Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-25 / 56. szám, kedd

AMEPERT W/AW//W///////////////, V//////////////////////////// rövidítését? nem egyszer Kék egyenruhában, fegyverrel látjuk őrködni a milicistákat az J«S § A milicisták úgy mint tíz esztendővel ezelőtt, a nép hatal- ^ :t döntő harc idején, — amikor létre jött ^ amikor a fegyvert ragadó munkások az orosz & 1 IX „1 . M X_ -XIU11 ť ^ máért folytatott d ^ a népi milícia, ami s - S S nak őrt, hogy békés építőmunkánkat, családi életünk nyugal- ^ ^ mát és boldogságát, a nép hatalmát semmi és senki se vészé- ^ ^lyeztesse. ^ ' RÜGTVPL- uanviint' róluk' p c hiicTfeék vanviink arra hníiv o ^ a biztonsági szerveket nem a kapitalisták védelmére, a nép ^ ^ ellen, hanem fordítva, a nép védelmére, a kapitalista fél- ^ ^ forgatók ellen használja, éppen az az állam, mely nem fél ^ i a népnek fegyvert adni, hogy a nép a biztonsági szervekkel ^ i együtt védje az államot s annak rendjét, az az állam valóban i i J . ! s Találkozás tíz év után i &.J K Pa a f' s š ? ^ — kl ne ismerné ezt a jelzést, a Ľudová milícia, a népi mi- S S lípia rnvMíťpcpt?' Kplr envpnriilláhan fpnvvprrel a lipzük- í 'SSSSSfSSSSSSSSSSMWSSSSSSSA, \ demokratikus, igazán népi' ^ A népi milícia ezért mindnyájunké, az egész népé! 'iss

r,,/ss,ffS////ss*ss/sssfsssssssfssss*ssssJssssssssssjsssssssstsrsssssssrs}S, A háború előtti Letov, a felszabadulás utáni Rudý Letov finomgépipari üzem azok közé a prágai nagyvállalatok közé tartozott, ahol a kommunista pártnak mindig erőteljes sejtjei működtek. Ha valami sajátságosat akarnék erről az üzemről írni, legfeljebb csak azt, hogy Prága közigazgatási területén már kívül esik, Letňanyban van, a Prága-Északi járásban, ahol a gyár körül már sok a mezőgazdasági földterület, ahol nem elmélet, de eleven valóság a munkásparaszt szövetség és ahol mélyen belevésték, agyukba a gottwaldi mondást: — Munkás a parasztért, paraszt a munkásért és a világ arra felé tart, amerre ez az erő tör. Két, aránylag fiatal emberrel beszélgetek a Rudý Letov pártszervezetének szerényen berendezett irodájában. Fiattüok, lelkesek, tűz világít a szemükből most is. Ugyanolyanok, mint akkor, a Melantrich megszállásakor, csak tapasztalatokban, tudásban gazdagabbak. Mindketten ma is tagjai a népi milíciának. Jaroslav Fical elvtárs bádogos volt és az egyik alapszervezet instruktora. Ma műszaki hivatalnok és a Prága-Északi járási pártbizottság bürójának a tagja. Karel Simon elvtárs ' lakatos volt és az összüzemi pártbizottság tagja. Ma az egyik műhelyrészleg tervezője, a Hadsereggel Együttműködök Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének a tagja és a míltcici inštruktora. A mi rendszerünk méltányolja a tapasztalatokat, a tudást és a népi hatalomhoz való feltétlen odaadást. — Mostanában sorra jelennek meg a könyvek, visszaemlékezések a februári napokról, melyek ha nem is rengették meg a világot, izgalmat keltettek barátaink és ellenfeleink táborában egyaránt — kezdi a beszélgetést Fical elvtárs. — Simon elvtárssal együtt megkíséreljük levetíteni az akkori események filmjének azokat a kockáit, melyekben erőnkhöz képest mi is hozzájárultunk a történelem megformálásához. — Mindenben pártunk Központi Bizottságának utasításai szerint cselekedtünk. Éberség és fegyelem jellemezte tetteinket. Az utasításokat közvetlenül a járási pártvezetőségtől kaptuk. Pénteken, február 20án már üzemi őrséget szerveztünk, hogy biztosítsuk a termelés zavartalanságát. Este készenlétben várt az összüzemi pártbizottság, ott gyülekeztek a legodaadóbb párttagok. Bizalmiférfiáink részt vettek a vysočanyi Népház gyűlésén, ahol Dolanský elvtárs ismertette a politikai helyzetet és éberségre intett .Zenklék elindultak oda, ahova a lengyel Mikolajczyk. Szombaton, február 21-én az Óváros téri nagyol/ülésre már zászlóinkkal, zárt alakulatban vonultunk fel járásunk tisztességes, becsületes dolgozóival, pártállásra való tekintet nélkül. A libeňi munkásnegyed lakosai csatlakoztak hozzánk. Ott született meg Gottwald elvtárs lelkesítő beszéde után Prága és környéke munkásságának szilárd elhatározása, hogy amennyiben a reakció öngyilkossággal felérő puccskísérletével megpróbálkozna, a „harcot felvesszük". Itt született meg a nép döntése, hogy követeli a reakciós miniszterek lemondásának elfogadását és a Gottwald-kormány kiegészítését olyan új miniszterekkel, akik biztosítékul szolgálnak, hogy a köztársaság szocialista fejlődését támogatni fogják. Vasárnap, február 22-én küldötteink az üzemi bizottságok kongresszusán vettek részt. Hétfőn, február 23-án megalakítottuk üzemünkben is, községünkben is a Nemzeti Front ákcióbizottságát, azonnal végrehajtottuk a további fejlődés érdekében a tisztogatást. A sárga szakszervezeteknek a nemzeti szocialista- és néppártban elhelyezkedett demagóg, uszító bonca volt nálunk is elég. Kidobtuk a sztrájktörő Burdát, Fialát, a burzsoázia fizetett ügynökeit, meggyőző szóval megtisztítottuk a búzát a konkolytól, úgyhogy az üzem összes dolgozóira támaszkodhattunk és megtettük az előkészületeket a másnapi egyórás általános sztrájkra. Este üzemünk kommunistáit nagy kitüntetés érte. Összüzemi pártbizottságunk éppen ülésezett, pártunk Központi Bizottsága a Nemzeti Front központi akcióbizottságának megalakidását készítette elő, amikor a járási párttitkár Központi Bizottságunk utasítását közvetítette, hogy üzemünk harcos forradalmi hagyományaira való tekintettel mi vesszük át a prágai pártközpont örizetét. Az összüzemi pártbizottság ülésező tagjai nyomban eleget tettek ennek a megtisztelő és felelősségteljes megbízatásnak. Novotný elvtárs, Központi Bizottságunk első titkára, akkor a prágai kerületi pártbizottság vezető titkára, aki akkor Letňanyban, üzemünkkel szemben egy kis családi házban lakott (ma óvoda van az épületben), jóval éjfél után látogatást tett üzemünkben és érdeklődött a helyzet iránt. Kedden, február 24-én már filmszerűen peregtek az események. Mint üzemünk legnagyobb és legtekintélyesebb pártszervezete, reggel megkezdtük a munkát, később köztársaságunk két és fél millió szakszervezeti tagjával szolidárisán részt vettünk az általános sztrájkban és fegyelmezett készenlétben vártuk az események sorát. Sokáig nem kellett várnunk. Vörös karszalagokkal, munkaruhában Prágába vezényelték üzemünk legjobbjait. Fegyvereink akkor még nem voltak, de a tapasztalt, idősebb elvtársak mégis azt tanácsolták „vigyetek magatokkal valamit". Jobb híján a tűzoltáshoz szükséges gumicsöveket vittük magunkkal, gondolván, ki tudja, mire lesz jó ... Besötétedésig a Slovanský dúm udvarán várakoztunk és az esti órákban kaptuk azt a feladatot, hogy szálljuk meg a Melantrich minden helyiségét. — A szedőteremben megkérdezte valaki — jegyzi meg Simon elvtárs mosolyogva — hogy mit akarunk? A válasz rövid volt: Hogy olyan szöveget szedjetek, ami a munkásosztály javára szolgál. Egész éjjel ott maradtunk és másnap már nem jelent meg a Svobodné slövó. — Üzemünk egy másik csoportja a szociáldemokrata párt központi székházát őrizte és járásunkbeli több más üzem kommunistáival együtt onnan dobták ki Václav Majer jobboldali szociáldemokrata minisztert. ő még nem mondott le. — A szerdai, február 25-i események lezajlását — veszik át a szót újra Fical és Simon elvtársak — mindnyájan jól ismerjük. Gottwald elvtárs délutáni bejelentését, hogy Beneš elfogadta a reakciós miniszterek lemondását és kinevezte az új minisztereket, a Vencel téren egybegyűlt hatalmas tömeg kitörő éljenzéssel fogadta. Prága népe ujjongott és szeretettel köszöntötte a népi milícia felvonuló egységeit. A dolgozó nép győzött, SZILY IMRE MILICISTÁK A

ki ismeri a bratislavai Dimitrov Gyárat, tudja, högy nagy és igen fontos üzemről van szó. A felszabadulás ugyan meghozta az üzem társadalmasítását, de a dolgozók a szabad élet első éveiben még nem mondhatták teljesen magukénak azt. A felszabadulás után a kapitalisták nem tudtak abba belenyugodni, hogy nem uralkodhatnak többé korlátlanul,, nem köthetik gúzsba a dolgozói kezét s hogy ezt újra elérjék, megkezdték összeesküvésüket. Szlovákiában a demokraták éltették és fogadták be körükbe, mint a testvér a testvért, ezeket az elemeket, a demokrata párt igazolványával álcázott fasisztákat. Ezek a kártevők nemcsak befurakodtál a Dimjtrov Üzembe, hanem több vezető helyet is kezükbe kaparintottak. A munkások ezt látták. Mi lesz itt? Vissza akarják állítani a burzsoá rendszert? A kommunisták figyelték a demokratákat. Akkor nehéz volt a helyzet, még nem ismertét egymás erejét. Csak jöjjön az alkalmas pillanat — mondogatták — majd megmutatjuk nekik! — Minden a mérlegen volt. A döntést februárban tovább már nem halaszthattuk ... Z

ömök, kerekarcú, szürkülő hajú férfi mondotta e szavakat. Régi munkása az üzemnek, több mint három évtizede dolgozik itt. Antal Fülöpnek hívják. Az egyszerű munkásból lett milicista, részlegvezető. Ö idézi a tíz esztendő előtti eseményeket. 1948 januárjában lépett be a kommunistái pártjába. Nem régi, edzett munkásmozgalmi harcos, de a gyárban kinyílt a szenie, látta, hogy a demokraták az üzemben is a munkások ellen törnek. — Munkásember vagyok, gondolkodtam akkor. Hol a helyem? Nem máshol, csak itt, a pártban! S amit a munkásság elér, azt védeni kell: Ahol dolgozom, ott kell védenem osztályunk ügyét! — mondotta. Elhatározását tett követte. Milicista lett. Élete célt, értélmet <apott. A munkások, a fegyvert ragadó milicisták — köztük Antal is — a kezükbe vették a gyárat, őrségeket állítottak az üzem körül is. S amikor február 24-én felbúgtak a gyá< ri szirénák, fütyült az üzemi mozdonyok gőzslpja, amikor megkezdődött az egyórás általános sztrájk, mindenki láthatta, hogy a munkások mint a milicisták, egy embertént álltak a kommunista párt mellé. Á munkások győztek. A milicisták két hétig haza sem mentek, éjjel-nappal éberen őrködtek a gyárban. A demokraták meg sem mukkanhattak. Antal Fülöp azóta is milicista. — Ötvennyolc 4éves vagyok — mondja — de a fegyvert nem teszem le a kezemből! Büszke vagyok rá, hogy milicista lehetek. Amit a munkásót pártjának vezetésével elértünk, azt védenünk is keUi... -. • . •' • • • • M

atej Schwarz, az üzem másik milicistája is velem együtt hallgatta Antal szavait. Schwarz elvťáŕs is már až őszülő emberek közé tartozik, 50 éves. Ő partizán volt. Hosszú ideig beszélt partizánegységü t történetéről. Megjárta a koncentrációs tábort is ... — Az ember tudja, mire van szüksége a munkásosztálynak — mondja Matej Schwarz. E szavai azt is megmagyarázzák, hogy most miért milicista. — Ébereknek kell lennünk — folytatja — a megbújt reakciósok még mindig köztünk vannak. S mint Lenin elvtárs is mondotta, míg egy kapitalista állam létezik a világon, a munkásosztálynak mindig ébernek '<ell lennie. Mi megteszünk mindent, amit tőlünk megkíván a párt. Mi, milicisták nemcsak őrizzük üzemeinket, hanem a fegyveres gyakorlatodon elsajátítjuk a legfejlettebb haditechnikát is. A munkásosztály elsősorban saját erejében bízhat. Sorainkat fiatalítjuk is. Magunk közé vesszük a fiatal kommunistádat, hadd tanuljanak az öregektől, a munkásmozgalmi, a partizán harcokból. így, közvetlenül jobban nevelhetjük őket, mintha az idős kommunisták harcát könyvekből ismernék meg ... Ilyenek a milicisták, határozottak, céltudatosak és tettválialóí. És ezek a régi tapasztalt munkások, milicisták — mint Antal, Schwarz és társaik — nemcsak a párt, a nép iránti hűségre nevelik a fiatal munkásokat, hanem átadják nekik munkatapasztalataikat is, hogy kiváló szakemberek lehessenek. Hogy ezt jól csinálják, igazolja a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlaja, melyet nemrég adtat át a Dimitrov Üzem dolgozóinak. P. B i Tf^tgÄlSi

£; J^äi'f M M. * V

,'

v

/ * V r ,*im <

? ;>>/ / / / ŕ äk.s ť >tj 1948 februárjában a népi milícia a biztonsági szervek tagjaival együtt megmutatta, hogy milyen határozottan és önfeláldozóan tudja védeni a népi demokratikus rendet, a nép hatalmát. A népi milícia a történelmi februári események után is mindig felkészülten áll az üzemek, a rend, népi demokratikus hazánk, a forradalmi vívmányok védelmére. (EIsö képünk a még egyenruha nélküli milicistákat ábrázolja, akik 1948. februárjában hazánk fővárosában a biztonsági szervek tagjaival együtt kezükbe vették a rend védelmét, segítették pártunkat a nép hatalmának kiharcolásában. Második képünk a május 8-i bratislavai díszfelvonuláson mutatja be a népi milícia tagjait^ f