Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-07 / 66. szám, péntek

Miért kell automatizálnunk? j Hová a fartév befejezése ufán? tönVíffilra faladala a far- I/llpan í^ínufHÄl/ Cvímnc A Ä technika feladata, hogy a ter­mészettudományi megismeréseket a termelés szolgálatába állítsa. Az első ipari forradalom előtti időben, vagyis a gőzgépnek a XVIII. század végén való feltalálása előtt az ember saját fizikai erejével, legfeljebb az áltat! erőnek, a víz és a szél erejének kis hatékonyságú kihasználásával dol­gozta meg a nyersanyagokat és a félkész termékeket. A gőzgép fel­találása után — miután immár na­gyobb erő állott az ember rendelke­zésére — szerszámgépek pótolták az eqyszerü munkaeszközöket, amelyek lényegében több szerszám egyesíté­séből származtak. Mindamellett azonban az egész el­ső ipari forradalom korszakában, am3ly lényegében mind a mai napig tart, nagymértékben szükség volt élő munkára, hogy a gépeknek a járását ellenőrizzük, irányítsuk, ezdkat nyers­anyagokkal ellássuk, és a késztermé­keket elszállítsuk, stb. Igaz, hogy egyre tökéletesebb gépeket készí­tettünk, amelyek a gép kiszolgálói­nak szellemi tevékenységét is igény­be vették. Ugyanakkor azonban fu­tószalagok és más ésszerűsítő be­rendezések gépiessé tették az ember munkáját és őt jóformán a gép al­katrészévé alacsonyították le. A természettudományok legújabb fejlődése lehetővé tette a munka­műveletek gépesítése után azok au­tomatizálását is. A gép átveszi nem­csak az ember fizikai munkáját, ha­nem irányító és ellenőrző szerepét is. Az egész termelési folyamat jó­formán az ember közvetlen részvétele nélkül játszódik le. Az automatizálás bevezetését lé­nyegében két feltétel megvalósulása tette lehetővé. Az egyik az elektrón­, technika fejlődése a háború utáni években, a másik pedio az irányítási és ellenőrzési folyamatok elméleti, matematikai úton való kiszámítása. E két tényező, a matematika és az elektrónteahnika képezik a kyberneti­ka új tudományának (kybernetes gö­rögül kormányost jelent) az alap­ját. A kybernetika törvényei alapján építették meg az elektróncsöves szá­mológépeket is. Hogy fogalmat al­kossunk az ilyen elektróncsöves szá­mológépek teljesítő képességéről, meg­említjük, hogy az INB 701 j«lzésü új számológép másodpercenként 90 ezer számot regisztrál, ugyanazon Idő alatt 40 ezer számolási műveletet végez el és az eredményeket másod­percenként 90 ezer számnyi teljesí­tő képességgel jegyzi fel mágneses szalagra. Az eddigi elektromos áram­mal meghajtott számológépekkel az ember naponta legfeljebb 2000 szá­molóműveletet volt képes elvégezni. Míg John Napiernek, a híres mate­matikjsnak a XVII. században har­minc évre volt szüksége, hogy az egytől tízezerig való közönséges szá­moknak a logaritmusait kiszámítsa, ugyanakkor azt ma az elektróncsö­ves számológépek tíz másodperc alatt elvégzik és további 7 másodperc alatt mágnesszalagra feljegyzik. Is­meretes, hogy ilyen számológépek nélkül a magfizika rendkívül sebes­séggel lejátszódó, komplikált jelen­séaeit szinte lehetetlen lenne követni. A kybernetika elvei alapján a Szov­jetun óban fordítógépet is szerkesz­tettek, amely lehetővé tette, hogy naqy távolságból távírógépek segít­ségével tetszfc szerinti idegen nyel­vű szövegeket továbbítsanak a for­dítógépbe, amely aztán ugyanolyan úton a legrövidebb időn belül visz­szaközölte az orosz fordítást. A kybernetikán alapuló automati­zálás azonban a legnagyobb felhasz­nálási tervét az iparban találja. A Szovjetunióban például ma már a legtöbb nagyolvasztót, annak egész meleggazdálkodását és olvasztási folyamatát távolról és automati­kusan irányítják. Számos szénbányá­ban a jövesztőgépeket, szállítószala­gokat és szénkombájnokat legalább is részben automatizálták. Igen nagy­mértékben előrehaladt az automatizá­lás az erőművekben, mégpedig mind a hő-, mindpedig a vízierőművekben, nem beszélve az atomerőművekről, amelyeknek üzemét automatizálás és távolból való vezénylés nélkül el sem lehet képzelni. De behatolt az auto­matizálás gondolata a gépszerkesz­tésbe, az üveg, az izzólámpa, a mű­anyag, a cement és építőanyag-gyár­tásba és számtalan más iparágba. A Szovjetunió hatodik ötéves terve az automatizált folyamatok terjedel­mét 1960-ig az 1955. évi színvonal négyszeresére emeli. Az első teljesen automatizált ter­melési vonalat a Szovjetunióban 1950­ben helyezték üzembe. A traktordu­gattyúk gyártásának valamennyi fo­lyamatát, beleszámítva á késztermé­kek ellenőrzését és csomagolását is automatizálták. Egy későbbi automa­tizált vonal, amely a hengerfejeket dolgozta meg, a következő eredmé­nyeket érte el: az automatizálás előtt az üzemben egy főre 1000 darab kész­termék- esett, az automatizálás után ez a szám 11700-ra emelkedett. Ez annyit jelent, hogy az ott dolgozók munkatermelékenysége tizenkétszer lett nagyobb. Ha azonban csak az automata mellett foglalkoztatottak számát vesszük tekintetbe, úgy azok az automatizálás bevezetése előtt 1125 hengerfejet, a bevezetés után 28 400 hengerfejet gyártottak, vagyis mun­katermelékenységük kb. huszonötszö­rösére emelkedett. Csak természetes, hogy az automatikus vonalon gyártott hengerfejek önköltsége igen lényege­sen, majdnem a felére csökkent. Az Egyesült Államokban az automa­tizált termelést az egész ipari ter­melésnek kb. 16 százalékára becsülik. Hazánkban az automatizálás még gyerekcipőben jár, jóllehet számos, részben automatizált berendezéssel rendelkezünk. így például már 1956­ban a gőzkazánok vízellátását 84 százalékban, az égési folyamat szabá­lyozását 40 százalékban automatizál­tuk. Természetes, hogy elsősorban tö­megcikk gyártó folyamatokat lehet automatizálni. Végeredményben azon­ban annak a kérdésnek az eldönté­sére, hogy milyen mértékben terjed­het el a magasabb munkatermelé­kenységet, tehát fokozottabb élet­színvonalat biztosító automatizálás, a fennálló társadalmi rend határozza meg. A kapitalizmusban a profit az irányadó. A tőkés az új gyártási fo­lyamatok bevezetését kizárólag azok hasznothajtősága szempontjából ítéli meg. Ezzel szemben a szocializmus­ban, ahol a termelőeszközök az egész nép szocialista tulajdonában vannak, az egész társadalom érdeke az irány­adó. Elsősorban olyan munkafolyama­tokat automatizálunk, amelyek fárad­ságosak, az egészségre károsak, vagy a dolgozók biztonságát veszélyeztetik. Ugyanakkor azonban automatizálni törekszünk mindazon termelési folya­matokat, amelyek nagymértékben ar­ra szolgálnak, hogy emeljék a mun­katermelékenységet s ezzel valameny­nyiünk életszínvonalát, hogy szebb, kulturáltabb életet élhessünk. Míg a tőkés rendben az automati­zálás által lehetővé tett többtermelés a termékek elosztásában rendszeresen felmerülő nehézségek miatt állandóan akadályokba ütközik, amelyek mély gazdasági válságok idején egész ter­melési ágak megbénításához vezet­nek, addig a szocializmusban az auto­matizáláson alapuló többtermelésnek nincs akadálya, ellenkezőleg az egész nép állandóan fokozódó anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése azt egyenes szükségessé teszi. Spitz V. Habár a tanév végétől még néhány hónap választ el, a nyolc- és tizen­egyéves iskolák utolsó osztályát vég­zők továbbképzésével és elhelyezésé­vel az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma és a többi illetékes szerv már most foglalkozik. Dr. Fran­tišek Kahuda, az iskola, és kulturális Ügyek minisztere, valamint az Állatni Tervhivatal s a Mező- és Erdőgazda­sági Minisztérium képviselői széles­körű sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat az ifjúság közép- és szakiskolai továbbképzésének, elhe­lyezésének és a főiskolákra való fel­vételeknek módjairól és lehetőségei­ről, továbbá a tanítók napjának meg­ünnepléséről. A felvételekről A tizenegyéves iskolákba, szakisko­lákba és az egyetemekre jelentkezők felvétele az 1958—59-es tanévre a tavalyihoz hasonlóan fog lefolyni. Idén sem lesznek felvételi vizsgák, a felvételi bizottság, amelynek tagja a nemzeti bizottság képviselője is, be­szélgetésre hívja meg a jelentkezőt. A bizottság a kiválasztásnál a tanul­mányi eredményen kívül figyelembe veszi a jelentkező politikai fejlettsé­gét, származását, jellembeli tulajdon­ságait és a diákról így nyert teljes kép alapján teszi meg javaslatait. A felvételi bizottságok idén is ügyelni fognak arra, hogy a továbbtanulók között a munkás- és parasztszlilők gyermekei a lakosság szociális ösz­szetételének arányában legyenek képviselve. Ezen a téren már tavaly lényeges javulás állt be. A tizenegy­éves iskolákban a munkás- és pa­rasztszülők gyermekeinek százalék­aránya az előző évekhez hasonlítva a cseh kerületekben 3,8 százalékkal, Szlovákiában 2,6 százalékkal javult. Tavaly a tizenegyéves iskolákba fel­vett munkás és paraszt származású gyermekek száma 45,3 százalékot, a szakiskolákban 54,8 százalékot, a gazdasági islco'ában 62,7 százalékot és a pedagógiai iskolákban 69,5 százalé­kot tett ki. A tavaly nyert tapasztalatok alap­ján idén a felvételi beszélgetéseket már áprilisban megkezdik azokban a közép- és szakiskolákban, ahol több a jelentkező, mint amennyi a terve­zett hely, míg a többiekben csak má­jusban. Ez az intézkedés lehetővé te­szi, hogy a JNB-k és a KNB-k még idejében odairányítsák a diákokat, ahol üres hely van. Természetesen a szülők beleegyezésével. Azokon a főiskolákon, ahol előreláthatólag sok lesz a jelentkező, június utolsó hete A NŐK HARCA — A NŐK ÜNNEPE a felvételi beszélgetések határideje, a többiekben pedig július első fele, úgyhogy ugyancsak elegendő idő lesz a jelentkezőket a túlzsúfolt fakultá­sokról a kevésbé „népszerű" szakokra irányítani. Augusztus végén és szep­tember elején csak a kétes esetekkel és az első felvételi bizottság dönté­sét megfellebbező jelentkezők kérvé­nyeivel fognak foglalkozni. Az elhelyezésekről A továbbiakban a nyolc- és tizen­egyéves iskolákat végzők elhelyezé­séről volt szó. Azok a fiatalok, akik a nyolcéves iskola elvégzése után nem tanulnak tovább, mint tanoncok nyernek elhelyezést. Több lesz pél­dául a gyárakban a tanonchely, vi­szont csökken a segédmunkási helyek száma. Újdonság lesz idén a két évig tartó mezőgazdasági oktatás. A me­zőgazdaságnak az elkövetkező esz­tendőkben legalább 40 000 új, fiatal erőre lesz szüksége évenként.'Ezt a számot az eddigi tanulási rendszerrel nem lehet biztosítani. A Mező- és Er­dőgazdasági Minisztérium az Iskola­ügyi Minisztériummal karöltve úgy határozott, hogy lehetővé teszi a fia­talok számára, kössenek kétéves indi­viduális szerződést az EFSZ-ekkel, az állami birtokokkal és mint a mező­gazdaság „tanoncai" nyerjenek „ter­melő-gondozó" szakképzettséget. Gyakorlati oktatásuk az EFSZ-ekre, az állami birtokokra hárul, elméleti isko­láztatásuk (mint az ipari tanoncoknál) az iskolaUgy feladata. Mindkét mi­nisztérium megtette a szükséges elő­készületeket, úgyhogy már az idén szeptember elsején 35 000 fiatal kezdi meg mezőgazdasági tanoncéveit. Tavaly nehézségek merültek fel a tizenegyéves középiskolákat végzett fiatalok elhelyezése körül. Itt persze azokról van szó, kik sem főiskolára, sem felsőbb szakiskolára nem jelent­keztek. Idén körülbelül 12 000 érett­ségizőt vesznek fel a főiskolákra és 5000-et az abituriens tanfolyamokra. De még mindig szép számmal lesznek olyanok, akiket máshol kell elhelyezni. A tizenegyéves iskolák tanterve saj­nos még nem olyan, hogy kellően elő­készítse a diákokat a gyakorlati pá­lyákra. Mint adminisztratív munka­erők nem nyerhetnek elhelyezést. Egyrészt nincs megfelelő képesíté­sük, mint például a kereskedelmi is­kolát végzetteknek, másrészt az a törekvés, hogy csökkentsük az admi­nisztratív erők számát. Ezért az Is­kolaügyi Minisztérium kijelölte azo­kat a magasabb elméleti tudást igény­lő szakmákat, ahová már az idén elsősorban érettségizett fiatalo­kat fognak felvenni. A tanítók napja Idén negyedszer ünnepeljük meg március 28-án J. A. Komenský szüle­tésének évfgrdulőján a tanítók nap­ját. Több mint hetven kiváló tanító­nak és iskolaügyi dolgozónak nyújtja át ünnepélyes keretek között a prágai Karolínum aulájában Kahuda minisz­ter az „Érdemes tanító" és az „Érde­mes iskolaügyi dolgozó" kitüntetést és diplomát. A KNB elnökei pedig kö­zel 100 tanítót tüntetnek ki a „Példás tanító" éremmel. Március 28-a, bár nem szünnap az iskolákban, mégis nagy ünnepe lesz a diákoknak, taní­tóknak egyaránt. Polgáraink pedig nyilvános gyűléseken, ünnepi össze­jöveteleken fejezik ki köszönetüket pedagógusainknak felelősségteljes és áldozatkész munkájukért. KIS ÉVA' Kassai színjátszók Bratislavában A Csemadok bratisla­vai városi bizottságának meghívására a nemzet­közi nőnap alkalmából a Csemadok kassai szín­játszói négy előadás ke­retében lépnek fel a Ma­tador-üzem és a Dimit­rov-üzem kultúrhelyisé­gében. A Csemadok kasfoi színjátszói szlovákiai viszonylatban a legjob­bak közé tartoznak. Bratislavában először lépnek fel. Bemutatják Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című szín­darabját. A színdarabot a kassaiak eddig 35-ször játszották, mindenhol nagy sikerrel. Guthy Soma Kormány­biztos zenés vígjátéka ez ideig 25 előadásban szórakoztatta Kassa és kerülete közönségét. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a színdarab, va­lamint a Móricz Zsig­mondé megnyeri a bra­tislavai közönség tetszé­sét. Március 8-án d.u. 3­kor Petržalkán a Mata­dorban Móricz Zsigmond „Légy jó mindháláiig" című színdarabját, es'.e 19 órai kezdettel a „Kor­mánybiztos" című zenés vígjátékot mutatják be. Március 9-én a Di­mitrovban 15 órai kez­dettel a Légy jó mind­halálig, este 19 órai kez­dettel ď -^Kormánybiz­tos" kerül színre, legyek elővételben a Csemadok várósi tizottWgánál és mindkét helyen a kultúr­házban kaphatók, —ms— Új kamarazenekar alakult A múlt év derekán létesült a kassai kamaraegyüttes. Fennállásának rövid ideje alatt Roman Skrepek vezényletével megnyerte a közönség szere­tetét. Most készülnek harmadik nyilvános hangversenyükre. (R. Stýbar, felvétele). I mmár negyvennyolc esztendeje annak, hogy a szocialista asz­szonyoknak Koppenhágában tartott ;! nemzetközi konferenciája jóváhagyta [ Zetkin Klára, a nagy forradalmár ajánlatát, hogy a nők az év egy nap­ján tüntessenek az egész világon jo­;'gaikért,' gyermekeik boldog életéért, v' az imperialista háborúk ellen. Azóta az asszonyok az egész világon már­cius 8-án ünneplik a nemzetközi nő­napot. E hagyományos ünnepnapnak, amely a barátság és szolidaritás, a kölcsö­nös megértés és támogatás szálaival köti össze a nők harcát az egész vi­lágon, jelentősége ma jelentősen meg­növekedett. Ezen a napon — amikor a nők szerte a világon manifesztá­• • ciókat, ünnepi gyűléseket tartanak, hogy megemlékezzenek a nők jogai­ért folytatott forradalmi harcukról és örüljenek elért eredményeiknek, s a kapitalista, a gyarmati országok asz­szonyai a szocialista táborban élő nők elért vívmányaiból erőt merítve még áldozatosabb harcvállalással szállnak ;; síkra szabadságukért, nemzeti függet­• • lenségükért — előtérbe lépett a béke kérdése. Nemcsak a csehszlovák nők, hanem a szocialista, a béketábor sok­sok milliónyi asszonya tudatosította, hogy a háború ellen, a békéért foly­tatott harc győzelemre vitele hozhatja ;; meg minden országban a nők legóhaj­tottabb reménységének valóra váltását, a családok békés életét. A békeharc­;; ban nagy szerepet töltenek be a nők, akik sokat tehetnek azért — mint mondotta Hruscsov elvtárs —, hogy „1958 váljék a béke évévé, a hideg­háború gyengülésének évévé, hogy az emberek életükről, gyermekeik és asszonyaik sorsáról való félelem nél­kül éljenek és hogy a béke alapján, a gazdasági és kulturális fellendülés, az ember anyagi és lelki szükségletei­nek teljesebb kielégítése alapján fej­lődjön ki a két világrendszer közötti versengés". H azánk asszonyai és lányai vál­lalják ezt a harcot — eddigi tet­teikkel is ezt igazolják — és ezért mondják Március 8-i jelszavukban „Csehszlovák nők harcba a szocializmus betetőzéséért hazánkban, a világbé­kéért!", hogy még hatékonyabban támogassák a békemozgalmat és még öntudatosabb, eredményesebb építő­munkával vegyék ki tevékenyen ré­szüket pártunk politikájának valóra váltásából, mert minden törekvésének végcélja a legmesszebbmenőbb gon­doskodás az ember, a család jólétéről. Amikor a világnak sok országában a nők a nemzetközi nőnapon még el­szántabban emelik fel hangjukat, hogy kiharcolják alapvető polgári jo­gaikat, kenyeret az éhező gyermekek­nek, munkát a munkanélküli férjeik­nek — a szocialista tábor országaiban a nők harcának hagyományos napja az egész társadalom ünnepnapja, ami­kor a nőket, az anyákat legnagyobb megtiszteltetésben, megbecsülésben részesítik. Így van ez hazánkban is. Március 8-a valóban a nők, az anyák ünnepe, amikor egész dolgozó népünk az üzemekben, falvakon, hivatalokban, intézményekben, az iskolákban meg­emlékezik a dolgozó nők érdemeiről, akik nemcsak a szocialista erkölcsön nyugvö békés, meghitt családi élet megteremtéséljen, gyermekeink, a szo­cialista társadalom gyermekeinek lel­kes, odaadó nevelésében, hanem a szocializmus építésében is nagy-nagy érdemeket szereztek. Érdemeket a bé­keharcban, érdemeket az építőmun­kában. Asszonyaink minden munkahelyen a békemozgalom lelkes szószólói, erős támaszai. A csehszlovák nők már sok esetben bebizonyították, hogy milyen mély érzésük van nemcsak a nők, ha­nem a világ népei közötti nemzetközi szolidaritás és barátság táplálása iránt. S e nemzetközi szolidaritás és barát­ság jegyében, — melynek kifejező bizonyságtétele az utóbbi hónapokban Európa szívében az atommentes öve­zet létesítéséért folytatott harcuk — készültek az idei nemzetközi nőnap méltó megünneplésére. Hazánk asszonyai és lányai, akik teljes mértékben részt vesznek új életünk építésében, politikai, gazdasági és kulturális téren szerzett érdemei­kért, sokan közülük a legmagasabb I állami kitüntetésben részesültek. Ná­lunk megbecsülés és mély tisztelet övezi a nők munkáját. Hazánkban a nők a szocializmus építésében részt vevő dolgozóknak több mint 37 szá­zalékát képezik. Az egészségügyben, az iskolai hálózatban, a kereskedelem­ben, a könnyűiparban túlnyomó részt nők dolgoznak. A mezőgazdaságban dolgozóknak több mint felét is ők te­szik ki. De a közéletben, a tömeg­szervezetekben, a nemzeti bizottsá­gokban is jelentős tevékenységet fej­tenek ki. Életünkben különösen nagy szerepet töltenek be a nőbizottságok, melyek falvainkon és városainkban nyerik meg és mozgósítják a nőket építőfeladataik teljesítésére. A nő­bizottságok nemcsak azzal érdemelték ki a dolgozó nők bizalmát, hogy meg­világosították előttük a szocializmus építésével összefüggő kérdések jelen­tőségét, hanem azzal is, hogy szaka­datlanul gondoskodnak a dolgozó asz­szonyokról, az anyákról, gyermekeik­ről. A nemzetközi nőnap a nőbizott­ságok számára annál is jelentősebb, mert e nagy nap jelentősége arra serkenti a nőbizottsági tagokat, hogy minden faluban, minden munkahelyen még szorosabb kapcsolatot létesítse­nek a nőbizottságok és a dolgozó nők között, hogy a nők az eddiginél még eredményesebben vehessék ki részüket szebb életünk építéséből. oinap, amikor hazánk minden részében, városában és közsé­gében ünnepeljük a nemzetközi nő­napot, ez a nap a nők számára nem­csak ünnepnapot jelent, hanem az el­végzett munka értékelését is jelenti és annak tisztázását, hogy megtettek-e minden lehetőt hazánk és családjaink élete további felvirágoztatása érdeké­ben. A dolgozó nők, az anyák meg is fogadják: — Családjaink, egész tár­sadalmunk békés és boldog élete biz­tosításának érdekében megtesznek minden lehetőt, hogy győzedelmesked­jen a világon a béke, hogy hazánk­ban sikeresen betetőzzük a szocia­lizmus építését. A nők harca, — a nők ünnepe ezért mindnyájunk harca és mindnyájunk, az egész társadalom ünnepe. H° ÜJ SZÓ 5 * 1958. márr-us 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom