Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-13 / 44. szám, csütörtök

Á világ közvéleményét felháborította a franciák tuniszi vérfürdője • 'A tuniszi kormány ellenintézkedéseket foganatosít A francia légierők bombázása által okozott vérfürdő Szakiet-SzidiJusszef tuniszi községben világszerte nagy felháborodást keltett. Az arab közvélemény Marokkótól egészen a Perzsa-öböl partjáig élesen elítéli a francia gyarmatosítók gaztettét. Egy Hét A francia gyarmatosítók gaztettének egyik megrázó dokumentuma ez a Humanitében megjelent kép, amelyen a Szakiet-Szidi-Jusszefben brutálisan megölt polgári lakosságnak egy csoportját látjuk. Az egyiptomi nemzetgyűlés február 10-én egyhangú határozati javaslatot hagyott jóvá, hogy a tuniszi törvényhozó gyűlésnek, a tuniszi kormánynak és a világ valamennyi állama parlamentjeinek táviratot küldjenek, amelyben elítélik a francia katonaság durva akcióját a tuniszi lakosság ellen. , Az A1 Ahbar kairói lap vezércikkében a három órás bombázást aljas és embertelen támadásnak minősíti, amelyet a nemzetközi jog határozataira való tekintet nélkül hajtottak végre. A Rahim, az Arab Országok Ligájának ENSZ-beli állandó megfigyelője nyilatkozatot közölt, amelyben felháborodását fejezi ki a franciák tuniszi támadása felett. Valamennyi a»«b ország az Atlanti-óceántól a Perzsa-öbölig — hangzik a nyilatkozatban — egy emberként fog össze, hogy segítségére siessen algériai testvéreinek a francia imperializmus elleni harcban. Damaszkuszban, Szíria fővárosában február 10-én franciaellenes tüntetések voltak. A tüntetők francia agressziót elítélő, valamint Szíria és Tunisz közötti testvéri szövetséget hangsúlyozó jelszavakat és feliratokat vittek. A DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítója szerint a francia támadást még azok az arab körök is elítélik, amelyek eddig az arab országok szorosabb együttműködése mellett foglaltak állást a Nyugattal. A francia gyarmatosítók támadása a tuniszi falu ellen, nyugtalanítja a nyugati burzsoá sajtót is, nyilvánvalóan azon kedvezőtlen visszhangtól való félelem miatt, amelyet ez a barbár tett az afrikai és ázsiai országokban keltett. Nemcsak Párizs, hanem Washington is tudatában van annak, hogy a világ közvéleményének felháborodása árt a francia gyarmatosítók és imperialisták észak-afrikai érdekeinek. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt a gyarmatosítók azon törekvése, hogy az egész affért a lehető leggyorsabban és a legkisebb zajjal „oldják meg". Február 10-én Szlim, Tunisz amerikai nagykövete egyórás megbeszélést folytatott Dulles államtitkárral. Szlim arra kérte az államtitkárt, lépjen közbe, az USA kormányára és Dullesre hárul az a feladat, hogy meghatározza ezen közbelépés formáját. Ez tehát az USA közvetítő szerepét jelenti. A francia nemzetgyűlés Szakiét-Szidi-Jusszef bombázását tárgyalja A washingtoni politikai megfigyelők rámutatnak a helyzet kényes voltára, amely elé az amerikai diplomáciát állították. Az USA egyrészt katonai és gazdasági téren fenntartás nélkül támogatja Franciaországot — USAban gyártott repülőgépek dobták a bombákat a tuniszi községre —, másrészt stratégiai és gazdasági okokból meg akarja nyerni magának ÉszakAfrika országait. A francia nemzetgyűlés február 11-én megkezdte Szakiet-Szidi-Juszef tuniszi községnek a francia légierők által történt bombázása Ügyében előterjesztett interpelláció tárgyalását. Az ülés rendkívül viharos légkörben folyt, szokatlan nagyszámú képviselő jelenlétében. Az első szónok J. Duclos, a kommunista parlamenti csoport elnöke volt, aki a kormányt gyilkossággal és a nemzetközi jog megszegésével vádolta, követelte Lacosta algériai miniszter visszahívását, aki ezért a szégyenteljes tettért szintén felelős, felszólította Gaillard miniszterelnököt, derítsen a kormány világosságot a berepülés részleteire és követelte a bűnösök leleplezését és megbüntetését. Befejezésül felszólította a baloldali pártokat, törekedjenek közösen az algériai kérdés békés megoldására. A további szónok Hovnanian radikális szocialista volt, aki elítélte a „kis község esztelen bombázását", amivel az akció kezdeményezőinek tervei szerint meg akarták mutatni Franciaország katonai fölényét a kellőképpen fel nem szerelt tuniszi nép fölött. Pierre Cot haladó képviselő közölte, hogy a kormány részletesen magyarázza meg az Incidenst és nemzetközi kivizsgálást javasolt. Monteil, a független köztársasáciak jobboldali pártjának képviselője, a nemzetgyűlés hadügyi bizottságának elnöke a tuniszi telep elpusztítását nemcsak teljes mértékben támogatta, hanem azt is kijelentette, hogy Szakiet-Szidi-Juszef bombázásához — amint reméli — a francia kormány beleegyezését adta. ALIG EGY HETE, hogy a Szovjetunió diplomáciai képviselője Washingtonban átadta Eisenhower amerikai elnöknek Bulganyin elvtárs újabb üzenetét, újabb meghívását a kormányfői értekezletre, amelynek kilátásait kép hónap óta szüntelenül latolgatják a különböző politikai körök és a világsajtó. A Kelet-Nyugat közötti tárgyalások körüli vitában jelenleg az eljárások kérdése került előtérbe, amint azt egyes nyugati polgári lapok hangsúlyozzák. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára erőfeszítéseket tesz arra, hogy a KeletNyugat közti tárgyalásokat az ENSZ kereteibe illesszék. A szovjet kormányfő legutóbbi üzenetében további közeledést tesz az amerikai álláspont felé. Beleegyezik abba, hogy a csúcsértekezletet ne két-három hónapon belül tartsák meg, hanem későbbi időre halasszák, hogy eleget tegyen a nyugati politikai körök szüntelenül hangoztatott óhajának a találkozó „alapos előkészítését" illetőleg. Készségét nyilvánítja arra is, hogy megtárgyalják a világűr ellenőrzésére vonatkozó amerikai javaslatot, természetesen azzal a feltétellel, hogy az amerikai fél is megfelelő kötelezettségeket vállal. A BULGANYIN-EISENHOWER üzenetváltásokból világosan kitűnik, hogy a két vezető államférfi közül melyiknek a javaslatai tolmácsolják az emberiség igazi óhaját. Megmutatja ezt az a hatalmas, egyre növekvő ellenállás, amely a nyugati országokban a rakétatámaszpontok létesítése, a nukleáris fegyverkísérletek, a csúcsértekezlet megtartásának halogatása ellen egyre szélesebb mértékben kibontakozik. Mint ismeretes, Angliában nemzeti tanács alakult a nukleáris kísérletek megszüntetése érdekében, amelynek élén a brit közélet oly neves képviselői állanak, mint pl. Bertrand Russel, J. B. Pristley és mások. Franciaországban akciós bizottságok alakulnak a békéért, a rakétatámaszpontok ellen, a Kelet és a Nyugat közötti tárgyalásokért. Nyugat-Németországban növekszik a lakosság tiltakozása az országra veszedelmet és halált hozó támaszpontok létesítése ellen. A nemzetek békére, megértésre vágynak. A Szovjetunió — mint Bulganyin elvtárs sorozatos üzenetei is kézzelfoghatóan bizonyítják —, ennek érdekében mindent elkövet. Most a nyugati, nagyhatalmakon, mindenekelőtt az USA-án a sor, hogy ezeket a békevágyakat necsak hangoztassa, hanem ennek megfelelő politikát folytasson. RÖVID EGY HÓNAPON belül már másodszor vonja magára az Ázsia és Afrika határán fekvő kétmilliós ősi város, Kairó, a világ figyelmét. Nemrégen az ázsiai-afrikai népek konferenciájának volt színhelye, az elmúlt napokban pedig az arab világ határtalan lelkesedése közepette itt történt az első lépés az arab egység gyakorlati megvalósítására — kikiáltották Egyiptom és Szíria, a két leghaladóbb szellemű arab állam egységét: Az Egyesült Arab Köztársaságot. Az arab népek nemzeti felszabadító harcával többé kevésbé annak kezdete, az első világháború óta párhu

T zamosan folyt az arab egység megvalósításáért indított küzdelem. A két eszme kölcsönös hatást gyakorolt egymásra: az egyik feltételezte a másikat, az egyik eszme megerősödése kedvezően hatott a másik továbbterjedésére is. Az első világháború eredményeképpen az addig török fennhatóság alatt élő arab népek látszólagos függetlenségre tesznek szert. Megalakul Irak, Szíria, Jordánia, Jemen, majd a szinte hozzáférhetetlen arab félszigot belsejében Szaúdi Arábia stb. Lawrence angol ezredesnek arab különítményeiből létrejön az arab egység első szerve, az Arab Légió, melyet szervezői, az angolok, gyarmatosító poétikájuk eszközéül szántak. Az arab államok és népek fejlődését ebben az időben a függetlenségre és az egységre való törekvés mellett két új tényező kezdi egyre nagyobb mértékben befolyásolni. Az egyik Palesztinának, a zsidók angol védnökség alatt álló nemzeti otthonának létesítése. Ez az új állam hamarosan felkelti a környező arab népek gyanakvását és ellenszenvét. A másik tényező, hogy egyre nagyobb mértékben válik köztudomásúvá az arablakta területek roppant kőolajgazdagsága. Ezért a fekete aranyért az imperialisták szívósan harcolnak, versengenek egymással a két világháború közti időben. A döntő fontosságú politikai és gazdasági pozíciók az angolok kezében vannak. A francia, amerikai, német, olasz tőkések pedig tülekednek egymással azért, hogy ők is minél nagyobb részt kaparinthassanak meg e gazdagságból. Az arab feudális törzsek és „államok" lassan tudatára ébrednek, milyen kincseket rejt földjük és igyekeznek a haszonnak legalább egy részét megszerezni így ezek a körök is bár lassan és óvatosan, de imperialistaellenessé, a függetlenség és az arab egység hirdetőivé válnak. A döntő fordulatot e téren is a második világháború hozta. Anglia gyarmati pozíciói egymás után összeomlanak s a leghaladóbb arab államok és a kínai nép sikeres nemzeti felszabadító harcának közvetlen hatása alatt, a szocialista tábor hathatós segítségével kivívják teljes függetlenségüket. Ugyanakkor tudatában vannak, hogy külön-külön, egymagukban nehezen tudnak ellentállni az imperialista nyomásnak. Erősödik tehát az arab egység gondolata MaIndonézia kormányának intézkedései a szeparatisták ellen Harszono őrnagy, az indonéz hadsereg megbízottja február 11-én este tolmácsolta Naszution tábornoknak, a vezérkar főnökének a szumatrai katonai körök szeparatista törekvései kérdésében elhangzott külön nyilatkozatát. A szeparatista körök törekvései februári 10-én érték el tetőfokukat, amikor Husszein alezredes, Közép-Szumatra területi parancsnoka ötnapos „ultimátumot" adott ki, a jelenlegi indonéz kormány lemondását követelve. Az ultimátum Hatti volt alelnök és Hamengka Buwon, dzsog-dzsakartai szultán kinevezését követelte az új kormány élére, amely kifejezetten nyugatbarát lett volna. Naszution tábornok nyilatkozatában ezt az ultimátumot a katonai Wall-Street Journal: A HELYZET ROMLIK A Wall-Street Journal, az USA pénzügyi köreinek lapja február 10-én új adatokat közöl az Egyesült Államok rosszabbodó gazdasági helyzetéről. Rámutat arra, hogy az USA-ban ez év januárjában a legutóbbi négy év alatt a legkevesebb autót adták el. Ez 22,6 százalékkal kevesebb, mint az 1957 decemberében eladott gépkocsik száma. Egyúttal hozzáfűzi, hogy a csökkenés főképp a legutóbbi tíz januári napon állott be, habár más években a kereslet éppen ebben az időben növekedett. A raktárakban 20 százalékkal több az el nem adott autók száma, mint tavaly. A kereslet csökkenése következtében hétfőn a New Jersey állambeli Mahwahban a Ford-üzemek egy hétre'beszüntették a gyártást, és egyúttal 3500 munkást elbocsátottak. Januárban a Goodyear Tire and Rubber Co.. üzemek ugyancsak--több száz munkásnak mondtak fel. Hasonló képet nyújt a textilgyártás is. A Du Pont konszern southi nylongyár januárban 1400 munkást elbocsátott el és további 400 munkásnak készül felmondani. A Daily News idézi Weeks amerikai kereskedelemügyi miniszter nyilatkozatát, amely szerint az USA-ban a •munkanélküliek száma még e hónapban eléri az ötmilliót. eskü és az ország törvényei megszegésének minősítette annak „minden következményeivel". A szeparatista akcióval kapcsolatban Naszution tábornok Indonézia valamennyi katonai parancsnokának elrendelte, hogy fokozza éberségét. Indonézia kormánya elhatározta, hogy négy katonai parancsnokot megfoszt funkciójától és kizár a hadseregből, akik aktív részt vettek a közép-szumatrai szeparatista akciókban. Kairóban Jemennek az Egységes Arab Köztársasághoz való csatlakozásáról tárgyalnak Kairó (CTK) — A kairói sajtó közlése szerint az Egyiptom és Jemen közötti tárgyalások a Jemen és az Egységes Arab Köztársaság szövetségi uniójának megteremtéséről nagyon sikeresen haladnak. Az uniót előreláthatólag Taizában, Kairóban és Damaszkuszban hirdetik ki. A jemeni küldöttség megbízottja az A1 Ahram tudósítójával folytatott beszélgetésében kijelentette, hogy az Egységes Arab Köztársaság megnyitotta az araboknak a teljes egységhez vezető utat tekintet nélkül arra, hogy a csatlakozó államok, királyságok vagy köztársaságoü-e. Hozzáfűzte, hogy keserűen csalódnak mindazok, akik megkísérlik megbontani az arabok sorait. rokkótól Bagdadig, az egész arab világban. 1945-ben megalakult az Arab Liga, az arab államok legfőbb tanácsadó szerve. Az arab összefogás gondolatát hatalmas mértékben fejleszti a zsidók tömeges kivándorlása Palesztinába a második világháború után. Ez a körülmény nemcsak a független zsidó államnak, Izraelnek megalakulásához vezet, hanem mindjárt zsidóarab ellentéteket is kivált. Ezen ellentétek következményeképpen Izrael 1948-ban színarab területeket foglal el és egymillió arabot földönfutóvá tesz. Azóta Izrael agresszív politikája az arab egység egyik fő kovásza. NAIV ELKÉPZELÉS VOLNA, ha az arab egységet valamilyen „nemzetek feletti" egységes törekvésnek tekintenők. Ellenkező a helyzet. Az arab világban is dúl az osztályharc, mint mindenütt, ahol kizsákmányoló társadalmi rend uralkodik. Másképp képzelik el az egységet a feudális uralkodók és törzsfőnökök, másképp a gyarmatosítókat kiszolgáló új burzsoázia és más képet alkot magának erről a kétszeresen kizsákmányolt nép. Ezen a vonalon igyekszik megbontani az arab egységet az imperialista politika is. Az egy évvel ezelőtt kihirdetett Eisenhower-doktrinának is ez a lényege. Arra törekszik, hogy a kommunizmus elleni harc örve alatt megvédelmezze a jelenlegi legreakciósabb uralkodó osztályokat és így a feudális uralkodók hálából odaadják az arab államok fő kincsét — a kőolajat. Az új po'gárság, az Ipari proletariátus a legnagyobb számban Egyiptomban alakult ki, sőt itt a legnagyobb a parasztság földéhsége is. A Szuezi-csatorna miatt ebben az országban a legközvetlenebb az imperialista nyomás — érthető tehát, hogy itt a legerősebbek az imperialistaellenes erők. Egyiptom Szíriával együtt kivívta nemcsak politikai, de gazdasági függetlenségét is és hogy e vívmányokat biztosítsa, az arab egységért folyó harc élére állt. Ezzel kétségtelenül új fejezet kezdődött az arab államok történetében. Az arab egység megvalósításának első konkrét lépése óriási visszhangot váltott ki az arab országokban. A közhangulat nyomása alatt még a feudális arab uralkodók és kormányaik is tapsolni kényszerültek a nyolcvan millió arab közös vágya első kézzelfogható megnyilvánulásának. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Jemen, bár feudális uralkodója van, máris bejelentette csatlakozási szándékát. A TÖBBI FEUDÄLIS ARAB ÄLLAM: Irak, Jordánia, Szaúd-Arábia, Marokkó és Líbia uralkodói új „Szept Szövetség" megalakítását tervezik. Ugyanolyat, amilyet a feudális uralkodók 1815-ben a polgári forradalom eszméi ellen létesítettek. Ezzel az új „Szent Szövetséggel" formálisan eleget akarnak tenni az arab egység gondolatának, de ugyanakkor biztosítani akarják trónjukat is. Nem valószínű, hogy ezen országok népei ne látnának hamarosan át a szitán! Az új arab államszövetség a legközvetlenebb hatást a már burzsoá köztársaságokra: Szudánra, Libanonra és Tuniszra gyakorolt. Igaz, hogy ezek az államok még nem harcolták ki — Egyiptomhoz és Szíriához hasonlóan — a gazdasági függetlenségüket. Az új arab egység megvalósulása az imperialista országokban nagy megdöbbenést váltott kl. Az imperialista körök nagy része tisztán látja, hogy a február- 6-i kairói proklamácló a folyamatnak csak kezdetét jelenti. Pedig már e kezdet is alapjában rendít meg igen fontos imperialista pozíciókat: Egyiptomon és Szírián át jut el a közel- és közép-keleti kőolaj fogyasztóihoz. Egyiptom kezében van ugyanis a Szuezi-csatorna, Szíria területén pedig a kőolajvezetékek többsége halad át. Nem kétséges, hogy az arab egység megvalósulásának folyamata lényegesen befolyásolja az algériai nép szabadságharcát és meggyorsítja az észak-afrikai francia gyarmatbirodalom összeomlását. EZT MEGERŐSÍTI a múlt hét szombatján lezajlott esemény Is. A nemzetközi közvéleményben mérhetetlen megdöbbenést váltott ki a francia légierők szombati bombatámadása a tuniszi-algériai határ közelében levő Szakiet-Szidi-Jusszef tuniszi falu ellen. A francia gyarmatosítók példátlan barbár támadása, amelynek során számos békés tuniszi lakos életét vesztette vagy súlyosan megsebesült, rendkívül kiélezte a francia-tuniszi kapcsolatokat és az imperialisták körében, főleg Washingtonban is, komoly aggodalmat kelt. A tuniszi kormány követeli, hogy valamennyi francia katona távozzék Tuniszból, azonnal visszarendelte párizsi nagykövetét és bejelentette, hogy e Tunisz elleni francia agreszsziós tettet a Biztonsági Tanács elé terjeszti. Az arab világ azonnal kifejezte szolidaritását Tunisz népével. Az egyiptomi kormány felajánlotta segítségét, Marokkő királya szolidaritásáról biztosította Burgiba köztársasági elnököt, a szíriai miniszterelnök kijelentette, hogy Szíria a legteljesebb mértékben támogatni fogja Tuniszt. Minden jel arra mutat, hogy az északafrikai francia gyarmatosítók tette °lőre megfontolt, szándékos cselekedet volt. azzal a céllal, hogy megfélemlítsék az arab népeket, s arra kényszerítsék, hogy lemondjanak teljes nemzeti szabadságukért folytatott mozgalmukról és hogy a tuniszi nép ne merjen rokonszenvezni Algéria népének szabadságharcával. A VALÓSÁGBAN AZONBAN a gyarmatosítóknak e szégyenteljes barbár tette épp az ellenkező hatást éri el: a? arab országok népe még szorosabban egvbetömörül, kétséqtelenül felismerve, hogy csupán egységes fellépéssel hiúsíthatja meg a gyarmatosítók sorozatos merényleteit és vívhatja ki igazi függetlenségét. ÜJ SZÖ 2 S 1958. február 288. !