Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-15 / 133. szám, csütörtök

SIKERES TÜZPRÓBA A CSISZ magyar népművészeti együttesének bratislavai bemutatkozó sa Egy esztendős múltra, jobban mondva egy évi megfeszített, lelkes és áldozatokat kívánó munkára tekinthet vissza a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség magyar, népművészeti együttese, amely hétfőn e«te mutatta be műsorát a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban. Tűzpróba volt ez a javából és már itt kell előre bocsátanunk, hogy az együttes jól vizsgázott, megállta a helyét a közönség és a kritika előtt. Minek köszönhető ez? Elsősorban annak, hogy az együttes vezetői és minden tagja világosan látja munkája értelmét célját. Ez a tudat magyarázza, hogy a mürorszámck céltudatosan szolgáják az együttes által önmaga elé tűzött feladatot. Arról van szó, hogy - Ág Tibor igazgató szavaival élve. — a hazai magyar népművészet haladó hagyomány:it akarják szocialista formába öntve, művész; színvofca'.on a lözönséa elé vinni. Ennek a feladatnak teljsrltésa eqvben iehstővé teszii azt is, - és ez nem kevésbé foitcs — hogy az együttes példaadó tevékenységével helyes irányban hasson eqyrésu a CSISZ- és a Csemadok-csoportok népművészeti jelleqű munkásságára, másrészt pediq azt. hogy az évek során főleg pedagógiai pálvára kerülő tagjai gyümölcsöző munkát véaezzenek a tanulóifjúság mind ez ideig eléggé alacsony színvonalú zenei nevelése terén. A bemutató tanulsága az, hogy népművészeti együttesünk jó úton indult el s megvan minden feltétele ahh-it, hogy cóljait ne csak hangoztassa, haneni el is érje. Komoly pozitívumnak tartjuk műsorpolitikájának azt a jellegzetes vonást, hogy az énekszámok, táncok, népszokások szinte kivétel nélkül a csehszlovákiai magyar népművészet talajából nőttek Ki. ellentétben a volt NÉPES műsorával, arrelynek 'elentcs része a magyarországi népművészetre é^ilt. Az e téren végzett érdemdús munka ékes bizonyítéka az. hegv az együttes eddig mintegy 1500 népdalt, népi táncot és szokást gyűjtc'tt színdús csokorba. Zoborvidéke és Martos. Szilice és Szalka, Gömör és Medvesalja egy-egy népművészeti gyöngyszemében gyönyörködhetünk. amelyekben hiven érezzük a hazai táj ízét, színét, minden szép?£gét. Ugyanakkor természetesen felcsendülnek Bartók és Kodály gyűjtésének örökszép dallamai is és nem marad ki a műsorból a klaszszikus énekkórus és a mozgalmi da! sem. Szükség van erre, hiszen ez a/ együttes nálunk a maga nemébe,-' egyedülálló s éppen ezért programDolitikájáník szerves részét keli, hogy képezze ez is. Mellesleg megjegyezve, csak dicséróleg szólhatunk az együttes tervéről, amely szerint a népművészeti haladó hagyományok feltarása mellett a jövőben nagy figyelmet fordítanak a munkásmozgalmi dalok felkutatására is. Mindez együttvéve komoly lépést jelent annak érdekében, hogy a feiedés homályából kibányásszák mindazt a népművészeti kincset, amelynek a mához Is van mondanivalója, amely ma is szemetszivet gyönyörködtet. Nem becsülhetjük le azonban azt a szervező szerepet sem, amelyet az együttes betölthet és be is kell töltenie a csehszlovákiai magyar népművészeti tevékenység kibontakoztatása terén. Elsősorban a Csemadok-csoportok működésének köszönhető, hogy e téren évek óta jelentós előrehaladást értünk el. igen kifejezően bizonyítják ezt a Csem?dr>k országos népművészeti szemléi, amelyek során megyőződhettünk számos csoport rendkívül kezdeményező és értékes munkájáról. Ugyanakkor azonban fel kell figyelnünk arra a jelar.ségre ás, hoqv nem egy Csemadok- és CS1SZcsorortban elburjánzott a népművészettel semmiféle rokonságban nem álló, sőt arra és főleg a közönség Ízlésére káros népieskedés, teret nyertek az érzelgős műdalok és különösen a kisebb városokban a kispolgári giccs, a különféle fércművek, amelyeknek közös -vonása a kozmopolitizmus. E téren érvényesítheti példaadás útján szerepét, egészséges befolvását a CSISZ magyar népművészeti együttese. Az együttes sokat tehet a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek baráti szövetséginek elmélyítése terén is főleg azzal hogy vidéki portyái során a szlovák dolgozóknak is bemutatja Igazán népi, haladó műsorá' és ugyanakkor a magvar dolgozókkal megismerteti a legszebb szlovák, cseh és szövet műveket, amint ezt már a bemutatón megkezdte négy szlovák népdal előadásával. A CSISZ magyar népművészeti együttese énekkarból, tánccsopo-tból és zenekairból tévedik össze. Legerősebb a több mint ötven tagú vegyeskar. Teljesítménye bizonyságot szolgáltatott arról, hogy felelősségteljesen látott neki a munkának, tagjai tisztában vannak azzal, hogy komoly eredményeket a szorgos gyakorlás mellett csak szilárd fegyelemmel érhetnek el. Ez ennél az együttesnél annál is fontosabb, mivel szólistái egy-két kivételtől eltekintve (Tóth András, Janda Lóránd) minden igyekezet mellett nem rendelkeznek eléggé iskolázott és hangerőben is megfelelő orgánummal, úgyhogy a kellő hatás elérése elsősorban az énekkaron áll. Erről pedig bátran mondhatjuk, hogy a tenorszólam megerősítésével és bizonyos nélkülözhetetlen fellépési rutin elnyerésével tovább emelheti az eddig elért jónak mondható színvonalat. A nagyobb tapasztaltság már bizonyára magával hozza azt is, ami ugyan csekélységnek tűnik, de mégis rendkívül fontos (és ez vonatkozik a tánccsoportra is!) hogy a kórus minden tagjának arcán a fügqöny felnördülése után mosolyt láthatunk majd, eiRüriik a hattátst tompító féiszegség és merevség. Bár nem célunk az, hogy részletes kriť'kát mondjunk az egyes műsorszámokról, legalább röviden beszélnünk kell a tánccsoport munkájáról. Kétségtelenül legjobb tagja Forgách Péter, de az Ulag is fejlődőképes és helyenként ügy tűnt, hogv a koreográf'a nem is használja ki eléggé a táncosok technikai adott-ágait. A koreográfusok közül kiforrottabbnak tűnik Kvocsák József, aki különösen a Szálkái ilakoda'masban pezsgő életet t tudott varázsolni a színpadra. Ebben volt lendület, fantázia, leleményes stilizálás. Takács András koreográfiai munkájában helvertkint a merészebb hozzánvúlíteti, cf-sdetibb feldolgozást hiányoltuk. Példázhatjuk ezt a sz'licei nfti-rtorofk életéből vett täncképpel, íimely nemcsak vérazeqénynek tűnt, hanem a nem eléggé kifejező koreográfiai beállítás következtében érthetetlenné vagy legalább is kérdéssé válik maga a cselekmény. A tanccsuoort. vezetőinek tehát az eddiginel ) , , _ jobban kell törekedniök arra. hogy j szerénységet mindig szem előtt tartó eovrészt a táncok mondanivalója ne . munkával célkitűzései valóra váltása sikkadjon el, másrészt pedig hatásos, i során további sikereket érjen el. ér.isk'ődést felkeltő formában kerül- I u<% Iván jenek színre, természetesen összhangban a tánc népi jellegével, eredeti elemeivel. Ügy hisszük, hogy ezen a tjren helys van a bátor kísérletezésnek a tánccsoport adott felkészültségi fokának szintjei. A zenekarnak szüksége van a nagyobb összeszokottságra, az elmélyültebb és fegyelmezettebb muzsikálásra, hogy tudása legjavát adhassa. Nem hivatásos zenészeknél ez nehéz feladat és megvalósítása áldozatos munkát igényel. Bizonyára az együttes e napokban kezdődő vidéki szereplése, majd később a kelet-szlovákiai egy liavi körút hozzájárul ahhoz, hogy a zenekar egységesebbé, hangja teltebbé válik. Félprofesszionalis együttesünk nemcsak anyagilag van bőkezűen ellátva a CSISZ Központi Bizottsága által, hanem rövid időn belül sikerült kívülálló munkatársakból olyan művészi aktívát maga köré vonnia, amely a további sikeres előrehaladás egyik igen fontos zálogát képezi. Elég, ha megemlítjük dr. Bajter Lajos, Nérn et h - Š amor ins ký István és Kendes Jáno* neveit, akik népdalfe'dolgozásaikka! és önálló szerzeményeikkel nagyon megbecsülendő segítséget nyújtanak az együttesnek. Helyes lesz az ilyen munkatársak körét tovább bővíteni és ezt az együttműködést elmélyíteni. Végül meq Kell említenünk Janda Ivánt és Viczav Pált az énekkar, és Németh Lászlót, valamint Ág Tibort, a zenekar karmestereit, akik valamennyim hozzájárultak ennek az estének szebbé tételéhez. Igazán komoly elismeréssel adózunk Bocsekné Gesztes Zsuzsának, a színpompás és rendkívül ízléses ruhák tervezőjének. Népművészet' együttesünk ezzel a bemutatóval — amint azt fellépésének igazán nagy közönségvisszhangja bizonyította — jól lépett kii útján. Mi azt kívánjuk minden egyes tagjának, hogy lelkes, öntudatos és a Két magyar képzőművész kiállítása Prágában « í- c * A Szovjetunió és Jugoszlávia ez év folyamin kölcsönös könyvkiállítást rendez. A Moszkvában, Lenlng-ádban és Kievben MStlftésra kerülő jjgoszláv könyvek és folyóiratok száma 2500-ra tehető. Artgon gyűjteményes müveit 11 kitetben adják ki a Szovjetunióban. Az első kötet A bázeli harangok. Borisz Polevoj előszavával. A francia film kapta a dán filmfesztivál nagydíját. „Az év legjobb európai filmje"-dljat René Clair „Porté des Lilás" című filmje kapta. „Szélrózsa" címmel öt ország: Brazília, Szovjetunió, Olaszország, Franciaország és Kína asszonyainak életéről filmet készítettek. A film összeállítását Cavalcanti végezte, a rendezője Joris Yvens. PRÁGA GAZDAG képzőművészeti életének e tavasszal különös ízt adott az a nagyméretű kiállítás, mely a moldvaparti Mánes-pavilon termeiben két Kossuthdíjas magyar képzőművész, Szőnyi István és Medgyessy Ferenc alkotásait mutatta be.* E kiállítás ugyanis igen jó koncepcióban s bő anyaggal rajzolta meg a jelenkori magyar képzőművészet e két nagy egyéniségének alkotóprofilját s az egyes életművek főbb fejezeteit oly gondosan válogatott s jellegzetes alkotásokkal dokumentálta, hogy azokon keresztül nemcsak Szőnyi és Medgyessy külön-külön alakult, de sokban párhuzamos x fejlődéséről adott kimerítő képet, hanem bepillantást nyújtott az elmúlt évtizedek speciálisan magyar képzőművészeti törekvéseibe is. Ezzel többet ért el, mint ami két vendégművész tárlatától általában várható: Szőnyi és Medgyessy gyűjteményén keresztül bemutatja azt a szellemi atmoszférát is, amelyben e két művész mondanivalója és formanyelve alakult s utalt azokra a pozíciókra, melyeket a haladó magyar művészet a polgári társadalomban betöltött. A ma hatvannégy esztendős Szőnyi István festészete világosan utal Nagybányára, az újabb magyar képzőművészet egyik legjelentősebb műhelyére, melyből Szőnyi elindult s mely kitörülhetetlen nyomokat hagyott munkásságában. Innen származtatható valóságszemlélete, a természettel való lírai kapcsolatának kialakítása, a fényproblémák iránti vonzódása, de a valóságból leszűrt színek alkalmazásának egyéni módszere is. És nem utolsósorban a nagybányai hagyományok népi vonatkozásokat őrző erejének köszönheti Szőnyi, hogy abban a beteg, embertől elforduló korban, mely részben a kispolgári naturalizmus, részben az absztrakció törekvéseit vallotta a magáénak, továbbra is az egészséges, népi ember típusát kereste. így jutott el az emberábrázolás monumentális kifejezéséhez, mellyel egy időre iskolát teremtett. E korszakának nagyméretű olajfestményei, főleg a sárgás tónusú aktképei azonban, bármennyire ábrázolnak is robusztus, erőteljes embereket, lényegében a társadalomtól elszigetelten élő s maqábanéző művész műhelymunkái, melyek megbízások nélkül, a magányosság tudatában s céltalanságával születtek. Mégis magukban hordják ,egy új humanizmus érzésvilágát. Ez jelentkezik tájképein is, melyeken a természetet majdnem mindig összekapcsolja az emberrel. A Duna menti Zebegényben aztán a paraszti élet époszává gazdagodik • művészete: széles körképet ad a magyar faluról, amely kimeríthetetlen változatosságban tárja elénk Szőnyi bensőséges viszonyát a tájhoz és embereihez. Később egyéni temperatechnikája egyre finomultabb, légifesebb hátások elérését ösztökéli, így gyengül a második világháború idején Szőnyi valóságereje és aktivitása, miközben alkotásaiban a vezérszerepet a festészet mesterségbeli problémái veszik át. S bár kolorizmusa szokatlan szépségekig fejlődik, mondanivalója egy helyben topog. A felszabadulás után lassan kilép önmagábazártságából, megkapja első nagy megbízatásait s panneaukat fest, melyek a magyar parasztság új életét hivatottak bemutatni. Emberábrázolása megragadó erővel jelentkezik e kompozíciókban, melyek akkor sem adják fel a festőiség legtisztább igényeit, amikor a téma közérthető kifejezést követel, így válik mesterévé a táblakép- és freskófestészetnek, melyeket magyar viszonylatokban európai rangra emel. Medgyessy Ferenc hetvenhét éves š ma már el lehet mondani róla, hogy általa vonult be a modern plasztikai érzés a magyar szobrászatba. Művészetét ezért hosszú időn keresztül értetlenül, sőt ellenségesen fogadta a hivatalos Magyarország s azt csak a forradalmi fiatalság s néhány kevés hozzáértő becsülte; később külföldi sikerek odahaza is enyhítették számára a légkört. Monumentális megbízásokhoz azonban úgyszólván a felszabadulásig nem jutott s ez a tény nagyban megkötötte plasztikai nyelvét, mely pedig tele volt döntő, nagy formák mondanivalójával. Kisméretű müveiben mégis a plasztika őskorának örökségét gazdagította tipikusan magyar, s néha sajátosan paraszti szépséggel. Biztos sztatikájú, szilárd szerkezetű, egyszerűen mintázott, de magvas és erőteljes szobrok ezek, melyekben az alak mozdulatának ösztönös megragadása monumentális igényeket emel. Mindezek a törekvések érdekesen összpontosulnak Móricz Zsigmondról készített szobrában, ki nemcsak társa és barátja volt, hanem akihez emberi magatartásában és művének szellemében mélységesen hasonlít. Kétségtelen, hogy Szőnyi és Medgyessy műveinek kiállítása Prágában új szempontokkal gazdagította a csehszlovák közönség vonatkozásait a magyar művészethez és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ezek a vonatkozások bensőségessé váljanak. (T.) Nehezen kezdek bele az írásba, mert szégyellem, ' hogy csak néha írok neked egy-egy üdvözletet. Bocsáss meg érte és azért ís, hogy nem vígan szólok hozzád, ahogy téged, te mindig mosolygó bölcs az megilletne. Az ember mindig ahhoz a legkegyetlenebb, akit legjobban szeret és akiről tudja, hogy úgyis megbocsát. Ugye így van öreg barátom? Az élet siet, az ember pedig mindig kényelmesebb lesz. Kérlek fogadj el olyannak, amilyen vagyok. Te ugyan nem erre tanítottál, hanem sok minden más jóvcá. együtt a hálára, a nemesre, az emberiességre, Azt hiszem a legfontosabbat, a kötelességtudást mégis jól belémverted, mert egész életemben igyekszem kötelességeimnek eleget tenni. És most mégis úgy érzem, hogy valamit elmulasztottam, hogy gyenge vagyok és segítségedet kérem, Nem anyagi gondok nyomnak, sokszor azt gondolom, azt könnyebben elviselném. A nagyobbik fiam, Laci okoz nekem gondot. Most tizenhárom éves, erős, egészséges fiú, jó két évvel idősebbnek néznéd. Talán ha gyenge volna, nem lennék így elkeseredve, akkor annak tudnám be, hogy lusta, figyelmetlen, konok és rossz tanuló, a felelősségérzet teljes hiányát tapasztalom nála. Mindent megpróbáltam, házitanítót fogadtam mellé, de ez sem vezetett eredményre. Most magam vettem kezembe. bór orvosi praxisom igazán nagyon igénybe vesz, de gondoltam, hogy a tanitó nem elég erélyes hozzá. Ami a legfurcsább, nem buta, azonnal megérti a tanulnivaló lényegét, aztán megbicsokolja magát, nem figyel, unottan hallgatja és kifárasztja a vele foglalkozót. Megpróbáltam szépszóval, büntetéssel hatni rá, bevallom pieg is vertem. Semmi sem használ. A legkeserűbb az, hogy eltávolodik tőlem, ellenséget lát bennem, aki csak kínozza. Jól tudom, vannak időszakok, mikor egy gyerek szorgalma alábbhagy, de nála már évek óta tart, szinte természetévé vált. Anyjához jó és ragaszkodó. Szegény feleségem maga is szenved, de ahogy már anyák szokták, százféle mentséget talál — hogy majd megváltozik, még fiatal... és igy tovább. Ezzel nem értek egyet. Simko TCúmni írnél a kötelességtudást kiskorban kell megszokni, különben léha csavargó kerül ki a szülői házból. Mi lesz ezzel a gyerekkel? Az apám orvos volt, a bátyám és húgom is diplomás emberek. Nem tudom, hol vétem el, nem értem mi az oka, hogy sz a gyerek így elfajult? Én az ö korában csak úgy faltam a könyveket; te még a hazai irodalomról magyaráztál, én már rég Shakespearet olvastam. Nem vethetem magam szemére, hiszen egész valómmal jót akarok a fiamnak, tanult embert akarok faragni belőle. Mi lesz így vele, nem tudom, Ezért fordulok hozzád, drága barátom, te ismered az ifjúságot, Jwl csináltam hibát, mit kezdjek ezzel a szerencsétlen gyerekkel? Kérlek adj tanácsot, ha lehet rövid időn belül, mert ez az állapot feldúlja családi életemet. Tisztelettel és szeretettel igáz barátod Dr. Benedek György Kedves fiam! Nagyon jól esett, és köszönöm, hogy gondodban hozzám fordultál. Ez nem az első ilyen eset életemben. Leveledből azonban csak azt látom, hogy egy apa — aki az én egyik legjobb diákom volt — elkeseredett gyermeke iskolai eredménytelenségén. De nem ismerem a gyermeket. Tehát azt ajánlom, mivel nemsokára itt a nyárt szünidő, küld el a fiad hozzám. Remélem nem olyan súlyos a dolog, hogy megbuktatják, vagy pótvizsgára utasítják, de ha így volna is, az sem baj, legalább talál bennem egy jó tanítót a nyárra. Itt sok barátot szerezhet, a környék szép, majd kijárunk á hegyekbe, nem árt ha, megismeri apja szülőhelyét. Időnként majd értesítlek megfigyeléseimről. Szóval, várom a fiadat, sürgönyözd meg jövetelét, de ne kisérd el, a gyerek jöjjön egyedül. Az állomáson várni fogom, csak keresse az iskolaigazgatót. Ölel barátod Fazekas István Kedves fiam! ígéretemhez híven írok neked, élőrebocsátva, hogy a gyereket még nem engedem haza, bár ez alatt a három hét alatt, amit itt töltött, teljesen tiszta képet kaptam a fiadról. Kitűnő gyerek, nem makacs, nem léha és nem lusta, erről több ízben meggyőződtem. Mielőtt valamiről beszélnék — amiről te valószínűleg megfeledkeztél — leírom egyik kísérletemet, hogy bebizonyítsam fiadról alkotott véleményem helyességét. Nos, egy hasonlókorú tanítványom mai együtt, kit mint derék diákot pajtásának szemeltem ki, kivittem t közeli erdőbe málnát szedni. Mindkét tőjüket felszereltem egy-egy tízliteres vödörrel és megígértem feleségemnek, hogy a befőzéshez szükséges málnát hazahozzuk. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon gyér termés mutatkozott. Én magam leheveredtem egy fa alá, a két gyereket útnak engedtem, mindegyiket más irányban. A te fiad két órán belül kipirult arccal és csillogó szemekkel jött vissza hozzám és jelentette, hogy színültig töltötte az edényt. A másik fiú jóval később félig telt edénnyel tért meg és panaszkodott, hogy majd letörik a dereka. A te gyereked tehát szorgalmas, leleményes és fáradhatatlan. Ezt különben mindjárt megérkezése után megállapítottam, tudniillik megkért, hogy ő öntözhesse a veteményes kertünket. Gondoltam, városi gyerek, majd megúnja. De biz ő meg nem únta! Akárhol is futkosott egész nap, alkonyatkor rohant haza és húzta a vizet a kútból; soha ilyen becsületesen nem kaptak a növények innivalót. és tudod hol jár egész nap? A munkások közt a földeken, ebédre szalonnát visz magával meg kenyeret és addig kedveskedett a szövetkezeti elnöknek, míg meg nem engedte neki, hogy ott dolgozhasson, ha kedve tartja. A szerelésnél segít a gépésznek, felül a traktorra, mintha soha életében nem csinált volna egyebet. Az egész falu szereti. Itthon még a csengőnket is megjavította. Hogy ehhez is ért, ügye nem hitted volna kedves fiam? Este aztán mesél nekem, mit tapasztalt a földeken, úgy beszél az állatokról, mint egy öreg paraszt, aki itt született... Nem tudom levelem olvasása közben rájöttél-e magad is, hogy mit is akarok neked mondani? Te orvos vagy, az apád is az volt, de a nagyapád? Az itt túrta azt a kis földet, amit magáénak vallott és csak egy álma volt: a fiából urat nevelni, akinek majd könnyebb élete lesz, mint az övé volt. Hát ezt kihagytad a számításból, kedves barátom! A te fiad visszahajlik a föld felé, a nagyapádra ütött. Az ilyent szétveti az erő, ha bekényszerítik négy fal közé, annak a kasza van olyan finom műszer, mint a te kezedben az operálókés, annak a füle az állat panaszos bögéséböl megért annyit, mint te a szívrezgésből a hallócsövön át, annak a peronoszpora pusztítása van olyan fontos, mint neked a bacilusok legyőzése... És ne haragudj rám, ha azt mondom, neki van igazá, az éppen olyan fontos. Az egyik ember itt végzi a kötelességét, a másik ott, az a mértékadó, hogy becsületesen csinál jae a dolgát? És a te fiad becsületes munkás, mint amilyen a nagyapád volt. És a könyveket csak úgy szereti mint te, avval a különbséggel, hogy az irodalomnál jobban érdeklik Micsurin munkái, meg a gőzgépek fejlődése. Megengedtem, hogy kis laboratóriumot rendezzen be a kamrában. Tudom, hogy te boldoggá akarod tenni a gyermekedet, de ha ráerőszakolod egy természetének nem megfelelő életpályára, csak az ellenkezőjét éred el. Jó munkásból, csupa hiúságból rossz orvost nevelsz. Ne felejtsd el, hogy a szövetkezeti dolgozó ma nem rabja a földnek, ami peďig a iövedelmet illeti, nos, arra sem lehet panasz. Te, mint lelkiismeretes sziilő boldoggá akarod tenni gyermekedet, hagyd hogy a fiad boldog legyen. írom ezt teljes felelősségem tudatában és meggyőződésből. Ölel öreg tanítód Fazekas István ÚJ SZÖ 7 * 1958 május Jé