Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)
1958-04-10 / 99. szám, csütörtök
Az NSZK-ban növekszik a munkanélküliség Nürnberg (ČTK) — A nyugatnémet gazdaság válságjelei szemmel láthatóan megnyilvánulnak a munkanélküliség növekedésében is. Amint a nürnbergi munkaközvetítő hivatal jelentette, március végéFv Nyugat-Németorszásban 406 ezer munkanélkülivel volt több, mint tavaly ugyanebben az időben. A munkanélküliség a legjobban az építőmunkásokat sújtja. Jóllehet már beállott az építkezési idény, március végén 436 ezer munkanélküli épltőmunkást tartottak nyílván, vagyis 306 ezerrel többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A szövetségi munkaközvetítő hivatal jelentésében óvatosan megjegyzi, hogy a „termelés lassúbb fejlődése a jűvöben is bizonyos befolyást fog gyakorolni a munkaerőpiacra". Véget értek a Szovjetunió és az NSZK közötti tárgyalások Moszkva (ČTK) — Moszkvában közleményt adtak ki a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei közötti tárgyalásokról, melyek most értek véget. E tárgyalások Moszkvában még a múlt évben kezdődtek. si egyezmény a két állam közötti áru Amint a közlemény rámutat, a tárgyalások nagyon mélyrehatóak voltak és az általános politikai célnak megfelelő szellemben folytak. A kezdeti nehézségek leküzdése után a napirenden szereplő kérdéseket mindkét fél megelégedésére oldották meg. A gazdasági kérdésekről folytatott tárgyalások során „hosszúlejáratú árucsere és fizetési egyezmény jött létre", elhatározták, hogy „jegyzökönyvet írnak alá az 1958. évi áruforgalomról" és „egyezményt a kereskedelem és a tengerhajózás általános kérdéseiről". Ä hosszúlejáratú árúcsere és fizetéDzsakartában kormányeľenes összeesküvést lepleztek le Az indonéz kormánycsapatok sikeres hadműveletei a felkelők ellen Dzsakarta (ČTK) — Az indonéz közbiztonsági szervek a fővárosban összeesküvést lepleztek le, amelyet a felkelők ügynöksége szított. Az összeesküvők zavargásokat készítették elő Dzsakartában és Dzsuanda kormányának megdöntésére törekedtek. 12 személyt letartóztattak, közöttük 10 magasállású tényezőt és külföldi társaságok két alkalmazottját. Az elkobozott okmányokból kitűnik, hogy az összeesküvők előkészítették Dzsuanda kormányának megdöntését és azt a felkelők kormányával akarták he{yettesíteni, amely kapcsolatba lépett volna a jelenlegi közép-szumatrai ellenkormánynyal. A dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az összeesküvők összeköttetésben állottak a közép-szumatrai és az észák-sulawesi felkelőkkel, valamint a Darui Islám terrorista mozgalom bandáival. A dzsakartai rádió egyidejűleg közölte, hogy Husszein, a szumatrai felkelők vezére most arra törekszik, hogy a Darui Islám tagjait Közép-Szumatrán besorozza egységeibe, amelyek a kormánycsapatok ellen harcolnak. Áz utóbbi napokban ugyancsak fokozott tevékenységet fejtettek ki Darui Islám bandái Nyugat-Jávában. Maguk a felkelők beismerik, hogy helyzetük válságos. Bukittinggi jelentésekből kitűnik, hogy a felkelők úgynevezett kormánya már kidolgozta a város kiürítésének, valamint a hegyekbe és az őserdőbe való visszavonulás részletes terveit is. A felkelők helyzetét továbbá súlyosbítja a saját soraikban levő nyugtalanság, és ezért a fegyveres erők számos tagja megszökik. Néhány nappal ezelőtt a felkelők hadállásait elhagyta Nurmatia, egy felkelő zászlóalj parancsnoka két szakaszparancsnokkal és számos sorkatonával és átálltak a kormánycsapatok oldalára. Az Ankara Indonéz Sajtóiroda április 7-én jelentette, hogy a felkelők kormánya ellen 300 diák fellázadt a felkelők közép-szumatrai kiképzőtáboraiban. A felkelők ellen egyre határozottabban lép fel a közép-szumatrai heyli lakosság is, amely sokat szenved a felkelő csapatok fosztogatásától és rablótámadásaitól. Dzsakarta (ČTK) — Az Atieh indonéz tartomány katonai szervei által kiadott hivatalos közlemény szerint Nainggolan őrnagy felkelő csapatainak maradványai megadták magukat az indonéz kormánycsapatoknak. Naingolan őrnagy márciusban megkísérelte, hogy a közép-szumatrai Nevanban kormányellenes puccsot hajtson végre. A kormánycsapatok azonban a puccsot gyors beavatkozással felszámolták és Nainggolan őrnagyot egységeivel együtt menekülésre kényszerítették. Ezután folyamatosan hírek érkeztek arról, hogy Nainggolan katonái átállnak a kormánycsapatokhoz. TRIPOLISZl jelentés szerint a sáskák Tuniszból Libia területére hatoltak és egyes kerületekben főképp a Földközitenger partvidékén pusztítják a termést. A hatóságok és a lakosság széleskörű akciót folytatnak a sáskák ellen. (ČTK) ERFURTBAN (NDK) április 7-én véget ért a német munkásifjúság négynapos kongresszusa, amelyen Németország mindkét részének többezer fiatal munkása és külföldi vendégek vettek részt. Paul Werner, Németország Szocialista Egységpártjának titkára a kongresszuson elhangzott beszédében határozott közös harcra szólított fel az atomhalál ellen. (ČTK) A KANADAI békevédők Torontóban április 7-én béketüntetést rendeztek. (ČTK) csere-forgalom térfogatának jelentős évi növelését tételezi fel. Ez áz árucsereforgalom 1960-bain mintegy egymilliárd 200 millió rubelt, vagy egymi'liárd 260 millió nyugatnémet rrárkát fog kitenni, vagyis kb. kétszeresen meghaladja az 1957. évi áruforgalmat. Az 1958—1960-as években a megegyezéses áruszállítások térfogata mintegy hárommilliárd rubelt tesz n ajd ki. A két ország egyes állampolgárainak az ország elhagyásával kapcsolatos kérdéseiről folytatott tárgyalások során megegyezés jött létre, hogy a szovjet fél kedvezően fogja megítélni azon gyakorlati kérdéseket, amelyek egyes német állampolgároknak a Szovjetunióból az NSZK-ba való távozása engedélyezésével kapcsolatban merülnek fel. Ugyanígy a Német Szövetségi Köztársaság hatóságai ilyen jcgon ítélik meg majd a jelenleg az NSZK-)>an élő és a Szovjetunióba távozni akaró szovjet állampolgárok erre vonatkozó kérelmét. Az egyezményeket a kormányküldöttségek vezetői Moszkvában 1958. április 8-án parafálták. Az egyezményeket a legközelebbi Időben Bonnban írják alá. A szövetségi kormány felhívta a szovjet kormányt, hogy e célból küldje ki Botnnba a szovjet kormány egy tagját. Adenauer, Dulles: — Nem egyezhetünk bele a szovjet javaslatokba, mj egészen más szemszögből nézzük a világot. (Neues Deutschland karikatúrája) Eisenhower elutasítja a nukleáris kísérletek beszüntetését Washington (ČTK) — Amint a nyugati hírügynökségek jelentik, Eisenhower. az USA elnöke kedden válaszolt N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének április 4-i levelére, amelyben felhívta az USA kormányát, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan szüntesse be nukleáris fegyverkísérleteit. Eisenhower válaszából világosan kitűnik, hogy az USA kormánya nem szándékszik eleget tenni az emberek milliói ezen követelésének és nem hajlandó csatlakozni a Szovjetunió lépéséhez. Eisenhower leplezetlenül tudomásul adja, hogy az USA elutasítja az atomfegyverkísérletek beszüntetését és nem hajlandó lemondani a következő hónapokban a Csendes-óceán térségében tervezett robbantási kísérletek sorozatáról. Eisenhower a kísérletek beszüntetésére tett javaslathoz elfoglalt negatív álláspontját lényégében két „érvvei" támasztja alá. Egyrészt azzal az állítással, hogy a Szovjetunió nem hajlandó beleegyezni az atomfegyverek nemzetközi ellenőrzésébe — jóllehet a szovjet államférfiak már nem egyszer kijelentették, hogy egyetértenek a nemzetközi ellenőrzéssel. Eisenhower másik „érve", amellyel alátámasztja elutasító álláspontját, az, hogy a kísérletek beszüntetését vagy korlátozását meg kellene előznie „a nemzetközi ellenőrzésről szóló egyezmény előkészítésének". Magából az üzenetből azonban világosan kitűnik, hogy az ellenőrzés hangoztatása újból csak ürügyül szolgál arra, hogy elodázzák a nukleáris fegyverzet eltiltásáról szóló egyezményt és leplezzék az USA készségének hiányát, hogy tárgyalásokat folytasson ezen égető kérdésről. Eisenhower üzenete végén ugyanis hangsúlyozza, hogy az ilyen ellenőrzés létesítése mérhetetlenül nehéz és problematikus, mert szerinte „titokban is lehet ki-' sérleteket végezni". * * * « Dulles államtitkár keddi sajtóértekezletén hasonlóképp, mint Eisenhower elnök, elutasította az amerikai nukleáris kísérletek beszüntetését. Világosan kifejezésre juttatta, hogy az USA nem fogja követni a Szovjetunió békés példáját e kérdésben és azt állította, hogy az USA-nak tájékoztatásokat kell nyernie az úgynevezett „tiszta bomba" gyártási módjáról — n ami mint ismeretes, tudományos szempontból puszta értelmetlenség. Dulles nyilvánvalóan arra törekedve, hogy megmérgezze a békés tárgyalásoknak a Szovjetunió kezdeményezése által kialakított kedvező légkörét, kijelentette, hogy „valószínű, az USA könytelen lesz" a következő hónapokra tervezett kísérletek befejezése után is folytatni kísérleteit, mert „lehetséges, hogy nem szerzik meg az összes szükséges islereteket". A z európai ember hajlamos arra, hogy minden tekintetben a világ közepét Európában lássa. így van ez az egész földgolyó lakosságát legjobban érdeklő kérdés - a béke kérdése terén is: azt hisszük, hogy Nyugat-Európa területe az, ahol ez a kérdés eldől és ahol a közvéleményben a legtöbb izgalmat kelti. Pedig van egy ország — nem is olyan kicsi - ahol immár tizenhárom esztendő óta nemcsak a közvélemény, de egyben az egész politikai élet homlokterében az atomfegyverek betiltásának, a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének problémája áll. Nem nehéz kitalálni, hogy ez az ország a felkelő nap országa — Japán. A japán nép érdeklődését a tömegpusztító fegyverek egyszer s mindénkorra való betiltása ellen könnyű megérteni. Az ő bőrükön kísérletezte ki - a második világháború befejezése szempontjából immár teljesen feleslegesen — az amerikai imperializmus a két első atombombát. A japán nép lelkületében ez az esemény még a nagy garral beharangozott, előre győzedelmesnek elkönyvelt imperialista háború elvesztésénél is mélyebb nyomokat, sajgóbb sebeket ütött. A második világháború előestéjén a japán császárság volt az az állam, amelyben a földön akkor a feudális intézmények és a kapitalista rendszer a legmélyebben, a legintenzívebben fonódtak össze. A kettő fő összetartó ereje a jaján nehézipar által pénzelt és irányított fasiszta, faji jellegű militarizmus volt, amely egyeduralomra tört a világ legnagyobb tengerének, a Csendes-óceánnak térségében. A japán imperializmus terjeszkedési vágyát a Hitlerfasizmustól is ismert „élettér-elmélettel", a legfontosabb nyersanyagok hiányával próbálta indokolni, a nép szemében szükségessé tenni. A feudális-kapitalista-fasiszta japán politika beteljesülése volt az ország belépése 1941-ben a második világháborúba. Egy "esztendő alatt az angolszászok, Csang-Kaj-sek Kínája és a számos, de gyarmati sorban élő ŰJ SZÖ r4 * 1958. április 10. * ázsiai nép ellen a japán hadigépezet óriási sikereket könyvelhetett el. Diadalainak tetőfokán, 1942 év nyarán vagy egymilliárd embert „elenőrzött" s Európánál négyszeresen nagyobb területet tartott befolyása alatt. De amilyen gyors volt Japán katonai hatalmának terjeszkedése, éppen olyan volt az összeomlás elé vezető út is, amelynek végpontján a szovjet hadseregnek döntő csapása áll az ázsiai szárazföldön, Északkelet-Kínában álló japán elithadseregek felett. űapán a háború végeztével praktikusan amerikai gyarmat lett. Az Egyesült Államok hadserege szállta meg az egész japán szigetvilágot, az USA monopóliumai vették kezükbe az ország gazdasági életének minden kulcspozícióját s a megvert, belső öntudatában megtört japán burzsoázia nyakig vetette bele magát a drágán szállított amerikai „életformába". Az Egyesült Államok japánnal 1951-ben San Franciscóban formálisan ugyan békét kötött, ténylegesen változatlan erővel tovább tart azonban gz ország katonai megszállása és gazdasági kizsákmányolása. De míg a burzsoázia jelentős része beletörődött, sőt behódolt az új helyzetnek, addig a dolgozó nép jelentős része nem felejtette el Hirosimát és Nagaszakit. Ugyanakkor mindennapos megélhetési harcában, bérküzdelmeiban tapasztalta, hogy az újra magához tért feudális-kapitaksta rendszert elsősorban az amerikai megszállók támogatják. A japán nép többsége háborúellenes, tehát amerikaellenes, aminek számtalan megnyilvánulásáról kaptunk már hírt az elmúlt esztendőkben. De mint a kapitalista világ annyi más államában, Japánban sem fedi ezt a közhangulatot a polgári demokrácia „masinériája" által megválasztott parlament összetétele. Jelenleg a polgári pártok közül a liberálisdemokrata, népiesen konzervatív párt a legerősebb. A ' felsőházban 128 mandátummal, az alsóházban 293 képviselővel rendelkezik. Ezzel szemben a legerősebb ellenzéki pártnak, a szocialista pártnak a felsőházban 80, az alsóházban 157 helye van. A Japán Kommunista Párt az óriási választási terror ellenére mindkét házban két-két küldöttel bír. A helyzet tehát pillanatnyilag hasonló, mint Nyugat-Németországban: reakciós parlamenti többség áll szemben — elsősorban a béke és a leszerelés kérdésében — az ellenzéki beállítottságú széles néptömegekkel. A különbség talán csak az, hogy Japánban a nép békevágya, az atomfegyverek gyűlölete, a leszerelés követelése, az amerikaiak kiebrudalása iránti vágy erősebb, mint NyugatNémetországban. Ebből a helyzetből adódik a szocialista ellenzék parlamenti taktikája is, amikor a jelenlegi parlament feloszlatását és új választások kiírását követeli. A reakciós, amerikabarát parlamenti többség természetesen körömszakadtáig ragaszkodik „alkotmányos jogaihoz". Az elmondottakból logikusan következik, hogy a japán nép többsége tényleg meggyőződéssel követek az amerikai szárazföldi, légi és tengeri támaszpontok felszámolását, még inkább azonban az atomtöltésű rakétafegyverek elhelyezésének betiltását a japán szigeteken. A nép görcsösen ragaszkodik az alkotmányban lefektetett azon jogához, hogy az országnak nem lehet állandó hadserege, amit különben — érdekes módon — a san-franciscói békeszerződés i? megtilt. De míg az amerikaiak már szívesen' szemet hunynának a békeszerződés fegyverkezési tilalma felett, addig a japán nép ragaszkodik a borzalmas háborúnak legalább ezen egyetlen pozitív eredményéhez. A reakció, valamint az őket dirigáló amerikaiak minden mesterkedése ellenére sem sikerült eddig összehozni az új hadsereg felállításának jóváhagyásához, vagyis az alkotmány megváltoztatásához szükséges kétharmad többséget. Lényeges változásokon ment keresztül Japán gazdasági élete is a háború vége óta. Az ország — miután elvesztette gyarmatait — elvesztette külföldi olcsó nyersanyagforrásainak, valamint biztos gyarmati piatainak jelentős részét. Japán behozatalra szorul kőszénben, vasércben, kőolajban, fában, rizsben, hogy csak néhány legfontosabb nyersanyagot említsünk. Ezért jelentős mennyiségű árucikket, kész ipari terméket kell kivinnie, hogy a nagymennyiségű, fontos nyersanyagokat megvásárolhassa. De mindkettő: a behozatal is és a kivitel ÍK a japán dolgozók bőrére megy, az egykori, háború előtti, hírhedt „japán bérek" mitsem veszítettek éhbér jellegükből. Bizonyítja ezt az a számtalan tömegsztrájk, amely hónapról hónapra, hétről hétre lezajlik a közel tízmillió ipari dolgozóval rendelkező országban. Csak így, a japán dolgozók példátlan, kettős: hazai és amerikai tőkék által való kizsákmányolás alapján lehetséges, hogy az ország ipara a háború óta már nagyjából magához tért. Sőt két iparága, az acélipar, amely évente 12 millió tonnát állít elő, és a hajóépítő ipar, amely jelenleg a legnagyobb a világon, már meghaladta a háború előtti színvonalat. Az amerikai monopóliumok és az amerikai külpolitika, de az amerikai katonai hatóságok is gondosan ügyelnek arra, hogy ez a gazdasági fejlődés teljesen az amerikai gazdasági élettől függően játszódjék le. Ebben, az amerikai gazdasági élettől való függőségében van azonban a japán gazdaság legnagyobb gyengéje, amire az ellenzék az amerikai gazdasági válság megindulása óta egyre meggyőzőbb erővel mutat rá. Mondanunk sem kell, hogy a válságjelenségeknek ez a kivitele az USA-ból a tőle függő államokba egyaránt súlyosbítja a japán dolgozók helyzetét, mint ahogyan fokozza Amerika iránti gyűlöletét. Japán politikai és gazdasági nehézségeinek egyik további fő oka, hogy mindmáig nem rendezte kapcsolatait két legközelebbi és leghatalmasabb szomszédjával: a Szovjetunióval és a népi Kínával. 1956. október 19-én a Szovjetunió és Japán képviselői ugyan közös nyilatkozatot írtak alá, amelynek értelmében felvették a diplomáciai kapcsolatokat és kijelentették, hogy a közeljövőben békeszerződést is aláírnak. Erre az utóbbira — sajnos — mindmáig nem került sor. A japán reakciós kormány — nyilvánvalóan amerikai sugallatra — a fennálló szerződések határozmányaival homlokegyenesen ellenkező területi követelésekkel lépett fel a Szovjetunió ellen, amit az utóbbi természetesen el nem ismer. Ugyanakkor a japán konzervatív kormány a tajvani „kínai kormányt" ismeri el, ami természetesen alapvető akadálya a népi Kínával való normális kapcsolatoknak. A 90 millió lakosú j a pán előtt még nehéz, viharos napok állanak. Politikailag, gazdaságilag és katonailag amerikai igában, megfosztva legtermészetesebb gazdasági partnereivel való kapcsolatoktól, olyan parlamenttel, amely a leglényegesebb kérdésekben nem képviseli a nép többségének nézeteit és követeléseit, a szigetországnak minden megoldatlan szociális problémájával még sok súlyos harcon kell átmennie. Sz. L.
