Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-27 / 86. szám, csütörtök

A nyugatnémet szövetségi parlament négynapos viharos vita után jóváhagyta a Bundeswehr atomfelfegyverzését Bonn (ČXK) — Bonnban kedden befejeződött a Nyugatnémet Szövetségi Parlament vitája az Adenauer-kormány külpolitikai vitájáról. A szövetségi parlament a vita végén a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Német Párt (DP) kormánykoalíció szavazatával jóváhagyta a NATO nyugatnémet katonai egységeinek atomfelfegyverzését. Négynapos viharos vita után olyan határozatot hoztak, mely „a kommunista veszély" provokatív ürügyével felhatalmazta a nyugatnémet kormányt, hogy „a legkorszerűbb fegyverekkel szerelje fel a szövetségi köztársaság fegyveres erőit úgy, hogy a nyugatnémet hadsereg teljesíteni tudja a NATO részéről reáháruló kötelezettségeit". A CDU, CSU és a DP parlamenti többsége továbbá megbízta a bonni kormányt, hogy szorgalmazza Németország úgynevezett ismételt egyesítése problémájának napirendre tűzését a csúcsértekezleten. A bonni kormánykoalíció azzal a követeléssel, hogy a németek által megoldandó problémát más országok kormányfői tárgyalják meg, lényegében kísérletet tesz a csúcsértekezlet összehívásának meghiúsítására. A Németországgal kötendő békeszerződés megtárgyalására tett javaslat, a Német Deffiokratikus Köztársaság képviselőivel folytatandó bármilyen tárgyalás és a két német állam konföderációjának megteremtésére tett összes javaslatok, valamint az európai atommentes övezet elutasítása azt bizonyítja, hogy nem az igazi egyesülés, hanem akadályok gördítése az érdeke. Ez a határozat lehetővé teszi, hogy a bonni kormány két éven belül taktikai atomfegyverekkel szerelje fel a nyugatnémet hadsereget. Adenauer kancellár és Brentano külügyminiszter ismét felszólalt a keddi vitában. Ojra védelmükbe vették Nyugat-Németország atommal való újrafelfegyverzésének „szükségszerűségét" és mint előző beszédeikben, most is válogatatlan kifejezésekkel vádolták a Szovjetuniót és annak békeszerető politikáját a nyugati tőkés országok „veszélyeztetéseként" igyekeztek feltüntetni. Nyugat-Németországnak a NATO atomtámaszpontjává és agresszív politikája eszközévé változtatásáról az oppozíciós szociáldemokrata párt (SPD) és a Szabad Német Párt (FDP), valamint a nyugatnémet lakosság többségének ellenzésével szemben döntöttek. A kormánykoalíció szóvivői visszautasították Heinemann szociáldemokrata képviselő óvását, melyet a nyugatnémet parlamentben a következő szavakkal emelt: „Ne hagyjuk magunkat elvakítani az antikommunizmussal, amely már egyszer romlásba sodort és gonosztettekre ragadtatott el bennünket". Ollenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke beszédében kijelentette, hogy „ez a döntés a bonni kormány kapitulációját jelenti az atomfegyverek előtt". A döntést olyan határozatnak minősítette, melyet a kormánynak az a szándéka diktált, hogy az atomfegyvert külpolitikája eszközeként használja fel. Ollenhauer közölte, hogy a szociáldemokrata párt kitart a népszavazás elrendelése mellett, hogy ez alkalommal Nyugat-Németország lakossága kifejezze, kívánja-e a Bundeswehr atomfegyverrel való felszerelését és kijelentette, hogy „a szociáldemokrácia nem szűnik meg küzdeni azért, hogy az atomfegyverek elfogadásáról hozott határozat sohase valósuljon meg országunkban." Mint az ellenzéki politikusok kijelentései bizonyítják, a szociáldemokraták nem hajlandók minden következtetést levonni a bonni kormány említett lépéséből, mely rendkívül nagymértékben kiélezi a nemzetközi feszültséget és Nyugat-Németországban az európai feszültség egyik legveszélyesebb tűzfészkét hozza létre. A szociáldemokrata párt vezéreinek beszédeiből kitűnik, annak ellenére, hogy a párt és a szakszervezetek alsóbb szervezetei már vasárnap, március 23-án az „atomhalál" elleni majna-frankfurti gyűlésen 24-órás tiltakozó sztrájkot javasoltak, és hogy a munkások már konkrét parlamenten kívüli akciókba léptek, elutasítják a konkrét tömegakciók szervezését. A felszabadult gyarmati országok számíthatnak a Szovjetunió önzetlen támogatására N. Sz. Hruscsov válasza az Excelsior című mexikói lap tudósítójának kérdéseire Moszkva (ČTK) — A Mezsdunarodnaja Zsizny című folyóirat áprilisi száma közölte Nyikita Hruscsovnak, az SZKP KB első titkárának válaszát, melyet Manuel Mejidnek, az Excelsior című mexikói lap tudósítójának kérdésire adott. „Egyetértünk a gazdasági cserének a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban szokásos összes formáival" — jelentette ki N. Sz. Hruscsov, — „ha emellett betartják az egyenjogúság és kölcsönös előny elvét és ha megszüntetik az összes korlátozásokat és megkülönböztetéseket". „A Szovjetunió, mondta N. Sz. Hruscsov, kereskedelmi politikájában a nemzetközi gazdasági kapcsolatok általános fejlesztésének szükségéből indul ki, mivel jelentőségük nemcsak abban rejlik, hogy az országok egymás között rendes kereskedelmet folytatnak, hanem elsősorban abban, hogy hozzájárulnak a rendes politikai kapcsolatok fejlesztéséhez, az államok kölcsönös bizalmának megteremtéséhez". A Szovjetunió és a latin-amerikai országok kereskedelmi kapcsolataival összefüggésben N. Sz. Hruscsov megállapította, hogy a Szovjetunió keresoooooora

ra

notxraxx

x

xxx^ EIEG VOL

T A HUZAVONABOL IJem tehetjük ezt anélkül, hogy ellentmondásba ne kerülnénk a logika követelményeivel, ha nem ismernők el a csúcsértekezlet öszszehívásának szükségét és hasznosságát, de ugyanakkor úgy cselekszünk, hogy az értekezletet minél tovább elodázzuk, vagy meghiúsítsuk a csúcsértekezlet összehívását." Ezt a találó megjegyzést idéztük bevezetőül a Szovjetunió kormányának emlékiratából, melyet tegnap az Uj Szó közölt. Ez a megjegyzés ugyanis pontosan kifejezi annak az álláspontnak alapvonását, melyre az Egyesült Államok kormánya a csúcsértekezlettel szemben helyezkedik. Formálisan, szavakban semmi ellenvetést nem tesz az értekezlet gondolatával szemben. A gyakorlatban, tetteivel azonban nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy megnehezítse és megakadályozza a találkozót. A P a e s e című olasz lap a napokban azt írta, hogy Dulles elhatározta: „Nem ül addig egy asztalhoz a Szovjetunióval, amíg a NATO országait nem fegyverzik fel irányítható atomlövedékekkel", ami tekintettel az amerikai „szállítási időtartamra" kb. 2 évig is eltarthat. A közvélemény azonban követeli, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a háború elhárítására, és annak, hogy az alulról gyakorolt nyomás oly rohamosan erőre kapott, egyik oka éppen az a körülmény, hogy Nyugaton általában megkezdődött a rakéták korüli tánc. Egyes nyugati kommentátorok előszeretettel hangoztatják ironikus panaszaikat, hogy a csúcsértekezlet érdekében indított szovjet akciókból „túl sok van". Az ügy azonban úgy áll, hogy az amerikai propaganda minden alkalommal a csúcsértekezlet kérdéseivel kiadott két szovjet okmány közti időszakban hivatalosan és nem hivatalosan mindent elkövet, hogy a problémákat egyre bonyolultabbá tegye. Ennek konkrét bizonyítékát adhatjuk. A Szovjetunió kormánya, mint ismeretes, már a múlt év végén a A Földközi-tengeri Paktum TITKOS BEJÁRAT A NEM SZÍVESEN LÁTOTT VENDÉG SZÁMÁRA. (R. Dragan rajza) KOMMEHTÁfcUNK csúcsértekezlet rendezésére tett javaslattal együtt előterjesztette a megoldást követelő fő kérdések jegyzékét is. A szovjet kormány ettől az időtől kezdve néhányszor részletesebben megindokolta és rögzítette javaslatait. Az értekezlet tárgyalásának napirendi pontjaira tett szovjet javaslat olyan pontokat tartalmaz, melyek világunk békéjének Szempontjából alapvető jelentőségűek és a legsürgősebbek: a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése, a nagyhatalmak kötelezettségvállalása, hogy lemondanak a nukleáris fegyverekről, az európai atommentes övezet stb. Az USA kormánya anélkül, hogy világosan kifejtette volna ellenvetését a Szovjetunió javaslataival szemben, előállott olyan „problémák" garnitúrájával, melyek nyilvánvalóan csak papíron léteznek. Ide tartozik például a Biztonsági Tanácsban a „veto-jog problémája", „a kozmikus térség" problémája, (amerikai verziójában a szárazföldi támaszpontokkal való kapcsolata nélkül), „a kelet-európai probléma" stb. Az USA kosmánya ezenkívül még néhány gondolatot vet fel, melyek csak a közvélemény tájékozatlan részét téveszthetik meg. Az USA kormánya például azt állítja', hogy a szovjet javaslatok csak a Szovjetuniónak felelnek meg, hogy a Szovjetunió kormánya állítólag afféle „veto-jogot" tart fenn magának az értekezlet ügyvitelének kérdéseiben, s állítólag „arról van szó, hogy az értekezlet ne legyen színház". A világszerte kiváltott általános visszhangból ítélve a nemzetek továbbra is kíváncsiak lesznek főként arra, vajon az USA végre valahára hajlandó lesz-e megszüntetni nukleáris fegyverkísérleteit, beleegyezni a nukleáris fegyverek betiltásába, az atommentes övezetbe stb. Sulzbergert, a New York Times neves kommentátorát március 19-én például, amikor szembeállítja a nyugati hatalmaknak az értekézlet napirendjének egyes pontjaival szemben elfoglalt álláspontját, túlnyomóan csak a Szovjetunió által előterjesztett kérdések érdeklik. Nem kevésbé érdekes, amit például „a kelet-európai kérdéshez" fűz. Erről bizonyára nem fognak tárgyalni - „mint azt Dulles maga is tudja." A március 24-i szovjet emlékirat pontról pontra lerögzíti mindazt, amit az amerikaiak a legutóbbi nézetcsere óta ki tudtak eszelni a tárgyalások gondolata ellen. Türelmesen megcáfolja azt is, amit már egyszer vagy többször megcáfoltak. Többek kffzött felhívja a figyelmet arra, hogy ma már lehetetlen „ott kezdeni, ahol véget ért a kormányfők genfi értekezlete". Ez a nézet ugyanis egy bizonyos ideig, hogy úgy mondjuk „új érvként" szerepelhet az amerikai álláspontban. Az amerikaiak itt ismét a közvélemény rossz emlékezetére és hiszékenységére támaszkodnak. — Hisz mindaz, ami a legutóbbi genfi tárgyalásra emlékeztet, jól hangzik. A kormányfők legutóbbi 1955. évi tárgyalása azonban teljes mértékben felölelte a nemzetközi problematikát és ma a tapasztalatok leszűrése után sokkal szerényebb célról van szó: csak a legsürgősebb problémák megtárgyalásáról és megoldásáról. Az USA kormánya ezt nagyon jól tudja, azonban Dulles ennek ellenére „jónak" találja, hogy belekapaszkodjék ebbe a nyilvánvaló demagógiába. A szovjet okmány szándékosan nagy nyomatékot helyez arra, hogy az USA kormánya végre kifejezze saját álláspontját a fő problémákkal kapcsolatban, mivel a széljegyzetekből már több mint elég volt. Az USA kormánya a mesterséges huzavonák útján halad. A népek azonban nem kíváncsiak az USA részéről űzött további diplomáciai szemfényvesztésre, amíg lázasan folynak a katonai előkészületek. A világnak esze ágában sincs alárendelni magát az amerikai ratkétagyárosoknak. A rakétagyárosok rendeljék magukat alá a világnak, amely veszélytelenül békében kíván élni. J. H. A JAPÁN Kikötőmunkások Szakszervezetének tagjai Niigata városban és Hokkaido szigeten folytatják bérkövetelési sztrájkjukat. A kikötő munkája megbénult. Március 25-én az otarai, murorani, rumoi szénszállítómunkások ls sztrájkba léptek, aminek következtében 80 hajó vesztegel Hokkaido vizein. (ČTK) A DÉLAFRIKAI Diákok Nemzeti Szövetsége tiltakozott az egyetemeken fennálló rendőri besúgórendszer ellen. A diákszövetség írásbeli bizonyítékok birtokában rámutatott az aljas rendőri fogásokra és Wiveteli a bírósági vizsqálat meqkezdését. (ČTK) MÁRCIUS 25-én Bukarestben csehszlovák-román egészségügyi szerződést írtak alá. A csehszlovák küldöttséget dr, J. Plojliar egészségügyi miniszter, a román küldöttséget dr. Voinea Marinescu egészségügyi miniszter vezette. (ČTK) ERZSÉBET belga királynő március 26-án repül 'gépen Brüsszelből Moszkvába utazott, s ott részt vesz a Csajkovszkiről elnevezett nemzetközi zongora- és hegedűverseny befejező hangversenyein. (CTK) SZTÁLINGRÁDBAN 8—9 év alatt 90 ezer lakás épül. Ez a sztálingrádi közszervezetek, munkások, tudósok, építőmunkások, építészek, párt- és szakszervezeti funkcionáriusok kötelezettségvállalása. A városban gyorsan terjed az önsegéllyel folytatott építkezés melynek keretében a városi hivatalok támogatásával csupán tavaly 1200 lakást építettek. (ČTK) A FRANCÉ PRESSE hírügynökség jelenti, hogy a nyugat-algériai Tlemcen vidékén Lamoriciére várostól 25 km-re március 25-én összetűzésre került sor az algériai hazafiak és a francia hadsereg egységei között. Az összecsapás során 66 algériai harcos elesett. (ČTK) kedelme ezekkel az országokkal a háború után nagyot fejlődött, de még mindig elégtelen és a kereskedelem kibővítésének lehetőségei jelentős mértékben kihasználatlanok. N. Sz. Hruscsov megjegyezte, hogv a Szovjetunió bővebb választékot szállíthatna a latin-amerikai országoknak ipari berendezésekből, és az említett országok iparosításához szükséges gépekből, valamint különféle nyersanyagokat cserében azért az árúért, amely a latin-amerikai országok hagyományos kivitele. N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió békepolitikájából és a békés egymás mellett élés ismert alapelveiből kiindulva kész felvenni a normális diplomáciai kereskedelmi, kulturális és egyéb kapcsolatokat minden olyan országgal, amellyel ez ideig különféle okokból még nincsenek ilyen kapcsolatai. Készek vagyunk a legszélesebb körű kulturális kapcsolatokat ápolni a latin-amerikai országokkal, kiszélesíteni sportkapnsolatunkat, kicserélni turistáinkat — mondotta Hruscsov. Arra a kérdésre, nem veszélyezteti-e a gazdasági verseny a népek békés egymás mellett élésének sikerét, N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a békés egymás mellett élést csak a háború és a háborús előkészület akadályozhatja. Az imperialisták félnek a gazdasági versengéstől — mondotta —, mi azonban arra törekszünk, hogy mindegyik rendszer — a szocialista és a tőkés rendszer is — megmutassa előnyeit a békés munka frontján, nem pedig a harctéren. A gazdasági versengés megszilárdítja a békés egymás mellett élést, mivel megmenti a népeket az új háború veszélyétől és elősegíti létfeltételeik békés megjavítását. Arra a kérdésre, milyen a Szovjetunió kormányának álláspontja a régebben gyarmati országok felszabadulásával kapcsolatban, az SZKP KB első titkára azt válaszolta, hogy a szovjet emberek számára közelállé és érthető ezen országok népeinek a gyarmati rabság jármának lerázásárt és az imperialista hatalmak igája alól való felszabadulásra irányuló törekvése. Ezek a népek bízhatnak abban, hogy a Szovjetunió anélkül, hogy beavatkozna a belügyeikbe és anélkül, hogy valamilyen feltételeket szabni, segíteni fogja nehezen kivívott függetlenségük szilárdítását. Antifasiszta tüntetés Párizs elővárosában Párizs (ČTK) — Az Action Francaise szervezet fasisztái március 25-én este gyűlést hívtak össze Nanterreben, Párizs elővárosában. Az ipari előváros baloldali szervezetei válaszul hatalmas népi antifasiszta tüntetést rendeztek. Ezer főnyi tömeg békésen haladt át a város utcáin a tanácsház felé. A rendőrosztagok tagjai megkísérelték a tUntetők szétkergetését és duVván rátámadtak a tömegre. A tüntetők akkor elvonultak a városháza üléstermébe, hogy meghallgassák az egyes szakszervezetek képviselőinek beszédét. Reymond Barbet Nanterre polgármestere megelégedését fejezte ki az öszszes demokraták ama elhatározása felett, hogy eltorlaszolják a fasizmus útját. Nemzetközi energetikai értekezlet Genf (ČTK) - Az energetikai kormányszakemberek Genfben megkezdődött értekezlete a tüzelőanyag biztosításának problémáiról tárgyalt. Pavlenko, a Szovjetunió villanyerőműveinek minisztere néhány konkrét javaslatot tett, melyekkel a Szovjetunió segítségét ajánlja fel a nyugateurópai országoknak gazdag tüzelőanyag bázisaiból. A miniszter rámutatott a szénfejtés tervszerű fejlesztésére a Szovjetunióban és kijelentette, hogy a Szovjetunió kiviteli lehetőségei egyre növekszenek. Egy szovjet tudós új hipotézise a hallásról Moszkva (ČTK) — Alekszej Leontyiev neves szovjet pszichológus az OSZSZSZK pedagógiai Tudományos Akadémiájának rendes tagja új hipotézist állított fel a2 emberi hallás új sajátosságairól. A tudós négy évi kísérletezés után arra a következtetésre jutott, hogy két — alapjában különböző hallásrendszer létezik: az egyik a beszéd hallása, amely a nyelv jellegzetességeinek észlelésére és visszaadására épül, továbbá a zenei hallás, amely túlnyomóan a hang magasságbeli eltéréseire — tónusaira épül. Egyes esetekben e két rendszer összeolvadhat, mint például egyes afrikai és ázsiai nyelvekben, más esetekben viszont a beszéd hallásának fejlődése elnyomhatja a zenei hallás kifejlődését. ÜJ SZÖ 3 * 1958. március 25. *