Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-24 / 55. szám, hétfő

Bratislava népe meqünnepelte a Győzelmes Február 10. évfordulóját (pl.) Az ünnepi köntösbe öltözött Bratislava, Szlovákia 'fővárosa vasárnav méltón ünnepelte meg a Februári Győ­zelem 10. évforiuliát. Az utcákat díszítő állam< és vörös zászlók, az épületek homlokzatán 1948 februárját, pár­tunkat, a Nemzeti Frontot, a Szovjetuniót, a népi milíciát, a nép fegyve'es erőit üdvözlő transzparensek az ünnep­lésnek csak külső megnyilvánulásai voltak. Más vasárna­poktól eltérően most kora reggel talpon volt a város né­pe, az üzemek, vállalatok, intézmények előtt gyülekeztek a dolgozók. S még kilenc óra előtt megindultak a hosszú, tömött sorok a Gottwald tér felé. A menetek élén magas­ra tartott vörös zászlókat és vörös transzparenseket lobogtatott a szél. A dolgozók felvonulása forradalmi, szo­cialista helytállásukat, harcvállalásukat hirdeti, azt, hogy mindig készen állnak megvédeni a kivívott szabadságot, a forradalmi vívmányokat. Ezt az elszánt akaratot, ezt a februári üdvözletüket vitték a dolgozók a Gottwald tér­re, ahol a díszemelvény előtt felsorakozva álltak a népi milícia és népünk fegyveres erőinek alakulatai. A disz­emelvény mögötti postapalota homlokzatán tévő „A CSKP vezetésével eióre a szocialista építés betetőzéséért" felirat mindnyájunk harcos akaratát, célkitűzését tolmácsolta. ' Tíz órakor a himnusz elhangzása után megkezdődött az ünnepi manifesztációs gyillés. A diszemel vényen helyet foglaltak Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága irodájának tagjai, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Szlo­vák Nemzeti Front elnökségének tagjai, a Megbízottak Testületének, a bratislavai konzuli testületnek tagjai és a dolgozók társadalmi szervezeteinek képviselői. Az ünnepi beszédet Karol Bacílek elvtárs, a CSKP politikai irodájá­nak tagja, az SZLKP KB első titkára tartotta. Karol Bacílek elvtárs beszédének elhangzása után a CSKP Központi Bizottságának megbízásából átadta a bratislavai kerület njilícistáinak a Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága által adományozott vörös harci zászlót. A milicisták nevében a népi milícia kerületi parancsnoka ígéretet tett, hogy hűen fogják őriz­ni népi demokratikus rendünket. A parancsnok szavait a felvonult fegyveres alakulatok, egész teret betöltő háromszoros hurra-kiáltása követte. A Gottwald téri ma­nifesztáció az Internacionaléval ért véget. Az ünnepség ezzel még nem fejeződött be. A Gottwald térről megin­dultak a harci alakulatok a Sztálin tér felé. Az oda vezető utcákat, s a nagy Sztálin teret a dolgozók tömegei töltöt­ték be. A téren felállított díszemelvényen ott láttuk Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodá­jának tagjait, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Szlovák Nem­zeti Front elnökségének tagjait, a Megbízottak Testületé­nek, a konzuli testületnek tagjait, s a dolgozók képvise­lőit . .. Megkezdődött a népi mttxcia nagy díszszemléje. A CSKP Központi Bizottságától kapott harci zászlóval felvonuló milícistákat s az őket követő néphadseregünk, biztonsági szerveink alakulatait, majd a bratislavai üzemek, intézmények felvonuló dolgozóit a tömeg szeretettel és lelkesedéssel üdvözölte. Karol Bacílek elvtárs beszéde Elvtársak, a népi milícia, a hadse­reg és a Belügyminisztérium alakula­tainak tagjai, Bratislava dolgozói! Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága nevében forró üdvözleteimet és szívélyes jókívánságaimat tolmá­csoljam önöknek a nép reakció felett aratott februári győzelmének 10. év­fordulója alkalmából. A Csehszlovák Köztársaság dolgo­zó ezen a nagy jelentőségű napon az ellenforradalmi burzsoázia ellen ví­vott küzdelmük fontos határkövét ünneplik. Felvonulnak az utcákon, hogy megmutassák erejüket, ragasz­kodásukat és hűségüket a szocializ­mus és a béke nagy eszméihez. Ma ünnepélyesen nyilvánítjuk azt a szi­lárd akaratunkat, hogy mint az új, igazságos társadalmi rend szabad épí­tői és alkotói, mint szocialista hazánk igazi urai és védelmezői, építői aka­runk élni. A burzsoá reakció tíz esztendővel ezelőtt meg akarta akadályozni előre­haladásunkat, kezébe akarta keríteni a hatalmat és népünket ismét vissza akarta taszítani a tőkés kizsákmányo­lás jármába, meg akarta ismételni a müncheni árulást és újra az imperia­listák karjaiba akarta dobni hazán­kat. Meddő volt szándékuk! Csehszlovákia harcedzett kommu­nista pártja, dicső pártunk, védel­mezte a nép és a köztársaság érde­keit. A CSKP zászlaja alatt és a Cseh­szlovák Köztársaság zászlaja alatt né­pünk — munkások, parasztok, értel­miségiek, diákok — egy emberként felkelt, hogy erőteljes nemet mond­jon és megfélemlítsen mindenkit, aki vissza szeretné forgatni történelmünk kerekét! A munkásosztály páncélökle — népi milíciánk — akkor Gottwald elvtárs „Előre, egy lépést sem hátra" jel­szava alatt alakult meg. E jelszó jegyében lépett fel népünkből eredő és a néphez hű hadseregünk és nem­zetbiztonsági testületünk. A dolgozó nép egységes fellépése világosan meg­mutatta erejét és hatalmát, megmu­tatta államvezetőink fejlettségét és érettségét. A burzsoázia, mely ellenforradalmi puccskísérletével csupán betetőzte ré­gi áruló tevékenységét, már február előtt szabotálta a Nemzeti Front po­litikáját és a kassai kormányprogram teljesítését. Védelmébe vette a gonosztevőket és a nemzet árulóit a nép tgazságos íté­letével szemben, védelmébe vette a náci cimborákat és feketézőket. Sza­botálta az államosítást és a háború dúlta gazdaság helyreállítására hiva­tott gazdasági tervek teljesítését. Lopkodták a nép közös állami tulaj­donát, felforgatták a közellátást, nagy­vonalú üzelmekkel aláásták pénzne­münk értékét. Szabotálták és lehetet­lenné tenni igyekeztek a pénzrefor­mot, meg akarták akadályozni azt, hogy a föld azoké legyen, akik meg­művelik, Mindenképpen gátolták az új népi demokratikus törvények vég­rehajtását, szabotálták az államappa­rátus megtisztítását, lehetetlenné tet­ték a nemzeti bizottságok munkáját és fékezték az új népi demokratikus hadsereg és a biztonsági szervek épí­tését. Felháborítóan uszítottak, sötét színben tüntették fel és népámítőan rágalmazták a Szovjetuniót és így igyekeztek elszakítani köztársaságun­kat leghívebb szövetségesétől, barát­jától és felszabadítójától. Tömeges politikai, katonai és gazdasági kém­kedést fejtettek ki és kedvező pilla­natban készek voltak újra elárulni saját nemzetüket és népüket, eladni a Csehszlovák Köztársaság állami gazdasági függetlenségét és önállósá­gát az amerikai tőkéseknek. A dolgozó nép 1946 februárjában aratott győzelmét elsősorban annak köszönheti, hogy 1920-tól eltérően harcát ezúttal a gottwaldi Központi Bizottság által vezetett tapasztalt és harcedzett kommunista párt irányí­totta. A dolgozó nép — nemzetiségre való tekintet nékül — csehek és szlovákok, ukránok és magyarok, munkások, pa­rasztok, dolgozó értelmiségiek és a Nemzeti Front más pártjainak hala­dó szellemű tagjai a szilárd Nemzeti Frontban tömörültek Csehszlovákia Kommunista Pártja köré, teljes bizal­mukat fejezték ki iránta, elismerték egyetlen vezérüknek és kezébe adták a kormánykereket nemzeteink és ha­zánk további sorsáért folyó küzdel­münkben. A kommunista párt méltá­nyolta népünk bizalmát. Szilárdan és feltartóztathatatlanul vezeti Csehszlo­vákia népét a szocializmus építésére, gazdaságának és kultúrájának rendkí­vül nagyvonalú fejlesztésére, népünk jólétének megteremtésére. Nagy sikereket értünk el már ezen az úton. A Csehszlovák Köztársaság ipari termelése 1948-hoz viszonyítva 2,7-szeresen fokozódott, a háború előtti termelésnek pedig mintegy há­romszorosa. Iparunk szerkezete is megváltozott, a nehézipar és ennek keretében a gépipar az egész nép­gazdaság vezető ágává vált. Mezőgazdaságunk is óriási fordula­ton ment keresztül és nagy ugrást tett előre a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés útján. Ma az egy­séges földművesszövetkezetek az ál­lami gazdaságokkal együtt a köztár­saság mezőgazdasági földterületének kétharmadán gazdálkodnak, a szocia­lista szektor szemléltetően utat mu­tat a mezőgazdasági termelés tartós és gyorsabb növelésére. Lényegesen emelkedett dolgozóink életszínvonala mind a személyes, mind a társadalmi fogyasztás terén. Csehszlovákia Kommunista Pártja az egyenjogúsítás útján haladva a nemzetiségi kérdés megoldásában kö­vetkezetesen szem előtt tartja a leni­ni elveket és helyes politikájának eredményeképper Szlovákia még na­gyobb sikereket és eredményeket könyvelt el ebben az időszakban. A gazdasági, kulturális és politi­kai téren fejletlen Szlovákia a köz­társaság néhány éve alatt ipari, fej­lett mezőgazdasággal és magas szín­vonalú kultúrával bíró Szlovákiává fejlődött. Világviszonylatban páratlan és a tőkés rendszer fennállása mel­lett elképzelhetetlen az ilyen rövid idő alatt megtett óriási haladás. Hisz iparunk nyerstermelése a fel­szabadítás utáni évek során 1937-hez viszonyítva a 7,6 szorosára növekedett. 130 új, korszerű üzem épült, nagy vízierőművek új vasútak létesültek, új bányák nyíltak. Az általános mezőgazdasági terme­lés a piaci termelés 85 százalékom fokozódása mellett 22 .-zázalékkal nö­vekedett. 1957 végén Szlovákiában 2072 111. és IV. típusú EFSZ műkö­dött, Szlovákiában a szántóföldek 58,5 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. A München előtti köztársaság ide­jén Szlovákiában egyetlen főiskola működött három fakultással, amelyen az 1936/37-es tanévben 2079 cseh­szlovák illetőségű rendes hallgató végezte tanulmányait. Ma 33 fakul­tással működő 12 főiskolája van Szlovákiának és 16 ezer a rendes hallgatók száma. Ezenkívül rendkívüli tanulmányi formák keretében 2430 hallgató szerez főiskola'' végzettséget. Nagyszabású egészségügyi intézke­désekkel meghosszabbítjuk az emberi életkort. Soha sem tapasztalt fejlő­désnek indult tudományunk és mű­vészetünk is. Szlovákiában örökre megszűnt a nyomor, a kivándorlás és koldulás, A szlovák nép s vele együtt a Szlová­kiában élő összes nemzetiségek a Csehszlovák Köztársaság keretében megtalálták örök hazájukat, szeretett közös otthonukat, kenyerüket. Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának ve­zetésével megszilárdult a munkások és parasztok szövetsége, megszilárdult és elmélyült népünk politikai egysége, amely a megújhodott Nemzeti Front­ban ölt testet. Köztársaságunk nemzetközi helyzete is lényegesen megszilárdult. Köztár­saságunk ma a Szovjetunió vezette szocialista tábor szilárd része, aktí­van kiveszi részét a világbéke meg­szilárdításáért folyó harcban. Aktívan támogatjuk a Szovjetuniónak a nem­zetközi feszültség megszüntetésére, a két különböző rendszer békés egymás mellett élésére tett békejavaslatait. Tudjuk azonban azt is, hogy míg az imperialisták nem szűnnek meg foly­tatni a „hidegháború" politikáját, míg folytatják „az erőpolitikát" és meg­kísérlik a beavatkozást belügyeinkbe, addig állandóan őrt kell állnunk, fo­koznunk kell éberségünket és elővi­gyázatosságunkat intrikáikkal szem­ben. Ezért továbbra is szilárdítani fogjuk fegyveres erőink, a hadsereg, a Belügyminisztérium és a népi milícia alakulatainak egységét, hogy bármikor készen álljanak az ellenség bárminő agresszív vágyának visszaverésére. Elvtársak! Örvendetes és nagy sikereink van­nak, azonban nagy feladat előtt állunk a jövőben. Február 10. évfordulóját akkor ünnepeljük, amikor pártunk XI. kongresszusára készül, amely kitűzi hazánk szocialista építése betetőzésé­nek konkrét feladatait. Teljesítésük sok kitartó, önfeláldozó munkát és nagy erőkifejtést követel meg hazánk minden egyes derék polgárától. Né­pünk azonban már az országos vita folyamán világosan megmutatta, hogy drága számára a szocializmus ügye, hogy kész teljesíteni minden feladatot annak a célnak eléréséért, melyet a kommunista párt mutat és amely felé őt vezeti. Dolgozó népünk Csehszlovákia Kom­munista Pártja vezetésével teljesíti ezt a feladatot. Dicsőség dolgozó népünknek, a szocializmus hős építőjének! Dicsőség Csehsz'""SVíq Kommunista Pártjának, dicső vezérünknek és győ­zelmeink szervezőjének! Dicsőség a népi miiiciáknak és az összes fegyveres erőknek, népünk zabadsága harcosainak és védelme­zőinek ! Dicsőség a munkának, elvtársak! A CSKP KB harci zászlaját adományozták a bratislavai kerület népi mifíciája alakulatainak Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága Csehszlová­kia dolgozó népe februári győzelmé­nek 10. évfordulója alkalmából harci zászlót adományoz a bratislavai ke­rület népi milíciája alakulatainak. E harci zászló a munkásosztály be­csületének, derék kiállásának és di­csőségének jelképe. Emlékeztesse ez a zászló a népi milícia összes tagjait Csehszlovákia Kommunista Pártja iránti hűségükre, öntudatos köteles­ségükre — a munkásosztály forradal­mi vívmányainak éber őrzésére, á békének és népünk alkotó, építőmun­kájának védelmére minden ellenség ellen. Emlékeztesse ez a zászló a népi milíciák tagjait állandóan a proletár nemzetköziség és a szocializmus első országával, a Szovjetunióval való örök és hű barátság és szövetség magasz­tos elvei iránti hűségükre. Prága, 1958. február 23. Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára. Megkoszorúzták a szovjet hadsereg hőseinek emlékművét (ČTK) — Csehszlovákia népének képviselői a dicső szovjet hadsereg megalakulása 40. évfordulójának előestéjén tisztelettel adóztak azon hős szovjet katonák emlékének, akik nemzeteinknek a német fasizmus alól való felszabadításáért életüket áldozták. A prágai oľšanyi temetőben az orosz forradalmárok indulójának hangjai közben Rudolf Barák, Jaro­mír Dolanský, Zdenék Fierlinger, Václav Kopecký, Ľudmila Jankovco­vá és Otakar Šimúnek, a párt és a kormány képviselői, valamint Oid­ŕich Černik, Jiŕí Hendrych, Bruno Köhler és Vratislav Krutina, a CSKP KB titkárai a szovjet hősök emlék­művénél * elhelyezték a köztársasági elnök, a párt és a kormány koszo­rúit. 1. T. Grisin, a Szovjetunió rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vete, N. N. Radkevics altábornagy katonai attasé és a nagykövetség többi tagjai a szovjet hadsereg kül­döttségével együtt a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének ko­szorúját helyezték el. Ezután a Nem­zeti Front Központi Bizottsága, szer­vezetei és szervei, a nemzetgyűlés, a csehszlovák fegyveres erők és a CSSZBSZ KB nevében koszorúzták meg a szovjet hősök emlékművét. A februári ünnepségek megmutatták a dolgozók erejét és hűségét a béke és a szocializmus eszméihez A dolgozók százezrei alkotó sikerei felett érzett öröm és büszkeség je­gyében ünnepelték meg a fegyveres alakulatokkal és az ifjúsággal együtt valamennyi kerületi székhelyen a hazai reakció és burzsoázia felett aratott győzelem 10. évfordulóját. BANSKÁ BYSTRICA A felkelés városában, a Szlovák Nemzeti Felkelés terén tartott hatal­mas manifesztációval érték el tető­fokukat a Februári Győzelem 10. év­fordulójának ünnepségei. A népi mi­líciák, a hadseregünk, a Belügyminisz­térium alakulatai és a tízezres tömeg előtt Pavol Tonhauser, a BanT ská Bystrica-i kerületi pártbizottság vezető titkára méltatta a februári események jelentífeégét, majd harci zászlót adott át a milicistáknak. ŽILINA Jozef Baláž, a žilinai kerületi párt­bizottság vezető titkára jőkívánatait fejezte ki a fegyveres erők tagjainak és a város dolgozóinak a dicső feb­ruári események alkalmából és továb­bi sikereket kívánt hazánk szocialista építése betetőzésének, a Győzelmes Február örökének teljesítésében. A CSKP KB határozatának felolvasá­sa után a népi milíciák képviselőinek átadta a harci zászlót. PREŠOV A Februári Győzelem 10. évfordu­lójának prešovi ünnepségein Vasil Biľak, a kerületi pártbizottság veze­tő titkára intézett beszédet a mani­fesztálókhoz. Beszéde után átadta a harci zászlót a népi milíciák felsora­kozott alakulatainak. Kis krónika egy munkásasszonyról Ü l a széken, kezét ölében összekul­csolva, és sorolja emlékeit. Hal­kan beszél. Csodálkozom rajta. Az imént, amikor a Cérnagyár egyik munkásnőiének ügyét intézte, mennyire más volt — hangja, mozgása teli eréllyel, határozott­sággal. Most mintha egyszerre kicserélték volna Flóra Rabovát, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöknőjét. Meg ls jegyzi — amikor a megpróbáltatások éveire gon­dol, újra átéli őket, azért ilyen... így minden mozzanatot jobban az emlékeze­tébe idéz... Az ember nem is hinné, hogy ez az őszülő, 48 éves asszony évek­kel ezelőtt úgy szorította kezében a fegy­vert, mint a legbátrabb férfiak, hogy oda­haza két kitüntetést őriz, az egyiket mint partizán, a másikat a tíz évvel ezelőtt szerzett érdemelért kapta. Mielőtt a bratislavai Danubius gyapot­feldolgozó-üzem egyesült volna a Cérna­gyárral, mielőtt Rabová elvtársnőt meg­választották volna a Cérnagyár szakszer­vezeti üzemi bizottságának elnöknőjévé — 23 évet dolgozott le a Danubiusban. Hu­szonhárom év története nem fér meg egy kis krónikában. így csa'< feltesszük a kér­dést: mivel érdemelte ki a kitüntetést? R abová munkásasszony volt és még a burzsoá köztársaság idején lé­pett be a kommunista pártba, hogy szer­vezetten, erélyesebben tudjon küzdeni a munkásosztály érdekeiért. Akkor is bátor kiállásra volt szükség, de Igazi megpró­báltatásra csak akkor került sor, amikor a köztársaság szétdarabolása után. a Tiso­féle klerikál-fasiszta állam idején a kom­munisták illegallitásba kényszerültek. A Danubius élére birodalmi fasiszta né­met Igazgató került, de Rabovát, Hlavek elvtársat ez nem tartotta vissza attól, hogy az üzemben megalakítsák az illegális pártsejtet. Rövid Idő alatt hat új tagot nyertek meg pártunknak. Röpiratokat, il­legális pártsajtót terjesztettek a gyárban és titokban gyűjtést rendeztek a fasiszta börtönbe, koncentrációs táborba hurcolt kommunisták hozzátartozóinak segélyezé­sére. A fizetés napján nem kellett gyüjte­niök, a munkásnők, — köztük sokan nem is vo!ta'< tisztában a párt jelentőségével — Rabová gépéhez mentek, szó nélkül le­tették a néhány koronát és folytatták munkájukat. 1942-ben a gárdista állam gestapójának. az OŠB-nek a foglya lett. Elítélték, a bratislavai kerületi bíróság foqházában a 147-es cellában ült. S amikor 1943 késő őszén szabadon engedték, nem kapott munkát. A következő évben, ami­kor figyelmeztették, hogy/ az 0ŠB újra le akarja tartóztatni a kiengedett politikai foglyokat, vonatra ült. Ez volt akkor az utolsó vonatszerelvény, mely Banská By­stricára ment. Megkezdődött a szlovák nép nemzeti felkelése. Rabová partizán lett. A felkelés elnyomása után külön felada­j tot kapott — álnév alatt Vrútky környé­kén tartózkodott, s a hegyekbe vonult partizánegységek élelmezéséről kellett gon­doskodnia. \ felszabadult Bratislavába, régi üze­mébe visszatérve látta a megron­gált gépeket, a leégett raktárt. A régi élet romjain új életet kezdtek építeni. Nemsokára teljes létszámban folytatták a termelést. Ment a munka, de a dolgozók még nem érezték magukat teljesen a gyár urainak. Amint azelőtt a hlinkások, a gár­disták, most a demokrata pártbeliek rak­tak nagy fészket az üzemben. Rabová meg a többi kommunista beszéltek az em­berekkel. Régi tapasztalatból tudták, hogy a kommunisták legnagyobb fegyvere az igazmondás, mindig az igazat kell mondani a népnek. A munkások megértették szavaikat, lát­ták. hogy most már komolyra fordult a dolog. Amikor Prágából, az üzemi ta­nácsok kongresszusáról visszajött küldöt­tük, Blažeková elvtársnő és elmondotta, hogy eljött a végső döntés ideje, a Da­nubius dolgozói a február 24-1 általános sztrájkban követelték a reakciós minisz­terek eltávolítását és a nép érdekét védő kommunista párt mellett szálltak sikra. C lóra Rabovát ekkor a milicisták pa­* rancsnokságára hivatták. Fegyvere­ket bíztak rája. Ő vitte a fegyvereket az üzembe, ő vitte a MEOPTA üzembe, a Cérnagyárba... A Danubius millcistál kö­zött ő volt az egyedüli asszony. — A februári eseményeket megelőző válság — mondja — olyan volt, mint a vihar, mely megtlsztftja a levegőt. így volt nálunk is. Három hétig egy pillanat­ra sem hagytuk el az üzemet, őrt álltunk. A huzavonát nem tűrtük. Megtörtük a de­mokrata pártbeliek erejét. S amikor elv­társaink megszállták a Demokrata Párt központi titkárságát, elmondották, hogy a titkos iratok között meqtalálták a Da­nubius gyárban dolgozó kommunisták név­sorát is... — Mit mondjak még? — kérdezte ek­kor Flóra Rabová. — Szívesebben beszé­lek mostani életünkről, arról, hogyan fo- • lyik gyárunkban a munka... — folytatta ezután. — De hogy ne kelljen újra átél­nünk olyan Időket, mint tíz évvei ezelőtt ezért még most Is millclsta vagyok! Petrőci Bálint, UJ SZÖ 8 * 1958. február 362.

Next

/
Oldalképek
Tartalom