Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-23 / 141. szám, péntek

Levél napjaink Párizsából AZ ANATOLE FRANCÉ sétányon a Quai dOrsay irányában hosszú autósor siklik, a híd előtt egy másik oszlop csatlakozik hozzá és a Place de la Concorde-on keresztül, amelynek nedves aszfaltján egybefolynak a tompa lámpafények, a most már egyesült autókaraván felfelé kígyózik a Champs Elysée színes neonrengetegében. Egy elkésve hazasiető anya gyermekkocsit tol maga előtt a parton és ezenfelül tömött bevásárló táskát cipel. Az emberek munkájuk végeztével feledve a munkanap minden gondját a tavaszi est elébe sietnek. Délután az Eiffel-torony alatti parkban gyermekek labdáztak, nyugdíjasok beszélgettek, hosszasan állva egy fiatal japán lány fényképe előtt, akit udvarlója gyilkolt meg és kíváncsisággal teli borzongással tárgyalják az esetet — és ugyanakkor a parlamentben Franciaország sorsa volt a tét. Mindazok sorsa, akik erre járnak, pihennek, álmaikat szövik. Néhány lépés távolságra innen a dOrsay szállodában fedte fel kártyáinak nagy részét egy sajtóértekezleten De Gaulle és így megkezdte új politikai játszmáját oly nyíltsággal, amely még a józanabb jobboldali politikusokat is elkedvetlenítette. De Gaulle kijelentette, kész Franciaországot megmenteni azzal, hogy az ország élére áll. Ez az értekezleten elhangzott többi kijelentéseivel együtt azt jelenti, hogy bármilyen eszközzel kész katonai fasiszta diktatúrát teremteni az országban. Azonban azok a kártyák, amelyeket még egyelőre nem fedett fel — az egyiken még ki nem játszott tromfként Soustellet sejtik — még ezek sem hagynák kétségben céljai felől. Oly egyértelműen mondta meg, hogy mit akar. De Franciaország is megmondta akaratát, napok óta megerősíti azt. Azok az emberek, akik saját bőrükön tapasztalták a német fasizmust, elutasítják a fasizmust minden formában. Franciaországban napról napra erősödik a fasisztaellenes egység, a köztársasági rend védelmének szelleme. A gyárakban, a városokban és a megyékben fasisztaellenes éberségi bizottságok alakulnak, amelyekben a demokratikus gondolkodású dolgozók tömörülnek. Egész Franciaországot elárasztotta a rövidlejáratú sztrájkok hulláma, amelyekben a részvétel nagyrészt százszázalékos. Ez Franciaország hangja, ez a francia nép nagy többségének állásfoglalása a fasiszta kalandorokkal szemben. Franciaország, de elsősorban Párizs e napokban egyáltalán nem áttekinthető, nem nyújt egyszerű képet. Ügy látszik, hogy egyesek azok közül, akik jelenleg az állam politikájának kormánykerekét forgatják, jobban félnek a köztársaságot védelmező népi mozgalomtól, mint a fasiszta diktatúra veszélyétől. Ez a félelem nem helyénvaló és le kell küzdeni. Nem lehet fedett kártyákkal játszani abban a reményben, hogy végül kabátujjukból elővarázsolják a szükséges tromfokat. Mert a kártyákat, amelyekkel játszanak a történelem jelölte meg. Franciaország e kártyákkal már egyszer hosszú évekre eljátszotta nemzeti sorsát és most szerencsére a játékosok kártyáiba belelátnak az egyszerű demokratikus gondolkodású franciák, akiknek nincs kedvük semmüyen új fasizmus számlájának terheit viselni. De Gaulle sajtóértekezletén kérdésre kérdéssel felelt: „Miért kellene elítélnem felforgató elemekként az algériai tábornokokat, ha ezt nem tette meg maga a kormány sem?" Ezt a kérdést sok ember feltészi Franciaországban. A parlament ülése után ehhez csatlakozott az a csodálkozás is, hogy Pflimlin miniszterelnök parlamenti beszédeinek egyikében sem ejtette ki De Gaulle nevét, még kevésbé azért, hogy állást foglaljon nyilatkozataival és törekvéseivel szemben. Ez legalábbis furcsa összhangot képez azoknak az állásfoglalásával, akik De Gaullet elutasították azért, mert a köztársaság mellett van, azon köztársaság mellett, amelynek kormánya élén végeredményben Pflimlin áll. És így a parlanemtben a köztársaság legfontosabb védelmezőjeként a baloldal lépett fel. Erről tanúskodott Mendes Francé és Jules Moch beszéde és elsősorban Jaques Duclos beszéde, aki megindokolta a kommunista parlamenti csoportnak a kormány számára szóló különleges algériai teljhatalmak megszavazásánál elfogadott álláspontját, rámutatva, hogy ezáltal a kommunisták a köztársaságra és a kormány nélküli állapot lehetősége ellen szavaztak. Amikor Pflimlin üt parlamentben arra a kérdésre, ki fogja gyakorolni a teljhatalmat Algériában, azt válaszolta, hogy a katonai hatóságok, vagyis Salan tábornok, a jobboldal és a fasiszták tapsát aratta. Salan tábornok kétarcú ember, aki ugyan kapcsolatot tart fenn Párizzsal, de egyúttal a lázadókkal is és nyíltan állást foglalt De Gaulle mellett. Ha azonban nem szavazták volna meg a különleges teljhatalmat, ez minden valószínűség szerint a Pflimlin-kormány bukását jelentette volna és ezáltal De Gaulle kormányra jutását. Az a tény, hogy a szavazásnál oly erős többséget értek el, azt jelenti, hogy a képviselők jelentős része elsősorban a köztársaság mellett szavazott. Ezért adták szavazataikat a különleges teljhatalomra a kommunisták is. Amint számos jel mutatja ez az egység kellemetlen meglepetés volt a szélsőséges jobboldal számára, de nem hagyhatják figyelmen kívül, mert ez a francia nép igazi véleményét tükrözi. A veszély nem szűnt meg, a jobboldal nem mond le oly könnyen szándékairól. De a parlament keddi ülése után a szerdai nap nyugodtabb volt. Ezekben az órákban egyre több és több ember ébredt tudatára, hogy minden kérdésre a francia nép, az ő állásfoglalása, az a következetesség ad választ, amellyel a köztársaságot és a demokráciát megvédelmezi minden reakciós puccskísérlet ellen. A francia nép politikusaitól nyílt kártyákat követel. Aki valóban a köztársaság és a demokrácia érdekeit tartja szem előtt, az szem előtt tartja ezt. RENÉ DUBOIS A Nato hadihajói Libanon partjai felé közelednek Samun elnök családját Svájcba küldte Damaszkusz (ČTK) — A damaszkuszi rádió május 21-én este közölte, hogy Samun Libanon elnöke családját Svájcba küldte, mert a libanoni helyzet kiéleződése várható. A bejrúti repülőtéren Samun elnök szamára is repülőgépet helyeztek készenlétbe, hogy veszély esetén családja után szállítsa őt. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a NATO államainak 70 hadihajója és több száz katonai repülőgépe hadgyakorlatokat folytat a Földközitenger keleti részében. A hadihajókat Libanon partjai felé irányítják Az angol munkáspárt elutasítja az együttműködést az SZKP-val Ä párt végrehajtó bizottsága május 21-i ülésén jóváhagyta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a múlt hetekben küldött levelére vonatkozó választ. A munkáspárt válaszában arról igyekszik biztosítani az SZKP Központi Bizottságát, hogy a „munkáspárt a világ minden népével egyetemben erős békevágyat érez", emellett azonban egyúttal kijelenti, hogy a béke megőrzésére irányuló akciókban „nem működhet együtt a Szovjetunió Kommunista Pártjával". Amint ismeretes a munkáspárt hivatalosan és nyíltan a NATO politikáját támogatja és ragaszkodik Nagy-Bťitanäa tagságához ezen támaÜB szeJvezetben. Kairó — Szaid Afra, az Egyesült Arab Köztársaság tájékoztató hivatalának vezérigazgatója május 21-én elítélte Dulles amerikai államtitkár kijelentését, aki a libanoni eseményekért az Egyesült Arab Köztársaságot teszi felelőssé. Afra hangsúlyozta, hogy Dulles állítása nem felel meg a valóságnak és az USA államtitkára arra törekszik, hogjy Libanon belső válságát a Libanon és az Egyesült Arab Köztársaság közötti ellenségeskedésre változtassa.. B mm—mm—— A nyugatnémet tudósok és írók felhívása Németország Szociáldemokrata Pártjának kong resszusához A nyugat-németországi kulturális élet 33 kimagasló képviselője május 21-én Németország Szociáldemokrata Pátrjának stauttgarti kongresszusához felszólítást intézett, hogy a Szociáldemokrata Párt minden erejével gátolja meg a Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzését. A felhívást S. Andres, D. Piscator, J. Egpenrecht, E. Kastner, A. Eggenrecht írók, dr. Vogel professzor, E. Kt-aider, a Mainzi Tudományos Akadémia tagja, valamint a nyugatnémet közélet és kultúra további jelentős tényezői írták alá. A Szovjetunió barátsági és meg nem támadási szerződés megkötését javasolja Olaszországnak Moszkva (ČTK) — A TASZSZ jelentése szerint A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere május 20-án fogadta Mario di Stefanit, az Olasz Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét és az olasz kormány számára átadta neki a szovjet kormánynak, a Szovjetunió és az Olasz Köztársaság közötti barátsági és meg nem támadási szerződés megkötésére vonatkozó nyilatkozatát. A nagykövetnek átadták e szerződés javaslatát is. Mario di Stefani kijelentette, hogy a szovjet kormány nyilatkozatát és a szerződés javaslatát haladéktalanul továbbítja az Olasz Köztársaság kormányának. A nyilatkozat a többi között így szól: A SZOVJETUNIÓ olaszországi nagykövete és az olasz kormány képviselői között folytatott tárgyalások, valamint a szovjet kormány és az olasz kormány miniszterelnökei közötti üzenetváltás során szó esett a szovjetolasz kapcsolatok javításának szükségességéről. A szovjet kormány a Szovjetunió és az Olaszország közötti barátság megszilárdításának érdekét tekintve, külpolitikájának elvével összhangban azt javasolta az olasz kormánynak, hogy a szovjet-olasz kapcsolatokat véglegesen mentesítsék az egyes eddig megoldatlan háború utáni problémáktól. Arról volt szó, hogy új, mindkét félre elfogadható alapon megállapodásra jussanak a békeszerződéssel összefüggő kérdéseknek: a repatriáció kérdésének a békeszerződés előfeltételeinek, valamint egyes politikai és katonai cikkelyei revíziójának tekintetében. Az olasz kormány válaszában kijelentette, hogy osztozik a szovjet kormánynak a szovjet-olasz kapcsolatokra vonatkozó nézetével és kívánatosnak tart mindent, ami hozzájárul a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Az olasz kormány azonban sajnos ez irányban nem tett gyakorlati lépéseket. A szovjet kormány megállapítja, hogy a két kormány között az egyes kérdésekről folytatott eszmecsere eredménytelen maradt, azonban mélyen meg van győződve arról, hogy meg kell ragadni a fennálló reális lehetőségeket a mindkét félre előnyös egyezmény eléréséhez vezető út megtalálására és elő kell készíteni a talajt az Olaszország és Szovjetunió közötti kapcsolatok ápolására. A szovjet kormány nézete szerint ez elősegítené az Olaszország és Szovjetunió közötti barátsági és meg nem támadási szerződés megkötését. A szerződésben meg lehetne állapítani, hogy mindkét állam az őszinte együttműködés és kölcsönös megértés szellemében fogja fejleszteni és szilárdítani a Szovjetunió és Olaszország nemzetei közötti baráti kapcsolatokat a békés egymás mellett élés, a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és kölcsönös előnyök elvei alapján. Rendkívüli jelentőségű lenne a szerződésben foglalt meg nem támadási cikkely. A szovjet kormány javasolja, kezdjenek tárgyalásokat az Olaszország és Szovjetunió közti barátsági és meg nem támadási egyezmény megkötésére és hogy ezen szerződés szellemében a két ország közötti baráti kapcsolatok ápolásának szükségességére való tekintettel oldják meg a reparáció kérdését is. FRANCIAORSZÁG A demokratikus erők azonnali intézkedéseket követelnek (Folytatás az 1. oldalról.) amely csökkentené a parlament hatáskörét. Reynaud, a jobboldali független köztársasági párt vezetője a nemzetgyűlés elé határozati javaslatot terjesztett a francia alkotmány 13. cikkelyének megváltoztatására, amely kifejezetten megtiltja a nemzetgyűlésnek, hogy a törvényhozó hatalmat a végrehajtó szervekre, elsősorban a kormányra ruházza. Reynaud javasolja ezen korlátozás megszüntetését. A reakció egyezkedni akar az algériai lázadó tábornokokkal " Párizsban hivatalosan közölték, hogy de Juilly ezredes, Salan tábornok, az algériai francia haderők főparancsnokának hadsegédje visszatér Algériába. Tudvalevő, hogy Salan de Gaulle pártjára állott. Salan hadsegédje Párizsban de Chévigné hadügyminiszterrel tárgyalt. A jobboldali Figaro közölte, hogy „Algéria és Párizs között sok meghatalmazott utazgat". Az AP hírügynökség kifejezi azon véleményét, hogy Pflimlin miniszterelnök mindenképpen a kapcsolatok felvételére törekszik az algériai lázadó tábornokokkal. Az AP hírügynökség kétségbe vonja ezen törekvések sikerét. Algéria népe tovább harcol A Croix párizsi katolikus napilap közölte, hogy Algériában az algériai nemzeti felszabadító hadsereg egységei és a francia haderők között tovább folynak a harcok. Különösen élénk harci tevékenységet jelentenek Constantine megyéből, ahol a francia parancsnokság helikoptereket és repülőgépeket vetett harcba. Törekvések a háború tuniszi kiterjesztésére Az algériai demokraták az algériai fasiszta puccs napján figyelmeztettek A portugál rendőrség durva beavatkozása Lissabon (ČTK) — A portugál rendőrség május 21-én Oporto városában gumibotokkal mintegy 20 személyt sebesített meg, amikor megkísérelte szétoszlatni Umberto Dolgado tábornok ellenzéki elnökjelölt híveinek gyűlését. A rendőrség több személyt letartóztatott. Dolgado Lissabonból repülőgépen érkezett Észak-Portugáliába, hogy a június 8-i elnökválasztás kampányának keretében választási beszédeket mondjon. A repülőtérről Oportoba vezető útján Salazár miniszterelnök jelenlegi fasiszta kormánya ellenzőinek lelkes tömegei üdvözölték. arra, hogy a reakciós tábornokok uralomra jutása az észak-afrikai háború kiterjesztését jelenti. Az ezen területen lejátszódó legutóbbi események arra mutatnak, hogy az algériai katonai klikknek valóban ez a szándéka. Így például a Tunisz területén elhelyezett francia egységek Remada térségében több falut megszálltak anélkül, hogy erről a megállapodás szerint értesítették volna a tuniszi hatóságokat. A francia katonaság tuniszi területen való tartózkodásáról szóló francia-tuniszi egyezménnyel ellentétben Gabes katonai repülőtéren további francia vadászgépek szálltak le. A tuniszi külügyminisztérium ezen akciók ellen határozottan tiltakozik. P. COURTAD: Egyes megfigyelők kifejezik azt a nézetüket, fenn áll az a veszedelem, hogy a tuniszi és marokkói francia csapatok vezető tisztjei csatlakoznak az algériai lázadó tábornokokhoz és megkísérelhetik, hogy ezekben az országokban magukhoz ragadják a hatalmat. A franciák Marokkóban is provokálnak Az AI-Alam rabati napilap jelentette, hogy a francia katonai repülőlőgépek mély repüléssel gépfegyver tüzet nyitottak több marokkói falura. Egy polgári személy a támadásoksorán életét vesztette. A köztársaság védelme a békéhez vezető út megnyitását jelenti A IHumanité május 21-i számában Pierre Courtad vezércikkét hozta, amely a többi között így hangzik: A kommunista csoport szavazása a Pflimlin-kormányra a szó szoros értelmében szétzúzta a párizsi fasisztákat és társaikat, az algériai ultragyarmatositókat. Jacques Duclos ezt jelentőségteljes nyugodtsággal indokolta. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez a szavazás távolról sem jelenti azt, hogy a kommunisták a külön teljhatalommal egyetértenek. A kommunisták a köztársaság törvényes kormányára abban a pillanatban szavaztak, amikor ezen kormány legcsekélyebb meggyengítése olyan rést támaszthatott volna, amelyen keresztül de Gaulle hatalomra kerülhetett volna. Az a kérdés, hogyan alkalmazza a kormány a külön teljhatalmakat, a jelenlegi helyzetben teljesen tárgytalan, mert Algéria a valóságban kiesik a kormány Irányításiból. Pflimlin sok szót vesztegetett arra, hogy megnyugtassa a jobboldalt. Természetesen leghőbb kívánsága az, hogy jobboldali többséggel kormányozzon. Tagadhatatlan tény, hogy a kommunisták szavazata, akik helyeslő tapsa e napokban gyakran párosult a szocialisták és az egész baloldal tetszésnyilvánításával, meggátolja a miniszterelnököt abban, hogy a köztársaság ellenségeinek táborába kerüljön. Vajon ez részünkről csupán taktikázás? Nem, mert ez az olyan erős párt politikája, amely felismeri azt, ami alapvető, Párizsban olyan kormány van, amelynek képesnek kell lennie, hogy a felforgatókkal szembeszálljon. Abban a pillanatban, amikor Pflimlin kijelentette, hogy „a teljhatalmat" Salanra akarja ruházni, ez a tábornok nyíltan de Gaulle mellett foglalt állást. A dolgok ma sokkal világosabb színben tűnnek fel. El kell jönnie annak a pillanatnak, amikor a kormány kénytelen lesz megbüntetni a kötelességüket elmulasztó tiszteket, ha ezt nem teszi, maga is részt vesz a lázadásban. Azonban ebben az esetben összehasonlíthatatlanul öntudatosabb és egységesebb köztársaságiakkal találja magát szemtől szembe, mint egy héttel ezelőtt. Pierre Mendés-France és Jules Moch merész nyilatkozatai a köztársasági rend védelmében e tekintetben rendkívül lelkesítőek. A köztársaság megerősödik. Szükséges felvetni a kérdést, mi történt volna, ha Pflimlin kormánya nem nyerte volna el a többséget. A megüresedett miniszterelnöki székbe de Gaulle vonakodás nélkül beiilt volna. Fennáll annak a lehetősége, hogyan lehet hatályon kívül helyezni „a külön teljhatalmat" és egyúttal megoldani azt a problémát, amely az algériai tisztek és fasiszta csoportok lázadásának folytán állt elő. Ez az eszköz a béke. Ebben a tekintetben a nemzetgyűlésben lefolyt szavazás új távlatokat nyit. Üz kétségen kívül bizonyos, hogy az elszigetelés, amelybe a párizsi ultrareakcionáriusok, mint az algériai ultragyarmatosítók jutottak, a tárgyalások megkezdéséhez vezet. A köztársaság ellenségeinek pártja egyúttal a végsőkig folytatott háború pártja. A köztársaság védelme a békéhez vezető út megnyitását jelenti. Az a nevetséges komédia, amelyet az algériai lázadók propagandaszolgálata „a franciamuzulmán testvériség" elmén játszik, senkit sem téveszthet meg. Csakis a köztársaság érhet el békét Algériában, nem pedig egyes kétes személyek, akik három éven át szították a háborút és mélyítették a faji gyűlölet szakadékát a helyi lakosság között. De Gaulle beszélhetett kétértelműén és magát Burgiba barátjaként tüntethette fel. Hogyan lehet azonban valaki Burgiba barátja és egyúttal kapcsolatokat tarthasson fenn olyan emberekkel, akik SzakletSzidi-Jusszef falut bombázták? Ma olyan Időket élUnk, amikor a nyilatkozatoknak egyeznie is kell a tettekkel. A mi pártunk mindig azt teszi, amit mond és nem kell attól tartania, hogy valaki szaván fogja. Ma erösebbek vagyunk, mint tegnap es velünk együtt erösebb az egész baloldal, az egész köztársaság, amely ezt a nehéz próbát győzelmesen kiállja. Salan tábornok párizsi győzelmi menetről álmodozik Algír (ČTK) - Május 21-én Algír főterén mintegy kétezer személy előtt a kormányépület erkélyéről Salan tábornok üdvözölte a tömeget, egyetértett „a minden hatalmat a hadseregnek" hangoztatott jelszóval és hallgatóinak „győzelmi felvonulást ígért az elizeumi mezőkön", a párizsi katonai szemlék hagyományos helyén. Salan után Massu, az ejtőernyősök tábornoka mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy Salan a lázadók „egyedüli katonai és polgári vezére marad, amíg nem érik el céljukat, a párizsi „közjóléti kormány" megalakítását." ÜJ SZO 3 * 195* május as.