Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-04 / 63. szám, kedd

NE JÁTSSZ A TŰZZEL U)j szó — A Dolní Zd'ár-i tűzvész tragi­kus következményei — olvasom az egyik újságban és jobban szemügyre veszem a cikket, hogy megismerked­jem a részletekkel. Az ötéves Maŕenka Šímová és négy­éves kistestvére, Jarka játék közben fellopództak a takarmánnyal telt pad­lásra. Délelőtt volt. Édesanyjuk a konyhában a rádió hangjai mellett a tűzhely körül foglalatoskodott és közben a kicsire gondolt, akit a szíve alatt hordott. Kellemes gondolataiból az ydvart ellepő füstfelhő verte fel. Balsejtelmektől hajtva felszaladt a padlásra, sajnos, már későn! Amikor két gyermekét a földön találta meg­fulladva a füsttől, ő maga az izga­lomtól elájult. A kis ház percek alatt lángokban állt, úgyhogy az időközben odaérkezett tűzoltók már csak mind­hármuk holttestét távolíthatták el az épületből. Később kiderült, hogy Marenka és Jarka, mint már annyiszor ezúttal is gyufaszálakat gyújtogattak. Ez a gyer­mekcsíny került a család életébe. Mi a teendő, hogy elkerüljük a gyermekek okozta tűzeseteket? Elsősorban a gyermekek nevelésére kell nagyobb súlyt fektetnünk. Ha ki­sebb a gyermek és nincs még annyi esze, hogy megértse tettének követ­kezményét, megfelelő felügyelet alatt kell tartanunk. Lehetőleg nem hagy­juk magára, és mindig gondosan el­távolítjuk közeléből a gyufát s mind­azon tárgyakat, melyek könnyen tüzet fognak. A nagyobb gyermekeknél már nem elég a gyufaskatulya elrejtése. Meg kell nekik magyaráznunk, miért nem szabad gyufával játszaniok és más játékok iránt kell felkeltenünk az érdeklődésüket. Jól tudjuk, hogy minden gyermek arra vágyik, amit megtiltunk neki, kíváncsisága szinte ellenállhatatlanul vonzza a tilos felé. Á gyufa, vagy tűz lángjába bámulni sem utolsó dolog a gyermek szemé­ben. Ezért nem is annyira szigorral, mint inkább ésszerű indokolással kell tävoltartanunk a kicsinyeket az any­nyira káros, sőt veszélyes „játéksze­rektől". A serdülő Ifjúság nevelésének ezen fontos szakaszán a szülőknek közvet­lenül nagy segítségére vannak a ta­nítók, nevelők, sőt maguk a tűzoltó­egyesületek is, melyeknek vidéken maguk a tanítók is tagjai. A tűzoltó­egyesületek munkájukba bekapcsolják a falu gyermekeit is. Tűzoltógyakor­latokat, sportünnepélyeket, közös já­tékokat rendeznek, kirándulásokra hívják a fiatalokat, alkalmat adnak nekik a közös szórakozásra, hogy együtt táncoljanak, daloljanak. így kötik le az ifjúság figyelmét, mely jól érzi magát társai körében. A na­gyobbak már hasznos munkára, a sze­rencsétlenség, a veszély megakadályo­zására, esetleg a tűz lokalizálására, sőt oltására is felhasználhatók. Természetesen, amint már mon­dottuk, a legfontosabb a gyermekek helyes nevelése, irányítása, ami első­sorban a szülők kötelessége. Jó pél­dával kell elöljárniok, hogy a gyer­mekek már otthon megszokják, ter­mészetesnek tartsák a feltétlen, min­denre kiterjedő elővigyázatosságot, gondosságot. A legtöbb esetben, sajnos, maguknál a felnőtteknél is észlelhetők fogya­tékosságok. Még egy éve sincs, hogy Jaroslav Škoda, a pardubicei Malom­gépgyár segédmunkása az uzsonna­kávé elfogyasztása után elfelejtette kikapcsolni villanyfőzőjét. Hazamenet ugyan eszébe jutott a mulasztás, de jószerencséjében bízván, hogy majd valaki észreveszi, nyugodtan folytatta útját. És az eredmény? A tizen­négymilliós tűzkáron kívül, mely a gyárat, illetve az államot érte, Ja­roslav Skodát, mint főbűnöst két és félévi, a gyár őreit pedig, akik gon­datlanul végezték kötelességüket, két-két évi szabadságvesztésre ítélte a pardubicei büntetőbíróság. Az ítélet megérdemelt és igazságos volt, mert valamennyiük kötelessége — embertársaink és saját életünk, egészségünk védelmezésén kívül — őrködni az állam, a nép vagyonán! Arra kell törekednünk, hogy amit fel­építünk magunknak, hanyagságunk, tudatlanságunk, nemtörődömségünk következtében meg ne semmisüljön, ne essék a tűz martalékává! Csakis céltudatos, lelkiismeretes munkával küszöbölhetjük ki a tűzkárokat! Ki hinné, hogy például ez év ja­nuárjában tizenkilenc hat éven aluli gyermek 95 000 Kčs, tizenhárom hat éven felüli gyermek pedig 48 000 Kčs értékű tűzkárt okozott és ráadásul hat gyermek életével fizetett a sze­rencsétlenségért ? Háromnegyedmillió Kčs kár érte januárban nemzetgaz- j daságunkat csak a gondatlanul elhají­tott égő gyufaszálak és égő cigaretta­végek következtében. A múlt év első j kilenc hónapjábban a mezőgazdaság­ban 1356 tűzeset 24 128 235 koroná­J jába került az államnak. Ezért az ösz- 1 szegért például hétszáz új traktort j vásárolhattunk volna. De ne csak a) tényleges kárt vizsgáljuk. A tűzeset I következtében a gazdasági munkála-! tok, a termelés is kárt szenved, mert( a takarmány megsemmisítése az állat­tenyésztés csökkenésével is jái, ami j viszont sok ezer tonna hús, vaj, to- j jás és tej kiesését jelenti. Ki a felelős ezekért a mérhetetlen j károkért, szerencsétlenségekért? Per­sze, hogy a felnőttek, a szülők, akik j nem veszik eléggé komolyan a lesel­kedő veszélyt és ezért gyermekeikre J sem tudnak kellőképpen hatni. Az így] keletkezett károk, amint az előbbi sta­tisztikai adatokból is kitűnik, óriásiak. Ezért került napirendre a tűzesetek j megelőzésének időszerű problémája. A tűzoltószervezetek segítségével a.\ helyi nemzeti bizottságok rendszere­sen foglalkoznak a tűzesetek elleni i védekezés kérdéseivel és a biztonságit előírások feltétlen betartására nevelikI a lakosságot. Valamennyi, a gyerme- i kek s az ifjúság nevelésével megbí- j zott szervezet a Nemzeti Front bi-! zottságainak vezetésével oktató pro- j pagandaakciót indít, mely megismer­teti a nyilvánosságot a gyermekgyúj- < togatás következményeivel és tevé­keny harcot kezd a tűzesetek ellen. 1 A „Védjük a gyermekeket a tüzese- j tektől" című akció ez év március 1-től J december 31-ig tart és célja, hogy j különösen falvainkban kivétel nélküli mindenki bekapcsolódjék ebbe az j életfontosságú kezdeményezésbe. Kardos Mártád ************ *** ************* ********* **** ** ******** ** Bővítik s szántóföldterületet I^Z A királyhelmeci járás dolga­id zói a februári győzelem 10. 'fá évfordulója és pártunk közelgő kongresszusának tiszteletére 'vm értékes kötelezettségvállalást tettek. A felajánlások főképp a termelékenység növelését éš W az önköltség csökkentését se­M' gítik elő. A szövetkezetek részéről tett fel­ajánlások elsősorban is a földalap bővítésére és a takarmányalap növe­lésére irányulnak. A járásban ez idén mintegy 8 százalékkal bővítik a föld­alapot. A felajánlások közül felsoro­lunk egynéhányat. 5 szövetkezet vál­lalta, hogy 210 hektárral bővíti a föld­alapot, további 5 szövetkezet 326 ezer koronára csökkenti a termelési költ­ségeket. öt szövetkezet vállalta, hogy az idén 100 hektárra számítva (mező­gazdasági terület) 50 szarvasmarhát tart. 6 szövetkezet vállalta, hogy minden 100 tehéntől 93,5 borjút ne­vel fel. 15 szövetkezet 9000 kilő ser- j téshús terven felüli beadására köte- 1 lezte magát 1 440 000 korona érték­ben. Nyolc szövetkezet 420 ezer ko-[ rona értékű tejjel ad többet, mint azt j az állami terv meghatározza. Zöldség­ből 11 szövetkezetben 940 ezer koro- | na értékben termelnek terven felül. A Nagygéresi Győzelmes Október ] Szövetkezet vállalta, hogy az állatte- i nyésztés számbeli és hasznossága nö­velése érdekében 80 hektárral csök- i kentik a gabonafélék vetésterületét, i helyettük évelőtakarmányokat vetnek. ] E célra mintegy 50 hektárnyi gyengén l termő legelőt szántanak fel, melyet < takarmánytermelésre készítenek elő. ' Ezenfelül 500 mázsa sertéshússal,' 150 ezer liter tejjel és 30 ezer tojás-, sal adnak többet dolgozóink asztalá­ra. Nagygéresen több egyéni kötele-i zettségvállalást is tettek. Kászonyi István, Királyhelmec • Értékelték eredményeiket A rimaszombati JNB nemrég tar­totta ez évi első teljes ülését. A JNB elnöke beszámolt a járási nemzeti bizottság eddigi munkáj4ról és az akciótervek teljesítésének eredmé­nyeiről. A beszámolóból kitűnt, hogy a nemzeti bizottságok igen nagy súlyt fektettek a CSKP KB levelé­nek megtárgyalására, mellyel kap­csolatban igen sók javaslat hangzott el a nyilvános népgyűléseken. A párt levele vitájával kapcsolatosan több kötelezettségvállalás született köz­ségeinkben. Ezek jó része mezőgaz­dasági, továbbá a faluszépítést szol­gáló kezdeményező javaslatok. Réthy István, Rimaszombat Békegyűlés — példás építőmunka A madačkai (losonci járás) hegyi tanyák lakói a.napokban békegyűlést tartottak. A több mint 50 jelenlevő asszony és férfi közül egyesek le­hajtották fejüket, gondolkodtak, em­lékeztek. A német fasiszták ölték meg hozzátartozóikat. De a fájdalom nem törte meg őket. Tudják, mit jelent számukra a békés élet. A bé­kegyűlésen megfogadták, hogy a bé­kemozgalmat a mezőgazdasági ter­melés fejlesztése és a faluszépítési akció terén végzett jő munkájukkal támogatják. Az idén rendbehozzák a hidakat és az utakat. A munkától nem félnek, mert tudják, hogy amit csinálnak, az mind az ő javukat szol­gálja. Pavel Filka, Madačka Épül Zsór község Alig négy kilométer távolságra fekszik Tornaijától ez a kis falucs­ka, mely az utóbbi években ugyan­csak nagy fejlődést mutat. Az állam támogatásával 1 kilométer hosszú­ságban kövezett új bekötő út épült. Ezenkívül a községben sok új csalá­di ház épült. Ez bizonyítéka az élet­színvonal emelkedésének. Most meg úgy tervezik a faluban, hogy tár­sadalmi munkával hozzáfognak a kul­túrház építéséhez. Ezzel a kérdéssel egyúttal megoldódna a község fiatal­ságának rég óhajtott kívánsága is. Mike László, Zsór Csiilárokat vásárolnak a mecheniceiek Bizony, csillárokat vásárolnak, mert két hét múlva már ők is feldobhat­ják a padlásra a petróleumpámpákat. S hogy március 15-én valóban — a terv szerint — kigyulladhasson a fény a faluban, ezt ők is elősegítik. Ördög Ferenc, a helyi nemzeti bi­zottság titkára házról házra járt és szervezte a brigádmunkát. A község lakói szívesen jelentkeztek. Eddig 700 brigádórát dolgoztak le, ásták a gödröket, hordták a villanypóznákat. Sokan már előre megvették a lámpá­kat, csillárokat, villanyvasalókat és rádiókat. A mecheniceiek is kultúrál­tabb életet akarnak élni. Takács Marian, Nyitra Érdemes véradományozók Mindenki elnyerheti ezt a címet, ha be­tartja a vér á töm lesz tő-állomás utasítá­sait. Egyesek hamarabb, mások később kapják meg ezt a kitüntető megjelölést. Fegyelmezettségétől függ, attól, hogyan igyekszik megmenteni nemzetünk legdrá­gább kincsét, — a gyermekek, anyák, a betegek életét. Az idén Szlovákiában 22 véradományozót tüntettek ki az „Érdemes véradományozó" jelvénnyel, okmánnyal és Igazolvánnyal. Hogyan érdemelték kl ezt a kitüntetést? Karol Zubaj, az Apollo-üzem normá­zója 1948 óta állandó véradományozó. Kije­lenti, hogy a véradás jót tesz neki, egész­ségesnek és életerősnek érzi magát utána. Szívesen ajándékozza vérét másoknak. Víz­müllerová Milka már akkor véradományo­zó volt, amikor a gyermekbölcsődében dolgozott. Egy szerencsétlen szülő kért tőle először vért, amikor gyermekét a bölcsődében elhelyezte. Vércsoportja meg­egyezett a gyermek anyjának vércsoportjá­val és így visszaadta az anyát az élet­nek. A Benko-házaspár már több mint 60 liter vért adományozott. Schatz Sándor, a Pravda dolgozója szintén elnyerte az „Érdemes véradományozó" címet. Harminc­szor adott vért és vizsgálat alá vetette magát annak megállapítása végett, hogyan reagál a véradásra az ember szervezete. Az önkéntes véradományozók mozgalmát, a Csehszlovák Vöröskereszt járási és kör­zeti szervezetei szervezik. Kincs Sándor, Bratislava A poliklinika helyzetéről Á közel 24 ezer lakost számláló járási székhely közegészségügyi ellátásához hoz­zátartozik a szomszédos járások lakossá­gának részleges ellátása is. Az illetékes szervek ezt a szolgáltatást poliklinikal rendelések bevezetésével igyekeznek meg­oldani. A szakorvosi, mint a szem-, idegorvosi, sebészeti és az ortopédia-rendelés egymás mellett van elhelyezve. De a régi beteg­segélyzö folyosóin órák hosszat kell vár­niok a türelmetlen betegeknek. Fáradtak az orvosok és a betegek Is. Előbbiek a túlfeszített munkától, utóbbiak a túl hosszúra nyúlt várakozástól. Emel­lett nem egész tökéletes a poliklinika be­rendezése. A poliklinika jelenlegi megoldása Ilyen­formán csak fél megoldás, ami súlyosbítja Érsekújvár orvosainak helyzetét és a gyógykezelést. Jó lenne tehát, ha az ille­tékes szervek gondoskodnának a poliklinika jobb elhelyezéséről. Štefánik Magda, Érsekújvár »»» MMHMM M» M M« MMMMM m »••••••••• Vita a Szovjetunióban a Politikai gazdaságtan című tankönyv új, harmadik kiadásáról A Szovjetunióban sajtó alatt van a Politikai gazdaságtan tankönyv har­madik kiadása. Az új kiadás jelentős változtatásokat tartalmaz és ki­küszöböli az előző kiadások fogyatékosságait. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Közgazdasági Intézete 1957 szeptemberében elméleti és gyakorlati közgazdászok bevonásá­val, K. Osztrovityanov akadémikus vezetésével megvitatta a tankönyv új kiadásának előkészítésével kapcsolatban felmerült problémákat. Az 1957 szeptemberében lefolyt vitát, a tankönyvben végrehajtott fontosabb változtatásokat a Voproszi Ekonomiki c. folyóirat 1957 novemberi számában közölt ismertetés alapján röviden a követke­zőkben foglalhatjuk össze: Sztálin felfogása alapján a tan­könyv korábbi kiadásaiban a termelőerők fogalmát leszűkítették: a termelő­erőkhöz csak a szerszámokat sorol­ták és az embereket, akik a szer­számokat kezelik. A harmadik ki­adásban a szerzők Marx és Engels meghatározásához térnek vissza, amely szerint a termelőerőkhöz tar­toznak az összes termelőeszközök, tehát a nyersanyagfajták, energia­források is. Az egyik hozzászóló nem értett egyet ezzel a meghatározással. Véleménye szerint helytelen a mun­ka tárgyát a termelőerők közé sorol­ni, mert a gazdasági rendet a szer­Számok és az ember fejlődése hatá­yözza meg, nem pedig a munka tár­gyának változásai. A tanácskozás előadója, K. V. Oszt­rovityanov, zárószavában részlete­sebben megindokolta a szerzői kol­lektíva álláspontját. Ha a termelő­erők fogalmából kimarad a munka tárgya, akkor a termelőerők fejlő­déséből ki kell rekeszteni az ener­giaforrásokat, az atomenergia fel­használását stb, holott az atomener­gia új korszakot nyit meg a terme­lőerők fejlődésében. U J S7Ö 4 * 1958. március 1. Pontosabban fogalmazza meg az új kiadás a proletariátus elnyomorodásának tételét. Kifejti azt a két tendenciát, amely a kapitalizmusban a munkaerő érté­kének mozgását jellemzi. Amilyen mértékben fejlődik a technika és nő a munka termelékenysége a közszük­ségleti cikkeket, vagy a közszükség­leti cikkek gyártásához szükséges termelőeszközöket előállító iparágak­ban, olyan mértékben csökken a munkaerő értéke és növekszik az értéktöbblet. Emellett megvan az el­lenkező tendencia is, amely a mun­kaintenzitás fokozódása és a mun­kásosztály szükségleteinek növeke­dése következtében a munkaerő ér­tékének emelkedésére irányul. A szerzők, amikor kifejtik, hogy a kapitalizmusban az általános tenden­cia a munkások reálbérének csök­kenése, egyszersmind kiemelik az ellentétes tényezőket is, amelyekhez elsősorban a munkásosztálynak a béremelésért és a munkafeltételek megjavításáért folyó harca tartozik. Kimutatja az új kiadás azt is, hogy a munkabér színvonala függ a kapi­talizmus ciklikus fejlődésétől. Az ipari fellendülés periódusában kedve­zőek a feltételek a béremelési harc­hoz, s a bérek gyakran emelkednek is — míg a válságok, depressziók és háborúk idején erősen csökkennek. A munkásosztály abszolút elnyo­morodásának problémájával kapcso­latban a tankönyv elemzi a munkás­osztály életszínvonalának kategóriá­ját. Ezt a munkásosztály életfeltéte­leinek összessége határozza meg: a névleges és a reálbér, a munkanél­küliség, a munka intenzitása, a mun- | kanap hossza, a gazdasági válságok, a háborúk és a militarizálás, a mun­kások helyzete a gyarmati és fél­gyarmati országokban. A tankönyv megállapítja, hogy a munkások élet­színvonalának csökkenése a reálbé­rek emelkedése esetén is bekövet­kezhet, ha a reálbér emelkedése nem egyenlíti ki a munkárafordításnak a munkaintenzitás fokozódása által elő­idézett növekedését. Az új kiadás kimutatja az ellen­tétes hatású tényezőket, amelyek bizonyos időszakokban korlátozhat­ják a dolgozók életszínvonalának süllyedésére irányuló tendenciát, sőt az életszínvonal emelkedésére ve­zethetnek. Egyszersmind azonban ki­emeli, hogy a kapitalizmus fej­lődése fő irányvonala a munkások életszínvonalának süllyedése. Élénk vita alakult ki a kapitalizmus gazdasági alaptörvénye körül. Volt olyan felszólaló, aki tá­madta azt az álláspontot, amelynek értelmében minden egyes termelési módra egy gazdasági alaptörvény érvényes. Az előadó ezzel nem értett egyet, s rámutatott, hogy a gazda­sági alaptörvény kérdésének elejtése visszalépést jelentene a politikai gazdaságtan fejlődésében. A gazda­sági alaptörvény meghatározása le­hetővé teszi valamely termelési mód lényegének, sajátos voltának jellem­zését, valamennyi gazdasági törvény­szerűségének egységes rendszerbe foglalását, mert az alaptörvény, amely meghatározza valamely társa­dalmi-gazdasági alakulat fő irányvo­nalát, kölcsönös összefüggésben és kölcsönhatásban van a szóban forgó termelési mód valamennyi gazdasági törvényével. Az új kiadás megállapítja, hogy nincs a kapitalizmusnak két gazdasági alaptörvénye, egy a monopólium előtti és egy a monopolista szakaszra. A ka­pitalizmusnak csak egy alaptörvénye van: az értéktöbblet-törvény, de en­nek megjelenési formái különbözők. A monopólium előtti kapitalizmusban az értéktöbblettörvény az átlagprofit és a termelési ár útján érvényesül, az imperializmusban pedig a magas monopolprofit és a monopolár útján. Az állami-monopolista kapitalizmusra vonatkozó meghatározás a régi ki­adásban nem vette tekintetbe azt a fontos gazdasági jellegzetességet, amely Lenin szerint abban rejlik, hogy az állami monopolista kapitaliz­mus a termelés tőkés társadalmasí­tásának sokkal magasabb foka. A kapitalizmus háború utáni fejlő­désének űj jelensége a sajátos típu­sú államkapitalizmus keletkezése azok­ban az elmaradott országokban, ame­lyek kivívták függetlenségüket. Az új kiadás kimutatja az ilyen típusú államkapitalizmus progresszív jellegét, minthogy ez az idegen, külföldi mo­nopoltőke ellen irányul. Egyúttal megjegyzi, hogy nem helyes az ál­lamkapitalizmusnak ezt a típusát, amely elvileg különbözik a szocializ­must építő országok államkapitalista szektorától, mint a szocializmus épí­tésének sajátos útját tekinteni, ahogy ezt a gyengén fejlett országokban a nemzeti burzsoázia képviselői szé­les körben propagálják. *** A szocializmus politikai gazdaság­tanával kapcsolatban igen sok szer­kezeti és sorrendi változtatás fölött folyt a vita, de helyszűke miatt csak a főbb tartalmi módosításokra és az elvi jelentőségű vitakérdésekre té­rünk ki. Ilyen például az a változta­tás, hogy a szocialista társadalomban a saját szükségletre és a társadalmi szükségletre végzett munkát illetően az új kiadás visszatér a régi termino­lógiához, s e kategóriákat a „szük­séges" és „többlet"-munka megneve­zéssel jelöli. A szocializmus gazdasági alaptörvényére vonatkozó sztálini meghatározásnak voltak egyes fogyatékosságai. Nem tükrözte például azt a körülményt, hogy a termelés határozza meg a fo­gyasztást. A szerzői kollektíva az üj kiadásban, Leninnek a pártprogram felülvizsgálatával kapcsolatban adott * útmutatásait figyelembe véve, a szo-' cializmus gazdasági alaptörvényének, következő megfogalmazását javaáoija:, „a termelés szakadatlan bővítése és tökéletesítése a modern technika' alapján, a növekvő társadalmi szük­ségletek lehető legteljesebb kielégíté­se és a társadalom valamennyi tag­jának sokoldalú fejlődése érdekében." Osztrovityanov elvtárs zárószavábari megjegyezte, nem lenne célszerű az új kiadásban a régi meghatározást;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom