Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-01 / 32. szám, szombat

DRÁMAI VAGY EPIKAI SZÍNHÄZ B. Brecht: Galilei élete c. darabja bratislavai bemutatójának margójára A Nemzeti Színház drámai együtte­sének legutóbbi bemutatója nagy port vert fel színházi életünkben. Méltán, mert Brecht Galilei élete című darab­ja egyik a£ évad legfigyelemreméltóbb (ez a szó kívánkozik tollamra) drama­turgiai és rendezési műveinek. Az utóbbi években világszerte, de nálunk is, főként a szakértők körei­ben sokat vitáznak a modern színház­ról és ezzel kapcsolatban gyakran em­legették — nálunk sajnos csak em­áll távolabb tőlem Brecht forradalmi és forradalmasító kezdeményezésének lebecsülésétől, a világszínművészet és hazai színmű vészetünk további fejlő­déséhez való hozzájárulásának leki­csinylésétől, ám ennek ellenére egy­általán nem úgy vélem, hogy a kérdés ma ilyen határozottan állna: „drámai" vagy „epikai" színház. Egyik vagy má­sik. Azt hiszem, hogy Brecht sem így állította fel a kérdést. A drámaiasság sajátos értelmezésével akarta kiegé­A Brecht-darab egyik jelenete. (V. Pŕibyl felv.) legették — Brechtet is, azaz Brecht epikai színházát. Nézőközönségünk és a gyakorlati színi életben jártas szak­értő is most végre (jobb későn, mint soha) a mi színpadunkon találkozik Brechttel, természetesen, ha nem szá­mítjuk ide a Koldusopera 1947. évi bemutatóját az Oj Színpadon. A bemutatót gazdagon követő bí­rálatok, beszámolók bevezetőjükben, de gyakran a cikk magvában is ezzel a problémával viaskodtak: „drámai" vagy „epikai" színház. Dicséretükre váljék, álláspontjukat temperamentu­mosán, szenvedélyesen védelmezték. Sőt, úgy tűnt, hogy néha túl messze mentek, szélsőségbe estek, Brecht színházát normának és kötelezőnek tartják. Ogy vélem, nem szükséges különösképpen hangsúlyoznom, mi sem Mao Ce-tung: szíteni, mint ahogy gyakorlatilag ki­egészítette és továbbfejlesztette is a drámaírás arisztotelészi elveit. Ebben van nagysága és jelentősége a szín­művészet elmélete és gyakorlata szempontjából. Még a bemutató előtt sok hang ütöt­te meg a fülünket, Egyetértettek ugyan Brechttel, de felvetették a kér­dést, miért éppen Galilei életét. Ezeknek válaszul csak annyit, hogy Galilei élete kétségtelenül Brecht drá­mai alkotásának tetőfokát jelenti. Másodszor kevés darabja reagál ily élénken és szenvedélyesen a ma szá­mos problémájára, mint éppen ez a darabja, melyet húsz évvel ezelőtt a német fizikusoknak az atommag hasí­tásában elért sikeréről szőlő első hí­rek közvetlen hatására írt. PEJTAJHO Zápor zuhog észak felett, tajték csapkodja az eget, túl Csingihuangon kis csónak lebeg — a tenger végtelen, semmitse lát a szem —, hová tart, ki mondhatja meg ? n. Ezer évnél is több lehet, hogy Véj császár nyergeltetett s Keletre jött, emléke leng a Tysieső felett. Ma is úgy zúg a zordon őszi szél — de mások lettek már az emberek. Hegedűs Géza fordítása) KUO MO-ZSO: CSATAZAJ Ogy hullámzik a harci lárma, Miként a tenger ár-apálya; A szív, az ér, mind hangosabban Dobog, majd túlhamar lecsappan; Felforr, - de újra rest lesz és Megrontja renyhe tespedés; Ahogy lelanyhul, majd kikel, Ez népünk sorsát dönti el; - Rohadjunk így, rabláncra szántan, Vagy nőjünk nagyra en-hazánkban? Fel! Talpra hát! Ütött az óra, Ne korhadj! Üss a martalócra! Hisz' mindegy - Kard vagy bomba tép-e, Dacolj a vésszel, állj elébe' Nincs semmi célja életednek, Ha gyáva koldusként vessed meg! E nép csodára várt szünetlen ötezeréves révületben, — De most megérthetjük mi végre: Igaz szabadság, tiszta béke Csupán a harcokban megedzett Szilárd közösségben születhet! Fordította: FRANYÖ ZOLTÁN E rövid színházi beszámoló kere­tében sajnos nem foglalkozhatom részletesen Brecht epikai színházának alapelveivel. Röviden ismételni szeret­ném', hogy Brecht színháza meggyőző hatásának és — ne féljünk e szótól — hatásosságának hevében fittyet hány a drámaírás eddig érvényes el­veinek. A múlttői eltérően nem akar meghatni, csak gondolkodásra akar ösztönözni és minden továbbit e fö célnak rendel alá. Epikai színháza fi­lozófiai színház. A vita, a polemizálás színháza és ebben Brecht felülmúlha­tatlan, igazi nagymester. Soha sem ta­gadta, hogy a nézőt meg akarja nyerni gondolatának, álláspontjának, az igaz­ságnak. Soha sem volt elégedett, ha meggyőződöttet győzött meg erről. Nem, Bre: h* ncm>"Sfk a K "iniunirták és a rokonszenvezők számára alkot. Brecht alkot — és érveinek meggyőző hatásával kényszeríti gondolkodásra és nyeri meg számunkra az ingadozó­kat is. így értelmezték Brechtet művének bratislavai rendezői is, főként Tibor Rakovský, a tehetséges fiatal rendező. A Berliner Ensemble (Brecht-színház­nál) tett látogatása során szerzett ala­pos elméleti ismereteivel és saját ta­pasztalatokkal gazdagodva, a Berliner Ensemble példájától ihletve, de nem annak uszályában, alkotta meg saját — de bevezetőül mindjárt meg kell jegyeznem, — helyes és a mi nézőnk számára érthető elképzelését, melyet mutatis mutantis (hisz színművésze­tünk történetében a maga nemében első ilyen rendezésről van szó) a Nemzeti Színház színpadán érvényesí­tett. Rendezői műve annál jelentősebb, mert szertefoszlatta azt a legendát, hogy Brecht darabjait csak saját szín­háza tudja játszani. Igazolta Fritz Erpenbeck, kiváló német színművészeti teoretikus szavait, hogy Brecht darab­jai tartalmának helyes értelmezése mellett azoknak előadása nagyon vál­tozatos lehet. Ha a rendező és a sze­replők igyekszenek (persze a tehetség feltétele) Brecht drámáit úgy színre vinni, amint azokat a költő megírta, nem pedig úgy, amint elképzelik, mi­ként rendezné Brecht, akkor saját ki­fejező eszközeikkel is eljutnak Brecht eredeti elképzeléséhez. A bratislavai rendezőknek ez teljes mértékben si­került. Ha nem is megható, mégis erős sodróerejű színielőadást nyúj­tottak. Ebben a rendező és a főszerep­lők mellett érdeme van Ladislav Vy­chodilnak, a rendkívül hatásos díszle­tek és kosztümök tervezőjének és Jaromlr Dlouhýnak, a kísérőzene szer­zőjének is. A drámai együttes egyes kiváló tag­jai bizonyára nem véletlenül és Brecht szövegétől nem függetlenül arattak nagy sikert e rendezésben és bármeny­nyire is hihetetlennek tűnik, a legha­tásosabbak éppen azok voltak, akiket nézőközönségünk mint kiváló szavaló­művészeket ismert. Első helyen figyel­met érdemel a főszereplő Vilŕam Zá­horský, aki sok sikeres és hatásos szerep után lehetőséget kapott rend­kívül nagy tehetségének, számára új színművészeti irányban való kifejlesz­tésére. A darab elején előforduló né­hány hibától eltekintve bravúrosan élte magát szerepébe. Nagy és kel­lemes meglepetés volt Huba Barberíni bíborosa, de főként VIII. Orbán pápája. Ogy látszik, Huba sok keresés után ismét megtalálta markáns színészi ki­fejező képességét. Sajnos, Filöík Sar­tija Brecht szempontjából túl színpa­dias volt és csak két képben —, ahol megtudja, hogy Galilei visszavonta tanítását és az utolsó képben, de ott nagyon erőteljesen — tudta meggyő­zően megjátszani alakítását. A kisebb szerepek közül figyelmet érdemel fő­képp Valach és Romančík alakítása, A. Mrvečka filozófikusan értelmezett szerzetésének alakja. Nagy színházi élmény volt Ladislav Chudík szerzete­sének epizódalakja. A női szereplők közül Oľga B. Országhová mellett, aki művészi értelmezésével és natürelljé­vel is kitűnt az előadás általános ke­retéből, nagy sikert aratott Mária Kráľovičová. Eléggé szegényes szere­pében a legtöbbet tudta produkálni, főként, mint az öregedő elkeseredett Virginia. Sikere főként a darab máso­dik részében, meggyőzően igazolja, mi­lyen helytelen volt a tehetséges színésznőnek állandóan naiva szerepet osztani. Galilei életének a Nemzeti Színház­ban tartott bemutatója után közönsé­günk még nagyobb várakozással tekint a Berliner Ensemble bejelentett láto­gatása elébe. Kétségtelen, hogy a múltban Berthold Brecht állandó ihlete és vezetése alatt álló együttes előadá sában a leghatásosabb lesz a költő szava. De ez semmilyen mértékben nem csökkentheti a bratislavai rende­zés kimagasló sikerét, amely a szlo­vák színművészet fejlődését jóval elő­re vitte. HP Csehszlovák filmek j3udapesleyi A osehszlovák filmgyártásról a külföldi filmszakembereknek jó véleményük van. Ezt a véleményt évről évre öregbítik a cannesl, a velencei és főleg a Karlovy Vary-i filmfesztiválok csehszlovák filmsi­kerei. A filmek igazi sikerét azonban a mo­zilátogató közönség elismerése jelenti. A csehszlovák filmgyártás — a budapesti tapasztalatok alapján — e milliószemü zsűri elismerését is megnyerte. Mik ezek a budapesti tapasztalatok,, amelyekre e kijelentést alapozzuk? Röviden a követKezőkben foglalhatjuk össze: Az elmúlt évben a budapesti film­színházak műsorán több, mint harminc, egész estét betöltő csehszlovák játékfilm szerepelt. Ezenkívül számos bábfilm — mint például a Svejk-sorozat első három része — művészeti, tudományos és egyéb ismeretterjesztő kisfilm is. Az 1956-ban gyártott 22 csehszlovák játékfilmnek közel felét bemutatták és hosszú heteken át játszották a budapesti bemutató és utánjátszó mozik. így pél­dául az „Olmer bűne" c. bűnügyi film 47 hétig, az „Elveszett nyom" 43 hétig, a „Játék az életért" 35 hétig, a „Nehéz anya nélkül" c. kalandos film kerek fél­évig volt az elmúlt évben a különböző budapesti filmszínházakban műsoron. E fil­meket a bemutató mozik is több héten át játszották megszakítás nélkül. A csehszlovák filmek kedveltségét mu­tatja, hogy a romantikus és a realista film, legyen témája vígjáték vagy dráma, mesejáték, vagy a mai élet valósága, egy­aránt vonzza a magyar közönséget. A sta­tisztika szerint a történelmi filmek (pl. Jan Hus, Žižka stb.) kerültek le legha­marabb a műsorról, amit főleg a cseh történelem ismeretének hiánya, s ezáltal a film mondanivalójának nehezebb érthe­tősége magyaráz. Megemlíthetjük azt ls, hogy a múlt év elején — amikor az ellenforradalom eszmei hatása a szovjet és népi demokratikus filmek bojkottálásában is jelentkezett, ami átmenetileg a müsorpolitikát irányító szer­vekre is hatással volt — az ellenforrada­lom fagyos közönyét elsőnek a csehszlovák filmek törték át, utat nyitva a többi szo­cialista filmalkotásnak. Az újonnan bemutatott és játszott cseh­szlovák filmek közötti nagy különbség azt mutatja, hogy számos olyan film van, amely évek óta minduntalan vlssza-vissza­tér és nem is kis közönségsikerrel a buda­pesti mozik műsorára. így például a „Rá­galom tüzében" c. film még az elmúlt év­ben is 11 héten, a „Senki nem tud semmit" c. filmszatíra 9 héten, a „Légből kapott zenekar" 7 héten keresztül volt műsoron, pedig ezek bemutatója már jó néhány év­vel ezelőtt volt. Érdekességként megjegyezzük, hogy a ré­gi szép filmemlékeket felújító Filmmú­zeum műsorán ls szerepel csehszlovák film, az 1937-ben készült „Miénk a világ". Ennyi talán elég ls annak alátámaszd tására, hogy a csehszlovák filmeknek kül­földön — legalább is Budapesten — ko­moly közönségsikerük van. De az elmon­dottak ennél többről Is tanúskodnak. Ha megnézzük a Budapesten játszott külföldi filmek rangsorát, a csehszlovák filmet a nagyhatalmak — Szovjetunió, Franciaország, Anglia, Németország, Olasz­ország — filmjei sorában találjuk. Megál­lapíthatjuk az újonnan gyártott filmek bu­dapesti bemutatásának nagy számából azt is, — de a prágai és bratislavai mozi­műsorból a magyar filmekre vonatkozóan ls, — hogy a film a népek közös kincsévé vált, mert könnyű szerrel le tudta győznf a nyelvi nehézségeket (felirat, szinkron), és ezáltal új tartalommal bővültek Lenin sza­val: az összes művészetek közül legfon­tosabb számunkra a film. Legfontosabb, mert a szocialista kultúrának és egymás megismerésének leghathatósabb eszköze. Ebben az évben Budapesten 130 új kül­földi filmet mutatnak be. Nem kétséges, hooy ebben a csehszlovák filmek a ko­rábbihoz hasonló mértékben részesednek. Ezt igazolja, hogy már az első filmhét is hozott csehszlovák filmbemutatót. Január 3-án tűzték műsorra a „Világos ablak" c. filmet, amelyről a filmkritika is elisme­rően írt. Az elmondottak — bár csak Budapestre szorítkoztak — természetesen az egész országra vonatkozóan is fennállnak. A csehszlovák filmek Budapest után el­jutnak vidékre Is. s mivel majd minden faluban van mozi, a csehszlovák filmek kedveltségét alátámasztó fenti adatok csak hiányosan támasztják alá a csehszlovák filmek külföldi sikeréről alkotott — de egyébként így is hiteles — képet. Befejezésül csak annyit, hogy a csehszlo­vák-magyar filmkapcsolatok — mint lát­juk — elevenek, gyümölcsözőek, amit csak továbbmélyíthetnek a közösen gyártott fil­mek (koprodukció), mint a már hírül adott „Szent Péter esernyője" c. film közös magyar és szlovák felvétele. S ó k y Dezső, Budapest. • Munkásosztályunknak 1948 feb­ruár havában aratott dicső győzelme képezi az „1948-1958 februárja" cí­, mű szlovák film tárgyát, amelyet a I filmhíradó stúdiója készít. A Július | Kúdelka rendezésében készülő film felvételeket fog tartalmazni az 1948­as februári eseményekről s megmu­tatja, hogy napjainkban miként bon­takozik ki és szilárdul a Győzelmes Február forradalmi öröke. A csehszlovák filmgyártás 60 éve A bratislavai Metropol-moziban a csehszlovák filmgyártás 60. éve év­forduló-ünnepségeinek keretében felújították a csehszlovák filmgyártás ré­gebbi, témájukkal és művészi formájukkal kiemelkedő alkotásait. A folyó (Rieka) Rovenský rendező filmje a hazai hegyek romantikus világába ve­zeti a nézőt. A termé­szet megannyi szépségén keresztül hegyi tanyára jutunk, melynek lakói naponta megújítják küz­delmüket a természettel a boldogulásért. Roven­ský filmje nem vádol egyenesen. Amit az em­berben keres — az a szív, mely akár az öreg igazgatótanító búcsúsza­vaiban, akár a vadorzó életmentő tettében do­bog, idillikusán és meg­hatóan lüktet Pavlík és Pepička tiszta gyermek­szerelmében, amikor Pavlík életveszélyes küzdelmet vív az örvé­nyes vízben az óriási csukáért, hogy árán ci­pőt vehessen a szegény mezítlábas Pepičkának. És ez az Idillikus képek­ben bővelkedő film még­is vádol: vádolja azt a társadalmat, melyben egyesek mulatókban élik • • • világukat, dúslakodnak a javakban, míg mások mezítláb róják a termé­szet ösvényeit, hogy az elemek elleni küzdelem­mel szerezzék meg a létfenntartásukhoz szükséges javakat. Szegények ügyvédje Advokát chudobných Vladimír Slavinský szintén 1933-ban készült filmje az előbbinél drá­maiabban mutat rá a társadalmi egyenlőt­lenségekre. Azt tárja fel, hogy a polgári tár­sadalomban a társada­lom biztosította jogok és a hozott törvények csak annak nyújtanak védelmet, aki kiismeri magát bennük, vagy jó pénzért ügyvédet fogad, míg a kisember egyedül igazának hangoztatásá­val nem sokra viszi. De ez a társadalom, a farkasok társadalma, a saját kiszolgálóival szemben is könyörtelen. Dr. Kiliánt, az egykori vizsgálóbírót az őt ért igazságtalanság vezeti a szegények körébe, hogy jogi tanácsaival segítse őket megnyerni az uzsorások, a zsaro­lók és vérszopók elleni pőréikét. A saját sérel­me teszi őt a szegények ügyvédjévé. Slavinský ezt az éles társa^alombírálatot szép emberi megnyilvánulá­sokban gazdag jelenetek sorával fűzte át. A fi­gyelmet Kilián nevelt lányára és zenei tehet­ségének kibontakoztatá­sára tereli, és a lány szülei életének hátteré­ben bontakozódik ki a történet konfliktusa, amely azonban a végén megoldódik. A becsü­letességet végül a juta­lom — teljes rehabili­tálás — koronázza. Fény derül az igazságra, de ez csak egy esetben történik meg ezer közül. Mai filmgyártásunk sokat tanulhat gazdag hagyományaiból. Első­sorban azt, hogy haladó eszmei mondanivalóját a kor követeléseinek megfelelő vonzó hatású, magas színvonalú, mű­vészi köntösbe öltöztes­se. (L) ÜJ SZÖ 5 Ä 1958. február ]»

Next

/
Oldalképek
Tartalom