Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-28 / 117. szám, hétfő

A közbiztonság segédőrségének első országos konferenciája Prágában A prágai Népház történelmi Steiner-termében ma délelőtt nyitották meg a közbiztonság mellett szervezett segédőrség első országos konferenciáját. Az értekezleten megjelentek Rudolf Barák elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, belügyminiszter, a Belügyminisztérium vezető dolgozói és a segédőrség legjobb tagjai az egész köztársaság területéről. Jindrich Kotal elvtárs, belügyminszterhelyettes bevezető szavai után a fő beszámolót Ján Vaculík ezredes elvtárs, a Belügyminisztérium közbiztonsági főosztályának főnöke tartotta. Beszédében rámutatott az ötéves intézmény jó hagyományaira, a közbiztonság és a segédőrség tagjainak i dolgozó néppel való összeforrottságára és az elért nagy eredményekre. Pártunknak és kormányunknak szen kiváló, önzetlen munkatársai !8 000 bűntény tetteseit, 3000 körözött személyt és 200 000 bűnesetet segítettek leleplezni s csupán ezzel a ténnyel milliókat mentettek meg a népgazdaság számára, eltekintve attól, hogy segítségük révén a társaialom kártevőit sikerült megbüntetni. Természetesen súlyos állambiztonsági ügyek leleplezésében is segítették iz illetékes állami szerveket. Tény<edésük leginkább arra terjed ki, logy a rend (tűzesetek, huligánok), sgészségügy (alkoholizmus) és a közlekedés (forgalmi balesetek) szabályait mindenhol pontosan betartsák. Ez idő szerint egyik leghálásabb feladatuk, hogy megakadályozzák az egyes iparüzemekben, az állami és szövetkezeti kereskedelemben, építkezéseken, szállítások során, EFSZekben, állami gazdaságokban és gépállomásokon elharapódzott lopásokat. A közvetlen cél a segédőrség hálózatának kiépítése és a polgárság és ifjúság nevelésével a bűnesetek megakadályozása. E kiváló testület tagjainak munkájára a szocializmus építése betetőzésének történelmi időszakában egyre nagyobb szükség lesz. Pártunk és kormányunk nagyra értékeli a segédőrség tagjainak mindennapos munkáját és ezért az országos konferencián a segédőrség 56 tagját külön elismerésben részesítették és ajándékokkal jutalmazták. Ezek közül 11-en, akik életük kockáztatásával oldották meg nehéz feladataikat, a köztársasági elnök által adományozott „A bátorságáért" elnevezésű kitüntetést kapták. Ezek között van például Čolak elvtárs a kassai kerületből, Varga elvtárs a nyitrai kerületből. Nem vitás, hogy az eredményes konferencia után a segédőrség tagjai még nagyobb lelkesedéssel látnak munkához és valóra váltják a pártkongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségüket, hogy a segédőrség hálózatát még jobban kiszélesítik. Szily Imre Fogadás Bonnban A. L Mikojan tiszteletére Bonn (ČTK) - A. A. Szmirnov, a Szovjetunió német szövetségi köztársaságbeli nagykövete szombat este nagy fogadást rendezett A. I. Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke első helyettesének és a szovjet küldöttség tagjainak tiszteletére. A fogadáson részt vett dr. Adenauer kancellár. Von Brentano külügyminiszter és a nyugatnémet kormány további tagjai, politikai és közéleti tényezők, közöttük Ollenhauer, Németország Szociáldemokrata Pártjának elnöke, Richter, a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, a kereskedelmi körök képviselői, a szövetségi kancellár hivatalának és a külügyminisztériumnak dolgozói. A vendégek között jelen voltak a diplomáciai testület tagjai, a kulturális és tudományos dolgozók és a nyugatnémet és a külföldi sajtó kép. viselői. Véget ért a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Víl. kongresszusa Ljubljana (ČTK) — Április 26-án 5 napos ülésezés után véget ért a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VII. •congreszusa. A délelőtti ülésen Ale<szander Rankovics javaslatot terjesztett elő, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottságát 32 taggal bővítsék. A. Rankovics azután benyújtotta a Központi Bizottság 135 és a központi revíziós bizottság 23 tagjának jelölőlistáját. A kongresszus a jelölést egyhangúlag jóváhagyta. 17 órakor kifľ'rdették a titkos szavazás eredménvét. Megválasztották az összes jelölteket, közöttük JoSZÍD Broz-Tito, V. Bakarics, I. Gosnjak, B. Jovanovics, E. Kardelj, L. Koisevszki, F. Leszkosek, M. Marinko, D. Pucar-Sztari, A. Rankovics, D. Szaaj, P. Sztambolics, J. Veszelinov, Sz. Vukmanovics elvtársakat. Joszip Broz-Tito záróbeszédében kifejezte megelégedését a kongresszus eredményei felett és egyúttal értékelte i kongresszus által elfogadott egyes nalározatokat. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusát az Internac'onáléval fejezték be. Közvetlen a kongresszus befejezése után összeült Ljubljanában a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága első ülésére. Megválasztották a Központi Bizottság 15tagú végrehajtő bizottságát. A végrehajtó bizottság tagjai Joszip BrozTito, V. Bakarics, I. Gosnjak, B. Jovanovics, E. Kardelj, L. Kolisevszki, F. Leszkosek, M. Marinko, D. Pucarsztari, A. Rankovics, D. Szalaj, P. Sztambolics, J. Veszelinov, V. Vlahovics és Sz. Vukmanovics. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága főtitkárává Joszip Broz-Titot, a Központi Bizottság titkárává Eduard Kardeljt és Alekszander Rankovicsot választották meg. Megválasztották egyúttal a Központi Bizottság végrehajtó bizottságának titkárságát, amely Joszip Broz-Tito, Edvard Kardelj, Alekszander Rankovics, Szvetozár Vukmanovics és Ivan Gosnjak elvtársakból áll. A japán kormány Nagy-Britanniát az atomkísérletekről való lemondásra kéri Toklo, (ČTK) — A japán kormány április 26-án Nagy-Britannia toklói nagykövetségének jegyzéket nyújtott át, amelyben Nagy-Briténniát hivatalosan arra kéri, mondja le, előkészületben lévő robbantási kísérletét a Karácsonyi-sziget térségében. Festmény? Nem. Gobelin? Az sem, hmem egy hatalmas tábla csokoládé, amely téli képet ábrázol a Pavlovszki parkból. Ez a szovjet csokoládémii is a brüsszeli kiállítás egyik érdekessége. V. Ligová felvétele) A szovjet kormány emlékirata az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának Moszkva (ČTK) — A szovjet lapok vasárnapi számukban jelentik hogy A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere április 26-án fogadia L. E. Thompsont, az USA, P. Reillyt, Nagy-Britannia és M. Dejeant, Franciaország moszkvai nagykövetét. A szovjet külügyminiszter a nagyköveteknek átadta a szovjet kormány emlékiratát, amely válasz az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai április 16í és 24i azonos nyilatkozataira. A lapok közölték a szovjet kormány április 26-i az USA kormányához intézett emlékiratának, valamint az USA kormánya április 16. és 24-i nyilatkozatainak szövegét. A szovjet kormány április 26-i emlékiratának szövege így hangzik: „A- szovjet kormány megtárgyalta az Amerikai Egyesült Államok kormányának az április 16. és 24-i nyilatkozataiban ismertetett nézeteit a szovjet kormány azon javaslatával kapcsolatban, amely a csúcsértekezlet előkészítésériek haladéktalan befejezésére vonatkozik. A szovjet kormány javaslatát az 1958. április 11-i emlékirat tartalmazta. Ezekből a nyilatkozatokból kitűnik, hogy az USA kormánya egyetértett a Szovjetunió azon javaslatával, hogy Moszkvában eszmecsere kezdődjön a külügyminiszterek értekezletének előkészítéséről. Ezen nyilatkozatok áttanulmányozása után arra a következtetésre lehet jutni, hogy az USA, nagy-Britannia és Franciaország kormányai lényegében arra törekszenek, hogy a csúcsértekezletet bizonytalan időre elhalasszák. A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy jóllehet a Szovjetuniónak a csúcsértekezlet megrendezésére vonatkozó javaslata előterjesztése óta több mint négy hónap telt el, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai még mindig nem adtak választ az ezen értekezlet előkészítésére vonatkozó kérdésekre, mégpedig az értekezlet megrendezésének idejét, helyét és a részt vevők összeállítását illetőleg. A helyzet semmivel sem jobb az azon kérdésekre vonatkozó megállapodás elérésének tekintetében, amelyeknek az értekezlet napirendjén kell szerepelniök. Az eddigi eszmecsere a nyugati hatalmakkal, a többi között a Szovjetunió külügyminiszterének az USA, NagyBritannia.és Franciaország nagyköveteivel április 17-én és 18-án folytatott megbeszélései nem teszik lehetővé annak megállapítását,., hogy nézetük szerint mely kérdéseket kellene megtárgyalni, hogy pozitív eredményeket érhessenek el. A szovjet kormány, amint ismeretes, nemcsak hogy konkrét javaslatokat terjesztett elő a csúcsértekezlet napirendjét illetőleg, hanem az értekezlet összehívására vonatkozó kérdésekre is, s egyúttal engedékenységet mutatott a nyugati hatalmak kívánságaival szemben és hozzájárult ahhoz, hogy az értekezlet előkészítése diplomáciai úton és a külügyminiszterek összejövetelén valósuljon meg. A fő feladat most a csúcsértekezlet előkészítő munkálatainak gyors befejezése, amely értekezletnek döntő határkövet kell képeznie a nemzetközi helyzet megjavításához vezető úton. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány megerősíti a csúcsértekezlet előkészületeiről szóló április 14-i emlékiratban foglalt nézeteit. Ami pedig a miniszterelnökök összejöveteleinek előkészítéséről szóló diplomáciai véleménycserét illeti, úgy véli, hogy ezt a véleménycserét az összejövetel szervezését érintő kérdésekre, mégpedig a külügyminiszterek összejövetele helyének, idejének és résztvevői összetételének kérdésére kell összpontosítani. Nincs kizárva, hogy a nagykövetek értekezletén, valamint a külügyminiszterek konferenciája folyamán, ha ez szükséges lesz, közös egyetértéssel eszmecserére kerül sor olyan kérdésekről, amelyeket a tárgyaló felek a csúcsértekezlet napirendjére kívánnak tűzni, hogy világosság derüljön bizonyos kérdés programra tűzésének célszerűségét és azon lehetőséget illetőleg, hogy e kérdésekre nézve kölcsönösen elfogadható határozatokat lehessen elérni. Ami a szovjet küldöttnek a három nagyhatalommal való közös tanácskozása kérdését illeti, amelyről az USA, Nagy-Britannia és Franciaország április 24-i nyilatkozata tesz említést, ezen három nagyhatalom kormányai, amint a nyilatkozatból kitűnik, javasolják a három nagykövet együttes ülését a Szovjetunió külügyminiszterével, amelyen megtennék a külügyminiszterek összejövetelének múlhatatlanul szükséges előkészületeit. Ezt a javaslatot, amelyet a nyugati hatalmak eddig egyetlen okmányban sem terjesztettek elő, nem lehet elfogadhatónak minősíteni, mert ez a tanácskozás alapjában véve négy A Mongol Békevédök Bizottságának felhívása Ulan Bátor (ČTK) — A Moncame hírügynökség jelentése szerint a Mongol Békevédők Bizottsága felhívást intézett a világ valamennyi országának közvéleményéhez. A felhívás a harc fokozására buzdít a béke megszilárdításáért, valamint a nemzetközi együttműködés kibővítéséért az általános leszerelés érdekében. A mongol nép teljes szívéből egyetért a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az atom- és hidrogénfegyverkísérletek egyoldalú beszüntetésének határozatával és azt készségesen támogatja. A mongol nép a haladó emberiséggel együtt követeli, hogy az Nehru a csúcsértekezlet összehívása mellett Delhi (ČTK) - Nehru indiai miniszterelnök Alleppi keralai városban egy nagygyűlésen ismét szót emelt a csúcsértekezlet összehívásáért. — Nem kételkedem abban, hogy ez az értekezlet pozitív eredményeket hoz, ha meglesz a kölcsönös bizalom és becsületesen fognak hozzá a nemzetközi problémák megoldásához — mondotta Nehru. Az angolok barbár módon bombáztak egy ománi falut Kairó (ČTK) — Az ománi imamátus kairói diplomáciai képviseleti hivatala jelentette hogy az angol repülőgépek barbár módon bombatámadást intéztek Imti ománi falu ellen. A támadás előtt a repülőgépek röplapokat dobtak le, amelyek követelték, hogy a falu lakossága adja ki azon angol tiszt haláláért felelős személyeket, akit a falu közelében meggyilkolva találtak. Amikor az angolok nem kaptak választ, a falut teljesen elpusztították. USA és Nagy-Britannia kormányai kövessék a Szovjetunió példáját és azonnal vessenek véget az atom- és hidrogénfepvverkísérleteknek. A mongol békevédők kiáltványa felszólít a csúcsértekezlet mielőbbi összehívására, az ázsiai és európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére és az általános leszerelésre. hatalom értekezletét jelentené, amelyen az egyik részről az Északatlanti Szövetség három állama, a másik részről a Varsói Szerződés csupán egyetlen tagállama venne részt. Erre a körülményre a külügyminiszter már felhívta a három hatalom nagyköveteinek figyelmét és hangsúlyozta, hogy ezzel a tárgyalásokat csupán bonyolulttá lehetne tenni, amit kerülni kell. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy továbbra is a legcélszerűbbnek minősíti, hogy az előzetes eszmecsere diplomáciai úton történjen a Szovjetunió külügyminiszterének minden egyes nagykövettel folytatott megbeszéléseiben, ami — hasonló esetekbei) — megfelelne az eszmecsere általánosan elismert gyakorlatának. Amennyiben azonban a három nagyhatalom kormányai előnyben részesítik azt, hogy a diplomáciai úton történő eszmecsere más formát öltsön, mégpedig a moszkvai nagyköveteknek a Szovjetunió külügyminiszterével való tanácskozása formáját, úgy ebben az esetben szükséges betartani a paritás elvét, amelyet fő elvként tűztek ki a csúcsértekezlet résztvevőinek megállapításánál. Ez az elv kizárna minden megkülönDöztetést, biztosítaná az értekezlet résztvevőinek egyenjogúságát. Ez annyit jelent, hogy a csúcsértekezleten, vagy pedig előkészítésénél semmiféle kérdést sem lehet mégoldani, a formális szótöbbséggel történő szavazás és határozatok elfogadása által. Azokon a tárgyalásokon, amelyeken eszmecserére kerül sor, és amelyek célja mindkét fél számára elfogadható megoldás keresése, természetesen mindkét félnek egyenlő képviseletet kell kapnia. Csakis ez az elképzelés tárgyilagos és indokolt. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy a nagyköveteknek a Szovjetunió képviselőivel folytatott tárgyalásán az USA, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetein kívül vegyenek részt Lengyelország és Csehszlovákia nagykövetei is, ahogyan ezt a Szovjetunió külügyminisztere kijelentette Nagy-Britannia és Franciaország nagyköveteivel április 18-án folytatott beszélgetéseiben. A tanácskozás ilyen összetételénél kellőképpen tekintettel lennének a paritás elvére és biztosíthatnák a tárgyaló feleknek a csúcsértekezlet eredményes előkészítéséhez szükséges egyenjogúságát. Emellett teljes mértékben meg kellene őrizni a tárgyaló felek tekintélyét. A szovjet kormány úgy véli, hogy a Szovjetunió javaslata szerint való előkészítés -megkönnyíti a csúcsértekezlet összehívását már a legközelebbi időben, amennyiben őszinte törekvés áll fenn ezen értekezlet megtartására. A szovjet kormány szeretné remélni, hogy a diplomáciai úton folytatott eszmecsere hozzájárul ezen feladat haladéktalan megoldásához. Az elmondottakkal kapcsolatban a Szovjetunió külügyminisztere hajlandó találkozni a nagykövetekkel, mihelyt azok ez iránt készséget mutatnak. A paraguayi diktátoron a sor Dél-Amerika a közelmúltban a diktátorok paradicsoma volt. Minden állam „dicsekedhetett" ilyen néptirannussal. Egy idő óta azonban a diktátorok csillaga letűnőben van. Venezuela, Argentína után Kuba népe is megelégelte az önkényeskedő Batistát, s most, ezekben a napokban folyik a végső harc Batista csapatai és az elszánt felkelők között. A legutolsó hírek Paraguayról számolnak be, ahol sor került az első fegyveres felkelésre, amely meg akarja szüntetni Strössner önkényuralmát. A diktátor immár 1945 óta sanyargatja az országot. Uralmának biztosítása érdekében az amerikai imperialistáknál keresett segítséget, eladván nekik az ország természeti kincseit. Az amerikai imperialistáknak kapóra jött ez a behódoiás már csak azért is, mert különös érdeklődést mutattak Paraguay gazdag kőolajlelőhelyei iránt. Az ország érctelepei is izgatták az amerikai nagytőkéseket, sőt a gabonaneműek termelésének korlátlan lehetősége sem hagyta hidegen Strössner pártfogóit. Paraguayban a belföldi tőkének nincsen szava, minden ipari vagy mezőgazdasági üzem -az amerikai vagy az USA nagytőkései által ellenőrzött vállalatok kezében van. Paraguay elnyomott népe semmi szín alatt nem számíthatott felszabadulására. Strössner diktátor vas terorral tartotta kezében az uralmat. A koncentrációs táborok egész sorát állíttatta fel, amelyekben azok a hazafiak szenvedtek, akik nem hagyták szó nélkül a kormány erőszakos, embertelen cselekedeteit. A politikai pártokat mind betiltották. Csupán egy politikai párt működhetik hivatalosan, a Colorado nevű párt, minden más pártot törvényen kívül helyeztek. A kommunista párt illegálisan dolgozik, s munkájának eredménye az a fegyveres felkelés, amely a napokban kirobbant, kifejezésre juttatva a dolgozók szabadságtörekvését és demokratikus jogainak biztosítását. Pablo Veron, a Paraguay Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja pár nappal a fegyveres felkelés előtt kijelentette, a nép már nem bírja szó nélkü^ tűrni mindazt, amit Strössner és kormánya tesz! Kénytelen volt a maga erejéből megtenni mindent eme diktatórikus uralom megszüntetésére. Azonban Paraguay dolgozó népe azt is tudja, hogy csakis egységbe tömörülve tudja meggátolni a diktátor törekvéseit. Strössner-ellenes nemzeti arcvonalat akarnak létrehozni. Paraguay népe semmiképpen sem egyezik bele abba, hogy a diktátor az Atlanti szövetség, vagy pedig a nemrég kiagyalt dél-amerikai államok támadó szövetségének jármába hajtsa az országot. Paraguay békét óhajt. Az ország felszabadításáért folyó fegyveres felkelés csak kezdet, H. T. ÜJ SZÖ 181 * 1958. április 32. /