Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-30 / 30. szám, csütörtök

A Lidércfény rádiúbemutatúja A Csehszlovák Rádió magyar osztályának az a tiszteletre méltó vállalkozása, hogy rendszeresen bemutatja a hazai magyar szerzők színműveit, úttörő munka jellegével bír, mert tág lehetőségeket biztosít a hazai magyar drámairodalom fejlődésének. Igazolja ezt Dávid Teréz Lidércfény című drámájának vasárnapi rádióbemutatója. Noha Dávid Teréz neFlóra, ez a gőgös úrinő, aki halálos fagyot áraszt maga körül tisztán megjelenésével, a Lidércfény oszlopa, vagy jobban mondva ragyogóan megrajzolt alakja. Noha szerepe passzívnak hat, mégis alapos megfontolás után az ember rájön, hogy minden szerencsétlenségnek, ami e darabban történik, ő az értelmi szerzője. Márpedig a színmű cselekménye a szerencsétlenségek lánve az utóbbi hónapokban gyakran j colatôbôl áll. Amint Tilda Tamással megismerkedik, első látásra nagy szerelem fejlődik ki a sógor és a sógornő között. Ez a szerelem, mint minden mozzanata ennek a műnek, alaposan meg van indokolva, és aki majd látja a színpadon, az rájön, hogy ez másként nem is történhetett volna. Ismételjük, rájön, mert a cselekmény annyira magéval ragadó hogy az embernek nincs nagyon ideje a saját fejével gondolkodni. Az egész színmű az első jelenettől az utolsóig pátosszal és fájdalommal zsúfolt. A műben egyébként bámulatra méltó mesteri fogások is vannak. E fogások oly kitűnően vannak beépítve a cselekménybe, akár a tégla a ház falába. így például a tízperces beszélgetés Tilda és Tamás között, amely idő alatt bevallják egymásnak szerelmüket, a mű legizgalmasabb jelenetei közé tartozik, és az ember később habozás nélkül azt is elfogadja, hogy Tildának Tamással hét év alatt csak egyszer volt viszonya. Az indokolás az, hogy gyereket akart tőle, noha az egész műből kiderül, hogy Tilda akkor is szerette volna Tamást, ha a gyermek soha meg nem születik. Ez a látszólagos ellentét azonban eltörpül, öszszezsugorodik a szerző mondanivalójának összegezése mellett. Az összegezést a szerző Tilda szájába adja, és ez így hangzik: „Tűz a vízzel, ég a földdel nem keveredhet ... földrengés van abból... ember-halál van abből..." ami azt jelenti, paraszt a földbirtokossal soha egyezségre nem juthat s ha mégis egyezségre jút, aKkor egészen biztos, hogy szíjat hasogatnak a paraszt eleven bőréből. Ez az ára. Ez a Lidércfény végső kicsengése, a cselekmény, a szerencsétlenségek sorozata, - -a boldogtalanság légköre ezt bizonyltja. A summázás megdönthetetlen igazságnak hat, noha az emberben felmerül a kérdés... ha így van ... akkor Tilda és Tamás között hogyan fejlődhet ki olyan nagy szerelem, hisz Tamás, noha igen rokonszenves ember, de mégiscsak földbirtokos. Nos, ez az ellentét csak látszólagos. A mű végső összegezése akkor is helytáll, ha Tilda történetesen Feri helyett Tamással ismerkedik meg, mint nőtlen emberrel és öszszeházasodik vele. Tilda akkor sem lett volna boldogabb, mert nyílt, bukkant fel dicsérő jelzőkkel sajtónk kultúrrovatainak hasábjain, az olvasó számára pusztán ígéretet jelentett; most azonban, a vasárnapi rádiőbemutató óta ez a név tartalommal telítődött meg. A Csehszlovák Rádió magyar osztálya Dávid Terézt e bemutatóval szerzővé avatta. Aki meghallgatta a Lidércfény bemutatóját, — és bizonyéra sokan hallgatták — meggyőződhetett arról, hogy eltérően a kezdő szerző tétovázásától, Dávid Teréz mondanivalója határozott és meggyőzően hat. A Lidércfény drámai cselekményének felépítésélten egyetlen komoly rés, vagy törés nem fedezhető fel. Az események láncszemei szervesen kapcsolódnak egymásba. A rádióbemutató alatt a hallgató megfeledkezett arról, hogy itt egy kezdő író avatnak fel, a dráma alakjai megelevenedtek, harcoltak, szenvedtek, azt tették, amit jellemükből kifolyólag tenniök kellett. Magatartásuk törvényszerűen hatott, és az embernek az volt a benyomása, hogy még azokat a kereteket is . szétfeszíti, amit a szerző eléjük állított. No de hadd mondjuk el nagyjában, mi történik a Lidércfényben, amelynek minden jelenete annyira telítve van a drámai feszültséggel, hogy e sorok íróját is zavarba hozza, amikor a dráma magvát boncolni,' elemezni akarja. Arról van benne szó, hogy Tilda, a parasztszármazású érettségizett ápolónő a korházban megismerkedik Ferivel, az egykori földbirtokos részeges fiával, aki elvonó kúrára került oda. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lesz. Feri egyébként özvegy ember és első feleségétől egy nyomorék" kislánykája van. Az esküvő után a fiatalok dolgozni mennek Feri egykori 1200 holdas földbirtokára, ahol sógora Tamás, egy növénynemesítő intézet vezetője. Tamás felesége Flóra, Feri nővére gőgös földbirtokos ivadék, az egykori 1200 holdas államosított birtokot ma is a magáénak tekinti, a szívében hordozza ezt a nagy vagyont, és ezért minden szava gőgtől és keserűségtől bűzlik. Ha szavainak történetesen súlya lenne, mint a kőnek, akkor egészen biztos, hogy minden idegen ember elpusztulna körülötte a súlyos ütésektől. meghalt Dr. Orbán Gábor főiskolai tanár Folyó hó 28-án, 75 éves korában Bratislavában tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Orbán Gábor főiskolai tanár. Dr. Orbán Gábor, mint kisparaszti síiílők gyermeke, küzdelmesen végezte el középiskolai és főiskolai tanulmányait. 1907-ben került a bratislavai gimnáziumhoz, mint latin-magyar szakos tanár. Tavaly töltötte be félszázados áldásos nevelői és tanítói működését. A felszabadulás óta a pedagógiai főiskola és a Komenský egyetem megbízott előadója, ahol finn-ugor összehasonlító nyelvészetet és nyelvtörténetet adott elő. Emellett sok tudományos művet és igen nagyszámú tankönyvet Irt a csehszlovákiai magyar tannyelvű elemi, közép- és főiskolák számára. Cikkei hazai és külföldi folyóiratokban, valamint napilapokban — így az Új Szó hasábjain is — nagy számban jelentek meg, különösen a nyelvhelyesség, a jó magyarság köréből. Dr. Orbán Gábort szinte hihetetlen munkabírása — szó szerint írás közben érte a hirtelen halál —, érzéke a haladó eszmék, a korszerű módszerek iránt, pedagógiai munkájában a szigorú tudományosság és igazságosság jellemezték. Dr. Orbán Gábor tanár emlékét kegyelettel megőrzik mindazok, akik mint tanítványai, munkatársai és barátai hosszú, eredményben dús életében közvetlen kapcsolatba kerültek vele. HÍRES ÍRÓK SZOKÁSAI A sort tovább folytathatnók, de annyi is elég, hogy láthassuk: nemcsak az igaz: ahány ház, annyi szokás, igaz az is: ahány író, annyiféle „munkamódszer". * * * Ibsen rendkívül pontos volt, sohasem sietett. Némelyik darabján két évig dolgozott. Addig javítgatta, változtatta, amíg egv szó sem maradt az eredetiből. íróasztala tele volt apró, fából faragott alakokkal, medvével, ördöggel, macskával. Mikor megkérdezték tőle, miért szereti ezeket, azt felelte: „Ez az én titkom". Carlyle híres volt rossz kéziratairól. Egyszer ezekkel a szavakkal adta át egy kéziratát türelmes titkárának: „Én nem tudok belőle értelmet kibetűzni, maga talán tud." * * * Walter Scott idősebb korában szembaja miatt nem tudott írni, hanem diktált, mégpedig olyan gyorsan. hogy íródeákja alig tudta követni. * » » Dumas Sándor (ifj.) íróasztalán halomban álltak a különféle színű papírok. Mindennap más színű papírra írt. egyenes jelleme, — tettei minden következményeit vállalni tudja és akarja, — ellentétbe került volna Tamás úri magatartásával, aki a döntő pillanatban — öngyilkosság árán ugyan — gyáván megfutamodik. A Lidércfény színpadi mű. Szerzője a színpadra szánta, ez minden mozzanatából kiderül, ezért igen komoly feladat elé állította a Csehszlovák Rádió magyar osztályának színiegyüttesét. Az együttes feladatát mégis kitűnően elvégezte. Ezúttal főleg Soldin Ilonát Tilda szerepében és Nagy Jenőt Tamás alakításában kell kiemelni. Rajtuk kívül Tanka Dóra kitűnően állta meg a helyét Flóra szerepének eljátszásában, továbbá Koreň Branislav játéka tette hitelessé Feri nehéz, összetett figuráját. Hasonlóképp kitűnően érzékeltette Monoszlői Éva Anikót, az elkényeztetett úrilányt. A többi szereplő is dicséretet érdemel. Alakításukkal egyöntetűen szolgálták a Csehszlovák Rádió magyar osztályának úttörő munkáját. Ez az úttörő munka bizonyára rövidesen meghozza a maga gyümölcsét. Példa rá maga Dávid Teréz, aki, amióta a Területi Színház elfogadta előadásra darabját, újabb két színművet írt. Tehát tisztán az a tény, hogy elfogadták a müvét, serkentőleg, termékenyítőleg hatott munkásságára. A Csehszlovák Rádió magyar osztályának kezdeményezése serkentőleg fog hatni egész drámairodalmunk fejlődésére. Szabó Béla. Ady, József Attila, Bartók és Kodály-est Bratislavában A forradalmi magyar költészet sa után a két nép kultúráját is köés az új magyar zene estjére gyűl- zelebb hozták egymáshoz. Akik jetek össze Bratislava dolgozói ja- len voltak hétfőn este a forradalmi nuár 27-én. oénteken a Hviezdoslav magyar költészet és az új magyar Színházban. Szép számban tisztelettel adóztak az utolsó évszázad legzene estjén, és József Attila, valamint Ady Endre költeményeinek nagyobb magyar költői és zeneköl- szlovák nyelvű szavalatán felhang tői: Ady Endre, József Attila, Bar- zott tapsorkánt hallották, azok tudtok Béla és a még ma is élő és hatják csak igazán, hogy ez a leialkotó Kodály Zoltán szellemi nagy- kesedés nemcsak a szlovák-magyar ságának. barátságnak szólott, de a szlovák Tulajdonképpen emlékest volt ez költészet és a szlovák előadóműa jól sikerült irodalmi és zenei est, vészét elismerésének és nagyrabehiszen az utolsó hónapokban volt csülésének jele volt egyben. ReAdy Endre születésének 80. évfor- méljük, hogy számos ilyen szlovákduíója, József Attila tragikus ha- magyar nyelvű rendezvény követi lálának húszéves emlékezete és még a hétfői művészi estet. Kodály Zoltán 75. születésnapja. A forradalmi magyar költészet Mégis masabb volt ez az est a és az új magyar zenei estjét dr. szokásos emlékesteknél. Mert itt Ján Poničan nyitotta meg. Utána nem álmodozó művészek rímekbe és dallamokba öntött vágyát idézEgri Viktor államdíjas író mondott ünnepi beszédet. Ismertette Ady gették az egybegyűltek, hanem a Endre és József Attila forradalmi harcos óriások vívódásainak diada- költészetét és egybekapcsolta az lát, az egymás mellett élő Duna új magyar zene, illetve két világrtlpnri nánolr mankál/nlárAr . - • . . .. ... _ . menti népek megbékülését ünne pelhették. Kellemes meglepetést okozott a kásságával. Como/f/-kLr nr ni I.Á^.Ü AX _ > >' < hírű megteremtőjének, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak munCsemadok és az írószövetség rendezésének azon újítása, hogy a művészi est keretébe szlovák nyelvű szavalatokat is beleiktattak. Mindent egybevetve a forradalmi magyar költészet és az új magyar zene hétfői estje mind rendezési újításával, mind műsorszámainak Mert nemcsak két egymás mellett összeválogatásával és azok művészi elő nep baratságát hangsúlyozták tolmácsolásával kiemelkedő eseki így Ady és József Attila szavai, mény.e volt a bratislavai kultúrhanem Jan Smrek művészi fordítá- életnek és még jobban megerősítetsaban Eva Kristinová, Mikuláš Hu- te a magyar és a szlovák nép köba, Martin Gregor és Branislav zötti immár eltéphetetlen kapcsoKoren, a Szlovák Nemzeti Színház latot, művészeinek gyönyörű tolmácsoláNeumann János. Néhány gondolat egy műfaj létjogosultságáról Kálmán-operett bemutatója az Üj Színpadon Kálmán Imre Montmartrei Ibolyájáról, a bratislavai Oj Színpad operettbemutatójáról szeretnék röviden véleményt mondani. Nem állhatom meg, hogy ne foglalkozzam részletesebben az operett kérdésével általában. Ügy hiszem, ez a probléma nálunk még nincs teljesen megoldva, kritikánk is nem egy esetben forró kásaként igyekszik kikerülni, s csak arra szorítkozik, hogy vagy kedvet szegő, vagy se hideg, se meleg szavakkal illeti egy-egy bemutató rendezését, alakításalt. Egyszóval: néhány, szinte állandóan telt ház előtt játszó operettszínpadunk és az eléggé gyakori műked sem panaszkodhatnak. A Szovjetunióban nem becsülik le e műfaj jelentőségét és megtalálták útját, módját annak, hogy az operettekkel is necsak szórakoztassák, hanem neveljék is a közönséget. Az operettnek ma ugyan nincsenek kimagasló alkotói és nem látjuk tisztán jövőjét, de ezzel szemben tény, hogyha nam is gyakran, de születnek új darabok. E^t tekintetbe kell vennünk, mert ezek már mai tartalommal telített operettek, amelyek ha zenei szempontból egyelőre nem is vehetik fel a versenyt az operett „•,1*1 . -j •" ,-;;-- nagyjaival, mégis tetszenek a közönségľvľ ľ, ľ l lf

k dacara ez a kóny- ne

k ^ utôbbi évek során s2l0vä

k ^ nyu mufa.i nálunk a megtűrt mostohatok operetteket játszó műkedvelőinek tevékenységére. Általában nem vagyunk az operettek játszása ellen. A jól kiválasztott és színvonalasan játszott operett javunkat szolgálja. Ellene vagyunk az értéktelen, ízlésferdltő giccsek bemutatásának és annak, hogy a színjátsz'ó csoportok erejüket messze meghaladó feladatokra vállalkozzanak. Nem zárkóztunk el a Montmartrei ibolya bemutatója elől sem. Pedig ez a Kálmán-operett nem annyira gazdag ismert dallamokban, mint más müvei, pl. a Csárgyermekhez hasonlítható. Persze, ez az általánosítás kissé biceg, mert más a helyzet e téren a cseh országrészekben, ahol az operettnek nincsenek úgyszólván semmiféle hagyományai és a közönség mentalitása is más, mint Szlovákiában. De magában Szlovákiában is más a helyzet a fővárosban és más a járási székhelyeken, a falvakon. Míg a bratislavai Oj Színpad műsora különféle okokból eléggé vérszegény, addig vidéken gyakran még ott is operettet akarnak játszani és játszanak ls, ahol egy-két szál vonós az egész „zenekar" és az énekesek felkészültsége szinte a nullával egyenlő. Tehát az operettet olyan értelemben mondhatjuk mostohagyermeknek, hogy élete útját nem tudjuk kellőképpen megszabni és egyengetni, s így a gondos irányítás helyett ködös bizonytalanság, határozatlanság, ingadozás és habozás veszi körül e problémát. Még néhány évvel ezelőtt olyan irányzat uralkodott, amely az operettet általában elítélte, mint teljesen értéktelen, kispolgári műfajt, amelynek színpadjainkon nincs mit keresnie és a bonyolult kérdés radikális, végleges megoldását az operett elhallgattatásában látta. A fejlődés azóta már hatálytalanította az ilyen szélsőséges nézeteket, az operett él és népszerű. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a túlhaladott irányzat megszűnt létezni. Vannak azonban ma másfajta szélsőséges nézetek is, amelyek például egyes Csemadok színjátszó csoportok műsorterveiben jutnak kifejezésre, éspedig abban, T op^e^t

mS^

fN^

k

e"Indéľl Božena Hanáková (Violetta) Anton Baltó (Hervé), Karol V.ach (Delacszembeállítani az operettet a komolyabb r°

l

x> es Imrich Strelka (Murger) az operett egyik kedves jelenete„lí.PninM,-.! — ——«-—• - * • U műfajokkal, az operával, a drámával, ez ben. helytelen volna. Az emberek ízlése különféle. de nincs semmiféle ellentmondás rettszínpadon is több új művet mutattak abban, ha mondjuk az opera hű barátja be. így pl. Dusík és Braxatoris Fazekasszívesen elmegy egy-egy jó operettelö- bálját, amely a Színházi Aratás során Práadásra. És önmagában nem hiba — sőt flában is sikert aratott és Novák, valamint kedvező jelenség —, ha valaki a zenével Ferko katonai tárgyú operettjét. Magyarismerkedve, új zamatét ízlelgetve először országon több mint két esztendővel ezelőtt az operettnél, a könnyebb zenénél köt ki, láttam a Valahol Délen c. új és kétséghiszen ez megteremti a feltételét annak, telenül jó operettet, ami szintén arra hogy később mélyebbre behatoljon a ko- mutat, hogy kár volna 3Z operettet idő moly zene bűvös világába, megértse a előtt „elparentálni". (A Valahol Délen c. klasszikus zenét. Ha tehát az operettben operettet különben időközben Moszkvában nagyobb zenei és általános műveltség- is bemutatták és nagyon sok szovjet hez vezető lépcsőfokot látunk, akkor ki operettszínház műsorára tűzte.) kell mondanunk, hogy ma Is nem csekély Szóval — játsszunk operettet? Igen, szerepet tölthet be. Persze, hogy ez így játsszunk, de... De a már fentebb emiegyen, annak sok feltétele van. Elsősor- Htett eszmei-művészi kritérium mellett ban nem játszhatunk, vagy csak komoly arról sem szabad megfeledkezni, hogy az átdolgozás után olyan operetteket, ame- operett jó zenekart, jól éneklő színészeteknek tartalma, mondanivalója számunkra ket követel meg. Ahol ezt nem veszik teel fogadhatatlan, káros szemléiet hirdetője, kintetbe (és ez különösen falvainkon gyaTermészetesen a válogatás nem lehet me- kori jelenség), ott még a legjobb operettrev, nem állíthatunk fel olyan mércét, bői is — tragikomédia lesz. Mivel a • falu hogy a klasszikus, lényegében polgári ope- közönsége szereti az operettet, gondolkozrettek szocialista gondolatokat tartalmaz- ni kell azon, hogyan lehetne művészi enzanak. Az ilyen szélsőség elkerülése mel- gedmények nélkül kielégíteni ezt a klvánlett is számos nagy és főleg zenei szem- ságot. A megoldásnak több módja jöhet pontból értékes operett menthető át. számításba. Az egyik talán az, hogy a KoNem csekély meglepetésemre a Szov- máromi Magyar Területi Színház mellett jetunióban tanúja voltam annak, hogy az idővel alakulhatna egy falvakat látogató és operett ott lényegesen jelentősebb szere- főleg operettekre specializálódó színvopet játszik, mint nálunk. Nagyon sok az nalas együttes. operéttszínpad, állandóan műsoron vannak Néhány operettel kapcsolatos gondolat pl. Kálmán és Lehár operettjei és a körvonalazása után végül szólni kell arról színházak közönséghiányra semmi esetre is, hogyan tekintsünk a Csemadok-csopor(V. Pribil felvétele.) dáskirálynő, vagy a Marica grófnő. Mégis olyan zene ez, amelynek van varázsa, amely körülrepdesi a párizsi bohémtársaságot igen sokszor és sokféleképpen megírt, de mégis érdekes életét, elszórakoztat, s legalább az előadás tartamára feledtet minden mást. Az ilyen fajta kikapcsolódást az ember mindig örömmel fogadja. Az Oj Színpad fiatal gárdája, amelynek még sokat kell fejlődnie, hogy kiegyensúfyozott és az átlagot túlhaladó együttessé váljon, szívvel-lélekkel tanulta be szerepét Fr. Rell szakavatott rendezésével. Különösen a humoros szerepek alakitói: F. Kostelnlk (Spaghetti), J. Rózsival (Frapcatti) és J. Kuchár (Színházigazgató) tetszettek. De az egy-két hibától, és az általában gyengébb első felvonástól eltekintve, megnyerte a közönség szívét a kassai vendégszereplő, a finom, tiszta hangú B. Hanáková (Violetta), a fiatal, tehetséges K. Vlach (Delaeroix), a jóhangú E. Sálková (Ninon), a nagyon jól játszó L. Fecko (Franciois), és a többi szerep alakítója is. Végül meg kell emlékeznünk a zenekarról, amely Zd. Macháóek vezényletével jól oldotta meg feladatát. Hibája volt, hogy helyenként túlharsogta az énekszámokat. A balettcsoport, élén M. Vasilieva. Kordošová szólótáncosnővel ezúttal tudása javát nyúj.^it. totta. Gály Iván ÜJ SZO 7 ír 1958. január 30.