Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-28 / 87. szám, péntek

Világ broletdrjai, egyesüljeteki SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. március 23. péntek 90 fillér XI. évfolyam, 87. szám. Köznapi szavak a tanítók iinntpére Nem lesz talán ünneprontás, ha ma, a tanítók napján gyermekeink, ifjúságunk nevelőihez, értelmük pallérjaihoz kissé hétköznapinak ható szavakkal fordulunk nehéz, felelősségteljes és közös érdekün­ket szolgáló munkásságukkal fog­lalkozva. Mert ez az ünnep is — amely jelképesen kifejezi kormá­nyunk, pártunk, szocialista rend­szerünk megbecsülését a tanítók iránt — csak akkor válhat igazán gyümölcsözővé, ha közösen, tár­gyilagosan felmérjük: mit tettünk eddig és mit kell a jövőben meg­tennünk az új nemzedék oktatá­sában, nevelésében. Fontos probléma ez, hiszen az ország holnapja függ attól, hogy képzett, politikailag fejlett, új szellemű és a legszebb tulajdon­ságokkal rendelkező fiatal emberek lépjenek ki az életbe, hogy bármily posztra kerülve is a fejlődés elő­relendítői legyenek. Kitől függ ez a család, a közvetlen környezet mellett? Kétségtelen, hogy a fe­lelősség súlya elsősorban tanítóink vállára nehezedik. A jó az, hogy ma már nemcsak felelősségről kell beszélnünk, hanem lehet és kell az elért eredményekről is. így van ez annak ellenére, hogy az utóbbi időben az ifjúság nevelésével kap­csolatos számos helyénvaló és jo­gos bíráló szó mellett mindent feketére mázoló, pesszimizmust terjesztő kuvikhangokat is hall­hattunk és voltak olyanok, akik szinte „divatot" akartak csinálni az ilyfajta, tisztesség ne essék szólván — kritikából. Komoly eredménynek számít az, hogy a ki­sebb-nagyobb hiányosságok elle­nére, az iskoláinkból kikerülő fia­talok döntő része megállja helyét a munkában, ha kellő megértéssel és ugyanakkor szigorú következe­tességgel felkaroljuk őket, segít­séget nyújtunk továbbfejlődésük­ben, a tapasztalatok elnyerésében, ha első, még bizonytalan lépéseik­nél támogatjuk őket, — hiszen az iskola és a család közös igyekezete sem nevel még kész embert, csak a munka folyamatában válhat azzá. Hogyne örülne az ember, ha pl. Kováč elvtárs, a tolmácsi Ki­rov Üzem igazgatójának szájából hallhatja: „A munkaerőtartalékok üzemi iskolájából hozzánk kerülő fiatalok megállják a helyüket. Míg egy-két évvel ezelőtt az idősebb, tapasztaltabb munkások nemigen akartak ilyen fiatalokat maguk mellé venni csoportjukba, mert keresetük csökkenésétől tartottak, ma már többnyire nincsenek ilyen aggályaik." Ez a tanítók áldozatos munkájának első, rendkívül ko­moly eredménye. Az oktatási te­vékenység mellett munkájuk másik nem kevésbé fontos részét képezi az ifjúság nevelése, elsősorban eszmei, politikai és erkölcsi síkon, Itt már több fogyatékossággal, hi­bával találkozunk. Mégsem lehe­tünk borúlátók. A most lezajlott járási pártkonferenciák beszámo­lóiban és a vita során mindenütt foglalkoztak a fiatalok nevelésének kérdésével. És mi volt ezeknek a felelősségérzettől és segíteniaka­rástól áthatott véleményeknek, megállapításoknak az alaphangja, szinte visszatérő mottója? Az, hogy ifjúságunk, egészét tekintve, semmi esetre sem nevezhető rossz­nak. Üjra olyan tény ez, amely a tanító munkáját dicséri, olyan el­ismerés ez, amely minden hivatá­sát igazán szívvel-lélekkel szerető tanító számára a legbecsesebb. A tanító egyik legfontosabb fel­adata, kötelessége, hogy necsak egyszer, hanern rendszeresen, nap nap után felmérje, mit tett jól és hol követett el hibát. Ha pedig er­re a kérdésre lelkiismeretesen vá­laszt akar adni, és nemcsak ezt, hanem minden esetben meg is akarja találni tevékenysége legcél­ravezetőbb útját — akkor állan­dóan tanulnia kell, gyarapítania szaktudását és a marxizmus-leni­nizmus elsajátításával politikai is­mereteit. Egy pillanatnyi megtor­panás lemaradást jelent, amely áldatlanul tükröződik vissza a ta­nulók előmenetelében. Az igazi ta­nító nem képezi magát kelletlenül, csupán „muszájból", még ha sok áldozatot követel is tőle ez a mun­ka, mert hivatása: szívügye. Csak örülhetünk annak, hogy hovato­vább mind több ilyen lelkes, ma­gánéletében is példás tanítónk van. Ilyen tanítókra van szükségünk, nem pedig olyanokra, akik elha­nyagolják továbbképzésüket, vagy pedig csak az oktatási munkában „élik ki magukat" és elhanyagol­ják a fiatalok politikai, eszmei, erkölcsi nevelését. Nyíltan kimond­juk: tanítóinktól megkívánjuk, hogy necsak általános műveltség­gel rendelkező, szakképzett fiata­lokat indítsanak útnak, hanem egyben szocialista szellemű ifjú­ságot, amely tudatában van annak: ez a rendszer mindent megadott neki, olyasmit is, amiről a múltban nem is álmodhatott volna. És ép­pen ezért oktatási rendszerünk szellemével összeegyeztethetetlen­nek tartjuk például azt, hogy szórványosan vannak még tanító­ink, akik nemcsak, hogy önmaguk­ban nem számoltak le az idealista világnézettel, hanem tanulóik kö­rében is — rossz személyi példá­jukkal — a vallási előítéletek mal­mára hajtják a vizet. Nem lehet materialista szellemben oktatni és idealista szemlélettől áthatva ne­velni! A falusi tanítónak nagy szerepe van a népművelés terén is. Nehe­zebb a dolga, mint a városi taní­tónak, hiszen a falun ő a kultúra, a felvilágosító munka egyik fák­lyahordozója. Azok az idők már elmúltak, amikor a tanítókat egyes helyeken még a tyúkösszeírásra is felhasználták. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a tanító csupán az iskolai tevékenységre korlátozód­hat, amely különben természetesen munkássága súlypontját képezi. Részt kell vállalnia a közéleti, a társadalmi munkából, a kulturális és népművelő tevékenységből ma­gától értetődően ésszerű keretek között. A tanítók áldozatkész, eredmé­nyes munkáját kormányunk és pártunk is nagyra értékeli. Ennek kifejezője az is, hogy ma, a ta­nítók napján az ország számos ki­váló tanítója kitüntetésben része­sül. Vannak köztük magyar taní­tók is, így pl. a füleki tizenegyéves iskola tanítónője, Felek Margit és a csizfürdői nemzeti iskola taní­tónője — Kollár Erzsébet. Még jobb munkára serkentő, kö­telező elismerés ez. Annak ered­ménye, hogy tanítóink zöme tevé­kenységében szem előtt tartja azt, amit a legkifejezőbben Kalinyin mondott ki a szovjet tanítókhoz intézett egyik beszédében: „A ta­nító odaadja tanítványainak, a népnek erejét, vérét, mindenét, ami értékes benne. De, elvtársaim, ha ma, holnap, holnapután mindent odaadnak, amijük van, és emellett nem egészítik ki újra meg újra tudásukat, erejüket, energiájukat, akkor végül semmijük sem marad. A tanító egyrészt ad, másrészt, mint a szivacs, magába szív min­dent, ami a legjobb a népben, az életben, a tudományban és ezt a legjobbat újra átadja a gyerme­keknek. És ha a szovjet tanító ma is, holnap is, igazi, előrehaladott tanító akar lenni, mindig lépést kell tartania a nép legelőrehala­dottabb részével. Bármennyit is ad oda tanítványainak, ha fejlődik, ha magáévá teszi a nép legjobb saját­ságait, mindig bőven lesz adniva­lója a gyermekeknek." Megkezdődött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka N.Sz. Hruscsov a Szovjetunió Minisztertanácsának elnäke i ^ Moszkva (ČTK) — A nagy Kreml palota üléstermében csü- ^ ^ törtökön délelőtt 10 órakor a Szovjetunió Legfelső, Tanácsa szö- $> § vetségi tanácsának újonnan választott képviselői megnyitották az k V. választási időszak első ülésszakát. A díszpáholyokban Hruscsov, s Vorosilov elvtársak, az SZKP KB elnökségének, a Szovjetunió kép­L viselőivé választott további tagjai és póttagjai foglaltak helyet. rsssssss/s/ss//ssssrsssssfss/ ,s/ssss/syssssssssssssssss/sssssssŕssss/sy/ss//ysss/ssss/sssss//ssss//ss/ŕ :> AZ ÜLÉSSZAKOT a képviselőház legidősebb tagja, A. J. Arbuzov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­ja kazanyi fiókintézete elnökségének elnöke nyitotta meg. Tömören ér­tékelte az országnak az előző válasz­tási időszak négy éve alatt elért általános fejlődését. Arbuzov képvi­selő kijelentette, hogy ebben az idő­ben tovább fejlődött a szovjet de­mokrácia, kibővültek a szövetségi köztársaságok jogai, egyidejűleg fo­mmmm. ** výôl lillüü IliiliS 'm-i-mtm^mm •m^iiímií'^iim illiifllll • N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. N. Sz. Hruscsovot a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé választották Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Taná­csának és Nemzetiségi Tanácsának együttes ülésén csütörtökön délután Nyikita Szergejevics Hruscsovot a Szovjetunió Minisztertanácsáriak új el­nökévé választották. A javaslatot az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa idősebb tagjai tanácsának nevében Kiiment Jefremovics Vorosi­lov terjesztette elő, akit előzőleg ismét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé választottak. K. J, Vorosilov bejelentette, hogy N. Sz. Hruscsov továbbra is megtartja az SZKP KB első titkárának tiszt­ségét. A Legfelső Tanács úgy döntött, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak új elnöke terjessze a Legfelső Tanács elé a Szovjetunió kormá­nyának összetételére teendő javaslatát. N. Sz. Hruscsov elvtárs moszkvai időszámítás szerint 17 óra 30 perc­kor szólásra emelkedett és beszámolót tartott a további napirendi pontról — a kolhozok további fejles ztéséről és a GTÄ-k átszervezéséről. kozódott a képviselők felelőssége és feladata. A képviselőház rangidős tagja felszólította a képviselőket, hogy az új választási időszakban szenteljék minden erejüket a kom­munista társadalom építésének. Ezután megválasztották a szövet­ségi tanács elnökét. A szovjet fő­város, a moszkvai terület és az Ukrán Köztársaság képviselőinek ja­vaslatára egyhangúlag ismét P. P. Lobanov képviselőt, a Szovjetunió Leninről elnevezett Mezőgazdasági Tudományos Akadémiájának elnökét választották a szövetségi tanács el­nökévé. Helyetteseivé N. U. Bazsa­nova képviselőt, a Kazah Tudományos Akadémia neves tudományos dolgo­zóját és N. P. Bazsan képviselőt, a költőt, az Ukrán írók Szövetségének elnökét, Sz. K. Kamalov képviselőt, üzbekisztán KP KB első titkárát és I. D. Musztafajev képviselőt. Azer­bajdzsán KP KB első titkárát válasz­tották. A szövetségi tanács ülése és a két kamara közös ülései napirendjének jóváhagyása után a képviselők jó­váhagyták a Legfelső Tanács első ülésszakának napirendi pontjait, úgy, mint ezt az idősek tanácsának nevé­ben D. Sz. Poljanszkij képviselő elő­terjesztette­1. A mandátumbizottság meg­választása; 2. a bizottságok megválasztása; 3. a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének megválasz­tása; 4. a Szovjetunió kormányának megválasztása; 5. a kolhozrendszer további fej­lesztése és a GTÄ-k átszervezése; 6. A. A. Gromiko miniszter kor­mánynyilatkozata az atom- és hid­rogénfegyverkísérletek beszünte­tésének kérdéséről A szövetségi tanács egyidejűleg elhatározta, hogy az első két napi­rendi pontot mindkét kamara külön, a harmadik és negyedik napirer.óá pontot pedig közös ülésen tárgyal­ja meg, melyen az ötödik napirendi pontról szóló beszámoló is elhangzik. ' A GTÄ-k átszervezéséről folytatott vitát mindkét kamarában külön tart­ják meg, a megfelelő törvényt vi­; szont ismét közös ülésen hagyják jóvá. Gromiko miniszter nyilatkoza­tát ismét mindkét kamara közösen hallgatja megj A szövetségi tanács képviselői ezután 21-tagú mandátumbizottságot választottak, mely felülvizsgálja a Szovjetunió képviselőinek mandátu­mait. Elnökévé L. N. Jefremov kép­viselőt választották. A szövetségi tanács délelőtti ülésén állandó bizottságait is megválasz­totta. A 31 tagú törvényjavaslati bi­zottság elnöke D. Sz. Poljanszkij képviselő, az SZKP krasznodari ke­rületi bizottságának első titkára lett. A 39 tagú költségvetési bizottság élére 1. Sz. Szenyin képviselőt, az Ukrán SZSZK állami tervhivatalának elnökét, a 23-tagú külügyi bizottság elnökévé pedig M. A. Szuszlov kép­viselőt, az SZKP elnökségének tagját és titkárát választották. Az elnök azután lezárta a szövet­ségi tanács délelőtti ülését, azzal, hogy délután 17 órakor mindkét kamara együttes ülést tart. (Folytatás a 2. oldalon) A náchod. í'epna üzem szép otthont épített 260 fiatal dolgozója számára. A dolgozók többséae leány és ezért főző- és varróianfolyamot is rendeztek számukra. Ké­pünk a varrókör: - tatja '>e,- amely nagyon népszerű a lányok körébe L. Nebor (ČTK) felv. Több mint 700 ezer koroiát tak rífoffak meg (ČTK) A žilinai Drevo­impregna Üzem ésszerüsltői a Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa tisz­teletére vállalt kötelezettsé­gek teljesítésének keretében nem egészén három hónap leforgása alatt már több mint 700 ezer koronát taka­rítottak meg a padlóboritó és új elektród anyag termelése során. Viliam Závodský mérnök vegyi technológus és Anton Jurik mester új technoló­giai eljárást dolgoztak ki a padlóborító anyag termelését illetőleg, meggyorsították a szárítási folyamatot és ezzel a felére csökkentették a termeléshez szükséges időt. Az ezen ésszerűsítő javas­lat megvalósításának segít­ségével elért megtakarítás 990 ezer koronát tesz ki. A žilinai Drevoimpregna Üzem dolgozói a termelés­ben bevált ezen új mód­szerrel ez idén több mint egymillió négyzetméter pad­lóboritó anyagot állíta­nak elő. Egy további ész­szerűsítő javaslat megvaló­sításával eddig 60 °zer ko­ronát takarítottak meg. En­nél a padlóborító lakkját ol­dó anyag készítéséről van

Next

/
Oldalképek
Tartalom