Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-12 / 101. szám, szombat

Nagygyűlés a moszkvai Sportpalotában a szovjet párt- és kormányküldöttség hazaérkezése alkalmából HRUSCSOV: ä magyar nép megbízható barátunk, s mindent e! kell Vetnünk, hogy ezt a barátságot tovább erősítsük Moszkva (XASZSZ) - A moszkvai Sportpalotában csütörtökön több mint 15 ezer ember részvételével nagygyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy a szovjet párt- és kormányküldöttség visszaérkezett Magyarországról. A gyűlést Vlagyimir Usztyinov, az SZKP moszkvai várost bizottságának titkára nyitotta meg. A küldöttség tagjait a moszkvai dolgozók képviselői üdvözölték. A munkások nevében Szergej Antonov, a Vlagyimir Iljicsröl elnevezett üzem lakatosa, az értelmii ség nevében Vagyim Trapeznyikov, az Automatikai j és Telemechanikai Intézet igazgatója, a Szovjetunió] Tudományos Akadémiájának tagja, az ifjúság nevében; pedig Margarita Kolomejceva főiskolai hallgató be-szélt. A gyűlésen nagy beszédet mondott Nyikita Hruscsov,,! az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szov-í jetunió Minisztertanácsának elnöke. < — Nyolc napot töltöttünk a baráti Magyarországon — mondotta Hruscsov elvtárs. Sokfelé jártunk — városokban és falvakban, gyárakban és termelőszövetkezetekben. A magyar dolgozók mindenütt megkértek bennünket, hogy adjuk át testvéri üdvözletünket és jókívánságunkat a Szovjetunió népeinek. Már az induláskor meg voltunk győződve arról, hogy a magyar nép melegen fogad bennünket, hiszen a mi barátságunk kiállta a próbát. Sok ezer szovjet ember adta életét a magyar nép szabadságáért, az ország felszabadításáért, de a polgárháború idején is sok ezer ipternacionalista küzdött és vérzett az orosz munkasokkal és parasztokkal együtt a világ első szocialista hatalmának megteremtéséért. S meg kell mondanom, Magyarországon igazi barátokat találtunk, nagyszerű harcostársakat, az emberiség ragyogó jövőjéért, a szocializmusért vívott harcban. Részt vettünk az április 4-i ünnepségen. Mi sok gyűlést láttunk, a moszkvaiak előtt sem ismeretlen az ilyesmi. De vitatható, elvtársak, hogy hol volt szebb a találkozás. Rengetegen gyűltek össze, ötszázezren, vagy még annál is többen, s a hangulat rendkívül baráti és meleg volt. Tatabányai látogatásunk különösen emlékezetes maradt a számomra, hiszen a saját bányászmúltamra emlékeztetett — elememben éreztem magam. A bányászok ott ugyanolyanok, mint nálunk a Donyec-medencében vagy Karagandában, — éppen olyan derék emberek, mint a mieink. Nagyon sok bányász gyűlt össze üdvöziésünkre. Ott történt velünk a következő eset. Egy idős bányász lépett hozzám, s elmondotta, hogy három évig harcolt a polgárháborúban * a fehérgárdisták ellen, és tagja volt Frunze elvtárs őrségének. Forrón kezet szorítottam vele, a régi harcossal, de megmondtam neki: „Három évig derekasan harcoltál a szovjethatalomért és még Frunzéra is tudtál vigyázni — miért nem vigyáztál jobban a munkáshatalomra 1956 őszén, amikor az ellenforradalmárok a Mafyar Népköztársaságra törtek?!" Kötelességünk volt segíteni. Ha nem nyújtottunk volna segítséget a magyar népnek, szégyenbe kerültünk volna a mi népünk és az egész világ munkásosztálya előtt. Hruscsov elvtárs ezután néhátiy epizódot mesélt el tatabányai és csepeli látogatásairól, majd a vidéki élményeiről mesélt. — Jártunk Karcagon - mondotta azután —, ahol a parasztok túlnyomó többsége tagja a termelőszövetkezeteknek. Magyarországon még kevés a szövetkezet, de a parasztok hangulata igen jó. A parasztok kemény harcosoknak bizonyultak, nem ültek fel az ellenforradalom provokációinak Meglátogattuk a Magyar Tudományos Akadémiát. Bizonyára olvasták már az ott elmondott beszédemet, hiszen megjelent a sajtóban. Sokat beszélgettünk a magyar tudósokkal és az a vélemény alakult ki bennünk, hogy a magyar tudósokra — éppúgy mint a szovjet tudósokra - bizton lehet támaszkodni a szocialista építésben. Hruscsov elvtárs ezután a tömeggyűlés hallgatósága előtt is elismételte azokat a gondolatokat, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémián tartott beszédében ismertetett az értelmiség nehézségeiről és h^yzetéről az osztályharcban, majd így folytatta: — Emlékezetes marad számunkra a csepeli találkozás és ott felhívtam a figyelmet a nyugati tudósítókra. Nem mintha haragudnék rájuk, de tudom, hogy azt szolgálják, aki a pénzt adja nekik. Azt várták, hogy Csepelen világbotrány lesz, azt várták, hogy Hruscsovot ízekre szedik a csepeli munkások. Nem ez történt! A munkások meleg szeretettel fogadtak bennünket és azt szedték volna izekre, aki a magyar-szovjet barátságra tör. A magyar nép megbízható barátunk és mindent el kell követnünk, hogy ezt a barátságot tovább erősítsük — állapította meg a továbbiakban Hruscsov. — Ez jó nekünk, jó a magyar népnek, jó a szocialista tábornak, jó az egész forradalmi munkásosztálynak. Hruscsov elvtárs azután azokról a tapasztalatokról beszélt, amelyeketa Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységéről, valamint a ,járt és a tömegek kapcsolatáról szerzett. — A párt és a kormány vezetőivel történt találkozásaink és beszélgetésünk a lehető legszívélyesebbek voltak. A dolgozókkal való találkozások pedig meggyőztek bennünket arról,, hogy a magyar nép szilárdan áll a szocialista táborban, egységesen tömörül pártja és annak Kádár elvtárs vezette Központi Bizottsága köré. A párt tekintélye állandóan növekszik. Ezután a régi pártvezetés hibáiról szólt. Utalt arra, hogy nagy hiba volt, hogy a pártban számos vezető pártmunkást érdemtelenül mellőztek, sőt be is börtönöztek. A pártban nem volt meg az egység, dezorganizálták a pártot is és az országot is. — Magyarországi tartózkodásunk alatt meggyőződtünk arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és. a magyar kormány vezetői igaz forradalmárok, hűséges kommunisták, akik a végsőkig kitartanak a munkásosztály ügye mellett — mondotta Hruscsov elvtárs. — Igazi barátaink ők, harcolnak az opportunizmus ellen, azt teszik, amit a munkásosztály érdekei kívánnak és nem engedik meg, hogy országukat elszakítsák a Szovjetuniótól. Elvtársak! Véleményünk szerint a Magyar Népköztársaság helyzete most már nagyon kielégítő. A Szovjetunió tekintélye a magyar munkások és parasztok között igen nagy. Ebben nagy szerepe van annak a harcnak, amelyet a béke megőrzéséért vívunk. Sokat tettünk már a békéért, de még nem szabad megelégednünk azzal, amit tettünk. Hruscsov ezután utalt azokra a nagy jelentőségű lépésekre, amelyeket a Szovjetunió az atomfegyverklsérletek beszüntetése végett tett és megállapította, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja a kísérletek beszüntetését. A nyugati politikusok mindenféle kifogásokkal és kikötésekkel igyekeznek halogatni a kérdés megnyugtató megoldását. A legnagyobb huzavona tapasztalható például az ellenőrzés körül. Amikor a Szovjetunió kijelentette, hogy kész elfogadni az ellenőrzés megfelelő formáját, a nyugati hatalmak visszatáncoltak, pedig az ellenőrzést ők javasolták. — Meg kell mondanunk azoknak az uraknak, akik ellenzik a hidegháború megszüntetését, hogy mi türelmesek vagyunk, de nem vagyurtk hajlandók túlmenni bizonyos határokon. Mi nem kezdünk háborút, de a harcra mindig készen vagyunk. A világ népei békét akarnak, s ezt a békét nekünk minden rendelkezésre álló eszközzel biztositanunk kell. Az amerikaiak azt mondják, hogy az oroszok azért követelik a leszerelést, mert már nem tudnak tovább fegyverkezni. Hát nem, galambocskáim! Ezt 40 éve hiába várjátok. Ilyen nincs és nem is lesz! A hidegháború híveinek egyre nehezebb a dolguk. Azelőtt ugyanis még sokan elhitték nekik, hogy az oroszok háborút akarnak. De ma már például Angliában nemcsak a munkáspártok, hanem a konzervatívok sem hisznek ebben a mesében. Mi nem háborúzni akarunk, ha' nem a termelékenységet kívánjuk növelni, az egy főre jutó termékmennyiséget akarjuk növelni. Mi készségesen tárgyalunk velük, de a tárgyalások alatt a gazdasági és az erkölcsi vívmányainkra támaszkodunk. Mi szükség van a háborúra? A háborúban emberek pusztulnak el, anyagi értékek semmisülnek meg. Mi gazdaságilag akarunk fejlődni, s meg akarjuk előzni a legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült Államokat. Hát tessék, versenyezzünk — akkor megmutatjuk önöknek uraim, mire vagyunk képesek, hol lakik az orosz úristen! Befejezésül Hruscsov ezt mondotta: — Engedjék meg, hogy küldöttségünk s az egész szovjet nép nevében hálásan megköszönjem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának s első titkárának, Kádár János elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és elnökének, Dobi István elvtársnak, a népi Magyarország kormányának és elnökének, Münnich Ferenc elvtársnak, s minden magyar dolgozónak azt a rendkívül szívélyes fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek. További sikereket kívánunk a magyar népnek a szocializmus építésében, éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Éljen a szocialista tábor népeinek egysége s együttműködése! Éljen a világbéke. Az özemen belül; önálló elszámolás elffsegfli a szocialista jutalmazás elvének érvényesítését és a dolgozók részvételét a termelés irányításában A füleki bútorgyárról a zólyomi személyvonatban hallottam először. Munkásnők' beszélgettek mellettem. Ügy látszik fizetés napja van ma, mert kézről kézre vándorolt a vékony papírszalag. Kíváncsi sereg Éva valamennyi leszármazottja, meg aztán nem is mindegy, hogy menynyiért dolgozott valaki egy egész, hónapig. Az asszonyok tárgyalnak, tervezgetnek. lélekben talán már valamelyik üzletben vannak, hogy egy-egy új ruhadarabbal őrömet szerezzenek gyermekeiknek, vagy maguknak. A munkásnők különféle üzemekben dolgoznak, így a gyárukról, különösen kereseti lehetőségükről beszélnek. A tekintetek egyszerre csak egy fiatal lány felé fordulnak. A füleki Béke-bútorgyárról kezd beszélni. Hogy ott a legtöbb lány 1000 koronán felül keres havonta. Kezd érdekelni a dolog, mert a fiatal lány úgy védi állításának igazát, mintha saját becsülete forogna kockán. Elég sokan akadnak, akik nehezen hiszik, hogy fiatal lányok is ilyen szépen kereshetnek. A kíváncsjsáô elvitt a gyárba, őszintén megvallva először a műhelyekben uralkodó rend lepett meg. Forgácshegyeknek, fürészporhalmoknak, amiket egy másik hasonló bútorgyárban legutóbb láttam, nyoma sem volt, meg itt azt is megoldották, amire abban a másik, nemrég meglátogatott gyárban mindenki panaszkodott: az állandó kapkodást, az egyes munkások hajszáját az úgynevezett „jobb" munkáért. Á gyár főmérnökétől, Makovický elvtárstól, ahogy végigvezet az üzem műhelyein és magyarázza, hogyan dolgoznak, választ kapok azokra a kérdésekre, amiket eddig nem értettem, a szép kereseti lehetőség nyitjára, meg a többi, előttem eddig nem eléggé világos dolgokra. Az összes eddigi szép eredmények titka — mondja a főmérnök — az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetése, aláhúzom: helyes bevezetése. Mert ezt a munkaszervezési formát egy időben majdnem valamennyi üzemben bevezették, az aztán a vezetőktől függött, hogyan tudták azt a helyi viszonyoknak megfelelően alkalmazni. Igen, ahol a „hozraszcsotra" úgy néztek, mint valami öncélú valamire, formálisan foglalkoztak vele, ott már a szülés előtt elvetélt a terv. Az ilyen üzemekből származtak aztán azok a nézetek, hogy az önálló elszámolás bevezetése a termelés szervezésének hiábavaló* komplikálását jelenti. Az önálló üzemi elszámolás bevezetése a Béke-üzemben leginkább abban nyilvánul meg, hogy a gyár valamennyi dolgozója, tehát nemcsak a vezetők, részt vesznek az irányításban, mert maguk is érdekelve vannak benne. Miben mutatkozik meg mindez? Abban, hogy a munkások állandóan figyelemmel kísérik az egész munkafolyamatot, mert a termelés hatnapos ciklusokra van felosztva, melyek megkezdésekor minden egyes munkás tudja, mit kell elvégeznie ez alatt az idő alatt. Munkája megkezdése előtt nyugodtan áttanulmányozhatja a technológiai folyamatot, a raktárból kiveheti az anyagot és egész héten nincs másra gondja, mint a terv teljesítésére. Hogyan folyt itt a gyártás régebben? Régebben a munkások a munka szétosztásakor nyugtalankodtak, mert mindegyik a lehető legjobb munkát .szerette volna megkapni, amivel a legtöbbet lehet keresni. Lótás-futás jellemezte régebben az üzem életét, meg állandó hurcolkodás, mert mindig hiányzott valamely bútoralk&trész, legtöbbször az, amelyiknek készítését senki sem akarta vállalni, így nem egyszer megtörtént, hogy a gyár. a nyerstermelési tervet magasan száz százalékon felül teljesítette, de a kész bútorok tervét nem tudta teljesíteni egyes alkatrészek hiánya miatt. termelés ellenőrzése is megjavult az önálló elszámolás bevezetése óta. Régebben havonta csak egyszer értékelték a termelést, ma ezt már minden héten megtehetik, még hozzá a munkások bekapcsolásával. Minden munkás gépén ott függ az egész heti terv, rajta a gyártott alkatrészek száma, de az is, hogy mennyit keres rajta a munkás, ha teljesíti a tervét. Ha az így szétosztott munkánál valamilyen hiányosságok fordulnak elő, legelsősorban a munkás az, aki sarkára áll a mester vagy a mérnök előtt. Régebben ez nem volt így. Akkor esetleg a hónap végén megállapították, hogy komoly hiányosságok voltak a termelésben, de akkor már a munkás keresetének nagy része is „úszott". És még egy nagy dolog mént végbe az emberek lelkében, mióta bevezették az önálló elszámolást: az emberek megtanultak többet gondolkodni mindennapi munkájuk felett. Rájöttünk — mondja az egyik asztalos, — hogy a régi munkamódszer olyan volt, mintha minden tehénnek, annak is, amelyik naponta 2 liter, meg a másiknak is, amelyfk naponta 15 liter tejet ad, egyforma adagot adnánk. Tehát az önálló elszámolás, ahol helyesen vezettük be, a szocialista jutalmazás elvének érvényesítését is magával hozza. Egyre korszerűbb iparunk feltétlenül megkívánja, hogy minden ágában érvényesüljön a szocialista munkaszervezés e korszerű módszere, mert egyedül csak úgy küzdhetünk a termelést még sok helyen gátló tényező: az egyenlősdi ellen. Éppen ez a módszer teszi lehetővé a dolgozók aktív részvételét a termelés irányításában. K. T. M. •/////"/Aíflf Április az erdők hónapja Takarékoskodjunk a fa-nyersanyagokkal A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata Phenjan (ČTK) — A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának április 10-1 ülésén nyilatkozatot fogadtak el a Szovjetuniónak az atom- és hldrogénfegyverklsérletek beszüntetéséről szóló határozatával kapcsolatban. A nyilatkozat rámutat, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben az emberiséget nyugtalanító atom- és hídrogénfegyverkísérletek beszüntetése a legégetőbb kérdés. A nyilatkozat utal arra. hogy az egész világ előtt Ismeretes a Szovjetuniónak az atomfegyverklsérlptek betiltására vonatkozó nemzetközi egyezmény elérésére Irányuló több évi erőfeszítése. Azonban a nyugati hatalmak nemcsak nerri helyezkedtek pozitív álláspontra a szovjet kormány őszinte es kitartó törekvéseivel szemben, hanem manőverezéshez folyamodtak, hogy tovább fokozhassák az atomfegyverkezési versenyt. Ezenkívül az USA durván megszegi a koreai fegyverszüneti egyezményt és atomfegyvereket szállít Dél-Koreába, meg akarja akadályozni Korea békés egyesítését és a dél-koreai hadseregnek atomfegyverekkel való felfegyverzésével fokozza a távolkeleti feszültséget. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya úgy véli. hogy az atomés hidrogénfegyverkísérleteket egyoldalúan beszüntető Szovjetunió kezdeményezése új nagy hozzájárulás a világbéke és biztonság megszilárdításához, ezért ezt a kezdeményezést örömmel fogadja és teljes mértékben egyetért vele. A fával való gazdálkodással, nemzetgazdaságunk e felette fontos problémájával kapcsolatban már több intézkedés lépett érvénybe, néhány szakcikk jelent meg a szaklapokban és a napilapokban, sokat foglalkoztak ezen problémával a szakemberek. A gyakorlatban azonban korántsem beszélhetünk arról, hogy a fával való gazdálkodás terén elértük azt a szinvonalat, amelyet tőlünk pártunk és kormányunk elvár. Bizonyára nem lesz hiábavaló, ha újra szemügyre vesszük a fa-nyersanyagokkal való gazdálkodást és Igyekszünk minél több fafeldolgozó-üzem dolgozójával, de a nemzeti bizottságok felelős dolgozóival is megértetni, hogy ezen egyik legfontosabb nyersanyagunkkal minden vonalon feltétlenül takarékoskodnunk kell. Tudvalevő, hogy a kerületi nemzeti bizottságok mellett kormányrendelet alapján famegtakarítási bizottságok alakultak és a kerületeken belül a járási famegtakarítási bizottságok (OUDK), amelyek feladata ellenőrizni a fával való gazdálkodást a járásban, kerületben. Az említett bizottságok nagy tevékenységet fejtenek ki s sikerült is az elmúlt évben, különösen a bratislavai és Banská Bystrica-i kerületekben nagyon szép eredményeket elérni. A bizottságok munkája azonban még korántsem kielégítő és nem állíthatjuk, hogy teljes egészében megoldották volna a fával való takarékosság kérdését. Ezért szükséges, hogy a kerületi és járási bizottságokat ezen törekvésükben támogassák. Elsősorban a Kprületi Szakszervezeti Tanácsokra gondolunk, mivel ezek a szervek sokban hozzájárulhatnának a még jobb eredmények eléréséhez. Meg kell állapitanunk azonban, hogy. sajnos, még vannak olyan kerületek, amelyek képviselőit a bizottságok értekezleteire meghívják ugyan, de azok nem jelennek meg. ami természetesen jelentősen megkárosítja e bizottságok munkáját. Figyelmükbe ajánljuk a nemzeti bizottságok és a fafeldolgozó-üzemek felelős dolgozóinak, hogy tegyék magukévá a famegtakarítási bizottságok célkitűzéseit, segítsenek e bizottságoknak. Nem lenne hiábavaló megjelenni az értekezleteken, meghallgatni az eredményeket, panaszokat, felszólalni a vitában. Az itt nyert tapasztalatokat pedig át kellene adni a fafeldolgozó-üzemek dolgozóinak. Hiszen a legfontosabb az, hogy a munkahelyeken a dolgozókat győzzük meg a fával való takarékoskodás égető szükségességéről. Dolanský elvtárs a párt Központi Bizottságának egyik ülésén kifejtette, hogy a faiparban, annak minden ágazatában megvannak a feltételek a famegtakarítás terén a lehetőségek kihasználására, a tartalékok feltárására. Miben és hol vannak ezek a tartalékok, azt tudnia kell minden szakembernek, legyen az fűrészüzem, fakitermelő vállalat, vagy bútorgyár dolgozója. Nem kevésbé fontos az építészet sem, ahol nem mindenütt fordítanak kellő gondot a fával való takarékosságra. Sokat kell még tennünk, hogy teljes siker koronázza törekvéseinket. Nem sza'. bad szem elől tévesztenünk, hogy a háború ' és a természet pusztította erdeinknek segítségre van szükségük. A famegtakarítási bizottságoknak nyújtott segítséggel és a munkájukban való aktív részvétellel szintén jó szolgálatokat tehetünk nemzetgazdaságunknak, óriási értékeket menthetünk meg. •Szakszerű gazdálkodással, a hulladékok felhasználásával, erdeink védelmével a kártevők ellen, a mindennemű fával való pazarlás megszüntetésével kielégíthetjük nemzetgazdaságunknak állandóan növekvő szükségleteit ezen a téren, helyrehozhatjuk azokat a károkat is, amelyeket a háború alatti felelőtlen gazdálkodás okozott erdőinknek. F r e y e r Mihály, a bratislavai kerület famegtakarítási bizottságának elnöke. ÚJ SZÖ 4 * 1958. ŕprilis 12. \