Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-17 / 135. szám, szombat

E. EINHORN: SZERELŐ A PETRINI LELÄTON WS Őszinte szavak a pályaválasztásról Kiállítás ... Nem Brüsszelben, vagy valamelyik más világvárosban, hanem Komáromban. A soklámpásos rádió vevőkészülék, a MOL-1200-as személyhajó kicsinyített, de élethű modellje, turbina kicsinyített mása és még több százra menő egyéb kiállítási tárgy mellett jól táplált, nyurga vagy tömzsi, de az egészségtől duzzadó 16 éves fiatalok állanak. Büszkék munkájukra, hiszen szabad idejük sok» óráját áldozták fel. amíg elkészült a hajómodell, a rádió vagy az érdeklődési körüket legjobban izgató más tárgy. A jövő szakmunkásai így töltik a szabad idejüket a komáromi hajógyár tanonciskolájában. Ha valaki közöttük keresné a múlt vézna, a mestertől a végtelenségig kizsákmányolt inasgyerek típusát, egész biztosan meglepődne. Ők már nem tudják azt, mit jelentett régea inasnak lenni, nem ismerik, a pelenkamosást, gyerekdajkálást, tehénetetést, ami bizony* mindig az inas munkája volt és legtöbbször a szakismeret rovására ment. A ma tanoncát ehelyett kényelmes internátus, sportpálya, érdekkörök várják, ahol nemcsak szakmailag, hanem minden más téren művelődhet. A régit, hogy hogyan éltek ezelőtt az inasok, csak a szülők tudják. Ha tanoncról van szó, sokan az idősebbek közül sajnálkozva megcsóválják fejüket: hát ebből is csak „inas" lett. Igaz, a pályaválasztás életbevágóan fontos dolog. A szülőknek hány álmatlan órát, hány a gyermekükre vetett féltő pillantást jelent ez a kérdés, különösen azok számára, akiknek nyolcadikos fiúk vagy lányuk van. -Qmesl c^tmelák feslőmüoész kiállítása E. Zmeták, mint grafikus, mint festő és mint a monumentális miifaj ápolója lép ismét«a bratislavai közönség elé a Šafárik téri kiállítási teremben. Zmetákot, mint grafikust és rajzolót jól ismerjük, hiszen még élénken emlékezetünkben van az 1956. évi kiállítás, mely a művész rajzainak és grafikai alkotásainak teljes sorozatát mutatta be. Két év távlatából visszatekintve erre a kiállításra, megállapíthatjuk, hogy eredményét nemcsak egy művész megismerésében, hanem egy egész műfaj megkedveltetésében is láthatjuk. Az említett kiállítás megnyitásán még a következő szavak hangzottak el: „A modern festészet megtanította a közönség egy részét a színeket látni és érezni. A rajzművészet rosszabb helyzetben van. Nincs közössége". Ma azonban már azt állíthatjuk, hogy a rajz, — a képzőművészetnek ez a kamarazenéje — nem idegen a tárlatlátogatók előtt, sőt gyakran meglepően nagy az érdeklődés éppen ez iránt a műfaj iránt. Ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy ehhez az eredményhez E. Zmeták munkája és a két év előtti kiállítás is hozzájárult. . A jelen kiállítás kiemelkedő részét szintén a művész rajzaiból és grafikai munkáiból állították össze; azokból a fegyelmezett rajzokból, melyeken monumentális sűrűségben tükröződik a valóság. Zmeták kompozíciója szigorúan logikus, látása és ennek lerögzítése, mégis eredeti. Nagy mesterétől — Aba-Novák Vilmostól — a budapesti Képzőművészeti Főiskolán nem a festőművészet kész receptjeit vette át, hanem elsajátította az alapokat, a megfigyelés logikáját, az egyéni látás lerögzítésének módszerét, amely minden eredetisége mellett beleilleszkedik a kor stílusába. Szintén a lényeget és nem a külső formát vagy rutinát tanulmányozta a középkor és a reneszánsz csúcsalkotásain, tanulmányútjain 1946-ban Párizsban, 1947-ben és 1951-ben Olaszországban. Ezek a vonások már a kezdeti, 1941—43-ban keletkezett rajzain is észrevehetők, melyek még ugyan AbaNovák hatása alatt készültek, mégis különböznek a mester elegáns, erősen dekoratív vonásaitól. Az 1946—47-es években inkább tussal és ecsettel rajzol, ez a technika hosszú ideig uralkodik Zmeták alkotásaiban. Később ismét visszatér a ceruzához, hogy az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva még tömörebb és még inkább leegyszerűsített módon fejezze ki gondolatait. Rajzaiban mindig a formák logikus felépítésére fekteti a hangsúlyt. Az egyes formákat rendkívül nagy lelkiismeretességgel tanulmányozza. Mint valamikor a romantikus festők vagy a barbizoni mesterek, egész időszakot szentel a fák tanulmányozásának. (Vöröskő) Különösen ennél a témakörnél jutott el a megfelelő művészi rövidítéshez, miközben az ábrázolt anyagot szinte kristályokba tömöríti. Akaratlanul is eszünkbe jut, hogy párhuzamot vonjunk a prágai Hofbauer professzor fatanulmányaival, aki a harmincas évek végén hasonló eredményekre jutott, habár valószínűtlennek látszik feltételezni, hogy itt bárminemű egyenes hatásról lehetne szó. Zmeták Ernő egyébb grafikai alkotásainál hasonló elvekből indul ki, mint a rajznál. Itt is elsősorban a lényegre egyszerűsített formák ritmikus lüktetését igyekszik elérni. Az 1946— 49-es években a figyelemre méltó famets

i itek egész sora keletkezik. Művei mint az „Assziszi szt. Ferenc", (1946), „Önarckép" (1947), „Falusi aszszony" (1947), „Menekülés Egyiptomba" (1949), Shakespeare szonettjeinek illusztrációi, a tartalom erős hangsúlyozása, a formák és színek festői öszszehangolása mellett, mindig szigorúan megőrzik grafikai jellegüket. Az utóbbi időben ismét foglalkozik grafikával. 1956-ban keletkezett egyik jelentós alkotása ezen a téren, illusztrációk Mihálik „Krónikájához". Festményein szintén nagyobb szerepet játszik a rajz és a kompozíció megfontoltsága, mint a színek. Alkotásaiban céltudatosan kerüli a modorságot. Zmeták az intellektuális festők közé tartozik, aki minden egyes vonalnak és minden színfoltnak pszichológiai szerepet rendel. Jól tudja, a huszadik század embere megköveteli, hogy a művész véleményt adjon a világról, hogy megfigyeléseit leegyszerűsített tömör módon fejezze ki, de úgy, hogy a szemlélőt egy-egy sugalmazott gondolat önálló megfejtésére és végiggondolására ösztönözze. Zmeták festményeinek figyelése nem passllív esztétikai élvezet, képei nem váltanak ki spontán emóciókat, hanem szellemi tevékenység, a művészi köntösbe öltöztetett, rejtett okok és okozatok láncolatának kinyomozása. Első jelentősebb olajfestményéi szintén az 1941-42-es években keletkeztek. Nem meglepő, hogy a kezdő művész alkotásain érezhető mestere nagyvonalú, dekorativizmus felé hajló felfogása. Az egyéni vonás később mindinkább kibontakozik, és ez elsősorban a jellemző tulajdonságok félreérthetetlen kihang súlyozásában, — formailag pedig a ritmikus rajzban nyilvánul meg. Ebből az időszakból származik a „Falusi asszony", „Önarckép", „Álló leány". A következő időszak jellemző alkotása egy csendélet, a „Virágcsokor", ahol ismét a monumentalizálásra hajlamos, nagy felületekkel dolgozó művészt ismerhetjük fel. Ebből az időszakból származik vízfestményeinek egész sorozata: „A kert", „Falusi utca", „Falusi motívum", melyekkel szintén megismerkedhetünk Az 1950—51-es években elsősorban tájképekkel foglalkozik. Ebben az esetben is megfigyelhetünk bizonyos céltudatosságot, amely Zmeták művészi fejlődésére jellemző. A tájképpel akkor kezd alaposabban foglalkozni, amikor a tájat alkotó elemek lényegét ban a szülők így az iskolaév végén egymásnak adják a kilincset. Megelégedetten, vagy néha talán csalódottan távoznak az iskolából. A tanító dolga sem könnyű, különösen nem könnyű akkor, ha küldetését lelkiismeretesen akarja végezni. Mert sokféle szülővel találkozik, mindegyik más beállítottságú, egyikmásik elfogult, vagy régimódi gondolkodású, ha kedveltjéről van szó. A komáromi tizenegyéves iskola egyik tanítója mesélte el ezt az esetet: egy orvos felesége szinte magán kívül rontott be kislánya osztályfőnökéhez. ,.Hát mit képzel maga tanító úr — tört ki belőle a szóáradat, — hogy gondolják ázt maguk, hogy az én kislányomból csak tanítónő legyen?" Gyakori a felháborodás, ha egyikmásik szülő gyermekét a tanító tanonciskolába való tanulásra javasolja, látva, hogy a gyermeknek hajlama van már az iskolában is a barkácsolásra, szereti a fizikát érdeklődik a gépek iránt. A szülő ellenben már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy az ő gyermeke, ahogy még ma is mondják „gimnáziumban" fog érettségezni. Jellemzők ezek az esetek sok szüló gondolkodásmódjára. Gyermekük jellemét kisiklatják azzal, hogy a még fejlődésben lévő, kiforratlan gondolkodásmódú emberpalántákat a fizikai munka megvetésére nevelik. Es most térjünk rá a szakmunkásproblémákat érintő kérdésekre. Több tanítót megkérdeztem, körülbelül milyen elvek szerint osztják el a gyermeket a 8. osztályból: — Hát, kérem — válaszolták. —, a legjavát a 11. évesbe, vagy más ... . , . .... hasonló iskolába küldik, a közepeseAz iskola ígazgatojanak ^

odaja- ket a hármaSi nég

yesrendű tanulókat az iparba és így tovább. J — Igen, sajnos a gyakorlat azt i mutatja — mondja a komáromi hai jógyár iskolájának igazgatója, — i hogy az iskola olyan tanulókat is ka; pott némely nyolcéves iskolából, akik nem tudták az egyszeregyet. Még rosszabb a helyzet a bányásztanoncok toborzása körül. Ide is gyakran azokat a tanulókat küldték, akiket máshova nem vettek fel. Ha a tanulók kiválasztásának ezt a módját taglaljuk, nézzük meg, milyen következményei lettek az ilyen módszereknek. Az, hogy a gyenge tanulók nem tudták a tanonciskola tananyagát elsajátítani, ami később természetesen a termelésben boszszulta meg magát. És kik itt a hibásak? Legelsősorban a szülők és a tanítók. Ha valaki az ipari szakmunkásokra rótt magas fokú technikai felkészültség szükségességét még ma is alárendelt fontosságúnak tekinti, menjen el, elsajátította. A táj összeállításában elsősorban a teret igyekszik kifejezni. Szeretne minél mélyebb térhatást elérni, maximális területet átfogni, ezért választja képein a magas horizontot. ~Az utóbbi időben ismét az egyes részletek pontos és lelkiismeretes tanulmányozására fekteti a hangsúlyt, ide tartoznak a Vöröskón, és Kassán készített alkotásai. Zmeták Ernő, — talán tanulmányai hatása következtében — mindig különös érdeklődést mutatott a monumentális festészet iránt. Ezen a téren általában ritkábbak az alkalmak, mint a kisebb méretek terén. Zmeták esetében sincs eddig kiaknázva mindaz, amit a művész nyújthatna. Jelentősebb nagyméretű alkotásai szintén bemutatásra kerültek a kiállításon. A méretek és az anyag iránti kiváló érzékről tanúskodnak elsősorban gobelinjei, melyek 1947 körül készültek. Finom érzékkel igazodik a gobelin technikájához, amikor a színskálát lefokozza, mondanivalóját pedig éles kontúrok közé szorítja. JANKOVÍCH IMRE tanítónak nemcsak a nyolcadik osztályban kell adnia, hanem a gyermekeket már az első Osztálytól kezdve főleg a munka szeretetére kell tanítania, hogy azok az életben mentesek legyenek a régi, hazug kispolgári előítéletektől. Ez a tanító legjobb tanácsa, amit ,az életbe lépő gyermekeknek adhat, nézze meg például a komáromi hajógyár alkotásait. így talán majd elgondolkodik a dolgon. De ha már egyszer a jó és a rossz tanulókról van szó, tegyük fel a kérdést: Egyáltalában van-e rossz tanuló, mi az oka némely iskolák tanulói gyenge eredményeinek, kik a felelősek ezekért a gyenge eredményekért, kiket küldjünk a nyolcéves iskolából továbbtanulásra? Az első kérdésre, hogy szükségszerű rossz-e a gyenge tanulók nagy száma, feleletet adnak a párt Központi Bizottságának az utóbbi években kiadott egyértelműen hangzó irányelvei, amelyek főleg a tanítókhoz szólnak. Az irányelvek a tanítók legelsőrendú kötelességévé teszik a munkás- és parasztszármazású gyerekekről való fokozottabb gondoskodást. Mit jelentenek ezek a pártintézkedések a valóságban? Azt, hogy államunk alkotmányának egyik legfontosabb pontja, amely minden csehszlovák állampolgárnak egyenlő művelődési lehetőséget biztosít, nemcsak elméletileg, papíron létezik, hanem a gyakorlati életben is megvalósul. Mert, hogy csak egy példát említsünk — a főiskolák munkás- és parasztszármazású tanulóinak száma ma 48 százalékot tesz ki. Ez szép eredmény, ha a főiskolák hallgatóinak mai összetételét összehasonlítjuk az első köztársaság egyetemi hallgatóinak összetételével. De azt is tudja mindenki, hogy hazánkban a nép zömét éppen a munkásosztály és a parasztság képezi. A statisztika szerint a munkások és a parasztok a köztársaság lakosságának 80 százalékát teszik ki, ami sokkal nagyobb százalékarány, mint a főiskolák hasonló származású tanulóinak száma. Mint Novotný elvtárs nemrég a prágai városi pártkonferencián mondotta, a munkások és a parasztok gyermekei az értelmiségi származásúakkal szemben bizonyos hátrányban vannak, mert a munkásszülők a régi rendszerben szerzett hiányos képzettségük miatt nem segíthetik gyermekeiket a tanulásban, ami nyilván kedvezőtlenül befolyásolja az ilyen szülők gyermekeinek tanulmányi előmenetelét a többiekével szemben. Nagymértékben ez az oka a főiskolái hallgatók nem kielégítő osztályösszetételének. Hogy igazságosan járjunk el a munkás- és parasztszármazású fiatalokkal szemben, ezért elsősorban a tanítók a felelősek, A tanító ismeri az osztály minden gyermekének családi körülményeit, szülei képzettségét és egyéb, a tanulmányi előmenetelt befolyásoló tényezőket. A több segítségre szoruló tanulókról való gondoskodás aztán meg is hozza majd a gyümölcsét. Ismeretlen, vagy kevésbé fontos probléma lesz majd, mit csináljanak, hova küldjék a gyenge tanulókat, bírják-e majd a továbbtanulást a különféle iskolákban, legyen az ipari tanonciskola, vagy más. Tehát hogy tizennégyéveseink problémáját a lehető legjobban meg tudjuk oldani, a szülők megértésére és a tanítók jó munkájára van szükség. A pályaválasztási tanácsokat a K. TÓTH MIHÁLY. Ukrán dolgozóink kulturális élete i. Az Ukrán Nemzeti Színház Prešovon az ukrán Nemzeti Színházban egy-két hete került bemutatásra Tudor Musatescu román szerző Titanic-keringő című háromfelvonásos vígjátéka. A nézőket minden tekintetben kielégítő sikeres bemutató után nem mulasztottuk el az alkalmat bepillantani az ukrán dolgozók kulturális életébe, elsősorban is Nemzeti Színházuk munkájába. Mielőtt azonban erről szólnánk, mondanunk kell néhány szót magáról a bemutatóról. A Titanic-keringő, amelyet régebben többek között Moszkvában is nagy sikerrel játszottak, az 1920-as évekbe viszi a nézőt és a román kispolgárság pozícióhajhásző törekvéseit eleveníti meg szatirikusán, erősen bírálva az akkori viszonyokat. Mi volt a célja, hová vitt az útja, egy lényegében gyökértelen rétegnek — erre adott egyértelmű, félreérthetetlen választ a bemutatott darab, amelynek az elmúlt idők kispolgárságát nevetséges színbe állító és elítélő mondanivalóját aláhúzták és kihangsúlyozták a stílusos díszletek. A szórakoztató és tanulságos színmű rendezését az ukrán Nemzeti Színház állandó vendégrendezője: Szuchy M. Emil végezte, akivel legJelenet Tudor Musatescu: „Titanic keringő" című vígjátékának első felvonásából. Előtérben N. Šimko és N. Laš, Spirache, illetve Decebal szerepében (Činčala felvétele) csillag, a bratislavai Faluszínház ma- ben is a színműnek kell mondania, gyar nyelvű csoportjánál pedig Egri mindannyiunk helyett. Én csak anyViktor Örök láng című darabja ren- nyit mondhatok, hogy a nehézségek dezésekor találkoztunk. A vendég- ellenére, aránylag zavartalanul dolrendezőt a bemutató után megkértük, gozhattunk. Munkánk eredményeinek mondjon néhány szót a darabról, s a akkor örülnénk legjobban, ha a Tiszínház munkájáról. — A bemutatott darabnak — mondotta Szuchy M. Emil — mindig magának kell beszélnie mind az iró, mind a színész, mind pedig a rendetanic-keringő sok előadást megérne, és sokfelé szórakoztatná a nézőket. — Ami a színház munkáját illeti, arról is csak annyit: a vezetés jó kezekben van, s Ivan Macinsky igazutóbb ugyanitt Sebastian: Névtelen ző munkájáról. Véleményt jelen eset- gató szakszerű irányítása biztosítja ÚJ SZÖ 4 « 'i