Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-08 / 39. szám, szombat

ytíűoelődési oíih k mimkáiáh esi otmoyiamn munkájához A párt és a kormány határozatai­nak megvalósításáért folyó harcban nagy segítséget jelentenek a műve­lődési otthonok, amelyek szervesen bekapcsolódnak a felvilágosító nép­nevelő-munkába. Művelődési ottho­naink rendszeres és tervszerű agitá­ciós segítséget nyújtanak területük kulturális dolgozóinak. Ehhez termé­szetesen mindig előre és pontosan látniok kell a legfontosabb tenniva­lókat, meg kell találniok a feladatok végrehajtásához szükséges legna­gyobb segítséget, a támogatás mód­szereit, az eredményes munka fel­tételeit. Számos művelődési otthonban tett látogatásunkkor meggyőződtünk ró­la, hogyan harcolnak a kultúra mun­kásai a kultúra különféle eszközei­vel a párt és a kormány határoza­tainak megvalósításáért. Többféle szempontból vizsgáltuk a galántai, a párkányi, a somorjai, a rozsnyói és más város, község és falu művelő­dési otthonának munkáját. Minde­nütt figyelemre méltó eredményt, ugyanakkor fogyatékosságot is lát­tunk. Ahol jó a személyi agitáció, ott gyenge a szakkörök munkája, ahol jó a szakkörök munkája, sok esetben el­hanyagolják a személyi agitációt. És így tovább. Egyik helyen ez megy jól, másik helyen az. Valamilyen fo­gyatékosság azonban úgyszólván mindenütt található. Az alábbiakban ežért a kultúrmunka legjobban be­vált formáiról szólunk. Szeretnénk, ha ezzel legalább részben hozzájá­rulhatnánk a művelődési otthonok fogyatékosságainak kiküszöbölésé­hez és ha választ adhatnánk arra is: milyen eszközökkel harcolhatnak művelődési otthonaink legjobban a párt és a kormány határozatainak megvalósításáért. Az ismeretterjesztő előadásokról kell elsősorban szólni. Fejlődésünk egyik alapvető feltétele dolgozóink általános és szakműveltségének nö­velése. A megnövekedett .feladatok egyre több tájékozottságot, egyre több tudást követelnek mindenkitől, mindenütt. Művelődési otthonaink egyik legfontosabb munkaterületét ezért az ismeretterjesztő előadások szervezése kell, hogy képezze. Sok helyen, péLdául Galántán, Rozsnyón ez így is van. Néhol azon­ban úgy gondolják: ma már van elég brosúra és könyv. Ha valaki kíván­csi valamire, önmaga is megtanul­hatja a könyvekből. Ez igaz. Ennek ellenére az ismeretterjesztő előadá­sok szervezése mégsem lehet elha­nyagolható területe egyik művelő­dési otthonnak sem. Hiszen ez a leghatásosabb része annak a hatal­mas tömegfelvilágosító munkának, melyet pártunk az új embertípus nevelésénél a magas erkölcsi tulaj­donságokkal rendelkező szocialista emberért folytat. A helyi féladatokat felhasználó is­meretterjesztő előadás könnyen in­dítja meg a hozzászólásokat. Kérdé­sek, javaslatok hangzanak el, ame­lyek az ismeretek gazdagításán túl hasznos kezdeményezésekkel hozzá­járulhatnak a feladatok megoldásá­hoz. Az ismeretterjesztő előadások­ra ezért — amely a kultúrmunka egyik legjobban bevált formája — a legnagyobb gondot kell fordítani minden művelődési otthonnak. Néhol ez már megvan, néhol bizony alig törődnek ezzel valamit. Az előadásoknak természetesen szerves kapcsolatban kell lenniök a helyi viszonyokkal is, amelyek köz­vetlenül érintik a dolgozók minden­napi problémáit. A jól szervezett és felépített ismeretterjesztő előadá­soknak aztán lesz sikere Velencében ünnepi fogadtatásban részesült a Rusalka bemutatója (ČTK) - Antonín Dvofák Rusal­ka című operájának bemutatója a velencei híres „La Fénice" színház­ban kedvező visszhangot keltett mind a közönség, mind a kritiku­sok soraiban. A megérdemelt sikert igazolták az olasz sajtóban közölt részletes értékelések is. Az értékelések nem­csak a szereplőket magasztalják, akik hozzájárultak az opera cseh­szlovák-olasz sikeres bemutatójá­hoz, hanem elismerik, hogy az ola­szok Dvorák világhírű szimfonikus zeneszerző személyében felfedezték a kiváló opera-zeneszerzőt is, aki­nek művészete a cseh népdalban, a cseh táj költészetében gyökerezik. A Resto del Carlino részletesen értékeli az egyes alakításokat, és főleg azt hangsúlyozza, hogy az ope­ra harmadik felvonása a legértéke­sebb és legegybeforrottabb, mert benne 'éri el tetőpontját a Rusalka líraiassága, henne hangzik el az erdei tündérek gyönyörű éneke. A lap szerint Dvoŕák Rusalkája valóban megérdemelte, hogy e nagy olasz színház színpadán került bemutatás­ra. A bemutató értékét még növeli az, hogy Dvoŕák tüneményes parti­túráját a prágai Nemzeti Színház művészei nagyszerű előadásában él­vezhette a velencei közönség. A velencei II Gazettino is hang­súlyozza, hogy a Rusalka megérde­melné színpadi zenei értékeinek egész Olaszországban való népszerű­sítését. Ugyancsak kiemeli, hogy a Rusalka bemutatójának azért volt olyan nagy sikere, mert cseh szó­listák adták elő, cseh karmester ve­zényelte. Mindez együtt hozzájárult a cseh zene és opera szellemének hű tolmácsolásához. A turini Stampa köszönetét fejezi ki a velencei színháznak azért, hogy lehetővé tette az olasz közönségnek Dvoŕák alkotásai közül ennek az ed­dig kevéssé ismert műnek megisme­rését. Többek között azt írja, hogy az operában fellépő művészek telje­sítménye kiváló volt. Az ismeretterjesztő előadások mellett az ismeretterjesztő: mező­gazdasági, csillagászati, földrajzi, irodalmi stb., stb. szakkör a másik jól bevált és hatásos formája a kul­turális munkának. A szakkör a művelődési otthonon belül olyan szervezeti forma, amely a párt és a kormány határozatainak végrehajtásához is szintén sok le­hetőséget nyújthat és nyújt is. Egy­egy érdeklődési körre épülő szakkö­ri munka a legjobban biztosíthatja, hogy a dolgozók a művelődési ott­honon belül állandóan tevékenyked­jenek. S ha ez megvan, a szakkörök tagjai szakköri munkájukon keresz­tül könnyen irányíthatók, hogy részt I vegyenek a különféle határozatok teljesítésének elősegítésében. A me­zőgazdasági szakkörök például a mezőgazdasági feladatok gyors és jó elvégzéséhez adhatnak kitűnő segít­séget. Amilyen fontos az ismeretterjesz­tő-előadások szervezése, olyan fon­tos a jó szakköri munka biztosítása. Példák mutatják: ahol jók a szak­körök, jó eredményeket érnek el a különböző feladatok teljesítésében is. A kultúrmunka említett bevált formái mellett a könyvtári munka is olyan területe lehet a művelődési otthonnak, amely alapját képezheti az eredményes kulturális tevékeny­ségnek. A könyv: jó barát, megbíz­ható segítőtárs. Ahol a könyvet jól kezelik, értik a megszerettetését, amellett, hogy ismereteket nyújta­nak vele a dolgozóknak, segítőtársat is adnak számos feladat megoldá­sához. Ezért a könyvekkel való he­lyes bánásmód, az olvasó- és vita­estek, könyvkiállítások stb. rende­zése szintén fontos helyet kell, hogy kapjon a művelődési otthon munkájában. Éppúgy a szemléltető agitáció, amelynek keretébe: jel­szavak, versenytáblák, plakátok, térképek, grafikonok, röplapok, fa­liújság és hasonlók készítése tar­tozik. A művelődési otthonok mindegyi­ke munkájának fontos részét kell tehát képezzék: az ismeretterjesztő előadások, az ismeretterjesztő szak­körök szervezése, valamint a jó könyvtári munka és a szemléltető agitáció. Nem lehetünk elégedettek az olyan művelődési otthon munká­jával, amelyik ezek közül csak egyet vagy mondjuk kettőt végez. Hiába jó például a könyvtári mun­ka vagy a szemléltető agitáció, ha nem érünk el eredményeket az is­meretterjesztő agitációban, vagy az ismeretterjesztő szakkörök szerve­zésében. A kultúrmunka jól bevált formái­nak mindegyikét minden művelődé­si otthonban végezni kell, s rögtön azt is hozzátehetjük: jól kell vé­gezni. A kulturális élet iránt érdek­lődők igényeit csak így elégíthetik ki, tevékeny kulturális életet csak így biztosíthatnak, s a párt és a kormány határozatainak teljesítésé­hez is eredményesen csak így já­rulhatnak hozzá. Balázs Béla Hamis kártya (Falošná karta) Hamis kártya cím­mel mutatta be a Cseh­szlovák Állami Film­vállalat a DEFA sike­res szatírafilmjét, amely a köpenick ŕ kapitány esetének modem válto­zata sokkal élesebb tár­scuMombíráló hanggal, mely egyes drámai je­lenetekben egybeolvad a világpolitika legfőbb időszerű feladatával: a német revansizmus éle­dó erőinek megfékezé­sével. Hőse egy állástalan pincér, véletlenül bele­sodródik a hitlerista frontharcosok szövetsé­gének összejövetelébe és a volt fasiszta tisztek csopo^ja Hans Albert Hauptmannt, a munka­nélküli pincért a régóta holtnak vélt, de a fran­ciák által háborús bűn­cselekmények elköveté­se miatt keresett Hauptmann Alberttel (Albert századossal) té­veszti össze. A szeren­csétlen flótás csakhamar beleéli magát szerepébe, mely kényelmes életmó­dot biztosít számára (jol jövedelmező állást kap és „érdemeiért" képvi­selőnek jelölik a parlz­Az orvos állást keres (Lekár hľadá miesto) R'alph Thomas orvos­filmtrilógiájának máso­dik része az orvossá avatott Simon Sparrow első önálló lépéseit örö­kíti meg a gyakorlati életben. Az orvosi kör­nyezetben lejátszódó vígjáték még az első rész, ccz Orvos a ház­ban című film színvo­nalánál is gyöngébb. Eltekintve attól, hogy az angol humort nehezeb­ben érti meg nézőkö­zönségünk, a történet­nek az egész felépítése hibás. Egyetlen pozití­vuma az orvos, az ér­telmiségi szánalmas küszködése a tőkés tár­sadalom viszonyai kö­zepette, ám ezt a témát mentbe, de amikor a parlament amnesztiaren­deletet fogad el a náci háborús bűnösökre vo­natkozóan, megjelenik az igazi, az amnesztiáig álnéven élő Hans Al­azért, hogy más „érde­meit" bitorolta, s nem tudott felmutatni olyan háborús „hőstetteket", melyek öt a lovagke­reszt viselésére feljogo­sították volna. Így a bert százados, aki az • háborús bűnös Albert egyik legnagyobb fegy- kapitány a szövetségi vergyáros lányával menyegzőjére készülő Hans Albert Hauptmann pincért leleplezi és el­viteti a rendörséggel. A filmtörténet maró szatírája különösen a bírósági jelenetnél tűnik ki, amikor az állam­üavész H. A. Haupt­mannt nem azért vá­dolja, "mert más sze­mélynek adta ki mi-, gát, hisz a náci bűnösök álnéven rejtőzködtek büntetlenül), hanem parlamentbe, a szeren­csétlen pincér pedig a dutyiba vonul be 5 évi börtönbüntetésének ki­töltésére. Egy-két fölösleges, íz­léstelen jelenetről elte­kintve a film finoman megrajzolt szatírán ke­resztül híven ábrázolja az óceánon túli pártfogóik segítségével odúikból előbújó hitlerista farka­sok feléledését a bonni kormány hivatalos gyámkodása mellett. a szerző olyan nem he­lyén való komikus je­lenétek sorában dolgoz­za fel, hogy a néző mu­lat ugyan ä komikus helyzeteken, de a darab mélyebb lényegét nem fogja fel. S a filmnek nem is célja leleplezni a kapitalizmus áldatlan viszonyait. Így a néző hamis képet kap a mos­toha társadalmi viszo­nyokról, mivel a komoly exisztencionális problé­mákat nem lehet egy­szerűen derűvel megol­dani, inkább csak elken­ni lehet. Ezek a fogya­tékosságok teljesen le­rontják a film eszmei értékét. A BRATISLAVAI MŰKORCSOLYÁZÓ EURÓPA-BAJNOK­UJ SZO fi 6 1958. február 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom