Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-24 / 113. szám, csütörtök

Ünnepi ülés Moszkvában V L Lenin születésének 88. évfordulója alkalmából m j^a A.JS a. » M m m M • a a.* • _<••- • - 4- t a .r* ? 3 . "*» »> ä. > a a. • « m * - c — - ^ • ^ • ^ • • - > • ^m* .ma j^-m Jm-J* A leninizmus - a kommunizmusért vívott harc győzelmes zászlaja Moszkva (ČTK) — Kedden. V. I. Lenin születése SS. évfordulójának napján a moszkvai Nagyszínházban ha­gyományos ülést tartottak a világ első szocialista állama alapítója emlékének tiszteletére és megünneplésére. Az ünnepélyen ríszi vettek a szovjet főváros, a párt-, a szcviet- e.; a társadalmi szervezetek képviselői, régi bolsevikok, miniszterek, a tábornoki kar, tudományos és kulturális dolgozók. * A Nagyszínházban tartott ünnepi gyűlést N. Sz. Hrus­csov, az SZKP KB első titkára nyitotta meg. Rámutatott, hogy április 22-én az egész szovjet nép és az egész haladó emberiség V. I. Lenin, a nagy ember, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak alapítója s a rnunkcsoszlály halhatatlan tanítója születésének év­fordulóját ünnepli. Hruscsov elvtárs rámutatott Lenin óriáú erdemére a szocialista forradalom győzelmében és hangsúlyozta, hogy a Lenin tanai szerint igazodó szovjet nép felépítette a szocializmust és biztos léptekkel halad a l ommunizmus felé. A fő beszámolót ezután P. N. Poszpjelov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára tar­totta. Az ünnepi est az Inernacionáléval ert véget. P. N. POSZPJELO V BESZÉDE A szovjet nép és az egész világ dolgozói ma ünneplik Vlagyimir Iljics Lenin, a forradalom lángelméje, a dolgozó emberiség nagy tanítója és barátja születésének 88. évfordulóját — mondotta beszéde elején P. Posz­pjelov. Lenin alapította, nevelte és acélozta meg a kommunista pártot, hazánk munkásosztályának élcsapatát. Lenin előre látta a forradalom Út­ját: az osztályerők kölcsönös viszo­nyának és minden történelmi pilla­nat sajátosságának tudományos marxista elemzése alapján határozta meg a párt Stratégiáját és taktiká­ját. Lenin azt mondotta, elkövetkezik á>: idő, amikor az imperializmus elle­t i mozgalomba bekapcsolódik a világ lakosságának többsége és hogy ebben az értelemben a szocializmus végső győzelme teljesen és feltétlenül biz­tosítva van. Lenin könyörtelen volt az oppor­tunizmussal, a marxizmus revizionis­táival, a marxizmus elveitől elhajló emberekkel szemben. Ezzel egyidejű­leg mérhetetlen elviességgel kapcsol­ta egybe a politika és a taktika figyelemre méltó rugalmasságát. A kommunista párt képes volt és ké­pes tekintetbe venni a történelmi helyzet változásait, az új konkrét feltételeket, amelyek sok esetben sürgetően új, merész megoldásokat követelnek főleg a történelem sors­döntő pillanataiban. A leninizmus a világ forradalmi átalakításáról szóló, örökké élő, éle­tet adó és fejlődő tanítás. A szocia­lista forradalom és a szocialista tár­sadalom építésének lenini elmélete felmérhetetlen győzelmet ünnepel. Ma a marxizmus-leninizmus eszméi már sok százmillió ember tudatába elju­tottak és gigantikus materiális erővé, a _ történelem nagy mozgató erejévé váltak. A haldokló kapitalizmus vé­delmezőinek és híveinek azon kísér­letei, hogy aláássák vagy legalább meggyöngítsék a marxizmus-leniniz­mus eszméinek növekvő befolyását, hiábavalók. A leninizmus tanítása él és dia­dalmaskodik: alkotó módon érvénye­síti és fejleszti pártunk s a kom­munista- és munkáspártok egész nagy, egységes testvéri családja. A leninizmus nagy zászlajához, a pro­letár nemzetköziség zászlajához való hűség a szocializmus erejének forrása és világtörténelmi művének, legyőz­hetetlenségének biztos záloga! A szocialista forradalom és a kommunizmus építése Lenin elméletének győzelme A marxizmus-leninizmus tanítása a munkásosztály ideológiája, amely tu­datosította azt a történelmi küldeté­sét, hogy megszüntesse az embernek ember által való kizsákmányolását, felépítse a szociális és nemzetiségi elnyomástól mentes új társadalmat, azt a társadalmat, amely nem ismer válságokat és háborúkat és amelyben az a nagy kommunista elv érvénye­sül — „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint". Lenin felfedezte a kapitalizmus egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődésének törvényét az imperia­lizmus időszakában. E törvény alapján egyes tőkés országok gyorsabban fejlődnek, mint a többiek: kiéleződik a tőkés monopóliumok különféle cso­portjai között folyó őrült vetélkedés. Létrejön az a törekvés, hogy újból felosszák a világot, az imperializmus által előidézett háborúkra kerül sor. A második világháború éppúgy, mint az első, az imperialista világ­rendszeren belüli ellentétek követ­keztében jött létre. Anglia és az Amerikai Egyesült Államok, a leg­nagyobb tőkés hatalmak annak idején tevékenyen elősegítették a fasiszta Németország felfegyverzését és cini­kusan abban bíztak, hogy a hitleri agressziót Kelet felé irányítják, a vi­lág első szocialista országa ellen, a fasizmusban mint „Európának a kom­munista veszély előli megbízható védelmezőjében" bíztak. Ez a „meg­bízható védelmező" azonban elsősor­ban azok ellen fordult, akik felfegy­verezték őt. A német fasizmus leigázta úgyszól­ván az egész európai kontinenst és az európai nemzeteknek elképzelhe­tetlen szenvedéseket és károkat oko­zott. Csupán a szocialista ország nagy ereje és nagy hősiessége, kommunista pártunk bölcs és előrelátó lenini po­litikája mentette meg az emberiséget a teljes fasiszta leigázás veszélyétől. A Szovjetunió a Hitler elleni koalí­cióban levő szövetségeseivel együtt szétzúzta a német fasizmust és a ja­pán militarizmust. A szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban súlyos ál­dozatokat hozott és nagy vesztesége­ket szenvedett. Csupán az anyagi veszteség, a katonai kiadások s az elmaradt bevételek a Honvédő Háború alatt óriási összeget, 2569 milliárd rubelt tettek ki. Ez az összeg mint­egy 485 milliárd dollárnak felel meg, míg az amerikai nemzetgazdászok számításai szerint az Amerikai Egye­sült Államok nemzeti gazdagsága 1949-ben 898 milliárd dollár volt. Ha ezeket az óriási összegeket békés országépítésre fordítottuk volna, ha­zánk már ma elérné az Amerikai Egyesült Államokat a legfontosabb Iparágak termelési szintjében. Ma már a burzsoá országokban ta­lán nem is akad olyan nemzetgaz­dász vagy politikus, aki tagadná azo­kat az óriási sikereket, amelyeket a világ első szocialista országa negy­ven év alatt elért. A föld két szovjet mesterséges holdja, amelyek elsőnek szállottak fel a világűrbe és új kor­szakot nyitottak a természetnek az ember által való legyőzésében, való­ban a szocialista tudomány és a szo­cialista technika diadalává váltak és szemléltetően, meggyőzően bizonyí­tották a szocialista - tudomány és technika fölényét a tőkés tudomány és technika felett. Hazánk sikeresen oldja meg a fő gazdasági feladatot — a gazdasági­lag legfejlettebb országok utolérését és túlszárnyalását az egy lakosra eső termelésben. Abban, hogy a Szovjet­unió e feladatot megoldja, ma már a tőkés világ számos jelentős té­nyezője nem kételkedik. Már csak az időpontokat találgatják. Egyesek azt mondják, hogy erre 20—25 éven belül kerülhet sor, mások., úgy vélik, hogy a Szovjetunió mára 70-es év kezdetén, vagyis 12—15 éven belül elérheti. A Szovjetuniónak a termelés terén elért sikerei, amint Hauge, az USA elnökének személyes tanácsadója kije­lentetne, a legnagyobb mértékben nyug­talanítják az Egyesült Államokat „a nemzetközi politikai helyzet" szem­pontjából. „A kommunizmusnak a ke­véssé fejlett országokra és az egyik táborhoz sem csatlakozott országokra gyakorolt vonzóerejéről van szó." A Szovjetuniónak a szocializmus és a kommunizmus építésében elért tör­ténelmi sikerei a szovjet nép giganti­kus munkájának eredményei, amelyet a nagy Lenin halhatatlan tanaitól ihle­tett és vezérelt kommunista párt veze­tésével végzett. Korszakunk fö vonása — a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet A tőkés világban szélsőséges reak- I bűnösen játszani az emberiség sorsá­ciós erők vannak, amelyek az eszelős val atom- és hidrogénbombákkal. Más­csökönyösségével ragaszkodnak az erő- részt azonban a tőkések, a burzsoá tu­politikához, készek könnyelműen és dósok közöt is vannak egészségesen gondo'kodó emberek, akik ellenzik a háborút, akik megértik, hogy sem a Szovjetuniónak, sem a többi szocialista országnak nem érdeke a háború, meg­értik, hogy a két rendszer békés egy­más mellett élésének lenini elvei, ame'yeket tovább fejlesztettek az SZKP XX. kongresszusának határozatai, a s-oci lista országok külpolitikájának rendíthetetlen alapját képezik. A békét ma hatalmas erök Védelmezik elsősorban a legyőzhetetlen szocialista tábor a Szovjetunióvá' az élén. Dicső lenini pártunk, szovjet kormányunk a szovjet nép és valamennyi békeszerető nemzet teljes támogatásával valóban gigantikus harcot folytat a béke meg­szilárdításáért, azon emberek rossz­akaratú tervei ellen, akik félnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől. E harc egyik ékesszóló megnyilvánu­lása a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak 1958. március 31.-én hozott hatá­rozata valamennyi atom- és hidrogén­fenyverkísérlat egyoldalú beszüntetésé­ről. valamint az USA és Nagy-Britan­nia kormányaihoz intézet felhívása, hogy szintén szüntessék be kí­sérleteiket. A szocialista világrendszer fennállá­sának évei alatt snár -számos tapaszta­lat gyűlt ösze a szocialista országok sokoladlú együttműködéséről. A szo­cialista országok kommunista- és munkáspártjai elméletileg általánosí­tották a szocializmusért és a békéért vívott harc óriási gyakorlati tapaszta­latait, nyilatkozatukban együttesen hozzájárultak a 'marxizmus-leninizmus alkotó módon való fejlesztéséhez, be­hatóan elemezték a nemzetközi helyze­tet. rámutattak a szocializmus és a kapitalizmus távlataira. Öriási jelentőségű a nyilatkozat ta­nulsága a szocialista forradalom és a szocialista országépítés fő törvénysze. rűségéről, amelyek a szocializmus út­jára lépő valamennyi ország számára érvényesek, valamint a kommunizmus fő elveinek helyes érvényesítéséről szóló tanulság minden egyes ország történelmi feltételei és nemzeti sajá­tosságai szerint. A nyi'atkozat a revizionizmust a je­lenlegi feltételek között fő veszélyként ítéli el, ugyancsak elítéli a doginatiz­must és a szektásságot, amelyek meg­gyengítik a párt és a tömegek kapcso­latát. A jelenlegi revizionisták eszmei nézeteik szempontjából nem külön­böznek túlságosan a Bernstein-típusú régi reformistáktól, sem pedig a má­sodik Internacionálé olyan opportunis­táitől, mint Kautsky és a hozzá ha­sonlók voltak. A proletariátus és a burzsoázia közötti osztályellentétek elnyomásának, az osztályharc elutasí­tásának, a kapitalizmus szépítésének és a kapitalista rendhez való alkalmaz­kodásának ugyanazok a gondolatai, a kapitalizmusban való szocialista „evo­lúcio" lehetőségéhek illúziói — mind­ezek csekély változással a jelenleg: revizionisták elméleti fegyverzetét is képezik. A szocialista országok kommunlsta­és munkáspártjai képviselőinek dekla­rációjában kifejtett elvek, amelyeket valamennyi testvérpárt jóváhagyott, a nemzetközi kommunista mozgalom to­vábbi konszolidálásának, valamennyi szocialista ország egysége megszilárdí­tásának alapját képezik. A kommunista pártok moszkvai ta­nácskozása megmutatta a marxizmus­leninizmushoz, a plroletár nemzetköziség elveihez való hűségüket s azt az el­szántságukat, hogy a béke és a szo­cializmus érdekében teljesen kihasz­náljanak a jelenlegi nemzetközi hely­zetből eredő minden lehetőséget. Nemrégen Beügrádban közzétették és megtárgyalták a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének programtervezetét, amelyet elküldtek a testvérpártokhoz is. Ez a tervezet az általános mar­xista-leninista tanok egész sorát tar­talmazza, vannak benne egyes helyes általánosítások. Azonban a program­tervezetben, főleg azokban a részeiben, amelyek a nemzetközi helyzettel, a kommunista- és munkásvilágmozgalom­mal és egyes ideológiai kérdésekkel foglalkoznak, van bizonyos irányzat arra. hogy különös álláspontot foglal­janak el az összes többi kommunista és munkáspártok egységes marxista­leninista nézetével szemben. Ez az egységes nézet, mint ismeretes, kife­jezésre jutott a legszélesebb képvisele­tű és legilletékesebb nemzeťkwti fórum dokumentumaiban, a Nyilatkozatban és a Békekiáltványban. Ezeket a doku­mentumokat nemcsak valamennyi mar­xista párt támogatta, hanem az egész világ dolgozóinak többsége is. A Ju­goszláv Kommunisták Szövetségének programtervezete az alapvető tanok egész sorát tűzi ki, amelyek ellentét­ben állnak a Nyilatkozattal és a Béke­kiáltvánnyal, olyan kísérleteket tartal­rraz, hogy semleges álláspontot fog­laljanak el olyan kérdésekben, ame­lyekben marxista számára semlegesség nem létezhet. A Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének programtervezete objektívan olyan dokumentumnak látszik, amely lényegében a kommunista és munkás­pártok meggyengítésére, a szocialista országok meggyengítésére irányul. Ezért nem véletlen, hoqy a burzsoá sajtó e dokumentumot dicsérni kezd­te, mihelyt közzétették. Reméljük, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének VII. kongresszusa a prog­ram szövegét megfelelően megjavítja, •még mielőtt véglegesen jóváhagyná. A szocialista országok további egy­hrtömörülésének döntő feltétele a proletár nemzetköziség, az egyenjo­gúság és a kölcsönös testvéri segít­ség elveinek következetes érvényesí­tése. Az amerikai imperializmus vezető köreinek azon dicsekvő fecsegése elle­nére, hogy állítólag sikerül előidéz­niük „a kommunizmus válságát", ma a kommunista- és munkáspártok egysé­ge szilárdabb, mint valaha. A kommu­nista- és munkáspártok fennen lo­bogtatják és fogják lobogtatni a pro­letár nemzetköziség legyőzhetetlen lenini zászlaját! A leninizmus — a kommunizmusért, az emberiség ragyogó jövőjéért vívott harc zászlája Lenin azt tanította, hogy „a szo­cializmusnak elkerülhetetlenül kommu­nizmusba kell átnövekednie. „Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy éppen a szilárd és fejlett szocialista tár­sadalomnak a kommunizmus magasabb fázisába való fokozatos átnövéséről van szó, amikor a társadalom fő elve az lesz — „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint". Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy a kommunizmus, a legmagasabb társadalmi rend a magasfokú munka­termelékenység, a haladó technika elsajátítása, az öntudatos munkafe­gyelemre való nevelés és a dolgozók­nak a termelés irányításába való bekapcsolása alapján győzedelmeske­dik. Hangsúlyozta, hogy gyakorlati tapasztalatok nélkül nem lehet fele­letet adni arra a kérdésre, milyen szakaszokon, milyen konkrét utakon fog előrehaladni az emberiség a kommunizmus felé. Rámutatott, hogy a szocializmus fejlesztése és a kom­munizmusba való sikeres előrehaladá­sa érdekében idejében támogatni kell a tömegek alkotó kezdeményezését, tanulmányozni és általánosítani kell a gyakorlati tapasztalatokat a köz­pontban és lent is, rendszeresen tö­kéletesíteni kell a gazdaság irányí­tását. Arra a kérdésre, hogyan kell meg­oldani a szovjet társadalom és gaz­daságunk fejlődésében felmerülő kér­déseket, a kommunista párt nem az egyes idézetekben, hanem a marxista­leninista elmélet sarkalatos elveiben, a kommunizmus felépítése gazdag ta­pasztalatainak elemzésében és álta­lánosításában talál választ. Az SZKP XX. kongresszusának tör­ténelmi határozatai és a Központi Bi­zottság teljes üléseinek az ipar és a mezőgazdaság kérdéseiről hozott ké­sőbbi határozatai a marxista-leninista elmélet továbbfejlesztésének ragyogó példáját adják. Ezek a határozatok kitűzik a kommunizmus felépítésének és a szocialista demokrácia továbbfej­lesztésének nagyvonalú programját, megmutatják az e program megva­lósítására vezető konkrét utakat. A párt szétzúzta és eltávolította útjából Malenkov, Kaganovics, Molotov és a hozzájuk csatlakozó Sepilov párt­ellenes frakciós csoportját, amely fellépett a XX. kongresszus irányvo­nala ellen, fékezte a mezőgazdaság és az ipar kérdéseiben hozott fontos ha­tározatok megvalósítását, elszakadt az élettől, nem látta az új folyama­tokat, ellenezte a párt legfontosabb intézkedéseit, amelyek most sikeresen megvalósulnak. A szovjet nép a párt vezetésével az utóbbi években különös energiával biztosítja a kommunizmusba való iga­zi, reális előrehaladást. Konkrétan fel­tárja a kommunizmusba való előreha­ladás meggyorsításának további és to­vábbi tartalékait. Ilyen tartalék a gabonakérdés teljes megoldása az új mezőgazdasági földek megművelése rövid időszak alatt. Ez a tény a szovjet nép, a dicső szovjet ifjúság nagy hő­siességeként íródik a történelembe. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának a szovjet állam 40. évfordulója alkal­mából tartott jubiláris ülésén N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP KB első tit­kára beszámolójában kifejtette pár­tunknak a legközelebbi 15 évre szóló nagyarányú gazdasági programját. Ez a program a döntő iparágak kétszere­sére, sőt háromszorosára való növe­lését határozza meg, emellett azok az iparágak kerülnek előtérbe, amelyek­nek elsődleges fejlesztése meggyor­sítja a kommunizmus anyagi-műszaki alapjai megteremtésének folyamatát. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió ipari termelése kétszeres, sőt három­szoros emelésének ötéves tervét si­keresen teljesítjük a jelenlegi tech­nikával is. A tudomány és a technika azonban hazánkban fejlődni fog. Gon­doljunk arra a mérhetetlenül fontos problémára, amelyen tudósaink dol­goznak nemcsak az atom, hanem az irányított termonukleáris energiának is békés célokra való felhasználására. Ez eddig soha nem látott fordulatot jelentene a technikában, óriási meny­nyiségű emberi munkát szabadítana fel és jelentősen meggyorsítaná a kommunizmusba való átmenetet. Eljön az idő — és pártunk ezt az időt előre látja - amikor a tőkés országokból az emberek százezrei lá­togatnak el hazánkba és saját sze­mükkel fogják látni, mit jelent a kommunizmusba való előrehaladás, miben nyilvánul meg ez anyagilag és szellemileg. Meglátják az új emberi társadalom erős és bátor, derűlátó embereinek magas életszínvonalát. Vendégeink azután még jobban fel­ismerik a különféle lordok és ame­rikai monopolisták úgynevezett „kommunista önkényről" és „kom­munista veszélyről" szóló fecsegései­nek egész utálatos hazugságát. És így a hazugságok és rágalmak fala, amelyet az emberiség megrögzött el­lenségei állítottak a kommunizmus­sal szemben, egyszer s mindenkorra véglegesen összeomlik! Á kommunizmus felé haladó szo­cialista országok nagy példája, nem­zeteik évről évre emelkedő életszín­vonala legyőzhetetlen vonzóerőként fog hatni a tőkés országok dolgozói­ra. Az emberi elme, az emberi géniusz a világűrbe, a csillagokhoz emelke­dett. Vajon az embernek nem lesz-e esze és akarata arra, hogy előbb­utóbb véget vessen annak a társa­dalmi rendnek, amely régen túlélte magát, - amely a válságok, {jáborúk és a munkanélküliség állandó veszé­lyét rejti magában, amely a mostani feltételek között az emberiséget bor­zalmas szenvedésekkel fenyegeti? Az emberiség, amint azt előre lát­ták nagy tanítóink, Marx és Lenin, számos szakaszon át bizonyosan el­éri ragyogó jövőjét, a kommuniz­must. Ez nem lehet kétséges! A nagy lenini tanítás pártunk és a nemzetközi kommunistamozgalom felbecsülhetetlen értékű öröke. A le­nini párt mindig Lenin tanításához igazodva, szilárdan és biztosan vezet­te és vezeti a szovjet népet a tör­ténelmi alkotó tevékenység felderí­tetlen útjain, győzelmesen utat tör az emberiségnek a kommunizmushoz. Lenin zászlaja alatt élnek, harcol­nak és győznek a szocialista orszá­goknak kommunista és munkáspárt­jai vezette nemzetei. A leninizmus szelleme, a lenini el­méleti erő ihlette a mai nagy tör­ténelmi dokumentumokat — az SZKP XX. kongresszusának határozatait, a szocialista országok kommunista- és munkáspártjai képviselőinek tanács­kozásain és a világ további országai által elfogadott Nyilatkozatot és a Békekiáltványt. E dokumentumokban visszatükröződik a marxizmus-leni­nizmushoz való hűséget megőrző kommunista- és munkáspártok kol­lektív bölcsessége és kollektív ta­pasztalata. ÚJ SZŐ 153 * f958. április 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom