Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-19 / 108. szám, szombat

BIZTATÓ INDULÁS ÉS NEM ÁPRIL Két héttel ezelőtt mutatkozott be először a színházi közönség előtt Dávid Teréz, a csehszlovákiai magyar drámaírás reménysége, Lidércfény c. darabjával. A Hviezdoslav Színház drámai együttese tűzte műsorára ezt a művet, amelyet annak előtte jólsikerült rádiójáték formájában hallhattunk a Csehszlovák Rádió magyar adásában. A Lidércfényt az eredeti elgondolás szerint a létesítendő kamaraszínházban kellett volna előadni. Ez természetesen jobb megoldás lett volna, hiszen új szerző avatásáról lévén szó, bizonyos hátrányt jelentett már az is, hogy a Hviezdoslav Színház színpadán ezt megelőzően néhány világszínvonalú alkotást mutattak be, például Lorca Bernarda Alba házát. Brecht Galileiát és Visnyevszkij Optimista tragédiáját. Bemutatkozó szerző számára ugyan nem lehet nagyobb kitüntetés, mint az, hogy müvét az ország egyik legkiválóbb együttesének tagjai adják elő az első szlovák színpadon; mégis a kamaraszínházi bemutató arányosabb megoldás lett volna. Sőt, ezen túlmenően az a véleményünk, hogy a Lidécfényt, amelynek légkörébe igazán csak az tudja magát beleélni, aki közvetlenül megismerkedett a magyar úri osztály dögvészt terjesztő életével, a Magyar Területi Színház lett volna hivatott első ízben tolmácsolni. Nem a szerzőtől függött ennek megvalósítása. A kamaraszínház még nem alakult meg, a MATESZ pedig előttünk homályos okok miatt eltekintett az előadástól. Ezek a gondolatok eső utáni köpönyeget jelentenek és nekünk foglalkoznunk kell az adott ténnyel: a Lidércfény bemutatójával, a mű előnyeivel és hibáival. Előre kell bocsátanunk, hogy Martin Gregor, a rendező, több változtatást eszközölt a drámán, amely így természetesen a rádiójáték formájától eltérően került színre. Ezt megkívánták egyrészt a színpad követelményei, másrészt pedig a rendezőt az a törekvés vezérelte, hogy a mű mondanivalóját közelebb hozza a közönséghez, időszerűbbé tegye, kiküszöbölje a logikai zökkenőket. Koncepciójával nem követett el erőszakot a szerző elgondolásán, teljes egészében megőrizte a darab alapgondolatát, sőt felfogása következetes végrehajtásával az adott keretek között kidomborította ázt. Végeredményben tehát, az eredeti első kép lényegét átmentő kissé hosszadalmasnak ható negyedik kép kivételével a rendező érzékeny és lendületes munkája a darabnak csak hasznára vált. A Lidércfény, ez a társadalmi dráma egy letűnt régi világ úri társadalmának maradványait állítja reflektorfénybe, érzékelteti az itt végbemenő feltartóztathatatlan bomlási folyamatot — mindezt egy család, néhány ember sorsát követve. A darabnak ez az eszmei „tengelye", ez az a progresszív magya, amely ma is időszerű, amelynek ma is van társadalmi funkciója, s ami ezért indokolttá teszi a Lidércfény színrehozatalát. Annak ellenére tartom ezt a darab lényegénei;, hogy a zárójelénétben az úri posványból kitörő paraszti származású Tilda, Istvánnal való házasságára célozva kimondja: „Tűz a vízzel, ég a földdel nem keveredhet." A szerzőnek erre a mai viszonyok között tipikusnak semmi esetre sem mondható há100 éves a Ha!ka A Halka Stanislaw Moniuszko lengyel zeneszerző legsikerültebb és legnépiesebb operája. Moniuszko Chopin után a 19. század lengyel zenekultúrájának legkiemelkedőbb egyéniségei közé tartozik. Tiszta nemzeti szellemet sugároz Halka című operája, melyben rendkívül élethűen és érzelmileg hatásosan fejezte ki a nemesség jármában sínylődő lengyel nép szociális elnyomatását. A W. Wolszki libbrettójára írt opera cselekményének magvát a nemesség és a jobbágyság közötti osztályellentét képezi. Az opera hőse egyszerű falusi lány, aki önként eldobja életét, amikor egy szívtelen nemes őrültnek nyilvánítja és kiűzi. A szerző zenéjében népdalokat és ritmuselemeket dolgozott fel és leginkább a népi táncokra támaszkodott. Zenéjéban a lírai melegség felette áll a drámaiságnak. Nincs benne semmit mondó pátosz, vagy üres hatáskeltés, eredeti, friss dallamú alkotás, melyben megnyilvánul a goral táncosok heves vérmérséklete. Moniuszko operájának varsói bemutatóját, noha az opera jóval előbb elkészült, csak 1858-ban tartották meg. A nemzeti fejlődés szempontjából épp olyan jelentőségű volt. mint az Eladott menyas2szony a cseh nemzet számára. A Hálka ezután nagy külföldi sikereket ért meg. A prágai Ideiglenes Színház színpadán Smetarw mutatta be 1868-ban. Noha Moniuszko új zenedrámák egész sorát komponálta még, egyikkel sem. aratott olyan sikert, mint a Halkával. A Halka szerzője különben azok közé a nagy művészek közé tartozik, akik a népből származtak, a néphez fordultak és tolmácsolták mindazt, ami a nemzetben £1. A nép lelkéhez szólt, megnyerte szeretetét és tetszését. J. Tv. zasság létrehozására azért volt szüksége, hogy megteremtse az alapvető konfliktust, amelyből a többi adódik és így megjeleníthesse teljes meztelenségében, de ugyanakkor ellentmondásaiban is azt a polgári környezetet, amelybe Tilda belekerült. Ha a darab egészét tekintjük, azt kell mondanunk, hogy ez a szerzőnek nagy vonalakban sikerült. Márpedig ez már önmagában is olyan pozitívum, amelyről egyetlen egy bíráló sem feledkezhet meg, ha tárgyilagos akar lenni. A Lidércfény tehát, — amelyben a szerző a régi társadalom maradványait, erkölcsének csökevényeit ítélteti el a nézővel s ugyanakkor Tilda személyében olyan alakot formál, amely végül is ki tud szakadni polgári környezetéből és rá tud lépni az új élet útjára — mondanivalóját és végső kicsengését tekintve haladó tendenciájú. Ebből a tényből mit sem von le az, hogy a darab eszmei kihatása kétségtelenül ma már távolról sem lehet olyan nagy. mint mondjuk húsz évvel ezelőtt lett volna. Hiszen az, ami ellen Dávid Teréz szót emel, ma még ugyan létezik, — mert léteznek az idegen, ellenséges osztályok képviselői és még. jó ideig hatnak és mételyeznek erkölcseik —, de rendszerünk erősödésével mindinkább háttérbe szorul, veszít jelentőségéből. Foglalkozzunk most kissé részletesebben a Lidércfény alakjaival. A két ellenpólus tulajdoriképpen Tilda és Flóra, az úri dölyf megtestesítője. Az utóbbi kétségtelenül a legjobban megformált figura, ami rendkívül elősegíti a darab eszmei mondanivalójának érvényrejutását. Flóra ugyanis olyan típus, amely ma is létezik. Az úri Osztály olyan képviselője, aki hallani sém akar arról, hogy a világ nagyot fordult, ném akar és nem tud beletörődni az új viszonyokba és sóvárogva a régi visszatértét feneketlenül gyűlöli az újat, mindazt, ami a haladást jelképezi és képviseli. Flóra viselkedésében véges-végig következetes marad, sem otthon a család körében, sőt kinti emberekkel érintkezve sem akarja és nem is tudja palástolni igazi arculatát. Lehet vitatkozni azon, vajon nem lett volna-e hatásosabb, ha a szerző Flórát úgy formálja meg, hogy a család keretein túl jobban leplezi igazi énjét. De vitathatatlan, hogy Flóra taszít, ellenszenvet ébreszt nemcsak önmaga iránt, hanem mint típus, a hasonló lelkületű, gondolkodású emberek ellen ís. Hiszen Flóra következetessége nem más, mint következetes megmaradás osztályának minden rút jellemvonása mellett, mégpedig új körülmények között, amikor alkalma volt legalább részben átformálódni férje oldalán. Tilda úgyszintén igen fontos drámai alak. Többé-kevésbé paraszti talajból került a házasság révén új környezetbe, „úri házba", ahol nem találja helyét, boldogságát. Sajnos, T,ildát a leggyengébben írta meg a szerző. Dávid Teréz, úgy látszik, arra törekedve, nehogy sematikus alakot teremtsen, túl bonyolulttá, sőt, helyenként érthetetlenné teszi Tilda cselekvését, gondolatmenetét, nem motivizálja eléggé tetteit. Nehéz például meghatározni, hogy tulajdonképpen mi késztette Tildát Istvánnal való házasságára. Vajon a szerelem, István talpraállításának szándéka, az úri környezet csábítása, avagy valami más, mert a drámában erről is, arról is szó esik, sokszor ellentmondásosan. Egy másik példa. Tilda a Tamással folytatott rendkívül erős tízperces párbeszéd során izzó vulkánként kitörve juttatja kifejezésre Tamás iránti éveken keresztül magábafojtott szerelmét. Egészen természetesen hat, hogy a két lélek őszinte kitárulkozásának eredményeképpen egymás karjaiba hullanak. Nehezen, de elképzelhető az is, hogy erkölcsi vagy más gátlások miatt ez többször nem ismétlődik meg, visszahuppannak a régi kerékvágásba. De teljesen hamisan cseng Tilda szava a darab zárójelenetében, amikor István szemébe vágja, hogy igen, megcsalta, egyetlen egyszer és csupán azért, mert gyereket akart Tamástól, az egészséges férfitől Mi lett Tilda lángoló érzéseiből, hogy feledkezhetett meg arról a feledhetetlén őszinte tíz percről? Sajnos, erre a kérdésre nem kapunk választ. Az ilyen gyenge motivizálás miatt Tilda nem tudja betölteni méltóképpen azt a fontos és feltétlenül pozitív szerepet, amelyet, mint Flóra ellenpólusának, feltétlenül be kellene töltenie. Elismeréssel kell szólnunk Tamás figurájának írói megformálásáról. Tamás hús-vér alak. Sok rokonszenves vonása van annak ellenére, hogy osztátyszármazását tekintve a túlsó partról indult el. Szereti munkáját és becsülettel ellátja az új rendszerben iš. Nem elég erős azonban ahhoz, hogy felégessen maga mögött minden hidat és nemcsak a plunkáját, hanem magánéletét tekintve is új csapásra lépjen. Polgári gondolkodásmódja a legkifejezőbben abban nyilvánul meg hogy miután napvilágra kerül kapcsolata Tildával, gyáván megfutamodik — az öngyilkosságot választja. A „tal pig férfi" erkölcsi bukása megfestésével Dávid Teréz hitelessé teszi Tamás alakját. . István — véleményem szerint — semmi esetre sem megnyerő figura Sajnos, gerinctelensége, terheltsége, minden negatív jellemvonása nem jut kellőképpen kifejezésre, nem marasz talható el méltóképpen, mivel feleségének cselekvése a már említett okok miatt bizonyos mértékig közvetve magyarázza, sőt menti tetteit, visel kedését. Anikó és Póli néni szerzői megformálása teljes mértékben összhangban áll a darab célkitűzésével, és Jolán, az ápolónő figurája ellen sem tehetünk komoly ellenvetést. Dávid Teréz következetesen törek szik a drámaírás szabályainak elsajá títására. Igazán hatásos helyzeteket teremt, tud feszültséget kelteni és azt fokozza a kicsúcsosodásig. Hibáz tatható azonban abban, hogy nem csupán az alakjai jellemében, cselek vésében rejlő ellentmondásokat aknázza ki a drámai hatás elérése érdekében, hanem teljesen felesleges fordulatokkal, a konfliktusok és álkonfliktusok hitelességet lerontó halmozásával akarja ezt elérni. A Lidércfényben van torzszülött gyerek, korészülés és terheltségből származó szemhályog, van házasságtörés, öngyilkosság, stb. Annak ellenére, hogy a darab magával ragadó sodrásában erről az ember szinte megfeledkezik mégis e tekintetben az a véleményünk: a kevesebb több lett volna. Mindezek után szólnunk kell, legalább röviden, a színészi murikáról Eló Románčik az öngyilkosság utáni jelenettől eltekintve szinté hiba nél küí, egyszerű eszközökkel és rendkívül fegyelmezetten vitte színre Tamás alakját. Flóra szerepében Oľga Sýkórová nehéz fqladat előtt állt. Flóra ugyan nem bonyolult alak, de lég kört teremtő személyének hű vissza adása komoly színészi felkészültséget igényel. Ha itt-ott Oľga Sýkorová nem is volt eléggé kifejező, egészben véve jól megállta a helyét. A Tildát alakító Eva Krištínová, az első jelenetek néhány túl teátrális mozzanatától eltekintve, mindjobban belelendült a játékba, s a szerzföi elképzelés hibáit feledtetni tudta. Különösen a már említett tízperces párbeszéd során nyújtott mélyen átérzett játékot. Szívét, lelkét, egész tudását beleadta a játékba. František Zvarík életerősnek hatott néha éppen ott, ahol a szerepe ennek ellenkezőjét kívánta meg. Ezzel szemben a darab zárójelenetében meggyőzően játszotta meg az igazságra rádöbbenő férfi késői feleszmélését. Oľga B. Országhová olyan szerepet kapott (Póli néni), amelyben teljes mértékben érvényre juthatott művészi játékának minden finom árnyalata. De elismeréssel szólhatunk Oľga Budská (Jolán) és Zdena Grúberová (Anikó) játékáról is. Zbynék Koláf kulisszái a történés ízléses és hitelesen ható keretét képezik. Ľudmila Purkyňová kosztümjei ezzel szemben egyes esetekben kissé túl ünnepélyesek. Emil Rusko fordítása, ha nem is tud teljes egészében viszszaadni minden színárnyalatot, sikerültnek mondható, annál is inkább, hogy helyenként pontosabbá teszi az eredeti szöveget. Cikkünk elején arról szóltunk, hogy Dávid Terézben a csehszlovákiai magyar drámaírás reménységét látjuk. A Lidércfény egy-két igazán jól sikerült alakja, néhány kiváló drámai megoldása arról tanúskodik, hogy Dávid Teréz már ma több, mint reménység. Vérbeli drámaíró, akinek ugyan lehetnek balfogásai, sőt bukásai is, de akitől sokat várhatunk és sókat kívánhatunk is. Fő erőssége, hogy tud drámai helyzeteket teremteni és azokat kihasználni, az életet ellentmondásaiban, bonyolultságában ábrázolni és sematizmustól, papíríztől mentes alakokat formálni. Részletesen törekedtünk ezen állitásunk igazolására, mert a darab nagy visszhangot váltott ki a kritikusok körében és nem egy elmarasztaló elemzést is olvashattunk. Természetesen minden bírálónak joga van legjobb tudása és belátása szerint véleményt formálni. A tárgyilagosság és a komoly hangnem azonban nélkülözhetetlen feltétel. Ügy hisszük, hogy sajnálatra méltóan éppen ez a két dolog hiányzott a bratislavai Večerník kritikájából, amelynek írója, Emil Lfehuta gűnyorosan úgy „méltatta" a Lidércfény műsorra-tűzését, mint a Hviezdoslav Színház dramaturgiájának áprilisi tréfáját. Az ilyen hang ellenére is az a véleményünk, hogy a Lidércfény — hibái dacára — lépést jelent előre a hazai árámairásunkban. Gály Iván Bohumil Kubista: Burgonyaszedés. (F. Ježerský felvétele) EGY NEMZETISEG SORSA Az Üj Szó számára írta: Anna Szmoljak, a történelemtudományok jelöltje Oroszország legkeletibb részét, ahol a hatalmas szibériai folyó, az Amur hömpölyög, ősidők óta a nyenyecek lakták. Derült időben, amikor az Amur széles tükre meg se rezdült, könnyű nyirfaháncšcipóikben nekivágtak a víznek. Szigonnyal halásztak és a folyó közepén kivetették kis hálóikat. Télen fagy idején az öregek és a nők jégvágásoknál ültek és horgásztak. Hallal táplálkoztak és hallal etették szánvonó kutyáikat is. A nők harcsa, csuka, lazac bőréből vízhatlan, tartós, ízléses min. tákkal díszített kaftánokat varrtak. A fiatal férfiak könnyű halbőrlábbeliben, rövid kabátban és betyáros szabású bóbitás sapkákban sítalpakon fürkészték a tajgát, mókus és fürge coboly után kutatva, viharként száguldottak hófúvás idején a gyorslábú szarvasok és jávorszarvasok után. így szerezték táplálékukat az Amur folyón és a tajgában a nyenyecek. Nehéz, vigasztalan volt életük. Kezdetleges szerszámaikkal nem mindig sikerült elég halad fogni és vadászatuk sem volt mindig eredményes. Gyakran ütötte fel fejét körükben éhínség és tömegesen pusztított a járvány. Sötétség és tudatlanság, általános írástudatlanság, elviselhetetlen lakásviszonyok, éhség, betegség okozta a nyenyecek kihalását. Senki sem törődött velük, sevki sem akart tudni e kisszámú nép sorsáról. így volt ez a múltban. Ám jöttek a szovjethatalom évei és fényes nagy út nyílt meg a tehetséges nyenyec nép előtt. A habarovszki főiskolákon manapság az északi népek fiai és lányai tanulnak. Teljes állami ellátásban részesülnek. Noha mindössze 6000 a nyenyecek száma, sok értelmiségit adtak až országnak. Távol-Keleten nyenyec tanítók, egészségügyi dolgozók, jogászok, szakképzett klubvezetők működnek. A forradalom előtt a nyenyecek mind írástudatlanok voltak, ma pedig egész Távol-Kelet ismeri három írójuk A. Szamar, G. Hodzser és K. Geiker nevét. E nemzetiségnek saját tudósai és művészei is vannak. Mennyire megváltozott a nyenyecek élete. Házaikban rádió, villanyvilágítás. Bennlakásos tízéves iskolájuk, kórházuk, több gyermekotthonuk, klubjuk van. Minden gazdaságnak van saját kertje, sok gazdaságnak tehene, disznaja. Az év folyamán minden családot ellátnak gyümölccsel, burgonyával, tejjel. Régen még csak nem is ismerték ezeket a termékeket. A lakásokban megjelent a fabútor, szőnyeg. A gyapjú és selyemruhaanyag, óra, motorkerékpár, zongora mindenki számára hozzáférhető. Régen fogalmuk sem volt ezekről a dolgokról. A nyenyec ifjúság írástudó, értelmileg fejlett, kedveli a rádiót, mozit, könyveket, ért a technikához. Azok közül, akik nem tudtak bejutni az egyetemre, sokan a termelőmunka megszakítása nélkül tanulnak. A nyenyecek többsége ma európai ruhában jár, de néha az idősebb asszonyokon és aggastyánokon nemzeti viselet is látható, melyet ugyanúgy mint azelőtt, halbőrből varrnak. Nem veszett ki az ősrégi nyenyec művészet. Minden faluban megleljük az ősrégi himzés művésznőit, Maila Aktánka csodaszép hímzett szőnyegeit nem egyszer mutatták be a moszkvai és habarovszki kiállításokon. Mailát kiváló művészetéért kitüntették. Királyrév Falunk lakói — írja levelében többek között Deák István — legutóbb a CSISZ helyi szervezete színjátszóinak bemutatásában a Sári bíró, a helyi tűzoltószervezet színjátszóinak bemutatásában pedig a Tizenegyedik parancsolat című színdarabokat láthatták. A színművek megnyerték a közönség tetszését, amit az is bizonyít, hogy mindkét előadást közkívánatra meg kellett ismételni. A darabok betanításának fáradságos munkáját Sliz László igazgatótanító végezte, akit odaadó munkájáért csak dicséret illethet. Rozsnyó Rozsnyó kulturális életéről Kovács Zoltántól kaptunk kimerítő beszámolót. Kovács Zoltán tudósításában elmondja, hogy a Csemadok helyi szervezete már eddig is több száz tagot számlál, és most - csatlakozva a fülekieknek tagtoborzásra is vonatkozó versenyfelhívásához — a csoport .vezetői elhatározták, hogy a helyi szervezet taglétszámát ÍÖ0 százalékkal emelik. Ennek érdekében a bányászok és a más foglalkozásúak körében máris tevékeny agitációs munkát végeznek. A rozsnyóiak a csoport munkájában az új tagok százainak bevonásával akarják ünnepelni a Csemadok fennállásának közelgő tizedik évfordulóját. Az egyes csoportok munkájára vonatkozólag levelezőnk a többi között ezeket írja: Különösen szép eredményekkel dolgozik a 93 éve működő énekkar, amelyet most több mint húsz taggal bővítettek. A Mikus karnagy vezetése alatt friss erőkkel működő rozsnyói énekkar szeretne részt venni a zselízi országos dal- és táncünnepélyen is. Az énekkaron kívül a Csemadok keretein belül a Dobránszky kultúrtársnő vezetése alatt működő tánccsoport, valamint a színjátszók és az irodalmi kör dolgozik eredményesen. A színjátszókör tagjai jelenleg az Apa című színdarabot tanulják, az Irodalmi Kör tagjai pedig gyakran rendeznek kultúrműsorral egybekötött irodalmi estéket, amelyeknek rendezéséért Demecs tanárt illeti dicséret. Szentmihályfa Pongrácz Gábor arról tudósít, hogy falujukban legutóbb a CSISZ nyékvárkonyi csoportjának színjátszói vendégszerepeltek. A vendégszereplők élvezetes játékukkal sok derűs percet szereztek, amit a szentmihályfai közönség sok-sok tapssal viszonzott. A Horváth István és Varga Attila által betanított darabbal a színjátszók most a járás többi községeibe készülnek vendégszereplésre. Vágkirályfa Vágkirályfáról Vadkerti József a Csemadok és a CSISZ helyi szervezetének együttműködéséről számol be. Levelezőnk többek között elmondja, hogy a szervezetek közösen rendeznek kulturális műsorokat és mindent megtesznek a falu kulturális életének fellendítése érdekében. Jó munkájuk eredménye, hogy a CSISZ tagjai például az elsők között vannak a vágsellyei járásban, amiről a birtokukban lévő vándorzászló is tanúskodik. Jelenleg mindkét szervezet tagjai brigádmunkákkal a helyi kultúrház építésének munkálatait segítik elő. (b) tJJ SZÖ 6 * 1958. április 19,