Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-22 / 53. szám, szombat

Jozef Való elvtársnak, az SZLKP KB irodája tagjának beszéde (Folytatás az 1. oldalról) kell ragadnia, szerveznie és vezetnie kell ezt a tömeget a burzsoázia megdöntése és minden ellenállási kísérletének teljes elnyomása céljából; másodszor maga után kell vonnia a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét, továbbá valamennyi kispolgári réteget az új gazdasági építés útjára, az új társadalmi kapcsolat, az új munkafegyelem, az új munkaszervezet megteremtésének útjára, amely a tudomány s a kapitalista technika legújabb vívmányait a nagyüzemi szocialista termelést létrehozó öntudatos dolgozók tömeges egyesülésével kapcsolja össze." (Lenin Müvei 29. kötet, 430—451. oldal, Szikra-kiadás.) Így tehát a dicső februári győzelem után Csehszlovákia munkásosztálya a legbonyolultabb és legnehezebb feladat előtt állott: a kollektív nagyüzemi termelés alapján és korszerű technikai alapon át kellett építenie az egész ipart és mezőgazdaságot, meg kellett nyernie a dolgozók milliós tömegeit a szocialista termelőés életmódnak. Ezeknek az óriási feladatoknak teljesítése megkövetelte a dolgozók milliói kezdeményezésének fejlesztését, munkásosztályunk egész politikai, szakmai és szervező képességeinek érvényesülését. Hogy ez így történjen, a marxi-lenini elvek szerint kellett kitűzni az irányt, elhelyezni az erőket és naponta irányítani a bonyolult gazdasági és politikai életet. Annak eredményeképpen, hogy népünket még legbonyolultabb törekvésében, a szocializmus építésében is Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette, rendkívül nagy sikereket értynk el. Már a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá fejlódese idején, a reakciós burzsoázia elleni harcokban népünk, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével sok forradalmi szociális intézkedést harcolt ki. Az 1948 februárjában aratott győzelem lehetővé tette, hogy népünk megkezdhesse az új társadalmi rend alapjainak meggyorsított tervszerű építését. Az első ötéves terv megkezdésével a népgazdaság hatalmas fellendülésének és a dolgozók életszínvonala hatalmas emelkedésének időszaka következett be. A népi demokratikus Csehszlovákia ipari termelése e tíz év alatt évente átlag 15 százalékkal növekedett. Ha az 1948. évi ipari termelés mutatójául 100-at veszünk, akkor 1957 végén e mutató már 270-re és Szlovákiában 346-ra emelkedett. Az ipari termelésnek ez az emelkedése nem csak olyan akármilyen emelkedés. A növekedés üteme a legfontosabb ipari ágazatokban, melyektől egész népgazdaságunk fejlődése, valamint a dolgozók életszínvonala függ, — ennél még nagyobb volt. Tipikus a gépipar és a vegyiipar növekedése ugyanazon idő alatt. Csehszlovákia így ipari nagyhatalommá fejlődött és iparában a gépipar került vezető helyre. A Csehszlovák Köztársaságban megvalósított szocialista iparosítás és Szlovákia gyorsított ütemű gazdasági fejlődése a legutóbbi tíz év történelmi horderejű esemenyeként értékelhető. Az ipar Szlovákiüban az ötéves terv évei során gyorsabban fejlődött, mint az egész Csehszlovák Köztársaságban. Míg az átlagos évi növekedés országos viszonylatban 15 százalékot tett ki, ez a növekedés ugyanazon idő alatt Szlovákiában több mint 20 százalékot ért el. Az ipari termelés növekedése a szlovákiai ipar összetételében is változásokat idézett elő. Szlovákiában is a gépipar került vezető helyre az iparban. Szlovákia így elmaradt mezőgazdasági országrészből iparimezőgazdasági országrésszé változott át, melyben korszerű ipari vállalatok működnek. Ez Csehszlovákia Kommunista Pártja helyesen megvalósított marxi-lenini nemzetiségi politikájának, a cseh és a szlovák testvéri nemzetek egyenjogúsága gyakorlati megvalósításának az eredménye. Az 1948. évi Győzelmes Február vívmányai lehetővé teszik a dolgozó parasztságnak, hogy a munkásosztály rendszeres segítségével áttérjen a kis termelékenységű kistermelésről a nagytermelékenységü szocialista nagyüzemi termelésre. A gép- és traktorállomások kiépítésével, az állami gazdaságok munkájának tökéletesítésével, mezőgazdasági kutatóállomások és egyéb intézmények létesítésével széles alapokon kialakultak a szocialista, valamint az egyéni mezőgazdasági termelés növekedésének feltételei. Az önkéntesség elvét, a türelmes és szemléltető meggyőzés elvét érvényre juttatva, a kulákok korlátozására és kiszorítására irányuló patika megvalósításával kezdtük építeni egységes földművesszövetkezeteinket. Az 1949. év elején Csehszlovákiában csak 28 magasabb típusú EFSZ működött. Az 1953. év végén 6779 harmadik és negyedik típusú EFSZ volt az országban, melyek 262 ezer kis- és középparaszti mezőgazdasági üzemet foglaltak magukba. Ezek a földmüvesszövetkezetek az összes szántóföldek 44 százalékát művelték meg. A mezőgazdasági szocialista szektor ereje 1957 végéig oly mértékben gyarapodott, hogy a szocialista szektor gazdálkodott már az összes mezőgazdasági földek 65,5 százalékán. Pártunk, kormányunk és az egész munkásosztály hatalmas mennyiségben fordítottak anyagi eszközöket, valamint sok igyekezetet is arra, hogy megkönnyítsék a parasztok munkáját és ily módon növeljék a mezőgazdasági termelés termelékenységét. Népgazdaságunk tízéves rohamos ütemű fejlődése megteremtette népünk életszínvonala állandó emelkedésének feltételeit. Míg az imperialista országok nem tudjak megakadályozni a munkanélküliség terjedését, nálunk nemcsak felszámoltuk a munkanélküliséget, hanem árleszállításokkal egyidejűleg évről évre emelkednek a dolgozók bérei is. Míg 1948-ban hazánkban 759 koronát tett kí a munkások átlagbére, ez az összeg 1956-ban már 1309 koronára emelkedett. Ez a tény valamennyi életszükséglet! cikk fokozott mértékű fogyasztásában is tükröződött. Hazánkban a Győzelmes Február óta 100 százalékkal lett nagyobb a sertéshús, 40 séázal^kkal a másféle húsnemüek, 100 százalékkal a baromfi, 230 százalékkal a kávé és 850 százalékkal a rizs fogyasztása. Világviszonylatban hazánkban érte el a legmagasabb színvonalat a dolgozók szoclá| lis, egészségügyi és kulturális szükséfjle| teínek biztosítása. A nép februári győzelme a gazdaság fejlesztése, valamint a társadalom szocialista átépítése terén elért óriási eredmények lehetővé tették Szlovákia iskoláinak, kultúrájának, tudományos és művészeti életének eddig soha sem tapasztalt felvirágoztatását. Joggal beszélhetünk arról, hogy Szlovákiában az eltelt 10 év alatt kultúrforradalom valósult meg, mely gyökeres változásokat hozott, behegesztette a régi sebeket, megszüntette a szlovák nép egykori súlyos szociális és nemzeti elnyomásának következményeit. Szlovákiában csak a burzsoá kormány teljes eltávolítása után került sor a kulturális élet valóban nagymérvű és soha sem tapasztalt fellendülésére. Az 1948 februárja óta eltelt időszak a napnál is világosabban megmutatta, hogy a kultúra, a tudomány és a művészet teljes mértékben csak az olyan társadalomban fejlődhet, mely megszabadul a burzsoázia s a földbirtokosok kizsákmányolásától és elnyomása alól. Ez csak olyan társadalomban lehetséges, ahol a dolgozó parasztsággal és értelmiséggel szövetkezett munkásosztály van hatalmon. Szlovákiában a legutóbbi 10 év alatt a kommunista párt bölcs vezetésével kialakultak a nép művelődési színvonala nagymérvű emelkedésének, az új szocialista ember nevelésének kedvező feltételei. Szlovákiában mérhetetlenül fellendült az iskoláztatás és kialakultak a népművelési munka sikeres kibontakoztatásának feltételei is. A népi demokratikus rendszer lehetővé tette a dolgozók széles tömegeinek a kulturális életet. Szlovákiában rendkívül nagy mértékben kibővült a középiskolák, a szakiskolák és a főiskolák hálózata. Szlovákia a főiskolai hallgatók számában elérte az e szempontból legfejlettebb országok színvonalát. A Győzelmes Február után pártunk és kormányunk hozzájárulásával hatalmasan fellendült Szlovákia tudományos élete is. Nem kisebb eredményeket értünk el a téren, hogy megteremtsük művészetünk sikeres fejlődésének feltételeit. Szlovákiában a legutóbbi években fontos kulturális intézmények létesültek, melyek a múltban nem alakulhattak meg. Oj kultúra fejlesztésére irányuló törekvéseinkben elsősorban az volt és ma is az a célunk, hogy olyan kultúrát teremtsünk, mely teljesen népünk oldalán áll és szerves részét képezi hazánkban a szocializmus betetőzéséért vívott küzdelemnek. Formájában nemzeti és tartalmában szocialista kultúra a célunk. Olyan kultúrát akarunk, mely harcol a régi kapitalista társadalmi rend azon csökevényei ellen, melyek még benne vannak egyes emberek gondolat- és érzésvilágában. Olyan kultúrára van szükségünk, mely az új embert a szocializmus áldozatkész harcosává tudja nevelni. Ma a kultúrironton dolgozók nagy hazafias feladata, hogy síkra szálljanak a burzsoá-nacionaliztnus valamennyi megnyilvánulása, a ludákság maradványai ellen s szilárdítsák meg a szlovákok és a csehek testvéri szövetségét, terjesszék a proletár nemzetköziség nemes eszméjét, mely előfeltétele hazánk valamint az egész szocialista és jbéketábor megbonthatatlan egj^ór jjének. - • A szocialista építoinunkával kapcsolatos feladatok teljesítésére irányuló törekvéseiben ^lazánk munkásosztálya is változásokon ment keresztül. Tíz sikeres év leforgása alatt hatalmas mértékben bővültek a munkásosztály sorai. Emelkedett életszínvonala, gazdagabbak lettek termelési és politikai tapasztalatai — fokozódott politikai aktivitása. A szocializmus alapjainak tíz éven át megvalósított építése során a kizsákmányolt proletáriátusból, az elnyomott osz- | tályból új társadalmi erő fejlődött: az épí"tok s a szervezők osztálya, új arculatú I munkásosztály, mely meg tud oldani az eddiginél is nagvobbmérvü, bonyolultabb feladatokat. A munkásosztály társadalmunklegfőbb és döntő fontosságú ereje. Lényegbevágóan megváltozott parasztságunk arculata is. Egységes földmüvesszövetkezeteink szocialista termelési viszonyai az egykori szegényparasztokat, akik keskeny földecskéiken tengődtek, szövetkezeti tagokká tette, akik nemcsak a szocialista nagyüzemi termelésben szereznek termelési tapasztalatokat, hanem nap mint nap meggyőződnek pártunk politikájának helyességéről is. A parasztság e része, melynek ereje különösen gyorsan, tetemesen napjainkban fokozódik, képezi rendszerünk támaszát falvaink szövetkezeti gazdálkodásra való átmenetének folyamatában. Megacélozódott értelmiségünk is. Üj népi értelmiséget neveltünk fel, mely mind osztály, mind ideológiai szempontból egybeforrott munkásosztályunkkal és dolgozó parasztságunkkal. A szocializmus építése folyamán a régi értelmiség túlnyomó többsége is a munkásosztály oldalára állott. Mindezen hatalmas változások megvalósítását népi demokratikus rendszerünk, s a Szovjetunió vezette szocialista világrendszer fennállásának köszönhetjük. Azok a szociális-gazdasági változások. melyeket hazánkban 1948 Győzelmes Februárja óta valósítottunk meg, valamint a népgazdaságunkban fennállott aránytalanságok kiküszöbölése olyan helyzetet teremtettek a szóban forgó idő alatt, hogy ma már a szocializmus küszöbén állunk. Ezért Antonín Novotný elvtárs, a CSKP 1956-ban tartott országos konferenciáján kijelenthette, „az országos konferencia feladata, hogy fokozza és mozgósítsa a párt minden erejét, a nép minden erejét hazánkban a szocializmus betetőzésére." Pártunk ebben a szellemben fordult levelében hazánk összes dolgozóihoz. E történelmi jelentőségű feladat szellemében készülünk most a CSKP XI. kongresszusára is. Már a kongresszusra v*|ó előkészületek idején óriási erőfeszítéseket kelt tennünk annak érdekében, hogy teljesítsük azokat a gazdasági-politikai feladatokat, melyeket az 1960. évig tűztünk magunk elé. Ugyancsak gyorsított ütemben kell keresztül vinnünk az új szervezés, tervezés, pénzellátás, érvényre juttatását, tökéletesítenünk kell iparunk irányítását és folytatnunk kell egységes földművesszövetkezeteink alakítását, megszilárdítását, valamint megerősítését is. ra. Azok a páratlan sikerek, amelyeket valamennyi szakaszon mindeddig elértünk, munkásosztályunk és dolgozó népünk becsületes munkájának köszönhetők. Munkásosztályunkat és dolgozó népünket Csehszlovákia Kommunista Pártja az 1948. évi történelmi jelentőségű februári napok óta eltelt 10 év alatt bölcs politikájával vezette, irányította. Csak ezeknek a sikereknek köszönhető, hogy pártunk azt a magasztos jelszót adhatta ki, hogy tetőzzük be a szocializmus építését hazánkban. Ez a jelszó az öszszes dolgozók akcióprogramja, gyakorlati erőfeszítéseink és törekvéseink mindennapi tartalma. Nem fér kétség ahhoz, hogy e jelszó valóra váltása, az, hogy felépítsük hazánkban a szocializmust — ezt az új, igazságos társadalmi rendszert, melyben nincs helye az ember ember általi kizsákmányolásának — hogy a szocializmus életünkben, mégpedig nem a távoli, hanem a közeljövőben váljak valósággá — nem könnyű és nem is lesz könnyű feladat. Vitán felül áll, hogy ezt a jelszót pártunk vezetésével valóra váltjuk és betetőzzük hazánkban a szocializmus építését. Elvtársak miben van a dicső februári győzelem örökének lényeges tartalma és miként szól hozzánk ma? Ügy vélem elegendő, ha gondolatban megismételjük azokat az eseményeket, melyeknek 10. évfordulóját ünnepeljük, hopv világos legyen előttünk munkásosztályunk megbonthatatlan, hatalmas egysége volt egyik fő feltétele ama kísérletek aránylag gyors felszámolásának, melyek hazánkban ellenforradalmi pucscsot szervezve, vissza akarták állítani a kapitalizmus uralmát. Hiábavaló volt azonban a reakció minden olyan igyekezete, hogy szociális demaqógiájával éket verjen a proletárosztály egységébe, mely a tőkés kizsákmányolás, a nvomorba döntés elleni évtizedeken át tartó küzdelmekben kovácsolódott egybe. Ez az egység engedhetetlenné vált a fasiszta elnyomók elleni áldozatteljes harcokban. A munkásosztály, mely amidőn a dicső szovjet hadseren felszabadította hazánkat, ezen ország történelmében először jutptt hatalomra és meglátta osztály és szocialista célkitűzései megvalósításának reális lehetőségeit, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal vállvetve olyan legyőzhetetlen erővé fejlődött. Vnélyen meg kéftett törnie és meg is tört á réakció oly értelmű első árüló kísérlete, hogy hazánkban visszaállítsa a kapitalizmus hatalmát. Ezen munkásegység és erő szimbóluma s egyben kifejezője a népi milícia lett, mely éppen a februári események napjaiban mutatta meg, hogy ő képezi hazánkban a munkáserő hatalmas fegyverét. A kék munkaruhába öltözött. felfegyverzett munkások menetoszlopai akkor igen találó választ adtak az összes reakciósok, és ma is arra figyelmeztetnek, hogy a munkásosztály a legnagyobb erejét, egységét, sohasem adja ki kezéből. A Győzelmes Február ezen elsőrendű őrökét — a munkásosztály egységét — úgy kell őriznünk, mint szemünk fényét. Mert ez az egység ma is éppen úgy, mint 10 évvel ezelőtt, kezessége és feltétele valamennyi sikerünknek, győzelmünknek. A munkásosztály egyetértésben összeforrt megbonthatatlan sorai azok az erők, melyek a februári események óta mérhetetlenül megnövekedtek, ma is rettegtetik a szocializmus ügyének valamennyi ellenségét, ma is kezeskednek arról, hogy legyőzzük a szocialista építőmunkánk útjába gördülő akadályokat és köztársaságunkban felépítjük a dolgozók boldog otthonát. Ezért elsőrendű feladatunk hűségesen teljesíteni a dicső február ezen örökét és állandóan szilárdítani a munkásosztály egységét, mely hazánkat bármily néven nevezendő ellenséges ármánykodás ellenére legyőzhetetlenné teszi. A munkásság osztályegységének ereje és hatalma 10 évvel ezelőtt megtízszereződött azáltal, hogy a munkások megbonthatatlan szövetséget kötöttek a dolgozó nép tömegeivel, elsősorban a dolgozó parasztsággal. Dolgozó parasztságunk saját, gyakran keserves történelmi jelentőségű tapasztalatai alapján meggyőződött arról, hogy kizárólag a munkásosztályban láthatja megbízható vezetőjét, melynek segítségével és vezetésével megvalósulhatnak ősrégi vágyai. A dolgozó parasztság mindig azután vágyott, hogy maga ura, gazdája lehessen földjén, hogy lerázza magáról a földbirtokos piócákat és mindig biztosítva lehessen létfenntartása, valamint kulturális fejlődésének távlata is. Dolgozó parasztjaink ezért léptek fel oly egyetértésben testvéreikkel — a munkásokkal akkor, amikor a burzsoá reakció fel merte emelni a fejét, hogy nemcsak a munkásoktól rabolja el a gyárakat, hanem a parasztoktól a földeket is, és hogy megfossza őket boldog jövőjük távlataitól. Munkásosztályunk és népi államunk maradéktalanul teljesíti a dolgozó parasztság vezetőjének kötelességeit. Csak nekik köszönhető, hogy parasztjaink az egyedüli helyes útra, a szövetkezeti nagyüzemi termelés útjára léptek, mert csupán ez biztosíthatja számukra az egyre gazdagabb és kulturáltabb életet. Csak nekik köszönhető, hogy dolgozó parasztjaink ma oly nagy mértékű anyagi és kulturális segítségben részesülnek, amilyeneket a múltban egyetlen osztály, párt, avagy állam sem nyújtott i^ékik. A Győzelmes Február öröke azért arra emlékezteti dolgozó parasztjainkat, hogy magukkal, valamint munkás-paraszt államukkal szemben az a legszentebb kötelességük, minden módon arra törekedjenek, hogy falvainkon betetőzzük a szövetkezeti gazdálkodásra való átmenet folyamatát és elérjük a mezőgazdasági termelés állandó növekedését. Ez a biztosítéka annak, hogy a munkás-paraszt szövetség, államunk népi hatalmának ezen létfontosságú alapja állandóan szilárdul és olyan legyőzhetetlen erővé fejlődik, melyen pozdorjává törnek a nép ellenségeinek összes arra irányuló ..kísérletei, hogy megfosszák a dolgozó parasztokat földjeiktől, boldog jelenétől és jövőjétől. Az 1948-as év sorsdöntő februári napjaiban eldőlt testvéri nemzeteink — a csehek és a szlovákok — jövője is. Ama napokban arról döntöttünk, hogy az új népi demokratikus Csehszlovák Ki/ztársaság valóban új lesž-e, hogy maradandó egységes állami otthona lesz-e két teljesen egyenjogú nemzetnek, olyan otthona, melyben a szlovák nép évszázadok után végre megtalálja minden javakban dús hazáját, amely nemzeti alapon biztosítja számára gazdasági s kulturális életének zavartalan kibontakoztatását. A cseh és a szlovák reakció egymással szövetkezve éppen a szlovák nép ezen nagy, boldog és biztosított jövője ellen ármánykodott a legjobban. A februári eseményeket megelőző napok és hónapok megfizethetetlen tanulságot szolgáltattak a szlovák népnek. Ez az idö a szlovák nép számára örök időkre a politikai fejlettség kitűnő iskolájának szerepét töltötte be, amikor meggyőződhetett arról, hogy a szlovák urak öröktől fogva uszítottak édestest vérük, .a cseh nép, a cseh doigozpk ellen, de össze tudtak fogni a cséii reakcióval, amikor osztályérdekeikről, gyáraikról, bankházaikról és földbirtokaikról volt szó. Ennek a szemléltető okulásnak köszönhető, hogy a szlovák nép a februári események napjaiban szorosan a cseh munkásosztály mellé állott, hogy vele együtt visszaverje a szövetkezett reakció szégyenteljes támadását s megvédje a Szlovák Nemzeti Felkelés vívmányait, a cseh néppel, a cseh munkásosztállyal való testvéri egységét, a köztársaság egységét és ezzel megvédje saját boldogabb életét is. Ma, a Győzelmes Február e tanulságáról is meg kell emlékeznünk s azt mint halhatatlan örökét meg kell védenünk és tovább kell fejlesztenünk. Említettem már azokat az óriási eredményeket, melyeket az 1948. februárja óta eltelt legutóbbi 10 év alatt értUnk el Szlovákia fejlesztésében. Ezek az eredmények és Szlovákiának a szocialista Csehszlovákiában valóra váltható még tágasabb, örömteljesebb távlatai állandóan szemet szúrnak ellenségeinknek, akik szüntelenUI megkísérlik, hogy a burzsoá-nacíonalízmus mérgével kábítsák népünket. Éppen ezekkel a kérdésekkel — mint ahogyan az ismeretes — foglalkozott részletesen az SZLKP Központi Bizottságának legutóbbi ülése, kiadva a jelszót a ludákság maradványai elleni következetes harcra részletes programot adott arra, hogy dolgozóinkat rendszeresen a csehszlovák szocialista hazafiság s a proletár nemzetköziség szellemében neveljük. A februári eseményekre való visszaemlékezés lelkesítsen bennünket hatalmas felsorakozom az SZLKP KB januári ülésén elfogadott történelmi jelentőségű határozatok teljesítése érdekében, hogy megszilárdítsuk ama győzelmes harcunk eredményeit, melyet 10 évvel ezelőtt vívtunk a cseh és a szlovák reakcióval. Valósítsuk ezt meg nemzeteink testvéri egységének, közös hazánknak — a Csehszlovák Köztársaságnak — valamint biztos jövőnk nevében. A Győzelmes Február napjaiban síkra szálltunk dolgozó népünk és nemzeteink még egy történelmi jelentőségű vívmányáért. Síkra szálltunk, hogy magunk és az eljövendő nemzedékek számára megvédjük éltető testvéri barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval. hazánk felszabadítójával. Vajon kell-e arról külön megemlékeznünk, mit jelentett és mit jelent számunkra ma is a Szovjetunió? Vajon kell-e hangsúlyoznunk, hogy a Szovjetunió nélkül nem lenne szabadságunk, sem önállóságunk, nem lenne népi demokráciánk és nem építhetnénk a szocializmus hazánkban? Vajon fel kell-e sorolni és számadatok alapján bizonyítanunk, hogy a Szovjetunió önzetlen barátunk és testvérünk, amelyben mindig és mindenben megbízhatunk, és amely bevehetetlen várként biztosítja hazánk határainak érinthetetlenségét, valamint otthonaink békéjét ? A burzsoá reakció 1948. februárjába^ ettől a barátságtői és szövetségtől akart bennünket megfosztani, mely nélkül ki lennénk szolgáltatva az imperialista elnyomók kényének-kedvének. Amikor szétvertük a burzsoá reakciót, akkor nemcsak megvédtük nemzeti és demokratikus forradalmunk ezen vívmányát, hanem százszorosan meg is szilárdítottuk. A szovjet nemzetekhez, valamint a szocialista táborhoz tartozó országokban élő összes nem /etekhez fűződő hűséges barátságunkat es szövetségünket szocialista hazafiságunk szerves részévé változtattuk. Ezt a testvéri szövetségünket mint legértékesebb kincsünket védtük és védjük a jövőben is. A dicső február ezen öröke és annak mindennap ismétlődő teljesülése hazánkat a nemzetek legyőzhetetlen szocialista szövetségének szerves részévé változtatta, hogy részt vehessen velük együtt a béke, a demokrácia, a szocializmus végleges győzelméért vívott harcban. Nemcsak ma. hanem mindig újra és ismételten emlékeznünk kell arra, hogy ezt a győzelmet annak a ténynek köszönhetjük, hogy a burzsoá reakció ellenforradalmi kísérletei elleni harcban élünkre a bevált és számtalan osztályharcban megacélozódott pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja állt gottwald! Központi Bizottságának vezetésével és bölcsen ő irányította harcunkat. Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az, mely sziklaszilárdan, egységes erővé kovácsolta munkásosztályunkat. Munkásosztályunk egységes szervezettségben és egyetlen gondolattól vezetve s áthatva — hogy megvalósítsa osztályérdekű és szocialista céljait — vezető társadalmi erőként nemzeteink élére állott. Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az, mely egybekovácsolta a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szilárd osztályszövetségét, mint az új állam népi hatalmának a Nemzeti Frontnak alapját, mely ezen szövetség politikai kifejezője. Kommunista pártunk volt az, mely a közös elnyomóik elleni küzdelemben egyesíteni tudta testvéri nemzeteinket, meg tudta újítani államformájukat a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság keretében, amelyet a lenini nemzetiségi politika elveinek szellemében építettünk fel. Pártunk erejének alapja a marxizmus-leninizmus elveiben gyökerező eszmei egység. Pártunk ezt az eszmei egységet állandóan szilárdította azon harcok közepette is, melyet a párt soraiban és a párt sorain kívül vívott a burzsoá ideológia minden néven nevezendő megnyilvánulásai ellen. Ezeknek a megnyilvánulásoknak — legyen bár a revizionizmus, a burzsoá-nacionalizmus, a szociáldemokratizmus, a dogmatizmus, avagy | a liberalizmus megnyilvánulásairól j szó, végeredményben mindenütt az volt a céljuk, hogy gyöngítsék a szocializmus építésére irányuló erőfeszítéseket. Tehát olyan célokat követtek, melyeket az osztályellenség tart szem előtt. Pártunk erejét és egységét - a burzsoá ideológiák ellen vívott harcon kívül — oly módon is fokoztuk, hogy kellőképpen érvényre juttatjuk a párt lenini elveit, különösen a demokratikus centralizmus elveit. Pártunk egységének és erejének alapját a néppel való szoros kapcsolat képezte és képezi ma is, vagyis az, hogy pártunk mindig a nép érdekeit tartotta s tartja ma is összes tevékenységének kiindulópontjául. Mint amilyen mértékben népünk 1948 februárjában Csehszlovákia Kommunista Pártjába vetette hitét, oly mértékben támogatta is a proletárdiktatúra hatalftmra jutásáért vívott harcában, és ugyanolyan mértékben nő ma is népünk pártunk iránti bizalma. A nép megérti pártunk nemes célkitűzéseit és ennek köszönhető, hogy a dolgozók oly széles köre vett részt aktívan a CSKP KB levelével kapcsolatos országos vitában. Az ideológiailag szilárd, egységes, a munkásosztállyal megbonthatatlan szövetségben álló, s e munkásosztály, valamint a dolgozó parasztság és értelmiség élcsapatát képező kommunista pártnak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának köszönhetjük, hogy 1948 februárjában győzelmet arattunk. Neki köszönhetjük, hogy ma is győzedelmeskedünk a hazánkban épüiő szocializmus betetőzéséért folytatott küzdelemben. Éljen munkásosztályunk, a dicső februári győzelem alkotója és örökének megvalósítója! Éljen dolgozó népünk! Éljen Csehszlovákia dicső Kommunista Pártja, hazánk dolgozó népének vezére és összes győzelmeinek szervezője! Éljen a Szovjetunió, hazánk felszabadítója, éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nemzetközi forradalmi és kommunista mozgalom vezető ereje! A CSKP vezetésével előre a szocializmus betetőzéséért hazánkban! tjj SZÖ 3 * 1958. február 24.