Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-23 / 141. szám, péntek

Felnőtt diákokról, ifjú tanítók ról akikbe, f dms büszke. Járási méretben 400 mázsás cukorrépa­átlagtermésre számítanak Az SZLKP legutóbbi kongresszusán Bacílek elvtárs többek között azt mondta: „A legközelebbi években lényegesen növelni és bővíte­ni kell az ipari növények, főleg a cukorrépa és olajos magvak termesztését." forduinat ugy meg i ságsellyei járásban, hogy valami dicsé­rő szót ne hallana 'ölük. Amikor a Csemadok járási konferenciájának igyik ügyes felszá­llója felöl érdek­lődve megkérdez­tem: Ki ez a fér­U? — büszkén súgták felém: — A sellyei mester­iskola növendéke: Zsigárdoti és Vág­Királyfán kertésze­ti tanfolyamot ren­dezett a Csemadok helyi csoportja, il­letve a szövetkezet. E tanfolyamon is a mesteriskola tanítói adnak elő. Ha sürgős brigádmunkáról, magán­gazdák szövetkezetbe toborzásáról, a városka szépítéséről esik szó, megint csak a mesteriskola kollektívája az, mely elsőnek vállalja e feladatok el­végzését. Kik hát ezek az iskolások és tanítók, akikről néhány évvel ez­előtt még csak nem is hallott a világ? íme, egy hátköznap dolgos életükből: A nap még mérgesvörös a korai keléstől, amikor a vágsellyei kertésze­ti mesteriskola udvara hangos már az ízes magyar beszédtől. Az ország magyarlakta vidékeinek majd minden tájszólását meghallhatjuk itt, hiszien ez a szakiskola egyedülálló Szlová­kiában, ahol két éven keresztül ma­gyar nyelven tanítják a kertészeti tudományokat. Gömörből, Zemplénből, a Csallóközből és isten tudja milyen ] vidékekről verődnek itt össze a hall­gatók, hisien nemcsak a szövetkezetek, de az állami gazdaságok is szívesen küldik Sellyére tanulni vágyó jó dol­gozóikat. No, nemcsak a fiatalokat. Akad itt 18, 30, sőt 42 éves „diák" is, — ez is egyik érdekessége ennek az intézetnek. Mondom, hat óra sincs még, ami- \ korra benépesedik az intézet udvara, j Olyan hancúrozást, nevetgélést, da­lolgatást csapnak a „gyerekek", hogy a népiskola elsőseinek is becsületére válnék. De hát miért ne lennének vi­dámak, miért ne örülnének az életnek, amikor oly szép a jelen, oly gond­talanok az előttük álló napok és oly megnyugtató a kétéves tanulás után reájuk várakozó jövő. Ha végeznek, az lesz csak a szép élet. Kell ám a szak­ember, kertészeknek várják mindnyá­jukat otthon! Nézzük csak, mit kell tenniük mindezért? Háromnegyed hétig öltözködés, tisz­tálkodás, a szobák rendbetevése, majd reggelt roma. Haromnegyea netKor újságolvasás és fél nyolcig reggeli. Délelőtt tanulnak, háromnegyed egy­kor ebédelnek, majd kettőig pihennek. Ezután kétórai kertészeti gyakorló munka következik, négytől hatig meg sport. Azután újra pihenés és vacsora. Akinek kedve van hozzá, moziba is mehet. Két dolgot nem tűr meg az igazgató: A házirend megszegését és a fegyelemsértést! Százötven hektárnyi saját gaz­dasága van a Kssi.eszeti isKoianiK. Van tehát hol gyakorolni az 58 fő­nyi tanulógárdának. Harminc hektár­nyi zöldségkertészetük, központi fű­téses üvegházukban nevelt dísznövé­oktatást hallgatnak a szakiskola nö­Dezső tanító, a Micsurin-kör veze­II. osztály egyik óráján.) nyeik, virágkertészetük van. Méhé­szetük egyenesen példaképe a tudo­mányos felkészültséggel végzett szak­munkának. Öt hektárnyi faiskolájuk cntvűnyctért peatg szinte Könyörög­nek az ország szövetkezetet. Külön meteorológiai állomásocskával is ren­delkezik a kertészeti iskola. Minden hallgatónak saját veteményes ágya is van. Minden feltétel oiztositva van. Aki itt tanul, mint kitűnő szakember hagyja majd el az iskolát. De nem­csak mint jó szakember, hanem mint művelt, talpig embar is. Erről is gon­doskodik az itteni nevelési módszer. Nemcsak azért, mert a tantárgyak között általános műveltséget nyújtó tantárgyak: is {nyeivetc, mitemu:i.:u, stb.) szerepelnek, hanem ezért, mert a tanítók elsősorban példás magán­életükkel mutatnak 'jó példát, hogyan kell élnie a mai embernek. Soha olyan szeretettel, olyan megbecsüléssel nem hallottam méq beszélni, tanítókról, ahogyan a vágsellyei járás népe em­legeti ezeket a tanítványaiknál nem­egyszer fiatalabb pedagógusokat. Ba­rátai ezek a népnek, barátai tanít­ványaiknak, nemcsak örömükben vesznek teljes lélekkel részt, de gond­jaikban, bánatukban is! Három növendékkel barátkoztam különösképpen össze e kertészeti isko­lában való látogatásomkor. Kamenár Ervin 26 éves kajali fiatalemberrel, a hetényi 18 éves Nagy Árpáddal és a Kassa melletti Buzicéről idekerült 42 éves Kmockó Dezsővel. Egy tere­bélyes fa árnyékában leptem meg őket.. Verseket olvastak! Először Ady­tól, majd József Atillától, azután sa­ját verseiket! Illetve Kamenár Ervin olvtota rímes gondolatait gyűrött pa­pírlapról. Elmondották, hogy rengete­get olvasnak, mióta idekerültek, nem­csák a 3000 kötetes könyvtár szebb­nél szebb könyveit, de újságokat fo­lyóiratokat is. Amióta pedig Schnáber Károly mérnök, a könyvtáros tanár olvasóköreiben megszerettette velük költőink remekeit, alig van hallgató, aki maga is ne írna verseket! Olyanok is szerelmesei ma már a könyvnek (és a tollnak is!), akik egy-két évvel ez­előtt még újságot sem igen vettek a kezükbe. De más művészeti ágnak is akadnak itt hódolói. Befejezésül hadd soroljam még fel Preiner Tibor igazgató neve mellett Paál József, Schnáber Károly mérnök és Vargha Dezső, az intézet tanítói­nak nevét. Igazán megérdemlik, hiszen elsősorban is az ó (Irdemük, hogy nemcsak kitűnő szakembereket, de művelt, mindenütt helytállni tudó, de­rék embereket nevelnek a reájuk bízott egyszerű emberekből. És jutal­mul, leghőbb vágyak teljesedéseként, hadd kérjem nevükben ezen a helyen is az illetékeséket azon tervük valóra váltására, hogy 1960-tól érettségi­jogos, négy évfolyamos magyar tan­nyelvű technikum legyen iskolájukból. Erről álmodnak ma, erről a beteljese­désröl beszélnek csillogó szemekkel a sellyei kertészeti iskola ifjú tanárai... N. J. A természet már téli álmát alud­ni készült, a fák meztelenre vetkőztek, tar volt a határ, mintha óriási borbély nyírta volna kopaszra, 1 amikor megszületett az új, eddig csak hírből ismert szövetkezeti gazdálko­dás Kicsinden is. Hogy is történt? Jó magam is ott voltam a vajúdás­nál, amikor nap mint nap szinte át­járóház volt a HNB irodája. A föld­művesekkel folytatott beszélgetések sokszor egyik napról a másikba nyúl­tak. A helyi pártszervezet tagjainak megsegítése céljából Párkányból, vagyis a járási székhelyről is jöttek elvtársak. A több éves meggyőző munka a múlt év őszén érte el tető­fokát. A szövetkezet elnöke Veres József így emlékszik ezekre a na­pokra. — Mielőtt véglegesen döntöttünk volna, ellátogattunk a járás egyik szö­vetkezetébe. Akkoriban úgy mondtuk: „Háztűznézóbe megyünk". Sokat lát­tunk, hallottunk, beláttuk, hogy jót akarnak, akik annyira szorgalmazzák a szövetkezetet. Azt tartottuk, dőre ember az, aki az életnek nem a na­posabb oldalát választja ... Most, hogy újból a kicsindiek föld­jét taposom, keresem az újat. Veres József, a múlt évben még hat és fél hektáron gazdálkodó parasztember, dicsekedve mondja: — Egybekerült már az állatállo­mány. Ha nem restelli, meg is néz­hetjük. vakolatlan, meszeletlen az űj korszerű istálló, de már több mint 100 jószág van benne. A tehénistálló mellett a sertésól nyúj­tózkodik frissen, mész és cement szagúan. Az is megtelt már. — Lássa, iparkodunk. Szeretnénk, ha mihamarább útólérnénk a régebbi szövetkezeteket. Mi is megteszünk mindent, de a régiek is segítenek. Több helyről kaptunk egy-egy anya­disznót, hogy minél előbb meglegyen Ez a gondolat foglalkoztatja a galántai járás pártszerveit és szervezeteit. Többek között a já­rási pártbizottság utasította a já­rási nemzeti bizottság mezőgaz­dasági osztályán dolgozó kommu­nistákat, minden tőlük telhetőt tegyenek meg, hogy eme fontos ipari növényből a szövetkezetesek minél gazdagabb hektárhozamokat érjenek el. Áz ügy intézését Sta­nislav Balušík, a mezőgazdasági osztály vezetője vette a kezébe. Balušík elvtárs, mint tapasztalt gazda minden lehetőséget fonto­lóra vett, majd a répa egyelésének új módozatát javasolta. Az egyelést 20 centiméteres távköz kihagyásával végzik. Az A járás mint egész vállalta még, hogy a második ötéves terv ter­melési feladatalt már 1959-ben teljesítik. Ez a szép, nagy jelentő­ségű, de egyben rendkívüli szor­galmat, iparkodást követelő elha­tározás szinte lázba tartja a járás szövetkezeteit. Minden erőfeszí­tésüket arra összpontosítják, hogy már az idén döntő eredményeket érjenek el mind az állattenyésztés, mind a növénytermelés terén. Ezt az elhatározásukat igazolják azok az értékes kötelezettség­vállalások, amelyeket a szövet­kezetek a CSKP XI. kongresz­szusának tiszteletére tettek. Ezek a vállalások mind a ter­melés növelését irányozzák elő. A szövetkezetek kivétel nélkül vállalták, hogy az idén árpából, búzából egy-egy mázsával növelik az átlagos hektárhozamokat. Ez annyit jelent, hogy az említett terményekből a járás, mint egész, az idén eléri a 28 mázsás hektá­ronkénti átlagtermést. A hektárhozamok növekedése lehetővé teszi, hogy a szövetkeze­tek egyre nagyobb mértékben bő­víthessék a takarmánytermő terü­leteket, úgy hogy az ne okozzon lemaradást a kenyérgabona ter­melésben. Ezenfelül a járás min­den egyes szövetkezete arra tö­rekszik, hogy a takarmánytermő területek minél nagyobb hozamo­kat adjanak. E célból a legtöbb szövetkezetben öntözni fogják a takarmánytermő területeket. A tósnyárasdiak például elhatároz­ták, hogy kukoricából az idén 35 a feladatok teljesítéséhez szükséges állatállományunk. Beszéd közben egyszerre csak el­borul az elnök arca. Homlokán nyug­talanul táncol a bőr. Szava komoran csendül: — A legnagyobb baj, hogy nincs vizünk, illetve kézi erővel kell több­száz jószág részére a vizet szivaty­tyúzni, holott hajtóerő volna, csak hát... — Csak hát? — Elromlott a szivattyút hajtó gép. Köbölkútra már többször telefonál­tunk ... minden hiába. Ma is például két órakor beszéltem velük. Azt mondta a vezetőjük: már el is indul­tak. De amint látja még most sincse­nek itt, pedig lassan a nap is leszáll. Hát nem hanyagság ez? Mire a nap a szőlőhegyek mögé bukik, visszakerülünk a szövetkezet irodájába, ahol Címer Istvánnal és ölvedi Ernővel parolázunk, ölvedi a szövetkezet zootechnikusa, a másik a jövendőbeli kertészet irányításával lesz megbízva. Azért mondom, hogy jövendőbeli, mivel még ezelőtt egy héttel, amikor náluk jártam, a ker­tészet szó csak fogalmat jelentett a szövetkezetben. Cimer István ezt mondta: — Amikor megalakult a szövetkezet, a járáson ígérték, hogy a mi részünk­re a járás más szövetkezetei, konkré­ten a köbölkúti szövetkezet is fog palántákat termelni. Vártunk is rá, de az ígéret csak üres szó meg hang maradt. Palántát sehonnan sem kap­tunk a mai napig, holott' már régen ki is^ kellett volna ültetni őket. I Igy mondta Cimer István. Néz­zük meg azonban a dolog má­sik oldalát is. Szlovencsák elvtárs, a járási nem­zeti bizottság elnöke másképpen látja a helyzetet. Amikor a kicsindiek pa­naszáról értekeztünk, ezt mondta: — Fölöslegesen lármázik Cimer Ist­ván, Igaz, hogy ígéretet tettünk, hogy gondunk lesz a kicsindi szövetkezetre. Nem mi, hanem a szövetkezetek ígérték, hogy palántával is kisegítik előzetes számítások szerint így minden hektáron 100 — 110 ezer cukorrépa terem. Ha a cukorré­pa egyedek átlagosan elérik a 40 dekát, ami teljes mértékben lehetséges, a hektáronkénti át­lagtermés eléri a négyszáz má­zsát. Igaz, a galántai járás mint egész eredetileg 300 mázsás átlagter­mést tervezett cukorrépából, de ígéretet tettek, hogy az átlagos hektárhozamot 400 mázsára növe­lik. Hogy adott szavukat betart­ják, ahhoz nem fér kétség, mert a kitűzött cél megvalósításáért folytatott küzdelem élén a falusi pártszervezetek állnak. mázsát termelnek egy-egy hektá­ron. A takarmányalap legmesz­szebbmenő biztosítása adta a bátorságot a szövetkezeteseknek arra, hogy pártunk XI. kong­resszusa tiszteletére megígérjék, a kötelező és állami felvásárlás­ra tervezett mennyiségen felül még majdnem 2 millió korona értékű állati termékeket adnak piacra. A felsőszeliek például azt ígérték, hogy az idén a kötelező és állami felvásárlásra tervezett mennyisé­gen felül még 85 072 korona ér­tékű állattenyésztési terméket ad­nak be. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy csak a felsőszeliek 17 280 liter tejet, 8 mázsa mar­hahúst, és 2 mázsa baromfihúst adnak a közellátásnak. A tósnyá­rasdiak szintén komoly elhatáro­zást tettek. Az idén megállapított tervükön felül még 18 000 liter tejjel, 7300 tojással, 100 mázsa sertés-, 100 mázsa marhahússal és 500 kiló baromfihússal járulnak hozzá dolgozó népünk egyre nö­vekvő igényeinek kielégítéséhez. A szövetkezetek kötelezettség­vállalásai, amelyek a termelés nö­velésére irányulnak, a gyakorlat­ban 4 643 951 korona értékű mező­gazdasági terméket jelentenek csupán a galántai járásban. Mind­ezek azt bizonyítják, hogyha a já­rási pártbizottság és a falusi pártszervezetek hivatásuk magas­latán állnak, irányítják, szervezik a munkát, a legigényesebb fel­adatok is teljesíthetők. Sz. I. • • •• KÖZÜL őket. Jöhetnének is érte. De ha nem jönnek, hát mit tegyünk velük... jyjeg kell jegyeznünk még azt is, 1 1 hogy helyes, ha a régebbi szövetkezet segíti a kezdőket, de hely­telen volna, ha történetesen a kicsin­diek mindent erre a baráti segítségre építenének. Mindenekelőtt azzal kell törődniök, hogy minél hamarább sa­ját lábukon is meg tudjanak állni. Cimer István azon siránkozott, hogy a megsegítést ígérő szövetkezet nem tartotta be szavát. Ha ez így is volna — Szlovencsák elvtárs azonban más­képp látja a helyzetet — a kicsindi szövetkezeteseknek nem kellett vol­na egészen mostanáig ölbetett kezek­kel várni a „jószerencsét". Mielőtt nem szövetkeztek is, úgy tudom ter­meltek zöldségféléket a faluban. Va­jon arra vártak-e akkor is, hogy majd a szomszédok termelnek pa­lántákat az ő részükre is? Azt hiszem nem! Nem termelhettek volna-e most is annyi palántát, hogy idejében meg­kezdhették volna a kertészkedést? De igen! Lehetett volna, ha nem hiány­zik a jókarat, ha a helyi pártszer­vezet alaposabban foglalkozott volna a szövetkezet problémáival, ha Cimer István is, mint kommunista többet tett volna azért, hogy a kertészetben minél előbb meginduljon a munka. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a ki­csindi kommunisták nem tettek­semmit a szövetkezet, a termelés lé­nyeges növelése érdekében. Erről nincs is szó, hisz a szövetkezet meg­alakulása már magában jó bizonyít­ványt ad a kicsindi kommunisták munkájáról. Azzal azonban, hogy a szövetkezet megalakult, még nincs minden elintézve Továbbra is szük­séges, hogy törődjenek a közös gaz­dálkodás ügyével, úgy irányítsák a gazdálkodás menetét, hogy a szövet­kezet elnökének az a kívánsága, hogy rövid időn belül utolérjék a legjob­ban gazdálkodó szövetkezeteket, mi­előbb megvalósuljon. Ez mindenek előtt a kicsindi kommunisták jó po­litikai és szervező munkájától függ. Szarka István Kettőtől négyig virágtermelési gyakorlat. A kíp előterében Preiner Ti bor igazgató figyeli tanítványai munkáját. Délelőtt elméleti vendékei. (Vargha tője a Tanuiás után ízlik a kitűnő ebéd. Szedlák Éva és társnői r.emesak jó­ízűen főznek, de bőségesen is. Telik, hiszen 26 koronát szánnak annak főzésére, amiért a diák 10 koronát fizet. EGY A LEGFIATALABBAK TÖBB MINT 4 ÉS FÉLMILLIÓ KORONA ÉRTÉKŰ KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS ÚJ SZŐ 5 * 1958 május 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom