Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-30 / 89. szám, vasárnap

PÓLYÁN KINŐTTE A PÓLYÁT > ... és megtaláltam Már ré[gebbi épület, benne egy helyiség, ;melynek közepén íróasztal, jobbról 'fiairól szekrények, székek és miegymás —, ami egy szövetkezeti irodába ' beillik. Az asztal mögött egy vállas, 'barnakabátos ember ül aktacsomó fölé 'hajolva, érkezésem nem okoz neki 'különösebb fáradalmat, minthogy kissé •lomhán felegyenesedik és miután megérdeklődi, kihez van szerencséje, mosolyogva bemutatkozik: — Világi Imre, a szövetkezet köny'velője. ' — Az elnök .. ? — Elutazott. — Az agronómus? — A határban van. , Ügy látom, a könyvelő víg kedvű, mert mosoly nélkül egy szót sem bök *ki s minek előtte már tisztáztam ma'gamban, hogy a könyvelő is gazdája a •szövetkezetnek — egy ravaszkodó kérdés élé állítottam, tudván, hogy a szövetkezet már öt évvel ezelőtt alakult. — Kinőtték már a pólyát? — Hát... a kötőt már széttép•tűk... • Amilyen a kérdés, olyan a ,felelet. S nehogy félreértsem, nyomban elmondja, hogyan értelmezzük a *válaszát. Ebből aztán kihámozhatom, ' hogy a bár a szövetkezet a múlt jévben .fejlődött — kötelességüket teljesítették ,— még mindig voltak hibák. Az egyik, hogy a múlt évben nyolcezer munka' egységgel többet merítettek ki, mint ,terveztek. Az évvégi zárszámadáskor kibújt a szög a zsákból, s rájöttek, mi 'volt ennek az oka és mi a tennivaló. — Pazaroltuk a munkaegységeket — . mondja Világi Imre. — Szervezési hi, bából történt; a csoportvezetők elnézőek voltak s ennek a következménye ' az lett, hogy az elvégzett munka ellen, őrzése már mit sem segített. És ez megbosszúlta magát, mert a tervezett ' húsz korona helyett csak tizenhatot , fizettünk egy-egy munkaegységre. , — Dotáltáke az oszthatatlan ala^ pot? — Tizenegy százalékkal. — Es hogyan vetnek véget a pazarlásnak? — Rájöttünk, hogy ha ez tovább így megy, akkor mindenki csak a munkaegységet harácsolja s nem nézi, milyen munkát végzett, milyen hasznot hajt a szövetkezetnek. Ebben az évben már ez a mérvadó — rátértünk a hasznosság szerinti jutalmazásra a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt. Ezután, aki milyen munkát végez, olyan jutalmat kap. Gondoljuk, ez is segít majd ahhoz, hogy a munkaegység értékét az év végén nemcsak papíron, hanem a valóságban is elérjük... — Mi a helyzet az állattenyésztés terén? — Kérem, nem a legrosszabban állunk, de azért... — nem fejezi be, mintha tudná, mire gondolok: „van még tennivaló". Majd folytatja: Az egy hektárra tervezett sertéshús 34 kiló, ehelyett 69 kilót termelünk ki. Marhahúsból 31 kilót ír elő a terv, mi vállaltuk, hogy 49 kilót érünk el. Ami a súlygyarapodást illeti, nem a legroszszdbb: a hízósertés napi súlygyarapodása 68 deka, a hizómarhánál pedig 84 deka. — S hogyan teljesítik a húsbeadást? — Kötelezettségvállalást tettünk, hogy az év végéig sertéshúsból 371 mázsát, marhahúsból pedig 123 mázsát adunk be terven felül. Ogyszintén 94 ezer liter tejjel adunk be többet. Persze erről többet is lehetne beszélni ... — Nos ... — őszintén szólva, tehénállományunk nem a legjobb. A múlt évi átlagtejhozamunk csak ll9o liter volt. Ez nekünk „csak"-ot jelent, mert nagyon jól tudjuk az újságokból is, hogy sok szövetkezetben két-háromezer liter, ről beszélnek. Igaz ugyan, hogy a múlt évben nem volt meg a kellő mennyiségű takarmányunk sem, de a fajta ... Szóval sok tehenet kicserélünk saját nevelésünkből. így akarjuk emelni a tejhozamot, no meg ez idő tájt takarmány dolgában is jól állunk. Mialatt így egyről-másról beszélgetünk, eszembe jut, miért is szálltam ki ebbe a latorca melletti faluba: hát hogy megtudjam, lesz-e haszna a szövetkezetnek abból, hogy gátat emelnek a Latorca vizének? — Hogy lesz-e? Meghiszem azt. — Milyen? — Háromszáz hektár legelőt törhetünk fel, melynek eddig nem nagy, mondhatnám semmi hasznát nem vettük. Ebből már nyolcvan hektárt fel is szántottunk s ebben az évben kukoricával és takarmányrépával ültetjük be. — És legelőre nincs szükségük? — De van. Lehet, hogy csak a felét törjük fel. Még nem tudom biztosan. De lehet, hogy más helyen hagyunk legelőt. Szót szó követ s a nap be-bekandikál az irodába. Itt-ott még hóbuckák tarkítják a dombok árnyékos oldalát, ám itt a laposon már szikkad a föld. S a szó a tavaszi munkákra terelődik. — Már megkezdtük, — bólogat a könyvelő. A napokban az őszi búzára vetettünk, mert erős volt a fagy és hiányosnak mutatkozik. Négy traktor vet s eddig negyven hektáron végeztünk rávetést. Ezután megkezdjük a tavasziak vetését is. Árpát hatvan hektáron ... és a többit is. Jóra fordul az időjárás, rá kell kapcsolnunk ... — A tagok szorgoskodnak? — Megjárja. Ügy látjuk, az új jutalmazási rendszer változást hoz. A kommunisták is jobb munkát végeznek az utóbbi időben. A pártszervezet zöme • a szövekezetben dolgozik ... persze még javítani kell munkánkat. Reméljük, ebben az évben egy jó lépést teszünk előre. Aztán nagy segítségünkre van Juhász Lajos agronómus és Matyi János zootechnikus, akik ezelőtt a járáson töltötték be ezt a funkciót... Osszepakkolom a jegyzeteimet s közben arra gondolok: bár a szövetkezet kinőtte a pólyát, még van tennivalód Hogyan végzik el — mindannyiuktól függ. KEREKES ISTVÄN Tehenenként 3500 liter tej A Dunaszerdahelyi Állami Gazdaság az elmúlt hetekben tartotta meg szakszervezeti konferenciáját. Több mmt másfél száz szakszervezeti tag volt jelen az értekezleten, melyen ismertették az elmúlt év eredményeit és az 'ŕtfef- é<Te Mtúzrttť feladatokat. A jelenlevők örömmel fogadták a műit év sikereiről szőlő beszámolót s azt, hogy a gazdaság ai elmúlt évet nyerességgel zárta. Bebizonyosodott hogv a növénytermelésben az ipari és kultúrnövények biztosították elsősorban a pénzzel való gazdálkodást. Az állattenyésztésben a dunatőkési osztály mutat jó példát, ahol több mint 10 liter a napi fejésátlag és kerületi méretben tavaly az első volt a tejtermelésben. A gazdaság eredményeinek ismertetése után a Februári Győzelem 10. évfordulójára és a CSKP XI. kongresszusa tiszteletére értékes vállalásokat tettek a dunatőkési osztály állattenyésztési dolgozói. A fejők vállalták, hogy ez idén minden tehéntől 3500 liter tejet fejnek, a borjúnevelők köte'.ezték magukat, hogy a növendékállatoknál elérik a napi 85 deka súlygyarapodást. Csicsay Ferenc, Bős. Cukorrépa alá kerül a trágyáié Nagyon jól tudjuk, hogy a cukorrépa a mi legértékesebb terményünk. Ezért mindent megteszünk a cukorrépa hektárhozamának növeléséért. A vetőmagot idejére és jól előkészített talajba vetjük. Mivel gazdag termést akarunk elérni, azért a trágyalevet is kihordjuk a mezőre s elsősorban azokat a táblákat trágyázzuk meg vele, ahol cukorrépát fogunk termelni. Már 20 hektárnál nagyobb földterületet trágyáztunk meg. Levanszký Károly, Tallos Jól felkészültek A királyhelmeci járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban jól felkészültek a tavaszi munkálatokra. Szerződést kötöttek a traktorállomásokkal, hogy minél hamarabb elvégezhessék a tavaszi munkákat. Az őrösi szövetkezetben a kocsisok kijavították a lovas vetőgépeket, boronákat. Ezzel ls hozzájárulnak a tavaszi munkák gyors befejezéséhez. A vetésre szánt magvakat előkészítették, hogy ne keljen késlekedniök Hasonlóan végezték el ezt a munkát a nagykövesdi, polyanl s a bacskai szövetkezetben. Csak a jó időt várják, hogy megkezdhessék a munkát. HOROSZ ÁRPÁD, Örös Várjuk a tavaszt... Már a múlt év második felében, számítva az idei gazdasági évre, megkezdtük az előkészületeket az Idei munkára. A cukorrépa alá letrágyáztunk 55 hektár földet, a talajt háromszor felszántottuk. Minden hektárra 400 mázsa jó minőségű istállőtrágyát szántottunk alá, télen hektáronkint 20 mázsa oltatlan meszet és négy mázsa mésznitrogént szórtunk széjjel. A kukorica és a takarmányrépa alá is trágyáztunk a múlt ősszel, elvégeztük a mélyszántást. A tél folyamán műhelyeinkben megjavítottuk a vontatott gépi eszközöket, a traktorokat és a fogatos kocsikat. A tavaszi munkálatokat megkezdtük, de a rossz idő miatt abba kellett hagyni, mindössze 56 hektárt tudtunk leslmitőzni. Mégis elvetettünk 65 hektár tavaszi árpát, á földek további előkészítése a vetés alá szünetelt a rossz idő miatt Földes János, Királynérét A felsőszell szövetkezetesek már az előző években is nagy terméseredményt értek el a cukorrépából. A mezei munkacsoportok dolgozóit megilleti a „magas terméshozamok mesterei" elnevezés. Tavaly 153 hektáron termeltek cukorrépát. Hektáronkint a termés 395 mázsa volt. A szövetkezetesek cukorrépajutalékért több mint egymillió koronát kaptak. — Ez idén még nagyobb gondot fordítunk a cukorrépára — mondja Pavel Divičan, a szövetkezet elnöke. A hektárhozamok növelésére irányulnak felajánlásaik is, amelyeket pártunk XI. kongresszusának tiszteletére vállaltak. Felajánlották, hogy hektáronkint 25 mázsával több cukorrépát termelnek a tervezettnél. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta Köszönet a fáradozásért Kétyen már három éve működik a szövetkezeti munkaiskola. A három osztálynak 45 hallgatója van, az iskola március 24-én tartotta ez évi utolsó értékelő óráját. A növénytermelésről szóló előadások gyérek voltak, nem valami jó menete volt az egésznek. Az állattenyésztési körben a tanulás jól haladt. Bukovlcs István minden órán pontosan megjelent, fontos dolgokról beszélt az állattenyésztéssel kapcsolatban, az ott hallottakat a hallgatók munkájukban felhasználhatják. Köszönetet érdemel fáradozásáért Szalma Gyula, az Iskola gondnoka Is. KARÓ LAJOS, Kéty Már csak az időjárástól függ A minap a Leleszi Állami Gazdaságban jártam. Örömmel lát-, tam, hogy a tavaszi munkálatokat már teljesen felkészülve várják. Ahogy jobban széjjelnézek, látom, a melegágyak készítésével foglalkoznak. Odamentem a dolgozókhoz s Demeter Gyula elvtárssal, a csoport vezetőjével beszélgettem. •— Hogy állnak a munkával ? — Az utolsó melegágyat készítjük már — mondta Demeter elvtárs. — összesen 15 melegágyat készítettünk, eddig 10-et már be is vetettünk. — Van már olyan melegágy is, amelyben kikeltek a magvak? — Van. Eddig már négy melegágyban keltek ki a magvak. Remélem, ha az Idő nem fordul túl hidegre, akkor az ültetés idejére megfelelő palánták állnak majd rendelkezésünkre. Pál Ottő, Lelesz rjmmŕSsssArsssssss^^ ~VT asárnap délután volt. Havat * szemetelt a szél, bár a kalendárium már a tavasz közeledtét hirdette. A szövetkezet fiatal elnöke, Szaniszló Sándor sietős léptekkel baktatott a fagyos úton, mely most, úgy tetszett, mintha gondos kéz vékonyan, porcukorral hintette volna be. A hóval pajzánkodó szél pirosra csípte az elnök arcát, kabátját pedig pajkos nfebuló módjára cibálta. Léptei ütemesen kopogtak, amikor valaki rászól. Azért írom, hogy valaki, mert a kérdező után nem érdeklődtem, mivel ez esetben nem a kérdésen, inkább a feleleten van a hangsúly. Az elnök jó hangosan, hogy szava erősebb legyen a furulyázó szél hangjánál így válaszolt. — Ma hoztuk a hetediket. „Ma hoztuk a hetediket"! Ez a rövid, tömör mondat adta kezembe a tollat. Ogy látszik, a kérdező értett a szóból, de az is lehet, hogy a csípős, havas szél fogta kurtára kíváncsi kedvét, mert több szó nem esett köztük • Mint nagy szürke madár terjesztette szét szárnyát az alkony. A szél is elcsendesedett, mintha megelégelte volna az egésznapi nyargalászást s most napnyugta felé a sötétben meredező hegyek között keresne éjjeli szállást. Csendes a falu, csendes a táj, csak a szövetkezet irodájának ajtaján szökik ki néha-néha egy hangfoszlány. A hang ismerős A szövetkezet nyurga elnökéé, akivel már volt szerencsénk a délután során megismerkedni. Most a szövetkezet újonnan megválasztott zootechnikusát oktatja. hogy, mint csinálja majd a teendőit Még néhány figyelmeztetés, néhány tanács s kettesben maradunk a* irodában. Az elnök mintha csak a délutáni szavait ismételné, azt rrvndja: — Ma hoztuk a hetediket. FÉNY ÉS ÁRNYÉK Acsécsiszövetkeze

taetéboi A

rca kipirul, szeme nevet, akár egy gyereké, aki valamilyen szép, régen óhajtott játékszerhez jut. — Rövidesen hozunk még vagy hármat. A pénz már be van rá fizetve ... de ki győzne annyi autót gyártani, hogy mindenkinek egyszerre jusson ... Egy pillanatra elakad a szava, aztán szinte hevesen így folytatja: — Ne mondja azt senki, hogy nem élnek jól a mi szövetkezeteseink, a csécsi szövetkezetesek. Bárgyú állítás volna azt mondani, hogy nincs mit aprítani Csécsen a tejbe. Mióta szövetkeztek, bizony nagyot fordult náluk is az élet kereke, éppen úgy mint az ország többi falvaiban. Hét szövetkezeti tagnak van már náluk is személygépkocsija, s ahogy az elnök említette, rövidesen még hoznak vagy hármat A falu? A szó legszorosabb értelmében új Csécs épül a régi helyén. Tj^elületes szemlélő ezek alapján J- könnyen el is könyvelné magának, hogy Ccsécsen minden a legnagyobb rendben van. A szövetkezet helyzetének így csak a verőfényes oldalát látná. Sok még a tennivaló a szövetkezetben, talán több is, mint máshol. A környéken és a járáson is fejüket csóválják az emberek, ha a csécsiek kerülnek szóba. Azt mondják róluk „van ám az ő hirtelen gazdaságuknak árnyoldala is. Lássuk hát az igazi Csécset teljes valóságban, úgy, ahogyan azt maga a szövetkezet elnöke is látja. — Évek óta a szemünkre vetik — mondja komolyan, — hogy nem tudjuk kifizetni a munkaegységek tervezett értékét. A bírálóknak igazuk I van. Nem tudtunk rendes kerékvá- ] gásba jutni, mivel az egyének és eso- | portok érdeke a közösség érdeke fölé kerekedett. Tulajdonképpen arról van Itt szó, hogy a csécsi szövetkezetben nem folyik pártmunka. A szövetkezeti ta gok gondolkozásában még mindig előtérben van az „enyém" a „mienkkel szemben. Bár viszonylagosan jó gazdasági eredményeket érnek el, a szövetkezet megalakulása óta lényegesen növekedtek a hektárhozamok, növekedett az állatok hasznossága is, mégsem tudják elérni a munkaegységek tervezett értékét. Azt is tudja mindenki, hogy a borjak elválasztása terén országos méretben is az elsők között állnak, mivel 100 tehéntől 90—95 borjút választanak el, a múlt évben a tehenenként! évi fejési átlag is 500 literrel emelkedett, mégsem tudták a múlt évre sem kifizetni a munkaegységek után járó pénzbeli jutalmazást. Az idén a tervezett 16 korona helyett is csak 10 korona 20 fillér jutott egy egy munkaegységre. Most aztán az a kérdés, hol keressük a hibát. A baj mindenekelőtt abból ered, hogy a csécsiek az egyéni érdekeket helyezik előtérbe « közösség érdekével szemben. A múlt év során is indokolatlanul lágyították a munkanormákat s ami a legrosszabb, maguk a kommunisták is támogatták ezt a helytelen lépést, A munkanormák lágyítása oda vezetett, hogy a munkaegységekre tervezett összeget nem 80 000 munkaegység után osztották szét, hanem 105 000 munkaegység után. Természetes így a munkaegységek értéke törvényszerűen csökkent, s ami még súlyosbított a helyzeten az volt. hogy a cukorrépájukat sem kapálták meg tiszteségesen, így nem is érték el a tervezett hektárhozamokat, természetesen a tervezett bevételt sem ebből a növényfajtából. A harmadik dolog pedig, ami szintén sokat rontott a dolgon az volt, hogy az állami felvásárlásra tervezett 500 mázsa sertéshúst sem tudták beadni. üzek a hibák nagymértékben a -'J munkaegységek túllépéséből származtak. Hogyan? Ogy, hogy a munkaegységek számának növekedése a pénzbeli jutalmazás látszólagos csökkenése mellett a természetbeni jutalmazás emelkedését vonta maga után. Az, hogy a csécsiek az előre tervezett 80 000 munkaegység helyett 105 000 munkaegységet merítettek ki, azt eredményezte, hogy az egy-egy munkaegység után járó 3 kilogramm természetbeni járandóság mellett 7,5 vagonnal több termést osztottak szét, mint amennyit előre terveztek. Természetes ez a közös alap, de mindenek előtt a takarmányszükséglet kárára ment, s nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 500 mázsa sertéshúst nem tudtak beadni. A dolog másik oldala pedig az, hogy a szövetkezeti tagok rendkívül sok természetbeni járandóságot kapnak Csecsen például van olyan család is, amelyik 80—85 mázsa gabonát is kapott a ledolgozott munkaegységei után. Ez a nagy mennyiségű termés máris maga után vonja a kö-, zös gazdálkodás mellett a spekulációt. £s, hogy ez nem üres feltevés, hanem valóság, a legjobban az is bizonyltja, hogy egyes szövetkezeti tagok egyéni tulajdonában. 5—10 sertés is van és a megengedettnél több szarvasmarha. Hogy csak egy számot mondjunk: a szövetkezet 1500 hektár földön 800 disznót tart. A szövetkezeti tagoknak összesen 60 hektár háztáji földjük van, s ezen 400 sertést tartanak. A túlméretezett háztáji gazdaság pedig végül odavezet, hogy a tagok fő jövedelmi forrásukat nem a közösben látják, hanem a háztáji gazdálkodásban s ennek következménye, hogy elhanyagolják a közös munkát. M

ost már láthatjuk, hogy á csécsi helyzettel kapcsolatban igazuk van a bírálóknak, igazuk van azoknak, akik a csécsi szövet• kezetért aggódnak, mert az egyéni érdekek egyre jobban a közösség érdekei fölé emelkednek. A szövetkezet egyes tagjai, vagy ha úgy tetszik egyes csoportok a közös rovására gazdagodnak. Nincs itt arról szó, hogy valaki talán kifogásolná, hogy rohamosan gazdagodnak a csécseiek. Távol áll tőlünk ez a gondolat, hisz pártunk legfontosabb célkitűzése a dolgozók jólétének növekedése, csak az a fontos, hogy ez a jólét összhangban legyen a közösség érdekeivel, az anyagi javakhoz — ez esetben a szövetkezetesek — tisztességes úton jussanak. Szomorú dolog, hogy a csécsi kommunisták is részesei annak, hogy a szövetkezetben az , egyéni érdek a közösség érdekei fölé kerekedett. Vajon gondoltak-e arra, amikor maguk is támogatták azt az elméletet, hogy csökkenteni kell a munkanormákat, hogy végérvényesen saját szövetkezetük alatt vágják a fát. Vajon gondoltak-e arra, hogy a dolgok mögött nincs-e az osztályellenség keze? IV agyon is szükséges volna, ha a csécsi kommunisták alaposabban foglalkoznának szövetkezetük ügyével, s minél gyorsabban megakadályoznák a spekulációkat. Reméljük, hogy az őszinte sző meghallgatásra talál. Szarka István ÜJ SZÖ 5 *1958. március 30,