Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-18 / 49. szám, kedd

Collindsy kassai festő képei A festőművész önarcképe olaj. S

zlovákiában határozott jelleg és felfogásbeli különbséget észlelünk a két legnagyobb város, illetve kultúrközpont művészi megnyilvánulásai között. J. Collinásynak a bratislavai Hviezdoslav-téri tárlati helyiségben bemutatott 1939 és 1957 között alkotott kb. 90 képe igazolja a fenti megállapítást. Kassa művészileg önállósult a múltban is, s ott élénk, egyéni színezetű, majd haladó szellemű képzőművészeti élet fejlődött ki. Mint ahogy átfogó értelemben az emberiség művelődés-történetében is a nagy folyók völgyében kialakult regionális kultúrákról beszélünk, — úgy itt is elmondhatjuk, hogy: más a nyugati Vág- és Dunatáj és más a keleti Hernád-Tarca vidék művészi meglátása. Co'linásy a régi kassai festőhagyomány mellett a húszas években Krón-magániskolájának ösztönző légkörében Jasuscht, Kővárit, Bauert, Feldet, Jakobyt és Sokolt ismerte meg. Prágában V. Beneš stilustörekvései hatottak rá és bizonyára erősen ízlelgette a múlt századvégi s a 20. század eleji kimondottan kolorista francia festészetet. Festőnk a 30-as évek végén még taoogatózva keresi a megfelelő kifejezési lehetőséget. Majd fokozatosan önmagára talál. Benyomásokra érzékeny lénye ösztönös megérzéssel fordul a dús és telt színek felé. Az élet terjedelmes, tarka és forró mozaikjából szakít ki apróbb jeleneteket. Többnyire kisméretű képei számára nem is keres nagy, hatásos témákat. A műterem egyik benépesített részlatét, az otthon valamelyik virágos, puha szögletét és lakóit figyeli meg pihenés, látogatás, olvasás, zenélés ; közben, vagy a tükör előtt. A tarka, bohókásan fanyar farsangi bohócok | csapata, a szereplésére fegyelmezetten váró artistanő is vásznára kívánkozik. Foglalkoztatja a Piéta elgondolású keskeny, komolyarcú nőalak s a gyermek, hol Gyöngédség, hol meg Anyai szeretet formájában. Portréi közül az 1940. évbeli Kékfátyolos nő szellemesen, foltokban festett, nagy sötétszemű képe, — és a múltba révedező, érzékeny felfogású Emlékező nő emelkednek ki. Napsütéses Önarcképe és üde Gyermekportréi jóleső meleget sugároznak. 1945-ös vázlata: Kassát felszabadítja a szovjet hadsereg, közvetlen kifejezési formájával hat. Háttérben a ködbevesző Dóm, a téli utca fehérjében elcsendesedett tank, behavazott, örvendező szovjet katonák s az őket lelkesen köszöntő egyszerű emberek — őszinte és hiteles megnyilatkozás. Az 1957-es évben tisztán jelentkezik fejlődésének új, lendületet jelző szakasza. A Fürdő előtt kicsiny tája és aktja világítóan, színesen él. Szívesen nézzük a Vernári kunyWók koratavaszi frissességét s az Öszi reggel ötlettel, finoman odavetett hanDICSÉR3TRE MÉLTÓ MUNKA A ipolysági 11. ^ves középiskola tanulói nágy feladatot tűztek maguk elé, amikor elhatározták, hogy betanulják Füst Milánnak Az aszódi diák ..című színművét. E darab, amely Petőfi Sándor aszódi diákéveiről szól, sok gondot okozna még a hivatásos színészeknek is. A 11 osztályos iskola tanulói azonban még az iskolai év kezdetén eros akarattal és lelkesedéssel láttak rríunkához. Hosszú fáradozásuknak meg is lesz az eredménye, mert rövidesen színre viszik ezt a drámát. Áldozatkészségükről tett tanúbizonyságot az is, hogy a téli szünidő alatt is rendeztek próbákat, amelyeken részt vett mind a 49 szereplő, iíulla Tibor rendező irányításával tovább csiszolták azokat a jeleneteket, amelyekben még hibák vannak. Zsilka Tibor Színdarab-bemutató Léván Léván, a Csemadok helyi szervezetének színjátszó csoportja, ú.i színdarabbal: Slatwinsy-Skowronsky: Az Igazgató úr nevenapja című szatirikus vígjátékával kezdi az idei évadot. A mai életben játszódó szellemes vígjátékkal lépnek majd fel Ögyallán is a Csemadok színjátszók szemléjén. Képünk a lévaiak egyik próbáján készült, s Az igazgató úr nevenapja tömegjelenetét mutatja be. PETR BEZRUČ: 15, le meg evi Engedj utamra, fekete a kezem, lucskos a ruhám, én csak bányász vagyok, te nagy úr vagy ma, néked palotád van, nékem kalyibám. viselek fríg sapkát, homlokom árnyas Ütamon nem kísér árvák jajszava, nyúlaid tanyáznak vékony telkükön, szívtelen vagy — bárcsak villám sújtana, Beszkidekről jöttem, ott az én hazám, hutádban dolgozom, a szenet töröm, ereimben epém, s dolgozom neked, rönkjeidért lesek hideg vizeket, homlokom belepte verejték-permet, Beszkideken értem nem sír a gyermek, özvegyek földjére nem telepedtem, ezért vagyok koldus, s te nagy úr vagy ma — feljöttél a hegyre? Menj is le menten, fejemen fríg sapka, engedj utamra! Kiss Károly, fordítása i ™ gulatát. ,-Hranovnice határában" ecsete játékos könnyedséggel szedi föl a paletta színeit és temperamentumosán fröccsenti rá a vászonra, hogy legjobb 'tájképe alakuljon ki. Ö

sszegezve benyomásaimat: Collinásy elfogulatlan szemmel nézi az élet különböző síkjainak mozzanatait. Ugyanilyen elfogulatlansággal s többnyire nem szokványosán közli azokat s hozzájuk való viszonyát. Mondandóját érzelmi tartalommal telíti és intim, csupaszín ábrázolásai visszhangra találnak a nézőben. Az 50 éves Collinásy még nem tart pályája delelőjén, annak íve előreláthatólag emelkedni fog s feltételezhető, hogy nemcsak a ma kifejező formanyelvét keresi ezután, de szocialista korunk komoly problémáit is. Bárkány Jenöné. Több pártfogás! érdemelne az újvári múzeum Ügy ismerem Érsekújvárt, mint a tenyeremet. Ismerem gyárait, zegzugos utcáit, múltját és jelenét. Ügy hittem, ismerem a városka lakosait is. Minden szépért lelkesedni tudóknak ismertem őket, akik a kultúráért, jövőjükért áldozatot is tudnak hozni. Mondom, azt hittem, amíg be nem tévedtem új kis múzeumukba s meg nem láttam azt a sivárságot, azt az érdektelenséget, amely a város lakosainak nemtörődömségét tanúsítja. Alig ezer ember látogatta meg a múlt év végéig ezt a nagy nehézségek közt létrehozott kultúrintézményt, s ennek az ezer embernek is óriási hányada diák és idegen. Jól emlékszem még az érsekújváriak évek óta hangoztatott panaszaira: mellőzik őket, mostohán ketelik városukat, nem teljesítik régi kívánságukat, nem állítják vissza régi, nagyhírű múzeumukat. S lám most, amikor végre megkaptak, éppen akik a legjobban hiányolták, nem törődnek vele. Érsekújváriak miért ez a közöny? A háború előtt messze jöldön híres volt az érsekújvári múzeum. Az Aranyoroszlán néven ismert szálló öt hatalmas termét töltötte meg az értékesebbnél értékesebb muzeális anyag. Érsekújvárnak nagy történelmi múltja van, híres emberek születtek és éltek a városkában és környékén, néprajzi különlegességekért sem kellett a szomszédba menniük, volt hót mivel megtölteni múzeumukat, amely az 1945. március 15-i nagy légitámadásnak áldozatul esett. Azóta nem volt múzeuma Érsekújvár városának. 1956 őszén egy égő szemű, kopottas külsejű fiatalember kereste jel a város vezető funkcionáriusait. Járek Imre, 26 éves történelemszakos diák, a Tudományos Akadémia nyitrai régiségkutató intézetének extern dolgozója volt ez a fiatalember, s nem akart egyebet, minthogy egyezzen bele a város egy új múzeum felállításába. Azzal érvelt, hogy a Tudományos Akadémia szakértőket bocsát a rendelkezésükre, sőt helyiség is van már, e célra kiutalják a Művelődési Otthon üres földszinti helyiségét. — Aztán mi kerül ebbe a múzeumba? - kédezték az illetékesek. — Évek óta gyűjtögetem már a környék régiségeit, szívesen odaadom én azt az új múzeumnak. A nyitrai múzeum is megígérte a segítséget és nemkülönben az Akadémia — hangzott a válasz. így nyílt meg 1957 novemberében, a posta melletti épület földszintjén az új érsekújvári múzeum. Járek Imre, a nyitrai múzeum, sőt az Akadémia is becsületesen teljesítették ígéretüket, nem maradt üres a kis érsekújvári múzeum. A nyitrai múzeum felszerelést, vitrineket adott, az Akadémia pedig egy őskori gyűjteménnyel lepte meg az érsekújváriakat. A lakosság pedig még azzal sem segít, hogy legalább ellátogatna az új kultúrintézménybe. Sok lakos őriz például még ma is a saját szempontjából értéktelen, de a múzeum számára értékes néprajzi vagy egyéb emléket és nem adja át. Bizony egyedül Petényi Zoltán és Hofer Lajos tanárok segítettek. Távol áll tőlem még csak a szándéka is annak, hogy bántani akarjam az érsekújváriakat. Mondom, városuk fejlődéséért áldozatkészeknek ismertem eddig őket. Ezért fordulok nyíltan, szemtől-szembe hozzájuk. Hiszem, hogy felébrednek közönyükből. NEUMANN JÁNOS A csehszlovák filmgyártás hatvan éve A csehszlovák filmgyártás hatvan éves jubileuma alkalmából felújított régi filmalkotások között nem egy filmet találunk, amely kivitelezésével és rendezési megoldásával ma már kezdetlegesnek tűnhet, viszont tartalmával, eszmeiségével a csehszlovák filmgyártás haladó hagyományait bizonyítja. Szüzesség 1 (Panenstvo) Otakar Vávra húsz évvel ezelőtt készült filmje, a Szüzesség a kispolgári társadalom álszemérmességét, romlott, ferde erkölcseit pellengérezi ki egy magános lány történetében. Rámutat annak a társadalomnak viszonyaira, amelyekben a gyenge, anyagi támasz nélküli magános nő ki van téve az uralkodó társadalmi rétegek „erkölcslovagjai" aljas üzelmeinek. Erről szól Otakar Vávra filmje is, melynek hősnője megvédi tisztaságát, de saját boldogságának feláldozásával (kényszerből gazdagon megy férjhez) sem tudja megmenteni beteg szerelmesét. Vávra filmje meseszövésétől függetlenül hű korkép, melyben egyéni jellemek finom megrajzolásán keresztül leplezi le és gyűlölteti meg a nézővel a polgári erkölcsöket. Felemésztett üzlet (U zjedeného krámu) M. Frič filmjében más oldalról világítja meg, a régi társadalom erkölcseit. Az elszegényedett hivatalnokvilág érvényesülési törekvéseit veszi filmje tárgyául. A főszereplő a szegény sorsból felcseperedett Martin Žemla vegyeskereskedő áldozatul esik „úrinők" üzelmének. Szomszédnőjének, egy tisztviselő elszegényedett özvegyének megtetszik az üzlete és összeboronálja őt nyalka katonatisztek után sóvárgó lányával, aki cšak a nászéjszakán vallja be férjének, hogy nem szereti, s kiűzi szobájából. A család azért jól érzi magát Žemla nyakán. De amikor az üzletet a szó szoros értelmében felélték és Zemla megtudja, hogy felesége a szeretőjétől várandós, nem -v bírván tovább idegekkel, megmérgezi magát. A múlt század közepén lejátszódó történet fogyatékosan ugyan, de mégis rávilágít a cím- és rangkórságból inkább a biztos tőke felé orientálódó polgárság erkölcsi arcélére. (L) Tudósítóink jelentik Sgyre több olvasó számol be környezete eseményeiről. Levelezőink tábora így napról napra bővül. Amenynyire a beérkezett levelek tartalma lehetővé teszi, arra törekszünk, hogy minden írás napvilágot lásson. Egyes levelek az Oj Szó postájából, Levelezőink írják, Falusi tudósítások, és a hírrovatba kerülnek közlésre. Ezt a kört most bővítjük, s ezentúl a Tudósítóink jelentik cím alatt is olvasóink kulturális témakörrel foglalkozó leveleiből közlünk kivonatosan. Felsőpatony Csiba Géza tudósításában beszámol a falu kulturális életéről, s a többek között ezeket írja: — A felsőpatonyi színjátszók az elmúlt napokban sikeresen mutatták be Szirmai Albert Mézeskalács című háromfelvonásos daljátékát. A színjátszók kedves szórakozást nyújtottak a falu lakóinak, amelyért csak köszönet illeti őket. A magunk részéről Csiba Géza jelentéséhez annyit fűzünk hozzá, hogy a felsőpatonyiakra a siker bizonyára buzdításként hat, és tovább javítjuk kulturális életüket. A jövőben jó lenne, ha nemcsak operettel lépnének a közönség elé, de a Mézeskalácsnál főbbet mondó színművet is betanulnának. Nyitragerencsér — Nálunk a fiatalok — írja Sebők János — nem szeretik tétlenül tölteni az estét. Mindegyikük foglalkozik valamivel. Sokan a színjátszó csoportban tevékenykednek, sokan másféle szórakozást keresnek. Népszerű az asztalitenisz is. Az iskola épületének egyik helyiségében szép asztal van, s esténként itt játszik a falu ifjúsága. Régen rájöttek, hogy itt kellemesebben tölthetik az estét, mint a kocsmákban. Sebők János tudósításában megjegyzi még, hr%y Gerencséren a régi magyar népi hagyományoknak kincses ládája van. Jó lenne, ha e „ládákat" kinyitják és a benne levő* kincseket értékesítenék. Felsőjányok A falut tudásra szomjas nép lakja. Szeretik a kultúrát és szórakozást. Sajnos, eddig nem volt kultúrházuk, de most ezen is segítenek. Elhatározták, hogy önerejükből építenek kultúrházat. Tudósításában Pongrácz Gábor ezeket írta: — A felsőjányokiak önkéntes munkanapot szerveztek, amelynek során az egykori Kreicz-major cselédházát szétszedték, s az így nyert épületanyagból rövidesen kultúrházat építenek. Az önkéntes munkanapon a falu fiataljai és idősebbjei egyaránt részt vettek. Ott volt a 76 éves Hegedűs Ferenc, a 65 éves Fehér János és még sokan mások mind az idősebbek, mind a fiatalabbak közül. A felsőjányokiak példáját más falvakban is követhetnék! Oroszka Hegedűs Ferenc levelében az ifjúság kulturális nevelésével foglalkozik. Elmondja az ifjúság körében nyert tapasztalatait, majd ezeket írja: — Véleményem szerint ifjúságunk nevelésében sokat segítene, ha kulturális szerveink nemcsak a városok-' ban és a nagyobb községekben, ha-* nem lehetőleg mindenütt olvasóterme-ket nyitnának. A könyvek megszeret-" tetésével kellene az ifjúságot helyes' irányba terelni, és nemes szórakozásra szoktatni. Hegedűs Ferenc elgondolkoztató problémát érint. Napjainkban már úgyszólván a legkisebb faluban is van könyvtár. A helyi szervek feladata, hogy a könyvtár mellett olvasótermet

4 létesítsenek és ideszoktassák a fiatal-, ságot. (b) l J SZO \ ä 1958. február 18. /