Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-25 / 56. szám, kedd

AMEPERT W/AW//W///////////////, V//////////////////////////// rövidítését? nem egyszer Kék egyenruhában, fegyverrel látjuk őrködni a milicistákat az J«S § A milicisták úgy mint tíz esztendővel ezelőtt, a nép hatal- ^ :t döntő harc idején, — amikor létre jött ^ amikor a fegyvert ragadó munkások az orosz & 1 IX „1 . M X_ -XIU11 ť ^ máért folytatott d ^ a népi milícia, ami s - S S nak őrt, hogy békés építőmunkánkat, családi életünk nyugal- ^ ^ mát és boldogságát, a nép hatalmát semmi és senki se vészé- ^ ^lyeztesse. ^ ' RÜGTVPL- uanviint' róluk' p c hiicTfeék vanviink arra hníiv o ^ a biztonsági szerveket nem a kapitalisták védelmére, a nép ^ ^ ellen, hanem fordítva, a nép védelmére, a kapitalista fél- ^ ^ forgatók ellen használja, éppen az az állam, mely nem fél ^ i a népnek fegyvert adni, hogy a nép a biztonsági szervekkel ^ i együtt védje az államot s annak rendjét, az az állam valóban i i J . ! s Találkozás tíz év után i &.J K Pa a f' s š ? ^ — kl ne ismerné ezt a jelzést, a Ľudová milícia, a népi mi- S S lípia rnvMíťpcpt?' Kplr envpnriilláhan fpnvvprrel a lipzük- í 'SSSSSfSSSSSSSSSSMWSSSSSSSA, \ demokratikus, igazán népi' ^ A népi milícia ezért mindnyájunké, az egész népé! 'iss r,,/ss,ffS////ss*ss/sssfsssssssfssss*ssssJssssssssssjsssssssstsrsssssssrs}S, A háború előtti Letov, a felszabadulás utáni Rudý Letov finomgépipari üzem azok közé a prágai nagy­vállalatok közé tartozott, ahol a kommunista pártnak mindig erőteljes sejtjei működtek. Ha valami saját­ságosat akarnék erről az üzemről írni, legfeljebb csak azt, hogy Prága köz­igazgatási területén már kívül esik, Letňanyban van, a Prága-Északi járásban, ahol a gyár körül már sok a mezőgazdasági földterü­let, ahol nem elmélet, de eleven valóság a munkás­paraszt szövetség és ahol mélyen belevésték, agyukba a gottwaldi mondást: — Munkás a parasztért, paraszt a munkásért és a világ arra felé tart, amer­re ez az erő tör. Két, aránylag fiatal em­berrel beszélgetek a Rudý Letov pártszervezetének szerényen berendezett iro­dájában. Fiattüok, lelkesek, tűz világít a szemükből most is. Ugyanolyanok, mint akkor, a Melantrich megszállásakor, csak ta­pasztalatokban, tudásban gazdagabbak. Mindketten ma is tagjai a népi milí­ciának. Jaroslav Fical elv­társ bádogos volt és az egyik alapszervezet inst­ruktora. Ma műszaki hiva­talnok és a Prága-Északi járási pártbizottság büró­jának a tagja. Karel Simon elvtárs ' lakatos volt és az összüzemi pártbizottság tagja. Ma az egyik mű­helyrészleg tervezője, a Hadsereggel Együttműkö­dök Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének a tagja és a míltcici inštruk­tora. A mi rendszerünk mél­tányolja a tapasztalatokat, a tudást és a népi hata­lomhoz való feltétlen oda­adást. — Mostanában sorra je­lennek meg a könyvek, visszaemlékezések a feb­ruári napokról, melyek ha nem is rengették meg a vi­lágot, izgalmat keltettek barátaink és ellenfeleink táborában egyaránt — kez­di a beszélgetést Fical elv­társ. — Simon elvtárssal együtt megkíséreljük leve­títeni az akkori események filmjének azokat a kockáit, melyekben erőnkhöz képest mi is hozzájárultunk a tör­ténelem megformálásához. — Mindenben pártunk Központi Bizottságának utasításai szerint cseleked­tünk. Éberség és fegyelem jellemezte tetteinket. Az utasításokat közvetlenül a járási pártvezetőségtől kap­tuk. Pénteken, február 20­án már üzemi őrséget szer­veztünk, hogy biztosítsuk a termelés zavartalanságát. Este készenlétben várt az összüzemi pártbizottság, ott gyülekeztek a legodaadóbb párttagok. Bizalmiférfiáink részt vettek a vysočanyi Népház gyűlésén, ahol Do­lanský elvtárs ismertette a politikai helyzetet és éber­ségre intett .Zenklék elin­dultak oda, ahova a len­gyel Mikolajczyk. Szom­baton, február 21-én az Óváros téri nagyol/ülésre már zászlóinkkal, zárt ala­kulatban vonultunk fel já­rásunk tisztességes, becsü­letes dolgozóival, pártállás­ra való tekintet nélkül. A libeňi munkásnegyed lako­sai csatlakoztak hozzánk. Ott született meg Gottwald elvtárs lelkesítő beszéde után Prága és környéke munkásságának szilárd el­határozása, hogy amennyi­ben a reakció öngyilkos­sággal felérő puccskísérle­tével megpróbálkozna, a „harcot felvesszük". Itt született meg a nép dön­tése, hogy követeli a re­akciós miniszterek lemon­dásának elfogadását és a Gottwald-kormány kiegé­szítését olyan új miniszte­rekkel, akik biztosítékul szolgálnak, hogy a köztár­saság szocialista fejlődését támogatni fogják. Vasárnap, február 22-én küldötteink az üzemi bizottságok kong­resszusán vettek részt. Hétfőn, február 23-án megalakítottuk üzemünk­ben is, községünkben is a Nemzeti Front ákcióbizott­ságát, azonnal végrehaj­tottuk a további fejlődés érdekében a tisztogatást. A sárga szakszervezeteknek a nemzeti szocialista- és néppártban elhelyezkedett demagóg, uszító bonca volt nálunk is elég. Kidobtuk a sztrájktörő Burdát, Fialát, a burzsoázia fizetett ügy­nökeit, meggyőző szóval megtisztítottuk a búzát a konkolytól, úgyhogy az üzem összes dolgozóira tá­maszkodhattunk és meg­tettük az előkészületeket a másnapi egyórás általános sztrájkra. Este üzemünk kommunistáit nagy kitün­tetés érte. Összüzemi párt­bizottságunk éppen ülése­zett, pártunk Központi Bi­zottsága a Nemzeti Front központi akcióbizottságának megalakidását készítette elő, amikor a járási párt­titkár Központi Bizottsá­gunk utasítását közvetítet­te, hogy üzemünk harcos forradalmi hagyományaira való tekintettel mi vesszük át a prágai pártközpont örizetét. Az összüzemi pártbizottság ülésező tag­jai nyomban eleget tettek ennek a megtisztelő és fe­lelősségteljes megbízatás­nak. Novotný elvtárs, Köz­ponti Bizottságunk első titkára, akkor a prágai ke­rületi pártbizottság vezető titkára, aki akkor Letňa­nyban, üzemünkkel szem­ben egy kis családi ház­ban lakott (ma óvoda van az épületben), jóval éjfél után látogatást tett üze­münkben és érdeklődött a helyzet iránt. Kedden, feb­ruár 24-én már filmsze­rűen peregtek az esemé­nyek. Mint üzemünk leg­nagyobb és legtekintélye­sebb pártszervezete, reggel megkezdtük a munkát, ké­sőbb köztársaságunk két és fél millió szakszervezeti tagjával szolidárisán részt vettünk az általános sztrájkban és fegyelmezett készenlétben vártuk az ese­mények sorát. Sokáig nem kellett várnunk. Vörös kar­szalagokkal, munkaruhában Prágába vezényelték üze­münk legjobbjait. Fegyve­reink akkor még nem vol­tak, de a tapasztalt, idő­sebb elvtársak mégis azt tanácsolták „vigyetek ma­gatokkal valamit". Jobb híján a tűzoltáshoz szük­séges gumicsöveket vittük magunkkal, gondolván, ki tudja, mire lesz jó ... Be­sötétedésig a Slovanský dúm udvarán várakoztunk és az esti órákban kaptuk azt a feladatot, hogy szálljuk meg a Melantrich minden helyiségét. — A szedőteremben meg­kérdezte valaki — jegyzi meg Simon elvtárs moso­lyogva — hogy mit aka­runk? A válasz rövid volt: Hogy olyan szöveget szed­jetek, ami a munkásosztály javára szolgál. Egész éjjel ott maradtunk és másnap már nem jelent meg a Svobodné slövó. — Üzemünk egy másik csoportja a szociáldemokra­ta párt központi székházát őrizte és járásunkbeli több más üzem kommunistáival együtt onnan dobták ki Václav Majer jobboldali szociáldemokrata minisz­tert. ő még nem mondott le. — A szerdai, február 25-i események lezajlását — veszik át a szót újra Fical és Simon elvtársak — mindnyájan jól ismerjük. Gottwald elvtárs délutáni bejelentését, hogy Beneš elfogadta a reakciós minisz­terek lemondását és kine­vezte az új minisztereket, a Vencel téren egybegyűlt hatalmas tömeg kitörő él­jenzéssel fogadta. Prága népe ujjongott és szeretet­tel köszöntötte a népi milícia felvonuló egységeit. A dolgozó nép győzött, SZILY IMRE MILICISTÁK A ki ismeri a bratislavai Dimitrov Gyárat, tud­ja, högy nagy és igen fontos üzemről van szó. A felszabadulás ugyan meghozta az üzem társadalmasítását, de a dolgozók a szabad élet első éveiben még nem mondhatták teljesen ma­gukénak azt. A felszabadulás után a kapitalisták nem tudtak abba belenyugodni, hogy nem ural­kodhatnak többé korlátlanul,, nem köthetik gúzsba a dolgozói kezét s hogy ezt újra elérjék, meg­kezdték összeesküvésüket. Szlovákiában a demok­raták éltették és fogadták be körükbe, mint a testvér a testvért, ezeket az elemeket, a demok­rata párt igazolványával álcázott fasisztákat. Ezek a kártevők nemcsak befurakodtál a Dimjtrov Üzembe, hanem több vezető helyet is kezükbe ka­parintottak. A munkások ezt látták. Mi lesz itt? Vissza akarják állítani a burzsoá rendszert? A kommunisták figyelték a demokratákat. Akkor nehéz volt a helyzet, még nem ismertét egymás erejét. Csak jöjjön az alkalmas pillanat — mon­dogatták — majd megmutatjuk nekik! — Minden a mérlegen volt. A döntést febru­árban tovább már nem halaszthattuk ... Z ömök, kerekarcú, szürkülő hajú férfi mon­dotta e szavakat. Régi munkása az üzem­nek, több mint három évtizede dolgozik itt. An­tal Fülöpnek hívják. Az egyszerű munkásból lett milicista, részlegvezető. Ö idézi a tíz esztendő előtti eseményeket. 1948 januárjában lépett be a kommunistái pártjába. Nem régi, edzett mun­kásmozgalmi harcos, de a gyárban kinyílt a szenie, látta, hogy a demokraták az üzemben is a mun­kások ellen törnek. — Munkásember vagyok, gondolkodtam akkor. Hol a helyem? Nem máshol, csak itt, a pártban! S amit a munkásság elér, azt védeni kell: Ahol dolgozom, ott kell védenem osztályunk ügyét! — mondotta. Elhatározását tett követte. Milicista lett. Élete célt, értélmet <apott. A munkások, a fegyvert ragadó milicisták — köztük Antal is — a kezükbe vették a gyárat, őrségeket állítottak az üzem körül is. S amikor február 24-én felbúgtak a gyá< ri szirénák, fütyült az üzemi mozdonyok gőzslpja, amikor megkezdődött az egyórás általános sztrájk, mindenki láthatta, hogy a munkások mint a mili­cisták, egy embertént álltak a kommunista párt mellé. Á munkások győztek. A milicisták két hétig haza sem mentek, éjjel-nappal éberen őrköd­tek a gyárban. A demokraták meg sem mukkan­hattak. Antal Fülöp azóta is milicista. — Ötvennyolc 4éves vagyok — mondja — de a fegyvert nem teszem le a kezemből! Büszke vagyok rá, hogy milicista lehetek. Amit a munkásót pártjának vezetésével elértünk, azt védenünk is keUi... -. • . •' • • • • M atej Schwarz, az üzem másik milicistája is velem együtt hallgatta Antal szavait. Schwarz elvťáŕs is már až őszülő emberek közé tartozik, 50 éves. Ő partizán volt. Hosszú ideig beszélt partizánegységü t történetéről. Megjárta a koncentrációs tábort is ... — Az ember tudja, mire van szüksége a mun­kásosztálynak — mondja Matej Schwarz. E szavai azt is megmagyarázzák, hogy most miért milicista. — Ébereknek kell lennünk — folytatja — a megbújt reakciósok még mindig köztünk vannak. S mint Lenin elvtárs is mondotta, míg egy kapi­talista állam létezik a világon, a munkásosztály­nak mindig ébernek '<ell lennie. Mi megteszünk mindent, amit tőlünk megkíván a párt. Mi, mili­cisták nemcsak őrizzük üzemeinket, hanem a fegy­veres gyakorlatodon elsajátítjuk a legfejlettebb haditechnikát is. A munkásosztály elsősorban saját erejében bízhat. Sorainkat fiatalítjuk is. Magunk közé vesszük a fiatal kommunistádat, hadd tanul­janak az öregektől, a munkásmozgalmi, a partizán harcokból. így, közvetlenül jobban nevelhetjük őket, mintha az idős kommunisták harcát köny­vekből ismernék meg ... Ilyenek a milicisták, határozottak, céltudatosak és tettválialóí. És ezek a régi tapasztalt munká­sok, milicisták — mint Antal, Schwarz és társaik — nemcsak a párt, a nép iránti hűségre nevelik a fiatal munkásokat, hanem átadják nekik munka­tapasztalataikat is, hogy kiváló szakemberek le­hessenek. Hogy ezt jól csinálják, igazolja a kor­mány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlaja, melyet nemrég adtat át a Dimitrov Üzem dolgozóinak. P. B i Tf^tgÄlSi £; J^äi'f M M. * V ,' v / * V r ,*im < ? ;>>/ / / / ŕ äk.s ť >tj 1948 februárjában a népi milícia a biztonsági szervek tagjaival együtt megmutatta, hogy milyen határozottan és önfeláldozóan tudja védeni a népi demokratikus rendet, a nép hatal­mát. A népi milícia a történelmi februári események után is mindig felkészülten áll az üzemek, a rend, népi demokratikus hazánk, a forradalmi vívmányok védelmére. (EIsö képünk a még egyenruha nélküli milicistákat ábrázolja, akik 1948. februárjában hazánk fővárosában a biztonsági szervek tagjaival együtt kezükbe vették a rend védelmét, segítették pártunkat a nép hatalmának kiharcolásában. Második képünk a május 8-i bratislavai díszfelvonuláson mutatja be a népi milícia tagjait^ f

Next

/
Oldalképek
Tartalom