Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-30 / 119. szám, szerda

a. Mikoian: Látogatásunk a Német Szövetségi Kizt Irs^ságban sikeres volt és hozzájárult kölcsönös kapcsolata nk javulásához A. I. Mikojan Berlinben • Közlemény a bonni tárgyalásokról Bonnban április 28-án nyilvánosságra hozták a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti egyezmények aláírásáról, valamint a bonni kormánytényezőknek A. I. Mikojannal, a Szovjetunió Miniszterta- • nácsa elnökének első helyettesével folytatott megbeszélésekről szóló köz­leményt. Csehszlovák vörös katonák az oroszországi forradalmi harcokban A közlemény szerint április 25-én Bonnban a következő egyezményeket írták alá: A hosszú tartamú keres­kedelmi és fizetési egyezményt, a kereskedelem és tengerhajózás álta­lános kérdéseiről szóló egyezményt, az 1958. évi árucseréről szóló jegy­zőkönyvet, valamint a konzuláris kapcsolatokról szóló szerződést. A Szovjetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság képviselői hangsú­lyozták, a két fél minden tőle tel­hetőt megtesz, hogy biztosítsa az aláírt szerződések teljesítését. A köz­lemény hangsúlyozza, hogy még ez idén meg kell kezdeni azokat a tár­gyalásokat, amelyek a két ország kulturális, tudományos és technikai kapcsolatait szilárdabb alapokra he­lyezik. A közlemény harmadik része megállapítja, hogy a Szovjetunió • és a Német Szövetségi Köztársaság kép­viselői megtárgyalták a két ország közötti kapcsolatok és a jelenlegi nemzetközi politikai helyzet elvi kérdéseit. A két fél emellett hangsú­lyozta. minden erejével odahat, hogy a fennálló problémákat megértés szellemében békés eszközökkel old­ják meg a belügyekbe való kölcsö­nös be nem avatkozás elvének tisz­tel.etbentartásával s olyképpen, hogv így a két állam közötti kapcsolatokat javítsák és a békét tartósan biztosít­sák. • * * Eckardt, a szövetségi kormány saj­tóirodájának vezetője április 28-án sajtóértekezletet rendezett a szer­ződések aláírásával és A. I. Mikojan látogatásával kapcsolatban. * * * A. I. Mikojan, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének első helyet­tese hétfőn az esti órákban a TU­104 repülőgépen Berlinbe utazott. A. I. Mikojan elutazása előtt meg­tekintette a Stuttgart mellett épült Mercedes-Benz Üzemet és Stuttgart városát, ahol dr. Müller, Baden­Württémberg tartományi kormányának miniszterelnöke A. I. Mikojan tisz­teletére díszebédet adott. A. I. Mikojan ezen alkalommal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nem kíván háborút, nem akarja fel­használni azokat a bombákat, ame­lyeket kénytelen volt gyártani és a leszerelés híve. A. I. Mikojan a hes­seni rádiónak adott interjújában ki­jelentette, hogy a szovjet küldöttség nyugat-németországi látogatása rend- i kívül sikeres volt és hozzájárult a • két ország közötti kapcsolatok mea- ] javításához. * * * Berlin (ČTK) - A. I. Mikojan, a; Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké- " nek első helyettese hétfőn este re­pülőgépen egynapos látogatásra Ber­linbe érkezett. A repülőtéren szívé­lyesen üdvözölték őt W. Ulbricht; Németország Szocialista Egységpárt­ja Központi Bizottságának első tit-; kára. 0. Grotewohl, az NDK minisz­terelnöke, Németország Szocialista; Egységpártja Központi Bizottsága! politikai irodájának további tagjai, a kormány tagjai, valamint a többi\ politikai pártok és közszervezetek • képviselői A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisz- • tertanácsa elnökének első helyettese! április 28-án este felkereste Ottó • Grotewohlt, az NDK miniszterelnökét' és Walter Ulbrichtot. Németország • Szocialista Egységpártja Központi' B.zottr ágának első titkárát, az NDK! miniszterelnökének első helyettesét. • Németország Szocialista Egység-' pártja Központi Bizottságának politi- • ka irodája április 28-án fogadta A. I.' Mikojamt, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB elnökségének tagját, a; Minisztertanács elnökének első he- • lyettesét. A fogadáson jelen volt • Walter Clbricht, Németország Szocia- ! lista Egységpártia Központi Bizott­ságának első titkára, Ottó Grote-1 wohl, a párt politikai irodájának • tagja más tagokkal és póttagokkal; együtt. A. I. Mikojan kíséretében voltak! Pervuhin, Kumikin és Iljicsev elv­társak. A szívélyes légkörben folyta­tott beszélgetés során megvitatták • a két félt érdeklő kérdéseket, az eu- ; rópai, a németországi helyzetet, s a' német nép és a Szovjetunió nemze- • tei közötti kapcsolatokat. E kérdé- ! sek megvitatása során megnyilvánult • a német és szovjet elvtársak néze- ^ telnek egyöntetűsége, testvéri szoli- • darítása a békéért és a szocializmu­sért folyó harcban, a marxizmus-le-! ninizmus alapján. [ Április 30-án megemlékezünk Jaro­cslav Hašek kiváló cseh szatirikus, a | Švejk, a derék katona kalandjai az el­c ső világháborúban címú világhírűvé t vált regény és más humoros szatiri­t kus történetek szerzője születésének c 75. évfordulójáról. j Hašek érdekes és jelentős egyéni­c sége a cseh irodalomnak. Alkotásaival [mérhetetlenül gazdagította haladó ha­rétegekhez tartoztak. A háború ki­törése azonban megzavarta nyugodt életüket. Az orosz hivatalok ugyan­is olyan rendeletet adtak ki, amelynek értelmében minden olyan fegyverké­pes polgárt, aki Oroszországgal hadat viselő államhoz tartozik, vagyonának elkobzásán kívül messze, az ország belsejébe internáljanak. Az oroszor­szági cseh bizottságok megmozdultak. Az oroszokhoz átpártolt 28. gyalogezred felosztása után a csapat zászlaját a bécsi hadtörténeti múzeumban helyezték el. Eisenhower ú :abb kitérő válasza Washington, (ČTK) — A nyugati sajtóügynökségek jelentése szerint Eisenhower, az CSA elnöke április 28-án válaszolt N. Sz. Hruscsovnak a Szovjetunió minisztertanácsa elnö­kének április 22-i levelére. Eisenho­wer válaszában főképpen „a légi el­lenőrzésnek" az Északi-sark vidékén való bevezetésre vonatkozó amerikai javaslattal foglalkozik. A szovjet kormány azon sürgető felhívására, hogy az amerikai kor­mány csatlakozzék a szovjet kezde­ményszéshez és ugyancsak szüntesse be az atomfegyverkísérleteket, Ei­senhower elnök nem válaszolt konk­rétan és csupán hosszadalmas eljá­rást javasol, amelynek folyamán „a szakértők tanulmányoznák, milyen in­tézkedésekre van szükség az atom­kísérletek beszüntetésének ellenőrzé­séhez * N. Sz. Hruscsov, amint ismeretes. levelében az USÁ-t arra is felszólí­totta, hogy atomfegyvereket hordozó repülőgépeit ne küldje a Szovjet­unió határainak veszedelmes közelsé­gébe. E kérdés megtárgyalását a Biztonsági Tanácsban a múlt héten az amerikai küldött a procedjrális szokásokkal ellentétben meghiúsítot­ta. Eisenhower elnök erre a szovjet követelésre sem válaszolt közvetle­nül hanem az ügyet más vágányra igyekszik terelni, az északi-sarki légi ellenőrzés övezetére vonatkozó ja­vaslattal. „A kölcsönös" felügyeletre; vonatkozó javaslattal megkísérli .azt a látszatot kelteni, mint hogyha mind­két félnek az Északi sark felett vég­zett repülőútjairól lenne szó, holott a világ közvéleménye előtt nagyon jól ismert tény — amit az USA nem is tagad — hogy az Amerikai Egye­sült Államok az, amely e területen átrepüléseivel veszélyezteti a békét. A franciaországi kerületi választások második menete megerősítette a baloldali erők túlsúlyát A kerületi választások április 27­én megtartott második menetében az úgynevezett baloldali pártok (a kom­munisták, szocialisták, a radikálisok és a kisebb baloldali csoportok) ösz­szesen 351 mandátumot szereztek, míg a jobboldali pártok csupán 265 mandátumra tettek szert A két me­netet magába foglaló statisztika arra mutat, hogy a baloldali pártok 785, a jobboldali pártok 735 főtanácsbeli tagságot kaptak. Ez a statisztika 1526 franciaországi kerületre vonatkozik. (A fennmaradó hat képviselő köze­lebbről meg nem jelölt csoportoknak jutott.) A statisztika egyúttal azt is mu­tatja, milyen elavult a kétmenetes többségi rendszer. Az úgynevezett „mérsékeltek" jobboldali formációja 522 kerületben nyert képviselőt, ha­bár az első menetben e párt jelöltjei­re a választóknak mindössze 23.4 szá­zaléka szavazott. A kommunista párt, amelyre az első menetben a válasz­tóknak 22,3 százaléka adta szavaza­tát, mindössze 50 küldöttet kapott. (Az egyes pártokra a második me­netben leadott szavazatok százalék­arányát nem lehet megállapítani, mert a jelöltek számos kerületben lemondottak más pártok jelöltjei ja­vára.) A francia szocialista párt a kerü­leti választásokban 267, a radikálisok az UDSZR párttal együtt 387 és a különböző baloldali csoportok 81 kép­viselőt nyertek. A szocialista és ra­dikális jelöltek győzelmét számos kerületben azzal biztosították, hogy javukra lemondott a kommunista je­lölt. :gyományait. Ugyanakkor látnunk kell : a kispolgári légkörben felnevelkedett, : de ennek csökevényeit fokozatosan : levetkező, botladozáson és tévelygé­: sen át az anarchizmustól a kommu­nizmusig eljutó Hašek önmagára ta­; lálását. Hašek megtalálta az utat a : kommunista pártba és Kujbisevben : (Szamara) az ottani vörös gárda poli­: tikai biztosaként működött. Hašek : szerepével kapcsolatban időszerű ; megemlékeznünk azokról' a csehszlo­vák vörös katonákról, akik orosz ha­difogságban a kommunisták vezetésé­vel a monarchia más nemzetiségű hadifoglyaival együtt harcoltak és ál­dozatokat hoztak a világ első szov­:jet államának megteremtéséért, a szovjet köztársaságért. A csehszlovák burzsoázia előszere­• tettel hangoztatta a volt Osztrák­: Magyar Monarchia hadseregének cseh : és szlovák nemzetiségű tagjaiból ala­; kult, a francia és olasz imperializmus iszolgálatában a cári Oroszország terü­: létén harcoló csehszlovák légiók fel­| szabadító szerepét. Ezzel a regével ; azt a hiedelmet akarta kelteni né­pünkben, mintha az önálló Csehszlo­vák Köztársaság megalakulása a cseh­: szlovák légiókra támaszkodó Masaryk­: nak és társainak az érdeme lett vol­;na. Az igazság azonban egészen más­| ként fest. A nemzeti érzésből a cári - orosz csapatokhoz átpártolt és később c a Nagy Októberi Szocialista Forrada­; lom után a légió vezetői által félre­c vezetett sok ezer legionistán kívül : a régi cári Oroszország területén [csehszlovák forradalmi katonai egy­< ségek létesültek, melyeknek vörös­r katonái orosz bajtársaikkal és hadi­foglyokból összetevődött más forra­: dalmi katonai alakulatokkal együtt t vállvetve küzdöttek a szovjet szocia­[ lista rendszer győzelméért Oroszor­t szágban. Ismert tény, hogy a csehországi ez­c redek nem nagy lelkesedéssel vonul­< tak a frontra. Mindez' azt bizonyítot­ta, hogy nem tekintették sajátjuk­énak a Habsburg-trón érdekeit. Háborúellenes magatartásuk azon­: ban nem volt következetes, hisz a ka­[ tonák legöntudatosabb, politikailag : szervezett része is a szociáldemokrata J párt ingadozó befolyása alatt állott. A háborús mészárszékre hajtott J katonai alakulatok cseh és szlovák t legénysége a front elérése után ösz­[ tönszerűen cselekedett — megadta c magát, hogy ne kelljen többé harcol­c nia, vagy a lövészárkokban tétlenül : várta az orosz előőrsök megérkezését, t Bőven előfordultak azonban- olyan [ esetek is, amikor nemcsak egyének t vagy kisebb csoportok, hanem egész [ alakulatok átmentek az ellenfél olda­t Iára. A Kárpátokban, a Dukla-hágó | környékén állomásozó 28. gyalogez­c red, amely 1915. április 3-án még J kétezer főt számlált, az ütközet után : április 4-re már csak 150 főnyire t apadt. Az oroszokhoz átpártolt ezre­: det ezért „hazaárulás és gyávaság t miatt" törölték az osztrák ezredek [sorából. Ugyanez volt a sorsa a 36. : gyalogezrednek is, melynek 1543 főnyi ; legénysége és 31 tisztje egyetlen pus­| kalövés nélkül került fogságba. A tö­5 meges dezertálás elharapódzott a 9., I 21., 88. és 91. gyalogezredek soraiban : is. A háború kitörése előtt mintegy i százezer cseh és szlovák élt Orosz­; országban. Túlnyomóan a vagyonos Kérelemmel fordultak magához a cárhoz és felajánlották önkéntesekből álló cseh zászlóalj felállítását „a trón védelmére" és „nemzeti adó" fizetését a cári Oroszország háborús kiadásai­nak fedezésére. A cseh és szlovák hadifoglyok el­viselhetetlen körülmények között él­tek. Míg a többi hadifoglyokat Szi­bériába deportálják, a monarchia szláv nemzetiségű hadifogoly katonáit mint megbízhatókat a legveszélyesebb mun­kákra alkalmazták: utászmunkákra a front közvetlen közelében, a mur­manszki vasút építésére, stb. Az éh­ségtől legyengült emberek hullottak, mint a legyek, emellett tífusz pusz­tított a hadifogolytáborokban. Lelki depressziójukban jelentkeztek a meg­alakuló csehszlovák zászlóaljba, hogy több jogot vívjanak ki és beleszólhas­sanak az ügyek intézésébe. A légióba betoborzott 'embertömeg kapóra jött a cseh és szlovák bur­zsoázia emberéletekkel kufárkodó képviselőinek (Masaryk, Štefánik), akik a szocialista forradalom győzelme után eladták a légiókat az antant-ha­talmaknak s ezzel már nyíltan érez­tették, hogy nem a nemzeti és szo­ciális felszabadulás ügyét, hanem a külföldi nagytőke érdekeit szolgálják. Az 1917. évi februári forradalom a csehszlovák légiók életére is kihatott. Az orosz bolsevikok pártjának példá­jára a nagy nehézségek ellenére is egymás után alakultak meg körükben a szociáldemokrata pártszervezetek. Az orosz bolsevikok politikáját kö­vették, baloldaliak voltak. A baloldali szociáldemokraták má­sik csoportja Pétervárott lapot indí­tott Pochodeň (Fáklya) címmel, Moszkvában pedig a Prúkopník (Üt­törő) jelent meg harcos bolsevik programmal. A kezdeti eszmei zűrza­varból és a jobboldali szociáldemok­raták befolyására elkövetett hibákból a kiutat a Moszkvában 1918. május 25 — 29. között rlvegtartott kongresz­szus mutatta meg, mely az összes szociáldemokrata szervezeteket az Oroszországi Csehszlovák Kommunis­ta Pártban egyesítette, amely később csatlakozott a III. Internacionáléhoz. Sajtószerve a Prúkopník svobody (A szabadság úttörője) volt. A jobboldali szociáldemokraták na­cionalista befolyása alatt álló mint­egy 50 ezer főnyi légionista hadosz­tály, melyet Masaryk eladott az an­tantnak, monarchista érzelmű tisztjei vezetésével felkelt a szovjet hatalom ellen. Lenin úgy jellemezte a légiók lázadását, hogy „a csehszlovák moz­galom egyik láncszeme volt annak a Szovjetország megfojtása céljából kovácsolt láncnak, amelyet az angol­francia imperialisták következetes politikája már régóta arra szánt, hogy Oroszországot ismét beszorítsa az imperialista háborúk gyűrűjébe." (Lenin Művei 28. sz., 1—2. oldal.) A csehszlovák légiók ellenforradal­mi felkelése rendkívül nagy veszélyt okozott Oroszországban. Az Ukrajná­ban tartózkodó légionista hadtest Masaryk utasítására Közép-Oroszor­szágon át Szibériába vonult (azt ígér­ték a katonáknak, hogy Vlagyivosz­tokban hajóra rakják és hazaszállít­ják őket). Masaryknak az volt a terve, hogy Szibéria felől kell megin­dítani az ellenforradalom intervenció­ját. A légió távozásával az orosz nyugati front is megnyílt a németek előtt. A baloldali szociáldemokraták ez alatt azon buzgólkodtak, hogy a lé­gionisták tömegesen álljanak be a vörös gárda soraiba. Röpiratokban szólították fel őket a német imperia­lizmus támadásának feltartóztatására és a közös akció érdekében a balol­dali szociáldemokraták és a Csehszlo­vák Nemzeti Tanács oroszországi csoportjának főként szociáldemokrata tagjai egyezséget kötöttek és közös központi irányító szervet alakítottak. Az orosz bolsevikok lelkes példáját követve e becsületes légionisták tö­megesen hagyták ott a légiókat és álltak be a vöröskatonák soraiba, hogy nagy áldozatok árán feltartóz­tassák a német támadást. Soraik állandóan növekedtek, újabb meg újabb cseh és szlovák vörösalakula­tok keletkeztek. Kujbisevben (Szamara), ahol Ja­roslav Hašek, a híres cseh szatirikus, mint a vörösgárda politikai biztosa működött, a Csehszlovák Nemzeti Ta­nács egy csoportja is a szovjetek mellé állt és az ottani vöröskatonai alakulat kitüntette magát a lipjagil és buzuluki csatában. Tanbovban le­rakták egy csehszlovákokból álló vö­rösezred alapjait. A Vlagyivosztokban megalakult csehszlovák katonai ala­kulat a japán hódítók és Szemjonov bandái ellen vette fel a harcot. Ha­talmas, főként cseh és szlovák hadi­foglyokból álló vegyes vöröscsapat alakult Omszkban. A csehszlovák vö­röskatonák központja mégis Penza volt, ahol megalakult a vöröshadse­reg első forradalmi csehszlovák ezre­de. Tagjai hősiesen küzdöttek Penza védelmében a csehszlovák légiók túlereje ellen. Háromszázan haltak meg a város védelmében és száz­negyvenen estek fogságba, közöttük az ezred tekintélyes vezetői: Alois Skoták, Josef Pospišil és J. Očenášek, akiket a légionista pribékek halálra kínoztak és bíráskodás nélkül égő máglya lángjai félett felakasztottak Ilyen barbár volt Masarykék „huma­nizmusa". Más cseh és szlovák vöröskatonák ugyanakkor a 2. nemzetközi ezred soraiban Caricint védték Krasznov tábornok bandái ellen. Közülük kitűnt Čeňek Hruška elvtárs (ma a cseh­szlovák néphadsereg altábornagya) századparancsnok legénysége. Jaroslav Hašek, mint a penzai vörös­katonák politikai biztosa A Szovjet-Oroszország területén küzdő cseh és szlovák vöröskatonák sok dicső csatát vívtak vállvetve az orosz bolsevikokkal. Egyrészük, mint­egy kétezren, hazajött, hogy a forra­dalmi harcokban szerzett tapasztala­tait az új állam népi rendszerében használja fel. Hogy ez nem így tör­tént, a szociáldemokrata párt és a cseh burzsoázia árulása okozta. Nagy részük azonban Oroszországban ma­radt és mindvégig küzdött az inter­venció ellen. A negyven évvel ezelőtt hullatott orosz-csehszlovák vér megterméke­nyítette népeink barátságát. Köztár­saságunk nagyvonalú szocialista épí­tésének betetőzésével, a pártunk ál­tal kitűzött legidőszerűbb feladat teljesítésével népeink folytatják tör­ténelmük fényes lapjainak írását, melyet negyven évvel ezelőtt a cseh és szlovák vöröskatonák kezdtek meg a nagy orosz haza csatamezőin. L. L. ÜJ SZÖ 187 * 1958. április 4. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom