Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-23 / 82. szám, vasárnap

Ä franciaországi alkotmány revíziójának első szakasza Párizs (ČTK) — A francia nemzet­gyűlés a szombatra virradó éjjel 308 szavazattal 206 ellenében elfo­gadta az alkotmány megváltoztatásá­ra vonatkozó javaslatot, amelynek lé­nyege a parlament hatáskörének kor­látozása. Ez a szavazás csaik első lé­pés az alkotmány revíziója végleges végrehajtásának hosszú útján A ja­vaslatot most a Köztársasági Tanács elé terjesztik, amely megjegyzései­vel visszaszármaztatja a nemzetgyű­lésnek. A bonni parlament folytatja a vitát a Bundeswehr atomfelfegyverzéséről Wehner: Az atomfegyverkezés Németország katasztrófáját jelentheti Bonn (ČTK) - A bonni szövetségi parlamentben folyik a külpolitikai vi­ta. Az ülésszak második napja is megerősítette a bonni kormány elutasító álláspontját az NDK-val való tanácskozásokkal, valamint a német béke­szerződésről szóló tárgyalásokra vonatkozó szovjet javaslatokkal kapcso­latban. A kormánypárti szónokok nyilatko­zatai azt mutatták, hogy Nyugat-Né­metország elhatározta, fokozza a nemzetközi feszültséget a Bundes­Míg a világ a nemzetközi feszültség csökkentésére és a békés targyala­sokra vár, az észak-olaszországi Vicensa vidékén az amerikai NATO­csapatok nemrégen atomhadgyakorlatokat tartottak. Képünkön egy tucatnyi acélsisakos NATO-tiszt a „Honest-John"-atomágyú figyeli működését A? atomfegyverkezés mélyen nyugtalanítja Jugoszláviát Belgrád (ČTK) — Belgrádban a március 21­i sajtóértekezleten Jaksa Petrics, jugoszláv külügyi államtitkár válaszolt a hazai és külföldi újságírók kérdéseire. Több kérdés azon jugo­szláv nyilatkozatra vonatkozott, amelyben Jugoszlávia állást foglalt a rakétatámaszpontok Olaszországban való elhelyezése ellen. „Jugoszlávia római nagykövete — mondotta Petrics —, már utasítást kapott, keresse fel Peila olasz külügyminisztert, és fejtse ki előtte Jugoszlávia álláspontját. Ju­goszlávia állást foglal minden rakéta­támaszpont ellen — mondotta — le­gyenek azok bárhol, főképpen pedig a szomszédos államokban létesített támaszpontok ellen." Petrics kommentálta az „Ethnos" görög lap cikkét, amelyben azt állí­totta, hogy Jugoszlávia hét ország — Görögország, Olaszország, Bulgária, Magyarország, Románia, Albánia és Jugoszlávia — paktumának megköté­sére törekszik az atomfegyvermentes övezet megteremtésére. Jugoszlávia — hangsúlyozta Petrics —, azt óhajtja, vessenek véget a lázas fegyverkezés­nek. A Jugoszláv Szövetségi Népköz­társaság a nemzetek békéjének és biz­tonságának érdekét tartja szem előtt és arra az álláspontra helyezkedik, hogy semmilyen atomfegyverkezésnek nincs helye. A TECHNOEXPORT, csehszlovák külkereskedelmi vállalat e napokban olyan szerződést kötött a Technical Import kínai behozatali társasággal, amelynek értelmében komplett magas feszültségű vízierőmú berendezést szállít. E vízierőművet Junnan dél­kínai tartományban az Ili folyón éoíti'k. (ČTK) wehr atomfegyverkezésével. A vitában éles összecsapásra került sor a kor­mánykoalíció és az ellenzéki pártok szószólói között. Az ellenzék fő szónokaként Herbert Wehner, a Nyugatnémet Szociálde­mokrata Párt parlamenti csoportjának alelnöke szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a nyugatnémet hadsereg atom­felfegyverzése Németországot végle­gesen a fegyverkezési versenybe so­dorja és elmélyíti Németország ket­tészakítottságát." Ez olyan kísérlet - mondotta Wehner, - amely Né­metország katasztrófáját jelentheti. A pénteki ülésen felszólalt Aden­auer kancellár is. Álszenteskedően és előző nyilatkozatával ellentétben azt bizonygatta, hogy hajlandó tárgyalni a Szovjetunióval a német békeszer­ződéssel összefüggő kérdésekről. Be­szédének további részében ismételten védelmezte az erőpolitikát a Szovjet­unióval szemben. Az atomháború bonni politikusainak „a kereszténységről" hangoztatott jelszavakkal való visszaélése ellen Helene Wessel, Németország Szociál­demokrata Pártjának képviselője emelt súlyos vádat. A képviselőnő a parlamenti vitát a birodalmi parla­ment 1930 márciusi üléséhez hason­lította, amely Hitlert felhatalmazta arra, hogy véglegesen magához ragad­ja a hatalmat. A Bundeswehr atom­felfegyverzésének elhatározása még súlyosabb kövekezményekkel járhat. Nyugat-Németország dolgozói tiltakoznak az NSZK atomfelfegyverzése ellen Bonn (ČTK) - A vegyi-, papír- és keramikai ipar dolgozói nyugat-né­metországi szakszervezetének elnök­sége a Német Szakszervezeti Szövet­ség Elnökségéhez táviratot intézett, amelyben határozottan tiltakozik „a szövetségi kormány azon szándéka el­len, hogy a Bundeswehrt atomfegy­verekkel szereljék fel". Felszólítást intéz arra, hogy a Német Szakszer­vezeti Szövetség nyilvános gyűléseken hívja fel a figyelmet a szövetségi parlament határozatának káros követ­kezményeire. Hasonlóképpen reagál az atom újrafelfegyverzés terveire is. Wuppertalban és Düsseldorfban a szakszervezetek követelik a közép­európai atomfegyvermentes övezet létesítését. Az ADN hírügynökség hangsúlyoz­za, hogy az atomveszedelem elleni harcban aktív részt vesz Németor­szág Kommunista Pártja is, amelyet jogellenesen betiltottak. Fasiszta áüamforduiat fenyegeti-t Franciaországot A francia politika kátyúba jutott. Pon­tosabban mondva az algériai kátyúba. És ebben a helyzetben egyes politikusok és tábornokok a legcélszerűbbnek nem a poli­tikai irányvonal megváltoztatását tartják, hanem az alkotmány sutbavetését. A jobb­oldal ezért nagy hűhót csap „a gyenge kor­mányok" _ ellen, és a fennálló „rendellenes­ség" mÜtt. Ez igaz. A kormány ' gyenge és a rendellenesség valóság. Ennek oka azonban nem az alkotmány, hanem az a politika, amelyet a nemzet többsége eluta­sít. Az algériai háború súlyosan nehezedik Franciaország életére. Az árak rohamosan emelkednek. Az állam külföldi hitelből él. Az adócsavar ma végső fokon áll. Fegyver­rel, lőszerrel és élelmiszerrel kell ellátni az algériai expedíciós hadsereget, amely olyan nagy, mint „a nagy hadsereg", amely 1812-ben Oroszországba vonult. E két had­seregnek azonos a sorsa, vesztett háborút folytat. A háborút nem kívánó nép és a háborút követelő reakció között egyre nagyobb sza­kadék tátong. A reakció e háborútól azt várja, hogy megszilárdítja algériai pozícióit, megmenti számukra a Szaharát, megtartja annak kőolaját, ólmát, vasát, mangánját, uránércét és hogy ez a háború vissza­adja Franciaország első osztályú imperia­lista nagyhatalmi szerepét. „Algéria urai­nak" e gondjai azonban nem azonosak a nép gondjaival. A közvélemény egyre job­ban megérti, hogy mint évekkel ezelőtt Indokína, ma Algéria áll a politikai és gaz­dasági élet hátterében. „AZ ERŐS KÉZ KORMÁNYA" E helyzetben a reakció arra a következ­tetésre jut, hogy a jelenlegi rendszer fel­tételei között a nép kikényszeríthetné a háború beszüntetését. A franciaországi reakció, amely nem érzi magát elég erős­nek arra, hogy káros politikáját a jelenlegi rendszer keretében folytathassa, most ösz­szegyüjti és felbecsüli azokat az erőket, amelyekkel „az erős kéz kormányát" jut­tathatná uralomra. Az államfordulat elképzelése „Rómába menetelés" formájában együgyűnek látszik. A rendőrök, ejtőernyősök és légionáriusok támadása a nemzetgyűlés ellen nagyon is emlékeztetne a különféle népszerűtlen tör­ténelmi eseményekre és már a párizsi mun­kásság erejére való tekintettel sem lenne a legeszményibb. A sajtó nézete szerint az urak az államfordulat, valamilyen „al­kotmányos" formájáról elmélkednek a hit­leri „Machtűbernahme" stílusában. A ter­vük ez: keresztülvinni az alkotmány teljes megerőszakolását, további kormányválságot előidézni, összetákolni a gaullisták kormá­nyát, amelyben, a miniszterelnöki tisztséget szívesen vállalná magára Róbert Lacoste, Algéria „szocialista" gauleitere ... Ezután apránként felszámolnák a demokratikus szabadságot, a parlamentet, a sajtószabad­ságot, betiltanák a baloldali pártokat és így tovább. Az utóbbi időben a fasiszta elemek pro­vokációja nagyobb méreteket öltött és a március 13-i rendőrségi demonstrációk kifejezetten fasiszta jellege ellenére a kor­mány a csendőrség és rendőrség további „erősítéseit" hívta Párizsba, az AFP je­lentése szerint 35 ezer embert. Abban a helyzetben, amikor a rendörök zavargáso­kat szerveznek a parlament és a kormány ellen, az újabb rendőr-átcsoportosítások a francia fővárosba semmi mást nem je­lent, mint az államfordulat erőinek megszi­lárdítását. Mindez „a rendfenntartás" ürü­gye alatt történik a fasizmus ellen tilta­kozó baloldali népgyűlések ellen. HARC A BALOLDAL EGYSÉGÉÉRT Azon lankadatlan erőfeszítés ellenére, amelyet a legutóbbi hónapokban a Fran­cia Kommunista Párt fejtett ki azzal a céllal, hogy megteremtse a baloldali erők egységét, a baloldal e veszedelemmel szem­töl-szemben nom áll eléggé egységes. Ezt az álláspontot a szocialista párt jobb­oldali vezetősége, Guy Mollet, Pierre Com­min. Max Lejeun, Róbert Lacoste, Christi­an Pineau és mások jdézték elö. akik nem tartották be 1956. január 2. előtt tett ígéretüket. Összefogtak a szélső jobbolda­liakkal a közös kormánykoalícióban és két év óta a szocialista párt és Lacoste algé­riai miniszter nevében folytatják az algé­riai háborút. A SFIO vezetősége kitartóan elutasítja a baloldal akciós egységéhez va­ló hozzájárulását^. Minden előrehaladást, amelyet a baloldal erőinek közös útján el lehetett érni, nemcsak, hogy nélkülük, hanem a szocialista párt és szakszervezetek tagjaihoz intézett felhívásaik és követelé­seik ellenére küzdötték ki. A nép fasiszta­ellenes egysége növekvő erejét mutatta a párizsi dolgozók hatalmas tiltakozó gyűlése március 18-án, amelyen mintegy 20 ezer ember vett részt. Jacques Duclos március 18-án kijelen­tette: „A jövő nem a fasizmusé, sem a kalandoroké. A jövő a népé, amely egye­síti erőit és hazájának sorsát a maga kezébe veszi." Az 1956. január 2-i parlamenti választá­sokon a baloldali pártok csaknem 11 mil­lió szavazatot kaptak. A dolgozók elége­detlensége a jobboldal politikájával azóta nem csökkent. Ellenkezőleg, növekedett. Ezt a körülményt nem volna szabad figyelmen kívül hagyni „az erős kéz" kormánya hí­veinek. Végül is nem a tábornokok bona­partista álmai, sem az amerikai rokon­szenv, sem a gyarmatosító mágnások dühe, hanem az erőviszony dönt. És az erőviszony a rendőrök mozgósításának ellenére Fran­ciaország komoly pillanataiban mindig a népnek, nem pedig a reakciónak kedvezett. A tapasztalatok azt mutatják, hogy Fran­ciaország népe a fasisztáknak „nem 01 fel", és nem óhajt „harmadik császár­ság"-ot. J. H. A bonni szövetségi parlament kül­politikai vitáját szombaton délelőtt több olyan felszólalással folytatták, amelyek új nézeteket nem fejtettek ki, csupán azt igazolták, hogy Aden­auer kormánykoalíciója minden fi­gyelmeztetés ellenére elhatározta a Bundeswehr atomfelfegyverzését. A szövetségi parlament szombati ülésének fő szónokai Carlo Schmid, szociáldemokrata képviselő és von Brentano külügyminiszter voltak. Car­lo Schmid követelte, hogy az atom­fegyvermentes övezet létesítésére irányuló lengyel javaslatot azon to­vábbi tanácskozások alapjául fogadják el, amelyek Németország egyesítésé­hez vezetnének. A szociáldemokrata párt előző szónokaihoz hasonlóan Schmid is erélyesen elutasította a nyugatnémet hadsereg atomfelfegy­verzését. Brentano ugyanúgy, mint előző nyi­latkozataiban elutasította az atom­fegyvermentes övezet létesítésére irányuló tervet. Dulles Tajvan szigetén Szumual összeesküvő ezredessel tárgyalt Dzsakarta (ČTK) - A Bintang Ti­mur indonéz lap közölte, hogy John Foster Dulles, az USA államtitkára március 14-ém Tajvan . zigetén titkos tárgyalásokat folytatott Szumual in­donéziai lázadó ezredessel és a csang­kajsek-kliikk magasrangú katonatiszt­jeivel. A tanácskozások során Dulles ál­lamtitkár arra kérte a csangkajsek­klikk képviselőit, támogassák a pa­dangi és mendani indonéz összeeskü­vőket és ezért az USA viszonzásul növeli Tajvan „megsegítését". Dulles elutazása előtt magánbeszélgetést folytatott Szumual ezredessel. A Harian Rakiat rámutat arra, hogy Dalles tajvani találkozása Szumuallal ismét bebizonyította az USA és a SEATO tömb beavatkozását Indonézia ügyeibe a Bangkok-Manila-Tajpeh tengely útján. Delhiben megkezdődött a Béke-Világtanács elnökségének ülése Delhi (ČTK) - Delhiben, az Indiai Köztársaság fővárosában március 22-én a délelőtti órákban megkez­dődött a Béke-Világtanács elnöksé­gének ülésszaka. Az ülésen részt vesznek az európai, ázsiai, amerikai, afrikai és ausztráliai országok kép­viselői. Csehszlovákiát Jan Mukaŕovsky akadémikus, a Békevedők Csehszlo­vák Bizottságának elnöke és dr. Josef Hromádka professzor, a Békevédők csehszlovák bizottsága elnökségének tagja képviseli. A Béke-Világtanács elnökségének kétnapos ülésén állást foglalnak a nemzetközi helyzet valamennyi égető kérdésében, a csúcsértekezletnek, az atomfegyverkísérletek betiltásának, az algériai- és indonéziai helyzetnek problémáját illetőleg. Algéria Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilatkozata Párizs (ČTK) — Algéria Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsága a sajtó rendelkezésére bocsátotta a francia kormány úgynevezett „Szaharai gaz­dasági közösség" megteremtésére irá­nyuló tervvel és a földközi-tengeri paktummal kapcsolatban tett nyilatko­zatát. A nyilatkozat megállapítja, hogy a „Szaharai gazdasági közösség" tervé­vel Algériát akarják elszigetelni, hogy Algéria népe továbbra is alárendelt szerepet töltsön be és Marokkó, Tu­nisz és Algéria észak-afrikai orszá­gok továbbra is tartósan elkülönülje­nek, hogy a külföldi monopóliumok könnyebben gazdagodhassanak termé­szeti kincseik kiaknázásával. Algéria Kommunista Pártja, mint a nemzeti érdekek hü védelmezője, el­ítéli ezeket a jellegzetesen imperialista terveket. UUBLANÁBAN, a Szlovén Népköz­társaság fővárosában március 21-én csehszlovák képzőművészeti kiállí­tás nyílt meg. (ČTK) Csang-Kaj sek támogatja a lázadókat Dzsakarta (ČTK) — Pirngadie alez­redes, az indonéz hadsereg megbízott­ja március 21-én közölte, hogy Indo­nézia kormánycsapatai a Toba-tónál mintegy 160 kilométernyire délre Me­dantól, Észak-Szumatra fővárosától körülzárták Nainggolan lázadó őrnagy egységeit. A körülzárt egységeket 300 főre becsülik. A katonai megbízott kijelentette to­vábbá, hogy a kormánycsapatok más felkelő erőket vettek üldözőbe, ame­lyek Szumatra legészakibb részén az Atjeh területre menekülnek. Szukendro alezredes, a kormány­csapatok parancsnokságának megbí­Tüntetés Bueros Airesben a kubai hazafiakkal való szolidaritás jeléül Buenos Aires (ČTK) — Buenos Ai­resban e napokban a Batista diktatúra ellen küzdő kubai hazafiakkal valő szolidaritás jeléül manifesztáció folyt le, amelyet az argentin közvélemény sok kiváló képviselőjének támogatá­sával több szervezet, így a népi radi­kális polgári unió, a szocialista párt stb. hívtak össze. A manifesztáció résztvevői élesen elítélték Batista ku­bai diktatúráját és a kubai hazafiakat teljes szolidaritásukról biztosították szabadságharcukban. zottja március 21-én a sajtó képvi­selői előtt kijelentette, hogy Szumatra szigetén a repülőgépekből a felkelők számára február 26-án és március 12­én ledobott fegyverek Tajvan szigeté­ről erednek. Amerikai gyártmányú fegyverekről van sző, amelyeket csangkajsekék küldenek a lázadóknak. INDONÉZIA KORMÁNYCSAPATAI ELFOGLALTÁK PRAPAT VÁROSÁT Dzsakarta (ČTK) — Az észak-szu­matrai Medanból március 21-én este jelentették, hogy Indonézia kormány­csapatai elfoglalták Prapat városát, amely Medantól délre a Toba-tó keleti partján fekszik. Prapat városát a lá­zadó erők kiürítették. A kormánycsa­patok folytatják a felkelők üldözését. 1 Fidél Castro, a Batista diktátor ön­kényuralma ellen küzdő kubai sza­badságharcosok vezére. A fasiszták fája nem nő az égig A NEOFASISZTÁK Itáliában is egyre tüntetöbben hangoskodnak. Ügy gon­dolják, hogyha Speidel NATO parancs­nok lehet és ha Nyugat-Németország­ban egyre-másra helyezik felelős­ségteljes posztokra a náci fejeseket, miért ne jelentkezzenek „jussukért" a | Duce hívei is. Most, hogy a kapu előtt vannak az olasz választások, különösen aktívak. Választási névjegyzékükön a legfémjelzettebb fasiszták szerepelnek. „A népi monarchisták" például több volt fasiszta minisztert jelölnek. De az „olasz szociális mozgalom" jóval túltesz rajtuk, amikor a livornói vá­lasztókerületben a hírhedt Ciano gróf volt fasiszta miniszter fiát, s egyik közeli rokonát jelöli és a jelölőlista legnagyobb ékessége Mussolini leg­idősebb lánya. De még ez is kevés és a hírek szerint Olaszország sírásójának, a hirhedt feketeingesek vezérének öz­vegyét is javasolják képviselőnek az olasz parlamentbe. Nem véletlen ez a határtalan szem­telenség. A mai olasz kormány szemet huny a fasizmus újjáéledése előtt. Ez a keresztényi megbocsátás már érleli veszedelmes és mérgező gyümölcseit: a fasizmus emelgeti fejét. A neofasiszták vérmes terveket sző­nek, de a választásokon majd az olasz nép dönt és minden bizonnyal gondos­kodik róla, hogy a fasiszták fája ne nőjjön az égig. ( S zb.) ÜJ SZŐ 3 Sf 1958. március 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom