Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-28 / 117. szám, hétfő

A közbiztonság segédőrségének első országos konferenciája Prágában A prágai Népház történelmi Steiner-termében ma délelőtt nyitották meg a közbiztonság mellett szervezett segédőrség el­ső országos konferenciáját. Az értekezleten megjelentek Rudolf Barák elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, belügyminiszter, a Belügy­minisztérium vezető dolgozói és a segédőrség legjobb tagjai az egész köztársaság területéről. Jindrich Kotal elvtárs, belügymi­nszterhelyettes bevezető szavai után a fő beszámolót Ján Vaculík ezredes elvtárs, a Belügyminisztérium közbiz­tonsági főosztályának főnöke tartot­ta. Beszédében rámutatott az ötéves intézmény jó hagyományaira, a köz­biztonság és a segédőrség tagjainak i dolgozó néppel való összeforrott­ságára és az elért nagy eredmények­re. Pártunknak és kormányunknak szen kiváló, önzetlen munkatársai !8 000 bűntény tetteseit, 3000 körözött személyt és 200 000 bűnesetet segí­tettek leleplezni s csupán ezzel a ténnyel milliókat mentettek meg a népgazdaság számára, eltekintve at­tól, hogy segítségük révén a társa­ialom kártevőit sikerült megbüntetni. Természetesen súlyos állambiztonsá­gi ügyek leleplezésében is segítették iz illetékes állami szerveket. Tény­<edésük leginkább arra terjed ki, logy a rend (tűzesetek, huligánok), sgészségügy (alkoholizmus) és a közlekedés (forgalmi balesetek) sza­bályait mindenhol pontosan betart­sák. Ez idő szerint egyik leghálásabb feladatuk, hogy megakadályozzák az egyes iparüzemekben, az állami és szövetkezeti kereskedelemben, épít­kezéseken, szállítások során, EFSZ­ekben, állami gazdaságokban és gép­állomásokon elharapódzott lopásokat. A közvetlen cél a segédőrség háló­zatának kiépítése és a polgárság és ifjúság nevelésével a bűnesetek meg­akadályozása. E kiváló testület tag­jainak munkájára a szocializmus épí­tése betetőzésének történelmi idő­szakában egyre nagyobb szükség lesz. Pártunk és kormányunk nagyra ér­tékeli a segédőrség tagjainak min­dennapos munkáját és ezért az or­szágos konferencián a segédőrség 56 tagját külön elismerésben részesí­tették és ajándékokkal jutalmazták. Ezek közül 11-en, akik életük koc­káztatásával oldották meg nehéz fel­adataikat, a köztársasági elnök által adományozott „A bátorságáért" elne­vezésű kitüntetést kapták. Ezek kö­zött van például Čolak elvtárs a kas­sai kerületből, Varga elvtárs a nyit­rai kerületből. Nem vitás, hogy az eredményes konferencia után a segédőrség tagjai még nagyobb lelkesedéssel látnak munkához és valóra váltják a párt­kongresszus tiszteletére vállalt kö­telezettségüket, hogy a segédőrség hálózatát még jobban kiszélesítik. Szily Imre Fogadás Bonnban A. L Mikojan tiszteletére Bonn (ČTK) - A. A. Szmirnov, a Szovjetunió német szövetségi köz­társaságbeli nagykövete szombat este nagy fogadást rendezett A. I. Miko­jannak, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnöke első helyettesének és a szovjet küldöttség tagjainak tiszte­letére. A fogadáson részt vett dr. Adenauer kancellár. Von Brentano külügyminiszter és a nyugatnémet kormány további tagjai, politikai és közéleti tényezők, közöttük Ollen­hauer, Németország Szociáldemokra­ta Pártjának elnöke, Richter, a Né­met Szakszervezeti Szövetség elnöke, a kereskedelmi körök képviselői, a szövetségi kancellár hivatalának és a külügyminisztériumnak dolgozói. A vendégek között jelen voltak a diplomáciai testület tagjai, a kultu­rális és tudományos dolgozók és a nyugatnémet és a külföldi sajtó kép. viselői. Véget ért a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Víl. kongresszusa Ljubljana (ČTK) — Április 26-án 5 napos ülésezés után véget ért a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének VII. •congreszusa. A délelőtti ülésen Ale­<szander Rankovics javaslatot terjesz­tett elő, hogy a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének Központi Bizott­ságát 32 taggal bővítsék. A. Rankovics azután benyújtotta a Központi Bizott­ság 135 és a központi revíziós bizott­ság 23 tagjának jelölőlistáját. A kong­resszus a jelölést egyhangúlag jóvá­hagyta. 17 órakor kifľ'rdették a titkos szavazás eredménvét. Megválasztot­ták az összes jelölteket, közöttük Jo­SZÍD Broz-Tito, V. Bakarics, I. Gos­njak, B. Jovanovics, E. Kardelj, L. Ko­isevszki, F. Leszkosek, M. Marinko, D. Pucar-Sztari, A. Rankovics, D. Sza­aj, P. Sztambolics, J. Veszelinov, Sz. Vukmanovics elvtársakat. Joszip Broz-Tito záróbeszédében ki­fejezte megelégedését a kongresszus eredményei felett és egyúttal értékelte i kongresszus által elfogadott egyes nalározatokat. A Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének VII. kongresszu­sát az Internac'onáléval fejezték be. Közvetlen a kongresszus befejezése után összeült Ljubljanában a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága első ülésére. Meg­választották a Központi Bizottság 15­tagú végrehajtő bizottságát. A végre­hajtó bizottság tagjai Joszip Broz­Tito, V. Bakarics, I. Gosnjak, B. Jo­vanovics, E. Kardelj, L. Kolisevszki, F. Leszkosek, M. Marinko, D. Pucar­sztari, A. Rankovics, D. Szalaj, P. Sztambolics, J. Veszelinov, V. Vlaho­vics és Sz. Vukmanovics. A Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottsága főtitkárává Joszip Broz-Titot, a Központi Bizott­ság titkárává Eduard Kardeljt és Ale­kszander Rankovicsot választották meg. Megválasztották egyúttal a Központi Bizottság végrehajtó bizottságának tit­kárságát, amely Joszip Broz-Tito, Edvard Kardelj, Alekszander Ranko­vics, Szvetozár Vukmanovics és Ivan Gosnjak elvtársakból áll. A japán kormány Nagy-Britanniát az atom­kísérletekről való lemondásra kéri Toklo, (ČTK) — A japán kormány ápri­lis 26-án Nagy-Britannia toklói nagykövet­ségének jegyzéket nyújtott át, amelyben Nagy-Briténniát hivatalosan arra kéri, mondja le, előkészületben lévő robbantási kísérletét a Karácsonyi-sziget térségében. Festmény? Nem. Gobelin? Az sem, hmem egy hatalmas tábla csokoládé, amely téli képet ábrázol a Pavlovszki parkból. Ez a szovjet csokoládémii is a brüsszeli kiállítás egyik érdekessége. V. Ligová felvétele) A szovjet kormány emlékirata az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának Moszkva (ČTK) — A szovjet lapok vasárnapi számukban jelentik hogy A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere április 26-án fo­gadia L. E. Thompsont, az USA, P. Reillyt, Nagy-Britannia és M. De­jeant, Franciaország moszkvai nagykövetét. A szovjet külügyminiszter a nagyköveteknek átadta a szovjet kormány emlékiratát, amely válasz az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai április 16­í és 24­i azonos nyilatkozataira. A lapok közölték a szovjet kormány április 26-i az USA kormányához intézett emlékiratának, valamint az USA kormánya április 16. és 24-i nyilatkozatainak szövegét. A szovjet kormány április 26-i em­lékiratának szövege így hangzik: „A- szovjet kormány megtárgyalta az Amerikai Egyesült Államok kor­mányának az április 16. és 24-i nyi­latkozataiban ismertetett nézeteit a szovjet kormány azon javaslatával kapcsolatban, amely a csúcsértekezlet előkészítésériek haladéktalan befejezé­sére vonatkozik. A szovjet kormány javaslatát az 1958. április 11-i emlék­irat tartalmazta. Ezekből a nyilatkozatokból kitűnik, hogy az USA kormánya egyetértett a Szovjetunió azon javaslatával, hogy Moszkvában eszmecsere kezdődjön a külügyminiszterek értekezletének elő­készítéséről. Ezen nyilatkozatok átta­nulmányozása után arra a következtetésre lehet jutni, hogy az USA, nagy-Britannia és Franciaország kormányai lényegében arra törekszenek, hogy a csúcsér­tekezletet bizonytalan időre elha­lasszák. A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy jóllehet a Szovjetuniónak a csúcsértekezlet megrendezésére vo­natkozó javaslata előterjesztése óta több mint négy hónap telt el, az USA, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányai még mindig nem adtak választ az ezen értekezlet előkészítésére vonatkozó kérdésekre, mégpedig az értekezlet megrendezésé­nek idejét, helyét és a részt vevők összeállítását illetőleg. A helyzet sem­mivel sem jobb az azon kérdésekre vonatkozó megállapodás elérésének te­kintetében, amelyeknek az értekezlet napirendjén kell szerepelniök. Az ed­digi eszmecsere a nyugati hatalmak­kal, a többi között a Szovjetunió külügyminiszterének az USA, Nagy­Britannia.és Franciaország nagyköve­teivel április 17-én és 18-án folyta­tott megbeszélései nem teszik lehetővé annak megállapítását,., hogy nézetük szerint mely kérdéseket kellene meg­tárgyalni, hogy pozitív eredményeket érhessenek el. A szovjet kormány, amint ismeretes, nemcsak hogy konkrét javaslatokat terjesztett elő a csúcsértekezlet napi­rendjét illetőleg, hanem az értekezlet összehívására vonatkozó kérdésekre is, s egyúttal engedékenységet mutatott a nyugati hatalmak kívánságaival szemben és hozzájárult ahhoz, hogy az értekezlet előkészítése diplomáciai úton és a külügyminiszterek összejö­vetelén valósuljon meg. A fő feladat most a csúcsértekez­let előkészítő munkálatainak gyors befejezése, amely értekezletnek döntő határkövet kell képeznie a nemzetközi helyzet megjavításához vezető úton. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány megerősíti a csúcs­értekezlet előkészületeiről szóló áp­rilis 14-i emlékiratban foglalt né­zeteit. Ami pedig a miniszterelnökök össze­jöveteleinek előkészítéséről szóló diplomáciai véleménycserét illeti, úgy véli, hogy ezt a véleménycserét az összejövetel szervezését érintő kér­désekre, mégpedig a külügyminiszte­rek összejövetele helyének, idejének és résztvevői összetételének kérdésére kell összpontosítani. Nincs kizárva, hogy a nagykövetek értekezletén, valamint a külügyminisz­terek konferenciája folyamán, ha ez szükséges lesz, közös egyetértéssel eszmecserére kerül sor olyan kérdé­sekről, amelyeket a tárgyaló felek a csúcsértekezlet napirendjére kívánnak tűzni, hogy világosság derüljön bizo­nyos kérdés programra tűzésének cél­szerűségét és azon lehetőséget illető­leg, hogy e kérdésekre nézve kölcsö­nösen elfogadható határozatokat le­hessen elérni. Ami a szovjet küldöttnek a három nagyhatalommal való közös tanácsko­zása kérdését illeti, amelyről az USA, Nagy-Britannia és Franciaország áp­rilis 24-i nyilatkozata tesz említést, ezen három nagyhatalom kormányai, amint a nyilatkozatból kitűnik, java­solják a három nagykövet együttes ülését a Szovjetunió külügyminiszte­rével, amelyen megtennék a külügy­miniszterek összejövetelének múlha­tatlanul szükséges előkészületeit. Ezt a javaslatot, amelyet a nyugati hatalmak eddig egyetlen okmányban sem terjesztettek elő, nem lehet elfogadhatónak minősíteni, mert ez a tanácskozás alapjában véve négy A Mongol Békevédök Bizottságának felhívása Ulan Bátor (ČTK) — A Moncame hírügynökség jelentése szerint a Mongol Békevédők Bizottsága felhí­vást intézett a világ valamennyi or­szágának közvéleményéhez. A felhí­vás a harc fokozására buzdít a béke megszilárdításáért, valamint a nem­zetközi együttműködés kibővítéséért az általános leszerelés érdekében. A mongol nép teljes szívéből egyet­ért a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak az atom- és hidrogénfegyverkí­sérletek egyoldalú beszüntetésének határozatával és azt készségesen tá­mogatja. A mongol nép a haladó em­beriséggel együtt követeli, hogy az Nehru a csúcsértekezlet összehívása mellett Delhi (ČTK) - Nehru indiai mi­niszterelnök Alleppi keralai városban egy nagygyűlésen ismét szót emelt a csúcsértekezlet összehívásáért. — Nem kételkedem abban, hogy ez az értekezlet pozitív eredménye­ket hoz, ha meglesz a kölcsönös bi­zalom és becsületesen fognak hozzá a nemzetközi problémák megoldásá­hoz — mondotta Nehru. Az angolok barbár módon bombáztak egy ománi falut Kairó (ČTK) — Az ománi imamátus kairói diplomáciai képviseleti hivata­la jelentette hogy az angol repülő­gépek barbár módon bombatámadást intéztek Imti ománi falu ellen. A tá­madás előtt a repülőgépek röplapo­kat dobtak le, amelyek követelték, hogy a falu lakossága adja ki azon angol tiszt haláláért felelős szemé­lyeket, akit a falu közelében meg­gyilkolva találtak. Amikor az angolok nem kaptak választ, a falut telje­sen elpusztították. USA és Nagy-Britannia kormányai kövessék a Szovjetunió példáját és azonnal vessenek véget az atom- és hidrogénfepvverkísérleteknek. A mongol békevédők kiáltványa felszólít a csúcsértekezlet mielőbbi összehívására, az ázsiai és európai atomfegyvermentes övezet megte­remtésére és az általános leszere­lésre. hatalom értekezletét jelentené, amelyen az egyik részről az Észak­atlanti Szövetség három állama, a másik részről a Varsói Szerződés csupán egyetlen tagállama venne részt. Erre a körülményre a külügyminiszter már felhívta a három hatalom nagy­követeinek figyelmét és hangsúlyozta, hogy ezzel a tárgyalásokat csupán bonyolulttá lehetne tenni, amit kerül­ni kell. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy továbbra is a legcélszerűbbnek minősíti, hogy az előzetes eszmecsere diplomáciai úton történjen a Szovjetunió külügyminisz­terének minden egyes nagykövettel folytatott megbeszéléseiben, ami — hasonló esetekbei) — megfelelne az eszmecsere általánosan elismert gya­korlatának. Amennyiben azonban a három nagy­hatalom kormányai előnyben részesítik azt, hogy a diplomáciai úton történő eszmecsere más formát öltsön, még­pedig a moszkvai nagyköveteknek a Szovjetunió külügyminiszterével való tanácskozása formáját, úgy ebben az esetben szükséges betartani a paritás elvét, amelyet fő elvként tűztek ki a csúcsértekezlet résztvevőinek meg­állapításánál. Ez az elv kizárna min­den megkülönDöztetést, biztosítaná az értekezlet résztvevőinek egyenjogúsá­gát. Ez annyit jelent, hogy a csúcsérte­kezleten, vagy pedig előkészítésénél semmiféle kérdést sem lehet még­oldani, a formális szótöbbséggel történő szavazás és határozatok el­fogadása által. Azokon a tárgyaláso­kon, amelyeken eszmecserére kerül sor, és amelyek célja mindkét fél számára elfogadható megoldás kere­sése, természetesen mindkét félnek egyenlő képviseletet kell kapnia. Csakis ez az elképzelés tárgyilagos és indokolt. A szovjet kormány ezzel kapcso­latban azt javasolja, hogy a nagy­követeknek a Szovjetunió képvise­lőivel folytatott tárgyalásán az USA, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetein kívül vegyenek részt Lengyelország és Csehszlovákia nagykövetei is, ahogyan ezt a Szov­jetunió külügyminisztere kijelentette Nagy-Britannia és Franciaország nagyköveteivel április 18-án folyta­tott beszélgetéseiben. A tanácskozás ilyen összetételénél kellőképpen tekintettel lennének a paritás elvére és biztosíthatnák a tárgyaló feleknek a csúcsértekezlet eredményes előkészítéséhez szükséges egyenjogúságát. Emellett teljes mér­tékben meg kellene őrizni a tárgyaló felek tekintélyét. A szovjet kormány úgy véli, hogy a Szovjetunió javaslata szerint való előkészítés -megkönnyíti a csúcsérte­kezlet összehívását már a legközelebbi időben, amennyiben őszinte törekvés áll fenn ezen értekezlet megtartására. A szovjet kormány szeretné remélni, hogy a diplomáciai úton folytatott eszmecsere hozzájárul ezen feladat haladéktalan megoldásához. Az elmondottakkal kapcsolatban a Szovjetunió külügyminisztere hajlandó találkozni a nagykövetekkel, mihelyt azok ez iránt készséget mutatnak. A paraguayi diktátoron a sor Dél-Amerika a közelmúltban a dik­tátorok paradicsoma volt. Minden ál­lam „dicsekedhetett" ilyen néptiran­nussal. Egy idő óta azonban a dik­tátorok csillaga letűnőben van. Ve­nezuela, Argentína után Kuba népe is megelégelte az önkényeskedő Ba­tistát, s most, ezekben a napokban folyik a végső harc Batista csapatai és az elszánt felkelők között. A legutolsó hírek Paraguayról szá­molnak be, ahol sor került az első fegyveres felkelésre, amely meg akarja szüntetni Strössner önkény­uralmát. A diktátor immár 1945 óta sanyargatja az országot. Uralmának biztosítása érdekében az amerikai imperialistáknál keresett segítséget, eladván nekik az ország természeti kincseit. Az amerikai imperialisták­nak kapóra jött ez a behódoiás már csak azért is, mert különös érdek­lődést mutattak Paraguay gazdag kőolajlelőhelyei iránt. Az ország érctelepei is izgatták az amerikai nagytőkéseket, sőt a gabonaneműek termelésének korlátlan lehetősége sem hagyta hidegen Strössner párt­fogóit. Paraguayban a belföldi tőké­nek nincsen szava, minden ipari vagy mezőgazdasági üzem -az ameri­kai vagy az USA nagytőkései által ellenőrzött vállalatok kezében van. Paraguay elnyomott népe semmi szín alatt nem számíthatott felsza­badulására. Strössner diktátor vas terorral tartotta kezében az uralmat. A koncentrációs táborok egész sorát állíttatta fel, amelyekben azok a ha­zafiak szenvedtek, akik nem hagyták szó nélkül a kormány erőszakos, em­bertelen cselekedeteit. A politikai pártokat mind betiltották. Csupán egy politikai párt működhetik hivatalosan, a Colorado nevű párt, minden más pártot törvényen kívül helyeztek. A kommunista párt illegálisan dolgo­zik, s munkájának eredménye az a fegyveres felkelés, amely a napok­ban kirobbant, kifejezésre juttatva a dolgozók szabadságtörekvését és demokratikus jogainak biztosítását. Pablo Veron, a Paraguay Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának tagja pár nappal a fegyveres felkelés előtt kijelentette, a nép már nem bírja szó nélkü^ tűrni mindazt, amit Strössner és kormánya tesz! Kény­telen volt a maga erejéből megtenni mindent eme diktatórikus uralom megszüntetésére. Azonban Paraguay dolgozó népe azt is tudja, hogy csak­is egységbe tömörülve tudja meg­gátolni a diktátor törekvéseit. Strössner-ellenes nemzeti arcvonalat akarnak létrehozni. Paraguay népe semmiképpen sem egyezik bele ab­ba, hogy a diktátor az Atlanti szö­vetség, vagy pedig a nemrég ki­agyalt dél-amerikai államok támadó szövetségének jármába hajtsa az or­szágot. Paraguay békét óhajt. Az ország felszabadításáért folyó fegy­veres felkelés csak kezdet, H. T. ÜJ SZÖ 181 * 1958. április 32. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom