Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-17 / 106. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. április 17. csütörtök 30 fillér XI. évfolyam, 106. szám. A PÁRT KERÜLETI KONFERENCIÁI Ezekben a hetekben ismét nagy belpolitikai eseményeknek vagyunk a tanúi. A műit szombaton és va­sárnap az ország több kerületében megtartották a párt konferenciáit, s ezen a héten ugyancsak szom­baton és vasárnap további kerületi konferenciákra jönnek össze a kommunisták, hogy értékeljék ke­rületük pártszervezeteinek mun­káját és további irányt szabjanak a párt munkájának kerületükben. A kerületi konferenciák küldöt­tei a párt alapszabályzatának meg­felelően a XI. kongresszust meg­előző időszakban, olyan időszak­ban jönnek össze, amikor a nem­zetközi forradalmi munkásmozga­lom a világ összes békeszerető de­mokratikus erőivel együtt sikeres harcát vívja a béke és a szocia­lizmus ellenségeivel. A békés együttélés és az új szocialista tár­sadalom építésének gondolata mil­liókat hatott át az egész világon, s ezért a béke és haladás erői állandóan erősödnek. Hazánkban is olyan eseményeket élünk át, amelyek a kerületi kon­ferenciákba beviszik a lelkesedés és a tenniakarás légkörét. Hiszen alig néhány hónap telt el azóta, amikor a párt Központi Bizottsá­gának ülésén elhangzott az új tör­ténelmet formáló jelszó:' — Tetőz­zük be a szocializmus építését ha­zánkbán. Ettől az időtől fogva szembeötlően , megmutatkozott, hogy a szocializmus építése bete­tőzésének célkitűzését milyen nagymértékben tették magukévá a dolgozók mind a városokban, mind a falvakon. A párt leveléről folyó vitában a dolgozók százezrei fejezték ki egyetértésüket a párt eddigi poli­tikájával, értékelték a sikereket és komoly észrevételeket tettek a hibákkal szemben s ugyanakkor beszéltek arról is, hogyan lehet a hibákat felszámolni. A dolgozók megjegyzései, javaslatai gazdag forrást jelentettek a Központi Bi­zottság nemrég megtartott ülése számára. A dolgozók bölcsességé­re, tisztánlátására támaszkodva a párt Központi Bizottsága olyan helyes intézkedések megtételét fo­gadta el, amelyek gazdasági, kul­turális és közéletünk további gyors felemelkedését segítik elő. S né­pünk e nagy kezdeményezésével van összekötve a foganatosított intézkedések maradéktalan meg­valósítása is. A pártszervezetek évzáró tag­gyűlésén, a járási konferenciákon elhangzott vitafelszólalásokban ezer és ezer ember bölcsessége, tapasztalata a szocializmus építése alapvető kérdéseinek megoldására összpontosult. A kerületi konfe­renciák küldöttei most a kommu­nistáknak a pártszervezetekben az ideológiai és szervezőmunkában szerzett tapasztalatokkal felvér­tezve jönnek a legjobbak találko­zójára. A közös bölcsességből, a konferencián felhalmozódott ta­pasztalatok gazdag forrásából me­rítve, a küldöttek megfelelő hatá­rozatot hoznak a kerület pártszer­vezeteinek további munkájáról. Arról van szó, hogy a küldöt­tek alaposan elgondolkozzanak azo­kon a feladatokon, amelyeket meg kell oldani a kerületben. Termé­szetes, hogy a helyi feltételek minden kerületben kihatnak a fel­adatok teljesítésére. Ezeknek azon­ban nem lehet döntő befolyásuk a kitűzött cél elérését illetően. Am a feltételek, a helyi körülmé­nyek, adottságok megszabhatják, mire kell a legnagyobb gondot for­dítani, hogy a kerület tel jes mér tékben kivegye a részét a szocia lizmus építéséből, komoly tényező­ként szerepeljen . a szocializmus építése betetőzésénél. A prešovi kerületi pártkonferen­cia amellett, hogy felölelte a ke­rületet érdeklő összes problémá­kat, igen helyesen a mezőgazda­sági termelés fokozásának kérdé­sével foglalkozott. Ez érthető is, mert hiszen a prešovi kerület az összes kerületek között a legjob­ban van elmaradva a szövetkeze­tesítésben. A tavaly ősszel és az idei tavaszon szerzett tapasztala­tok azonban azt bizonyítják, hogy a dolgozó parasztok követik a párt útmutatását, ha a kommunisták nem lankadnak a meggyőzés mun­kájában. A Stará Lubovňa-i járás­ban — amely a kerület legelma­radottabb járásai közé tartozott — ma már nyolc egészközségi szö­vetkezet működik. Nemrég négy új szövetkezet alakult a járásban, főleg azért, mert a falun dolgozó kommunisták, tehát a nemzeti bi­zottságokban és a társadalmi szervezetekben működő kommu­nisták világosan megmagyarázták az egyénileg gazdálkodó parasz­toknak, hogy az új feladatokat teljesíteni kell és miért kell tel­jesíteni. Beszéltek a kommunisták arról, hogy nagyobb bőséget a me­zőgazdasági termékekből és maga­sabb életszínvonalat csak úgy ér­het el a falu, ha minden kis- és középparaszt szövetkezetbe tö­mörül. Minden járásban, s így Sta­rá Lubovňán is kéznél vannak a bizonyítékok, hogy a szövetkezetek csaknem mindenütt egyharmadával, több, söt helyenként kétszer annyi mezőgazdasági terméket termeltek hektáronként, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Az egyik kerületben tehát a fa­lu szocialista építésének kérdésén van a hangsúly, másutt pedig a mezőgazdasági termelés fejleszté­se mellett az iparban is meg kell határozni, hogy melyik az a fel­adat, amelynek teljesítése a ter­melőerők s a munkatermelékeny­ség további fejlődéséhez vezet. Ezek a nagy forradalmi felada­tok kétségkívül megkövetelik, hogy egész pártunk tovább mélyítse, szilárdítsa befolyását életünk min­den szakaszán, hogy vezető szerepe naponta érvényesüljön az összes párttagok tevékenységében a ter­melésben, az igazgatásban, az is­kolákban, a tudományos intézetek­ben és mindenütt. A párt vezető szerepének kérdése, pártunknak a néppel való összeforrottsága természetesen előtérbe kerül a ke­rületi konferenciák vitájában is. Ezt az a tény is indokolja, hogy az ipar új szervezésében és a köz­igazgatásban életbelépett intézke­dések következtében növekedik a kerületi pártbizottságok felelőssé­ge a gazdasági eredményekkel, kulturális fejlődéssel kapcsolatosan mind a városokban, mind a falun. És nem kis mértékben azért is felelős a kerületi pártbizottság, hogy minden vezető helyen, fontos funkcióban csak olyan emberek dolgozzanak, akik teljes mérték­ben ÍL szocializmus ügyét szolgálják és Mhksek a szocializmus győzel­mé^^^gszervezni, megnyerni az összes dolgozókat. Hogy a történelmi feladat, a szocializmus építésének betetőzése mihamarabb megvalósuljon, ha­zánkban s kerületi konferenciák olyan .kerületi bizottságokat vá­lasztanak, amelyek képesek lesz­nek megfontoltan, nagy körül­tekintéssel irányítani a kommu­nisták munkáját, hogy minden kommunista teljes tudásával, igye­kezel ével , hozzájáruljon a párt po­litikai feladatainak teljesítéséhez. A nemzetgyűlés jóváhagyta az ez évi költségvetést Az 1958. évi állami költségvetés biztosítja a népgazdaság további gyors fejlődését A nemzetgyűlés keddi ülésén Jozef Való, a nemzet­gyűlés alelnöke, a kormány 1958. évi költségvetési ja­vaslatát ismertetve beszámolt a nemzetgyűlés költ­ségvetési bizottságainak a költségvetés javaslatának megtárgyalása során végzett munkájáról. Hangsúlyozta, hogy a bizottságokban a képviselők alaposan és mély­rehatóan foglalkoztak költségvetésünk problémáival. „A tárgyalásokon nem arról volt szó, — mondotta — hogy egyik, vagy másik szakaszon megtakarítást érjünk el, hanem arra törekedtünk, hogy minden ráfordított koronával a legnagyobb eredményeket érjük el. Hiszen nem az gazdálkodik jól, aki kevés pénzt ad ki, hanem az, aki oly módon adja ki a pénzt, hogy ez maximális eredménnyel, maximális hatékonysággal jár. Meg vagyunk győződve róla, hogy ez az irányzatunk helyes volt és a megtárgyalásra előterjesztett költ­ségvetéstől elvárjuk, — persze, ha mindnyájan és ve­lünk együtt az összes dolgozók hozzájárulnak — hogy elősegíti hazánk gazdaságának gyarapítását, gazdasági erejének növelését, valamint mindazok örömteljesebb és bőségesebb életét, akik részt vesznek köztársaságunk értékeinek megsokszorozásában. A megtárgyalásra előterjesztett 1958. évi állami költ­ségvetés — építő jellegű, békés célokat szolgáló költ­ségvetés. Olyan költségvetés, amely bennünket hatal­mas lépéssel közelebb hoz célunkhoz. Ezt a célt — a szocializmus építésének betetőzését hazánkban — kommunista pártunk tűzte elénk. A nemzetgyűlés bizottságai a jó gazda alaposságá­val tárgyalták meg az 1958. évi állami költségvetés egyes fejezeteit. A költségvetés és a gazdasági bizottság nevében javaslom a nemzetgyűlésnek, hogy tegyék a költségve­tést vita tárgyává és a nemzetgyűlés azután hagyja jóvá az 1958. évi költségvetést, azaz a 94,725 millió koronát kitevő bevételeket, a 94,530 millió koronát ki­tevő kiadásokat és a 195 millió koronát kitevő külön­bözetet." Az 1958. évi állami költségvetésről azután Július Ďuriš pénzügyminiszter tartott beszámolót. A nemzetgyűlés ülésének délutáni tárgysorozata vi­tával kezdődött A képviselők a vita során foglalkoztak népgazdaságunk egyes ágazatainak fogyatékosságaival és javaslatokat tettek az eddigi fogyatékosságok ki­küszöbölésére. A vitában felszólaltak: Dr. Václav HtJ­linsky képviselő, aki beszédében a beruházási építke­zések kérdésével és fejlődésével foglalkozott; Vilém Krejčí képviselő, mint az ostrava-karvinai bányakörzet dolgozója felszólalásában hazánk legnagyobb szénbá­nyakörzete termelésének kérdéseivel foglalkozott; Jirí Baier mérnök, képviselő gépiparunkra fordította a fi­gyelmet; Mlluše Goppoldová mérnök, képviselő vegyi­iparunk egyes kérdéseivel foglalkozott; Oldrich Vaver­ka képviselő a nehéziparban a munkatermelékenység problémáit elemezte; Miloslav Čtvrtníček mérnök, kép­viselő a lakásépítkezésről tartott beszámolót; Václav Pašek képviselő az ellenőrzésről beszélt, amely minden­napi életünk szerves részét képezi és hozzájárul nép­gazdaságunk előrehaladásához. Július Ďuriš pénzügyminiszter beszámolója a nemzetgyűlésben A februári győzelem óta végzett tízéves munkánk mérlege megmu­tatja, miként fejlődött népünk, mi­ként gyarapította a népgazdaságot és emelte életszínvonalát Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Nemzeti Front kormányának vezetésével, ho­gyan segítette ..elő a szocialista tábor erősödését és milyen fokozott mér­tékben járult hozzá Csehszlovákia a szocializmus és A kapitalizmus bé­kés versengéséhez. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezen eredmények alapján történelmi jelentőségű feladatot tűz a dolgozó nép elé, — a szocializmus építésének betetőzését. Olyan feladatot tüzünk magunk elé, melynek megoldása né­pünk fejlődésének és tapasztalatainak, a termelőerők gyors fejlődésének, a szocialista termelési viszonyok szilár­dulásának és bővülésének alapján érett meg. A szocializmus betetőzése össze­függ népünknek a népgazdaság haté­konyságának fokozására, irányításá­nak tökéletesítésére irányuló törek­vésével, a dolgozóknak a gazdasági irányításban való általános alkotó részvételével. Az 1958. évi állami költségvetés ezekből az eredményekből és felada­tokból indul ki. A társadalom az ál­lami költségvetésen keresztül kellő pénzeszközöket biztosít a gazdaság és kultúra további fejlesztésére. Az irányítás, szervezés és pénzel­látás gazdasági hatékonyságának fo­kozására tett komoly intézkedések tovább növelik az állami költségve­tésnek — az állam alapvető pénzügyi tervének aktív szerepét. Az 1957. évi gazdasági eredmények Az Állami Statisztikai Hivatal elő­zetes jelentései szerint a társadalmi termelés 1956-hoz viszonyítva 1957­ben 5,8 %-kal, a nemzeti jövedelem pedig 7,4 %-kal növekedett. Ebben legnagyobb része a 10,2 %-kal meg­növekedett ipari termelésnek van. Ezzel szemben a mezőgazdaságban az állattenyésztési termelés 2,9 %-kal növekedett, a növényi termelés pedig valamivel csökkent. A beruházások terjedelme 8,4 %-kal bővült. A termelés növekedésének alapján tovább emelkedett a dolgozók élet­színvonala és tovább szilárdult a csehszlovák korona. Az előzetes eredmények szerint a személyi fogyasztás 7,4 %-kal, a kis­kereskedelmi forgalom pedig az ösz­szehasonlítható árakban 9,2 %-kal fokozódott. Az állami költségvetésből 1956-hoz viszonyítva 3 milliárd 800 millió koronával, azaz 12 %-kal töb­bet fordítottunk az iskolaügyre, kul­túrára, egészségügyre és szociális intézkedésekre, minek következté­ben szintén emelkedett az életszín­vonal. A dolgozók emelkedő életszínvona­í lát bizonyítja a lakosság betétössze­geinek állandó növekedése és a biztosítás fokozódása. A lakosság pénz­betétei 1957-ben 3158 millió koroná­val szaporodtak. A betétkönyvek szá­ma több mint egymillióval növekedett. A vállalaton belüli takarékoskodás résztvevőinek átlagos száma 9,5 %­; kai növekedett és csaknem elérte az I egymilliót. Gyorsan növekednek a szö­; vetkezeti tagok és parasztok betétei i is. 1957-ben 202 ezer új vagyonbiz­| tosítást, 241 ezer balesetbiztosítást és í 259 ezer életbiztosítást kötöttek. A biztosító 661 millió korona kárpót­lást fizetett ki. Az 1957-es é\; eredményei további sikeres lépést jelentenek népgazdasá­gunk 1948 óta szembetűnően felfelé ívelő fejlődési irányvonalában, amely szemmelláthatóan igazolja pártunk és kormányunk politikájának helyes­ségét és gondosságát. Az ipari termelés 1957-ben 1948-hoz viszonyítva 170 %-kal növekedett. Az ipari termelés növekedése 1937-hez viszonyítva 193 %-kal, Szlovákiában pedig 577 %-kal növekedett. A dol­gozók öntudatos törekvése és a mű­szaki színvonal növekedése következ­tében az ipari munka termelékeny­sége t948 óta 115,5 %-kal fokozó­dott, ami 8,9 százalékos évi átlagos ľ knz'-dást jelent. Népgazdaságunkat a főalapok nö­vekedése 1948-hoz viszonyítva mint­egy 35 %-kal gyarapította. A nemzeti jövedelem 1948 óta megkétszerező­dött. Népgazdaságunk sikeres fejlődése a szocialista termelési viszonyok kibon­takozásával és szilárdulásával van összefüggésben. A szocialista szektor része a nemzeti jövedelem képzésé­ben 1948-ban 60 %-ot tett ki, 1957­ben pedig meghaladta a 90 %-ot. Jelentős sikert jelent az egységes földmüvesszövetkezetek számának nö­vekedése és szilárdulása, melyek az állami gazdaságokkal együtt a me­zőgazdasági földterületnek már 67,9 %-át művelik meg. A szocialista ter­melési viszonyok győzelme valameny­nyi ágban megteremti a gazdaság további gyors fejlődésének feltételeit és lehetővé teszi, hogy népünk a kö­vetkező években kifejtett alkotó mun­kájában további igényes és merész célokat tűzzön ki. A magas életszínvonal feltétele a termelés mennyiségben és minőség­beli magas színvonala. Ennek a szín­vonalnak elérése megköveteli az irá­nyítás magas műszaki-szervezési szín­vonalát és a feladatok teljesítésében tanúsított öntudatos munkafegyelmet. Ez ellen gyakran vétettünk. Az ipari termelés tervét 1957-ben ugyan 2,3 %-kal túlteljesítettük, azonban a ter­melés tervezett összetételét és minő­ségét nem tartottuk be. Nem teljesí­tettünk sok fontos feladatot, főként a kulcsfontosságú helyeken, mint pl. a kőszén- és nyersanyag-fejtésben, ko­hászatban, gépiparban, építészetben és egyes fontos kiviteli szállítások terén. A lakosság jövedelme 1957-ben túl­méretezett volt. A munka termelé­kenysége és a bérek viszonya az ipar­ba^ 1957 második felében' megjavult, ám az állami gazdaságokban, a helyi gazdálkodásban, a kisipari termelő­szövetkezetekben és a többi válla­latok számos üzemében még fennáll­nak a bérekben mutatkozó fogyaté­kosságok. A mezőgazdaságban a jö­vedelem sokkal inkább növekedett, mint a termelés. A betegbiztosításra fordított kiadá­sok 1956-hoz viszonyítva másfél mil­liárd koronával, azaz 27,6 %-kal nö­vekedtek. Számos . vállalat és a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom számos üzemi szervezete elégtelenül küzdött a betegbiztosítással űzött visz­szaélések ellen, s így a betegbiztosí­tási kiadásokat 376 millió koronával túlléptük. A forgalmi adó tervét ugyan telje­sítettük, de az adókból eredő bevétel 1956-hoz viszonyítva nem növekedett, amit főként az állami kiskereskedelmi árak csökkenése okozott. A nyereségképzést 114 %-ra telje­sítettük részben a dolgozóknak a terv biztosításában tanúsított fokozott igyekezete, részben a laza termelési és költségfeladatok következtében, néhol pedig annak következtében, hogy az érdeklődés helytelenül a könnyű nye­reséget eredményező termelésre össz­pontosult. A nyereség- és önköltség­tervet inkább a termelés túlteljesí­tésével, mint az anyagköltség csök­kentésével teljesítettük. Az előzetes eredmények szerint az 1957. évi költségvetési gazdálkodás 700 millió korona többlettel zárult, amit főként egyes tervezett kiadá­sok nem-teljesítése idézett elő. A tervezett költségvetési bevételek teljesítésében azonban a nyereség­tervet általában nem teljesítette pl. az Építészeti Minisztérium 154 mil­lió koronával, a Kohászati és Érc­bányaügyi ' Minisztérium 42 millió ko­ronával. Az állami gazdaságok gaz­dálkodása ismét terven felüli veszte­séggel zárult. A tervezett költségvetési kiadásokat nem teljesítettük, ennek azonban nem a takarékosabb gazdálkodás, hanem egyes tervfeladatok, főként beruhá­zások nem-teljesítése az oka. Ezzel szemben rendkívüli kiadásokat enge­délyeztünk főként a beteg- és jára­dékbiztosítás túllépésére, az elemi csapások fedezésére és az egységes földmüvesszövetkezetek építésében nyújtandó segítségre. Hogyan biztosítja az állami költségvetés a népgazda­ság további fejlődését Az 1958. évi állami költségvetés, melyet a Nemzeti Front kormánya jó­váhagyásra a nemzetgyűlés elé ter­jesztett, azért" jelentős, mert az idén nagyszabású intézkedéseket fogana­tosítunk a szocialista demokrácia el­mélyítésére, az irányítás gazdasági hatékonyságának fokozására, a válla­latok és nemzeti bizottságok jogköré­nek bővítésére és a népgazdaság fon­tos ágainak új szervezeti csoportosí­tására. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak XI. kongresszusa az idén kitűzi köztársaságunk szocialista építése be­tetőzésének feladatait. A szocializmus és a világbéke erői nagy fellendülésének, a Szovjetunió és az egész szocialista tábor terme­lőerői hatalmas fejlődésének éve ez, — mig a tőkés államokban újra gaz­dasági válság és tömeges munkanél­küliség veszélyezteti a dolgozókat. Az 1958. évi állami költségvetés bevételei és kiadásai Az 1958. évi költségvetés tervezete a népgazdaságfejlesztés állami tervé­nek megfelelően a következőket tar­talmazza: Bevételek 94 milliárd 725 millió Kčs Kiadások 94 milliárd 530 millió Kčs, úgyhogy a tervezett többlet: 195 mil­lió Kčs-t tesz ki. A költségvetési bevételek és kiadá­sok összehasonlítható alapon 10 szá­zalékkal növekednek. (Folytatás a 2. oldalon.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom