Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-25 / 114. szám, péntek

Az emberiség követeli az alomíegyverkíséríetek beszüntetését Az atomfegyverkísérletek beszüntetése fordulat kezdetét jelentené a nemzetközi kapcsolatokban (Folytatás az 1. oldalról) Arról, hogy a leszerelés kívánatos, már untig elég nyilatkozat hangzott el. Most konkrét tettekre van szük­ség. Éppen ilyen konkrét tett volna az atom- és hidrogénfegyverkísérle­tek beszüntetése mindazon államok­ban, amelyek e fegyverrel rendelkez­nek. Mélységes meggyőződésünk szerint ez a lépés igazi fordulat kezdetét je­lentené a nemzetközi kapcsolatokban, határkövet az államok közötti bizalom megteremtéséhez vezetó úton, amely oly szükséges más nemzetközi kérdé­sek megoldásához, a béke megszilár­dításához. Az ön tagadó válasza üzenetemre mélységes csalódással töltött el en­gem, nem is beszélve az üzenet hang­járól és a benne tartalmazott olyan állítások soráról, amelyek szándéko­san kiforgatják a Szovjetuniónak a leszerelés problémájához elfoglalt ál­láspontját. A legsúlyosabb tény az, hogy az ön válaszában nem találtunk kije­lentést arról, hogy az USA kormánya hajlandó követni a Szovjetunió pél­dáját és ugyancsak beszüntetni az atom- és hidr'ógénfegyverklsérlete­ket. De nemcsak erről van szó. ön üze­netében megkísérli, hogy kétségbe vonja a szovjet lépés őszinteségét. Nyíltan megmondom, hinni sem akar­tam, amikor megtudtam, hogy ön április 2-i sajtóértekezletén a szovjet állam legfelsőbb szervének határoza­tát „propaganda gesztusnak minősí­tette". Hogyan lehet propagandának nevezni olyan tettet, amelynek célja, hogy megtegye az első lépést a lázas atomfegyverkezés megszüntetésére és megmentse az emberek életét és egészségét az atomsugárzás veszélyé­től. ön üzenetében szükségesnek tar­totta kijelenteni, hogy a Szovjetunió ezt a határozatát akkor hozta, meg, amikor már elvégezte atom- és hid­rogénfegyverkísérleteit. De vajon nem igaz-e, hogy az Amerikai Egye­sült Államok sokkal több atomfegy­verkísérletet végzett, mint a Szov­jetunió? Vajon az USA-nak nem nyílt-e lehetősége a kísérletek bár­melyike után kezdeményezést tenni a további kísérletek beszüntetésére? Biztosíthatom önt, Elnök úr, ha az USA elsőnek tette volna meg ezt a lépést, mi őszintén üdvözöltük vol­na. Bármilyen atomfegyverrobbantás feljegyezhető ön válaszában arról beszél, hogy egyes robbantási kísérleteket titok­ban lehet végezni, ezzel értésemre adja, hogy a kísérletek beszünteté­sét nem lehet majd ellenőrizni és hogy ezzel csalni lehet. Ezzel a né­zettel nem érthetünk egyet, mert a valóságban egészen más a helyzet. Ismeretes, hogy jelenleg vannak olyan műszerek és olyan módszerek, ame­lyek lehetővé teszik bármilyen atom és hidrogénfegyverrobbantás feljegy­zését, végezzék e kísérleteket bár­hol. Hisz erről ön maga beszélt. Te­hát egy állam sem szegheti meg kötelezettségét, az atom- és hidro­génfegyverkísérletek beszüntetéséről, anélkül, hogy erről más államok ne szereznének tudomást. Ahhoz, amit mondottunk hozzá kell tenni, hogy a szovjet kormánynak nemcsak nincs kifogása az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszünte­tése s az ellenőrző rendszer létesítése ellen, hanem ebben a kérdésben már maga is konkrét javaslatokat tett. A nyugati hatalmak sajnos nem fo­gadták el a Szovjetunió javaslatait és az atom- és hidrogénfegyverkísér­letek beszüntetése feletti ellenőrzés kérdésében mindeddig nem sikerült megyezést elérni. ön továbbá azt mondja, hogy az atomfegyverkísérletek beszüntetése kell, hogy részét képezze a leszere­lésről szóló széleskörű megegyezés­nek. Tekintettel a leszerelés kérdé­sében folytatott sokéves, lényegében meddő tárgyalások tapasztalataira, ezzel semmiképpen sem érthetünk egyet. Hírneves tudósok már ma óva intenek a rádioaktív hulladék veszé­lyes következményeitől világszerte. Mi vár ránk a jövőben, Elnök úr, ha a leszerelésről szóló beszédekkel egy­idejűleg tovább folynak az egyre pusztítóbb eszközökkel folytatott kí­sérletek? És vajon nem világos-e, hogy a rádioaktív részecskék ártal­massága, amelyek az atomfegyverkí­sérleteknél felszabadulnak, egyáltalán nem csökken azzal, hogy egyik vagy másik kísérletet előre bejelentenek és maguknál a kísérleteknél jelen lesznek különböző országok képvi­selői? Az emberek egészségét fenyegető növekvő veszélynek csak egy dolog vethet véget, mégpedig az összes atom- és hidrogénfegyverfajták kí­sérleteinek beszüntetése. Az e fegy­verekkel rendelkező három hatalom­nak ilyen elhatározása egyúttal gya­korlati hozzájárulás volna a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez és az államok közötti bizalom megszilárdí­tásához. A Szovjetunió álláspontja a kozmikus tér katonai cé­lokra való felhasználásának eltiltására tett amerikai javaslathoz A csúcsértekezlet összehívásának előkészítésével kapcsolatban a véle­ménycsere során ön azt javasolta, hogy ezen az értekezleten tárgyaljuk meg a kozmikus tér katonai célokra való felhasználásának eltiltását. Fi­gyelmesen áttanulmányoztuk ezt a javaslatát és kijelentettük, hogy ké­szek vagyunk megtárgyalni a kozmi­kus tér katonai célokra való felhasz­nálásának eltiltását és a külföldi tá­maszpontok felszámolását a csúcsér­tekezleten. Emellett abból indulunk ki, hogy e kérdés megoldásánál tekintetbe kell venni a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok, valamint a többi országok biztonságának érdekeit. En­nek megfelel a kozmikus tér katonai célokra való felhasználásának eltiltá­sára, az idegen területen levő kül­földi katonai támaszpontok megszün­tetésére és a kozmikus tér tanulmá­nyozásában való nemzetközi együtt­működésre tett szovjet javaslat. Hajlandók vagyunk olyan megegyezést kötni, amely megtiltaná a kozmikus tér katonai célokra való felhasználá­sát és a rakétáknak a világűrbe való felbocsátását csupán a tudományos kutatások megegyezéses nemzetközi programjával összhangban engedélyez­né. Nem hagyhatjuk azonban figyel­men kívül azt a tényt, hogy az atom­és hidrogénfegyvereket nemcsak in­terkontinentális rakétával, hanem kö­zepes és közeli hatósugarú rakétákkal, valamint a szokásos bombázó repülő­gépekkel is célhoz lehet juttatni, amelyek számtalan amerikai hadi­támaszponton vannak elhelyezve a Szovjetunióval szomszédos területe­ken. A kozmikus tér békés célokra való felhasználására tett javaslata tényle­gesen csupán az interkontinentális ballisztikus lövedékek eltiltását téte­lezi fel és mellőzi e probléma más fontos oldalait. Nem nehéz látni, hogy a kérdés olyan megoldását javasolja ön, amely csupán az USA biztonsága érdekeinek felel meg, de nem határoz meg semmilyen intézkedést, amely kiküszöbölné a Szovjetunió és számos más állam veszélyének a külföldi területeken levő számos amerikai hadi­támaszpont felől fenyegető veszélyez­tetését. Az ön javaslata arra szorít­kozik, hogy az interkontinentális bal­lisztikus lövedékek eltiltásával elhá­rítsák országuk felől a kozmikus téren át tett visszavágó atomcsapást. Természetes, hogy nem érthetünk egyet az ilyen igazságtalan elhatáro­lással, amely előnyben részesítené az egyik felet a másikkal szemben. Ezért kijelentettük, hogy a kozmikus tér katonai célokra való felhasználásának eltiltásáról szóló egyezménynek ugyancsak tartalmaznia kell a külföldi területeken, elsősorban Európában, a Közel- és Közép-Keleten s Észak­Afrikában levő haditámaszpontok meg­szüntetését is. Elnök úr, ön üzenetében hallgat a mi javaslatunkról és kijelenti, nem várja a Szovjet kormánytól, hogy el­fogadja az Ön javaslatát. Az a be­nyomás keletkezik, hogy a kozmikus tér felhasználásának olyan megoldását akarja rank kényszeríteni, amely csu­pán az Egyesült Államok érdekeinek felelne meg és amely teljesen fiayel­men kívül hagyná a Szovjetunió ér­dekeit. A dolgok ilyen egyoldalú megközelítése teljesen megengedhe­tetlen a független államok közötti tárgyalásokban és nem vezethet meg­egyezés elérésére. ,nyílt ég" semmivel sem járul hozzá a leszerelési probléma megoldásához Elnök úr, ön üzenetében — talán a Szovjetuniónak az atom- és hidro­génfegyverkísérletek beszüntetésére tett javaslata ellensúlyozásaként ­emlékeztet a „nyílt ég"-re tett előző javaslataira, a kozmikus tér békés célokra való felhasználására és a hasadó anyagok katonai célokra való gyártásának beszüntetésére tett javaslatára. Ehhez hozzá szeretném fűzni, hogy a Szovjetunió álláspontja mindezen kérdésekben jól ismert. Már nem egyszer kijelentettük és ma is kijelentjük, hogy egyes orszá­gok repülőgépeinek más ország feletti repülései, amint azt a „nyílt ég" ter­ve feltételezi, semmivel sem járul hozzá a leszerelési probléma megol­dásához. Azzal, hogy országunk felett ame­rikai repülőgépek repülnek át és hogy szovjet repülőgépek fogják szántani Amerika egét olyan körülmények kö­zött, amikor közöttünk teljesen fe­szült és bizalmatlan kapcsolatok áll­nak fenn, országunk népei aligha fogják biztonságosabban érezni ma­gukat s aligha nyernek békét és nyugalmat. Nem volna helyesebb en­nek epp az ellenkezőjét feltételezni? Olvan körülmények között, amikor kategftf'kusan elutasítják összes ja­vaslatainkat arra, hogy tiltsák be az atom- és hidrogénfegyvereket vagy a hatalmak legalább is mondjanak le a fegyverek alkalmazásáról, amikor az atomháború előkészületei folynak, amikor újabb és újabb háborús tá­maszpontokat építenek, amelyek az USA egyes államférfiai és katonai tényezői nyílt beismerése szerint arra szolgálnak, hogy „atomcsapást" mér­jenek a Szovjetunióra, ilyen feltéte­lek között a repülőgépről készített fényképfelvételek kiélezhetnék a nemzetközi feszültséget és növelhet­nék a nemzetek közötti gyanakvást. Ezzel kapcsolatban szeretnék rá­mutatni, hogy a Szovjetunióban szükségszerűen figyelmet keltettek azok a hírek, hogy az USA katonai parancsnoksága már nem egyszer hidrogénbombát szállító stratégiai re­pülőgépeket küldött a Szovjetunió irányában. Képzelje el. Elnök úr, csak egy pillanatra is, mi történhetne, ha a szovjet parancsnokság hasonlóképpen járna el és az USA irányában atom- és hidrogénbombát szállító repülőgépeket küldene, arra hivatkoz­va, hogy a radarállomások azt jel­zik, hogy amerikai katonai repülőgépek közelednek, vagy ha a szovjet katonai parancsnokság az amerikai légierő provokációs repüléseire válaszul el­határozná hidrogénbombát szállító szovjet katonai repülőgépek küldését az USA irányában. És a szovjet repü­lőgépek ezen útjai ilyen körülmények között teljesen indokoltak volnának. Elegendő így feltenni a kérdést, hogy világos legyen, mily veszélyesek az amerikai parancsnokság ezen ak­ciói. ön azt mondhatja, hogy túlsá­gosan éles kifejezéseket ha ?nálok, amikor az amerikai katonai parancs­nokság e felelőtlen és provokációs akcióiról beszélek. De csak azért beszélek Így erről, mert erre az ag­godalom vezet, ha elképzelem, hogy az Önök országának bizonyos köreit jellemző háborús légkörben mindnyá­junk számára váratlanul millió és millió emberáldozatot megkövetelő világtragédia törhet ki. Elvárjuk, hogy az USA kormánya haladéktalanul véget vet e tűzzel való veszélyes játéknak. A Szovjetunió az atomenergia békés felhasználásának következetes híve Levelében, Elnök úr, amikor az atomenergia békés felhasználásáról beszél, megkísérli a dolgot úgy ecse­telni, mintha az Amerikai Egyesült Államok az atomenergia békés fel­használásának híve volna. A reális valóság azonban nem felel meg en­nek. Hisz ha ragaszkodni akarunk a tényekhez, el kell ismerni, hogy a Szovjetunió következetes híve annak, hogy az atomenergia ne az emberek pusztítására szolgáljon, hanem telje­sen az emberiség békés szükségletei­re legyen fordítva. E probléma kelet­kezésének első napjaitól fogva a szovjet kormány az ENSZ-ben követke­zetesen valamennyi atom- és hidro­génfegyverfajta alkalmazásának eltil­tására, az államok fegyverzetéből való kivonására, e fegyverkészletek meg­semmisítésére, e fegyverek gyártásá­nak beszüntetésére az említett intéz­kedések betartása feletti nemzetközi ellenőrzés létesítésére törekszik. Mi akadályozta e javaslatok elfoga­dását, amelyeknek célja az volt, hogy megteremtsék az atomenergia kizáró­lag békés célokra való felhasználá­sának alapjait? Mint ismeretes, az Egyesült Államok nyugati szövetsé­geseivel együtt ugyancsak e problé­ma keletkezésének első napjától kezdve szembehelyezkedett e javas­latokkal és nem engedte meg elfo­gadásukat, külpolitikáját továbbra is az atomfegyverek alkalmazására épí­ti. Az Egyesült Államoknak az atom­energia békés felhasználásáról szóló szavai és tettei között tehát mély szakadék keletkezett. Sajnos az Ön április 8-1 üzenete sem tartalmaz olyan javaslatokat, amelyek a leszerelés problémájának megoldását és az atomháború veszélyének elhárítását céloz­nák. Ehelyett Ön azt javasolja, hogy vizs­gáljuk meg a szükséges ellenőrző intézke­dések kérdését és e célbői szakértőket ha­tározzunk meg. Mit tehetnek azonban mű­szaki szakértők a leszerelés megoldására, ha a kormányok között e kérdésben nem jött létre megegyezés? A leszerelésről folytatott tárgyalások 13 éve alatt száz­számra hangzottak el beszédek, paplrhe­gyeket írtak tele, de mindez a leszerelés problémájának megoldásához egy lépéssel sem hozott közelebb bennünket. Nem en­gedhető meg, hogy az ellenőrzés kérdései vizsgálatának ürügye alatt a végtelenségig elhúzzák magának a leszerelésnek a meg­oldását. A jelenlegi nemzetközi helyzet valamennyi államtól, de elsősorban a nagyhatalmaktól megköveteli, hogy ne általános szavakat hangoztassanak arról, hogy a leszerelés kí­vánatos, hanem konkrét cselekedeteket te­gyenek e kérdésben. A Szovjetunió a maga részéről hozzájá­rul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a békéhez. Mostantól kezdve egyetlen atombomba, egyetlen hidrogénbomba sem robban a Szovjetunióban, ha az USA és Nagy-Britannia nem kényszerít bennün­ket erre. Felhívjuk az USÁ-t és Nagy­Britannia kormányát: Ne kezdjék el az atom- és hidrogénbomba kísérleteik lánc­reakcióját! Elnök úr, talán nem osztja mindazokat a nézeteket, amelyeket itt felsoroltam, de mégis szeretném kifejezni azt az óhajt: Nem volna- lehetséges e kérdésről foly­tatott vitát befejezni, vonalat húzni az alá, ami volt és megegyezni abban, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia épp­úgy. mtnt a Szovjetunió, beszüntetik atom- és hidrogénfegyverkísérleteiket? Biztosítom Önt, hogy az emberiség nagyot lélegezne, h» az atom- és hidrogénfegyvert gyártó három nagyhatalom beszüntetné e fegyverkísérleteket? Szilárdan hisszük. Elnök úr, hogy min­den tekintélyét és befolyását felhasználja e nemes célok érdekében. D. Eisenhowernek, az USA elnökének üzenete Az üzenet bevezető részében a valóság­tól eltérően kijelenti, hogy az USA évek sarán át arra törekedett, hogy ne halmoz­zanak fel többé atomfegyvereket és hogy megkezdjék a jelenlegi fegyverkészletek szüntelen, megbízható csökkentését. Ezt a célt volt hivatva szolgálni az „Atomot a béke szolgálatiba" javaslat, amelyet 1953­ban terjesztettek az ENSZ elé. A Szov­jetunió azonban továbbra ls elutasítja an­nak a programnak koncepcióját, amely nemzetközi ellenőrzés alatt a fegyvergyár­tás beszüntetésére és a fegyverkészletek csökkentésére törekedett. Olvan feltételek között, amelyeket a Szovjetunió alakít ki, az Egyesü't Államok az atomfegyvereknek inkább védelmi, mintsem támadó lehető­ségeit Igvekszlk fejleszteni és a rádio­aktív hulladék maximális csökkentésének módszereit igyekszik megtalálni. Magától értetődő, hogy ezeket a kí­sérleteket — ami az Egyesült Államokat illeti — úgy végzik, hogy határozottan nem gyakorolhatnak lényegesen negatív befo­lyást az emberek egészségére. Talán emlékszik Elnök úr, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormá­nyainak 1957. március 24-én a Bermudá­kon közzétett közös nyilatkozatára. Akkor kijelentettük, hogy az atomfegyverkísérle­teket csak úgy fogjuk végezni, hogy e sugárzás foka a földön ne emelkedjék » veszélyes szint csekély hányada fölé. Kije­lentettük továbbá, hogy továbbra is Idejé­ben nyilvánosan bejelentjük kísérleti rob­bantásaink sorozatát végrehajtásuk helyé­nek és megközelítő Idejének feltüntetésé­vel. Kijelentettük továbbá, hogy készek vagyunk hivatalosan előre tájékoztatni az ENSZ­1 szándékunkról és hajlandók va­gyunk bele°gyezni az ilven kísérletek kor­látozott nemzetközi ellenőrzésébe, amennyi­ben a Szovjetunió ugyanezt megteszi. A Szovjetunió azonban nemcsak figyelmen kivül hagvta bermudai javaslatunkat, ha­nem csökönyösen elutasítja az ..Atom a bé­ke szolgálatába" javaslatom fő gondolatát. Ha a Szovjetunió nem hajlandó elfogadni az „Atomot a béke szolgálatába" javas­latot, akkor vannak más javaslatok, ame­lyeknek elfogadáséval a Szovjetunió hozzá­járulhat a békéhez. Emlékezzék vissza El­nök úr, a „nyílt ég"-re tett javaslatomra, amelyet Önnek és Bulganyin elnöknek 1955-ben Genfben terjesztettem elő. Bizo­nyosan emlékezik a kozmikus tér békés célokra való nemzetközi felhasználására tett javaslataimra, amelyeket hangsúlyoz­tam Bulganyin elnökkel folytatott levél­váltásomban. Ezeket a javaslatokat a szovjet fél még mindig nem fogadta el. Az Egyesült Államok ugyancsak hajlan­dó — még mielőtt megegyezés jönne létre akármelyik leszerelési javaslatról vagy több ilyen javaslatról — a célszerűség alapján együtt dolgozni a Szovjetunióval és más államokkal a nemzetközi ellenőrzéssel kap­csolatos műszaki problémákon. Mindketten elismerjük, hogy a nemzetközi ellenőrzés szükséges volna, és valóban Ön levelében „a kísérletek beszüntetésének szükséges nemzetközi ellenőrzése létesítéséről" Ir. Mit jelent az, hogy „szükséges"? Ez a kérdés nagyon bonyolult problémára vonat­kozik tekintettel a mostani lehetőségekre, amelyek alapján egyes fajta kísérleteket titokban lehet végezni. Ha sor kerül vala­mikor megegyezésre, a kísérletek korláto­zására vagy beszüntetésére — az Egyesült Államok reméli, és hiszi, hogy erre vala­mikor sor kerül a széleskörű leszerelési egyezmény részeként — akkor a nemzet­közi ellenőrzés terveinek készen kell álla­mok. Közlemény Dávid külügyminiszternek a Szovjetunióban tett látogatásáról (Folytatás az L oldalról) nak a reális előfeltételek. A két mi­niszter határozottan visszautasítja a nyugati hatalmak bármilyen az irányú kísérleteit, hogy ezen értekezlej napi­rendjére az úgynevezett közép-európai kérdést tűzzék. Már az a tény, hogy a nyugati hatalmak ezt a kérdést felve­tik, nem jelent más egyebet, mint egyenes és durva beavatkozást a szu­verén és önálló államok belügyeibe. A megbeszélések során a két mi­niszter hangsúlyozta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az atomfegyver­kísérletek egyoldalú beszüntetéséről szóló határozata hatalmas jelentőségét és megállapította, hogy ez a határo­zat megmutatja az arra vezető reális utat, hogyan oldják meg a ma leg­égetőbb kérdését — az atom- és hid­rogénfegyverkísérletek azonnali és általános beszüntetését. Az európai béke és biztonság megerősítésére és az államok közötti bizalom megszi­lárdítására a miniszterek véleménye szerint nagy jelentőségű lenne a kö­zép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtése. A miniszterek kifejezték azt a meg­győződésüket, hogy ezekben és egyéb kér­désekben is előre lehetne jutni, ha a nyugati hatalmak hasonló készséget és jó­akaratot tanúsítanának e kérdések haté­kony megoldásában. A Szovjetunió és a Csehszlovák Köztár­saság külügyminiszterei azonban sajnálat­tal állapították meg, hogy a nyugati ha­talmak nem hajlandók a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és az új háború ve­szélyének elhárításéra irányuló intézkedé­seket foganatosítani. Ellenkezőleg azon lé­pések és intézkedések egész sora, ame­lyeket az utóbbi Időben a nyugati hatal­mak és elsősorban az USA kormánykörei iaganatosítanak, arról tanúskodik, hogy a nemzetek akarata ellenére tovább folyik az atomháború szorgalmas előkészítése. Ezt bizonyltja Nyugat-Németország szövet­ségi parlamentjének a közelmúltban ho­zott határozata, amely a szövetségi kor­mányt felhatalmazza arra, hogy a nyugat­német hadsereget atom- és rakétafegyve­rekkel szerelje fel, amely fegyvereknek a német imperializmus és militarizmus agresszív céljait kell szolgálnlok. Ugyan­csak erről tanúskodik a NATO tagállamai hadügyminisztereinek legutóbbi értekezlete, amelyen megtárgyalták az Északatlanti Tömb katonai előkészítései további kibő­vítésének kérdéseit, főképp az európai or­szágoknak atom- és rakétafegyverekkel va­ló felszerelésének kérdését. A békét és biztonságot komolyan ve­szélyeztetik az Amerikai Egyesült Államok hidrogénbombákat hordozó bombavető re­pülőgépeinek a Szovjetunió határai Irányá­ban végzett légiútjai. Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzetei ugyanúgy, mint az egész világ békeszerető népei, elítélik a nemzetközi béke megőrzé­sét veszélyeztető ezen lépéseket. A két miniszternek a rendkívül szívélyes és baráti légkörben folyt megbeszélései Ismét megerősítették a Csehszlovák Köz­társaság és a Szovjetunió közötti meg­bonthatatlan barátságot, valamint a két ország ama szilárd elhatározását, hogy to­vábbra is törekedni fognak a szocialista tábor egységének megerősítésére, és min­den tőlük telhetőt megtesznek a nemzet­közi feszültség enyhítésére, valamint a tartós világbéke megszilárdítására és biz­tosítására. V. Dávid, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere és kísérete áprilte 23-án Moszkvából a TU-104 repülőgépen Prágába érkezett. A ruzynl repülőtéren fogadá­sukra megjelentek F. Krajčír, J. Tesla mi­niszterek, dr. A. Gregor és dr. J. Hajek miniszterhelyettesek, valamint I. T. Grisin a Szovjetunió prágai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. ÜJ SZÖ 3 *i05s. «*»

Next

/
Oldalképek
Tartalom