Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-08 / 67. szám, szombat

Zawadzki, a lengyel államtanács elnöke fogadta a csehszlovák parlamenti küldöttségét Varsó (ČTK) — A. Zawadzki. a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke március 6-án fogadta a csehszlovák parlamenti küldöttséget. Lengyel részről jelen voltak a fogadáson Czeslaw Wycech, a lengyel szejm marsallja, Sztaniszlaw Kulczynszki és Boleszlaw Podedworny, az államtanács elnökének helyettesei, Julián Horodecki, az államtanács titkára és Leon Kruczkowszki Író, az államtanács tagja. Csehszlovák részről jelen volt Karel Vojáček, a Csehszlovák Köztársaság varsói nagykövete is. Zawadzki, • a lengyel államtanács elnöke a csehszlovák parlamenti küldöttség tagjaival hosszabb szívélyes beszélgetést folytatott. * « * A csehszlovák parlamenti küldöttség lengyelországi tartózkodásának harmadik napján a lengyel főváros történelmével és fejlődésével ismerkedett. Parlamenti küldöttségünk tagjait Marcuzewski mérnök tájékoztatta Varsónak a hitleri megszállás alatt elszenvedett veszteségeiről, újjáépítéséről és a háború utáni építkezés eredményeiről. Mély benyomást tett képviselőinkre a Varsóról készített film, amely bemutatja a fasisztáknak a lengyel fővárosban elkövetett barbárságát és a lengyel nép hatalmas lelkesedéséről és áldozatkészségéről tanúskodik a főváros helyreállításában. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlési küldöttsége ezután megtekintette Varsó történelmi emlékműveit és új lakónegyedeit. Küldöttségünkben nagy elismerést keltett a varsói Öváros mesteri újjáépítése. A békés, boldog életért Megalakult az Egyesült Arab Köztársaság első kormánya Március 6-án megalakult az Egyesült Arab Köztársaság első kormánya, amelynek 31 minisztere van, ezek közül 19 egyiptomi és 12 szíriai. Gamal Abdel Nasszer elnök egyúttal a központi kormány miniszterelnöke is. Alelnökökké a következőket nevezték ki: Abdel Latif Boghdadit, az egyiptomi nemzetgyűlés eddigi elnökét, Abdel Hakim Aramer tábornagyot, aki egyúttal nemzetvédelmi miniszter, Akram Hauranit, aki eddig a szíriai nemzetgyűlés elnöke volt, Szabri Aszali eddigi szíriai miniszterelnököt. Az Egyesült Arab Köztársaság Központi kormányában kilenc miniszter foglal helyet. Ezek: Abdel Hakim Ammer tábornagy (nemzetvédelmi miniszter), Fathi Rizk (a nemzetvédelmi miniszter helyettese), Aziz Szidki (iparügyi miniszter), Mahmud Fauzi (külügyminiszter), Fathi Radvan (a nemzeti együttműködés minisztere), Kamal ad-Din Husszein (iskolaügyi miniszter), Ali Szabri (az elnöki ügyeket intéző államminiszter), Szalah Bitar (államminiszter), Ahmed Hasszan Bakkuri (az egyházi alapítványok minisztere). További 22 minisztert a tartományi végrehajtó tanácsok tagjaivá neveztek ki, mégpedig 11-et a szíriai és 11-et az egyiptomi tartományban. A Szovjetunió Iránnal és Norvégiával közös etőműveket épít Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió sajtóügynöksége részletesen közölte, hogy a Szovjetunió Iránnal és Norvégiával a határmenti folyókon több vizierőművet épít. Délen kihasználják az Araksz folyó energetikai forrásait. A folyó a szovjet-iráni határ lényeges részét képezi. Több hatalmas duzzasztógátat építenek, amelyek meggátolják az eddigi gyakori és nagyon veszélyes áradásokat, amelyekkel ez az 1700 km hosszú folyam mérhetetlen károkat okozott. A munkát két szakaszra osztják. A folyam első szakaszán valószínűleg öt villanyerőművet építenek évi 1 500 000 0Ö0 kW kapacitással. A folyam második szakaszán hat erőművet évi 2 500 000 kW kapacitással. A Szovjetunió Norvégiával együtt a Paatszojoki folyó energetikai forrásait fogja kihasználni. Ez a gondolat a norvég miniszterelnök legutóbbi moszkvai látogatásakor vetődött fel. Azóta a két ország szakértői ezt a határmenti folyót tüzetesen átvizsgálták és megállapították, hogy a vízesések egész rendszerét lehet ott kiépíteni. Kidolgozták a folyó kihasználásának előzetes tervét. A Szovjetunió három erőművet épít 80 000 kW és Norvégia két villanyerőművet 64 000 kW kapacitással. M'ndeniaíta közömbösség és semlegesség inkább ártalmas, mint hasznos Tito elnök nyilatkozata Sulzberaernek, New a York limes tudósítójának Belgrád (MTI) — Mint a Tanjug jelentette, Tito elvtárs, jugoszláv államelnök a február 28-án fogadta Sulzbergert, a New York Times tudó. sítóját. Az amerikai tudósító kérdéseire a jugoszláv elnök a többi között elmondotta, hogy az amerikai katonai segély jugoszláv részről történő felhasználásának az volt az egyik alapvető oka, hogy e segély elfogadása nem állott már összhangban a jugoszláv kü'politikával, többek között azért, mert az amerikai kongresszus gyakran a jugoszláv külpolitika felülvizsgálását követelte, különösen a Szovjetunióval és a többi kelet-európai országgal való viszony tekintetében. Aiz ilyen követelések sértették Jugoszlávia külpolitikájának független állásfoglalását. A továbbiakban állást foglalt az atommentes övezet mellett, majd kommentálta Jugoszláviának azt az elhatározását, hogy elismerte a Német Demokratikus Köztársaságot. Mi érthetően sajnáljuk — mondotta —, hogy Nyugat-Németország ellenséges gesztusnak fogta fel ezt a lépésünket. Jugoozláviának képtelenség lett volna nem elismern'e Kelet-Németországot, mert hiszen ennek rendszere a miénkhez hasonló, s ugyanakkor a korábban elismert Nyugat-Németországban másfajta — tőkés rendszer van. Sulzberger további kérdésére a jugoszláv elnök azt válaszolta, hogy nemcsak kommunista ország, hanem más ország sem lehet semleges, mert az államok egy világközösségben élnek, s mindenfajta közömbösség és semlegesség inkább ártalmas, semmint .hasznos a közösségre. Az amerikai tjdósító ezután kifejtette, hogy az Egyesült Államokban a jugoszláviai rendszert „nemzeti kommunizmusnak" nevezik. Megkérdezte Titótól, hogy szerinte milyen jövője van a „nemzetközi kommunizmustól" különböző „nemzeti kommunizmusnak". Tito nyomatékosan kiemelte, hogy „nemzeti kommunizmus" nincs. A jugoszláv kommunisták nemzetköziek. Arról, van szó csupán, hogy a különböző, szocializmust építő országokban, bizonyos sajátos feltételek között építik az új, belső társadalmi reudszert. A rendszerek nem különböznek, hanem csupán a szocialista rendszerhez vezető utak. Tito ezt követően hangoztatta, hogy a Szovjetunióban ma igen sok dolog sikeresen és gyorsan fejlődik. A Szovjetunióban sikeresen fejlődik a mezőgazdaság és az ipar, és nagyon fejlett a tudomány is. Példás édesanya — a nép képviselője Tíz boldog ember Negyeden a Fábián-család: az apa, az anya és az egészségtől kicsattanó nyolc gyermekük. A múlt rendszerben, akárcsak a többi sokgyermekes napszámoscsalád, sokat nélkülöztek, de a felszabadulás az ő életűiket is megváltoztatta, boldog életet biztosított nekik. Az évek folyamán megalakult a szövetkezet, ahová nagyon sok kisés középparaszt tömörült. Néhány év után sokkal könnyebben, jobban boldogultak az emberek, mint az egyénileg gazdálkodók. Meglátta ezt Zsuzsi néni is, aki egy ízben így szólott férjéhez: — Jó lenne belépni a szövetkezetbe. — De akkor nem lesz mienk a föld — válaszolta a férj. Az első próbálkozás ilyenformán nem sikerült, de az anya nem adta fel a reményt, hogy meggyőzi férjét. Az évek folyamán a gyerekek is megnőttek, okosodtak. Most már többen voltak a csilládban, akik Zsuzsi néni kezdeményezését támogatták. Azóta négy eseményekben gazdaq esztendő telt el a Fábiáncsalád életében és most sokkal boldogabban, jobban élnek, mert megtalálták számítás lkat a szövetkezetben. Nem fogúik felsorolni a jobb életüket bizonyító adatokat, mert ezt a faluban mindenki tudja. Elég megemlíteni, hooy a család múlt évi jövedelme pénzben 25 ezer koronán felül és 50 mázsát meghaladó természetbeni járandóság volt. A család jövedelme lehetővé tette, hogy mosógépet vásároljanak, ami Fábián Zsuzsanna nehéz háztartási munkáját nagyon megkönnyítette. A tehermentesítés azzal is járt, hogy Zsuzsi néni többet foglalkozhatott a közügyekkel, rendszereseben eljárhatott a nőbizottság gyűléseire. így figyeltek fel a közérdekek iránt tanúsított érdeklődésére és aktív munkájáért a HNE, majd később a helyi, közel 2000 hektáros szövetkezet vezetőségének tagjává választották. Zsuzsi néni most már a közügyekre is úgy tekintett, mint odahaza a saját családi ügyükre. A gyűléseken sok értékes javaslatot terjesztett elő, melyek hozzájárultak a szövetkezet gazdálkodásának megjavításához és a község szépítéséhez. Ma Fábián Zsuzsanna a iárás és több helybeli kiváló dolgozó nőjével a JNB vendége, ahol derekas munkájáért a nemzetközi nőnap ünnepségei alkalmából átveszi a megérdemelt kitüntetést. Ez az elismerés még nagyobb odaadásra, munkára serkenti a szeretett édesanyát és mint funkcionáriust, a nép képviselőjét. (th) eqy 2^sszomy élevúvfn Kétyen a falu közepén laknak Vida Józsefék. A férj csendes beszédű, nyílt tekintetű, a feleség szorgalmas, rendszerető asszony. Vida Józsefné világéletében szeretett tanulni. Most sem hiányzik házukból a jó könyv, a napilap, a hetilap. Érdekli őt minden, ami a nagyvilágban történik. Elsősorban azonban a hazai események kötik le figyelmét. Ez érthető is. Jelentős funkciót tölt be. 1954 őszén a zselízi járás dolgozó népe képviselőjéül választotta meg a Szlovák Nemzeti Tanácsba. A zselízi járás dolgozóinak képviselője vér a nép véréből, igazi békeharcos, jó népnevelő. Szereti a dolgozó embert, úgy ismeri a környező falvak népét, mint a tenyerét. A régi világban is szerette a népet és mindig azon fáradozott, mit tehetne a dolgozó ember békéje, jobb élete érdekében. Ám erre csak a felszabadulás után nyílt lehetősége. 1952-ben férjével az elsők között lépett be az EFSZ-be. Nem titkolják, nehéz volt elszakadniok a keservesen összekuporgatott pár hektár földtől — ám csakhamar felismerték, a szövetkezeté a jövő, s szívvel-lélekkel bekapcsolódva a munkába, a legjobb szervezőknek bizonyultak. Férjét egy évvel ezelőtt állította a tagság a szövetkezet élére. Azóta még nagyobb aktivitással dolgozik a képviselő: segít, tanácsot ad férjének, hogy helyesen szervezze a munkát, erősödjék, fejlődjék a szövetkezet. Vida Józsefné jó munkája más téren is megmutatkozik. A nőbizottság munkájából is kiveszi a részét. Az ezzel kapcsolatos sok jó példa közül hadd említsek meg egyet-kettőt. Kezdeményezésére a községben varrőtanfolyamot szerveztek. A falu asszonyai közül 35-en tanulják a szabás-varrás titkait. Az 1060 lelket számláló faluban eddig nem volt kultúrház. Nagy hiányát látták ennek és sokáig törték a fejüket a kétyiek, hogyan tudnának egy szép kultúrházat építeni. Nos az ő javaslatára és közbenjárására ezt is megoldották. Hogyan? Széjjelszedtek egy régi épületet és az onnan kikerülő anyagot felhasználták a új kultúrház építésére. Nem sok idő telik bele és Kétyen gyönyörű új kultúrház ékeskedik majd a falu közepén. Soroljam-e még tovább, mi mindent tett a cselédlányból lett képviselő a dolgozó nép haladása, jobb élete érdekében ? ... Azt hiszem, nem szükséges. Ám, még egy fontos dologról mégis szólnom kell: járásszerte becsülik őt az emberek, bíznak benne, hallgatnak szavára. S ezt a megbecsülést ő azzal viszonozza, hogy sokszor eljár választói közé, meghallgatja az emberek kéréseit, segít problémáik megoldásában, törődik választóival, hogy életük évről-évre gazdagabb, kultúráltabb legyen. F. K. ... mint soha azelőtt A

nemzetközi nőnapon nemcsak ünnepelünk, hanem el is gondolkozunk. Sok asszony teszi ezt, mert a megtisztelés, megbecsülés arra készteti őket, hogy mérlegeljék helyzetüket. — Mi is lett volna belőlem, ha a tőkések maradnak az urak? — kérdezte a Nemzetközi nőnap — Március 8-a nevet viselő bratislavai cérnagyár egyik legjobb munkásnője, az 50 éves Bíró Károlyné. — A múltban mindig attól reszkettünk, hogy kidobnak bennünket, elveszíthetjük kenyerünket. A mesterek „szekíroztak", s aki élvezte kegyüket, az volt a legjobb munkásnő. Én nem élveztem a mester kegyét és nem is voltam „jö" munkásnő. És most, amióta szabadon élünk, amióta megkezdtük a szocialista munkaversenyt, — s ennek már 11. éve — mindig a legjobbak között vagyok. 150—200 százalékra teljesítem a tervet. Most úgy élek, mint soha azelőtt. Havonta 1900—2000 koronát is megkeresek. T^ovinová Zuzanna esete is kifejezően l^

1 bizonyítja, hogy a felszabadulás után mennyire megváltozott nálunk a nők helyzete. Harminchatéves és az üzemben mint a termelési költségek tervezője dolgozik. Mi mindent kellett megérnie, hogy ezt elérje. A Nové Mesto nad Váhom-i járás Kalnica községében élte gyermekéveit. Apja földmunkás, béres volt. 14 éves korában már kenyeret kellett keresnie. Cseléd lett, pedig tanulni vágyott. A felszabadulás után Bratislavába jött, hogy tanulhasson. Gyermeknevelő lett, de kevés volt a szabad ideje. Ezért 1950-ben munkásnő lett a gyárban. Az üzemben megnyílt előtte a tanulás útja. Eljárt az esti iskolákba, továbbképző tanfolyamokon vett részt és ma már elvégezte a textilipari iskola első évét. A földmunkás lányából műszaki dolgozó lett. — Az elemiben a legjobb tanuló voltam, — mondja, — de nem volt pénzünk, hogy tovább tanulhassak. Csak most tudom igazán (elmérni annak jelentőségét, hogy apám, aki 1922-től volt a kommunista párt tagja, miért is harcolt. Mi lett volna belőlünk, ha nem kezdhettük volna meg a szocializmus építését? S a Nemzetközi nőnap — Március 8* üzem dolgozói, — túlnyomórészt nők — munkájukkal, helytállásukkal valóban ki is érdemlik az üzem szép nevét. (P) A dolgozó anyák örömére Sándor András írót börtönbiinfe'ésre ítélték Budapest (ČTK) — A budapesti népblróság március 6-án az ellenforradalomban való aktív részvétel miatt Sándor András írót és újságírót nyolc évi börtönre ítélte. A vizsgálat megállapította, hogy Sándor András már 1956 október előtt részt vett az ellenforradalom ideológiai előkészítésében. Az ellenforradalom Idején aktívan támogatta az úgynevezett munkástanácsokat, amelyek jobbára nacionalista, soviniszta és ellenforradalmi elemekből álltak és uszító cikkeket írt a Szovjetunió ellen. Bratislava egyik legszebb terének, a Hviezdoslav-tér sétányain a délelőtti órákban csaknem minden nap, mikor kedvező az időjárás, két-három éves gyermekekre figyel fel az arra járó. A telt arcú, vidám tekintetű lánykák és fiúcskák mosolyt csalnak az ember arcára. Hogyne örülne az ember, amikor látja a csevegő, nevetgélő csöppségeket, egy zsinórba fogódzkodva sorba menni és kifogyhatatlan kérdésekkél „zaklatják" kísérőjüket, „nevelő nénijüket", aki nemcsak hogy válaszol kérdéseikre, hanem meséket mond a fákról, magyarázza a színeket, az élet ismeretét oltja beléjük. Az egyik ilyen nevelő néni Benedek Júlia, a Hviezdoslav téri bölcsőde vezetője. Már hat éve annak, hogy rábízták a bölcsőde vezetését és 16 éve annak, hogy „gyermekvilág"-ban él. Nagy barna szeme a gyermekszeretet meleg, puha fényét sugározza, a gondjaira bízott miermekekre. Nevükön szólítja mindegyiket, pedig harmincketten vannak a bölcsődében. Mindenkihez kedves, mindegyiket szereti. És nemcsak a szülők, hanem társadalmurik is becsüli munkáját, Éppen három napja, hogy kitüntették, megkapta az „Egészségügy példás dolgozója" érmet. — Rólam ne is írjon — mondja szerényen. — Írjon a gyermekekről. írja meg, milyen nagy öröm mindnyájunk számára, hogy vannak ilyen bölcsődéink. Nagy fordulat ez. Az anyák nyugodtan dolgozhatnak, részt vehetnek az ország építőmunkájában és társadalmunk nem feledkezik meg róluk ... Benedek Júlia Bodrog szerdahelyen kezdte hivatását a helyi óvodában. Az első köztársaság, s később a Horthy-fasiszta megszállás idején nemcsak a felnőttek, hanem az embercsöppségek között is nagy volt a megkülönböztetés. Az úri gyerek úr volt az óvodában is. Protekciója volt. És a szegény gyermek ... — De kár is erről beszélni — mondja Benedek Júlia. Tudja mindenki, hogy milyen volt akkor az élet. A dolgozó anyák gyermekeivel akkor nem törődtek... Beszélgetésünk során meglepődve hallottam, hogy most is van „protekció." — Csodálkozik? — kérdezte mosolyogva. — Pedig így van. Nekem és nevelőnő társaimnak minden gyermek egyformán kedves. De amikor új taggal bővül „családunk", a kis csöppség még idegenkedik az új körnvezettől, új arcokat lát, s míg megbarátkozik az otthonunkkal, bizony szükséges a „protekció," Míg a többiek játszanak, énekelnek, vagy körtáncot tanulnak, az új gyermeket a térdünkre vesszük, babusgatjuk, mesélgetünk neki, még cukorkát is adunk neki... Mennyi szeretet és odaadás, törődés és felelősségérzet van a bölcsőde dolgozóiban. — Akkor vagyunk boldogak, amikor látjuk, jószíriben vannak a gyermekek, súlyban gyarapodnak és nagy a szomorúság — mondja végül —, amikor a három évüket betöltő gyerekeknek el kell hagyniok a bölcsődét, s napközi otthonokba kell menniök. Az anyákkal is beszéltem, ők is ugyanezt mondták. Ők is nehezen tudnak mégválni a Hviezdoslav téri bölcsődétől... — S mi marad nekem? — kérdezi Benedek Júlia olyan hangon, mintha csak magától kérné számon, mintha csak mérlegelné eddigi munkáját. — A sok kedves emlék... S az anyák szemében látott jóleső elégedettség. A dolgozó anyák örömére vagyunk itt és ennek tudatában is cselekszünk! De nemcsak az anyák elégedettek, nemcsak az anyák örülnek, hogy a munkaidő alatt társadalmunk igazán meleg és családi otthont biztosít gyermekeiknek, hanem elégedettek a csöppségek is, örülnek, hogy ilyen „nénik" vigyáznak rájuk, nevelik őket anyjuk távollétében. Ha ezt nem is tudják szóval kifejezni, de szeretetüket és ragaszkodásukat annál jobban ki tudiák nyilvánítani. Az esti órákban az anyák jöttek m/ermekeikért. E elöltöztették őket, s az egyik csöppség „megszökött" az anyjától. Befutott a játékszobába és amikor meghallotta a hívó szót, futott a másik helyiségbe és a szekrény mögé bújt. Neki is nehéz megválni a bölcsödétől, ahol jól érzi magát. „Sok kedves emlék... A dolgozó anyák örömére vagyunk itt..." — jutnak eszembe Benedek Júlia szavai és igazat kell adnom. Az anyák valóban örülhetnek, hogy a bölcsődékben ilyen asszonyok viselik gyermekeik gondját. Petrőci Bálint ŰJ SZŐ 4 * március 8.