Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-02 / 33. szám, vasárnap

A nemzetközi kapcsolatok békés megoldásáért (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió az, amely újból és újból megegyezésre hívja fel a nagyhatal­makat a borzalmas atomfegyverek el­tiltásában. Nem az amerikai „huma­nisták", hanem Csehszlovákia volt az, amely kezdeményezte, hogy az atom­sugárzás ártalmas hatásának kérdését megtárgyalják az ENSZ közgyűlés XII. ülésszakán. Ha az USA uralkodó kö­reinek képviselői legalább részben rendelkeznének azokkal a tulajdon­ságokkal, amelyeket magukénak tu­lajdonítanak, akkor az atomfegyverek már régen a múlté volnának és az egész kérdés le volna zárva. A Szovjetunió, hogy az atomfegy­verek kérdése kikerüljön a zsákutcá­ból, azt javasolja, hogy egyezzenek meg legalább az atomfegyver kísérle­tek beszüntetésében. A Szovjetunió továbbá azt óhajtja, hogy a nagyha­talmak legalább arra vállaljanak kö­telezettséget, hogy az atomfegyverek­ről, mint tömegpusztító fegyverekről lemondjanak, mert ezeknek alkalma­zása összeegyeztethetetlen a civilizált emberiség lelkiismeretével. Ezen In­tézkedések elfogadása előkészíthetne a talajt az atomfegyvergyártás általá­nos betiltására, amint azt az egész világ nemzetei óhajtják. Az Európa szívében fekvő Csehszlo­vákia szempontjából rendkívül fontos az a követelés, hogy az értekezlet napirendjére tűzzék a közép-európai atomfegyvermentes övezet létesíté­sére tett lengyel javaslatot. Az atom­fegyvermentes európai övezet létesí­tésére számtalan jó ok van. A négy résztvevő ország - Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — nemzetei mentesülné­nek az atompusztításról való féle­lemtől. Az övezet létesítésére tett ja­vaslat, a két egymással szemben álló csoportosulást elválasztó vonal nem­csak e területekre vonatkozik. Az em­lített államok kivonása az atomfegy­verkezés alól hozzájárulna a Nyugat és a Kelet közötti bizalom megerősí­téséhez, s fontos hozzájárulás volna a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételéhez. Az atomfegyvermentes övezet nemcsak hozzájárulna a rész­vevő államok biztonságának megerő­sítéséhez, hanem fokozná szomszé­daik biztonságát is. Az atomfegyverek kivonása mind a keleti, mindpedig a nyugat-németországi fegyverkezésből megfelelő légkört teremtene Német­ország egyesítésének megoldására az európai- és a világfeszültség általános enyhülése következtében. A Csehszlovák Köztársaság, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió kor­mánya egyetértését nyilvánította az európai atomfegyvermentes övezet létesítésének gondolatával és készsé­gét nyilvánította arra, hogy megfe­lelő kötelezettségeket és azok ellen­őrzését vállalja. Ügy tűnik mi sem állhat annak útjában, hogy ezt a Né­met Szövetségi Köztársaság is elfo­gadja. A bonni kormány a párizsi egyezmények megkötésének idején ünnepélyes ígérettel arra kötelezte magát, hogy nem fog atomfegyvert gyártani. Ennek ellenére azonban Adenauer most elutasítja az atom­fegyvermentes övezet létesítését Kö­zép-Európában. Ez csupán megerősíti a párizsi egyezmények aláírásának idején tett intelmeinket és figyelmez­tetésünket, hogy az ünnepélyes ígéret csupán arra szolgál, hogy megnyug­tassa a nyugati szövetségeseknek Nyugat-Németország atomfegyverke­zése miatti aggodalmait. Adenauer jelenlegi elutasító álláspontja a len­gyel javaslattal szemben csupán meg­erősjti azt a tényt, hogy a bonni kor­mány atomfegyvereket akar. Teszi ezt saját népének érdekei ellenére, amelynek túlnyomó többsége az atomfegyverkezés ellen foglal állást. A nyugatnémet atomtudósok figyel­meztetése 1 ellenére teszi, akik figyel­meztették arra a borzalmas veszélyre, amelynek Adenauer Nyugat-Német­országot kiteszi. Azon nyilvánvaló tény ellenére cselekszik így, hogy ez­zel a politikájával Adenauer csak tartóssá teszi Németország kettésza­kítottságát. Ami a többi nyugat-európai orszá­gokat illeti, a legegyszerűbb mérlege­lésnek arra kellene vezetnie, hogy egyet kellene érteniök a javasolt öve­zet létesítésével, ha igaz az, amit szüntelenül hangoztatnak, vagyis, hogy politikájuk célja a béke meg­szilárdítása. Az atomfegyverek kivo­nása a nyugatnémet militarista körök kezéből legsajátabb érdekük volna. Csehszlovákia nagy jelentőségűnek tartja a Szovjetuniónak a NATO tag­államai és a Varsói Szerződésben részvevő államok kölcsönös megnem­támadási szerződésének megkötésére tett javaslatát. Mindenki előtt, aki ésszerűen akar gondolkozni, világos, hogy ez a kötelezettség határozot­tan kedvező légkört teremtene a nemzetközi feszültség enyhítésében és a nemzetközi baráti kapcsolatok létezésében. Csehszlovákia ezért örömmel üdvözölte Macmillan brit mi­niszterelnök nyilatkozatát, amelyben állást foglal az ünnepélyes megnem­támadási szerződés megkötése mel­lett, ugyanígy örömmel fogadta egyes skandináv országok, Kanada stb. egyetértő nyilatkozatait is. A szerződés gondolata hívekre talált az USA azon körejben is, amelyek reálisan látják, hogy az eddigi agresszív irányzat csupán az USA tekintélyének csorbí­tásához és fokozatos elszigetelődésé­hez vezet. Ennek ellenére azonban minden jel arra mutat, hogy az USA uralkodó köreiben nem mutatkozik túlságos készség arra, hogy a békés nemzet­közi rendezésnek ezt az alapkövét le­helyezzék. A szerződés gondolatát például azzal utasítják el, hogy állí­tólag ezt a kötelezettséget már tar­talmazta az ENSZ alapokmánya. Abban az időben, amikor összeállí­tották és aláírták az ENSZ alapok­mányát, nem volt szükség ilyen köte­lezettségre. Az alapokmány elsősorban a nagyhatalmak együttműködéséből keletkezett, az együttműködés szelle­me megtestesült a nagyhatalmaknak a béke és háború a Biztonsági Tanács­ban megtárgyalt kérdéseiben való egyetértésének elvében is. Azonban azóta sor került Churchill fultoni pa­rancsára, amelyet a hidegháború megkezdésére, a koreai, vietnami, egyiptomi háborúra adott ki. A Szov­jetunió és a szocialista országok ellen erőpolitikát folytatnak. Az USA volt az, amely lábba! tiporta az ENSZ alap­okmányának elveit és rendelkezéseit. Ez az áldatlan állapot, oly messzire megy, hogy az USA képviselőit még a nagyhatalmak egyértelműségének elve is bántja a Biztonsági Tanácsban, amit belefoglaltak az ENSZ alapokmá­nyába, sőt, az esetleges kelet-nyugati értekezletre is azzal a javaslattal szeretnének menni, hogy ezt a rendel­kezést megváltoztassák. A világ igazi helyzetének reális szemlélete azt bi­zonyítja, hogy ma rendkívül szükséges volna egy ilyen egyezmény, éppen azért, hogy következetesen betartsák az ENSZ alapokmányát azok is, akik ezt eddig nem teszik. A szocialista országok a világ ösz­szes katonai tömbjeinek azonnali meg­szüntetését óhajtják. Ezen országok politikájának célja nem a katonai szerződések és tömbök létesítése, ha­nem a békés egymás mellett élés az egész világon, valamint az európai, ázsiai és az egész világ kollektív biz­tonsága. A szocialista országok kép­viselői azonban reálisan látják a je­lenlegi nemzetközi helyzetet és annak problémáit. Ezért a béke megszilár­dítása felé jelentős haladást látnak abban, hogy legalább a NATO országai és a Varsói Szerződés államai között megnemtámadási egyezményre kerül­jön sor. És így kell mindenkinek gondolkodnia, aki épeszű és nem rosszakaratú, aki nem akar ellentétbe kerülni a békés nyilatkozatokkal, le­gyenek azok bármily gyakoriak. Az európai helyzet és az egész világ helyzetének megjavításához ugyancsak hozzájárulna egy további szovjet ja­vaslat elfogadása a Németország te­rületén, valamint a NATO és a Varsói Szerződés más tagállamainak terüle­tén elhelyezett külföldi csapatok lét­számának csökkentése vagy a csapatok teljes kivonása. Ezek azok az okok, amelyek Cseh­szlovákiát arra vezetik, hogy határo­zottan támogassa a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai, valamint néhány további ország kormányfői értekezle­tének összehívására tett szovjet ja­vaslatokat. Ezen az értekezleten megoldanák a nemzetközi kapcso­latok néhány alapvető problémáját. A nemzetközi politikában ma csupán két lehetőség van: vagy folytatják a háborús szakadék szélén álló politi­kát, amely azzal fenyeget, hogv a világot atomháborúba sodorja, vagy pedig elismerik a békés együttélés szükségességét és levonják ebből a következtetéseket. Nem lehet a „hábo­rú szakadékának szélén" egyensúlyoz­ni, ahogy azt talán bizonyos okokból a nyugati fegyvergyáros körök és poli­tikai vezéreik szeretnék. A tartós béke érdekében, meg kell szüntetni a lázas fegyverkezést és a háború előkészíté­se híveinek békeellenes politikáját, meg kell erősíteni azokat az áramla­tokat, amelyek igyekeznek reálisan tekintetbe venni a világ erőviszonyait. A csehszlovák kormány megfelelő alkalmat lát arra, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén lényeges változta­tásokat eszközöljenek a Szovjetunió által javasolt értekezleten. Azonban ezen értekezlet napirendjének össze­állításában abból az elvből kell kiin­dulni, — ha azt akarják, hogv az érte­kezlet pozitív eredményekhez vezes­sen — hogy nemzetközi kapcsola­tokról szóló konferenciáról van szó, amelyen nincs helye bármely állam bel­ügyeibe való beavatkozási kísérletnek. Éppen az amerikai erópolitika és an­nak alkotó eleme — a szocialista or­szágok belügyeibe való beavatkozás kísérlete — az egyik legnagyobb aka­dálya a nemzetközi békés rendezésnek. Ezen mii. sem változtat az a tény, hogy ezek a körök agresszív tevékeny­ségüket demokráciáról és szabadság­ról szóló frázisokkal leplezik, azzal, hogy állítólag „érdekli őket" a kelet­eurőoai országok nemzeteinek sorsa. Felesleges gondok ezek. Ezen or­szágok lakossága már egyszer s min­denkorra megválasztotta útját. És hogy jól Választottak, ezt az országok népgazdaságának páratlan fejlődése, az életszínvonal szüntelen emelkedése és nem utolsó sorban biztonságuk bizto­sítása bizonyítja, melynek záloga a kölcsönös testvéri szövetség, élén a ha­talmas Szovjetunióval. Ha az USA uralkodó köreit valóban érdekelné a demokrácia és a szabad­ságjogok valamilyen biztosítása, és ha e frázisok mögött nemcsak egészen más szándékok rejlenének, akkor er­re eléggé nagy működési terület nyílnék saját táborukban. Mennyire demokratikus például az a közkedvelt­ség, amelynek az USA jobboldali kö­reiben Franco örvend, az a Franco, aki a spanyol néptől megtagadta legelemibb demokratikus követeléseit és szabad­ságjogait? A szabadság és a demokrá­cia amerikai elképzeléséről beszélhetne Guatemala népe, amelynek törvényes kormányát annak idején az amerikai United Fruit Company által fizetett repülőgépekkel és ágyúkkal űzték ki saját országából csak azért, mert füg­getlen politikát igyekezett folytatni a guatemalai nép javára. És a szabad­ságjogok, a demokrácia amerikai „vé­delmezőinek" buzgalmuk érvényesíté­sére nem is kellene elhagyniok saját államuk határait, tevékenységük irá­nyát megszabhatná Little Rock ameri­kai város neve. Az értekezlet összehívására tett szovjet javaslat pozitív visszhanqot keltett az egész világon. Az értekezlet megrendezése gondolatának alkalmas és sikeres volta minden kétségen felül áll. Az értekezlet összehívása elleni mesterkedéseket még a nyugati sajtó is élesen bírálja. Mindez arról tanús­kodik. hogy ma meg vannak a reális lehetőséqek az értekezlet összehívá­sára. még pedig minden felesleges ha­logatás nélkül. Már az 1957-es év megmutatta, hogy világszerte hogvan erősödik a nemzet­közi kapcsolatok békés rendezése szükségességének reális szemlélete. Miért ne íródhatna be a történelem­be az 1958-as év mint a nemzetközi helyzet alapvető rendezésének, a béke és a világ békés egymás mellett élése irányában történt változásának éve? (Rudé právo) HÍREK Növekednek a párt sorai • Csehszlovákia és Románia kép­viselői aláírták a kulturális egyez­ménnyel kapcsolatos 1958. évi munka­tervet. • A Csehszlovák Rádió és Televízió felhívást intézett a világ összes rádió és televíziós szervezeteihez. A felhí­vásra válaszolt már a Német Demok­ratikus Köztársaság rádiója, a Szov­jetunió Minisztertanácsa mellett mű­ködi Állami Rádióbizottság, valamint Sokorski, a Lengyel Rádió bizottsá­gának elnöke is. • Dr. František Vlasák közlekedés­ügyi miniszter és Ryszard Strzelecki, a Lengyel Népköztársaság vasúti, úti és légi közlekedésügyi minisztere ja­nuár 31-én egyezményt írtak alá a Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti vasúti forga­lomról. • Négy év után, február 1-én tar­tották Prágában közös konferenciáju­kat a népszerű-tudományos tájékoz­tató filmek prágai, brnói, gottwaldovi és bratislavai alkotói. • A Zdenék Nejedlý Főiskolás Együttes művészcsoportja szombaton, február 1-én Olaszországba utazott, hogy részt vegyen a szicíliai Agrigen­tóban rendezendő nemzetközi folklo­risztikai találkozón. AZ ISKOLÁKBAN MEGKEZDŐDÖTT A FÉLÉVI SZÜNIDŐ (ČTK) — Szlovákiában a tanulók ezrei vették át február 1-én félévi bi­zonyítványaikat tanítóik kezéből. Ez idén először voltak közöttük a bra­tislavai, kassai, trnavai kísérleti isko­lák tanulói. Szlovákia különféle váro­saiban elhelyezett 25 kísérleti iskolá­ban új tantervek, tananyag alapján és tankönyvekből 3 évig oktatják kí­sérletképpen a tanulókat. Az oktatás ezzel kapcsolatos elemzésének az a célja, hogy új alapokra helyezzék az általános iskolák tananyagát és okta­tási módszerét. Az elért eredmények alapján az 1960/61-es tanévben tu­dományosan megalapozott oktatási anyagot és tankönyveket adnak majd ki. A párttól kitűzött feladatok, melyek lehetőségét mutattak a lakosság há­háború utáni életszínvonalának eme­lésére, fokozatosan meggyőzték a dol­gozó rétegeket arról, hogy egyedül a kommunista párt folytat komoly és reális politikát, míg a többi pártok jobboldali vezéreik demagógiájától megfertőzve csak időt akarnak nyerni a kapitalizmus visszaállítására. Ám a párt keresztülhúzta szándékait. Az ínség sújtotta parasztságnak folyósí­tott rendkívüli segély fedezetét a párt a háborún nyerészkedő, üzérkedéssel, hadiszállítással óriási vagyont szer­zett milliomosok (voltak szép szám­ban) megadóztatásával akarta előte­remteni. A nemzeti szocialista, a de­mokrata párti, a néppárti reakció, amelynek vezéreit elsősorban érintette a milliomosok külön megadóztatása, kézzel-lábbal tiltakozott: azt akarták ugyanis, hogy a parasztságnak adott segélyt a kisemberek, a közalkalma­zottak életszínvonala érezze meg, azt tartván, „minél rosszabb a népnek, annál jobb nekünk." Tehát szánt szán­dékkal elégedetlenséget akartak szíta­ni a dolgozókban, hogy ezzel elhide­gítsék őket a kommunistáktól és a saját malmukra hajtsák a vizet. A kommunista párt következetes ma­gatartásával azonban keresztülvitte a milliomos-adót. A másik fontos feladat a közalkal­mazottak fizetésének rendezése volt. Ezt a kérdést a nemzeti szocialisták­kal és a többi kommunistaellenes pár­tokkal egy követ fújó szociáldemokra­ták elmérgesítették. Népszerűséghaj­hászó, de az állampénztár szempont­jából elviselhetetlen fizetésemelést követeltek, politikai tőkét kovácsolva belőle. De a kommunista párt higgadt politikájával megmagyarázta a töme­geknek, hogy pillanatnyilag lehetetlen életszínvonaluk erőinket meghaladó emelése, s a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom feladatává tette javaslat ki­dolgozását" a kérdés méltányos meg­oldására. A párt vezetősége a teendő­ket három pontban így foglalta össze: 1. rendet teremteni a mezőgazdaságban és az élelmiszerellátásban; 2. felszá­molni az államellenes összeesküvést; 3. mozgósítani a tömegeket a kitűzött építőfeladatok maradéktalan teljesíté­sére. A párt nyílt és a tömegek jól felfo­gott érdekeit követő politikája növelte tekintélyét és a tömegekre gyakorolt befolyását. Bizonyítja ezt a „harminc­millió munkaórát a köztársaságnak" akció, melynek keretében a párt fel­ajánlotta, hogy tagjai önkéntes bri­gádok keretében az üzemekben, fal­vakon, stb., 30 millió munkaórát dol­goznak le ajándékképpen. Míg a nem­zeti szocialista és a többi demagógok ölbetett kezekkel néztek az akcióra, és a nagy nyilvánosságot arra tüzelték, hogy ellenőrizze a kommunistákat, helyt állnak-e szavuknak, addig a dol­gozók a kommunistákkal karöltve be­kapcsolódtak az országépítő munkába. A párt befolyásának növekedését még az a tény is igazolja, hogy 1947. végén és 1948. elején sorai 237 384 új taggal gyarapodtak. Szlovákiában 1948 januárjában, február 14-ig bezáróan 5009-en léptek be az SZLKP-be. Tovább bővül Csehszlovákia és a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés (ČTK) — A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítója azzal a kérdéssel fordult Ottó Kocourhoz, a külkereskedelmi miniszter elsó helyetteséhez, milyen lesz 1958-ban Csehszlovákia és a szo­cialista tábor országai között a gaz­dasági együttműködés. Amint O. Kocour, a külkereskedelmi miniszter első helyettese hangsúlyozta, a szocialista táborhoz tartozó orszá­gokkal való gazdasági együttműködés az idén is biztosítja majd Csehszlo­vákia,; valamint a többi országok ter­melő erőinek továbbfejlődését és hoz­zájárul ezen országok lakossága élet­színvonalának további emeléséhez. Ezen együttműködés jelentősége abból a tényből adódik, hogy külkereskedel­münk a többi országok külkereskedel­mével összehasonlítva igen nagv mér­tékben veszi kŕ részét a termékek érté­kesítéséből. és a szocialista táborhoz tartozó országokkal bonyolítják le az árucsere kétharmadát. Csehszlovákia hosszúlejáratú s egy-egy évre érvényes egyezmények alapján részt vesz a szocialista táborhoz tartozó orszá­gok tervgazdaságának állandó fellendí­tésében. Ezért mind minálunk, mind a szocialista tábor országaiban 1958-ban is biztosítják az üzemek termelőképességének, a dolgozók leleményességének s a rendel­kezésre álló természeti (orrásoknak leg­elón,vösebb kiaknázását. Gazdaságunk rá van utalva számos kulcsfontosságú nyers­anyag és élelmiszer behozatalára. A Cseh­szlovák Köztársaság 1958-ra szóló egyez­mények alapján, melyeket inár megkötött, avagv a közeljövőben köt meg a szocialista tábor országaival, biztosította iparunk szá­mára a szükséges nyersanyagmennyiség legnagyobb részét, valamint a lakosság számára szükséges élelmiszermennyiséget is. A fogyasztók minden bizonnyal örülnek majd az iparcikkek és élelmiszerek válasz­téka ez úton történő gyarapodásának. A gazdasági együttműködés keretébe tartozik a tudománvos-muszaki együttmű­ködés is, mely évről évre nagyobb mére­teket ölt. Különösen a termelési beren­dezések építésében és korszerűsítésében nyújtandó kölcsönös segítségről, műszaki tervek, tervrajzok, technológiai, újítási ja­vaslatok, találmányok, ésszerűsítő javas­latok kicseréléséről, tudósok kölcsönös lá­togatásairól, valamint a dolgozók káde­reinek szakoktatásáról van szó. A szo­cialista tábor országainak nagymértékű tu­dományos-műszaki együttműködése több­millió koronát és évek hosszú során át tartó munkát takarít meg népgazdaságunk­nak. Az így megtakarított pénzt és munkát máskülönben az adott problémák megoldá­sára kellene fordítanunk. A külkereskedelmi miniszter helyettes azzal a kérdéssel kapcsolatban, milyen lesz a szocialista tábor országainak együttmű­ködése a Kölcsönös Gazdasági Együttmű­ködési Tanácsban, s milyen feladatok há­rulnak erre a nemzetközi szervezetre — megállapította, hogy a szóban forgó szer­vezet 1958-ra előirányzott feladatait a múlt év június havában lezajlott VIII. ülés eredményeinek megfelelően határozták meg. A szocialista országokban az ezen az ülé­sen elfogadott javaslatok alapján kidol­gozzák most a népgazdaság fö ágazatai fej­lesztésinek 1960—1962-ig szóló terveit és előkészítik a 10—15 évrp szóló távlati tervek alapanyagát is. A Kölcsönös Gazda­sági Együttműködési Tanács legközelebbi feladata tehát az lesz, hogy egybehanqolják ezeket a terveket, melyek az eddiginél gyorsabb ütemben biztosítják majd az egyes ágazatok termelését, A Belügyminisztérium közleménye (ČÍK) František Havelka, ali leg­utóbb Bécsben a Huschkagasse 1. szám alatt lakott, Ausztriából a Cseh­szlovák Köztársaság területére jött. František Havelka 1939 előtt az ag­rár szakszervezeti egység alkalmar zottja volt. A megszállás alatt a NOUZ apparátusában teljesített szol­gálatot. 1945 után a Zemedélské No­viny propaganda-osztályán dolgozott. 1946-ban František Kovárna, volt ta­nár, valamint Josef Vitásek nemzeti szocialista párti funkcionárius meg­nyerték Havelkát arra, hogy vállalta az akkori Szocialista Kultúra Klubjá­ban a titkári állást. E fünkciójában szorosan együttműködött dr. Zenkl­lel, Ripkával, Horával, Krajinával és főleg Firttel és Machotkával. Havelka 1953-ban illegálisan el­hagyta köztársaságunk területét. A februári események után külföldre szökött csehszlovák emigránsok meg­nyerték őt az angol kémszolgálattal való együttműködésre. Mint kémügy­nök különféle feladatokat teljesített. Havelka később az angol kémszer­vezet közvetlen szolgálatába lépett, és itt fontos feladatokkal bízták meg. melyek a Csehszlovák Köztársaság, valamint a szocialista tábor más or­szágai ellen irányultak. Egyidejűleg felruházták az angol kémszolgálat ör­íagyának jogaival és teljesítenie kellett az ezzel a ranggal kapcsolatos köte­lességeket is. Havelkának így fontos szerep jutott abban a kémhálózatban, mely az amerikai kémszolgálat köz­vetlen vezetésével működik. Havelka a külföldön mint újságíró és a BBC tudósítója szerepelt a nyilvánosság előtt. František Havelka a csehszlovák biztonsági szervek rendelkezésére bo­csátotta azokat a tapasztalatokat, melyeket a nyugati, elsősorban az amerikai és brit kémszolgálat tervei­vel és szándékaival kapcsolatosan szerzett. Egyben tájékoztatta őket az előkészületben levő provokációs ak­ciókról és átadta nekik a már hosz­szabb idő óta ellenséges kémügynök­ségekkel együttműködő csehszlová­vákiai polgárok névjegyzékét. A Belügyminisztérium František Havelka vallomása alapján, valamint az átadott dokumentációs anyag alap­ján megtette a szükséges biztonsági intézkedéseket. Ennek alapján letar­tóztattak számos egyént, akik együtt­működtek az ellenséges kémhálózat­tal. Több egyént megfigyelés alatt tartanak és felülvizsgálják eddigi tevékenységüket. ÜJ SZO 2 TÄ- 1958. február 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom