Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-26 / 85. szám, szerda

A ® ĽS2SÍ| A Szovjetunió emlékirata az USA kormányának. 65. születésnapja alkalmából Tisztelt Elvtárs! Ö Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Csehszlovák Köztársaság egész W dolgozó népe nevében a legszívélyesebb elvtársi üdvözleteket küldjük H 65. születésnapja alkalmából. f: Pártunk ez alkalomból megemlékezik az ön fáradhatatlan tevékenyf ségéröl, melyet az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának élén, • a nemzetközi forradalmi mozgalomban, az olasz munkásosztály és az egész dolgozó nép jogaiért, valamint a békéért és az új háború veszélyének elhárításáért vívott harcban kifejtett. Jó egészséget kívánunk Önnek, Togliatti elvtárs és további sikereket a békéért, az olasz sdolgozó nép boldogabb jövőjéért, a szocializmusért végzett munkájában. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Üzenet az algériai szabadságharcosoknak (ČTK) — A békeharcosok szövetsége kerületi bizottságainak elnökei és tagjai március 24-én és 25-én Prágában ülést tartottak, melyen megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes lényegbevágó kérdéseit. Az ülés résztvevői többek között állást foglaltak amellett, hogy támogatják a Szovjetunió újabb javaslatait a csúcsértekezlet egybehívására. Az ülés résztvevői foglalkoztak az afrikai nemzeti szabadságharc kérdéseivel, és az „algériai nap" alkalmából a következő üzenetet küldték az algériai békeharcosoknak: „Drága algériai barátaink! Március 30-a, „az algériai nap" alkalmából szívből jövő harcos üdvözleteinket küldjük önöknek. Hazánk népének évszázadokon keresztül kellett küzdenie szabadságáért és ezért teljes mértékben megértjük az ázsiai és afrikai nemzetek nemzeti szabadságharcát, Gondolatban önökkel vagyunk, küzdelmükkel, melyet a francia támadók ellen vívnak, akik hiába törekednek arra, hogy továbbra is fenntartsák szétbomló gyarmati uralmukat. Csodálatunkat fejezzük ki Dzsamila Buhired, a Guerroudjo házaspár, Anderhaman Taleb és más algériai hazafiak hőstettei felett, akik bátran szállnak síkra az algír nép ügyéért. Annak ellenére, hogy sok ezer kilométer választ el bennünket önöktől, megszorítjuk kezüket és szilárdan hisszük, hogy győzelmet aratnak igazságos harcukban, melyben a világ békeszerető nemzetei kivétel nélkül támogatják önöket. A csehszlovákiai békevédők". Elegendő munkalehetőség mindenki számára (Folytatás az 1. oldalról) Magasépítészeti Vállalat és a ČSAD (ČSD) szállító vállalatai jelentése szerint 1600 dolgozóra van szükségük. Ezzel kapcsolatosan érdekes számadatokkal szolgált az építészetben alkalmazott nők nemrég lezajlott országos aktívája: Építészetünk még 30 ezer szabad munkahellyel rendelkezik a nők számára. Ezek a munkahelyek megfelelnek a nők munkabeosztásának. Az ostravai, a Karlovy Vary-i és az ústíi kerületben sok tízezer dolgozóra van szükség, mert második ötéves tervünk éveiben főképpen itt összpontosul beruházási építkezési tevékenységünk. Végső soron elegendő az is, hogyha lapjainkban nézzük át az apróhirdetéseket és ezzel is meggyőzően tájékozódhatunk arról, hogy mennyi a szabad munkahely s hogy elegendő munka van hazánkban mindenki számára. A rendelkezésre bocsátott dolgozók munkabeosztását illetőleg azonban emellett természetesen érvényre kell juttatnunk az egész társadalom érdekét, a szocializmus építése mielőbbi betetőzésének érdekét. Az olyan dolgozóknak, akiket nem káderokokból bocsátottak el, különösen az esetben, ha a szervezett toborzás keretében helyezkednek el vállalatokban, számos anyagi előnyt nyújtanak. így például megkapják egész eddigi fizetésüket a ki nem használt felmondási időért arra való tekintet nélkül, hogy mennyi a keresetük az új munkahelyükön. Azok a dolgozók, akik a szervezett munkaerőtoborzás keretén kívül lépnek vállalatokba, ki nem használt felmondási idejükért igényt tarthatnak az eddigi keresetük, valamint az új munkahelyen elért keresetük közötti különbözetre az esetben, ha az új kereset kisebb az előzőnél. Az a dolgozó, aki a szervezett munkaerőtoborzás keretében lép munkába valamely gazdasági ágazatunkban, további előnyökben is részesül. Pótlékot kap munkafelszerelés beszerzésére 600—1800 korona erejéig, egyszer s mindenkorra toborzási pótlékot és az esetben, ha családjától külön kell élnie, családi segélyben is részesül. A határvidéken munkát vállaló dolgozóknak előnyös hitelt nyújtanak pénzintézeteink, hogy megvettessék a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket. Fiatal házasok ingyen kaphatnak bútort 7000 koronáig terjedő árban és sokan közülük igen előnyös vételárért családi házat is vehetnek. A felsorolt néhány tény is arról tanúskodik, hogy az ügykezelési dolgozók létszámának szükséges csökkentését s e dolgozóknak más munkaszakaszokra való áthelyezését oly módon valósítjuk meg, hogy figyelembe vesszük az egész társadalom érdekeit és emellett maximálisan tekintetbe vesszük a dolgozók egyéni érdekeit s szükségleteit is. (Pravda) A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETE BEFEJEZTE SZLOVÁKIAI LÁTOGATÁSÁT (ČTK) — Franciszek Mazur, a Lengyel Népköztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete március 25-én befejezte egyhetes szlovákiai baráti látogatását. A lengyel vendégtől Prágába utazása előtt elbúcsúztak a szlovák nemzeti, kerületi, valamint Szlovákia fővárosa szerveinek képviselői. ® „Az 1958. évi prágai tavasz" nemzetközi zenei fesztiválon fellép a Szófiai Filharmónia kiváló bolgár zenekara is, me- ( lyet Konstantin Iljev vezényel. **

*******

**********

***

****

** Ez az ország a dolgozóké (Folytatás az 1. oldalról) alább keresni". A látszólag népszerű, de alapjában véve elveinkkel szemben álló eljárás ma maguk a dolgozók ellen irányul, épp úgy,-mint a lopás, a bürokratikus nehézkesség. A tervvel való mindenféle csalások, a nem megérdemelten kifizetett prémiumok ma már a munkások ellen irányulnak mindnyájunk számlájára. Lehet, hogy az ilyesmi átmenetileg vala(Folytatás az 1. oldalról) Az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek haladéktalan beszüntetése; a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia lemondanak az atomfegyverek alkalmazásáról; atom- és rakétafegyvermentes övezet létesítése Közép-Európában; megnemtámadási egyezmény kötése az Északatlanti Tömb és a Varsói Szerződés tagállamai között; a Németország és más európai államok területén elhelyezett külföldi csapatok létszámának csökkentése; a váratlan támadás elhárításával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó egyezmény kidolgozása; a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítését szolgáló intézkedések; a háborús propaganda beszüntetése; a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésének módjai. Van-e talán valamilyen alapja annak az állításnak, hogy e kérdések pozitív megoldása csupán a Szovjetunió érdeke és hogy más országok, köztük az USA népei szempontjából e kérdések csekélyebb jelentőséggel bírnak? A szóbanforgó kérdéseket maga az élet és az államok kapcsolatainak utóbbi években kialakult fejlődése veti fel. Ha a béke megszilárdításának érdekeiből indulunk ki, nem létezhet két nézet azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a rakéta- és atomháború veszélyét enyhítő, a lázas fegyverkezést megszüntető és az államok kapcsolataiban „a hidegháború" szülte feszültséget kiküszöbölő viszályok keletkezésének veszélyét — a világ azon részeiben, melyek az ott fennálló feszültségre való tekintettel különösképpen ki vannak téve e viszályok veszélyének — enyhítő elfogadott Intézkedések ugyanolyan mértékben szolgálnák a Szovjetunió, az USA, NagyBritannia, Franciaország és a többi állast mok javát. A szovjet kormány gondosan felülvizsgálta az USA kormányának és más nyugati hatalmak kormányainak a csúcsértekezletre általuk előterjesztendő kérdésekkel kapcsolatban kifejezett kívánságát. Szem előtt tartva a csúcsértekezlet útjának előkészítésére irányuló törekvést és tekintetbe véve a nyugati hatalmak nézeteit. a szovjet kormány kijelentette: Egyetért azzal, hogy a csúcsértekezleten megtárgyalják a kozmikus térség hadicélokra való felhasználása megtiltásának kérdését és az idegen területen elhelyezett külföldi haditámaszpontok felszámolását. A szovjet kormány ezenkívül készségét fejezte ki, hogy hajlandó megtárgyalni a német békeszerződés aláírását és az országok közti viszonyok és kapcsolatok fejlődését. A szovjet kormány által a csúcsértekezleten letárgyalásra előterjesztett kérdések tehát az USA kormányának azokat a javaslatait Is tekintetbe veszik, amelyekről az ügy érdekében, a nemzetközi feszültség érdekében tárgyalhatnak. Ezért nem érthetünk egyet az USA emlékiratának azzal az állításával, hogy a szovjet kormány állítólag Igényt tart a vétó-jogra a csúcsértekezleten letárgyalandó kérdések körének meghatározásakor és valamilyen különleges kiváltságokra, vagy teljhatalomra közvetlenül az értekezleten. A nemzetközi értekezlet előkészítésének kérdésében tanúsított szovjet álláspontnak efféle önkényes magyarázata nem fedi a valóságot. Az USA kormánya emlékiratában kijelenti, hogy komoly szándékok vezérlik a csúcsértekezlet előkészítését érintő kérdések vizsgálásában. Ezt a szándékot természetesen csak örömmel fogadnók. Meglep bennünket az a tény, hogy az USA kormánya lehetségesnek tartja még a gondolatát ls annak, hogy a csúcsértekezletet afféle színielőadássá változtathassák. Ha a nyugati hatalmak egyes körei sötét színben Igyekszenek feltüntetni a csúcsértekezlet összehívására tett javaslatot, akkor fel kell tételezni, hogy ezek a körök nem az USA kormányának álláspontját fejezik ki. Ami a szovjet kormányt illeti, mint már nemegyszer kijelentette, rendkívül naqy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a kormányfők részvételével tartandó értekezlet döntő módon befolyásolja az egész nemzetközi helyzet orvoslását és jelentősen hozzájáruljon a béke ügyéhez. A csúcsértekezlettel kapcsolatban milyen konstruktív álláspontot szorgalmazhat az USA kormánya, ha kitart amellett, hogy letárgyalják az úgynevezett kelet-európai országok helyzetének kérdését. Alig hihető, hogy az USA kormánya nem tudja, hogy az Ilyen javaslat csak határozott ellenvetést válthat ki a Szovjetunióban és azokban az országokban, melyek helyzetét meg kellene tárgyalni a nemzetközi értekezleten. E kérdésnek már a megfogalmazása is sérti ezeket az államokat és a nemzetközi kapcsolatokban megengedhetetlen. Senki sem jogosította fel az USA-t, vagy bármily más hatalmat, hogy a döntőbíró szerepében lépjen fel annak elbírálására, vajon annak a társadalmi és államrendszernek kell-e fennállania bizonyos országban, melyet annak népe választott, vagy sem. Aki ma a szocializmussal szemben tanúsított ellenséges magatartásától vezérelve felveti a kelet-európai országok társadalmi rendszere megváltoztatásának kérdését, az a nemzetek közötti ellenséges érzület szításának útjára, a háború útjára sodorja a világot. Ebben az esetben azonban engedjenek meg eqy kérdést: Mi köze ehhez a nemzetközi feszültség enyhítése érdekeit szolgáló nemzetközi tárgyalásoknak és csúcsértekezletnek? A szovjet kormány már nemegyszer figyelmeztetett arra, milyen veszélyes lehet a béke szempontjából az Ideológiai ellentétek átvitele az államok kapcsolataiba. . ,. . , . ... - si E né/etet egyre szélesebb nemzetközi téren a szocializmust — csakis ok fog- " ® A „Buffo", a varsói Szatíra Színház liúsztagú művészi együttese április 10-től 30-lg a Csehszlovák Köztársaságban vendégszerepel. # A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség dolgozóinak 25-tagú csoportja, mely 3 hétig az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban tartózkodott, március 25-re virradó éjszaka visszatért Prágába. © Alekszander Melik-Pasajev, a Szovjetunió nemzeti művésze, a moszkvai Nagyszínház főkarmestere hétfőn este Prágába érkezett. í© A Nyitrai JNB nagytermében hétfőn ünnepi estet rendeztek a világifjúsági hét alkalmából. Az ünnepi esten 5Ö0 fiatal vett részt. ® A Janáček vonósnégyes, a kiváló morva kamaraegyüttes március 25-én Finnországba utazott. kit nagyobb bevételhez juttat, de már holnap nagyon is ráfizethet nemcsak saját maga, de mindnyájan. Ez az ország a dolgozóké. Ez az ország elég lehetőséget és erőt ad a dolgozóknak, hogy szilárd és nyugodt kézzel rendet., teremtsenek a maguk országában i saját maguk számára. Ök építik f) ják élvezni annak gyümölcseit. H is elismerik Megnyilvánult ez többek kört zött az ENSZ közgyűlésének XII. ülésszakén az államok békés egymás mellett élésének kérdéséről egyöntetűen hozott határozatban is. Az USA kormánya emlékiratában mégis az ideológiai ellentéteken nyargal, miközben azt állítja, hogy a feszültség fő oka állítólag „a nemzetközi kommunizmus". Ha az egyik vagy másik társadalmi rendszer közötti alapvető összeegyeztethetetlen ellentéteket, ha a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentéteket kellene megtárgyalnunk, akkor felmerül a kérdés, hová vezetne ez és az államoknak miféle közeledéséről lehetne szó. Kétségtelen, hogy ily módon még mélyebb szakadék keletkezne a keleti és nyugati államok között és ezzel csak azok nyernének, akik a viszály és gyűlölet magvát hintik el a nemzetközi kapcsolatokban. A jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség igazi okát illetően mindenki tudja, hogy ez az ok a nyugati nagyhatalmak által folytatott „hidegháború" politikája, agresszív katonai tömbök létesítésének politikája és az állandóan fokozódó lázas fegyverkezés, melynek következtében napról napra növekszik az államok fegyverzete és már óriási romboló gépezet alakult ki. Ki tagadhatná manapság, hogy ha ez a gépezet működésbe lép, hallatlan gyötrelmeket okoz az emberiségnek? A csúcsértekezleten az NDK és az NSZK egységes állammá egyesítésének kérdése sem tárgyalható meg, mivel ez a kérdés teljes mértékben a két német államra tartozik. Ha az államok kapcsolatainak kiéleződéséről lenne szó, akkor lenne érthető e kérdésnek a nemzetközi értekezleten letárgyalásra való előterjesztése. A szovjet kormánynak azonban az a nézete, hogy az értekezlet részvevőinek a siker érdekéből kell klindulniok és nem szabad felvetni olyan kérdéseket, melyek veszélyeztethetnék az értekezlet összehívását. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a közel jövőben megegyezzenek a csúcsértekezlet előkészítésével kapcsolatos gyakorlati kérdésekről. Eisenhower, az USA köztársasági elnöke 1958. január 12-i üzenetében kijelentette, hogy kész találkozni a szovjet vezetőkkel, hogy megtárgyalják a csúcsértekezleten a szovjet kormány által Is letárgyalásra előterjesztett javaslatokat. Mint már mondottuk, a szovjet kormány készségét fejezte ki, hogy hajlandó a csúcsértekezleten letárgyalni az USA kormánya által előterjesztett kérdések egész sorát. Az USA kormányának emlékirata azonban sajnos nem ad választ a szovjet kormány február 28-án kelt, a csúcsértekezlet tárgyalási programjának kérdésével kapcsolatos javaslataira. Az USA kormánya csupán kijelenti, hogy a kormányfőknek semmilyen úiabb értekezlete nem veheti tekintetbe az előző értekezleteket és hoqy az új csűcsértkezletnek ott kell kezdenie, ahol a kormányfők genfi értekezlete abbahagyta. Tudatosítani kell azonban, hogy a kérdésnek ily módon való megfogalmazása egyáltalában nem veszi fi gyelembe azt a körülményt, hogy a genfi értekezlet óta hosszú idő telt el és jelentősen megváltozott a nemzetközi helyzet. A szovjet kormány a jelenlegi világhelyzet tekintetbevételével éppen ezért javasolta az időszerű nemzetközi problémák megoldásának új mődját. A szovjet kormány tekintettel van arra, hogy a jelenlegi helyzetben nehéz lenne a csúcsértekezleten megegyezni az összes időszerű nemzetközi problé mákról. Javasoljuk, hogy az értekezlet figyelme elsősorban a halasztást legkevésbé tűrő kérdésekre irányuljon, melyeknek megoldása az egész nemzetközi helyzet orvoslásának alapját képezhetné. A további problémákat az államok között folytatott tárgyalás következő szakaszában tárgyalhatnák meg. Tekintettel a múlt tapasztalataira és a nemzetközi feszültség enyhítésének biztosítására törekedve tehát a megoldatlan nemzetközi problémák megoldásának új módját javasoljuk s a legreálisabb és legmegfelelőbb módszerként folyamatos megoldásokat indítványozunk. A szovjet kormány úgy véli, hogy a csúcsértekezleten általa tárgyalásra javasolt kérdések megoldása teljesen megfelelne a népek vágyainak és jelentős lépés lenne abban a törekvésben, mely a nemzetközi helyzetben elérendő alapvető változásra és a „hidegháború" beszüntetésére irányul. Tekintettel arra, hogy az USA kormányának emlékirata nem objektíven világítja meg a lefegyverzés problémájának ENSZ-beli tárgyalásával összefüggő helyzetet, megjegyzendő, hogy az ENSZ közgyűlésének XII. ülésszakán éppen a nyugati hatalmak utasították el az ENSZ olyan lefegyverzési bizottságának létesítésére tett javaslatot, amely kellőképpen tekintetbe venné az ENSZ tagállamainak nézeteit. A kölcsönösen elfogadható megoldások türelmes keresése helyett szemmel látható nyomásra olyan határozatot hoztak a közgyűlés ülésszakán, amely úgy határozza meg a lefegyverzési bizottság összetételét, hogy a nyugati hatalmak katonai csoportosulásának hívei abszolút többséget alkossanak benne. A nyugati hatalmak tehát a szavazatok többségét nyilván esztelen célokra használták fel és tulajdonképpen vétót emeltek a lefegyverzés problémájáról folyó további tárgyalás ellen, lehetetlenné téve pozitív eredmények elérését. S valóban elérhető-e haladás a lefegyverzés problémájában, ha olyan határozatokat kényszerítenek ki, amelyek csak az egyik félnek, csak az államok egyik csoportosulásának jelentenek előnyt, és ártanak a másik fél törvényes érdekeinek? Nyilvánvaló, hogy egyetlen állam sem egyezhet bele nemzeti érdekeinek megnyirbálásába, bárhogyan is akarnák a nyugati katonai csoportosulás résztvevői többségükkel élve rákényszeríteni a legelfogadhatatlanabb határozatokat. A jelen körülmények — két társadalmi rendszer fennálása — közepette nem létezhet más politika, mint a kölcsönösen elfogadható megoldások keresésének ésszerű politikája, mely senkinek sem nyújt kiváltságos helyzetet és egyik fél biztonsága érdekeinek sem árt. Szükségtelen tehát a lefegyverzés kérdéseinek részleteivel foglalkozni, mivel a szovjet kormány már elég világosan kifejtette nézetét az USA kormányának tett kijelentéseiben. Az USA kormányának emlékirata kell, hogy csalódást okozzon mindazoknak, akik a csúcsértekezlet tárgyalásában a jelenlegi feszültség enyhítésének és a „hidegháború", —• mellyel a nemzetek már torkig vannak —, megszüntetésének biztos eszközét látják. A szovjet kormány a csúcsértekezlet előkészítése lehető leggyorsabb befejezésének szükségéből kiindulva azt óhajtaná, hogy az USA kormánya fejtse ki álláspontját azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket a Szovjetunió a csúcsértekezleten letárgyalásra javasol, mint ahogy ezt az USA kormányának javaslatait illetően a szovjet kormány tette. A szovjet kormány szintén szükségesnek tartja, hogy már a közeljövőben megegyezzenek a csúcsértekezlet összetételének kérdéséről, időpontjáról és színhelyéről. A szovjet kormány, szem előtt tartva a csúcsértekezlet összehívása gyorsított előkészítésének óhaját és kiindulva abból a nézetből, hogy a megegyezés lehető leggyorsabb elérését lehetővé tevő minden eszközt és utat fél kell használni, beleegyezett a külügyminiszterek értekezletének összehívásába, mely előkészítené a kormányfők találkozóját, és azt javasolta, hogy 1958 áprilisában hívják össze a miniszterek értekezletét. A szovjet kormány abból a nézetből indult ki, hogy a miniszterek által megtárgyalandó kérdések köre a csúcsértekezlet előkészítésének szervezési részét érintő kérdésekre, a tárgyalás programjának kidolgozására, a csúcsértekezlet résztvevőinek, időpontjának és színhelyének kijelölésére szorítkozzék. A szovjet kormány nézete szerint az előterjesztett kérdések letárgyalása a kormányfők részvételével összeülő csúcsértekezletre tartozik. Aligha hozható fel bármilyen ellenvetés azzal szemben, hogy az államok ilyen esetekben szokásos nagyszabású jogkörrel, vagy utasításokkal ellátott vezető tényezőinek összejövetele a legszebb kilátásokkal kecsegtetne a sikerre, főként akkor, ha arról van szó, hogy fordulatot kell elérniök és új irányt kell szabniok a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének, hogy felszámolják az eddigi feszültséget. Ezzel szemben, ha a kérdések lényegének megtárgyalásával a külügyminiszterek értekezletének kellene foglalkoznia, jogos volna az az aggodalom, hogy ez nem könnyíti meg, sőt ellenkezőleg elodázza a csúcsértekezlet összehívását és bonyolulttá teszi a megegyezést a tárgyalt kérdésekről. Nem tehetjük ezt anélkül, hogy ellentmondásba ne kerülnénk a logika követelményeivel, hogy ne ismerjük el a csúcsértekezlet összehívásának szükségét és hasznosságát és ugyanakkor úgy cselekszünk, hogy az értekezletet minél tovább elodázzuk, vagy azzal az ürüggyel, hogy az előkészületek folyamán a külügyminiszterek találkozóján nehezen áthidalható ellentétek merültek fel, meghiúsítjuk a csúcsértekezlet összehívását. A szovjet kormány azt a reményét fejezi ki, hogy az USA kormánya gondosan felülvizsgálja a kifejtett nézeteket, melyek szerint további halogatás nélkül meg kell kezdeni mind a miniszterek értekezlete, mind a csúcsértekezlet előkészítésével és összehívásával összefüggő kérdések konkrét megtárgyalását. í"] 1 1 * 1958. március 26.