Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)
1958-02-19 / 50. szám, szerda
A tíz év eredménye még jobb munkára lelkesíti a szenei járás dolgozást (Folytatás az 1. oldalról) 'A járásunkban működő EFSZ-ek ti beruházási építkezések terén is előrehaladást mutatnak. 1955-ben 13 millió 765 ezer Kčš-ért. 1956-ban 14 millió 281 ezer Kčs-ért. 1957-ben 14 260 ezer koronáért eszközöltek beruházási építkezéseket. Ebből a néhány számadatból is látható előrehaladásunk és hogy járásunkban nem lett úrrá az önelégültség. Ellenkezőleg. A Győzelmes Február arra kötelez bennünket, hogy becsületesen teljesítsük kötelességeinket és minden erőnkkel hozzájáruljunk jobb, boldogabb életünk építésének betetőzéséhez. Dolgozóink a Győzelmes Február 10. évfordulója tiszteletére fokozták eddigi erőfeszítéseiket. A Szene melletti Vágkirályfa községben működő EFSZ arra kötelezi magát, hogy a kötelező beadások után az állami felvásárlás keretében 1500 mázsa búzát, 100 mázsa lencsét, 150 mázsa napraforgómagot, 1500 mázsa burgonyát, 200 ezer liter tejet, 200 mázsa marhahúst, 500 mázsa sertéshúst és 100 mázsa baromfit ad át. Ennek értéke összesen 2128 750 koronát tesz ki. Az igrámi szövetkezeti tagok terven felül 250 q sertéshúst, 60 q marhahúst, 70 ezer liter tejet és 45 q baromfit adnak be. A szövetkezet növénytermesztési dolgozói 306 ezer korona értékű kötslezettséget vállaltak, úgyhogy a szövetkezet kötelezettségvállalásának teljes értéke összesen 1149 500 koronát tesz ki. A nanvgurabi EFSZ kötelezettségvállalásainak értéke 446 527 koronát, a réteieké 376 257 koronát és a jókaiaké 349 241 koronát tesz ki. A sárfői szövetkezeti tagok az eddiginél fokozottabb mértékben gondoskodnak majd a szarvasmarhaállosTiányról és ezzel 50 ezer liter tejjel fokozzák a tejhozamot. A baromfigondozók a tervben előirányzott mennyiségné! 30 ezer tojással többet akarnak elérni. Sárfön a faluszépítéssel kapcsolatos munkában 9631 brigádóra ledolgozására tettek felajánlást. A nagyfödémesi, Nové Osada-i, páldl és nagysúri, valamint más EFSZ-ek tagjai Ugyancsak kötelezettséget vállaltak, hogy növelni akarják termelésük eredményeit. Hosszú lenne azoknak a földművesszövetkezeteknek és vállalatoknak sora, melyeket megemlíthetnénk a Győzelmes Február 10. évfordulója tiszteletére tett felajánlásokkal kapcsolatosan. Dolgozóink bátran haladnak a megkezdett úton. Klapuch Lajos, a szenei JNB dolgozója. © A gottwaldovi Svitben elhelyezett műszaki termekben cipészeti múzeumot létesítenek. A rr-úzeumban elhelyezett tárgyak időrendi sorrendben áttekintést nyújtanak majd arról, hogy a clpökészltés milyen fejlődésen ment át a kezdetleges cipészmunka alkalmazása óta a mai korszerű nagyüzemi termelésig. ® A kroméŕiži felhívást február 17-ig már 150 járás és kerületi város fogadta el. • A CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának elnöksége kedden, február 18-án tartotta ülését Bratislavában. Az ülésen megvitatták, hogy az ifjúság mily mértékben vett részt a CSKP KB levelével kapcsolatos vitában. ® A prágai Szláv Házba február 18-án 700 hazai egészségügyi-gazdasági dolgozó, továbbá a népi demokratikus országok 25 szakembere részvételével kétnapos szeminárium kezdődött. d Külkereskedelmi vállalataink ez idén márciusban három nemzetközi míntavésáron vesznek részt. Afrikában Johannesburg városában, Európában Lipcsében, valamint a holland Utrecht városában megrendezendő 70. jubiláris mintavásáron állítják ki gyártmányaikat. © Február 18-ra virradó éjszaka rövidebb szünetelés után felújították a rendszeres éjszakai közlekedést a Prága— Pŕerov— Bratislava—Sliač légiposta vonalon. ® A Bratislavai Szlovák Mezőgazdasági Kiadóvállalat egy igen fontos kézikönyvet adott ki az EFSZ-ek számára. A könyv címe ,.Az EFSZ-ek évi és havi munkaszükséglete normáinak táblázata az egyes termékek szerint." • A Csehszlovák Újságírók Szövetsége mellett működő Filmújságírók Klubja Ladislav Helgenek. „Az apák iskolája" című film rendezőjének, valamint Vojtech Jasný államdíjas filmrendezőnek „A szeptemberi éjszakák" című filmjéért odaítélte az 1957. évi csehszlovák filmbírálati díjat. ® A Trnavai Helyi Nemzeti Bizottság mellett működő nőbizottság a Szlovák Nemzeti Front összes helyi szerveivel egyetemben Trnaván. február 17-én az esti órákban békegyűlést rendezett. HELYREIGAZÍTÁS Az Űj Sz6 február U-i számában a múlt „lovagjai" a kártevők élén című cikkbe sajnálatos sajtóhiba került. A cikk utolsó előtti bekezdésében szereplő Eduard Janíček nem a szenei, hanem a Bratislavai Szénraktárak senicai fiókjának volt a vezetője. Kérjük olvasóinkat, hogy a cikket ebben az értelemben helyesbítsék. xxx>oo^ooooo.>ow>t>oo< .000000*2 A CSKP KB küldöttsége visszatért M. Cachin temetéséről ČTK — Hétfőn, február 17-é Párizsból visszatért Prágába a CSKP KB küldöttsége, mely részt vett Marcel Cachinnak, Franciaország Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodája tagjának temetésén. A CSKP KB küldöttségének tagjai voltak Václav Kopecký, a CSKP KB politikai irodájának tagja és Gustáv Souček, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetője. PETR BEZRUC nemzeti művésztemetése Petr Bezruč elhunyt nemzeti művész holttestét az ostravai Újvárosháza csarnokában ravatalozzék fal. A kegvelettel adózók csütörtökön, február 20-án 9—18 óráig és oénteken, február 21-én 8—12 óráig járulhatnak a ravatalhoz. A ravatalnál február 21-én 13 órakor gyászszertartás lesz. A gyászszertartás után Petr Bezruč holttestét az opavai temetőben helyezik örök nyugalomra. (ČTK) A Szlovák írók Szövetségéne.; részvél távirata (ČTK) — A Szlovák írók Szövetsége Petr Bezruč nemzeti művész elhunyta alkalmából részvéttáviratot küldött a Csehszlovák Köztársaság kormányához. A táviratban többek között a következőket írja: „Sohasem feledkezünk meg életművéről, mindig tanulni fogunk belőle. Petr Bezruč, a drága és becsületes ember mindig hiányozni fog nekünk." A turisztika kulturális küldetése A legutóbbi évben a turisztika mérlege is jó eredménnyel zárult. A Turista nemzeti vállalat utazási irodái az „iskolai akció" keretében összesen egy és egynegyed millió gyerek számára rendeztek társasutazásokat, ezenkívül egymillió 220 ezer felnőtt vett részt az ilyen társasutazásokon. A Turista nemzeti vállalat e társasutazások alkalmával nemcsak az üdültetés céljait, hanem kulturális célokat is tart szem előtt. A társasu teásokon részt vevők építészeti és történelmi szempontból emlékezetes helyeket, állami várakat, kastélyokat, városi védett területeket, a tudomány és művészet jelentős személyiségeinek szülőhelyeit tekinthetik meg Meddig akarnak még mankóval járni ľ Ä belkereskedelmi hálózatban elharapódzott, de már csökkenőben levő „mankózás" sokmilliós kárt okozott eddig népgazdaságunknak. Még abban az esetben is kárról van szó, ha a hiány előidézői időközben viszsza is térítik a deficitet. Csupán Szlovákiában a múlt esztendőben 1956-hoz viszonyítva 42 millióról 31,5 millióra „csökkent" a munkózás. Ezen a téren még most is a Raj, az Éttermek és Étkezdék vállalata vezet. A losonci és a rimaszombati Raj vállalat igazgatóságai hatáskörébe tartozó üzemek egy év alatt együttvéve 196 ezer koronával növesztették hiányukat és ebből az év végéig csak 101 ezer koronát törlesztettek. S tovább sorolhatnánk a hasonló adatokat, míg ki nem mutatnánk a sok millióra rugó összeget. A belkereskedelem szervei az ellenőrzés szigorításával egyre élesebben harcolnak a becstelenség ellen. A múlt év utolsó negyedében az élelmiszerüzleti hálózatban 2290 esetben ellenőrizték le a fogyasztók vásárlásait és ebből több mint hatszáz vásárlásnál jöttek rá, hogy megrövidítették a fogyasztókat. Hogy ilyesmik megtörténhetnek, hibásak a vásárlók is. A fogyasztók a legtöbb esetben, amikor észre is veszik a csalásokat, nem szólnak, nehogy figyelmeztetésükkel kiváltsák a feleslegesnek tartott veszekedést, vitát. Azonban hibásak ebben a nemzeti bizottságok által szervezett és irányított polgári ellenőrök is, akiknek túlnyomó többsége formálisan, elégtelenül látja el fontos küldetését, nem segítenek idejében leleplezni a mérleg-, méretcsalásokat, az árdrágítást, a tiszta súly helyett a bruttómérést stb. S a felelőtlen elárusítók ezt a hanyagságot ki is használják. Itt rá kell mutatnunk a nemzeti bizottságok hiányos segítségére is. A nemzeti bizottságok tagjai a maguk körzetében nem használják ki kellőképpen a választőkkai való beszélgetéseket a kereskedelmi hálózatban észlelhető hibák leleplezésére. A múlt esztendőben a nemzeti bizottságok a belkereskedelmi vállalatokkal karöltve Szlovákiában csupán 40 beszélgetést rendeztek a fogyasztókkal (a polgári ellenőrökkel tartott beszélgetéseken kívül). Ez igen kevés. Mert ha a fogyasztók az üzletekben „szégyenlik" leleplezni az elárusítók turpisságát, az üzletvezetők üzelmeit — de ha sok asszony együtt van, csak kezdje el egyikük, „megered a nyelvük". S ez meghozza a maga gyümölcsét, a becstelen elárusítók leleplezését. Más lapra tartoznak azok, akik félreértették azt az értékes jelszót, bogy „gazdálkodj úgy a munkahelyeden, mint a sajátodon". Egyes üzletvezetők ezt félreértve az áruval és különösen a bevétellel úgy kezdtek bánni, mint a sajátjukkal. Rákász Ferenc udvardi zöldsé"- és gyümölcsfelvásárló a termelőktől átvett termékek kifizetésére szolgáló pénzből 11000 koronát egyszerűen azért „zsebelt el", mert kellett a pénz az új háza felépítéséhez. Rudolf Rzavský Stará Tura-i ZDROJ-üzletvezető pedig úgy nyúlt az üzlet pénztárába, mint saját „bukszájába" és több mint 12 000 korona ragadt így a kezéhez. Akadnak furcsább esetek is. Lipcsei Jenő füleki ZDROJ-üzletvezetőnek a múlt évben rövid idő alatt több mint 36 000 koronás mankót sikerült elérnie. Az üzletben gyakran helyettesíttette magát feleségével (nem volt alkalmaztatási viszonyban) s más idegen személyekkel. Lipcsei nemcsak az emberekben bízott, hanem megingathatatlanul hitt az üzlet pénztárában is, mert fizetését rendszerint a pénztárban hagyta. A jóhiszemű azt gondolná, hogy pénzét tévedésből a bank helyett akarta ott kamatoztatni. Az igazság pedig az, hogv fizetéséből akarta pótolni a Pénztárból kikölcsönzött összegeket. Arra viszont nem emlékszik, mert nem vezetett pontos kimutatást, hogy háztartása fenntartására menynyit vett ki a pénztárból. így aztán nem is csodáiközhatott azon, hogy rövid néhány hónap alatt megnövesztette a mankót. De ne hibáztassuk mindig csak az üzletvezetőket. Megtörténik — mint ahogy megtörtént -, hogy a vállalati igazgatóságokon dolgozó egyes felelőtlen elemek is elősegítik a mankőzást. Dunaszerdahelyen az egyik ZDROJ-üzletben, ahol Patassi Szidónia és Magyarics Erzsébet dolgozott - tavaly 32 000 koronás hiányra jöttek rá. Ebben nemcsak az üzlet alkalmazottai, hanem Sindler Ferenc, a ZDROJ galántai igazgatóságának dolgozója is ludas volt, aki takargatta a mankósokat. Előre megsúgta az asszonynak, hogy mikor lesz náluk leltározás, hogy ők arra idejében felkészülhessenek. És ilyenkor bizony futottak is a szomszédos üzletekbe, ahonnan árut és pénzt kölcsönöztek ki, hogy pótolják a maguk hiányát. És Sindler — aki nem jószívűségből nyújtott segítőkezet, mert fáradozásáért pénzt és rumot is kapott ajándékba - a dekádkimutatások hamisításában is segédkezett, hogy Patassiék továbbra is az üzletben maradhassanak. De minden korsó addig jár a kútra, míg... rá nem jönnek a Sindler-félék turpisságára is. Hogy megszüntessük a nemzeti vagyont dézsmáló és a belkereskedelem jó hírnévé rontó mankózást, a belkereskedelmi szerveknek, a polgári ellenőröknek az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben és szigorúbban, megalkuvás nélkül kell ellenőrizniök az üzleteket s a nevelés és a további iskoláztatás révén a helyes útra kell vezetniök a tévelygőket. De ebben, a mankózás elleni harcban a nemzeti bizottságoknak is segíteniök kell, mégpedig a választőkkai, a fogyasztókkal való beszélgetések rendszeres szervezésével, a panaszok, az észrevételek haladék nélküli elintézésével és nem utolsósorban a bíróságok tevékenységének javításával. Ez az egyedüli útja annak, hogy kigyógyítsuk betegségükből a „mankóval" járó embereket. P. B. Ä termelés pártelleiiürzéséiiek szerves része e kádermunka A kékkői szénbányák pártalapszervezeteinek üzemi évzáró taggyűlésén több mint 200 kommunista gyűlt egybe, hogy megvitassa az egyévi munka eredményeit, hiányosságait és új üzemi pártbizottságot válasszon. A gondosan előkészített beszámoló sok szép gazdasági eredménnyel büszkélkedik, de a hibákat sem rejti véka alá, bátran feltárja őket, hogy ezzal is segítségére legyen az űj pártbizottságnak. — Sajnos, nem vettük észre, hogy a Bukovec-bánya pártalapszervezete háttérbe szorult — mondja a beszámoló azon része, amely a párt vezető szerepével, a termelés pártellenőrzésével foglalkozik. Bizony előfordul még, hogy az egyszemélyi vezetés elvét helytelenül értelmezik. Egyes gazdasági vezetők ugyanis az egyszemélyi vezetés alapján úgy gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik a pártszervezet és a tömegek véleménye, ellenőrzése. Nem veszik figyelembe . a pártszervezet javaslatait, nem tartják fontosnak, hogy a kommunistákra támaszkodjanak. Jozef Pupala elvtársat, a Bukovec-bánya egyik kiváló bányászát például tavaly áthelyezték, pedig szabad idejében is azon fáradozott, hogy aktivizálja a pártszervezetet, kommunistákat és pártonkívülieket a rejtett tartalékok feltárására, a bánya vezezetésére való bevonásba. Egyes gazdasági vezetők nem látják még elég világosan, hogy a pártszervezettől nagy segítséget kaphatnak munkájukhoz. Pedig nyilvánvaló: a múlt évi kiváló teljesítmények, az évi tervfeladat túlteljesítése Duiai, Springó, Molnár és sok más kommunista vájár példás agitációjának eredménye, akik jó munkára lelkesítik a dolgozókat. Ogy látszik, hogy az üzemi pártbizottság vezetősége sem dolgozott igen jól, hogy kellő tekintélyt szerezzen magának és a pártalapszervezetek bizottságainak a gazdasági vezetők előtt. Elnézte, hogy a bírálat, a kezdeményezés gyengüljön. Sokan gondolkoztak úgy az elmúlt hónapokban, hogy nem tárom fel a hiányosságokat, nem bírálom a gazdasági vezetőket, mert megjárhatom, mint Pupala elvtárs és mások. Švarc elvtárs, az egyik hozzászóló véleménye szerint ezért alakult ki náluk a „ne bírálj, én sem bírálok" szellem Az évzáró taggyűlés most harcot hirdetett az elvtelen megalkuvás ellen. A beszámoló kijelentette: „Lássunk meg mindent, nyissuk ki a szemünket és szánkat, senkit bántődás nem érhet, ha őszintén, segítő szándékkal rámutat egyesek vagy kollektívák hibáira." Ezen a gyűlésen felolvasták Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának a bányászokhoz intézett dokumentumát is, amelyben a kékkői bányászokról mint Szlovákia legjobb bányászairól beszéltek, akik minden akadályt legyőzve a verseny élén haladnak. E taggyűlés után nyilván megfogadták az elvtársak az SZLKP Központi Bizottsága irodájának tanácsát, s egységes, kollektív vezetést teremtenek a pártalapszervezetekben, pártszerűvé teszik a viszonyt a gazdasági vezetőkkel, s így együttes erővel vágnak neki a nagyszerű feladatok megoldásának. A pártszervezet és szakszervezet, a vájárok és vezetők szoros együttműködésére minden aknában nagy szükség van. De talán éppen a Bukovec-bányában van erre a legnagyobb szükség. Hiszen amíg januárban 1631 tonna szenet fejtettek terven felül, februárban ugyanannyival, — ha nem többel — lemaradnak, mert a bánya egy részét víz öntötte el, amit sokak véleménye szerint megakadályozhattak volna. Megint bebizonyosodott, hogy az állandó pártellenőrzés hiánya önelégültséget kelt a bánya vezetői és a vájárok soraiban. Tehát jól láthatjuk, hogy a termelés pártellenőrzését nem suba alatt, hanem a bírálat és önbírálat légkörében kell megvalósítani. Az ellenőrzés lehetőséget nyújt arra, hogy a kommunisták még csírájában megbírálják a hibákat, azek okozóit és megfelelő javaslatokat tegyenek a hiányosságok megszüntetésére. Ami ezen a gyűlésen elhangzott, — kritika és önkritika —, kitűnő „agitációs" anyag. Biztos, hogy lesz hatása nemcsak a munka jó megszervezésére, de a szerszámok és bányagépek jobb kezelésére és kihasználáséra is. Bár a beszámoló foglalkozott a pártalapszervezetek agitációs munkájával, fogyatékosságaival, viszonylag kevés teret kapott ez a taggyűlésen. A beszámoló utalt arra, hogy akadnak itt-ott káros, és burzsoá-nacionalista nézetek is. Sujo elvtárs arra hívta fel a tagok figyelmét, nem elég hagyni, hogy a tények, az összkomfortos bányászlakások, szórakozó- és tanulási lehetőségek, a cseh, szlovák és magyar bányászok testvéri együttműködése önmagukért beszéljenek. Számoljanak csak a kommunisták azzal, hogy az ellenség nem alszik, ócsárolja az eredményeket, tehát szívósan, türelmesen agitáljanak. Mélységesen igaz, amit az évzáró taggyűlés határozatának utolsó mondata hirdet: „Munkánkban sohase feledkezzünk meg arról, hogy pártunk vezetésével, a proletár nemzetköziségen alapuló együttműködéssel mehetünk előre a nép jólétének emelkedése útján." — Érveink valóságra épülnek, tehát nincs semmi akadálya annak, hogy ártalmatlanná tegyük a nagyhangú, demagóg, káros nézetek terjesztőit. Igaz, kevesen vannak, de hatásuk sokszor megmutatkozik a műszakmulasztás grafikonjának emelkedésében. Elnyomhatják a becsületes, párthű fiatal bányászok szavát, megzavarhatják a politikailag tájékozatlan, vidékről felkerült fiatalokat — mondja hazamenet közben Sröter elvtárs, az egyik munkaszálló gondnoka. A szállók lakóinak túlnyomó része becsületes, parasztszármazású vagy városból való fiatal, akik a toborzók szavára elsősorban a magasabb kereset reményében vették fel a munkát. Ezek még csak most ismerkednek a bányászmunkával és még nem döntötték el, hogy élethivatásnak válaszszák-e. Egy-egy hazai látogatás után újra meg újra felmerülhet bennük a gondolat, „talán mégis otthagyom a bányát". Ez az érzés csak fokozódik, ha a szálláson valami nehézség, vagy nézeteltérés merül fel. Ezek nevelésére tehát komoly figyelmet kell fordítani A jól irányított pártszervezet bizony sok sérelmet orvosolhatna és segíthetné az új bányászok fejlődését. Végeredményben a bányászok többet tartózkodnak a szálláson, mint a föld gyomrában, s így fontos szerep hárulna a munkásszállók alkalmazottainak pártalapszervezetére. Még sok-sok érvet említhetnénk annak igazolására, hogy érdemes lenne a valójában gazdátlan tagokkal foglalkozni, egy szervezetbe tömöríteni és nagyobb gondot fordítani a pártalapszervezetek rendszeres irányítására. Hadd említsünk meg még egy lényeges dolgot. Az évzáró taggyűlésen — előtte és utána is —, ahol csak beszédbe elegyedtünk a bánya dolgozóival, majdnem mind a kádermunka megjavításának szükségességéről beszélt. Bosszantja őket ugyanis, hogy a fasiszta rendszer hű kiszolgálói, a burzsoá-nacionalizmus terjesztői, a bányában még mindig olyan beosztásban vannak, hogy az íróasztaltól tovább szíthatják a viszályt, a gyűlöletet. Ha számuk kevés is, azonban a kár, amit okozhatnak, nagy lehet. Szívlelje meg tehát az új üzemi pártbizottság Mokrý elvtársnak, a járási pártbizottság titkárának felszólalásé-, ban mondott tanácsát: „A káderpolitika ne legyen kizárólag a káderosz-' tály és az igazgató ügye, hanem vál- jon a termelés pártellenőrzésének, egyik legfontosabb részévé, hogy még kiválóbb eredményeket érjenek el,* mint a múlt évben." Erdösi Ede A. Fudzsijama ''apán kiüiigyminiszt r távirata V. Dávid külügyminiszter e napokban, a Csehszlovák Köztársaság és Japán közti normális kapcsolatok felújításáról szóló jegyzőkönyv aláírásának első évfordulója alkalmából táviratot kapott Allcslro Fudzsijama japán külügyminisztertől. A távirat (gy hangzik: Excellenciás uram, engedje meg, hogy kifejezzem legőszintébb hálámat szívélyes Üdvözleteiért, amelyeket a Japán és Csehszlovákia közötti normális kapcsolatok felújításáról szőlő jegyzőkönyv aláírásának első évfordulója alkalmából küldött nekem. Különös öröm számomra osztozni az Ön üzenetében kifejtett nézetében arról, hog>' a múlt év megerősítette, miszerint a koc ország kapcsolatainak normalizálása megfe-lel országaink népei alapvető érdekelnek.. Ezen ünnepnapon a japán kormány és népe újból kijelenti azt az elszánt akara-' tát, hogy továbbra Is a két ország közötti, baráti kapcsolatok elmélyítésére fog törekedni és ezáltal hozzájárul a világbéke, eléréséhez. Felhasználom ezt az alkalmat, hogy boldogságot és jólétet kívánjak a Csehszlovák Köztársaság kormányának és népének < AHCSIRO FUDZSIJAMA, Japán külügyminiszter/' ' ÜJ SZO 2 ä 1958. február 14.
