Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-22 / 111. szám, kedd

A

különböző rendszerű országok békés egymás mellet élésének gondolata egyre népszerűbb a világon, s a legszélesebb tömegek egyre sürgetőbben követelik. A támadó katonai tömbök, a hidegháború, az esztelen fegyverkezés helyett a kölcsönös bizalomért, gyümölcsöző együttműködésért kiáltanak a nemzetek. A kapitalista és a szocialista államok békés egymás mellett élésének lehetőségét Lenin állapította meg. Ez az elv csupán kis része a leninizmus gazdag örökségének, azonban rendkívül fontos és időszerű. Objektív mivoltját pedig a Szovjetunió 40 éves politikai gyakorlata bizonyítja, amely során a világbéke megőrzésének hathatós fegyvere volt s az is marad. A szocialista és a tőkés rendszerű államok békés egymás mellett élése lehetőségének kiindulópontja a lenini elmélet a szocialista forradalomról a monopolkapitalizmus idején. Az imperializmus előtti korszakban a tőkés rendszer aránylag zökkenés nélkül, folyamatosan fejlődött s a fejletlen munkásosztállyal még egységes, életképes tőkés osztály állott szemben. E tényből Marx és Engels arra következtetett, hogy a szocialista forradalom a tőkés rendszer magasabb fejlődési fokán az egész világon egyszerre, legalábbis a fejlettebb tőkés áilamokban egyidejűleg valósul meg. A világforradalom feltételei azonban egésaen megv'.Itoztak az imperializmus fellépésével. Lenin zseniálisan felA BEKES EGYMÁS MELLETT ELES ismerte a tőkés államok egyenlőtlen fejlődését az imperializmus Idején s ennek aiapján módosította Marx és Engels megállapítását. „Az egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődés a tőkés államok szükségszerű törvénye. Ebből következik, hogy lehetséges a szocializmus győzelme először csak néhány, esetleg csupán egyetlen tőkés országban," — írta 1915-ben („az USA jelszaváról"). Ez annyit jelentett, hogy a földtekén egyidejűleg szocialista és tőkés államok is lesznek, tehát felmerült e két ellentétes rendszer együttélése lehetőségének kérdése is. Vajon lehetséges-e ez háború nélkül? Lenin arra a megállapításra jutott, hogy ilyen esetben sem elkerülhetetlen a háború. Ezt többek között azzal okolta meg, hogy a tőkések uralma nem lenne képes megdönteni a szocialista rendszert ott, ahol már egyszer győzött és megerősödött, másrészt ők maguk is rá vannak utalva az együttműködésre. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a tőkések engedik magukat „meggyőzni", békén hagyják fejlődni a szocialista államot. Lenin figyelmeztetett: az imperializmus veszett ellensége a szocializmusnak és kész bármely pillanatban életére tömi. Azonban rámutat, hogy vannak más, hatalmasabb társadalmi erok, mint a tőkések óhaja s ezt akarva, nem akarva, figyelembe kell vennlök. Lenin mindig hangsúlyoízta, hogy a tőkés rendszer legyőzése a munkásosztály történelmi feladatának csak egyik része. „E kettős feladat" nehezebbike: a tudomány és technika vívmányaival és az öntudatos dolgozó tömegek egységével elérni a szocialista nagytermelést. Nem elég megelőzni a tőkés államokat politikai téren. A kérdés „kegyetlenül éles: vagy elveszünk, vagy utolérjük és megelőzzük a „A szocialista országok egyetlen egy népre sem akarják ráerőszakolni társadalmi és politikai rendszerüket. Ezek az országok szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a szocializmus győzelme elkerülhetetlen, de azt is tudják, hogy szocializmust nem lehet exportálni, mert a szocializmus minden egyes országban elsősorban a munkásosztály és valamennyi haladó erő belső harcának az eredménye kell, hogy legyen. Éppen ezért a szocialista országoktól távoláll az, hogy más országok belügyeibe avatkozzanak, de nem engedik meg azt sem, hogy mások avatkozzanak be az ő belügyeikbe. Azok az érvelések tehát, hogy a szocialista országok veszélyeztetik a békét, mert állítólag rá akarják erőszakolni rendszerüket másokra — nem egyebek, mint kísérletek a békeszerető emberek félrevezetésére." (BÉKEKIÄLTVÄNY) fejlett államokat gazdaságilag is." Lenin mindig hangsúlyozta, hogy a szocializmus biztos győzelmének fontos feltétele a hatékonyabb termelés és sohasem kételkedett abban, hogy ezt el ls éri. „A proletariátus magasabbrendü társadalmat képvisel, ... ebben rejlik a kommunizmus erőforrása és biztos győzelmének kezessége" — mondotta. A szocializmus ez ereje kiábrándítja a tőkés rendszert abból az álmából, hogy megsemmisítheti. De tőle elszigetelve sem élhet, mert vannak olyan általános világgazdasági tényezők, amelyek alapján a tőkés államok kénytelenek piacot keresni a szocialista államokban. Ez tehát kényszerítő körülmény, azonban nem jelenti azt. hogy a két ellentétes rendszerű állam között csupán gazdasági együttműködés lehetséges. A magasabb munkatermelékenységért és életszínvonalért folyó versenv kihat a társadalmi élet minden területére. Vanna' persze ennek az együttműködésnek bizonyos korlátai is, amelyek a két különböző rendszerű állam alapvető ellentéteiből adódnak. Az együttműködés lehetősége azonban még így is nagyon széles. A békés egymás mellett élés elve azonban nicsen ínyére a tőkés államoknak s különféle „elméleteket" állítanak fel megakadályozására. Ilyen például „az az érvelés". Hogy a szocialista államok az együttműködés keretében „a forradalom exportálását" akarják megvalósítani. Ez azonban semmi más, mint alaptalan megokolása az imperialista háborús előkészületeknek, a hidegháborúnak. Az imperialista politikusok ugyanis nem akarják megérteni, hogy ez az együttműködés nem eszmei megalkuvást jelent és nem befolyásolja a résztvevő államok politikai, gazdasági önállóságát és nemzeti sajátosságát, kételkednek a szocialista rendszer őszinteségében, habár a Szovjetunió több alkalommal be is bizonyította, olyan együttműködésről van szó a társadalmi élet minden területén, amely elősegítené a fejlődést, alapja lenne a biztonságnak, ezentúl verseny is lenne a két rendszer között, amely megmutatná melyik az életképes s melyik van pusztulásra ítélve. A szovjet nép kommunista pártja vezetésével nehéz körülmények között negyven éven át megőrizte a Nagy Október vívmányait. gazdasági nanvhatalom lett, amely minden tekintetben ellenállóképes a tőkés támadásokkal szemben. Igazságos békepolitikája egyre növeli híveinek számát ' 'tfPlttlB * lminj „Véleményünk szerint mindenképp lehetséges, hogy a legjobb baráti viszonyban legyünk minden hatalommal, és nekünk éppen ez a célunk" A Szovjetunió és a második világháború után létrejött szocialista világrendszer külpolitikájának a'apja a különféle társadalmi rendszerek egvrnás mellett élése és bé\-és gazdasági versenye. Ezek az elvek egyre több országban nyerik m?a a közvéleményt és a földkerekség minden részén milliók követelik, hogy az állomok egymás közötti kapcsolataikat az egyenlőség, az érdekek kölcsönös tiszteletbentartásával, előnyök biztosításával építsék, a vitás kérdéseket pedig csakis békés tárgyalások útján o'diák meg. A világ közvéleménye egyre határozottabban szembe fordul a hidegháború, az eszeveszett fegyverkezési harc politikájával és ezzel erősödik a béke tábora, és megnehezül a háborús uszítók munkája. A nemzetközi feszültség csökkentéséért és a világ biztonságáért, békéjéért folyó harc élén, a le vnizmus elveit valló Szovjetunió vezette szocialista tábor áll. EGYRE FEJLŐDNEK baráti kapcsola"aink Indiával is és a kulturális kapcsolatokon kívül, iparilag fejlett hazánk jelentős segítséget tud nyújtani India fejlesztésében. Pandz,sab észak-rndia' államban hatalmas cukorgyárat építünk, amelynek minden gépét és berendezését a mi dolgozóink készítették. BHILAJBAN hatalmas vasmű épül. Több mint száz szovjet mérnök és szakember segít, a fiatal indiai műszakiaknak az óriási vasgyár építésében A második világháború óta egy új világrendszer lépett a történelem színpadára. E 900 milliós szocialista tábornak tizenhárom állam a tagja és a földkerekség területének egyharmada. A világon e hatalmas új erő életképességét bebizonyította a Szovjetunió több évtizedes harca és legyőzhetetlensége, a szocialista tábor gyorsütemű fejlődése és legutóbb a szovjet tudomány világraszóló sikerei. Ez az új rendszer alapjaiban más mint az előző társadalmi formák, mint a kapitalizmus. Nemcsak űj társadalmat teremtett, de új nemzetközi kapcsolatokat is, amelynek alapja az egyenlőség, be nem avatkozás más országok belügyeibe és a békés egymás mellett élés. Ez nem ta'.'tikai fogás vagy egy bizonyos időszak irányvonala, hanem a szocializmus építésének szükségleteiből fakadó törvényszerűség követelménye. A szocialista világ nem fegyverkezésre, hanem a társadalom fejlesztésére, az építésre, a haladásra akarja fordítani az anyagi javalkát. A szocialista országok ezért szállnak síkra a vitás kérdések kizárólag tárgyalások útján való rendezéséért. A szocialista világrendszernek ez a politikája óriási visszhangra talált a világban. Különösen a gyarmati uralom jármából felszabadult népek és nemzetek körében. De ez nem csoda, hiszen ők tudják igazán értékelni ezeket a nemes, emberséges és a történelemben eddig soha nem alkalmazott elveket. így ezekkel az országokkal a szocialista tábornak baráti kapcsolatai megerősödtek. A Szovjetunió és a népi demokráciák önzetlenül segífik ezen országok elmaradott gazdaságának fejlesztését, függetlenségük, szabadságuk n ejjszilárdítását. így alakult ki a világon egy Erős békeövezet, amelynek olyan jelentős országok tagjai, mint India, Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és mások. Ezek az országok noha különféle társadalmi rendszerűek, •egészen mások elképzeléseik a jövőről, mégis együttműködnek velünk, mert a viláT nagy kérdéseiben azonosak nézeteink. A ma legége őbb kérdése a háború és a béke kérdése. A nemzetek vagy a békés együttműködés útjára térflek és minden kérdést a zöld asztalnál intéznek el, ami soha nem látót boldog jövőt ígér az emberiségnek, vagy tovább folytatják a fegyverkezési hajszát, amely szörnyű világlevő kisebb államokkal szemben imp&» realista kapcsolatok, vagyis ezen orszA* gok teljes leigázására irányulnak Gazdasági támogatást Dedig csak ak« kor nyújtanak, ha egy ország teljesen kiszolgáltatja magát nekik. De a nyugati hatalmak egymás közötti kapcsolataiban is farkas módszerek érvényesülnek és a legerősebb, Amerika egymás után -forgatja ki szövetségeseit gyarmataiból. Ez az imperializmus léttörvénye. A két különféle társadalmi rendszer megfér egymás msllett ezen a planétán. Ezt a Szovjetunió vezetői már oly sokszor aláhúzták. Persze ez nem jelenti azt, hogy eltűnnek az elvi ellentétek, de az eszmei harcot eszmei síkon döntsék el és ne fegyverekkel, bombákkal. A szocialista világ egymás közötti gazdasági kapcsolatai példamutatóak, de más országokkal teremtett kapcsolataikban sem vezetik őket önző érdekek. A szocialista oszágok a nyugati hatalmakkal való gazdasági és kulturális kapcsolataik javításán is fáradoznak. Hazánk, mŕnt a szocialista tábor egyik országa minden erejével békére törekszik és minden országgal erősíti, fejleszti kapcsolatait, harcol a nemzetközi feszültség enyhítéséért, segíti az elmaradott országokat és azért küzd, hogy a vi'ágon győzzön a békés egymás mellett élés lenini elve. Sz. B. háborúvá fajulhat. (Amint a legutóbbi események igazolják, még véletlen folytán is.) Nem lehet kétséges, hogy a világ népei békét akarnak s a közvélemény irtózik a háborúnak még a gondolatától is, és ezért követeli oíyan hatalmas erővel, hogy a nagyhatalmak egyezzenek meg, hárítsák el az atomháború szörnyű veszedelmét. A hatalmas bék°övezet politikáját (amelynek magja a szocialista tábor) így támogatja a világ közvéleménye, így fut a világ népeinek vágya, óhaja, békepolitikánkkal egy mederben. A háború erői azonban még jelentősek és nehezen mondanak le a fegyvercsörtetésról, fenyegetőzésről. Az imperialista erők tovább akarják folytatni a fegyverkezési hajszát és úgy írtóznak a tárgyalóasztaltól, akár az ördög a szentelt víztől. A csúcsértekezlet hónapok óta folyó előkészülete a legmeggyőzőbb bizonyíték erre. Az csak természetes, hogy így ezek a hatalmak szembe kerülnek még saját népükkel is, amely vállán viseli a fegyverkezés súlyos terheit és retteg egy esetleges háború következményeitől. /i nyugati hatalmak kapcsolatai az általuk szervezett katonai tömbökben A GYARMATOSÍTÁS hosszú évei alatt elmaradt országokat hazánk sokoldalúan segíti. Afganisztánban például többek között egy óriási cementgyárat építünk, Dzsabalus Siradzs városában. Képünkön a csehszlovák szakemberek megbeszélik afgán munkatársaikkal a legközelebbi feladatokat. az egész világon. A Szovjetunió ezt a tekintélyét nem propagandával, hanem következetességgel, önzetlen segélynyújtással érte el. Az utóbbi időkben Is számos alkalommal megmutatta, hogy hajlandó segítséget nyújtani a fejietlen államoknak s együttműködni, versenyezni a kapitalista államokkal. Ezt akkor tette, amikor a világ előtt bebizonyosodott technikai és stratégiai fölénye: s Íme ebből látszik, elsőbbségét nem arra használja fel, hogy támadást Intézzen a tőkés államok ellen. Ez blzonyit'a, hogy valóban békés egvmás mellett élésre és együttműködésre törekszik s ha a kapitalista államok megértéssel viseltetnének, megvalósulhatna külpolitikájának vezérgondolat; a lenini elv a különböző rendszerű államok békés együttműködése lehetőségéről. PETRIK JÓZSEF A Rínai Népköztársaságban csehszlovák szakemberek sok üzem építésében segédkeznek. Képünkön csehszlovák és kínai szerelők a hvarnari gőzerőmű szerelésén dolgoznak. ÜJ SZÖ 5 * 1958. április 32. /