Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-11 / 11. szám, szombat

loéfi világ -j-4arracltovhatt Harrachov — a téli sportok paradicsoma Ki ne hallott volna a téli sportolok Csodálatosan szép eldorádó járói, Harrachovról, erről a Krkonoše északnyugati lejtőjén fekvő hegyi településről Bogárhátú, játékkártyaszerű kis házai szerényen húzódnak meg a magas hóban és a festői táj elmaradhatatlan kiegészítői. Harrachovban mindenki vidám, mintha otthon felejtette volna felelősségteljes munkájának gondjait hogy csak a mának, a pi- ' heriésnek, szabadságának éljen. A hegyoldalak ne

: vetéstől hangosak, gyorsan siklanak el melletted a kipirult arcú sízők, szánkázok, hogy a következő pillanatban bukfenceket vetve a puha, frissen esett hóban folytassák soha meg nem unható szórakozásukat. Felnőttek és gyerekek — még a földből alig kilátszó apróságok is — a legnagyobb szenvedéllyel űzik a téli sportokat és ügyességük, rugalmas fürgeségük , szinte elkápráztat. Sohasem elég ebből a mulatságból, kora reggeltől késő sötétedésig kint vannak a friss levegőn. Bizony, nagy élvezet itt az üdülés és elégedetten tapasztalják, milyen sokan — minden évben egyre többen — vannak, akik ezt a szórakozást, mely ma már nem tekinthető fényűzésnek, megengedhetik maguknak. Olyanok is vannak itt azonban, akiket a kötelesség hozott ide. Tudatában vannak a szerencsének, melyben a népi demokrácia jóvoltából részesülnek, mely ideküldi őket tanulni és ezért kétszeresen kihasználják a lehetőségeket. Hogy kik ezek a szerencsések? A jelen esetben tanítók és tanítónők! A Ostí nad Labem-i Kerületi Nemzeti Bizottság oktatásügyi osztálya kerülete pedagógiai dolgozói számára sítanfolyamokat rendez. A kilenc napig tartó tanfolyamok célja — Ľudmila Kurzová, a teplicei nyolcéves középiskola tanítónője, a tanfolyam egyik vezetője — a tanítók kiképzése, akik itt szerzett ismereteiket a tanítványaik számára rendezendő sítanfolyamokon adják majd tovább. A tanfolyamon töltött idő nem megy a szabadság rovására, hanem beszámítódik a munkaidőbe. — Az itteni tanfolyamon ötvenen vesznek részt — folytatja Kurzová elvtársnő érdekes felvilágosítását. — Tanítóink egy másik csoportja éppen most a Magas-Tátrában részesül kiképzésben. — A sízésen kívül mivel foglalkoznak a csoport tagjai? — Önkormányzatunk van és a kollektíva majdnem minden tagjának van funkciója, tgy aztán nem szorulunk külső, idegen segítségre, egész napunk pontos munkaprogrammal telik. A gyakorlati sízésen kívül síelméletre is oktatjuk a tanítókat. Sőt egészségügyi előadásokat is tartunk számukra, hogy kellően felkészülhessenek a balesetek elleni védekezésre, azok elhárítására. Mert bizony nagy felelősség az iskolásgyermekekre felügyelni a hegyekben, ahol lépten-nyomon lesben áll a veszély, a kiszámíthatatlan véletlen. Gyakran a hiányos téli felszerelés is sok bai okozóiává válhat. Ezért tanítóinknak a sízésen kívül sok min • denhez kell érteniök, még elsősegélyben is kell részesíteniük az arra rászorulókat. Nagy súlyt helyezünk a fegyelem betartására, ami nélkül elképzelhetetlen az iskolásgyermekek szerető irányítása. — A könnyebb kiképzés érdekében tizenöt tagú csoportokra osztottuk fel a tanfolyam résztvevőit, akikkel megismertetjük a legkorszerűbb sízési módszereket. — A napi munkaprogram — folytatja Kurzová elvtársnő — csak a késő esti órákban ér véget. Keressen fel valamelyik este vacsora után a szállásunkon — invitál barátságosan —, meglátja, hogy milyen kellemesen szórakozunk, illetve tanulunk még akkor is. — Tancuj, tancuj vykrúcaj — hallatszik ki már a sötét havas estébe. Zongoraszó mellett énekelnek, táncolnak a fiatal pedagógusok. Az első pillanatban azt hinnéd, pajkos felnőttek tombolják ki sokáig visszafojtott jókedvüket. De nem, nem így van. Sokkal komolyabb a dolog! Kurzová elvtársnő hirtelen csendre inti tanítványait, akik félkört képeznek és úgy hallgatják, majd mondatról mondatra ismétlik egy új népdal szövegét. A dalra tánclépéseket mutat be és néhány pillanat múlva már vígan lejti az egész társaság az „obkročákot", majd a „sousedskát". A népi táncok ritmusa gyors és mégis oly elbájoló, hogy még a nézőknek is kedvük kerekedik a részvételre. Nem sok időbe telik és azon vesszük észre magunkat, hogy mindannyian együtt énekeljük és együtt lejtjük az imént tanult új táncokat. A hangulat csodálatosan bensőséges és otthonos, különösen, ha elgondoljuk, milyen nemes célt hivatott szolgálni ez a látszólagos mulatság is. Hiszen ezek a tanítók és tanítónők már a legközelebbi heteben gyermekeinkre ruházzák mindazt a sok szépet, hasznosat és jót, amit itt magukba szívnak. Biztosak lehetünk, hogy az ezekre a pedagógusokra bízott gyermekek jó kezekben vannak. Igen fontos volna ezért, ha valamennyi kerületi nemzeti bizottság példát venne és hasonló, szerető gondoskodással venné körül a jó vő nemzedék nevelőit, akik bizonyára értékelik és meghálálják a beléjük helyezett bizalmat. Kardos Márta * (Kínai népmese) SÉTÁLNI MENT EGYSZER A VADGALAMB. Ahogy ballag az erdei ösvényén, egyszer csak látja, hogy szembe jön vele a fülesbagoly, hátán óriási batyuval. — Hová, hová, bagoly koma? — kérdezi a vadgalamb. — Hová? Elhatároztam, hogy más vidékre költözöm — felelt a bagoly. Itt ugyan jó tágas odúm volt, az egeret meg a békát meg sem bírtam enni. Nem tudom, mi vár rám az erdő keleti felében, félek, hogy rossz lesz a sorsom. — Akkor hát miért hagytad ott az otthonod? — Sértödöttségböl — válaszolt a bagoly. —' Nem tetszett az embereknek a hangom. Ha rákezdek énekelni, mindenki azt mondja: gyorsan dugd be a füled, mert már megint huhog, sivít, az a kibírhatatlan bagoly. A gyerekek kővel dobálnak, egyszer majd eltörték a lábamat. Öregségemre így ott kell hagyni a kedves lakhelyet, mert nem tudok lemondani az éneklés élvezetéről. — És valóban olyan borzalmas a hangod? — érdeklődött tovább a vadgalamb. r- Ugyan már! Jó erős hangom van — dicsekedett a bagoly. Dehát ítéld meg magad. A bagoly szélesre tárta csőrét és fülsiketítőén huhogni kezdett: — Hú — húúú! Hú — húúúü A vadgalamb félreugrott. — Hát csakugyan hatalmas hangod van — hagyta helyben a vadgalamb —, de mondok én neked valamit, egyetlen komám. Hiába költözöl el, Keleten sem fog jobban tetszeni a hangod, mint itt. Tanalj meg inkább másképpen énekelni. Gondolataiba mélyedt a bagoly, erősen gondolkozott, majd így szólt: — Igazad van. Megpróbálok másképpen énkeleni. És visszatért régi odújába. De hangjának megváltoztatása kemény diónak bizonyult. Hiába próbálgatta így is, úgy is, hangosan, csendesen, elnyújtva, pattogósan, magasan, mélyen... Hiába volt minden igyekezet, minden ének egy kaptafára sikerült. Neki ugyan tetszett a saját hangja, de másoknak nem. Nem maradt hát más választása, elhatározta a bagoly, hogy csak éjszaka fog énekelni, amikor már mindenki mélyen alszik. így történt. Sz. B. fordítása. KEDVES GYEREKEK I L

e^bbi rejtvényünket, Öreg apó ... , . . • ^•%1-IXl.l'V . madarai

t nagyon Soka

n j

ó

l megfejtetletek. Az egesz halomnyi levélből igen nehéz kiválasztani a két legjobbat A megfejtők túlnyomó többsége lány. A fiúkat úgy látszik másféle rejtvények eraeklik; legközelebb majd nekik megfelelőket is közlünk. Ha nem'-'haragiisztok azt azért megmondjuk a szemetekbe, hogy a legtöbb levél hemzseg a helyesírási hibáktól. No meg aztán sokan a külalakkal is keveset törődtek. Leveleiteket figyelemmel átolvastuk, s végül is úgy döntöttünk, hogy a nye. remenyeket Nagy Ilona, VI. osztályú tanuló Múlyadról (verses megfejATrnavai Kerületi Múzeum első kiállítása Trnavát sajátos történelmi légkör jellemzi. A régi város magvát a XVII. és XVIII. századi hangulat tölti el, bár az új élet új ritmusa lüktet körülötte. Az ódon Káptalan utca végében hatalmas épülettömb terjeszkedik. Alapját a templomnak és a klarisszák kolostorának 1240ben IV. Béla vetette meg. A háború utolsó éveiben katonakórház, majd tanoncotthon lett belőle. 1950ben az állam honismereti múzeum céljaira kezdte adaptálni. Különös és érdekes látvány egy ilyen kialakulásban lévő intézmény. Széles, kongó folyosók, szépművű, régies ajtókávák, kisebb-nagyobb termek, felhalmozott anyag, részint üvegszekrényekben, részint festői garmadákban egymás hegyén-hátán fekvő régiségek. Van itt Marcus Aurelius idejéből származó hatalmas K ét fülű urna, régi rozsdás, vésett motivumos dunaszerdahelyi fegyverek, nemes vonalú reneszánsz- és barokk bútorok, még egyik lábára sántító ósdi bölcső is akad. Olasz majolikák, vörösaranymintás spanyol szelence, színesen csillogó csiszolt üvegtárgyak, köztük a Nagyszombatból Pozsonyba indult első „gőzös" emlékére festett pohár. Kecses meisseni porcelán figurák mellett méltóságos empire üvegurna hivalkodik. Majd fakó ónedének és kupakos söröskancsók íorakoznak. A múzeum első kiállításának anyaga: aKiskárpátok vidékének kerámiája. Ez az ősi népi iparág itt kedvezi) talajra akadt, a sző tényleges értelmében, mert kitűnő, speciálisan megfelelő struktúrájú, könnyen formálható agyag állott rendelkezésre. Szabadkézzel készültek eleinte ezek az edények, majd fazekaskorongon. Kezdetben a megformált agyagot a napon szárították, később kemencékben égették. (Az egyiptomiaknál i. e. 1500-ban már volt fazekasság.) Az ilyen edény inkább szilárd anyagok (gabona stb.) tárolására szolgált, hiszen áteresztette a folyadékot. A fémtartalmú zománc fontos felfedezés volt. Az egyszer már kiégetett edényt zománcba mártották és megfelelő hőfokon másodszor is kiégették. Ezáltal fényes külsőt nyert és a folyadékot már nem eresztette át. A fejlődés folyamán, még a zománcozás előtt, színes festett mértani* és alakos motívumokkal díszítették az edények falát. Nálunk az ország északnyugati részén Bazin, Boleráz, Dechtice, Košolná, Malacka, Modor, Sobotište, Stomfa, Somorja, Trencsén és NagyLévárd voltak a népi kerámiai ipar fő helyei. Egész régi darabok is szerepelnek a trnavai gyűjteményben, de a zömük a 18. és 19. századból való. Itt voltak még a Németországból vallási okokból kiűzött szektárius habánok, kik Morvaországban s nálunk találtak menedékre. Kollektív alapon éltek és dolgoztak külön településeiken. Iskolázott, becsületes, szorgalmas emberek voltak. Főmesterségük a kerámia volt, fő fészkük meg Sobotište és Lévárd. Ma már ritkaság a Habán-kerámia. Néhány szép XVI. és XVII. századbeli darabitt is látható. Pl. egy üde, napraforgós tányér, meg egy bíboroskalap formájú tál. Gyönyörűek a maguk korában közkedvelt holicsi gyárban előállított kerámiák: jellegzetes frisspiros rózsás s apró virágos edények, plasztikus gyümölcs- (körte, citrom) fogantyús fedeles tálak. A smolenicei edények sárgásak, kékes geometriai és stilizált díszítésekkel. Boleráz készítményeit érdekes piros csokrok, kék füzérek jellemzik, egyik korsójuk körzőt tartó, tógás férfit ábrázol. A sobotištei kancsőkon fenyőmotívumok, földműves szerszámok, fantasztikus architektúra is látható. — Kortörténetileg roppant érdekesek az évszámokkal ellátott, különféle céhkancsők az egyes mesterségeket jelképező szerszámokkal. A stupavai bűbájos virágos, madaras edények sorát a néhány évvel ezelőtt elhalt eredeti tehetségű népművész F. Kôstka remekbekésziiľ gazdag növénydíszes és figurás kancsói egészítik ki. A modrai kerámiák zöldes-sárga-barnás pöttyös és hullámvonalas, piros rózsákkal, liliomokkal ékesek. Figurális mintáik is nagyon változatosak. Ma Modrán már nagy kapacitású majolikaüzem dolgozik, ahonnan a továbbfejlesztett népi motívumok felhasználásával 1 igen sok szemet, szívet derítő figurális szobrocska került forgalomba. A falusi élet, a kert- és szölőgazdálkodás, földmüvelés és állattenyésztés zsánerszerű jeleneteit ábrázolják friss elevenséggel, közvetlenséggel. A kiállított kerámiák jó része Parrák volt cukrász gyűjtéséből származik. Rendkívül érdekes egyéniség ez a pirospozsgás képű, tagbaszakadt, 70 év körüli ember. Valaha 14 szobát foglalt el terjedelmes, sokirányú gyűjteménye. Lakásában ma is 3 helyiség van telistele szépérzékkel, szeretettel elrendezett anyaggal. Üvegszekrényeit főképp bel- és külföldi porcelán tölti meg, a falakat is román, lengyel s elsősorban a nyugat-szlovákiai kerámia meg fazekasművesség termékei tarkítják. Nem hiányoznak a régi kőedények sem, a már múzeumi ritkaságnak tűnő konyhai eszközök, savós kancsók, pásztorkészségek, Salzmann-féle festett üvegképek, kedves naiv biedermaier gyöngy- és pamuthímzések, gróbi és csataji faragott mángorlófák. Vannak tarka festésű, berakásos falusi ládái is. Méhszorgalommal összehordott anyag, amiben rengeteg munka és gondosság fekszik. Mintegy 40 év alatt, hozzáértéssel, igaz lelkesedéssel gyűjtötte össze Parrák, — aki ma a múzeum egyik alkalmazottja, — a sok szépet: a fába, fémbe, agyagba, textilbe formált népi képzelet játékos kedvét, elmélázó hangulatát, eredeti művészi hajlamát megrögzítő műtárgyakat. Tevékenysége, valamint a fenti kiállítás jelentőségteljes, mert gazdag népi kultúrájú vidékünk emlékeinek megbecsülése és ismertetése a ma kultúrájának fejlesztését is jelenti. Bárkány Jenőné. tését itt közöljük) és Kiss Lenke, VI/B. oszt. tanuló Bátorkesziről érdemlik meg a legjobban. Leveleitekre sajnos nem válaszolhatunk külön-külön. Ha most nem nyertetek, azért ne búsuljatok, könnyen lehet, hogy legközelebb nektek kedvez a szerencse. A sárkány Egy sárkány, amelyet a gyerekek a felhők alá engedtek, megpillantott egy lepkét a völgyben, s odakiáltott neki: — Ni, alig látlak innen. Be kell ismerned, hogy Irigyelsz, mikor ilyen magasan látsz repülni. — Még, hogy irigyellek? Sem1 miesetre sem. Igaz, hogy magasan vagy, de spárgán repülsz. Ilyen ; élet pedig, édes öregem, nagyon messze van a. boldogságtól. Én viszont, habár nem repülök olyan ! magasan, de oda repülök, ahová akarok. Azonkívül én nem lebegek örökké hiába, csak azért, hogy más szórakozzon. J. A. Krilov Öregapó madarai Egyszer egy apóka — halljatok csaH csodát! — ElkUIdte mihozzánk tizenkét madarát. Legelsőnek jöttek: december, január, S nyomukban rögtön a hideg február. Havazott, hideg volt és fehér a határ, Egyszer csak betoppan újabb három madár: Március, április és május, a legszebb, E három nyomában hirtelen tavasz lett. Ezeket követte június, július, No, és a harmadik a cifra augusztus. Zúgott is a kombájn, a magtárak teltek, A szorgos dolgozók gazdagabbak lettek. De már jött szeptember, iskolába mentem, Október közepén meg a szőlőt szedtem. Majd eljött november, az utolsó madár, Be van takarítva, puszta már a határ. Négyszárnyú madárkák: négy hétnek jelképe, És mindegyik szárnyba a hét nap eltéve: Hétfő, kedd és szerda, negyedik csütörtök, Péntek, szombat, s vasárnap — a moziban Ültök. A tollaknak színe fekete meg fehér: Éjszaka és nappal. Ez egy nappal felér. Gyorsan repülnek ám ezek a madarak; Bizony, kis pajtások, az idő szárfiyon halad. Végezz el időben mindenféle dolgot, Hidd el: az életben így leszel csak boldog! Nagy Ilona, 6. oszt. tanuló, MUL Csodálatos állatvilág Alábbi kis rajzunkon kétféle állatot látj tok. Feladatotok megállapítani, hogy hívják '. ezeket az állatokat, hol élnek, mivel táp• lálkoznak és írjatok meg róluk mindent, | amit tudtok. Természetesen ne a termé• szetrajzkönyvből másoljátok ki, hanem saját szavaitokkal fogalmazzátok meg. Ügyel jetek a külalakra és a helyesírásra, me ezt is figyelembe vesszük. (A beküld' megfejtésekre írjátok rá feltűnően :Gyer m e k v 1

1 á g 1) tJJ SZO 8 6 1958. január 15,