Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-11 / 11. szám, szombat

Äz atomenergia békés felhasználása Indiában ÄTiikor a magenergia békés felhasználásának kérdése napirendre került, gazdasága részére India is igyekezett kihasználni ezt a lehetősé­get. Erre a lépésre kénytelen volt el­határozni magát már csak azért is, mert India — bármilyen gazdag or­szág más természeti kincsekben — szénben egyike a legszegényebb or­szágoknak. Becslések szerint Indiá­ban az egy lakosra eső szénkészletek csupán 110 tonnát tesznek ki. Abban az esetben is, ha további kutatással a készletek kétszeresükre, vagy há­romszorosukra emelkednének, még mindig elenyészőek lesznek a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Anglia vagy Kína fűtőanyag-készleteivel szemben. India ezenkívül még sze­gény kőolajban, és vízierőpotenciálja csupán 40 millió kilowatt. Mindez azt bizonyítja, hogy India hosszú időre tervezett iparosításának a fenti ener­giaforrások nem szolgélhatnak alapul, mert nem elégségesek az ipar fejlesz­tésére. Más a helyzet a magenergia gyártására szolgáló nyersanyagforrások terén. Már régebben ismeretes, hogy India uránérc- és thoriumkészletei energetikai értékükkel több mint har­mincszor túlszárnyalják a szén- és kőolajkészleteket. Bihar államban a thorium-érclelőhelyek csupán három és fél méterre vannak a föld színe alatt. Hárommillió tonna thoriumot tartalmaznak, 10 százalékos koncent­ráció mellett és több mint 15 ezer tonna uránércet 0,3 százalékos kon­centrációban. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy Indiában további nagy készletekre akadhatnak. India ezeket a nyersanyagkészlete­ket saját atomprogramjának megva­lósítására igyekszik felhasználni. Dél-India nyugati partján létesült a monazit-homok feldolgozására az egyik új üzem. Az itt nyert félkészít­mény szintén uránt és thoriumot tartalmaz. További feldolgozása a Bombay közelében levő Trombay üze­mében történik, ahol nagyon tiszta urán- és thoriumsókat nyernek. Ezt A nemzetközi vásárok és kiállítások utat nyitnak gyártmányainknak a világba Csehszlovákia az egyes gyártmányok kivitelének világranglétráján az elsők között van. A szerszám-gépek gyár­tásában és kivitelében ötödik helyen áll. 1953. óta az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Nyugat­Németország mögött a dieselmotorok kivitelében a negyedik helyet foglalja el. Azon jelentős eszközök egyike, amelyekkel a világ közvéleményét jó minőségű gyártmányainkkal megis­mertetjük, a nemzetközi vásárokon és kiállításokon való részvételünk. Amíg 1954-ben a világ különböző kiállításain köztársaságunk zászlója tízszer lobo­gott, 1957-ben 18-szor vettünk részt a vásárokon. Poznan, Lipcse, Zágráb, Párizs, Ut­recht, Milánó, Stockholm, Szaloniki, Reykjavik, Bécs a múlt év folyamán nagy kiterjedésű kiállítási csarnokaiban sok állam kiállítási tárgyait mutatták be. Csehszlovákia e nagy vásárokon már hagyományosan vett részt és mindenütt az első kiállítók között fog­lalt helyet. Még olyan messzefekvő városokban is, mint Damaszkusz, Ca­sablanca, Johannesburg, Tokió és New York is bemutattuk gyártmá­nyainkat és cikkeinket, amelyek nagy technikai fejlettségről tanúskodtak. Bukarestben, Helsinkiben, Colombóban önálló kiállításokat rendeztünk. Nem érdektelenek a statisztika számadatai sem, amelyek azt mutat­ják, hogy a mi cikkeinket tavaly kül­földön a prágai Vencel tér és az Óvárosi tér terjedelmének megfelelő területen mutatták be. A nagy vásá­rokra és kiállításokra szánt ötven va­gonos árut 9 tehervonat szállította, Munkásaink és technikusaink készít­ményeit csaknem húszmillió külföldi tekintette meg. A nagyvásárokat és kiállításokat külföldön előkészítő dol­gozóink húsz olyan autócart töltené­nek meg, amelyeken Prágában a kül­földi vendégeket szállítjuk. Foglalkozzunk legalább röviden az­zal, hogyan festett a helyzet az egyes kiállításokon, amelyeken a mi készít­ményeink az erős nemzetközi ver­senyben megállták helyüket. 19 évi szünet után tavaly Tokióban, Japán fővárosában rendeztünk kiállí­tást. A tokiói kiállítás a maga nemé­ben a legnagyobb és legjelentősebb a Távol-Keleten. Kiállítási tárgyaink nemcsak a széleskörű nyilvánosság, hanem a kereskedelmi körök érdek­lődését is felkeltették. Az erős nem­zetközi versenyben —, amelyben ame­rikai és nyugatnémet cégek is részt vettek — az egész vonalon a mi meg­munkálő-néneink. motorkerékpárjaink, üvegkószítményeink és bizsutériánk aratott sikert. Erről lenjobban az a tény tanúskodik, hogy a kiállított áru­ból több rrilliós megrendelésen kívül a he'y-7ln<?n ötmillió korona értékű ké­szítményt adtunk el. Tavaly első Ízben jelentek meg gyártmányaink az ötödik világvásáron, ä New York-i Coliseum palotában, amelyen a kaoitalista világ ötven ál­lamának céqel vettek részt. A szocia­lista országokból rajtunk kívül csupán Lennyelország állította ki gyártmá­nyait A pvártmnivaink iránti érdeklődés szokatlanul nagy volt, főképpen az üveg iránt. A csehszlovák üveg vezető szerepét világszerte elismerik. Érdek­lődtek a motorkerékpárok, a Sparta­kok (Škcda-440) iránt, mert Ameriká­ban ujabban a kis kevés hajtóanyagot fogyasztó kocsik jöttek divatba, továb­bá a textil, a porceláfi, a hangszerek a jabloneci buzsitéria, a plzeňi sör. a likőrök és a práaai sonka iránt. A? egyes amerikai lapok ellenségesen hanac't kommentárjai hatésára töbh amerikai kereskedő bizalmatlanul jött Csehszlovákia pavilonjába. Mások le­kicsinylő és fennhéjázó szempillantás­sal méregették készítményeinket, egyesek azt sem tudták elképzelni, tulajdonképpen mit is gyártunk. Arc­kifejezésük távozásukkor azonban egészen mást mutatott. Nem tudták titkolni meglepetésüket és csodálko­zásukat a készítmények választékának gazdagsága és minősége felett és ar­ra a meggyőződésre jutottak, hogy Csehszlovákiában talán mégsem olyan rossz a helyzet, hogyha ilyen cikkeket képes gyártani. A látogatók egész sora kifejezte ezt a meggyőződését. Kiállí­tási csarnokunk a látogatók, az egy­szerű amerikai emberek ezteire vonzó hatást gyakorolt. Mind az amerikaiak, mind az USA-ban élő honfitársaink megcsodálták dolgozóink munkájának eredményét. A nagyvásáron a Škoda­440 autó nagyszámú megrendelését kötötték meg az USÁ-ban. Bizonyára a Škoda-450 típusú sportkocsi is, amely a londoni nemzetközi autóki­állításon aratott tetszést és amely­nek exportjával mér ez idén számí­tunk, sikert arat majd a külföldön. Hasonló volt a helyzet másutt is. így például a damaszkuszi nemzetközi vásáron, amelyen 8 állam vett részt, kiállításunk a legkiterjedtebbek és legsikeresebbek közé tartozott. A szerszámgépeken, traktorokon, autókon, buldozéreken és úthengerlő­kön kívül cukorgyári berendezést is kiállítottunk. Gyártmányainkat még a nagyvásáron eladtuk. Eladtunk egy 350 kg súlyú díszes csillárt, amelyet Alepo város mecsetje vett mejv A megkötött üzletek több millió ösz­szegre rúgnak és 30 százalékkal ma­gasabbak voltak a tavalyelőttinél. Ze­tor traktoraink gyakorlati bemutatója Szaloniki görög városban fokozott érdeklődést váltott ki és nagyobb megrendelést eredményezett. Még Reykjavikban is, Izland fővárosában, ahol csupán 165 000 ember él, a nagy­vásár idején több millió értékű árut adtunk el. És ezt a sikersorozatot to­vább is folytathatnánk. Colombóban, ahol önálló kiállítást rendeztünk, a város 450 000 lakosa közül 300 000 jött megtekinteni gyártmányainkat. Egyet azonban különösen hangsú­lyozni kell. Mi Csehszlovákiában a szocializmust építjük. Minden erőnkkel az új háború megakadályozására tö­rekszünk. Teljes mértékben állást foglalunk a békés eszközökkel folyta­tott harc mellett a gépeknél, a mező­kön, a tudományos és technikai la­boratóriumokban, az üzletekben a nemzetközi versenyeken, a nagyvá­sárok kiállításain a jó minőségű és kiváló technikai kiállítású gyakorlati, és viszonylagosan olcsó árukért. Min­den olyan harcot magunkévá teszünk, ahol nem folyik vér, nem halnak meg az emberek, nem változnak át a vá­rosok romokká és a mezők tömeg­sírokká. Megdönthetetlen tény, hogy ma a világ egyetlen állama sem élhet el­szigetelten a többbitől, gazdasági kap­csolatokat kell fenntartani más álla­mokkal, exportálni és importálni a készítményeket. Mi a világ államainak egész sorával továbbra is bővíteni fogjuk gazdasági kapcsolatainkat. Ezért ez idén is részt veszünk a jelentős nagyvásárokon és kiállításokon. Egyúttal rendkívül gon­dosan készítjük elő a brnől nagyvá­sárt, és örülünk annak, hogy Brno a külföldiek nagy számának találkozó­helye lesz, akik érdeklődnek gyártmá­nyaink Iránt. Joggal hisszük, hogy a külföldi ke­•eskede'em fejlesztése a nemzetközi feszültsén enyhítése fontos tényező­jének egyike. —tt— az üzemet e napokban meglátogatta a csehszlovák kormányküldöttség is. Az üzemet indiai tudósok és mérnö­kök építették 1954-ben. Azóta hatszo­rosára fokozták kapacitását. További kisebb üzemet is építenek, melyben az uránsóból uránércet kívánnak elő­állítani a reaktor részére. 1958-ban ez az üzem elkészül, így Indiának ele­gendő uránja lesz mind kísérleti cé­lokra, mind a reaktorok részére. Ezenkívül tapasztalatokat nyernek majd a felépítendő nagy uránfeldolgo­zó-üzem részére is. India nem elég­szik meg ezekkel a beruházásokkal. Saját nyersanyagforrásaiból akarja fedezni az atomenergia gyártásához szükséges további anyagokat is, töb­bek között a nehézvizet. Az ország északi részén, Nangalban létesül ez a gyár, de a további tervek szerint még néhány nehézvízgyártó-üzemnek kell felépülnie. Inditf egyike a világ legnagyobb berylliumérc termelőknek. A berylli­um a zirkonnal együtt az atomreakto­rokhoz szükséges konstrukciós anya­gokhoz tartozik, amelyeknek nagy jövője van. Tudjuk, hogy jelenleg a nagy atomvillanymüvek építése még vagy kétszer-háromszor többe kerül, mint a hasonló teljesítményű hőerőműveké. Az eddigi kutatómunkák eredményei mégis azt mutatják, hogy idővel ezek előnyösen fognak tudni versenyezni azokkal a hőerőművekkel, amelyek távol vannak a szénbányáktól. Főleg az Ahmadabad, Bombay és Delhi közelében fekvő erőművekről lehet szó, melyeknek nagy a szénfogyasz­tásuk és később majd az atomvillany­művekről tudják ellátni az energia­hálózatot. Delhiben a 140 megawatt teljesítményű hőerőmű naponta két­ezer tonna szenet fogyaszt és 1700 vasúti kocsit, 30 mozdonyt köt le 30 millió rúpia értékben. Az atomvil­lanyművek évente 50—100 tonna uránt fogyasztanak, melynek szállí­tása nem okoz nagyobb gondot. Az említett hőerőmű üzemeltetéséhez évente 750 ezer tonna szén szüksé­ges, a 100 tonna uránhoz pedig csak 300 ezer tonna uránérc, melynek szál­lítása kevésbé költséges. Ugyanez áll a szénbányászatra is, mert a szén két és félszer többe kerül, mint a felszí­nen található uránérc. A nagyüzemeken kívül még kisebb 20 — 50 megawatt teljesítményű atom­villanytelep építését is tervezik. Természetesen ez nem elegendő, mert az alapanyagokon kívül, fontos még a szakemberek kérdése is. Jelen­leg 300 szakember dolgozik Indiában az atomkutatás terén, de 1959-ig már 800 szakemberrel számolnak, az ösz­szes alkalmazottak száma a karban­tartásban, adminisztrációban és mű­helyekben pedig több mint kétezer lesz. Indiának sikerült az atomkutatás és a technológia terén bizonyos si­kereket elérnie, ami azt bizonyítja, hogy lépést akar tartani a fejlett országokkal. A szocialista tábor or­szágai, elsősorban a Szovjetunió és Csehszlovákia ebben a törekvésben állandóan támogatni fogják Indiát. g-k A diplomácia történetében nem egye­dülálló jelenség Mr. Dulles, hiszen í az Imperializmus és a fasizmus már szült olyan „nagyságokat", akiket szívből meg­gyülölt az emberiség, de napjainkban a ' véreskezű diktátoroknál Is jobban gyűlölik és megvetik az amerikai kUlpnlitikR Irá­nyítóját, a hidegháború egyik megindítóját ) és apostolát, az erőszak és az agresszió • filozófusát. A második világháború óta senkinek j sincsenek olyan „érdemel" a népek kö­I zötti bizalmatlanság elhintésében, a háborús 1 hisztéria szításában és ahogy maga ne­| vezte „a világnak a háború szakadék* I szélén" tartásában, mint éppen Dullesnak. Rafflnált Ügyvédből, az óriási részvény­> társaságok igazgatósági tagjából néhány | esztendő alatt a világ legnépszeriítlenebb i embere lett és ma már nemcsak a haladás i hívei látják ezt, hanem a burzsoá sajtó | Is minden kertelés nélkUI követeli: Dulles ; tűnjön el Amerika politikai életéből! Alig akad olyan amerikai lap, rádió- és i televízióállomás, amely ezt a követelést | valamilyen formában ne tolmácsolta volna. De nézzük csak meg, mit vetnek Mr. [Dulles szemére azok a honfitársai, akikre [még a titkos szolgálat (amelynek élén a S külügyminiszter fivére áll), sem foghat­na rá, hogy kommunista felforgató ele­; mek. A legtöbb lap és rádiókommentár azt J rója fel, Dulllesnak, hogy lehetetlenné te­js? a megegyezést a Szovjetunióval, min­iden eszközzel a fegyverkezési hajsza foko­1 zására törekszik és politikájával elszigeteli [ és meggyülölteti Amerikát Ázsiában és Afrikában, sőt még szövetségesel bizalmát I U megmérgezi. J. Alsop ismert amerikai hírmagyarázó i New York Herald Tribuneben ezt Irta („Ameddig Dulles lesz a külügyminiszter, ja két gigantikus nagyhatalom között le­jhetetlen lesz a tárgyalás." A Daily News szerint: „Azt a mozgalmat, amely rendü­letlenül követeli, hogy Dullesnak mennie 1 kell, Dullesnak az a csökönyös állítása j hívta életre, hogy az oroszokkal nem le­'het tárgyalni." Épülő Korea A nureai Népi Demokratikus Köztársaság területének különböző részein újonnan épített és helyreállított üzemek épülnek gyors ütemben. Képűn• kön a Csongdzsini szövőüzem építkezése látható. •HnK-W-S-H­Két E napokban két, egymással látszó­lag semmiben össze nem függő, a nemzetközi színházi világból származó hír keltett érthető feltűnést. Az egyik B. Thebom ismert ameri­kai énekesnőnek, a viléghírű New York-i Metropolitan-Opera tagjának szovjetunióbeli vendégszerepléséről számol be. A neves művésznő, aki há­rom hétig szerepelt nagy sikerrel Moszkvában, Leningrádban és Kijev­ben, a Newsweek amerikai hetilap — amely közismert szovjetellenes hangjáról — legutóbbi számában a Szovjetunióban szerzett benyomásait így ecseteli: „Minden képzeletet felül­múl az a meleg fogadtatás, amelyben részesítették. Az énekesektől, a kar­mestertől, a zenészektől kezdve a műszaki személyzetig mindenki igye­kezett segítségemre lenni. A szovjet publikum a leghálásabb az egész vilá­gon. Amikor a Moszkvai Nagyszín­házban utóljára ereszkedett le a füg­göny Bizet Carmenjének előadása után, amelynek címszerepét énekel­tem, a közönség oly forró ünneplés­ben részesített, amit legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna." „Az emberek angolul kiáltozták: „köszönjük", „barátság" és a szovjet énekesek virágokkal halmoztak el, megö'eltek, megcsókoltak, mindnyájan sírtunk örömünkben" — írja az ame­rikai énekesnő. Thebom asszony beismeri, hogy éle­tében ehhez foghatót még nem ta­pasztalt: „Az ünneplés másfél órát tartott, s mikor elhagytam a színhá­zat, bár kint hideg volt és havazott, mégis mintegy négyszáz ember várt rám az utcán és újból és újból meg­köszönték az előadást." A szovjet emberek így becsülik meg a művészeket, ilyen légkörben szere­pelnek a külföldi vendégek is; ha másból nem, az amerikai énekesnő szavaiból ez mindenki előtt világos. És most nézzük a imásik hírt. A ró­mai operaévad megnyitása a múlt hé­ten csúfos botrányba fulladt. Maria operaelőadás Meneghini-Callas, a milanói Scala ün­nepelt énekesnője, aki az olasz nem­zeti operának. Berlini Normájának főszerepét jött énekelni a káprázatos római díszelőadásra, az első felvonás után megtagadta a további szereplést. Állítólag a római közönség hűvös vi­selkedése, — itt-ott bizony fütty is e'hangzott — késztette erre a heves reakcióra, ő maga rekedtségével pró­bálja mentegetni minősíthetetlen vi­selkedését. Képzelhetjük, mily kíno« helyzetet teremtett a „dívának" sze­széi,yessége: a teljes .fényben megtar­tott díszelőadáson ott voltak az olasz államfőtől, Gronchi elnöktől, az olasz közélet vezető személyiségeitől és 8 külföldi diplomatáktól kezdve mind­azok, akik az örök városban „számíta­nak valamit". Az operaház megnyitó előadására már hetekkel azelőtt minden jegy el­kelt, pedig egy földszinti zsöllye cse­kély 80 ezer lírába, egy jól kereső szakmunkásnak csaknem két havi bé­rébe került. Nem volt „olcsó mulat­ság" a híres énekesnő fellépése. Az egyik páholyból a Capta Diva ária ke­véssé sikerült elhangzása után a gyér taps közepette az egyik néző oda is kiáltotta: „És te kerülsz egy milióba nekünk?!" Bizony ily nagy összegbe — ha ugyan nem többe — kerül az énekesnő egy esti gázsija. A milanói művésznőt azonban, akit elkapatott sztárrá ne­velt a művészetben uralkodó nyerész­kedő üzleti szellem, ez nem befolyá­solta abban, hogy a legdíszesebb előadást és közönséget ne hagyja fakép­nél. Ez a páratlan színházi botrány nagy hullámokat vert fel, amit az énekes­nőnek Gronchi elnökhöz intézett men­tegetőző levele sem tudott lecsillapí­tani. Úgy véljük, a művészet, a színészi hivatás és a színművészet megbecsü­lésének e kétféle felfogásához nem kell külön magyarázat. (-cs-n) AKIT AZ EGÉSZ BÉKESZERETŐ EMBERISÉG GYŰLÖL DULLES a hidegháború és az agresszió filozófusa A Chicago Daily News szemére veti luüesnak, hogy politikája miatt gyűlöle­tessé tette az USA-t és csak Dulies me­nesztése és pozitív külpolitika segíthet ki­lábolni a jelenlegi válságos helyzetből. A Washington Post követeli, Dulles távo­zását: „Aki retteg a Szovjetunióval való tárgyalásoktól" és „akinek politikája a há­ború előkészítésének politikája". A Chicago Sun and Times szerint „Euró­pában még jobban gyűlölik Dullest, mint otthon, mert minden békés kezdeménye­zést meghiúsít a hidegháborúval". Talán elég ennyi annak Illusztrálására, hogy Amerika közvéleménye mennyire szembefordult a dullesl politikával és mennyire óhajtja a békés egymás mel­lett élést, ha az amerikai lapok nem is merik, vagy nem akarják nevén nevezni a gyereket. Az amerikai hírforrásokból értesültünk arról is, hogy Dulles éles ellentétbe ke­rült Stassennel, a leszerelési államtitkár­ral, aki a Szovjetunióval való tanácskozá­sok mellett száll síkra. Állítólag mindket­ten elkészítették a Bulganyin levelére adandó választ, és Eisenhower elnöknek kell eldöntenie, hogy melyik irányvonalat támo­gatja. Egyes lapok jóslásai szerint Stas­sen otthagyja hivatalát, ha az elnök Dulles javaslatalt fogadja el. A Newsweek hetilap bár megjósolta, hogy Dulles lemond, és ennek indokaiként a következőket említette meg: Megren­dült egészségi állapota, népszerűtlensége külföldön, a demokraták ellenségeskedése és a kormányon belül távozását sürgető nyomás. A lap Guenther tábornokban ne­vezte meg valószínű utódját. A háborús hisztéria lovagja azonban minden blzony­nval nem mond le magától, és nem adja át helyét másnak, egy olyan embernek, aki „tönkre tenné" sokéves munkájának nem éppen áldásos gyümölcsét. Közvetlen munkatársai, akik nem szeretik, akárcsak a szövetséges országok külügyminiszterei, fennhéjázó és ellentmondást nem tűrő ma­gatartása miatt, azt állítják, hogy hivata­lában szándékszik maradni Eisenhower kormányának lemondásáig. Persze a közvélemény még alaposan be­leszólhat Dulles úr tervébe. Mindenesetre az a határozott hang, amely elítéli Ame­rika mai politikáiét és Dulles távozását kö­veteli, nagy győzelem még akkor is, ha egyelőre a külügyi államtitkár helyén marad és megkísérli százezredszer Is a le­hetetlent: a világot saját elképzelései, vá­gyai szerint átalakítani. Ebbe már nagyobb férfiaknak is beletört a bicskája. Sz. B. ÜJ SZO \ ť 19Ü8. január 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom