díjszabás-katalógusokat kell bevezetni, melyek az eddigiektől eltérően a díjszabásban nemcsak a munkát, hanem a dolgozók szakképzettségét is értékelni fogják; — ügyelnünk kell az egyes bérformák helyes alkalmazására; ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy a bér tényleges színvonalának meghatározásakor szemmelláthatőan érvényesüljön a minőségi mutatók teljesítésének befolyása; — egyszerűsítenünk kell a bérelőírásokat és bérkiszámításokat. Az átszervezés lényege abban áll, hogy a technikailag indokolt normák általános érvényesítését új díjszabások bevezetésével kötjük össze. A díjszabások módosítása az új normákra valő áttéréskor általánosan biztosítja a munkásbérek mai színvonalának megtartását. Egyidejűleg arra számítunk, hogy leegyszerűsítődik a díjszabás-rendszer és a díjszabások fokozatosan úgy alakulnak, hogy ismét teljes mértékben betölthessék gazdasági szerepüket — a bér szabályozójának szerepét, amelyben tekintetbe jön a szakképzettség, a munka nehézsége és társadalmi jelentősége — továbbá, hogy csökken a díjszabás fokozatok száma. Az átszervezés lényegében a vita során szóba került további bérkérdések egész sorát is megoldja, mint pl. a munkások prémium-díjazásának, a fiktív teljesítménybérek kiküszöbölésének, stb. elveit. Bizonyára nem szükséges hangsúlyoznom, milyen bonyolult feladat a megvalósításukhoz szükséges szervezési, műszaki és egyéb feltételek megteremtése. A legfontosabb közülük az, hogy rendet teremtsünk a műszaki normázásban. Mindenki megérti, hogy ha nem akarjuk, miszerint az átszervezés csupán puszta mechanikus formális átszámításra korlátozódjék, hanem hogy lényegében azt akarjuk elérni, amit a vitában méltán követeltek, vagyis, hogy egyrészt az azonos munkáért járó bérekben mutatkozó indokolatlan egyenetlenségeket kiküszöböljük, másrészt, hogy megteremtsük a keresetek helyes viszonyát az egyes ágazatok társadalmi jeientősége szerint. E célból elsősorban a műszaki normákban fennálló eddigi eltéréseket kell kiküszöbölnünk. Enélkül a díjszabások pilszta módosítása csak azt eredményezné, hogy új szívonalon nyilvánulnának meg elkerülhetetlenül az eddigi különbségek és egyenlőtlenségek. A hozzászólások többsége ezért helyesen egybekapcsolja a munkásbérek rendszerének átszervezését és a műszakilag indokolt teljesítménynormák következetes bevezetését. Az év második felében, amikor az átszervezés előkészítése tetőfokra hág, elsősorban a műszaki normázás területére kell összpontosulnia igyekezetünknek. Elsősorban arről van sző, hogy kiküszöböljük az egyes ágak és ágazatok teljesítménynormáinak kiegyensúlyozatlanságát, megszüntessük az elavult, túlhadadott normákat, melyek az egyik fő okát képezik annak, hogy azonos feltételek mellett is indokolatlan különbségek mutatkoznak a keresetekben. Azoknak a vállalatoknak tapasztalatai, melyek következetesen ügyelnek a munkanormázás rendjére és amelyek a normák rendjét összekötik a termelés és a munka megszervezésének rendjével, a haladó normák bevezetését az új technika és technológia bevezetésével, meggyőzően igazolják, hogyha a pártszervezet vezetésével az egész kollektíva A

z Állami Bérmegállapító Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta az országos vitából a munka díjazására és eredményeinek kihasználására teendő intézkedésekre vonatkozó következtetéseket. Az alábbiakban - a Rudé právo nyomán — cikket közlünk Jaromír Dolanskýnak, a miniszterelnök első helyettesének, az Állami Bérmegállapító Bizottság elnökének tollából a legkomolyabb és legvitatottabb problémákról. ereje erre a feladatra összpontosul, ha a vállalat vezetősége megteremti az elengedhetetlenül szükséges műszaki és szervezési feltételeket, e feladatok sikeresen teljesíthetők. Egyetlen vállalat sem bújhat ki alóluk. Minél következetesebben és gyorsabban rendezi őket, annál kedvezőbb lesz helyzete az új rendszerre való áttéréskor. Az ipar új megszervezése újabb lehetőségeket ad a teljesítménynormáknak az új gazdasági termelőegységek széles méreteiben valő egyesítésére. A normázás egységességének megteremtése, a normák kiegyensúlyozottságának és azonos minőségének biztosítása érdekében, amit a hozzászólások egész sora, pl. a prágai Pragobal nemzeti vállalat is követelt, egységes ágazati normákat és munkanormatívákat és egységes normázási módszerelveket határozunk meg. Az új, egységes, állami típus- és csoportosított teljesítménynormák és normatívák alapul szolgálnak majd a keresetek egyesítésére és helyes fokozására a teljesítmény szerinti munkabérben. A bérrendszer átszervezésének feltételei közé tartozik a bérelőírások egyszerűsége és érthetősége is. Ezt a követelményt nyíltan tolmácsolták a Hurdkovne, Mníšek; Juty 4., Jaroméŕ és további vállalatok hozzászólásai. Az Állami Bérmegállapító Bizottság eleget téve hozzászólásaiknak kiadta a bonyolult és nem eléggé világos bérelőírások és a bonyolult díjazási módszerek fokozatos kiküszöbölésének alapelveit. Még mindig sok az értelmetlen és bürokratikus bérelőírás, főként a bonyolult képletektől hemzsegő prémium-rendszer, de szép számmal fordulnak elő a munkadíjazás bonyolult módszerei is. Ezek az előírások megnehezítik az adminisztrációs munkát, megnehezítik az ellenőrzését és ami a legfőbb, aláássák az anyagi érdekeltséget, mivel elkenik a munkaeredmények és a díjazás közötti kapcsolatot. A bérrendszerek megváltoztatása alapvető egyszerűsítést eredményez. Már előkészítésének folyamán meg kell szüntetni azonban a bérformák helytelen alkalmazásának eseteit, a bonyolult prémiumrendszereket és a teljesítménynormák szétaprózottságát. A bér- és fizetési előírásokat folyamatosan felülvizsgáljuk és úgy módosítjuk, hogy egyszerűen, érthetően és világosan megszabják, miért részesül jutalomban a dolgozó, milyen feltételek mellett, milyen összeget tesz ki díjazása. Annak érdekében, hogy a bérelőíräsok hozzáférhetők legyenek a dolgozók számára és kiküszöbölődjenek közzétételüknek eddigi fogyatékosságai, úgy döntöttünk, hogy a minisztériumok és központi hivatalok a jövőben az Üredny List című hivatalos közlönyben, valamint a minisztériumi közlönyökben teszik közzé a bérmódosításokat, de teljes terjedelmükben brosúrák alakjában is kiadják őket. A vállalatok vezetőségére hárul az a feladat, hogy a szakszervezetekkel karöltve alkalmas eszközökkel rendszeresen megmagyarázzák a dolgozóknak a bérelőírásokat és biztosítsák, hogy mindenki megismerkedhessék a bérelőírásokkal, s ügyeljenek arra, hogy valóban mindenki előre tudja, miért dolgozik és keresetét maga is ellenőrizhesse. Ez a dolgozóknak az irányításban való részvétele fokozásának egyik érthető feltétele. A munkásbérek rendszerének átszervezése jelenleg az egyik legbonyolultabb politikai és gazdasági probléma. A díjazás és prémiumrendszereknek a gazdaság fejlődésével összhangban történő időszaki felülvizsgálása és a teljesítménynormáknak a termelés megszervezésének, technikájának és technológiájának fejlődésével összhangban történő rendszeres módosítása gazdasági szükségszerűség. Feladatuk annál nehezebb, mert az ösztönösség, egyes vállalatok fegyelmezetlenségének és tetszetős politikájának, a tervezésben a bérredszerekben és a bérmegállapítási gyakorlatban mutatkozó hibáknak következtében jelentős problémák adódtak, melyek az átszervezés folyamán szükségszerűen megoldandók. Ezenkívül gazdaságunk jelenlegi viszonyai közepette megvalósítandó — és meg is valósítható a vállalatok és ágazatok belső erőforrásainak és tartalékainak mozgósítása alapján — a tervezett béralapok keretében történő átszervezés. E nehészégek ellenére gyorsan és következetesen kell megvalósítanunk az átszervezést, mivel a népgazdaság irányítása hatékonyságának fokozását szolgáló intézkedések komplexumának oszthatatlan szerves részét képezi és aktív szerepet van hivatva játszani a népgazdaság hatékonysága fokozásáért folyó küzdelemben. A műszaki-gazdasági dolgozók díjazása A hozzászólások egész sora a termelésben dolgozó mérnöki-műszaki és adminisztratív dolgozók díjazására vonatkozik. Nagy részüket a termelésben dolgozó mérnöki-műszaki és adminisztratív dolgozók fizetésés prémium-rendszerének jóváhagyott és az egyes ágakban most fokozatosan bevezetendő átszervezése oldja meg. 1957 végén az élelmiszeriparban vezettük be, jelenleg a közszükségleti cikkeket gyártó, vegyiipari és gépipari minisztériumok egyes vállalataiban vezetjük be fokozatosan. Alapvető értelmük az említett dolgozók díjazási rendszere gazdasági hatékonyságának megjavítása és elmélyítése, leleményességük fokozása és ezzel a gazdaság irányítási színvonala emelkedésének elősegítése. A prémium-rendszer új módosítása - mint ezt a vitafelszólalások egész sora javasolta, — kiküszöböli eddigi egyoldalúságukat, ami első-, sorban a térfogat mutatókban nyilvánult meg, és az egyes ágak feltételei szerint megkülönböztetett prémium-mutatószámok megválasztásában. Nyomatékosan hangsúlyozzuk a minőségi mutatószámokat. Ügy állítottuk össze őket, hogy összhangban legyenek a népgazdaság irányítása gazdasági hatékonyságának fokozására tett intézkedésekkel és hatékonyan támogassák a népgazdaság tervezése és pénzellátása új módszerének érvényesülését. A prémiumban részesülő dolgozók körét azokra szűkítjük, akik vagy közvetlenül felelősek az egész vállalat gazdasági eredményeiért, vagy közvetlenül irányítják a termelési folyamatot, vagy biztosítják a vállalat távlati fejlődését. A többi dolgozókat szilárd fizetéssel díjazzuk. Az igazgató rendkívüli teljesítményekért külön jutalomban részesítheti őket. Ezt a körülményt az új fizetési díjszabások megszabásakor vesszük tekintetbe. Az átszervezés lényegében megfelel annak a feladatnak, hogy a műszaki, gazdasági apparátus egyes dolgozóinak díjazásával kifejezést nyerjen munkájuk társadalmi jelentősége. Mivel ez a probléma a műszaki középkáderek esetében a legbonyolultabb, az átszervezés főleg rájuk vonatkozik, valamint a termelés megszervezésének közvetlen terhét viselő mesterekre. A magasabb osztályú dolgozók alapfizetését oly mértékben módosítjuk, amint ez a műszaki középkáderek fizetéséhez viszonyított helyes arányosság megőrzése szempontjából feltétlenül szükséges. A hatékonyság fokozására irányuló általános törekvésnek megfelelően az átszervezést következetesen az egyes minisztériumok béralapjainak keretében valósítjuk meg. Az emelést a vállalati apparátus tervezett létszámának kb. 6%-os csökkentése következtében szerzett megtakarításokbői fedezik. Tehát további megtakarításokról van szó azokon kívül, melyeket a központi szervek dolgozóinak létszámcsökkentése eredményez. A fizetésrendszer átépítése tehát elősegíti a közigazgatási apparátus további csökkentését. Az új díjazási rendszer rendeltetése, hogy minden dolgozót szakképzettségének állandó fokozására, a haladó technika és technológia rendszeres elsajátítására irányuló kitartó törekvésre ösztönözzön. Ezért minden funkcióra olyan fizetési skálát szab meg, melynek keretében minden dolgozónak szakképzettségére való tekintettel szabja meg fizetése összegét. A skála terjedelme megfelel a hozzászólásoknak — például a kolini Tesla esetében — lényegesen nagyobb az eddiginél és eléri a 32% -ot. A szakképzettséggel szemben támasztott követelmények magában foglalják mind a képesítést, mind a szerzett gyakorlatot. Elbírálásukkal azonban nem szabad megismétlődniök a központi apparátus szisztemizálásákor előfordult hibáknak, nem szabad megismétlődniök a káderek kiválasztása és elhelyezése terén követett lenini elv megszegésének. Jaroslav Solc Královské Poŕiči-i elvtárs más elvtársakkal együtt méltán figyelmeztetett arra, hogy az új rendszer bevezetésekor ne bírálják el formálisan a szakképzettséget. Az új fizetési rendszer feljogosítja a vállalatok igazgatóit, hogy a rendkívüli gyakorlati ké- , pességű és teljesítményű dolgozóknál különleges szempontokból ítéljék meg a minősítési követelményeket. Az Állami Bérmegállapító Bizottság kimondottan a minisztériumok feladatává tette, hogy a munkáskáderek esetében ne engedjék meg a minősítési követelmények mechanikus elbírálását. A termelésben dolgozó mérnökiműszaki és adminisztratív dolgozók fizetés- és prémium-rendszerének átszervezése váljék az Irányító munka színvonala emelésének, a személyes felelősség fokozásának, az államapparátus csökkentésének és javításának ösztönző erejévé. A munka díjazásában fennálló különbségek A vitában a hozzászólások egész sora különböző vállalatokban vagy ágakban végzett azonos, vagy hasonló munka díjazásában mutatkozó egyenlőtlenségekre vonatkozott. Kétségtelen, hogy ezek a különbségek léteznek. A bérek alakulásában mutatkozó ösztönszerüség elveinek, a bérkérdések reszortszellemű megoldásának, fegyelmezetlenségnek és az érvényes bérelőírások megszegésének, a normák minőségében mutatkokó különbségeknek, a tervezésben és az előnybe helyezés érvényesítésében megnyilvánuló egyes fogyatékosságoknak a következményei. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát? A munkásbérek átszervezésével kapcsolatban elsősorban kiadjuk a mai foglalkozások egységes katalógusát, mely egységes elveket szab meg az olyan foglalkozások díjazására, mint amilyen a takarítóké. közlekedési intézmények kezelő személyzetéé, épület-karbantartőké, hivatali segédmunkákat végzőké, stb., melyek több termelő ágban fordulnak elő. Elhatároztuk továbbá, hogy a jövőbeni bérdíjszabások nem minisztériumi, hanem ágazati érvényűek legyenek, tehát minden azonos termelésű vállalatban érvényesek lesznek, függetlenül at- tói, melyik minisztériumhoz tartozik a vállalat. Az új, egységes típusnormatívák és szakképzettségi díjszabás-katalógusok lehetővé teszik a normák különböző minősége és az osztályokba sorolás terén mutatkozó különbségek okozta indokolatlan keresetbeli különbségek kiegyenlítését. Lényeges közeledést érünk el a termelésben dolgozó mérnöki, műszaki és adminisztratív dolgozóknál. A mérnökökre és műszakiakra vonatkozó eddigi 37 fizetési fokozat helyett csak 6 lesz a jövőben érvényben, az adminisztratív dolgozókra vonatkozó 12 fokozat helyett pedig csak 3. Az ágazatok többségében előforduló 33 (túlnyomóan adminisztratív) típus-funkciónál teljesen leegyszerűsítettük a fizetési osztályokba való besorolást, így Pl. egy élelmiszeriparban és egy bányaiparban dolgozó könyvelő alapfizetése közötti különbség 16 százalékra csökken. Jóváhagytuk a teljesítménynormák egyesítésének, valamint a gépkocsivezetők és a tehergépkocsi kísérők díjazásában fennálló lényeges különbségek kiküszöbölésének alapelveit. E különbségek terjedelmére, menynyiségére és skálájára való tekintettel nem szüntethetők meg egyszerű módosítással, a kereseteknek a csúcskeresetek színvonalára történő pausálátszámításával, mivel ez nemcsak nem felelne meg a népgazdaság lehetőségeinek, hanem ellenkezőleg, az egyenlőtlenség további elemeit vinné a díjazásba. A keresetek színvonalát egyrészt a többi ágakban végzett azonos, vagy hasonló munka díjazásához viszonyítva kell megítélni, másrészt tekintetbe kell vennünk az adott ágazat vagy vállalat dolgozói keresetének színvonala közötti kapcsolatokat. A különböző ágakban végzett azonos vagy hasonló munkában végzett díjazást tehát fokozatosan közelebb kell (Folytatás a 8. oldalon.) ÜJ SZÖ 5 * 1958. május a.