Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-10 / 10. szám, péntek

JÓK, DE LEHETNEK JOBBAK IS A DOLGOZÓK politikai nevelésében elért eredmények jó hatással vannak a társadalmi és gazdasági életre. Az ógyallai járásban azonban éveken át nem fordítottak kellő gondot arra, hogy minél jobb eredményeket érjenek el a dolgozók ideológiai nevelésében s ebben a kérdésben csak az új pártoktatási év kezdetén állt be komoly változás. Az úi pártoktatási évet gondos előkészítő munka előzte meg. A járási pártbizottság a propagandisták gondos kiválasztásához vezette a pártszervezeteket. Gondoskodott arról is, hooy az előadások konkrétak, tartalmasak legyenek. Mindjárt az oktatási év elején bebizonyosodott, hogyha jól kiválasztják a tananyagot, s összekapcsolják az élettel, fokozódik az előadások látogatottsága. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom téziseinek tanulmányozása például figyelemre méltó kezdeményezést hívott életre. A pártoktatáson kívül rendezett előadásokon és kultúrműsorokon több mint 25 000 ember ,vett részt. S az évforduló tiszteletére tett több mint 6 millió korona értékű 'kötelezettségvállalás bizonyítja, hogy .a járásban megjavult a nevelőmunka. Novemberben valamennyi tanulmá'nyi körben a CSKP KB levelét tanulmányozták. Ennek kedvező hatása a ^pártszervezetek nyilvános gyűlésein "mutatkozott meg. A felszólalók jól ismerték a vitaindító levelet s így jobban hozzászólhattak a felvetett problémákhoz és feladatokhoz. - KÉSŐBB a moszkvai tanácskozásokon elfogadott deklarációval és Béke4<íáltvánnyal bővült a pártoktatás tananyaga. Á nagy jelentőségű dokumentumok tanulmányozása során az "ógyallai járási egészségügyi intézet alkalmazottai sokat beszéltek arról, hogyan járulhatnak hozzá az építőmunkához és a béke megerősítéséhez. ' Amikor Jirka Ferenc propagandista előadást tartott a szocialista tábor kommunista és munkáspártjainak moszkvai tanácskozásán elfogadott ieklarációról és a világ kommunista és nunkáspártjai küldöttségeinek Békeciáltványáról, nemcsak hogy nagy ^gyelemmel meghallgatták a hallgatók z előadást, de foglalkoztak azzal is, logyan segítsék elő munkájukkal a zocializmus építését. Dr. Viteková a zocializmus betetőzésének távlatairól jeszélt, arról, hogy a békeharcban miyen feladataik vannak az egészséggyi dolgozóknak. — A termelés az lap, mi vagyunk a felépítmény — íondotta Viteková elvtársnő. — Neünk támogatnunk kell a termelést. Ispedig úgy, hogy gondoskodunk a dolgozók egészségéről, küzdünk a betegségek megelőzéséért, az alkoholizmus ellen, stb. A PÄRTISKOLÁZÄS anyagát össze kell kapcsolnunk a helyi problémák megtárgyalásával is. A járási egészségügyi intézet dolgozói jól tették, hogy a deklarációról és a Békekiáltványról folyó vita során a saját feladataikról is beszéltek. Nem helyes azonban, hogy egyes pártiskolázási körökben a tananyagot csupán helyi kérdésekre szűkítik le, s mellőzik a marxizmus-leninizmus tanulmányozását. Szentpéteren a pártiskolázáson a tanterv szerint az EFSZ-ek munkaszervezéséről kellett volna előadást tartani. A pártiskolázáson a beszámoló és a vita csak a gyakorlati tapasztalatok és hibák felsorolásából állott. A propagandista — a szövetkezet elnöke — beszámolt az EFSZ vezetőségének utóbbi gyűléséről, amelyen az irányítás kérdéseiről volt szó. Utána szóvá tett néhány hibát. Arról is beszélt, hogy megfagyott a szövetkezet burgonyája, mert nem akadt ember, aki betakarta volna. Ugyancsak bírálta a traktorosbrigád munkáját. A pártiskolázás résztvevői a vitában válaszoltak a felvetett problémákra s néhány hasonló hibát soroltak még fel. A vita soká tartott s ha a' bírált dolgokban javulás áll be, eredményesnek is tarthatjuk. Ismételjük azonban, hogy az oktatásból hiányzott a lényeg. Az előadó nem foglalkozott azzal, miért és hogyan kell megjavítani a munkát. Ez a forma még termelési értekezletnek sem kielégítő. A pártiskolázáson a kommunisták és pártonkívüliek nemcsak munkahelyük sikereiről vagy hibáiról vitázzanak, de foglalkozzanak a párt határozataival, a szocialista tanokkal és a rájuk háruló feladatokkal. Ezzel növekszik a dolgozók öntudata. Az emberek meggyőződhetnek róla, hogy a kommunista párt célkitűzéseinek megvalósítása népünk jólétének növelését eredményezi. Azt is láthatják, hogy a múlt csökevényei mennyire gátolják előrehaladásunkat. A pártiskolázáson megtalálhatják a helyes utat. Ezért kell nagy gondot fordítanunk az ideológiai munkára, az emberek politikai nevelésére. FALVAINKON a pártiskolázásban sokat segítenek a tanítók. Az ógyallai járásban sok propagandista kerül elő a tanítók köréből. Jó munkát végeznek ezen a téren, bár a legnagyobb érdemeket az ifjúság nevelésében szerzik. Az ifjúság kommunista nevelése igen fontos feladat. Nehezen tudna ebben segíteni olyan tanító, aki csak felületesen ismeri a marxi-lenini tanokat. A tanuláshoz mindéi} tanítónak van alkalma. A járásban ősszel hat tanulmányi kör alakult a tanítók számára. Ami a legfontosabb, a tanítók szívesen járnak ezekre az iskolázásokra. Ez visszatükröződik a munkájukban is. Az utóbbi időben nagyobb súlyt fordítanak a- materialista szellemben való nevelésre. A múlt évhez viszonyítva az ógyallai járásban most jobbak az eredmények az ideológiai munkában, így a pártislíolázásban is. Különösen a magasabbfokú körökben jobbak az eredmények. Tavaly az esti iskolának két köre volt, amelyek már több éven át első osztályúak voltak. Az idén három első éves, közte egy magyar tannyelvű és két másodéves kör működik. A PARTISKOLÁZÁS színvonalának emelése részben a járási pártbizottság érdeme. Azért az övé is, mert mikor tagjai megtárgyalták Hendrych elvtársnak a CSKP KB júniusi ülésén elmondott beszédét, úgy határoztak, hogy minden hónapban foglalkozni fognak a pártiskolázás menetével. És foglalkoznak is. Az előző években hiányzott az ilyen gondoskodás és ezért több volt a hiba. Még most sem olyan a helyzet, hogy már fölösleges volna a további igyekezet. Az évzáró gyűlés és a járási konferencia bizonyára megkritizálja majd a hibákat. Ez hasznára lesz a további fejlődésnek. A dolgozók ideológiai nevelésében jövőre még jobbak lehetnek az eredmények. Drábek Viktor Kezdeményezés — alulról Félig fekve, félig térdelve dolgoz- rü gépét Vojkovský meg Kuchejda nak. Sokszor hasoncsúszva közelítik technikusok tervezték, állították elő. Ki az igényese bb? Falusi szövetkezetes, városi szövet•ezetes. Köztük talán csak annyi a küönbség, hogy az utóbbit nehezebb beismerni a soic nép közt. Hajnalban kél is, későbben fekszik, és emellett — gényesebb. Legalább is Rohács Gyula lévai szöetkezetesnek az a véleménye. Abból idul ki, hogy már a városi paraszt is gényesebb volt a falusinál, aztán nemsák lovat meg szekeret vitt a közös e, de magát is, s magában egyetlást. Sajnáltam, hogy vetélytárs nem olt a közelben, valamelyik szövetkeetből, élénk vita kerekült volna, ollra való. így meg kellett elégednem annyival, hogy megtudtam, milyen fortély is volt az igényességben Hálójában. Mert ha már egyszer „felfedeztük" a lévai szövetkezetet, illik ilyenkor, újesztendő táján egy kicsit körülnézni tájékán. Mondjuk Rohács Gyulának. Barátságos otthonában találtam, éppen a rokonával beszélgetett. S milyen jól jött a rokon! Minden külön említgetés nélkül dicsérgette a felsőszecsei szövetkezetet. Rokon előtt nem illik szégyenben maradni, s Rohács Gyula is kipakolt, hegy már másképp van náluk is a szövetkezetben, nem kell a csoportvezetőnek házról házra iárni az emberek után, időt veszíteni. Hetedikén sem kellett a tagságot külön-külön hjvogatni, mert ünnepnap volt az évzáró Közgyűlés. Mióta a szövetkezet együtt van, iluen még nem volt. Késiültek is rá Erősen. Rohács Gyula is. Nem mondta, de így igaz. Mert a lévai szövetkezetben ez idén ugrott ki ae igaz. Már tudták a tagok — a hír gyorsan terjed távíró nélkül is — hogy meglesz a tíz korona részesedésre telies egészében. ' Teljes egészében először. Nagy svó ez olyan helyen, ahol bizony szűk esztendők is voltak, s a koronát a fogukhoz kellet vernök. Mert ilyen idő is volt. Csak három esztendeje, hogy Helyrebillent a gazdVkodás. Azután, hogy úi vezetőséget választoltak. Ne mossuk őket tisztára, nem hibátlanok ők sem, de a tagsággal együtt a szövetkezet kikerült a kátyúból. Azért, mert meg tudták érteni: termelni kell, csak úgy lesz pénz. Ez nem az elmaradhatatlan dicséret. Ha Pető Sándor könyvelőt vagy Rohács Gyula sertésgondozót kérdezem, külön-külön ugyanezt mondják. — Látja azt a méterfát az udvaron —' s fejével az ablak felé biccent Rohács Gyula — azt is répáért vettem. — Annyit? — Annyit hát. Terem itt a cukorrépa garmadával. Mit gondol, mennyi volt egy hektáron? — Vagy háromszáz mázsa. — Az ám! Ötszázötven! Már csak ezért is megérdemlik a kerületi nemzeti bizottság vándorzászlaját. Meg hogy tudjanak róluk, mert eddig bizony nem nagyon szellőztették a hírüket. Pedig van miről szólni, hisz semmiért a kerület sem tüntet ki senkit. A tíz korona részesedést alaposan megágyazták, elsősorban a jó termeléssel, beadással. Dicsekvésnek hangzik, de nem rosszul. A lévai járásban ugyanis nem mindenik szövetkezetben mondhatják el, hogy a tagság megkapja a részesedést az utolsó fillérig. Dehát a városi szövetkezetes igényesebb — idézem fel a hallottakat. Ez esetben így igaz. Az igényük határvonalát maguk húzták meg. S hogy addig elértek, az nem az ő jószerencséjük, de jó munkájuk gyümölcse. Aszerint, ki mennyit nyomott a laton. Ahogy Rohács Gyula mondja: — Amikor ketten dolgoztunk a fiammal, többet kaptunk. Most ő katona, egyedül dolgozgatok. De így is kapok szépen, olyan hatezer ötszáz korona körül. Tegyük még hozzá, hogy ez a részesedés a pénz, ehhez jár még más egyéb is, az is pénz, meg az is, amit az első félévben kapott. Dehát a városi szövetkezetes igényesebb! (~d) Az első személyautó Szentesen Kiss Kendi Ferenc a szentesi szövetkezetnek kezdettől fogva becsületes dolgozója. Mint gépkocsivezető, ha a szükség úgy kívánta, éjjel is a volán mögé ült, hogy a szövetkezetet egyre nagyobb eredményekhez segítse. Szorgalmas munkájáért illő jutalomban részesült. Tavaly 27 580 korona készpénzt és 27 mázsa búzát vitt haza. A szövetkezetben eltelt évek alatt neki és családjának mindenük megvan, amire csak szükségük van. Kiss Kendi Ferencék személyautóra vágytak. A családi tanács egyhangú hozzájárulása után benyújtották kérelmüket. Reményteljes várakozás után kérelmük kedvező elintézést nyert: a napokban megkapták az új Spartak személykocsit. A Kiss Kendi család álma ezzel valóra vált. Amire a régi rendszerben még csak gondolni sem mertek, ma valóság lett. Ha Szentes utcáján végigrobog az új kocsi, igen sok nézője akad. A szövetkezetesek örömtől csillogó szemekkel kísérik. Igen, mert ma még ez az első, de holnap vagy holnapután soron követheti a többi is. Erre megvan minden lehetőség. A szentesi szövetkezet egyike a királyhelmeci járás legjobbjainak, évről évre nagy léptekkel halad a jobb, a boldogabb holnap felé. - kl meg a szenet, hiszen nemegyszer csak 30 — 40 cm-es szénréteget rejt magában a föld, s ami a szenet körülveszi, az csak értéktelen kőréteg. De kell a szén, kell a villamos áram, kell a meleg szoba. S aztán az is igaz, hogy a vékony réteggé üllepedett szén a legnagyobb kalória értékű. Aki világéletében nem volt bányában, az csak sejti, hogy bizony nehéz munkája van a bányásznak. Minden egyés kocsi szénért keményen meg kell dolgoznia, különösen itt a Hlubina-bányában Ostraván. És kézzel kellett. Mert hiába küldtek a bányának Donbasz-szénkombájnokat, meg -a többi bányagépeket, kitűnőek azok, csak nem ebbe a bányába valók. Nem tudják őket használni. Nem, mert az alig 40 centiméteres szénrétegben egyszerűen nem férnek el, nem lehet velük megközelíteni a szenet. Ügy látszott, megmarad továbbra is a lapát, meg a többi kéziszerszám. De csak látszott, mert a valóságban másként történt. Biztosan volt olyan bányász a Hlubina-bányában, aki így gondolkodott. Mondom — gondolkodott, valamikor 1949-ben. Mert valóban kellemetlen dolog az, ha valakinek gyalogolnia kell, más meg motorkerékpáron, vagy autón jár. Ilyenkor mindenkiben berzenkedik egy jó adag „irigység". A bányában sokféle ember dolgozik. Volt olyan is, aki eljött ide brigádra, meglátta a helyzetet, azután „angolosan távozott". De vannak olyanok is, sokkal többen, mint az előbbiek, akik egészen másként cselekedtek. Elmentek a többi bányába, ahol már üzembehelyezték a nemrég érkezett kombájnokat, nézegették a gépeket és tanultak. Megnézték, milyen gépelemeket tudnának az ő sovány szénrétegű bányájukban felhasználni. Az egyszerű technikusok a mérnökökkel együtt megalakították az üzemi géptervező csoportot. A mérnöknek vagy a technikusnak is nagyon rosszul esett nézni, hogy még ma is szinte teljesen úgy dolgoznak a bányászok, mint azelőtt. A magasabb technikai képzettséggel rendelkező mérnökök megtanították a vájárokat, hogyan kell a könyvvel bánni, hogyan tudják elméletileg is hasznosítani gyakorlati tudásukat Végül megszületett munkájuk gyümölcse. A szénkombájnt a bányáról nevezték el - a Hlubiňák nevet kapta. A tervezőmunkaközösség élén Mikeska technikus állt. Bauer meg Zeller elvtársak azonban csak egyszerű bányászok, mégis ők végezték az előállítási munkák oroszlánrészét. Mielőtt munkába fogtak volna, mindig összeültek, tanácskoztak, kiegészítették egymás tudását, tehát nem véletlenül született meg a Hlubiňák, hanem türelmes munka eredményeként. Ennek a gépnek is, mint általában mindennek, ami új, vannak gyenge oldalai. Az egyes alkatrészeket szeretnék az eddiginél minél egyszerűbben megoldani, mert az egyszerűség talán sehol sem olyan fontos követelmény, mint éppen a bányagépeknél. Hisz üzemzavar esetén sokkal körülményesebb a javítás, mint a föld felszínén. A munka legfontosabb részét azonban már elvégezték a Hlubiňák tervezői. A kombájn működik, fejti a szenet, alig bírja a futószalag elszállítani. A bánya másik teljesen újrendszeAz általuk épített szénréselőnek az az előnye, hogy a gépkezelő a mellékfolyosóról irányíthatja a gépet, tehát a munkakörülmények megjavultak ott, ahol bevezették ezt a gépet. A réselő külső oldalára szerelt fogak fellazítják a szenet, egy A Hlubina-bányában az alacsony szénréteg fejtését távirányítású berendezéssel végzik. kaparókészülék beleforgatja azt egy tartályszerű berendezésbe, amelyből a szén közvetlenül a szállítóberendezésre kerül. Ennél a gépnél már megtalálhatjuk az előbb említett követelményt: az egyszerűséget. A legvékonyabb szénrétegek kiaknázásánál bevezették a vízzel való fejtést. Ahol eddig fejtésre gondolni sem lehetett, ott ma a szenet 60 atmoszféra nyomású vlzsugárral lazítják. Az úgynevezett hidromonitor kezelése nagyon egyszerű. Legnagyobb előnye, hogy a bányagázok nagy koncentrálódása esetén sem veszélyes a fejtés. A felhasznált vizet másodszor is fel lehet használni a szénnek a szállítóberendezéshez való közelítésére. A bánya szükségleteinek megfelelő hidromonitort Mikeska technikus és Blinka mérnök készítették. Az ostrava-karvinái szénmedence egyik legnehezebben kiaknázható üzemében, a Hlubina-bányában elérték azt, amiről 5—6 éve talán még álmodni sem mertek volna. A szénfejtés 30 százalékát kombájnnal, 20 százalékát vízzel, 20 százalékát pedig különféle maguk szerkesztette réselőgépekkel végzik. A fejtésnek csak 30 százaléka vár már kézierőre. E 30 százalékot a jövőben a lehető legalacsonyabbra szeretnék csökkenteni. A további gépesítésnek megvan minden feltétele, mert a Tüzelőanyagügyi Minisztérium állandóan szem előtt tartja a bányákban előforduló hasznos újításokat, s évente sok milliót áldoz a bányászok munkájának könnyebbé tételére. A Hlubina-bánya köztársaságunk minden hasonló üzemének példát mutat. Az itteni dolgozók bebizonyították, hogy egyedül csak rajtuk múlik, mikor tehetik múzeumba az utolsó la•pátot, vagy csákányt. Csakis a bányászok kezdeményezésétől függ, hogy milyen mértékben könnyítik meg ezt a régen oly nehéznek hitt munkát. A Hlubina-bánya dolgozói a legnehezebb munkakörülmények között is bebizonyították ezt. K. Tóth Mihály "]M"ozgalmas most az -L*1 élet az egységes földmüvesszövetkezetekben. Készülnek az évzáró közgyűlésekre, amelyeken az egész évi munkát fogják értékelni és a szövetkezeti tagságnak szétosztani a gazdálkodás eredményeit, a részesedést a munkaegységek után. Ahol jól gazdálkodtak, megvan a derűlátás, az öröm a jó eredmények felett. A tagság több szövetkezetben már mérlegelli, hogy a részesedéssel hogyan fog gazdálkodni, mit vesznek a pénzért, hogyan helyezik el azt. így gondolkoznak, mérlegelnek a kalondai szövetkezetesek is, akik úgy döntöttek, hogy az 1957es munkaegységekre járó részesedésüket teljes egészében az Állami Takarékpénztár betétkönyveibe helyezik, "s a „Takarékosságoddal a haza, a családod és a magad javát szolgálod!" jelszóval a loTakarékossági versenyt indítottak a kalondaiak sonci és a poltári járások valamennyi szövetkezetét takarékossági versenyre hívták ki. A kalondaiak e felhívásokat azzal indokolják, hogy a jó gazda nemcsak a családjának és magának takarékoskodik, de azzal, hogy pénzét betétkönyvre helyezi, elősegíti népgazdaságunk, s ezzel mezőgazdaságunk fejlődését Is. A kalondaiak felhívása már az első napokban nagy visszhangra talált a szövetkezetekben. A nagyfalusi, maškovai, uderinai, poltári, ponďeloki, České Brezov-i, hradištei szövetkezeti tagság úgy döntött, hogy a részesedést teljes egészében betétkönyvekre helyezik. A selcei, miksi, mulyadi podrečanyi, vidinai, pinci, apátfalvi, lónyabányai szövetkezetesek 80 -90 százalékban kívánják betétkönyvre helyezni a zárszámadáskor kapott pénzösszeget Várható, hogy a kalondai szövetkezet felhívása alapján a losonci és a poltári járás valamennyi szövetkezete - ahol részesedéskifizetés lesz — részt vesz a versenyben. A verseny során a két járás mellett az egyes szövetkezetek Is versenyben állanak s eredményeiket a szövetkezetek járási konferenciáján értékelik majd ki. A győztesek a vándorzászló mellett — amelyet eddig két fzben már a poltári járás nyert meg — még nyereménybetétkönyvet is kapnak. Ezzel a két járásban a részesedést betétkönyv formájában fizetik majd ki a tagságnak, ahonnan aztán mindenki szükség szerint kiveheti a pénzét. További jelentősége is van a kalondaiak felhívásának: megkönnyíti a pénzzel való manipulálást. A szövetkezetek vezetőinek így nem kell a több ezer koronát készpénzben kivenniök az állami bankból, számolni és borítékolni minden egyes tag részére, hanem csak átveszik az Állami Takarékpénztártól a betétkönyveket, amelyeket készpénz helyett osztanak ki a tagság közt. J

ól jár a tagság is, mert nem kell számolnia a pénzt s azt otthon dugdosnia és a betétkönyvekre elhelyezett pénzUkért kamatot is kapnak, s amikor szükség lesz a pénzre, bármikor igénybe vehetik. Sólyom László, Losonc tJJ SZO 5 6 1958. január 15,