Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-28 / 87. szám, péntek

Világ broletdrjai, egyesüljeteki SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. március 23. péntek 90 fillér XI. évfolyam, 87. szám. Köznapi szavak a tanítók iinntpére Nem lesz talán ünneprontás, ha ma, a tanítók napján gyermekeink, ifjúságunk nevelőihez, értelmük pallérjaihoz kissé hétköznapinak ható szavakkal fordulunk nehéz, felelősségteljes és közös érdekünket szolgáló munkásságukkal foglalkozva. Mert ez az ünnep is — amely jelképesen kifejezi kormányunk, pártunk, szocialista rendszerünk megbecsülését a tanítók iránt — csak akkor válhat igazán gyümölcsözővé, ha közösen, tárgyilagosan felmérjük: mit tettünk eddig és mit kell a jövőben megtennünk az új nemzedék oktatásában, nevelésében. Fontos probléma ez, hiszen az ország holnapja függ attól, hogy képzett, politikailag fejlett, új szellemű és a legszebb tulajdonságokkal rendelkező fiatal emberek lépjenek ki az életbe, hogy bármily posztra kerülve is a fejlődés előrelendítői legyenek. Kitől függ ez a család, a közvetlen környezet mellett? Kétségtelen, hogy a felelősség súlya elsősorban tanítóink vállára nehezedik. A jó az, hogy ma már nemcsak felelősségről kell beszélnünk, hanem lehet és kell az elért eredményekről is. így van ez annak ellenére, hogy az utóbbi időben az ifjúság nevelésével kapcsolatos számos helyénvaló és jogos bíráló szó mellett mindent feketére mázoló, pesszimizmust terjesztő kuvikhangokat is hallhattunk és voltak olyanok, akik szinte „divatot" akartak csinálni az ilyfajta, tisztesség ne essék szólván — kritikából. Komoly eredménynek számít az, hogy a kisebb-nagyobb hiányosságok ellenére, az iskoláinkból kikerülő fiatalok döntő része megállja helyét a munkában, ha kellő megértéssel és ugyanakkor szigorú következetességgel felkaroljuk őket, segítséget nyújtunk továbbfejlődésükben, a tapasztalatok elnyerésében, ha első, még bizonytalan lépéseiknél támogatjuk őket, — hiszen az iskola és a család közös igyekezete sem nevel még kész embert, csak a munka folyamatában válhat azzá. Hogyne örülne az ember, ha pl. Kováč elvtárs, a tolmácsi Kirov Üzem igazgatójának szájából hallhatja: „A munkaerőtartalékok üzemi iskolájából hozzánk kerülő fiatalok megállják a helyüket. Míg egy-két évvel ezelőtt az idősebb, tapasztaltabb munkások nemigen akartak ilyen fiatalokat maguk mellé venni csoportjukba, mert keresetük csökkenésétől tartottak, ma már többnyire nincsenek ilyen aggályaik." Ez a tanítók áldozatos munkájának első, rendkívül komoly eredménye. Az oktatási tevékenység mellett munkájuk másik nem kevésbé fontos részét képezi az ifjúság nevelése, elsősorban eszmei, politikai és erkölcsi síkon, Itt már több fogyatékossággal, hibával találkozunk. Mégsem lehetünk borúlátók. A most lezajlott járási pártkonferenciák beszámolóiban és a vita során mindenütt foglalkoztak a fiatalok nevelésének kérdésével. És mi volt ezeknek a felelősségérzettől és segíteniakarástól áthatott véleményeknek, megállapításoknak az alaphangja, szinte visszatérő mottója? Az, hogy ifjúságunk, egészét tekintve, semmi esetre sem nevezhető rossznak. Üjra olyan tény ez, amely a tanító munkáját dicséri, olyan elismerés ez, amely minden hivatását igazán szívvel-lélekkel szerető tanító számára a legbecsesebb. A tanító egyik legfontosabb feladata, kötelessége, hogy necsak egyszer, hanern rendszeresen, nap nap után felmérje, mit tett jól és hol követett el hibát. Ha pedig erre a kérdésre lelkiismeretesen választ akar adni, és nemcsak ezt, hanem minden esetben meg is akarja találni tevékenysége legcélravezetőbb útját — akkor állandóan tanulnia kell, gyarapítania szaktudását és a marxizmus-leninizmus elsajátításával politikai ismereteit. Egy pillanatnyi megtorpanás lemaradást jelent, amely áldatlanul tükröződik vissza a tanulók előmenetelében. Az igazi tanító nem képezi magát kelletlenül, csupán „muszájból", még ha sok áldozatot követel is tőle ez a munka, mert hivatása: szívügye. Csak örülhetünk annak, hogy hovatovább mind több ilyen lelkes, magánéletében is példás tanítónk van. Ilyen tanítókra van szükségünk, nem pedig olyanokra, akik elhanyagolják továbbképzésüket, vagy pedig csak az oktatási munkában „élik ki magukat" és elhanyagolják a fiatalok politikai, eszmei, erkölcsi nevelését. Nyíltan kimondjuk: tanítóinktól megkívánjuk, hogy necsak általános műveltséggel rendelkező, szakképzett fiatalokat indítsanak útnak, hanem egyben szocialista szellemű ifjúságot, amely tudatában van annak: ez a rendszer mindent megadott neki, olyasmit is, amiről a múltban nem is álmodhatott volna. És éppen ezért oktatási rendszerünk szellemével összeegyeztethetetlennek tartjuk például azt, hogy szórványosan vannak még tanítóink, akik nemcsak, hogy önmagukban nem számoltak le az idealista világnézettel, hanem tanulóik körében is — rossz személyi példájukkal — a vallási előítéletek malmára hajtják a vizet. Nem lehet materialista szellemben oktatni és idealista szemlélettől áthatva nevelni! A falusi tanítónak nagy szerepe van a népművelés terén is. Nehezebb a dolga, mint a városi tanítónak, hiszen a falun ő a kultúra, a felvilágosító munka egyik fáklyahordozója. Azok az idők már elmúltak, amikor a tanítókat egyes helyeken még a tyúkösszeírásra is felhasználták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanító csupán az iskolai tevékenységre korlátozódhat, amely különben természetesen munkássága súlypontját képezi. Részt kell vállalnia a közéleti, a társadalmi munkából, a kulturális és népművelő tevékenységből magától értetődően ésszerű keretek között. A tanítók áldozatkész, eredményes munkáját kormányunk és pártunk is nagyra értékeli. Ennek kifejezője az is, hogy ma, a tanítók napján az ország számos kiváló tanítója kitüntetésben részesül. Vannak köztük magyar tanítók is, így pl. a füleki tizenegyéves iskola tanítónője, Felek Margit és a csizfürdői nemzeti iskola tanítónője — Kollár Erzsébet. Még jobb munkára serkentő, kötelező elismerés ez. Annak eredménye, hogy tanítóink zöme tevékenységében szem előtt tartja azt, amit a legkifejezőbben Kalinyin mondott ki a szovjet tanítókhoz intézett egyik beszédében: „A tanító odaadja tanítványainak, a népnek erejét, vérét, mindenét, ami értékes benne. De, elvtársaim, ha ma, holnap, holnapután mindent odaadnak, amijük van, és emellett nem egészítik ki újra meg újra tudásukat, erejüket, energiájukat, akkor végül semmijük sem marad. A tanító egyrészt ad, másrészt, mint a szivacs, magába szív mindent, ami a legjobb a népben, az életben, a tudományban és ezt a legjobbat újra átadja a gyermekeknek. És ha a szovjet tanító ma is, holnap is, igazi, előrehaladott tanító akar lenni, mindig lépést kell tartania a nép legelőrehaladottabb részével. Bármennyit is ad oda tanítványainak, ha fejlődik, ha magáévá teszi a nép legjobb sajátságait, mindig bőven lesz adnivalója a gyermekeknek." Megkezdődött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka N.Sz. Hruscsov a Szovjetunió Minisztertanácsának elnäke i ^ Moszkva (ČTK) — A nagy Kreml palota üléstermében csü- ^ ^ törtökön délelőtt 10 órakor a Szovjetunió Legfelső, Tanácsa szö- $> § vetségi tanácsának újonnan választott képviselői megnyitották az k V. választási időszak első ülésszakát. A díszpáholyokban Hruscsov, s Vorosilov elvtársak, az SZKP KB elnökségének, a Szovjetunió képL

viselőivé választott további tagjai és póttagjai foglaltak helyet. rsssssss/s/ss//ssssrsssssfss/

,s/ssss/syssssssssssssssss/sssssssŕssss/sy/ss//ysss/ssss/sssss//ssss//ss/ŕ

:> AZ ÜLÉSSZAKOT a képviselőház legidősebb tagja, A. J. Arbuzov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kazanyi fiókintézete elnökségének elnöke nyitotta meg. Tömören értékelte az országnak az előző választási időszak négy éve alatt elért általános fejlődését. Arbuzov képviselő kijelentette, hogy ebben az időben tovább fejlődött a szovjet demokrácia, kibővültek a szövetségi köztársaságok jogai, egyidejűleg fommmm. ** výôl lillüü IliiliS 'm-i-mtm^mm •m^iiímií'^iim illiifllll • N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. N. Sz. Hruscsovot a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé választották Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának együttes ülésén csütörtökön délután Nyikita Szergejevics Hruscsovot a Szovjetunió Minisztertanácsáriak új elnökévé választották. A javaslatot az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa idősebb tagjai tanácsának nevében Kiiment Jefremovics Vorosilov terjesztette elő, akit előzőleg ismét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé választottak. K. J, Vorosilov bejelentette, hogy N. Sz. Hruscsov továbbra is megtartja az SZKP KB első titkárának tisztségét. A Legfelső Tanács úgy döntött, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának új elnöke terjessze a Legfelső Tanács elé a Szovjetunió kormányának összetételére teendő javaslatát. N. Sz. Hruscsov elvtárs moszkvai időszámítás szerint 17 óra 30 perckor szólásra emelkedett és beszámolót tartott a további napirendi pontról — a kolhozok további fejles ztéséről és a GTÄ-k átszervezéséről. kozódott a képviselők felelőssége és feladata. A képviselőház rangidős tagja felszólította a képviselőket, hogy az új választási időszakban szenteljék minden erejüket a kommunista társadalom építésének. Ezután megválasztották a szövetségi tanács elnökét. A szovjet főváros, a moszkvai terület és az Ukrán Köztársaság képviselőinek javaslatára egyhangúlag ismét P. P. Lobanov képviselőt, a Szovjetunió Leninről elnevezett Mezőgazdasági Tudományos Akadémiájának elnökét választották a szövetségi tanács elnökévé. Helyetteseivé N. U. Bazsanova képviselőt, a Kazah Tudományos Akadémia neves tudományos dolgozóját és N. P. Bazsan képviselőt, a költőt, az Ukrán írók Szövetségének elnökét, Sz. K. Kamalov képviselőt, üzbekisztán KP KB első titkárát és I. D. Musztafajev képviselőt. Azerbajdzsán KP KB első titkárát választották. A szövetségi tanács ülése és a két kamara közös ülései napirendjének jóváhagyása után a képviselők jóváhagyták a Legfelső Tanács első ülésszakának napirendi pontjait, úgy, mint ezt az idősek tanácsának nevében D. Sz. Poljanszkij képviselő előterjesztette1. A mandátumbizottság megválasztása; 2. a bizottságok megválasztása; 3. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének megválasztása; 4. a Szovjetunió kormányának megválasztása; 5. a kolhozrendszer további fejlesztése és a GTÄ-k átszervezése; 6. A. A. Gromiko miniszter kormánynyilatkozata az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetésének kérdéséről A szövetségi tanács egyidejűleg elhatározta, hogy az első két napirendi pontot mindkét kamara külön, a harmadik és negyedik napirer.óá pontot pedig közös ülésen tárgyalja meg, melyen az ötödik napirendi pontról szóló beszámoló is elhangzik. ' A GTÄ-k átszervezéséről folytatott vitát mindkét kamarában külön tartják meg, a megfelelő törvényt vi; szont ismét közös ülésen hagyják jóvá. Gromiko miniszter nyilatkozatát ismét mindkét kamara közösen hallgatja megj A szövetségi tanács képviselői ezután 21-tagú mandátumbizottságot választottak, mely felülvizsgálja a Szovjetunió képviselőinek mandátumait. Elnökévé L. N. Jefremov képviselőt választották. A szövetségi tanács délelőtti ülésén állandó bizottságait is megválasztotta. A 31 tagú törvényjavaslati bizottság elnöke D. Sz. Poljanszkij képviselő, az SZKP krasznodari kerületi bizottságának első titkára lett. A 39 tagú költségvetési bizottság élére 1. Sz. Szenyin képviselőt, az Ukrán SZSZK állami tervhivatalának elnökét, a 23-tagú külügyi bizottság elnökévé pedig M. A. Szuszlov képviselőt, az SZKP elnökségének tagját és titkárát választották. Az elnök azután lezárta a szövetségi tanács délelőtti ülését, azzal, hogy délután 17 órakor mindkét kamara együttes ülést tart. (Folytatás a 2. oldalon) A náchod. í'epna üzem szép otthont épített 260 fiatal dolgozója számára. A dolgozók többséae leány és ezért főző- és varróianfolyamot is rendeztek számukra. Képünk a varrókör: - tatja '>e,- amely nagyon népszerű a lányok körébe L. Nebor (ČTK) felv. Több mint 700 ezer koroiát tak rífoffak meg (ČTK) A žilinai Drevoimpregna Üzem ésszerüsltői a Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítésének keretében nem egészén három hónap leforgása alatt már több mint 700 ezer koronát takarítottak meg a padlóboritó és új elektród anyag termelése során. Viliam Závodský mérnök vegyi technológus és Anton Jurik mester új technológiai eljárást dolgoztak ki a padlóborító anyag termelését illetőleg, meggyorsították a szárítási folyamatot és ezzel a felére csökkentették a termeléshez szükséges időt. Az ezen ésszerűsítő javaslat megvalósításának segítségével elért megtakarítás 990 ezer koronát tesz ki. A žilinai Drevoimpregna Üzem dolgozói a termelésben bevált ezen új módszerrel ez idén több mint egymillió négyzetméter padlóboritó anyagot állítanak elő. Egy további észszerűsítő javaslat megvalósításával eddig 60 °zer koronát takarítottak meg. Ennél a padlóborító lakkját oldó anyag készítéséről van