Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-01 / 32. szám, szombat

dl ŰJ SZÓ kmáí^jlmf r "I 2 3 4 5 (S) 6 r" r 9 10 I (f) 1H \z (S) h 14 i5 1 r -18 m m -19 (S) 20 o H n 23 ül ­% (5) 25 26 1 27 M 28 29 (S) 30 i M m •g* n • 3} (S) 34 35 TJ ib bl (S) 33 1 40 n 41 4i :o 4i (D I 4-7 (§) 4ô 49 50 u 51 5X J VÍZSZINTES: 1. Párospatás kérődző emlős illat. 6. Szénbányászatunk központja Ostraván (be­tűhiány). 11. Földünknek a Himalája után legmagasabb hegysége. 13. István és Hen­rik. 15. Venezuela fővárosa. 16. Ki — ellentéte. 17. Vissza: az erő fizikai egy­sége. 19. Pacsirta jelzője. 20. Ütlegel. 21. Az Indiai-óceánban Kelet-Afrika partjai előtt levő sziget. 24. A drágakövek mér­tékegysége. 25. Nagy szoba. 27. ökori szarmata nép. 28. Néz. 30. Női név. 31. Péter és ... — 32. Fájdalomcslllapítószer. 34. Villamosnak kell, trolinak nem. 35. Őseink fegyvere. 36. A pedagógusok hi­vatása. 38. Mutatószó. 39. Dakli. 41. Nem ezeket. 43. Nagy görög kikötőváros. 45. Számjegy rövidítése. 47. Visít. 48. Nem­zetközi Olimpiai Bizottság. 50. Középkori részleteket őrző régi angol város. 51. Németh András Cölesztin. 52. A Felső­Morava völgymedencéjének legterméke­nyebb része. FÜGGŐLEGES: 1. A Szvit-müvek városa régi nevén. 2. Igerag. 3. Angol autó-rövidítés. 4. Árvíz. 5. Szobrász teszi. 6. Borzas. 7. Elönt. 8. Háborgass! — szlovákul (kiejtve). 9. Vár­megye rövidítése. 10. Aki mer az... 12. Sztyeppevidék Dél-Arrikában. 14. Óriás­hegység. 16. A Dnyeper mellékfolyója, át­keléséhéi Napoleon hadserege súlyos ve­reséget szenvedett. 18. Kávét őröl. 20. Nagyobb település székhelye. 22. Európai nép. 23. Városrész rövidítése. 24. A hajó parancsnoka. 26. Kanadai tartomány. 28. Bőrápolószer. 29. 1912-ben összeütközött egy jégheggyel és elsUllyedt. 32. Kukoré­kol. 33. Izgat. 36. Tihanyi Szilveszter. 37. Több mint elég. 40. Elcsen jassz nyelven. 42. Csaknem akkora 600 milliós állam, mint Európa. 44. A Volga 1500 km hosszú mellékfolyója. 46. Megint. 49. Tyúklakás. TUDNIVALÓK Beküldendő a vízszintes 1, 11, 21, 43, 52, a függőleges: 1, 12. 14. 16, 24, 26, 29. 42, és a 44-es számú sorok megfejtése legkésőbb 6 napon belül. A címzésnél kér­jük feltüntetni: „Keresztrejtvény." A meg­fejtéseket lehetőleg levelezőlapon szíves­kedjenek a szerkesztőség címére elkül­deni: Oj Szó, Bratislava, Gorkého 10. A helyes megfejtők között minden hé­ten 5 szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. MEGFEJTÉS. Mult szombaton közölt keresztrejtvé­nyünk helyes megfejtése: Kilátszik a ló­láb, Lehel, krónika, tartozik-követel, kal­ciumkarbonát, Berzsenyi Dániel, Dumas. Sorstolással a következők nyertek könyvjutalmat: \ 1. Méry Mihályné, Dunaszerdahely, 2. Szojka Erzsébet, Bratislava, 3. Márton Aladár, Nagyzellő. 4. Tóth János, Rozsnyó, 5. Vida Kálmánné. Udvard. '////////////////////////////////////////////////A § Stanislav Neumann: § š | Eljött az idő > > § Itt az idő! Most döntenünk kell $ i l S végre e föld fölött, fcltt az idő. Az életünkkel S felelünk, úttörők. | ^ Ma a köztársaság jövője, la mi üdvünk a tét. ^ Itt az idő. A bajszövőre ^ üldözve sújt a nép. | Itt az idő. Acélkeménnyé ^ edződnek a sorok. ^ Itt az idő. Minden a népé: ^ harc, élet, munka, jog. ^ Itt az idő. Munkáshitünkkel | lépünk a föld fölött. ^ Itt az idő. A döntésünkkel: ^ hogy miénk ez a rög. S ' I ] Jelinekné Rényi Magda: i A GŐGÖS GESZTENYEFA Fordította: Vajda Endre§ N agyanyóka kertje mögött, pázsittal borított, cipőhátú dombocska tete­jén gesztenyefák álltak. Ősz felé felpat­tant a gallyaikról lecsüngő tömérdek tüs­kés golyóbis és a fényes héjú vadgeszte­nyék lepotyogtak a földre. Amikor pedig az utolsó szem gesztenyét is lehullatták ágaikról, pihenőre készülődtek a fák. — Menj, nedveeske, bújj be a gyöke­, reinkbe, jó mélyen a föld alá — susogták a lombok annak a vízszínü nedvnek, ame­\ lyik tavasztói őszig az ágakban meg a • törzsekben keringett és táplálta, Itatta, | éltette a fákat. — Sfess, mer idekinn meg­fagynál a tél dermesztő sóhajaitól s mi is aludni szeretnénk már. Majd tavasz ele­. jén, amikor az első hóvirág kibújik, szö­i lünk neked s visszahívunk. Jó éjszakát! A nedvecskék mindenütt szót fogadtak • a lomboknak. Leszivárogtak a fák gyöke­' reibe s minél mélyebben bújtak a fekete föld alá, annál jobban sárgult a fák lomb­ruhája. Ám a sok pitypangszinü levél kö­zül szinte kivilágított a dombocska legte­Fejtörőnk A liminqrárii balett Csehszlovákiába látogat A leningrádi Sz. M. Kirov Szín­ház híres balettegyüttese már­cius végén vendégszereplésre ér­kezik hazánkba. Az együttes Cseh­szlovákián kívül ellátogat Romá­niába, Jugoszláviába és Magyaror­szágra. Hozzánk Jugoszláviából érkezik. A régi művészi hagyománnyal rendelkező leningrádi balett leg­jobb erői közreműködésével látni fogjuk a Kővirág című balettme­sét, a klasszikus Hattyúk tavát és a Cisele című fantasztikus ba­lettjátékot. A színházi fellépése­ken kívül két teljes koncertprog­ramot is összeállítottak szovjet és külföldi balettek jeleneteiből. A szovjet vendégek Prágán, Brnón és Bratislaván kívül, ahol több fel.ápésük lesz, Plzeňbe és Ostravába is ellátogatnak. G. N. Orlov, a leningrádi szín­ház művészeti igazgatója, az OSZSZK érdemes művésze és J. M. Gamalej karmester már előbb Prágába érkeznek, hony megbe­széljék a szervezési kérdéseket. A világhírű leningrádi balett be­mutatkozását közönségünk nagy érdeklődéssel és még nagyobb örömmel várja. —va 18 gyufaszál­ból kilenc há­romszöget lát­tok itt. Távo­lítsátok el öt gyufaszálat úgy, hogy öt háromszög ma­radjon. Ä há­rom gyufaszál alkotta három­szögektől na­gyobbak nem számítanak. m 200 203 206 211 197 m 212 187 203 MA KÜLÖNÖS NÉGY­ZET. Töltsétek ki számokkal úgy a hiányzó kockákat, hogv vízszintesen és függőlegesen is összeadva mind­egyik sor összege 999 legyen. (A számok a táblá­zaton kitöltött legkisebb és leg­nagyobb szám­jegyektől kiseb­bek, illetve na­gyobbak nem le­hetnek). tején álló fiatal gesztenyefa zöld koro­nája. Az ő levelei ugyanolyanok voltak most is, mint nyár derekán. — Te miért nem készülődsz már téli pihenőre, kishúgom? — kérdezték ót egy reggelen a nővérkél, akik a közelében állottak. — A fecskék régen elszálltak már melegebb vidékre, a mókusok is meg­rakták az éléskamrájukat dióval, mogyoró­val, s odalenn, nagyanyóka kiskertjében, szalmával bélelt, puha földdel hányt ágyacs­kában alszanak a rózsafák is. Mire vársz még? A legfiatalabb gesztenyefa gőgösen meg­rázta zöld köntösét és csak azután vála­szolt: — Nem várok semmire, csak éppen nem vagyok olyan, mint más — felelte. — Én a domb legtetején állok s ezért különb vagyok, mint ti. Az én lombru­hám nem sárgul meg ősszel sem. Nem engedem! — s kevélyen elfordult a töb­biektol. — Hát éppen azért kellene jó példát mutatnod, mert a domb legtetején állsz s mindenki lát — mondták a nővérkéi A legfiatalabb gesztenyefa azonban még csak nem is szundikált. Dölyfösen néze­getett le a kopasz ágú, pihenő testvérek­re s azt hitte, hogy ő most nemcsak a legszebb, hanem a legokosabb Is. Ám az őszi s zél nem sokáig fütyürészett édes altatódalt. Az Idő múlásával dudálni, rikoltani, süvöltözni kezdett. Lomha, szürke fellegeket röpített a hátán s jéghideg le­heletétől szinte megdermedt a világ. S mert a domb legtetején álló fához na­gyon is jól hozzáférhetett, belekapott az üstökébe, ringy-ronggyá tépte, s földhöz csapkodta a rajta maradt gyenge, zöld leveleket, letördelte a vékonyabb gallyakat. Amikor pedig eljött a tél, arra sem ma­radt ideje a gőgös gesztenyefának, hogy feljajduljon. Egy csikorgó, hideg hajnalon egészen megfagyott. Néhány didergő leve­le, amely ellenkezni tudott az ősszel, most egyetlen szempillantás alatt összezsugoro­dott, barnára, feketére fagyott s a hóba potyogott. A törzs kérgében jéggé der­medt az éltető nedveeske, a kéreg meg­repedezett, az ágak mozdulatlanul mered­tek az égre, s ha csak egy árva, károgó varjú szállt reájuk, dirib-darabra mállot­tak a súlya alatt. A gőgös gesztenyefa csúfosan elpusztult. Alvó testvérei azonban mindannyian egészségesek maradtak. Ál­mukban nem hallották a szél süvöltését, nem érezték a fagy harapását, s a hideg csípését sem. Jóízűt aludtak a vastag hó­bunda alatt s a nedvecskék odalenn a föld mélyében türelmesen várták, hogy ébresztőt csilingeljen a legelső hóvirág. SOKAN SEGI- EGYETLEN VO­TETTEK megolda- NÁSSAL így raj­dani a »ehéz zolhatsz le egy örökség elosztá- .nyolcszöget és sát. Itt közöljük, tizenegy' kört! hogy az örökö­A könyveket postán küldjük el. B idején tette ismertté nevét a támadó háborút elítélő „Az ember jó" című könyvével. Az azóta eltelt négy évti­zed alatt számos regényt írt, amelyek mind szocialista érzelemről és igazi emberszeretetről tanúskodnak. Utolsó könyvének, a Jézus tanítványainak tör­ténete közvetlenül a világháború után, az angol bombázóktól csaknem porig lerombolt Würzburgban játszódik le. Würzburgi gyerekek e különös, vég­telenül humánus hangú és magával ra­gadó, poétikus, mélyértelmü regény hősei. Egy összebombázott templom pincéjében, szerzetesek temetőhelyén, szentek ősrégi szobrainak maradvá­nyai, fejek és végtagok, törött ima­székek, egy három lábon álló mázsányi súlyú asztal és egy megcsonkított Krisztus birodalmában gyűlnek össze titokban. Ide hordják a gazdagoktól, feketézőktől ellopott holmit, hogy a leginségesebbeknek, az élelemre, ruhá­zatra szondáknak észrevétlenül oda­lophassák, otthagyva egy cédulán a ne­vüket: Jézus tanítványai. A legidősebb, egy kocsmáros fia, tizennégy éves, a legfiatalabb tizenkettő. Csak tizen­egyen vannak, mert a vizsgálóbíró fia nem akart lskárióti Júdás lenni. Es mert sem Péter, sem János, sem Ber­talan, de a többi tanítvány sem akart lemondani tisztes nevéről a bibliai áruló nevéért. Mi sugallta ezeknek a lélekben esz­ményien tiszta fiataloknak a különös gondolatot, hogy egy Ínséget szenvedő városban helyre billentsék za egyensúlyt gazdag és szegény között? A kalan­dosság mellett talán a vallásosság is adhatott ösztönzést, ám mindjárt a re­gény első lapjain megérezzük, hogy sokkal inkább a fiatalokban teljesen ösztönszerűen ébredő szociális érzés, amely minden igazságtalanságra és jog­talanságra érzékeny szívvel felel. És ez a regény mondanivalójának lényege. De Frank nem éri be a fiatalok ka­landos és minden mozzanatában hite­lesnek tűnő „csodatettei", gondjai, öröme és bánata elmondásával. A nem nagy terjedelmű, ám annál jelentősebb regény bővül Johanna és egy amerikai katona szerelmének leheletfinom raj­zával és Ruth, a tizenhatéves korában Varsóba, egy katonai bordélyházba el­hurcolt zsidó leány sorsának ecsetelé­sével. Ruth ifjúkori barátja és szerel­me, Martin Steve barakkjában hajlékra lel, ám lelki egyensúlyát nem találja meg. Szinte transzban, belső parancstól hajtva lelövi szülei gyilkosát, a feke­téző Zwischentahlt, akit a náciérzelmű bíróság „bizonyítékok hiányában" fel­mentett, noha ezek a bizonyítékok az ítéletet mondók rendelkezésére álltak. A törvény elé kerülő Ruthot a bíróság szeretné őrültnek nyilvánítani és elme­gyógyintézetbe zárni, azonban a védő szakértőkkel tanúsítja, hogy az ezer­szer meggyalázott lány lélekben ugyan súlyos sebeket szenvedett, beszámítha­tóságához kétség nem férhet. Ruth csak az elmulasztott, megcsúfolt igaz­ságszolgáltatásnak tett eleget, amikor a gyilkost megölte, és az esküdtek fel­háborodása felmentő ítélet meghozására kényszeríti az elfogult bíróságot. A regény egy magasabbrendű happy enddel zárul. Johanna megszüli az amerikai farmerfiú gyermekét, de tíz perccel a szülés után meghál. A cse­csemőt a Martinhoz férjhez menő Ruth gondozza. Amikor az apa visszatér Németországba, hogy magával vigye szerelmét, nem leli már életben Johan­nát. Magával viszi gyermekét, Ruthban ekkor a gyermek hiánya újból feléb­reszti a nőt és először engedi meg, hogy férje átkarolja és megcsókolja. Lélekbe markoló költői jelkép ez a befejezés, egy mélyen átgondolt lélek­elemzésnek igazi kicsengése: a gyen­gédnek, jónak és nemesnek győzelme, a gonosznak vissza-visszatérő árnya fe­lett! Leonhard Frank azonban nemcsak a gyermeki kalandosság s a női lélek ih­letett ismerője, hanem kitűnő társada­lomábrázoló is. Az újjáéledő nácizmus gyökereire hasonlíthatatlanul nagyobb művészi készséggel és megjelenítő erő­vel tud rámutatni, mint Klaus Mann nem egyszer csak szólamokkal élő ér­dekes kulcsregényében. 1947 szeptembere végén, a regény befejezése idején két táborra szakad a világ és vele a német nép is. Az egyik­ben ott vannak a Ruhrvidék iparmág­násai, a házasságok révén velük rokon­ságba került junkerek és nagybank­ház tulajdonosok, akik kezdettől fogva egy tömböt alkottak, 1933-ban Hitlert uralomra juttatták. Es ott vannak hí­veik, az új háborúra spekuláló volt náci tábornokok, egykori SS-tisztek és a népnek könnyen lépre menő tudatlan része. A másik oldalon ott áll a né­met munkás, aki nem akar háborút, hanem szocializmust és békés Német­országot. — Azt hittük, hogy amit tettünk, az szocializmus, — mpndja Péter a tanít­ványoknak az utolsó összejövetelen. — Ma már jobban értjük. De ha nem is volt helyes, mi kötelességünknek tar­tottuk. „Jézus tanítványai", az igazságosság végrehajtói a béke második évében be­fejezik gyerekfejjel vállalt küldetésü­ket, belépnek a szocialista ifjúság szer­vezetébe, hogy ezentúl megfelelő veze­tőktől irányítva tudatos támogatói, munkásai legyenek egy gazdaságilag egészséges, demokratikus és békés Né­metországnak. Ma, a történtek -után több mint tíz esztendővel, úgy olvassuk ezt a befe­jezést, mint az igazságnak reményt keltő hajnalhasadását. Hisszük, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban is széleskörű meghallgatásra talál legna­gyobb élö írójának, Leonhard Frank­nak eszméltető és leleplező szava. sök ne törjék to­vább fejüket. Most már négy egyenlő és egy­forma alakú rész­re oszthatják a kertet. Előző heti rejtvényeink közül „A ne­héz örökség"-re érkezett a legtöbb meg­fejtés. Az ,.Egyetlen vonással"-t — keve­sen fejtették meg, pedig nem Is olyan ördöngös dolog. A rajzolók pedig egy kissé mintha elaludtak volna. Igaz, hogy az ő munkájuk nem olyan könnyű és egy­szerű, mint a megfejtőké. Továbbra is várjuk épülő falvainkról, városainkról ké­szülő rajzaitokat. E héten a szerencse ALFÖLDI ATTILA VI. oszt. tan. Nagyudvarnoki, LŐRINC IBOLYA VII. oszt. tan. rudnai és CAP LÁSZLÓ IV. oszt. bacskai tanulónak kedvezett. Egjr-egy szép könyvet nyertek. Megdicsérjük még KOLLÁR BÉLA Felső Szemerád-I, GÁSPÁR MÁRIA csákányházai és SZABÓ JÓZSEF görgői tanulókat. Unalmas téli esté­ken megcsinálhatjátok a mellékelt rajzon 3> látható kis gumimo­f toros versenyautót. Nem kell hozzá egyéb, mint egy ke­vés karton (pl. cipő­:•> dobozból), ragasztó, % falemez, gumizsinór és huzal, no meg persze egy kis kéz­ügyesség és türelem. Legelőször is vá­lasszatok egy mér­tékarányt, hogy hányszor nagyobb versenykocsit sze­retnétek, mint a raj­zon látható. Ezután nem túl vastag kar­tonra átmásoljátok a 1, 4, 5, 6, 7-es raj­zokat, a szaggatott vonalak mentén éles késsel kissé bevág­játok a kartont, hogy könnyebb legyen a hajtogatás és máris hozzáláthattok a ra­gasztáshoz. (Legjobban megfelel enyv vagy rajzlappal megerősíthetitek szindetlkon). A karosszéria oldalait Ezután 10 mm-es fenyőlemezre rárajzoljuk a kocsi alját (8. rajz) és ugyanolyan t vastagságú bükkfadeszkából lombfűrésszel kivágjuk a négy csapágyat (10. rajz) és f a tengelynek nyílást fúrunk. A kerekeket (négy darab) 5 mm-es deszkából, a négy 1 keréktartót (3) pedig 3 mm-es lemezből vágjuk ki. Pontosan fúrjuk ki a köz'e­'f pén, mert különben kocsink nem futna simán. A tengelyt 4 mm-es huzalból ké­I szítjük. | A versenykocsit gumimotor hajtja. Legjobb a repülőmodell-szaküzletben vásárolt, f de megfelel a közönséges a fehérneműgumi is. A gumit a hátsó hajtótengelyre j. erősítjük s az első tengely és az alsó lemez között ferdén vezetve a kocsi elejére 4 rögzítjük. Most már csak be kell festeni a kocsit, máris megindulhat a verseny. ÚJ SZO 8 tf 1958. február 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom