Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-25 / 56. szám, kedd

íí,amelyet megtettünk swsssssss. wsrssssssssssssssssssssssssssssssrssssssssssssssssss/ssssss.* E» r ;gy évtized­' del ezelőtt győzedelmeske­dett véglegesen a munkásosztály pártja vezetésével a reakció fölött. A burzsoázia széjjel volt zúzva, és a munkásosztály megszilárdította helyzetét az ál­lamban. Az állam­hatalom mindhá­rom alapvető té­nyezője a munkás­osztály és annak élcsapata, a CSKP kezében volt. A munkásosztály az or­szág egyetlen urává lett és a párt határozott irányításával megkezdte a szocializmus építését. Arról volt szó, hogy a népgazdaság terén minél gyorsabban változást kell eszközölni. Ez éppen úgy vonatkozott a mező­gazdaságra, mint az iparra, mert a kettő szinte elválaszthatatlan egy­mástői, a kettő együttesen alkotja népgazdaságunk döntő részét. Pár­tunk — a Szovjetunió pártjának a szocializmus építése terén szerzett gazdag tapasztalataira támaszkodva — a termelőeszközök társadalmi tu­lajdonba vétele után arra törekedett, hogy a termelést a népgazdaság szó­ban forgó fő ágazatában minél maga­sabb szintre emelje, meggyorsítsa az újratermelést, az akkumulációt, hogy meglegyenek a legalapvetőbb feltéte­lek a népgazdaság másik alapvetően fontos ágazatának, a mezőgazdaság szocialista átépítésének föltételei. Pártunk a Szovjetunió Kommunista Pártjától tanulva az ipar rohamos fejlesztésén kívül elsődleges fontos­ságot tulajdonít a mezőgazdaság szo­cialista átépítésének. Valamennyiünk előtt ismeretes Gottwald elvtárs mondása: „Szocialista mezőgazdaság nélkül nem építhetjük fel hazánkban a szocializmust". A szocialista mezőgazdaság építé­séhez azonban mindenekelőtt fontos volt az ipari termelés lényeges növe­lése. Lenin elvtárs a szövetkezetek építésével kapcsolatos tanításában állandóan hangsúlyozta, hogy a szö­• IMí E3 795/ E& J 956 39 >S-37 Marha es borjú Ser t isit,w,, rcjooooc.) Tpjá S WOOM) Az állattenyésztési termelés Csehszlovákiában. A szarvasmarha-, borjú- és sertéshús élősúlyban és tonnákban. rövid időn belül való betetőzéséről beszélhetünk. Említettük, hogy pártunk a szövetkezeti mozgalom széleskörű kibontakozása érde­kében nagy gondot fordított a traktor­állomásoknak, mint a szövetkezetek leg­hatékonyabb megsegítöinek fejlesztésére, íme néhány példa: Míg 1949-ben összesen már 11090-ben van szövetkezet, mlg 1948-ban az egész ország területén csak 28 szövetkezetünk volt. Az pedig továbbra is a kommunisták jó munkájától függ, mi­kor fejezzük be teljesen a mezőgazdaság Ilyen formán történő átépítését, mikor mondhatjuk, hogy a szocializmus építésé­nek legnehezebb, legbonyolultabb problé­májával, a mezőgazdaság szocialista átépí­tésével sikeresen megbirkóztunk. Hektáronkénti átlagtermés: 1948 1956 búza 16,4 q 21,3 q rozs 15,5 „ 20,4 „ árpa 15,4 „ 21,1 „ A legfontosabb növényi termékek hektár­hozamának lényeges növekedése mellett a hús, tej, tojás, termelése terén is lénye­ges növekedést értünk el. (Az ábrák szem­léltetően mutatják a fejlődést.) A termés­eredmény* növekedésével persze a szövet­kezetek jövedelme is növekszik, tehát a szövetkezetesítés következetes és gyors megvalósítása az egész társadalom érde­kelnek is megfelel. Ismert dolog, hogy a burzsoá köztársa­ságban szinte máról holnapra tengette lé­tét a parasztember. Vegyünk csak egy pél­dát: 1935-ben — pár híján 3500 földmű­vesnél árvereztek. 1933-tól 1937-ig 305 000 földműves, illetve földmunkás volt kény­vetkező parasztot a fejlődés szaka­szán az egész társadalomnak hatha­tósan támogatnia kell. Lenin elvtárs elsősorban az iparra gondolt olyan formán, hogy egyre több géppel, mű­trágyával. építőanyaggal stb. lássa el a mezőgazdaságot. Lenin elvtárs töb­bek között hangsúlyozta a szövetke­zetesítés terén az önkéntesség betar­tásának fontosságát. Lenin elvtársnak ez a tanítása nemcsak a Szovjetunióra volt érvé­nyes - ahol a világon elsőnek épí­tették fel a szocializmust, ahol sike­resen befejezték a mezőgazdaság szocialista átépítését —, hanem ná­lunk is. Ha már itt tartunk, még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy Lenin elv­társ a mezőgazdaság szocialista át­építése terén óriási jelentőséget tu­lajdonított a korszerű gépekkel fel­szerelt traktorállomásoknak. Nem fér kétség hozzá, hogy a mi pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja is nagy figyelmet szentelt hazánkban a traktorállomások bővítésének. Állan­dóan fejlődő iparunk, áldozatkész, ügyes kezű munkásaink szorgalma lehetővé tette, hogy most, a Győzel­mes Február 10. éves távlatából el­mondhassuk: Nagyon sokat tettünk, sőt mi több, a mezőgazdaság átépíté­se terén elért sikereink alapján ma már hazánkban — a Szovjetunió után másodiknak — a szocializmus A szövetkezeti mozgalom fejlődése Csehszlovákiában 6129 traktorral rendelkeztünk, a traktor­állomások ma már arról adhatnak számot, hogy szövetkezeteseinket, az állami gazda­ságok dolgozóit 30 108 traktor segíti. Kü­lönösen az erős lánctalpas erőgépek park­ja bővült. 1949-ben a traktorálomásoknak összesen 83 Ilyen gépjük volt, 1957-ben a lánctalpas traktorok száma már jóval meghaladta a hatezret. Á technika rohamos fejlődésével a gé­pek munkabíróképessége is lényegesen nö­vekedett. Míg 1949-ben egy 15 lóerősJrak­toregységre 230—235 átlaghektár megműve­lése jutott, 7 évvel később már 326 átlag­hektár jutott egy 15 lóerős traktoregy­ségre. Míg 1949-ben a kombájnok csak 6318 hektárról aratták le a gabonát, 1956­ban 237 336 hektárról takarították be a termést. A kombájnokkal learatott hektárok száma a múlt év során újból több ezer hektárral bővült. Nem kell sok magyarázat ahhoz, hogy megértsük, pártunk és államunk a legmesszebbmenően törődött a me­zőgazdasággal az elmúlt évek során. Pártunk föltétlenül helyesen cseleke­dett, amikor az ipar gyors ütemű fejlesztésével megteremtette a lehe­tőséget a szövetkezeti gazdálkodás nagymérvű fejlesztéséhez. A gyors­ütemű gépesítés nemcsak fokozato­san megszabadította földműveseinket az emberölő munkától, hanem köze­lebb vitte őket a szövetkezeti gaz­5000±b 1949 1955 195 6 30106 1957 . A mezőgazdaságban dolgozó traktorok száma Csehszlo­vákiában. Egy rajzolt traktor ötezer darabot jelent. dálkodáshoz. A kommunisták meg­győző munkája és a nagy teljesít­ményű gépek jő munkája nyomán egyre több földműves látta be, hogy­ha jobban, könnyebben akar élni és az állam iránti kötelességét is jó ha­zafihoz, hazája sorsával törődő állam­polgárhoz méltóan akarja teljesíteni, helye a szövetkezetben van. Később már a korábban alakult szövetkezetek kiváló gazdasági eredményei is meg­gyorsították a szövetkezés kibonta­kozását. Ma már arról beszélhetünk, hogy hazánk­ban a termőterületnek több mint a felén, vagyis 65,5 százalékán nagyüzemi gazdál­kodás folyik. A szövetkezeti gazdálkodás terén számításba vehető 14 000 község közül telen elhagyni hazáját, mivel itt számára már nem termett kenyér. És ma? Amióta a dolgozó nép a munkásosztállyal az élen véglegesen egyedüli gazdája lett hazájának és egyre jobban terjed a szö­vetkezeti gondolat, évről évre jobban élnek a parasztok is. Természetes, ehhez döntő módon hozzájárul a termelés színvonalának állandó emelkedése. Statisztikai adatok sze­rint 1948-tól egy hektár föld után a jöve­delem majdnem az ötszörösére emelkedett. A földművesek vásárlóképességének növe­kedését bizonyítja a kiskereskedelmi for­galom állandó növekedése, amely túlnyomó részben a földműveseket látja el különféle közszükségleti cikkekkel. Míg 1953-ban 14141 millió korona volt az évi forgalom, 1956-ban már 21833 millió korona értékű árut vásároltak a fogyasztók. A szövetkezetben tömörült föld­művesek egyre szebb gazdasági eredményeket érnek el. Egyre több élelmiszert adnak piacra, hogy ezzel viszonozzák a kapott segítséget. Hogy a szövetkezetek fejlesztése mellett milyen eredményeket értünk el a hektárhozamok növelése és az állati termékek termelése terén, az alábbiakból világosan láthatjuk. Mi­vel a múlt év terméseredményeiről még nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok, azért — összehason­lítás végett — az 1948-as évvel az 1956-os évet állítjuk szembe: A szövetkeze­tekben tömörült földművesek egyre több olyan árucik­ket vásárolnak, amelyek szebbé, könnyebbé, kultú­ráltabbá teszik életüket, mint pl. rádiót, televíziós készülékeket, autót, mosógépet, jégszekrényt, por­szívót stb. Ez nem koholmány. Aki a falut járja, aki is­meri a falu életét, az egy percre sem kételkedik benne. Nemcsak a váro­sokban az ipari dolgozók életszínvo­nala emelkedett ugrásszerűen az el­múlt 10 év alatt, hanem a földműve­lésben dolgozóké is. Ez pedig min­dennél világosabban bizonyítja pár­tunk helyes politikáját, hogy jó úton járunk. Munkánkban eddig is a lenini tanok vezéreltek s továbbra is sze­rintük fogunk igazodni. Tanultunk a múltban is a Szovjetunió gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező kommunis­ta pártjától, s a jövőben is tanulunk, hogy minél előbb befejezhessük a megkezdett nagy mű építését, ha­zánkban a szocializmus betetőzését. SZARKA ISTVÁN A Csehszlovák Államvasutak villamosításáról alkotott tervek teljes egé­szükben csak a Februári Győzelem után voltak megvalósíthatók. Akkor épült a Žilina-Spišská Nová Ves-i villamosított vasútvonal is, amely a legfontosabb szlovákiai vasúti szakasz részét képezi. Szlovákiában itt fut először villanyvonat. „KÖTELESSÉGÜNKET TELJESÍTETTÜK CSUPÁN" Hogy mai életünk boldogsá­gát értékelni tudjuk, szükséges visszapillantanunk a kemény harcokkal teli múltba. Széles vonalon folyt egész hazánkban a harc, egyszerű katonák, har­cosok, munkások folytatták apró tettekkel a nagy eszmei küzdelmet, amelyek a győzel­mes februári eseményekben csúcsosodtak ki. £s ebből a széles arcvonalból ma kiragad­tunk egy kis képet, a bratisla­vai Meopta-üzem dolgozóinak életét és harcos múltját. 1927 Az üzem előtt iparosok, segédek csoportosulnak, ott hagyták a munka­helyet, hogy sztrájkkal kényszerítsék munkaadójukat, a bécsi Georz-céget jogaik elismerésére, a drágasági pótlék kifizetésére. Nem akarnak egyebet, csak azt, hogy az inasok munkaidő alatt hetenként egyszer látogathassák a tanonciskolát, nem pedig vasárna­ponként és esténként; továbbá azt, hogy felemeljék fizetésüket, mert ab­ból, amit kapnak, még puszta kenyér­re sem jut. A sztrájkolok között akad­nak olyanok is, akik féltik munkahe­lyüket, mert aligha kapnának máshol munkát, ha innen elbocsátják őket. De a kommunisták hitet és reményt öntenek beléjük. Ha egységesek le­szünk, mondják, elérjük célunkat. 1942 1945 rük, mert itt fáradhatatlanul dolgoz­nak a kom-munisták. Megpróbálják ugyan összetákolni a demokrata pár­tot, de sikertelenül. — Kommunista fészek, — így nyilatkoznak a demok­raták a Goerz-üzemről és munkásai­ról. Annak ellenére, a kapitalizmus szócsövei mégis mindent megpróbál­nak, hogy a kommunisták meggyózó szavát elnémítsák. És ekkor a régi párttagok megérezték, hogy valami közeledik, valami olyan esemény, mely nagy hatással lehet jövőnkre, sorsunk­ra. Ök is tanácskoznak, felkészülnek. Figyelik, mi történik a munkahelyeken. Átlátnak a demokraták, a cselszövők messzemenő tervein és érzik, hogy itt az ideje a cselekvésnek. Es ekkor jön 1948 februárja. 1948 10 elvtársat hurcolnak el és a vád­lottak padjára ültetik őket. Köztük van Steiner esztergályos, Bors István, Halmo István, Ivanics József, Matusik Lajos, Stahl József. Bűnük az, hogy kommunisták, hogy a munkások érde­keit védték, tettekkel, szavakkal, egész életükkel. De a fasiszta Tiso-kormány pribékjei, bírái másképp fogalmazzák a vádlottak tettét. „Államellenes fel­forgató tevékenység." Ez az aljas ha­zaáruló bírák határozata. A következ­mény pedig börtön. Egyik két évet, másik hármat, a harmadik négy évet kap és így tovább. De itt is emberek maradnak. Emberek és kommunisták, akiket még a fasiszta hatalom sem ké­pes térdre kényszeríteni, mert szikla­szilárd eszméjü munkások. Nincsenek itt mindannyian. Egyiküknek sikerült az USB karmai közül a felkelőkhöz át­csúszni. Ez Ámos elvtárs. A szovjet katonákkal harcol felszabadulásun­kért .. • Hazánkban egymást kergetik az ese­mények. Az üzem kommunistái fegy­vert követelnek. Legjobban Bors és Halmo elvtársak harcolnak ezért. Prá­gában összeül a szakszervezeti bizott­ságok képviselőinek gyűlése, hogy a kormányt meggyőzzék a helytelen ha­tározatról, a fizetésemelésről. A Goerz­üzemből Stör István, az üzemi bizott­ság elnöke vesz részt a gyűlésen. Es itthon Bratislavában Bors, Halmo, Stei­ner elvtársak másnap este fegyvereket vesznek át az alakuló milícia részére. A régi párttagok közül 15 tagú milícia csoport alakul. Másnap már fegyveres munkásőrség áll a kapuban és a gyár fontosabb munkahelyein. Szótlanul, el­szántan tartják kezükben a fegyvert, mert tudják, ezekben az órákban dől­het el köztársaságunk népének továb­bi sorsa. Mi az, mi történt? kérdik az üzem dolgozói felfegyverzett munka­társaiktól. Nagy dolog történt. Átvet­tük a politikai és gazdasági hatalmat. 1958 A bratislavai Goerz-üzemet mint ha­dianyagot gyártó üzemet a szovjet hadsereg konfiskálja. De a munkások kérelmére parancs jön Moszkvából, át kell adni ezt az üzemet a csehszlovák népnek. Egyenként térnek vissza a bor. tönökböl, a felkelésből, a bújdosásból a testben meggyötört, de lélekben mégjobban megacélosodott elvtársak. Nehezen indul a termelómunka, mert nincsenek gépek, mert a háború itt is nagy károkat okozott. De a kommu­nisták már újra ott vannak helyükön és kezükbe veszik az üzem irányítását. Hálmó eivtá rs vezeti egy ideig, mint nemzeti vállalatot az üzemet. S ekkor kezdődik újra a harc, a munkások, a kommunisták és másik oldalon a nép ellenségei között, akik újra markukba akarják keríteni hazánkban a gazdasági és politikai hatalmat. Üzemeinkben szabotálják a termelést, igyekeznek visszaforgatni a történelem kerekét. A Goerz-üzemben azonban nincs sike­Sok minden megváltozott. Régi munkás, harcos proletár került az üzem élére igazgatónak. Bors István a neve. 1952 óta önálló az üzem, Meopta név alatt. A termelés mutató­száma rohamosan növekszik. Öt év alatt 100-ról 189 százalékra nő. 1957­ben az üzem létezése óta sikerül az árutervet 100.8 százalékra teljesíteni. Az exportáruért dicséretet kap az üzem. — A népgazdasággal szemben ez alatt az idő alatt 11 millió korona adósságot törlesztenek le és kint a város szélén már magasba emelkedik az új üzem, ahová csakhamar nagy örömmel fognak átköltözködni a Meopta dolgozói, mert ebben az épü­letben korszerű, világos munkahelye­ken fognak dolgozni, nem úgy, mint a régiben. Lám, mit adott nékik a Feb­ruári Győzelem; megélhetést, boldog életet, új' üzemet. Az üzem fiatalabb dolgozói között új, odaadó harcosok nőnek fel. Becsületes munkára nevelik őket az öregebb párttagok, akik ma is az élen haladnak. Steiner elvtárs esz­tergapadján 57 éves kora ellenére is 200 százalékra teljesíti átlagosan nor­máját. Amos elvtárs, mint mester, kol­lektívájával méltón készül a Februári Győzelem 10. évfordulójának megün­neplésére. Kötelezettségvállalást tettek e nagy nap tiszteletére, hogy 16 szá­zalékkal teljesítik túl a Fotoelasztici­méterek gyártását. — Bors elvtárs mint igazgató igyekszik előre vinni az üzem sorsát. Mikor elbeszélgetünk a februári eseményekről, a múltról, Ámos elvtárs ezt mondja: egyszerű harcosok voltunk, kötelességünket teljesítettük csupán. HORVÁTH SÁNDOR ft| <?7ŕ) O -h 1B58. február 25.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom