Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-14 / 73. szám, péntek

Az ógyallai járás kommunistái számadás előtt Felszínre kell hozni a földben maradt milliókat • A jó példák követőket keresnek • A pártszervezeteknek a történések élén a helyük Amikor pártunk a februári győzelem után megmutatta a dolgozó parasztoknak a mezőgazdasági termelés fokozásához vezető utat, az Ógyallai járásban egymás után alakultak meg az egységes földművesszövetkezetek. A perbetei, szentpéteri, zöldállási, imelyi, naszvadi és a többi EFSZ-ek nevei csakhamar ismertté váltak, mert már az első években bebizonyították az üzemi nagytermelés fölényét az egyéni gazdálkodás fölött. Az 1954., 1955. és 1956. években azonban bizonyos egy helyben topogás állott be a járás szövetkezeteinek nagyobb részében, s az élvonalból kiestek a perbetei, szentpéteri, zöldállási, naszvadi szövetkezetek. Nem mutatott fejlődést a bagotai, hetényi, martosi, madari, izsai szövetkezet sem. Komoly hiba volt az is, hogy az említett községekben sok volt az egyénileg gazdálkodó paraszt, akik elavult gazdálkodási módszerükkel visszafelé húzták a mezőgazdasági termelést. A tavalyi év elején a járási földterületének csupán a 74%-a volt még beszervezve a szocialista mezőgazdaságba. A falusi pártszervezetek egy része közönyös volt nemcsak a szövetkezetek fejlődése iránt, hanem a szövetkezeteken kívül álló parasztok megnyerése iránt is, A járási pártbizottság nem fordított kellő gondot a falusi pártszervezetekre, úgyhogy ezek megfelelő irányítás nélkül több esetben az események sodrába kerültek. A párt tavalyi járási konferenciája határozatot hozott a pártmunka megjavítására, aminek alapján egyes falusi pártszervezetek munkájában javulás ^lott be, de semmi esetre sem lehet beszélni általános javulásról. S amikor most a napokban a járás pártszervezeteinek küldöttei a járási konferencián számadást tesznek, valóban lesz mivel foglalkozniok. Nem beszédre, tettekre van szükség A nemrég lezajlott járási szövetkezeti konferencia beszámolója felsorakoztatott néhány szép sikert, de egyben feltárt súlyos hibákat is, amelyek felvetik a kérdést, mit csináltak a falusi pártszervezetek, a járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottságok, ha a szövetkezetek csaknem 9 éves fennállása óta még mindig beszélni kell a szövetkezeti mintaalapszabályzat durva megsértéséről, az agrotechnikai határidők be nem tartásáról. Egyszóval olyan dolgokról, amelyekről minden konferencián, járási aktíván és egyebütt éveken át sző esett és amely hibák megszüntetésére már nagyon sok fogadkozás hangzott el. Valóban nem beszédre, hanem tettekre van szükség. Az imelyi falusi pártszervezet tagjai megmutatták, hogy a tettek emberei. A falusi pártszervezet bizottsága állandóan foglalkozott a szövetkezet gazdálkodásával. A kommunistákat nem tévesztették meg az afféle siránkozások, hogy a szövetkezet határa különböző "összetételű földekből áll s ezért nem lehet a tervet teljesíteni. Meg kell ismerni a földet, öszszetételét s aszerint összeállítani a vetésforgót, előkészíteni a talajt a növényzet számára. Az imelyi szövetkezet mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztési termékek termelésében niár nagyjából elérte az 1960. évre előirányzott szintet, öröm volt hallgatni Vrábel Károly zootechnikus szavait, aki a szövetkezeti konferencián világosan megmagyarázta, mit jelent a jő minőségű munka, a jó szervezés és a helyes jutalmazás, valamint a mintaalapszabályzat betartása. A helyes jutalmazás jelentősége Ha jó minőségű munkát akarunk, helyesen kell megoldani a jutalmazás kérdését. Az imelyi szövetkezetben 1954-ben az állattenyésztők pausáljutalmazást kaptak. Egy fejőgulyás 12 tehén gondozásáért 2.5 munkaegységet és 100 liter tej kifejése után további 5 munkaegységet kapott arra való tekintet nélkül, milyen volt a tej zsírtartalma és mennyi takarmányt etetett fel az állatokkal. Eredmény: alacsony tejhozam, alacsony zsírtartalom és nagy takarmányfogyasztás (takarékoskodás hiánya), és ennek ellenében magas munkaegységek. Amióta aszerint jutalmazzák a fejőgulyásokat, mennyi és milyen minőségű tejet fejnek egy tehéntől és mennyi takarmányt takarítanak meg, az egy évi tejátlag a gondosabb munka következtében hetenként 2739 literre s a zsírtartalom 3.1 fokról 3.8 fokra emelkedett. Egy másik példa. Amíg 1954-ben egy anyakocától 4.2 malacot választottak el a gondozók, 1957-ben már 11 darabra emelkedett az elválasztott malacok száma. Ez annyit jelent, hogy 4.2 darabos elválasztás mellett a mai eredményt csak akkor érhették volna el, ha 138 kocával többet tartanak. El lehet képzelni mennyivel több takarmányra lenne szükség. Több politikai segítséget Hasonló példákat lehetne felsorolni például a radványi szövetkezetből s részben a naszvadi szövetkezetből is. A többi szövetkezetben is elértek részleteredményeket egyik-másik szakaszon, de még mindig nem lehet beszélni arról, hogy a jó gazdálkodás terjed a mezőgazdasági termelés minden ágára. Mi ennek az oka? Elsősorban arra utalhatunk, hogy a járási pártbizottság nem nyújtott kellő segítséget a falusi pártszervezeteknek, s nem vezette a járási nemzeti bizottságban dolgozó kommunistákat arra, hogy élő munkával segítsék fi szövetkezeteket. így azok többet fuldoklottak a különböző kimutatásokban, jelentésekben s más papírokban, mint amennyit a falura jártak. A járási pártbizottság tudta, hogy a perbetei pártszervezet bizottságában nincsen meg az egyöntetűség, s a széthúzás idült betegséggé vált a szövetkezet vezetőségében is. És ez rányomta a bélyeget az egész gazdálkodásra. A járási pártbizottság ahelyett, hogy politikai szempontból is megoldotta volna a kérdést, csupán gazdasági hibák kijavítására igyekezett. Sokszor engedett a pillanatnyi hangulatnak. A gyakori toldozás-foldozás nem segített a szövetkezeten. Ezenkívül Perbetén figyelembe kell venni, hogy a faluban még mindig nem nyugszik az osztályellenség. Ha a kulákok gazdasági hatalma le is van törve, azonban aknamunkájuk és a szövetkezet elleni áskálódásuk nem szűnt meg. Hatást gyakorolnak a tagokra, hogy ragaszkodjanak a megengedettnél nagyobb háztáji gazdálkodáshoz, a nagyobb állatállományhoz, hogy ennek következtében a tagok lekössék magukat a háztáji gazdaságban és elhanyagolják a közös munkát. Szentpéteren elveszett 24 hektár föld A szentpéteri szövetkezet fiatal agronómusa, Balázs elvtárs ugyancsak zavarban volt, tavaly amikor a vetéstervet ellenőrizte. Egyszeribe elveszett 24 hektár a szövetkezet földjéből. Ámde a főiskolát végzett agronómus nem hagyta annyiban a dolgot. Megkereste az elveszett földet. Olyan tagoknál volt, akik másfél hektárnyi háztáji földdel is rendelkeztek s akiket egyébként nem bántott az, hogy a 24 hektár után nem ők hanem a szövetkezet teljesítette a beadást. A nagyobb háztáji földek még más bajt is okoztak. A szövetkezet állandó munkaerőhiánnyal küzd. Szentpéteren mintegy száz olyan tagnak van háztáji földje, akik csak keveset, vagy semmit sem dolgoznak a szövetkezetben. Ha mindannyian bekapcsolódnak a munkába, akkor a szövetkezetben nem lehet többé munkaerőhiányra panaszkodni. Nem oldották meg a túlméretezett háztáji gazdálkodás kérdését a hetényi, zöldállási, bagotai és más szövetkezetekben. A felemelkedés útján Mindezek ellenére — amit az előbbiekben elmondottunk — állíthatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés növekedik a járásban s a szövetkezeti gazdálkodás egyes szövetkezetek lemaradása ellenére is az elmúlt évben komoly előrehaladást tett. Míg 1956 ban a szövetkezetek 2 479 000 koronát fizettek ki munkaegységekre, 1957ben 5 072 612 koronára emelkedett a kifizetett összeg a természetbeni járandóságokon kívül. Az oszthatatlan alapra 1956-ban 344 000 koronát helyeztek el az EFSZ-ek, 1957-ben pedig már 2 479 000 koronát. Ugyancsak nagymértékben megnőtt a szövetkezetek taglétszáma és földalapja. Tavaly 628 új tag több mint 2300 hektár földet hozott magával a közösbe. így a járásban a szocialista szektor, tehát az EFSZ-ek és az állami gazdaságok által müveit terület, a járás föltíterületének 89 százalékát teszi ki. Mindez azt bizonyítja, hogy a dolgozó parasztok magukévá tették a párt politikáját, egyetértenek a mezőgazdasági termelés fokozásával. De ahhoz, hogy a dolog ide fejlődjék, szükség volt a kommunisták és a haladó pártonkívüli szövetkezetesek kitartó s körültekintő felvilágosító munkájára Ne hagyjuk üresen szaladni az időt Az idén 3830 hektár föld szövetkezetbe beszervezéséről van szó. Az elvtársak tudtak erről a feladatról még a tavalyi év végén, mégis hagyták elszaladni az időt és február 9-ig még 150 hektárnyi területet sem szerveztek be az EFSZ-ekbe, holott a téli napok a legalkalmasabbak arra, hogy elbeszélgessünk a dolgozó parasztokkal, megmagyarázzuk nekik a nagyüzemi termelés előnyeit. Azután közeleg a tavasz, a vetés ideje. Mennyivel jobb, ha mindjárt tavasszal minél nagyobb területet kapcsolunk be a közös gazdálkodásba. Jobb vetőmag kerül a földbe, nagyobb lesz a termés. Megint csak azt kell mondanunk, ha a pártszervezet kezébe veszi a dolgok irányítását, nyomban megmutatkoznak az eredmények. Izsán például tavaly alig jutottak előre az új tagok megnyerésében, mert a pártszervezet a gyenge vezetés miatt passzív volt. Az idei évzáró taggyűlés után az új pártbizottság legfőbb feladatául a mezőgazdasági termelés fokozását és a szövetkezet megszilárdítását tűzte ki célul. Pontos munkatervet dolgozott ki, konkrét feladatokkal bízta meg a kommunistákat a szövetkezetben, nemzeti bizottságokban, a gépállomás brigádján és a tömegszervezetekben s a felvilágosító munkába bekapcsolta a pártonkívülieket is. így a szövetkezet megszilárdítása az egész falu ügyévé vált. Különösen ki kell emelni, hogy az izsai elvtársak nem vártak külső segítségre, de nyomban nekiláttak a munkának és néhány hét leforgása alatt csaknem az összes egyénileg gazdálkodó parasztot megnyerték a szövetkezeti gazdálkodásra. íme, jó példa van az ógyallai járásban elég, csak követni kell. Megvannak a lehetőségek Az elmondottak után térjünk át arra, hogy megvan-e a lehetősége annak, hogy az ógyallai járás is elérje négy év alatt az ötéves tervben meghatározott szintet mind a hektárhozamokban, mind az állattenyésztésben. Mondjuk meg mindjárt, hogy erre megvan a lehetőség, ha nem is lesz könnyű a feladat. Ennek érdekében azonban még nagyon sokat kell tenni. A fogadkozások, ígérgetések semmi esetre sem lesznek elegendők. Minél hamarabb meg kell nyerni minden parasztot a szövetkezeti gazdálkodásra. Haladéktalanul fel kell számolni a szövetkezeti mintaalapszabályzat sorozatos megsértését. Nem szabad, hogy a takarmány nagy része elértéktelenedjen, mint ez Perbetén, Izsán és Zöldálláson történt. Persze annak sem szabad lennie, hogy az istállótrágya évekig heverjen az istállók körül, ahelyett, hogy a földbe kerülne. Az idén először történt meg, hogy az ógyallai járás nem szorul szemestakarmány „behozatalra". Általában véve javult a helyzet a takarmányozás terén. De nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a legelőkkel még mindig keveset törődnek. A tervezett 1688 hektár legelőből csak a felét javították meg tavaly, holott az ősszel igazán kedvező volt erre az időjárás. Azután a szövetkezetek még mindig kevés gondot fordítanak a kevéshozamú legelők és rétek felszántására. Ez pedig jól kifizetődik. Naszvadon például 85 hektár rét átlag 57-60 ezer korona hasznot hozott évenként. Ezt a rétet most felszántották és a szövetkezetesek számítása szerint az új szántóföld közel 1 millió korona hasznot hozhat. Sok példát sorolhatnánk még fel. De hiszen ezeket jól ismerik a járásban. Csupán arról van szó, hogy hol és milyen hamar tanulnak belőlük a szövetkezetesek. A CSKP KB határozata a falusi pártszervezetek munkájáról világos útmutatást ad a pártszervezeteknek, milyen tartalommal teljék meg munkájuk a falun. Az ógyallai járás kommunistáinak lesz tehát miről beszélni a járási konferencián. A szövetkezetek megszilárdításának további fejlődése, a mezőgazdasági termelés fokozása a falu népe életszínvonalának további emelkedését jelenti. És van-e szebb feladat a kommunisták számára, mint felszámolni a hibákat és a bőség felé vezetni az embereket? Miklya János - Szombath Ambrus Gyarapodik a rappi szövetkezet A rappi szövetkezet évzáró közgyűlésén Bolyós Béla, a szövetkezet elnöke beszámolt az elmúlt évi gazdálkodásról. A szövetkezet tavaly jól gazdálkodott. A tervezett 225 mázsa cukorrépa helyett 445 mázsás hektárhozamot értek el. A beszámoló az eredmények meli 14 nap helyett 10 nap alatt elvégzik § ^ a munkát. Czímer Lajos, Csallóközaranyos. § š 1 lett kitért a fogyatékosságokra is, amelyek főleg a terménybetakarításnál mutatkoztak meg. Lazaság ütötte fel a fejét. A munkaerkölcs romlott, így ötezer munkaegységgel többet használtak fel a tervezettnél. Koziok elvtárs, a szövetkezet könyvelője rámutatott, hogyha e munkaegységeket nem pazarolják el, akkor 1,50 koronával több lett volna a részesedés. Fogyatékosság mutatkozott a dohánytermelésben is, az asszonyok ugyanis nem kapcsolódtak be teljes mértékben a betakarítási munkálatokba. A szövetkezeti ülés elhatározta, hogy ez idén a laza normákat felszámolják, s ennek alapján erre az évre már 18 koronára szabták meg a munkaegység értékét. A szövetkezetbe tavaly 14 új tag lépett be. Vonzza a dolgozó parasztokat a szövetkezet, nem is csoda, hogy a szociális alapra 70.000 koronát fizettek ki, minden gyerek után 30 korona gyereksegélyt, erre az évre már a nyugdíjat is folyósítják, minden tag után 40 koronát. A szövetkezetben javul az állattenyésztés is, úgy tervezik, hogy ez idén sertéshúsból elérik egy hektárra számítva a 160 kiló hústermelést, marhahúsban 75 kilót. Ezenkívül 50 százalékkal növelik a tehénállományt. A szövetkezeti gyűlés megmutatta az eredményeket, a fogyatékosságokat, s tanult belőle a tagság a jövőre nézKertész Imre, Losonc EZ AZ ÉX VÁLASZOM Nem is tudom, hogy kezdjem levelem írását. Nem dicsekvésből, sem elbizakodottságból fogtam tollat, de úgy érzem, ezzel tartozom a februári győzelem utáni tíz év cHatt élért eredményekért. Én gyerekkorom óta cselékedtem, dolgoztam szakadásig, ruhám mégis csak annyi volt, hogy éppen mezítelen nem voltam. Többre nem tellett. Ilyen örömet még sohasem szerzett nekem senki, mint amilyet 1958. február 25-én megéltem, amikor több jó munkássál együtt engem is kitüntettek. Megkaptam a „Legjobb munkás" kitüntetést. Jól dolgoztam tavaly, ezért jutalmaztak meg. A kitüntetésre az a válaszom, hogy a jövőben még nagyobb odaadással végzem a munkámat. Kistner Lajos, Malinovo. Két új traktort kapott az orösi traktorosbrigád Az őrösi traktorosbrigád nagy segítséget nyújt a helybeli szövetkezetnek. Jól felkészültek a tavaszi munkálatokra. A munkagépeket, vetőgépeket kijavították. A brigád a napokban két új traktort kapott, egy gumikerekest és egy lánctalpast. Jackó Ferenc és Fekete István doP goznak majd a traktorral. A többi traktoros is lépést akar tartani velük. Elhatározták, nagyob|> teljesítményt nyújtanak ők is, s naponta 8 liter üzemanyagot takarítanak meg. Horosz Árpád, Őrös, r Ujabb szövetkezet alakult a losonci járásban A Mucsiny községhez tartozó Telka puszta magángazdálkodói közös gazdálkodást kezdenek. Ez már a harmad'k szövetkezet ebben az évben a losonci járásban. A járásban Tuhár községben egészközségi szövetkezet alakult. Még csak egy esztendeje alakult meg a szövetkezet, de a március 1-i járási szövetkezeti konferencia tiszteletére elérték, hogy a falu valamennyi dolgozó parasztja belépett a közösbe. Már hétszázhatvan hektáron gazdálkodnak, e szövetkezet egyike a járás legnagyobb taglétszámú szövetkezetének. Több községben jól halad az agitációs munka. Stará Haličon megkétszereződött a tagság száma, Praha községben is számolni lehet a szövetkezet megalakításával. Sólyom László, Losonc. KI M OKOSABB? P

etrái István, a kispeszeki szövetkezet elnöke, fáradtan ült az asztalnál. Az asztalra könyökölve gondolkodott. Még a fülében csengtek a küldöttek szavai, amelyek a járási szövetkezeti konferencián az egyes vitázok szájából elhangzottak. A felesége lépett be •a konyhába, ránézett férje gondterhelt arcára. — Megjöttél? — szólt hozzá kedvesen. — Beszélj már, mi volt a konferencián. Kézenfogva vezette a tízéves Pétert, leültette a férje mellé. Petrás István azonban hallgatott. — No, mi az, mi van? — Szégyellem magam — válaszolta a férje. — Nem értem. — Mindjárt megmagyarázom.• A konferencián a küldöttek sorra arról beszéltek, hogy az ötéves terv feladatait egy évvel előbb teljesítik. Nekem hallgatnom kellett. — És te nem akarod, hogy egy évvel hamarabb a célba érjünk? — Akarom. — Akkor hát miért hallgattál. — Azért, mert a többiek véleménye nélkül nem vállalhatok semmit. — Tudod, apuka, — szólalt meg Péter, a fiú — csak akarni kell, a többi megy aztán magától. — Igazad van, fiam, — mondotta az anyja — az akarat nagy dolog. Még ma este el kell menni a szövetkezetesékhez, megbeszélni velük. Petrás István nyugtalanul fészkelődött a székén. A fia szavai, hogy csak akarni kell, sehogy sem hagytak neki békét. Felállt az -asztaltól, magára öltötte a kabátját, kilépett a sötét éjszakába. Egy pillanatig megállt a zootechnikus háza előtt, majd belépett. Éppen otthon volt. — Ide figyelj, Feri, akarod, hogy korábban teljesítsük az ötéves tervet? — rukkolt ki hirtelen a nem várt kérdéssel. — Én szeretném, de tudod, .hogy most cseréljük ki a tüdővészes marhákat. Nem tudom, hogy sikerül-e ez nekünk. ... — minden sikerül, csak akarni kell — mondotta Petrás István, ismételve a fia szavait. Vancso, a zootechnikus összerezzent. A szó hatott. — No jó, akkor akarom. T 7 gyanezt a f el ele^ tet kapta az állatgondozóktól, sertésetetőktől, a kocsisoktól, mindenkitől. A felesége meg az anyósa alig győzték kivárni. Amikor visszatért, mosolygott, mert büszke volt arra, hogy a kispeszeki szövetkezet is egy évvel korábban ér a célba. és ezt Péternek, a fiamnak köszönhetem, ő mutatta meg az utat V. F., Zselíz. ÜJ SZÖ 5 *1958. március U.