Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)
1958-02-16 / 47. szám, vasárnap
€ gijszer van egy eooeľi zarszawiaaas k dá Vége az évzáró taggyűlés hivotaloe részének. Szépen megterített asztalok mellett ülnek az alsójányoki szövetkezetesek. Evőeszközök csörömpölnek s az illatos levesestálak máris az asztalon párolognak. Utána következik a hurka, pecsenye, kirántott hús. Egész kis lakodalom ... Együtt ül a nagy szövetkezeti család. Ünnepelnek, jókedvűen a jövőbe vetett bizalommal tesznek pontot az elmúlt gazdasági év után. A szövetkezeti tagokat örömmel tölti el az a tudat, hogy az elmúlt év során már jelentős eredményeket értek el, s a somorjai járás legjobb szövetkezetesei közé küzdötték fel magukat. Felületesek volnánk, ha most csak a jókedvű emberek megelégedett arcát látnánk. Nem volna elég, ha csak azt írnánk meg, hogy elégedettek az alsójányokiak. Az elégedettség, a jókedv, a jövőbe vetett bizalom mögött látni kell azt a nagy utat Is, amelyet a szövetkezet tagjai az elmúlt évek során megtettek. Amíg a szövetkezeti tagok — úgymond — az ünnepi ebéd elköltésén fáradoznak, vessünk egy pillantást a múltba, hogy lássuk, mi szülte az örömet, az arcokról visszatükröződő 'elégedettséget. • * * A falu földművesei 1951-ben kezdték próbálgatni a szövetkezést. A szövetkezeti gazdálkodási forma legalacsonyabb típusánál kezdték. Az 1953-as gazdasági évben a harmadik típust választották. Lényegében a szövetkezet életében az 1953-as ev volt a kiindulópont. Azóta — ahogyan már az előbb is említettük — nagy utat tettek meg. Az évek során sok értékes tapasztalatra tettek szert. Saját tapasztalataikból tudják, nem elég, hogy a munkaegységek értékét papíron magas számokban tüntessék fel, de a tervezett munkaegységek magasságának megfelelő terméseredményeket kell elérniök. Csak így lehet elkerülni az év végi kellemetlen csalódást. A kezdet kezdetén az alsójányokiak is valahogy úgy gondolták: fog a toll a papíron, miért ne emelnénk magasra a munkaegységek értékét. Az aránylag kis szövetkeze: 1953-ban 995 579 korona évi jövedelmet tervezett. A munkaegységek pénzértékét pedig 16 koronában szabták meg. Évközben a szövetkezeti alapszabályzatnak megfelelően a megállapított 50 százalékot, vagyis 8 koronát fizettek előleg címén minden munkaegységre. Az év végén, az évzáró gyűlésen bizony kellemetlenül csalódtak. Mivel még nem voltak meg a kellő gazdasági feltételek, a tervez>stt 995 519 korona bevétel helyett csak 679 792 korona jövedelemről adhattak számot. Természetes, így a 16 koronás munkaegység csak papíron volt kimutatható. A valóságban be kellett érni 8 koronával. A falu kommunistái és a szövetkezet pártonkívüli tagjai is belátták, nincs semmi értelme annak, hogy a reális lehetőségek figyelembevétele nélkül tervezgessenek. Kc~ös elhatározással meg is kezdték a hibák eltávolítását A szövetkezet elnöke azóta most már negyedszer számolt be a tagságnak egy-egy év eredményeiről, s ami a legérdekesebb, a múlt év során is 16 korona volt a rriunkaegység terv 'zett pénzértéke és 1 041 422 korona a tervezett jövedelem. Röviden, a munkaegység után járó pénzösszeg 1953-hoz viszonyítva mit sem változott. A "lényeges különbség azonban ott van, hogy míg 1954-ben 679 792 korona volt a bevételük, az 1957-es évben már a jóval magasabb, sőt a tervezett bevételt is túlszárnyalták. A tervezett 1041422 korona helyett 1 403 092 koronát bevételeztek. Ennek végső eredménye az, hogy nemcsak a 16 koronát tudták teljes egészében kifizetni, hanem — a pót jutalmakkal együtt — a munkaegységek értéke 20 koronára emelkedett. Azt, hogy ma ilyen eredményekkel zárták az alsójányokiak az évet, a terméshozamnak állandó növekedése és az állattenyésztés hasznosságának emelkedése tette lehetővé. A szövetkezet a tervezett termelési költségeket egyedül a műtrágya vásárlásánál lépte túl. Ez a látszólag túlméretezett kiadás azonban gazdagon kamatozott. A szövetkezet a tervezett hektárhozamokat az összes mezőgazdasági termékekből túlteljesítette. Hogy csak eg" példát említsünk: A szövetkezet ci r répából a tervezett 215 mázsa hektáronkénti átlag helyett a 12 hektárnyi répaföldröl átlagosan 400 mázsa termést takarított be. Ez annyit jelent, hogy a 12 hektár répaföld az előre tervezett 127 000 korona helyett 530 700 koronát jövedelmezett. A szövetkezet 6 hektáros kertészete is kiváló eredményeket ért el a múlt év során. Mózes Ferenc vezetésével a szövetkezet fiataljai vállalták a kertészetben a munkát. Versenyré keltek nemcsak a járás, de az egész kerület kertészeivel. S az eredmény? A versenyből győztesen kerültek ki, s az idén már az országos versenyben is részt vesznek. Ez a nemes versengés a szövetkezetnek a kertészetből tervezett 233 205 korbna helyett 335 967 koronát jövedelmezett. A kertészet fiatál dolgozóinak pedig minden munkaegység után 4 korona prémiumot jelentett. Száz szónak is egy a vége. A múlt évben jól gazdálkodtak az alsójányokiak, ami a leghatározottabban a bevételben tükröződött vissza. A jó gazdálkodás következtében emelkedett a munkaegységek értéke, de több jutott az oszthatatlan, a szociális és a kulturális alap bővítésére is. Az említett alapokra eredetileg 9f 119 koronát terveztek, a valóságban pedig 130 347 koronát juttattak. Ezzel megteremtették annak a lehetőségét, hogy a gazdálkodás színvonalának emelése mellett szociális és kulturális célokra is több jut, aminek maguk a tagok veszik hasznát. A szövetkezeti alapokra a tervezettnél nagyobb összegek fordítása mellett is van a szövetkezeteseknek mit a tejbe aprítaniok. Említettük már, hogy a jó gazdálkodás következtében a tervezettnél még így is magasabbra emelkedett a munkaegységek értéke. Nagy Vendel családjának pl. — beleértve a természetbeni juttatások pénzértékét is — a múlt évi jövedelme 54 454 korona volt. Az alsójányoki szövetkezet, amint látjuk, jó úton halad. Gyarapodik a közös alap, gazdagodnak a tagok. Mégis van még valami, amin sürgősen javítani kell. Azt hiszem, nem leszek ünneprontó, ha megmondom, hogy a tagok keveset törődnek a tanulással, szakmai tudásuk gyarapításával. Igaz, megszervezték a szövetkezeti iskolát, csak az a baj, hogy nem látogatják rendszeresen. A szövetkezet tagjainak pedig be kell látniok, hogyha tanulnak, annak elsősorban ök veszik hasznát. Nincs olyan tapasztalt gazda, aki mindent tudna, különösen most, amikor a mezőgazdasági tudomány mérföldes léptekkel halad előre. Ojabb és újabb lehetőségek kerülnek felszínre, amelyek mind mind a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését szolgálják. Manapság arról van i szó, hogy aki nem tanul, lemarad. i Márpedig azt hiszem, az alsójányokiak | sem akarnak a többi szövetkezetek mögött maradni, abban a nemes versengésben, mely a társadalom s egyben minden egyes szövetkezeti tag érdekeiért folyik. Bízunk benne, hogy az alsó'ányokiak is jó szívvel fogadják a segíteni akaró jó tanácsot. * • * N égy óra felé járt az idő, mire véget ért az ünnepi ebéd. Bor is került az asztalra, szép aranysárga nedü. S nini, már hegedű is cincog. Táncra | perdülnek a párok, mulat az alsójá| nyaki nép, mert egyszer van egy évben zárszámadás. Szarka István Egy felajánlás margójára •blerész felajánlást tett a Handlo* T | vai Nagybánya újév kezdetén: 5300 tonna szenet fejt és 120 m bányafolyosót hajt ki terven felül. Talán még a legoptimistább természetűek is kételkedve csóválták a fejüket. Hiszen a múlt év gyenge eredményeit tekintve valóban „vakmerőség" volt a Februári Győzelem 10. évfordulójára ilyen felajánlást tenni, méghozzá az eiső negyedévre! 5300 tonna!... De a felajánlás merészsége feletti meglepetésünk még nagyobb volt a másodiknál. Február 1-én reggel a bányászzenekar pattogó indulói után örömteli hangon jelentette az üzemi hírszolgálat, hogy terven felüli felajánlásunkat, melyet három hónapra terveztünk, már januárban teljesítettük! Sőt a bányafolyosók nyitásánál 100 m-re! megtoldottuk a 120 métert. Hihetetlen!... Érdemes elgondolkozni ezen számok felett... Csodák manapság nincsenek. Hogyan sikerülhetett? A z első, ami szemünkbe ötlik: a Nagybánya felajánlását 54 kollektíva írta alá. Ott találjuk közöttük a legjobb falfejtések, elővájatok vezetőit: Psotát, Dienescht, Bieliket, Mácsayt, Vakáňt, Vojtášeket a „falakról", Linkešt, Kelecsényit, Rózsát, Neuschlt, Cachajt, Trgyňát az elővájatokról. Ezen csoportok felajánlott métereit, tonnáit gyűjtögette össze csokorba a Nagybánya vezetősége. így „jött kí" a bűvös 5300 tonna és a 120 méter terven felül. Elértük tehát végre azt, hogy bányászaink ismerve a feltételeket, látva a nehézségeket, hiányokat, valóban csak reális, teljesíthető felajánlásokat tesznek. Ki többet, ki kevesebbet. Milyen más ez, mint — nem is olyan régen — mikor az irodából jött a „kész papír". Milyen gépies, lélektelen száraz módja volt ez a felajánlásnak! Kimérni centivel, mázsával egyikre-másikra, ennyit termelj, itt írd alá. Összehasonlíthatatlanul szebb, emberibb, mikor a párt felvilágosító szava, felhívása nyomán fölcsillanak a szemek, két-három, vagy húsz fő összehajol, megbeszélik szépen: No, mennyit...? Milyen őszihte örömmel kopogtat be azután az irodába a csoport vezetője, hogy megtegye felajánlását!... Szólni kell a párt komoly munkájáról is, az üzemi szakszervezet tevékenységéről. A gyűlések, melyeken a legkisebb hiányosság orvoslását is megtárgyalták, a műszaki és gazdasági konferencia mind-mind azt a célt szolgálta, hogy teljesíthessük a felajánlást. Sok párttag jó példája adott kitartást, lelkesedést mindnyájunknak. Mert nem kell azt hinnünk, hogy a győzelem simán, könnyen pottyant az ölünkbe! Volt baj — van is — bőven! Itt szakadás, ott kiégtek a villanymotorok, nincs üres csille! — kész a zűrzavar. De elég egy higgadt kijelentés: „Én benn maradok, váltás között megcsináljuk" s máris előlépnek többen: „Én is itt maradok", — jön az egész front... ég egy jelenséggel találkoztunk januárban bányászaink között, különösen a hónap vége felé — és ez az egészséges derűlátás. Amikor már kezdtünk kapaszkodni a 100 százalék fölé — túljutva az első megtorpanásokon —, olyan mosolygó magabiztossággal könyveltük el a napi sikereket, mintha mindig így ment volna. Ebből is láthatjuk, hogy nem szabad lebecsülni, de nem kell túlbecsülni sem a nehézségeket. Sportnyelven szólva: — A győzniakarás, a harci szellem sokszor képessé tesz nem várt teljesítményekre is. A február talán egy árnyalattal gyengébben megy eddig. Kimerültek volna a lehetőségek a terv teljesítésében? Távolról sem! Hiszen a gépesítést 50—60 százalékra használjuk ki csupán. Egyik részlegen magasan túlteljesítik az elővájatok tervét (120—130 százalékra), ezzel szemben a nyugati részlegen 86, az északin 90 százalékra állunk. Mi segített?... Az állandó érintkezés, összeköttetés a munkahelyekkel, a bevált új munkamódszerek alkalmazása. Nemcsak azért kell továbbharcolnunk, mert a januári eredmények erre köteleznek, hanem azért is, mert jó szervezéssel ezeket bármikor elérhetjük. De csak azzal a föltétellel, ha bányászaink, aknászaink összmunkája nyomán igyekezünk állandóan többet, jobbat, olcsóbban termelni. A bányászmunka ojyan sokoldalú, hogy minden ágában sok-sok újítást eszközölhető, csak akarni kell... • ehet, hogy krízis előtt áll a • Nagybánya? Lehet, hogy még a február sikerül, azután ismétlődik a tavalyi kép ? Ha most megérzi minden bányász, hogy segítséget kap, tovább javul a munkaszervezés, akkor nem ismétlődik meg a tavalyi hiba. Éreznünk kell, hogy törődnek velünk ' a mérnökök, aknászok, hogy segítenek < a munkahelyeken. így biztosan menni fog! Tóth János bányász, Handlová Az ipar irányítása és szervezése érdekében tett fontos intézkedések megvalósításával együtt az a feladat merül fel előttünk a mostani időben, hogy káder-tekintetben megjavítsuk állami és gazdasági apparátusunk összetételét, melyet egyszerűsítenünk kell, s amelyben a dolgozók állományának számát csökkentenünk kell. Arról van szó, hogy az apparátusban a jövőben csak olyan emberek dolgozzanak, akik szilárdan állnak a munkásosztály talaján és akik hűek a szocializmus ügyéhez. A káderpolitika szerves része az egész pártmunkának. A párt úgy irányítja a káderpolitikát, hogy a káderek kiválasztásának, nevelésének és széthelyezésének gyakorlata mindig biztosítsa a párt fő vonalának következetes teljesítését, hogy a káderpolitika a szocializmus építési feladatainak szolgálatában álljon. Ennek az elvnek a szellemében és a munkásmozgalomnak, különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatai és a mi adottságaink alapján pártunk megszabja a kádermunka feladatait, kitűzi a káderek kiválasztásának fő szempontját és meghatározza nevelésük irányítását s módszereit. A párt a legutóbbi években dereka? munkát végzett a káderpolitika terén. 1945-től kezdve a funkcionáriusok ezreit nevelte fel, a pártszervek részére felépítette a pártapparátjist, és miután megszilárdította az ešžmei, politikai és szervezési egysféíjet, biztosította vezető szerepét. A párt kiemelte a munkásosztály meg a többi dolgozó legjobb tagjait IS az állami meg gazdasági apparáťús fontos funkciójába osztotta be olcet. Egyúttal megtanította őket, hogyan kell megoldaniok a szocialista építés bonyolult feladatait. Ezenkívül fel kellett használnia a régi szakemtígrek tapasztalatait és fokozatosan fcl kellett nevelnie saját értelmiségét, mely a munkásosztályból és a dolgozó parasztságból került ki. Az állami és gazdasági apparátus felépítésének folyamán eltávolítottuk a vezető helyekről az idegen és ellenséges elemeket. Ezeket az óriási feladaA ma sürgős feladata: Javítsuk meg a kádermunkát írta: OLDŔICH ČERNÍK, a ČKP Központi Bizottságának titkára tokát nem valósíthattuk meg bizonyos hibák és fogyatékosságok nélkül, melyek a politikai és gazdasági élet különböző szakaszain megnyilvánultak és sor került a kádermunka lenini elveinek megbontására. A káderek kiválasztásában, nevelésében és széthelyezésében első helyen mindig a politikai szempont áll. E szempont helyes érvényesítése a kádermunkában azt jelenti, hogy a dolgozónak politikai tekintetben megbízhatónak kell lennie, odaadó hűséggel kell viseltetnie a párt és a munkásosztály iránt. Ezért minden vezető funkcióba a munkásosztály legjobb tagjait és olyan más dolgozókat kell kiválasztanunk, akik szilárdan összeforrtak a munkásosztály érdekeivel, helyesen fogják fel pártunk politikáját és ezért aktívan harcolnak. A második szempont a szakmai képzettség szempontja, mely megköveteli, hogy a vezető helyek dolgozóit aszerint is válasszuk ki, mit ismernek és tudnak, mire alkalmasak, vagy mit tudnak megtanulni. Mindkét szempontot mindig helyes kapcsolatban kell látnunk, mert csak mindkét szempont érvényesítésével választhatunk ki rátermett kádereket, tudjuk biztosítani életünk minden szakaszán a' párt vonalvezetését és meg tudjuk akadályozni a vezető dolgozók egészségtelen hullámzását. Csak a káderpolitika ezen lenini elveinek következetes érvényesítésével gátolhatjuk meg azt, hogy állami és gazdasági apparátusunk felelős funkcióiba ne szivárogjanak be nem kívánatos elemek, csak így tudjuk megakadályozni a további hibákat és fogyatékosságokat a káderek kiválasztásában, nevelésében és széthelyezésében. Miben rejlenek a hibák és fogyatékosságok fő okai, melyek kádermunkánkban jelentkeznek? E hibák és fogyatékosságok íö oka abban gyökerezik, hogy sok vezető dolgozó lebecsüli a kádermunkát. így egyes miniszterek, a minisztériumok és vállalatok vezető dolgozói eddig kevés gondot fordítanak a káderkérdésekre, melyeknek megvitatása nem alkotja a mindennapi szervező munka szerves részét. A kádermunka kérdéseit nem tárgyalják meg megfelelően a kollégiumokban és a munkaértekezleteken, miért is a kádermunka néha többé-kevésbé csak a káderalakulatok ügye marad. Ezek viszont a javasolt dolgozót gyakran csak a kérdőívekből, véleményezésekből meg más írott anyagból ismerik, ezeket pedig többnyire igen felületesen dolgozzák fel. A kádermunka mostani fogyatékosságainak további okát a liberális nézetek alkotják az emberek kiválasztásában, értékelésében és széthelyezésében: semmibe se veszik a politikai és osztályszempontot, egyoldalúan kiemelik és túlbecsülik a szakképzettséget. Emellett gyakran nincs is szó igazi szakképzettségről, hanem csak a műveltség formális igazolásáról. A káderek értékelésében elkövetett hibákra és a liberális irányzatok megerősítésére hatással volt a helytelenül megszabott újjászervezés, melynek egyes rendelkezései ellentétben voltak a kádermunka pártelveivel és amelyet jogosan bírált meg pártunk Központi Bizottsága. Mindezek a^körülmények azt eredményez.! ték, hogy az úgynevezett szakképzettség ürügyével még ma is különböző, a párttal és a néppel szemben idegen elemek dolgoznak bizonyos funkciókban vagy bizalmi feladatok teljesítésében kutató intézeteinkben, központi hivatalainkban és minisztériumainkban. Például az Építkezési Ökonomika Kutatóintézetében a fő feladatok megvalósításában volt nagyvállalkozók dolgoznak: nem csoda, hogy ennek az intézetnek az elemzései nem felelnek meg a szocialista ökonomika fejlesztési szükségleteinek. Igen gyakran éppen az ilyen „szakemberek" a bürokrácia képviselői, fékezik munkatársaik és az üzemi dolgozók kezdeményezésének fellendülését, hajbókolnak a Nyugat előtt, reakciós és szovjetellenes hazugságokat terjesztenek, az osztályellenség pedig főképpen ezeket szemeli ki és nyeri meg a felforgató és kémtevékenység számára. A kádermunka hibáinak további oka a gondatlanság, sőt gyakran a hanyagság a fontos funkciók számára kiszemelt emberek igazolásában. Nem ritka jelenség, hogy az illetékes szervek nem egészítik ki rendesen a káderanyagot, hogy fontos körülményekre nem világítanak rá. A káderanyaggal végzett munkában jelentkező következetlenségről tanúskodik Alois Rula esete, aki a Vízgazdálkodási Központi Igazgatás pénzügyi osztályát vezette. Ennek a hivatalnak vezető dolgozói Rula kiválasztása alkalmával megelégedtek avval, hogy munkáscsaládból származott, hogy aktívan dolgozik a közéletben és 1948-től tagja a CSKP-nek. Rulát megválasztották az FSZM üzemi bizottságának elnökévé is. Az elvtársak nem ütköztek meg azon, hogy Rula, ha mindjárt 1938-ig mint munkás dolgozott is, a megszállás idején prokurista lett. Végül még az ls kiderült, hogy együttműködött a fasiszta megszállókkal. Az említett példák és más példák egész sora arról tanúskodnak, hogy számos vezető gazdasági dolgozó a kádermunkában gondatlanná válik. Lebecsülték az osztályellenség működését és az ellene folytatandó harcot gyakran ráhagyták a biztonsági szervekre. Egyes minisztériumok és központi hivatalok ki nem elégítő kádermunkája aláássa a dolgozók bizalmát az állami apparátus iránt, megkárosítja a pártot és már hosszabb idő óta tárgya a pártaktíva meg a többi dolgozó jogos bírálatának. Ezt igazolta a párt Központi Bizottsága levelének megvitatása is. n. Az ipar szervezésének és irányításának szakaszán előkészített intézkedések részei egész gazdaság-termelő tevékenységünk állandó tökéletesítési folyamatának: Ezért természetes, hogy ezt az állami és gazdasági apparátus kádereinek további megjavításával kell megvalósítanunk. Ezért a népgazdaság irányításában szüKséges változások támogatására néhány intézkedést kell foganatosítanunk a minisztériumok és a központi hivatalok dolgo- , zóinak kiválasztásában és széthelyezésében. Ezekkel az intézkedésekkel • meg kell teremtenünk a feltételeket az újjászervezett minisztériumok,' központi hivatalok és az egész gaz- r dasági meg igazgatási apparátus jó munkájára. A minisztériumoknak,. az ' összes központi és más irányító szer-^ veknek száma szerint kis, de magas' képzettségű alakulatoknak kell lent niök, melyek fel fogják dolgozni és biztosítani fogják ágazatuk ökono-» mikáját. Ez a körülmény magas fokú követelményeket és igényeket tá-' maszt ezen alakulatok dolgozóinak, összetétele iránt. Milyen tulajdonságokat fogunk megkövetelni az állami és gazdasági apparátus 1 dolgozóitól? Mindenekelőtt arról van szó,, hogy az állami és gazdasági apparátus dolgozói osztályszempontból megbízhatók és* politikai tekintetben fejlettek legyenek. Más szóval mindig a munkásosztály összes* érdekeinek talaján kell állniok és követke-, zetesen tudniok kell biztosítani a párt irányelveit. Érteniök kell ügykörük problémáinak és feladatainak megoldásáh de ezenkívül látniok kell az ors: dekeket is, érteniök kell ahhoz, jékozódjanak a belpolitikai és n politikai kérdésekben, harcoljanak a\ vonaláért, politikai tekintetben hel| meg tudják magyarázni és biztosítani adatokat. Ahhoz, hogy az állami és gazdasági parátus a párt politikai vonalát át ültetni az életbe, szükség van arra, a vezető helyekre olyan dolgozókat meljünk ki és helyezzünk szét hel akik megértik ezt a vonalat, ezt ügyüknek fogadják el és képesek ezt den körülmények között kl is harc. Az osztályszármazás és a munkahelyen ló magatartás megvizsgálásán kívül üg nünk kell arra is, hogyan viselkedik a . gozó hivatalán és vállalatán kívül, hog érvényesíti és védelmezi a párt politik, lakhelyén is. A politikai fejlettségnek fo" tos mutatója az állami fegyelem megta, tása is. Az olyan dolgozó, aki megtart az állami fegyelmet és azt másoktól megköveteli, biztosítéka annak, hogy helyt áll kötelességeinek teljesítésében és a rá" bízott felelős funkcióban. A második szempont azon dolgozók „, választásában, akiknek a minisztériumok, ban és a központi hivatalokban kell doly, gozniok, szakmai felkészültségük foka és olyan adottságaik, melyek alapján bizonyoc funkciókat be tudnak tölteni és maguk tovább tudnak fejlődni. Ennek megítéléséire azonban nem elegendő az igazolt szakÜJ SZO i Ä 1958. február 16.
