Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-04 / 35. szám, kedd

MM ^kí Tanultak pártunk leveléből Csornán is kigyulladt a fény. Ismét eggyel több faluban kerültek a petró­leumlámpák a padlásra. Üj fejezet kezdődött ezzel a füleki járás kis faluja lakóinak életében. A villany bevezetése Csornán csak folytatása annak az átalakulási folyamatnak, amely a jnúlt év végefelé a szövet­kezet megalakításával kezdődött. Ki­lencven földműves 658 hektárral in­dult el a sokak által kipróbált és bevált új úton — a falu boldogulása felé vezető szövetkezeti gazdálkodás útján. Nagy lendülettel kezdődött a mun­ka a közösben. 120 szarvasmarha és 114 juh összpontosítása volt az első elvégzett feladat. Nem vártak, mert azzal minden szövetkezeti tag tisztá­ban volt, hogy a szétszórtan levő ál­lattenyésztés nem lehet alapja /a szö­vetkezeti gazdálkodásnak. Azóta emelkedett a fejési átlag. Ma a szö­vetkezet egymaga 30 százalékkal több tejet ad a felvásárlásra, mint azelőtt az egész község. Építik már az új, modern istállót is, A párt levelével kapcsolatos vitá­ban Csornán is nem egy hiányosság­ra derült fény. Az egyik hiba, hogy még a mai napig sem összpontosítot­ták a sertésállományt. Hogy ez miért nem sikerült, elmondja György Antal, a helyi nemzeti bizottság titkára: — A szövetkezet szeptemberben alakult. Pénzük nem volt, szó sem lehetett építkezésről. És' mégis le­hetett volna ... Éppen ez az az eset, amire pártunk oly találóan rámutat. Télen sem tétlenkedünk A HESZ tornagörgői szervezete ko­moly sikerrel zárta a múlt eszten­dőt. Az ifjúság nevelése mellett a fegy­verforgatást és ' a céllövészet alap­jait is megismertettük tagjainkkal. Ennek tulajdonítjuk ugyanis, hogy a céllövészetben szép eredményeket értünk el. Meg kell még emlékeznem védelmi szervezetünk egy másik te­vékenységéről is, mely a helyi szö­vetkezetnek nyújtandó segítségben nyilvánul meg. Ez idén 300 órát dol­gozunk le társadalmi munkával az EFSZ-ben. Most, a téli hónapok fo­lyamán pedig politikai oktatásban ré­szesítjük tagjainkat. Kis Béla, Tornagörgő Csorna körül sok a kőbánya, ahol vagonszámra hever az építkezési kő. Idő volt, csak az igával rendelkező szövetkezeti tagoknak kellett volna a követ beszállítani és saját erejük­ből azóta fel is építhették volna a sertésistállót. Azt már minden tag tudja, hogy ez a „kihagyás" jó pár­ezer koronával csökkenti a közös bevételét... Más is bizonyítja, hogy a munka­erkölcs terén van még javítanivaló, öt hektárnyi dohány és 4 hektár cukorrépa alá nem tudták elvégezni a mélyszántást. — Nem szórtuk szét a trágyát, a gépállomás ezért nem tudta befejezni a mélyszántást — magyarázták a szövetkezet irodájában. Ugyanakkor jó néhány pár iga tétlenül várako­zott, nem volt a munkába bekap­csolva. Még a rendkívül kedvező enyhe telet sem használták ki a szántás befejezésére. Csornán azonban már okultak a múlt hiányosságain. A párt. levele megtette itt is a hatását. — Ez kü­lönösen a munkaerkölcs javulásában, a helyi anyagforrások jobb kihaszná­lásában nyilvánul meg, Agocs Vilmos, Ajnácskő Készülünk a nagy díszszemlére Alakulatunk tagjai ezekben a na­pokban örömmel készülnek a Prágá­ban megtartandó februári és májusi nagy katonai díszszemlére. Szép ered­ményeket érünk el. Természetesen az egyes gyakorlatokban még előfordul­nak kisebb hibák, melyeket — tiszt­jeink segítségével — igyekszünk ki­küszöbölni. A tavalyi katonai díszszemlén a mi alakulatunk nyerte el a vándorzász­lót. Ezt az idén is meg akarjuk tar­tani. A rendszeres gyakorlatok meg­tartásában még a kedvezőtlen idő­járás sem akadályoz bennünket. A díszszemlére való előkészületek mellett is példásan végezzük a napi kötelező kiképzést. A cseh, szlovák, magyar fiúk testvéri megértéssel tel­jesítik hazafias feladataikat. Bízzunk abban, hogy a Februári Győzelem 10. évfordulóján és május 9-én pél­dásan fogjuk teljesíteni feladatun­kat Prágában. Pölhös Gyula, őrvezető A hivatás több mint foglalkozás Akit útja a füleki szülészeti ott­honba vezérel, észreveszi, hogy a fiatal szülésznők soraiban Margócs Margit szülésznő 70 éves kora elle­nére igen áldozatos tevékenységet fejt ki. Margit néni 46 éve dolgozik már ebben a szakmában s működése alatt egy egész nemzedék jött a vi­lágra. A múltban igen nehéz körülmények között végezte felelősségteljes mun­káját. Amellett, hogy hat gyermeke számára biztosította a mindennapi kenyeret, kötelességét mindig pon­tosan igfpkezett elvégezni, Esőben, viharban, éjt nappallá téve dolgozott s nem sajnálta a fáradságot, ha se­gítő kézrp volt szükség, Ma már azonban nem kellene dol­goznia, hiszen járadékot élvez. Mar­git néni azonban nem tudja abba­hagyni szakmáját,- most is olyan kedvvel dolgozik, mint fiatalsága ide­jén. Szerény kívánsága az, hogy még pár évig folytathassa hivatását. A múltban igen aktívan dolgozott a HNB-n is. Sok éven keresztül ő volt az egészségügyi albizottság elnöke, ahol ugyancsak derekas munkát vég­zett. További munkájához sok egész­séget és jó erőt kívánunk. A. V., Ajnácskő Példás tűzoltók Január második felében tartották meg Losoncon a tűzoltók járási kon­ferenciáját. A konferencián sok szó esett a bolyki tűzoltókról, akik az utóbbi években sok szép eredményt értek el. Négy év óta tartják az elsőséget a losonci járásban. A tűz­oltóegyesület leány-raja nemrégen Prágában bizonyította be, hogy az egyik legjobb női tűzoltó raj az egész országban. Elnyerték az első­séget s jutalmul egy 8-as motor­fecskendőt kaptak. A járási konferencián értékes kö­telezettséget vállaltak a bolyki tűz­oltók. A helyi EFSZ-ben ledolgoznak 400 brigádórát, ebben az évben 20 taggal bővítik egyesületüket, s meg­előző intézkedések foganatosításával védik meg a falut a tűzkároktól. Lipták Sándor, Kalinovo MEGJEGYZÉS Hogyan fizethetem vissza? Sokat írnak mostanában az ifjú­ság neveléséről, a fiatalok viselkedé­séről, magatartásáról. Fontos kérdés ez, mely társadalmunk minden tagját érinti, annál inkább, mert tagadha­tatlan, hogy a fiatalok magatartásá­ban, az idősebbekkel szembeni viszo­nyukban, tanítóik, szüleik iránti viselkedésükben elég gyakran talál­kozhatunk negatív jelenségekkel. A legnagyobb mértékben helytelen lenne azonban, ha a negatív jelensé­geket általánosítanók, ha olyan kö­vetkeztetést vonnánk le belőlük, hogy a fiatalok nagy része tiszteletlen, háládatlan magatartást tanúsít a fel­nőttek, sőt szüleik iránt is. Csakhogy, míg a negatív jelenségek szembetű­nőek, kihívóak, mindenki észreveszi őket, addig a pozitív jelenségek mel­lett észrevétlenül megyünk el, ter­mészetesnek tartjuk őket. Az előb­biekről sokat beszélünk, az utóbbiról úgyszólván semmit. Beszéljünk hát róla. Példának idéz­zük egy fiatal ipari tanulónak, Vad­kerty Józsefnek Martinból hozzánk intézett levelét, melynek legszebben csengő sora, úgy hisszük, tíz és száz­ezer gyermek mindennapi gondolatát fejezi ki. „Kisgyermek koromban még nem tudtam, hogy mi az élet — írja Vadkerty József, majd így folytatja — de most már tudom és mindig azon gondolkodom, hogyan fogom visszafizetni édesanyámnak azt a nagy gondoskodást, mellyel velem tö­rődött. Kétéves koromban halt meg az édesapám. Azóta özvegy édes­anyám nevelt és mindenét rám ál­dozta. Ezt teszi még most is, mindig azon gondolkozik, mit tehetne értem. Pedig itt, a tanulóotthonban minden gondoskodást megkapunk. Parkettos, meleg szobában élünk, fehér ágyban alszunk. Szívemben ezért örök hála él édesanyám és hazánk iránt." A szülők és a haza iránti szeretet ott él a legtöbb fiatal szívében. Táp­láljuk ennek lángját, hogy minden szülőnek olyan öröme teljék gyerme­kében, mint Vadkerty József édes­anyjának. (gl.) Este van. Kinn esik az es5, fúj á szél. Nem lehet valami kellemes oda­kinn. De az örök mit sem tőrödnek az­zal. Teljesítik kötelességüket, örköd­niök kell, hogy a többiek, a dolgozók, a katonák békében aludhassanak. A kaszárnya épületében folyik a ren­des, mindennapi élet. Az esti parancs­olvasáson már túl vagyunk. Aludni ké­szülünk. Az ügyeletes takarodót fiíj. Nagy a sietség. Tíz óra. Az épület elcsendesedik, a szobákban kihuny a fény. Ä katonák elalvás előtt gondolataikba merülnek, ki haza, ki kedvesére, ki versekre, ki a holnapi teendőre gondol... Az ügye­letes mégegyszer végigjárja a szobákat, rendben van-e minden, kitisztították-e a kályhákat s alszanak-e a katonák ... Tizenegy óra. Kinn sötétség. Esik az eső. Fúj a szél, csúnya, rossz idő van. Lassan közeledik az éjfél. Az épületben minden csendes, csak az ügyeletes lé­péseinek egyhangú kopogása hallatszik. Ötperc múlva éjfél. A csendet tele­fonberregés zavarja meg. Az ügyeletes felveszi a kagylót és jelentkezik. — Halló! Itt az ügyeletes beszél. Hal­lom. Ki beszél?... A parancsnokság? Igen, hallóm!... Jó, kérem. Tudomásul vettem. Teljesítem! Leteszi a kagylót. Az órát nézi. Egy perc múlva tizenkettő. Tehát egy perc múlva! Most újra a kagylóhoz nyúl és be­szélni kezd: — Halló! Parancsnokság ? Itt az ügyeletes... — Rendben van. Elvégzem! A kagylót leteszi és elkiáltja magát: — Riadó! Az épületben mozgás keletkezik. Riadó, gyorsan, fel kell kelni. Az álom félbeszakadt. Be kár ... De sebaj, hol­nap folytatjuk. Most riadó van és men­ni kell, mégpedig minél előbb ... A katonák leugrálnak az ágyról és gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, öltözködnek. Egyesek a ruhatárban vannak, mások már a fegyvert veszik át. Siet mindegyik, hogy első legyen a sorakozásnál. Nyolc perc telt el a riadó óta és az elsők máris sorakoznak az épület előtt. PRÓBA Még két perc és a szakasznak készen, felsorakozva kell állnia. Sikerül-e — ez a fiúktól függ. A tíz perc letelt és a fiúk mind, egytől-egyig készen várnak a további parancsra. Sikerült! Nagy az öröm. Tíz perc alatt felállott a szakasz és várjOf a további parancsot. Mindegyikük gondolataiba merül és mindegyikük mást gondol. Egyik azt gondolja, hogy csak próba volt, a másik azt, hogy a kitűzött idő alatt milyen szépen fel tudnak sora­kozni, a harmadik hosszú utat képzel maga elé, melyet így teljes felszere­léssel meg kell tenni. Ki erre gondol, ki arra . . . A parancsra nem kell sokáig várni, már itt is van. — Menetelés! — Sokan föllélegze­nek. — Szakasz, vigyázz! Irány, a ka­szárnya kijárata. Indulj! — hangzik a parancsszó. Sötét van. Esik az eső. Fúj a szél. Sár van... Es a katonáknak menni kell. A kis csoport fáradhatatlanul rój­ja a kilométert kilométer után. Már öt kilométer van mögöttünk, de a reggel még messze van. A katonákat árnyként kísérik a gondolatok. „Kibírjuk-e?" — kérdezgetik ma­guktól. — „Ki hát"! — súgja valami belülről. Gondolataimból a mellettem haladó Hamrák Jani riaszt fel. — Jóska, én nem bírom ki. Én még ennyit sosem gyalogoltam. És ilyen teherrel, hátizsákkal. Nekem ez nehéz, nagyon nehéz ... Ránézek a fiúra és vigasztalni kez­dem. Kibírjuk Jani. Te is, meg én is, meg a többiek is. Ki kell, hogy bírjuk, Ne gondolj arra, hogy mit csinálsz, hogy gyalogolsz. Embereid meg magad! Ka­tona vagy, felnőtt férfi! És Jani nem szól többet, hallgata­gon, csendben megy előre. Már a tizedik kilométert rójjuk, de Közérdekű tudnivalók Hirdetmény a mezőgazdasági termények begyűjtési és felvásárlási árairól Az Úradný vestník (Hivatalos Közlöny), 133. száma az Élelmiszerügyi és Mezőgaz­dasápi Terménybegyűjtési Minisztérium 250. -számú hirdetményét közli a mező­gazdasági termények begyűjtési és felvá­sárlási árairól, valamint a felvásárlási árak utáni prémiumokról és pótdíjakról. A hirdetmény részletesen felsorolja, mi­lyen terményekért és mikor Tizet áz állami apparátus begyűjtési árakat, felvásárlási árakat, illetve prémiumokat és pótdíjakat. A mezőgazdasági termények szabad el­adására vonatkozó előírásokat e hirdetmény nem érinti. A begyűjtési árak egyaránt érvényesek az állami gazdaságokra és az állami szo­cialista szektor többi központilag terve­zett mezőgazdasági üzemeire. A felvásárlási árak és a begyűjtési árak utáni pótdíjak 1958.^ január 1-től érvé­nyesek az állami gazdaságokra, a nagyhtz­laldákra. valamint az állami szocialista szektor azon központilag tervezett mező­gazdasági üzemeire, melyeket az élelmi­szeriparügyi és mezőgazdasági termény­begyűjtési miniszter a kormány jóváha­gyásával kijelöl. A hirdetmény második része felsorolja a növénytermesztési termények (gabonane­műek, hüvelyesek, olajos növények, széna, szalma, burgonya, zöldség, gyümölcs, sző­lő, cukorrépa, cikória, komló, kender, len, dohány, fűszerek, üres mákfejek, erdei termények és gombák), valamint az állati eredetű mezőgazdasági termékek (vágó­marha, borjú, sertés, juh, kecske, ló és csikó, házinyúl, baromfi, tej, vaj, juhtúró, tojás, gyapjú, édesvízi halak, vadhús, méz, zsír, krupon, selyemgubó) begyűjtési és felvásárlási árait. A hirdetmény 1958. január 1-től érvényes. * * * Az élelmiszeriparügyi és mezőgazdasági terménybegyűjtési miniszter 251. számú hirdetménye a növénytermesztési termények begyűjtésének és felvásárlásának, valamint a köteles és szerződéses beadások teljesí­tésének módozatait írja elő. megy mindenki. Nem maradt el egy katona sem. Éjfél után három óra. Első pihenő. A fiúk leteszik a hátizsákot és pihen­nek. Cigarettára gyújtanak. Milyen jól esik. Hamrák Jani hozzámbújik és azt mondja: — Jóska, én még ilyet nem ettem ... — Én se, pedig az utóbbi időben elég jó az étvágyam. — Ne bolondozz! — Eszembe sincs Jai\ikám — mon­dom neki és jót nevetve a vállára ütök, — Sebaj Jani, majd holnap pihenünk. Vasárnap lesz. Csak tartsunk ki Jani, ez a fő! Meglátod, hogy kibírod, hiszen legény vagy a tálpadon, vagy nem?! Jani nem szól semmit. Hallgat. A y földre néz és gondolkodik. Ki tudja mire gondol, a kedvesére, vagy éppen arra, hogy „kibírom, csakazértis ki­bírom!" — Végezni! — hangzik hirtelen a parancsszó. Majd kis szünet után fel­hangzik: — Sorakozz! Szakasz vigyázz!... Indulj... És a fiúk megindulnák. Mennek, mennek a katonák, a béke őrei. Ki ha­za gondol, ki,a kedvesére. Az eső még mindig esik,, de a katonák könnyedén mennek előre. Hajnalodik, az ég is tisztulni kezd. Csak a szél nem hagy alább, megkötöt­te magát. Már a huszadik kilométert tapossuk. A fáradtság kezd erőt venni a katonákon, de azért csak mennek előre. Egyszerre oldalra nézek és Hamrák Janit keresem. A fáradtság már nagyon látszik rajta. Hiába Jani, ezt ki kell bírni — gondolom magamban és még jobban kilépek. Néhány lépés után hallom szomszé­dom suttogó szavait: — Te, ép. már nem bírom. Átvennéd tőlem egy kicsit a hátizsákot? Csak amíg egy kissé megpihenek... Ránézek a fiúra és gondolkozás nél­kül átveszem a hátizsákját. Vállamra vetem és tovább folytatom az utat, most már kettős teherrel. Még öt kilométer ... Biztatom ma­gam, mert hiába, elfárad az ember ... A menet elejéről énekszó hangzik fel. A parancsnokunk énekel. Lám, milyen vidám ember! Pedig ő is teljes felsze­reléssel menetel, mint mi és mégis da­lolni van kedve. Hát ilyen ember is van?! Énekelni kezdek én is. A fiúk követik a példát. Száll az ének, száll a nóta. A sza­kaszba mintha lelket öntöttek volna. Mikor az első elhangzott, újabb nótába kezdtünk. Hát nem szép ez így? De tgen, ez lelket öntött belénk. Daloltunk és kiáll­tuk a próbát mindannyian. ... Ojra a kaszárnyában vagyunk Le­tesszük hátizsákjainkat. Megmosak­szunk és átöltözködünk. Aztán pihenni térünk. Kell a pihenés, fáradtak va­gyunk. Főként a dalnak köszönhetjük, hogy kiáltottuk a próbát, az öntött lelket belénk. Daloljunk tehát mindig, min­den alkalommal... Es legyünk erő­sek, határozottak, kitartók. Csak így lehetünk méltók népünkhöz! A próbának vége, a helyünket meg­álltuk! Kezes József, közkatona Önkiszolgáló étterem S****** *** **** ** *** * **** ************ ** * ***** * ****** * ** ****** hoz, ami csökkenti az ételt átadó szakács gyorsaságát és feleslegesen sok gázfogyasztást igényel. Ezek azonban olyan részletkérdések, ame­lyek inkább a szakembereket érdek­lik. Engem a nagyobb választék meg­oldása érdekel. — Eleinte kétféle levessel, 4—5 előétellel, főétellel és hideg sül­tekkel kezdtük. Hamarosan rájöt­tünk arra, hogy ez kevés. Ma már 12 főéte 1 között válogathat a ven­dég és meleg tésztát is találunk. Rövidesen pedig bevezetjük a fris­sensültek készítés't is. Ezt úgy akarjuk megoldani, hogv a frissen­sültet a pénztárnál rendeli meg a vendég, sorszámot kap és amikor el­készült az étel, egy színes jelzések­kel ellátott táblán kigyullad a meg­felelő gomb. A frissensültekre való várakozási időt a minimálisra akar­juk csökkenteni. Vendégeink meg vannak elégedve éttermünkkel, főleg azt dicsérik, hogy a gyorsaság, a bü­fékkel ellentétben, nyugodt étke­zéssel párosul. Számolunk azzal, hogy ha kiküszöböljük a kezdeti hi­bákat, a forgalom túl fogja lépni még az első napok forgalmát is — mondotta Hronek elvtárs. A vendéglátóipar fokoza'tosan több önkL. zolgáló étterem megnyitását tervezi az egész országban. Az első lépés nehéz volt. Az új éttermek üzembe helyezésénél tekintetbe fog­ják venni a Rozvarilban nyert ta­pasztalatokat. S mivel ez a forma ügyes és kényelmes, kétségtelen, hogy meghódítja a fogyasztőicözön­séget. Qecember elején megnyílt Prá­" gában az első önkiszolgáló étterem. A főváros egyik legforgal­masabb útján, a Poŕičon, a Bílá La­buť árúházzal szemben lévő Roz­varil éttermet alakították át erre a célra. Eleinte — mint minden újdon­ság — ez is nagy vonzóerővel bírt, aki tehette, kipróbálta, de az érdek­lődés később csökkenni kezdett. Va­jon azért, mert nem felelt meg az embereknek az étkezés e formája, vagy pedig a szervezésbe csúszott valami hiba, — erről beszélgettünk a Rozvaril étterem vezetőhelyettesé­vel. Mielőtt még beszélgetésbe elegyed­tem volna Josef Hronekkel, „inkog­nitóban" megebédeltem, hógy a sa­ját bőrömön tapasztaljam ki az ét­kezésnek ezt a nálunk még eddig be nem vezetett formáját. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogv az étte­rem kedvező benyomást tett rám. Attól Hartottam ugyanis, hogy a bü­fék ételgőztől telített levegője, nyüzsgése fog fogadni. Ezzel szem­ben kellemes világítás. ízléses, vi­dám mintájú abroszok, jó levegő, csend, vett körül, csupa olyan ténye­ző. amely egy ebéd nyugodt elfo­gyasztásához szükséges. S ami a leg­örvendetesebben lepett meg, — stop­poltam az időt, — két perc alatt szolgáltam ki magam. Végigmenve egy hosszú pult előtt fokozatosan a tálcámra raktam az evőeszközt, ke­nyeret. szódavizet, levest, húst kö­rítéssel, süteményt, a pénztárosnő pillanatok alatt összeszámolta a fo­gyasztást s mindez összesen két percig tartott. Az étel meleg volt, ízletesen elkészítve, nem kellett bosszankodni, hogy nem jön az ita­los, nem jön a fizető, egyszóval ment minden, mint a karikacsapás. Am n<_m voltam tökéletesen megeléged­ve a választékkal, lehetett volna na­gyobb is. Észrevételeimet közöltem Hronek elvtárssal, aki több 'körülményre hív­ta fel figyelmemet. A vendéglátóipar dolgozói szerint az önkiszolgáló ét­terem elterjedésének van jövője. A külföldi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy minc! a fogyasztó számára, mind pedifl a vendéglátóipar számé­ra gazdaságos és előnyös ez a forma. A Szovjetunióban, a nyugati orszá­gokban már régebben bevezették és sikerrel. Nálunk is kiterjesztik az önkiszolgáló éttermek hálózatát. A Rozvaril étterem berendezésénél, tapasztalat híján, hibákat követtek el, amik részben kiküszöbölhetők. Az új éttermek berendezése már ezen hibáikon okulva, jobb lesz. Mivel a Rozvarilban a konyha messze van a kiszolgáló pulttól (helyhiány miatt nem lehetett másképp megoldani), nem tudnak annyi személyzetet meg­takarítani, mintha a konyha a kiszol­gáló pult közvetlen közelében lenne. Jelenleg csak három emberrel keve­sebb a személyzet, mint mikor „kö­zönséges" étterem volt. A meleg pul­tot alulról gázzal melegítik A nyí­lások nincsenek elég közel egymás­0.1 SZÔ 5 6 1958. február 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom