Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-26 / 57. szám, szerda

Azoké a föld. akik művelik! Böiiqészés az ňzemi újsáipkhan " <! . . . A bélaiak jól gazdálkodnak vagyonukkal A bélai szövetkezet a párt útmutatását követve évről évre fejlődik. A szövetkezet fejlődése természetesen a tagok jólétének állandó növekedésében is megnyilvánul. A bélaiak gazdagok, tele a kamrájuk, s a széllem napvilága ragyogja be az emberek arcát. A hajdani cseléd, úrtól, végrehajtótól zaklatott zsellér paraszt emberré vált, mert övé a föld, neki terem az eke hasította hant és a szőlődombok. Nem fizet vámot senkinek, munkája gyümölcse teljes egészében az övé. Így van ez ma az egész országban, így van Bélán is. — Ma így van, de nem volt ez mindig így. Ezt mondja Tóth István is, így vélekedik Šaratka Márton is. A szövetkezet tágas gazdasági udvarán traktor gyúrja a sarat. Šaratka István, a szövetkezet zootechnikusa, egyben a helyi pártszervezet elnöke is valamilyen kimutatáson dolgozik. Csak úgy munka közben csúszik ki száján a megjegyzés: — Ha nem lett volna a párt, nem lett volna 1948 februárja, azt hiszem, ma mi sem beszélhetnénk gazdagságról ... Igaz, a 45-ös események útilaput kötöttek báró Ullman talpa alá. Itthagyta földjét, mely a község határának több mint kétharmadát képezte, de mit nyertünk vele?... Helyébe egy Rozhold nevű egyén jött, aki azt mondta: — Most pedig megalakítjuk a mezőgazdasági termelőszövetkezetet ... — Hát jő — mondottuk... De a szövetkezetnek csak a neve volt szövetkezet. Bárő Ullman helyébe Rozhold ült, mi meg cselédek maradtunk a „szövetkezetben" is. Rozhold gazdagodott, csinálta az adósságot, míg a februári események után az ő talpa alá is útilaput nem kötöttünk. A bélai szövetkezet krónikájának első fejezete itt vépet is ér. De egyben itt kezdődött a második rész is, melyben a fő szerep már a falu kommunistáinak jut. Igaz, Saratka Mártonék akkor még kevesen voltak. Kevesen, de egységesek, határozottak, látták a célt, a jövőt. A legnagyobb probléma akkoriban az volt: — Mi történjék a „gazdátlanul" maradt birtokkal? — Szövetkezetet alakítunk — mondták a kommunisták. — Nem jó az — volt a pártonkívüliek véleménye. Inkább osszuk fel a földet... Šaratkáék azonban nem adták fel a harcot. Bármilyen nehéz volt is a harc, mégis sikerült elérni céljukat, megtenni az első lépéseket a párt mezőgazdasági politikájának megvalósításáért. Egy évre a februári események után a volt földesúri birtokon megalakult az igazi, az egységes földművesszövetkezet. Két év alatt a szövetkezet olyan eredményeket ért el, hogy a falu földművesei is felfigyeltek rá. Sőt mi több, 14 földművescsalád be is lépett a szövetkezetbe. Egy év múlva pedig, 1952-ben 70 hektár föld kivételével már a község egész határa szövetkezeti vagyont képezett. Az 1952-es év a bélai szövetkezet életében döntő jelentőséggel bírt. Az évről évre emelkedő eredmények, a kommunisták felvilágosító munkája megváltoztatta az emberek gondolkodását is. Jő gazda módjára közösen is, egyénileg is azon törték a fejüket, hogyan tehetnék gazdaságukat évről évre jövedelmezőbbé. Nagy elhatározásaik megvalósításában jő segítőtársra találtak a helyi pártszervezetben. A kommunisták neveltek, tanítottak, példát mutattak a szövetkezeti gazdálkodás minden szakaszán. Most, hat év távlatából elmondhatjuk, hogy Bélán a szegénységet már csak hírből ismerik. A szövetkezet földterülete 1952-től lényegesen nem változott, de évi bevételük 1952-től napjainkig több mint kétszeresére emelkedett. A szövetkezet bevétele — ahogyan azt a következő táblázat is igazolja — évről évre növekedett. A szövetkezet bevétele évek szerint koronákban: 1952 973 000 1953 1170 000 1954 1 481 000 1955 1 766 000 1956 2 070 000 1957 2 457 000 A szövetkezet bevételének állandó és rohamos emelkedése mellett a kiadások viszonylagosan csökkentek, vagyis míg a szövetkezetnek 1952-ben a 973 ezer korona bevétel mellett 576 ezer korona kiadása volt, 1957-ben a 2 millió 457 ezer korona összbevételre az összes kiadás csupán 745 ezer korona volt. Tehát hat év alatt a bevétel 1 millió 484 ezer koronával emelkedett, a kiadás pedig mindössze 169 ezer koronával. Természetesen ehhez az eredményhez a munka jó szervezése, a hektárliozamok emelkedése mellett nagymértékben hozzájárult az a segítség ls, amit az államtól a traktorállomáson keresztül kaptunk. A termelési költségek állandó csökkenését a legjobban az alábbi táblázat bizonyítja. amelyen feltüntetjük, hogy egy korona értékű termék termelési költsége évről évre hogyan csökken. Egy korona értékű termék termelési költsége fillérekben: 1952 59 1953 37 1954 36 1955 28 1956 26 1957 22 A termelési költségek csökkenése és a bevétel fokozott emelkedése, — ahogyan már említettük is — mindenekelőtt a hektárhozamoknak és az állatok hasznosságának növekedése arányában mutatkozott meg. 1952—57 között a hektárhozamok és az állatok sűrűsége a következőképp emelkedett. Hektárhozamok. 1952 1957 búza árpa cukorrépa 16,— q 13.— q 156.— q 25,5 q 19,5 q 365.— q Az állatállomány sűrűsége 100 hektárra: 1952 1957 szarvasmarha sertés 44 drb. 73 drb. 51 drb. 118 drb. A termelt. hús mennyisége mázsákban: 1952 1957 marhahús sertéshús 119 q 168 q 267 q 489 q Az egy tehénre eső évi fejésl átlag: 1952 1957 1027 I 2377 1 A feltüntetett táblázatokból láthatjuk, hogy gazdasági téren milyen fejlődést ért el a szövetkezet. A soronkövetkező táblázatok azt mutatják majd be, hogy a gazdasági eredmények milyen hatással voltak a munkaegység értékére és egyben a szövetkezeti tagok személyes jövedelmére. A munkaegység után kifezetett járandóságok koronákban. 1952 1953 1954 1955 195 6 1957 383 200 756 900 1 041 600 1 394 000 1 471 600 1 810 000 Egy munkaegység értéke koronákban kifejezve; 1952 1953 1954 1955 1956 1957 9.29 12,70 16,80 21.93 31.18 33,22 Egy-egy szövetkezeti tag általános évi jövedelme koronákban: 1952 1953 1954 1955 1956 1957 3 757.— 7968 11 322 12 122 14 570 19 256 Ezek a kimutatások most már végérvényesen bizonyítják, hogy a jó gazdálkodásnak maguk a szövetkezeti tagok veszik hasznát. Amellett, hogy a szövetkezeti gazdasági alap pénzértéke is több mint kétszeresére emelkedett, a tagok is egyre nagyobb bevételt könyvelhetnek el. A felsoroltak mellett a szövetkezeti tagok jövedelmét emeli az is, hogy 1956-tól a szövetkezet gyermeksegélyt is fizet: 12-80 koronát. Ha pedig valamelyik szövetkezeti tag megbetegszik, a házirend értelmében 0.5—1 munkaegységig kaphat jutalmazást minden napra. Hogy a beteg szövetkezeti tag 0.5, avagy 1 munkaegységet kap-e, azt a szövetkezet vezetősége, illetve a taggyűlés hagyja jővá. Az idén a szociális gondoskodás terén haladnak előre egy további lépéssel. Az elkövetkező évek során az agg és munkaképtelen szövetkezeti tagokról s családtagjaikról is gondoskodik a szövetkezet. A munkaképtelenné vált szövetkezeti tagok családja a szövetkezetből mindennap egy liter tejet és minden évben ^ családtagonként 2,5 mázsa kenyér- ^ gabonát, ezenfelül a, család, háztáji ^ gazdaság címén, 30 ár földet is kap. ^ A jólét növekedése magán a falu ^ arculatán is meglátszik. Hogy ne em- fc lítsünk egyebet, ebben a kis falucs kában a legutóbbi évek során több § mint 30 ház épült. A legérdekesebb, ^ hogy a legtöbb építkező idősebb ém- ^ ber. Most épített a 63 éves Zachar ^ Pál, az 50 éves Csapik János, a 65 ^ éves Takács " ' " dekes ez? Azért, dani, virradattől vakulásig gürcölő S cselédek csak most tudtak maguknak ^ építeni. Azért, hogyha nincs 1945, ha ^ nincs párt, nincs Győzelmes Feb- ^ ruár, Zachar Pál és a többiek még ^ ma is cselédek, nem telt volna ne- ^ kik új házra, szép bútorra. De volt ^ felszabadulás, volt 1948 és van pár- ^ tunk, mely győzelmet aratott a re- ^ akció felett és úrrá tette a dolgozó ^ népet hazájában. A földet annak ^ adta, aki megműveli. Szwka István. § vca v^aapirv jdiius, a ^ József. Hogy miért ér- ^ zért, mert ezek a haj- § iiÄl Ulíí ť Eles kritika Komáromban • Érsekújvárott jobb munkáslevelezőkre volna szükség © Partizánskeban a saját problémákról írnak • Vezércikkeket? Igen, úgy, mint Žiar nad Hronomban ® Foglalkozzunk a gazdasági problémákkal • Próbáljunk színesen írni munkájukról. Mint a lapból kitűnik, a legjobb levelezőket tárgyi ajándékokkal jutalmazzák. Sokat foglalkoznak a lap egyes számai a gazdasági problémákkai. Van a lapnak egy ilyen című rovata is: Kritizálunk, vitatkozunk, újítunk. Ogy látszik, Partizánskeban rájöttek már, hogy e három tényezőnek mindenütt nagy jelentősége van. A lap majd minden számában foglalkozik az üzem dolgozóinak legszámosabb rétegét kitevő tömeggel: az ifjúsággal is. TÖBB EZER FÁT ! ültettek ki i A múlt évben megjelent párt- és ^ kormányhatározat értelmében Dél- ^ Szlovákia vizenyős és kihasználatlan ^ területeit be kell ültetni gyorsan nö- ^ vő topolyfákkal. A garamkövesdi álla- ^ mi erdőgondnokság feladata, hogy ta- i vasszal több ezer facsemete kerüljön ^ kiültetésre. § Meglepő, milyen élesen kritizálja a komáromi hajóépítők üzemi lapja a hibákat. Talán a kormány most újra elnyert vörös zászlaja, amelyet nemrég immár másodszor kaptak meg, függ össze azzal, hogy a lap szerkesztői nem szeretik a „népszerű politikát": egyáltalában nem dédelgetik a lógósokat, a lap szinte minden számában foglalkoznak az ilyenekkel. Az anyagpazarlással, meg egyéb, a becsületes dolgozók életét megkeserítő jelenségekkel. Aki kezébe veszi a lapot, biztosan elolvassa, mert a legtöbb cikk felkelti az érdeklődést, különösen, havs'aki kritizál. A lap esetről esetre behatóan foglalkozik az újítójavaslatokkal való bürokratikus eljárásokkal. Akiket a lap kritikája érint, bizonyára nemcsak felszisszennek, hanem — ha csak igazán nem ellenségei az újnak, — meg is indulnak a javaslatok megvalósítása felé. Ha a pártról vagy a tömegszervezetekről írnak, jő üzemi laphoz illően nem elvont problémákat tárgyalnak, hanem az üzmet érintő kérdéseket vetik fel. Fontos, hogy állami gazdaságaink, s EFSZ-eink, valamint a helyi nemzeti ^ bizottságok magukévá tegyék ezt a ^ feladatot s támogassák az állami er- ^ dészet dolgozóit, hogy az idő javulá- fc kájukat. Cz. Z. | S 650 lakásos új lakótelep | épül Trnaván Szlovák ^ hatalmas § Nagyobb gondot kell fordítani a sertéstenyésztésre A nagyszalánci szövetkezetben jó eredmények születnek, de minden évben nagy a sertéselhullás. A kezdetleges istállók nem megfelelők, sötétek, alacsonyak, nedvesek és hidegek és így bizony a sertéshullás jelentős. Vi lágos volt, hogy ezen a helyzeten változtatn' kell. Gondolkozásukat hatarozat követte s' határozatukat tett. Hozzáfogtak egy új modern sertésistálló építéséhez. Rövidesen befejezik ennek az elkészítését és akkor minden feltétel meglesz, hogy a sertésnevelés terén is kiváló eredményeket érjenek el Iván Sándor, Kassa. A Magasépítészeti Vállalat trnavai ^ 713. sz. üzemének dolgozói az elmúlt ^ napokban megkezdték i Nemzeti Felkelés utca új lakótelepének alapozási munkáit. Még ^ ez idén 216 lakás épül itt. ^ A lakótelep 14 blokkházból (650 ^ lakás) fog állni, az épületek nagy í része ötemeletes lesz. A blokkok kö- ^ zött két egyemeletes üzletházat épí- ^ tenek, ezenkívül az egyik házban ét- ^ terem, a másik házban népművelési ^ otthon lesz. Három blokkházban 54 ^ motoros járművet befogadó garázst ^ emelnek. I. P. S Az érsekújvári Elektrosvitben, úgy látszik, „átvették a komáromi szerkesztők munkastílusát. Annyira átvették, hogy a „Szakszervezeti feladatok megvalósításáért" című cikket a komáromiaktól szórói-szóra lemásolták, csupán annyi változással, hogy Újvárban nem az szerepel szerzőként, aki Komáromban. Érsekújvári elvtársak, ez klasszikus példája a formális munkának. Elismerjük, egyszerűbb ez így a lapszerkesztő szempontjából, könnyebb is, de sokkal szebb dolog lenne, ha az érsekújvári üzemi lap szerkesztője a komáromiakhoz hasonlóan törődne a munkáslevelezők toborzásával, akik állandóan benne élnek az üzem vérkeringésében. Némely üzemi lap nagy hibája, hogy úgynevezett vezércikk-stílusban ír. A szerkesztők talán nem tudják, hogy mi a lap feladata, nem tesznek különbséget az egész ország problémáival foglalkozó napilapok és az egyes vállalatok kérdéseit tárgyaló üzemi lapok között. Žiar nad Hronom-ban, úgy látszik, ezt a kérdést már tisztázták, mert a Hutník mieru legutóbbi számai nagy vezércikkekkel jelentek meg, de nem olyanokkal, mint sajnos sok más üzemi lap. „Időszerű kérdések" az egyik cikk címe, a másik meg a párt Központi Bizottsága levelére adott javaslatok megvalósítását tárgyalja. Ezek a témák az üzem minden dolgozóját érdeklik, hiszen ők adták ezeket a javaslatokat, így joggal el is várják, hogy meg is valósuljanak. Az üzem egyik dolgozója sok újságírót megszégyenítő színes cikkben ecseteli, mit jelentett a tíz év előtti Februári Győzelem. Sokkal hatásosabb lenne a lap, ha több és rövidebb cikket hozna, hogy az újság a dolgozók igazi fórumává váljon. kMÜ Pioliláh tíuh sírni, spuin APartizánskei Augusztus 29. Üzem lapja érdekes rovatot indított: a vezércikk helyén munkáslevelezők írnak Két csehországi nagyüzem: a ČKD Sokolovo és a ČKD Stalingrad lapjaitól vajon mit tanulhatnának a szlovákiai üzemek lapszerkesztői? Sokat! Például a lapok formájának megjavítását, a sokoldalúságot. De mást, fontosabbat is lehetne tőlük tanulni, ami nálunk Szlovákiában még égető probléma. Váljék a lap a hibák ostorozójává, színessé, üzenjen hadat a formális munkának, mert csak így érik el a szerkesztők, hogy a dolgozók türelmetlenül várják majď a lap minden új számát. K. T. M. Licén a jó eredményeket a takarékosságnak köszönhetik A gömöri sziklás dombok alján nem könnyű gazdálkodni. Az itt született, az itteni környezethez és földhöz szokott liceieknek is kemény erőfeszítésükbe került, míg engedelmességre bírták a természet erre uralkodó szeszélyes időjárását, termésre kényszerítették a rögöt. A sok évtizedes egyéni gazdálkodásban inkább az időjárás szabta meg, mennyi teremjen holdanként. Nagyon jó termés volt, ha hét mázsát ki tudtak csikarni holdanként. A szövetkezet létrejöttével megérkeztek Licére a különféle korszerű mezőgazdasági gépek, melyek átvették az igavonók szerepét. Ám a traktor ekével hirtelen mélyre szántott parcellák alig térítették meg a rájuk fordított munkaigyekezetet. Csak a gépek kezelésének ismerete nem bizonyult elegendőnek a gazdag termés eléréséhez. Másra is szükség volt a föla termőerejének kihasználásához. Ez pedig az agrotechnika, melynek helyes ismeretei hiányzottak a faluban. Nem olyan anyagból vannak gyúrva ám a liceiek, hogy a kezdeti sikertelenségek visszariasztanák őket. — Ha ez idén nem sikerült, majd jövőre sikerül — mondogatták egymásközt a szövetkezet tagjai. A legbiztatóbb ebben az volt, hogy az elkövetett hibákból mindnyájan okultak, gazdaa tapasztalatokra tettek szert. /

ó egynéhány éven keresztül drágán megfizették a tandíjat, melynek összege lassan kamatostul kezd megtérülni. Az 1957-es esztendő eredményein keresztül nézve ez a 27 mázsás hektárhozamokban nyilvánul meg. Ennek köszönheti a szövetkezet, hogy az előirányzott 283 ezer korona helyett a növénytermelés 4.43 ezer koronát jövedelmezett. A liceiek egyébként abban a helyzetben vannak, hogy a mezőgazdasági termelésen kívül nincs semmiféle más ágazatuk, betársult üzemük. Nem is kell mondani, ez meg arra kényszeríti őket, hogy a legnagyobb hozamok termelésére kényszerítsék földjeiket. Így hát tavaly a termelés kiszélesítésére vették az irányt. Ezen a vidéken eddig ismeretlen volt a cukorrépatermelés. Kísérletképpen bevetett 4 hektár répaterületük azonban 300 mázsát nyújtott hektáronként, sok értékes takarmánnyal gazdagította takarmányalapjukat. A cukorrépa termelését ez idén öt hektárra növelik. TJasonlóképpen a többi termelési ágazatban hatalmas kezdeményezés jellemzi a szövetkezet tagjainak törekvéseit. Lássuk csak, mit mond erről az ez idei termelési terv? A legelők kihasználására való tekintettel meghonosítják a juhtenyésztést; nég\) hektáron szőlőt telepítenek, sőt a helyi anyagforrások felhasználását illetőleg hozzáfognak a kőbánya üzembehelyezéséhez. A termelés ilyen arányú kiterjesztése kedvezően befolyásolja pénzügyi tervüket is. Hiszen a tavalyival szemben erre az évre két koronával emelhették a munkaegységek értékét. Ennélfogva a kezdeményezés a tagság egyöntetű beleegyezésével párosult. A szövetkezet tagjai, mint gondos gazdák azonban nemcsak a mát, hanem a holnapi napot is szem előtt tartják. Ez pedig kizár minden meglepetést, mivel az esetleges terméskiesésekkel jó előre számolnak. Ennek persze nem lehet kihatása a munkaegységek értékére, mert a termelés folyamatosságának biztosítására a múlt évi jövedelemből 100 ezer koronát helyeztek el a takarékban. Ez az összeg tehát ez idén csak pluszt jelenthet. Egyébként a szövetkezet tavaly a termelési kiadások csökkentése folytán további 100 ezer koronát takarított meg. Erről a jól kitaposott útról ez idén sem akarnak letérni és minden ágazatban szigorúan a gazdaságosság betartásához ragaszkodnak. A szövetkezet építése során a közös gazdálkodásban rendkívül képzett, öntudatos emberek fejlődtek. Ezt igazolja magában az a tény is, hogy a múlt évi tiszta jövedelem megállapított hét százaléka helyett nyolc százalékot helyeztek el az oszthatatlan alapba. Ugyanígy a többi szükséges alapokat is biztosították. Vannak azonban szövetkezetek, ahol a vezetőség és a tagság nagy része ezzel ellentétben arra törekszik, hogy a tiszta jövedelemből a lehető legtöbbet osszák szét egymás között. Nyilván úgy gondolják, hogy ezzel anyagi helyzetük megszilárdítását szolgálják. A licei példa éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja. A közös gazdálkodásban megtakarított minden korona és a termelés befektetésére szánt összeg egyhamar megsokszorozódik, vagyis a termelés emelkedésével a munkaegységek is arányosan növekedhetnek. Dehát nem szükséges bizonygatnunk a gazdaságosság és a befektetés jelentőséget, mert Licén a gyakorlat ezt már régen igazolta. Elég, ha megemlítjük, hogy 11 szövetkezeti tagnak személyautója, 40-nek új Motorkerékpárja van. Nincs olyan család a faluban, ahol nem lenne mosógép, korszerű rádió, amit a közös gazdálkodás eredményei nyomán vásároltak. S mindezt azért tehették meg a szövetkezet tagjai, mert felismerték, hogy az enyémhez csakis a mienken keresztül , vezet az út. Ti/fost a szövetkezetben a tavaszi ' munkákra való felkészülést * siettetik. A gépek kijavítása befejezé-, se előtt áll, sőt a szükséges vetőmagot és műtrágyát is biztosították. Ogy ' igyekeznek tehát, hogy az ez évi • eredmények még szebbek, szembeöt- . lőbbek lehessenek. Szombath A. UJ SZÖ 4 * 1958. február 26.