Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-30 / 30. szám, csütörtök

Indonézia gazdag kultúrájának egyiK gyöngyszeme a Bali szigeti táncosok művészete. A gazdaságilag fejlett országnak kötelessége támogatni a gyarmatosítás miatt elmaradt országokat V. Široký beszéde az indonéz parlamentben Dzsakarta (ČTK) — Viliam Široký miniszterelnök január 29-én az indonéz parlamentben beszédet mondott. Beszéde a többi között így hangzik: Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselő Drak! Engedjék meg, hogy őszinte köszönetet mondjak azért a magas megtiszteltetésért, amely azzal ért engem, hogy beszédet mondhatok az Indonéz Köztársaság parlamentjében. Szívesen teljesítem azt a feladatot, hogy tolmácsoljam önöknek a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése, kormánya és az egész csehszlovák nép békéjének, barátságának és együttműködésének üzenetét és forró testvéri üdvözleteit. Országainkat több ezer kilométernyi távolság választja el egymástól. Ennek ellenére azonban közel állónak érezzük magukat. Hasonló sorsban volt részünk. A közös sors, a múlt szenvedése és megpróbáltatásai hoznak egymáshoz közelebb bennünket. A második világháború után, országaink felszabadulása után kapcsolataink új, felsőbbrendű alapot kaptak közös harcunkkal az imperializmus intrikái ellen és országaink békéjéért és boldogságáért. Látogatásokat tettünk egymásnál, küldöttségek érkeztek hozzánk önöktől, láttuk az önök művészeit, üdvözölhettük körünkben az önök parlamenti küldöttségét. Öt napig éltünk az önök népe körében, láttuk táncaikat és hallottuk az önök zenéjét. Láttuk népművészeik remek alkotásait, megszemléltük az önök emlékműveit. Gyönyörű az önök országa. Egy nagy virágos kert. Az ember mindenütt az önök népének kezemunkáját látja. Nagyon jól tudjuk, hogy Indonézia függetlensége és az ország egysége szálka egyes imperialista erők szemében. Utunkon felháborodással olvastuk egyes országok jelentős személyiségeinek cinikus felhívását az önök országa egységének megbontására, szemérmetlen dicsőítésüket a gyarmatosítók politikájáról. Csehszlovákia népe elítél mindennemű kísérletet az Indonézia és más államok belügyeibe való beavatkozásra. Abból az elvből indulunk ki, hogy minden ország népének joga van a maga kezébe venni sorsa irányítását, problémái megoldását. Indonézia népe tudja, milyen úton haladjon és ehhez nincsen tanácsra szüksége. Elég erővel és tehetséggel rendelkezik, hogy megoldhassa országa valamenyi problémáját, nemzeti és állami érdekeivel, valamint a világbéke ügyének érdekével összhangban. Csehszlovákia azt a nézetet vallja, hogy a fontos problémák többsége mind ezen a területen, mind' a Közelés Közép-Kelet területén és más tájakon megoldást nyerne, ha a problémákat az imperialisták nem mesterségesen szőnék és tartanák felszínen. Hagyják abba az imperialisták a más államok ügyeibe való beavatkozást és nem kétséges, hogy a nemzetek megtalálják a békéhez, a íellendüléshez, a barátsághoz és együttműködéshez .vezető utat. Csehszlovákia teljes mértékben elismeri Indonézia jogát Nyugat-Iriánra, sőt teljes mértékben támogatja igényeit e területre. A történelem azt mutatja, hogy már régen, mielőtt a gyarmatosítók betörtek volna az idonéziai szigetcsoportra, Nyugat-Irián szoros egységet alkotott Indonéziával. Egyébként a gyarmati uralom alatt is egyetlen közigazgatási egységet képezett Indonézia, beleértve Nyugat-Iriánt is. Nem fér kétség ahhoz, hogy a Nyugat-Irián feletti idegen uralom az erőszakos gyarmatosító uralom csökevénye, amelynek nincs létjogosultsága. A gyarmatosítás súlyos örökségeinek egyike az a tény, hogy azok a nemzetek, amelyek uralma alatt sínylődtek, elmaradtak gazdasági fejlődésükben a többi államok mögött. Tanúi vagyunk e nemzetek áldozatkész erőfeszítésének, hogy leküzdjék ezt a kedvezőtlen állapotot és kiépítsék a maguk gazdasági életét, szabadságuk és függetlenségük ügyét a gazdasági függetlenség szilárd alapjaira állítsák. Csehszlovákia azt a nézetet vallja, hogy a fejlett gazdasággal rendelkező országok kötelessége támogatni a gyarmatosítás gazdasági örökségének kiküszöbölésére irányuló ezen erőfeszítést. Csehszlovákia abból indul ki, hogy az egyes országok támogatásának a másik fél egyenjogúsága elvének, jogai és érdekei tiszteletbentartásának legszigorúbb betartásán kell alapulnia. Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselő urak! Dr. Szukarno, az önök köztársasági elnöke csehszlovákiai látogatása során a mi álláspontunkkal megegyezően utalt arra, hogy harcunk még nem ért véget, mert „a világbéke még nem olyan való tény, mint amilyennek kellene lennie". Még vannak imperialista erők a világon, amelyek versenyeznek a fegyverkezésben, támadó tömböket tákolnak össze, atom- és rakétatámaszpontokat építenek idegen országokban és a támadó atomháborút készítik elő. Nincs nagyobb feladat az emberiség és valamennyi nemzet számára, mint a békeharc. Ez történelmi jelentőségű feladat, amelynek teljesítésétől milliók élete, egész országok sorsa függ. Az ember • a legutóbbi években nagy. győzelmet aratott a természet felett. Megszerzi titkait, feltárja rejtett erőit. Sziklaszilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy az embernek, a nemzeteknek hatalmában van, hogy győzzenek azon erők felett, amelyek e találmányokat pusztításra akarják használni. Csehszlovákia azon a nézeten van, hogy a legkomolyabb nemzetközi problémák már megértek, mint az a gyümölcs, amely leszedésre vár. A tömegpusztító fegyverek ' használata és gyártása betiltásának, a kísérleti robbantások beszüntetésének kérdéseiben, a leszerelés alapvető problémáiban, a békés egymás mellett élés kérdésében, az öt elv alapján az emberiség többsége nézetének olyan elvi egyöntetűsége uralkodik, hogy meg lehet valósítani azok megoldását. Múlhatatlanul szükséges, hogy valamennyi államférfi tiszteletben tartsa népei követelésének és vágyainak szózatát és hogy odahasson, jöjjön létre a nemzetközi értekezlet a legmagasabb szinten, amely megoldaná a jelenlegi helyzet fő kérdéseit az egész világon. A világ egyes országai között jelentős politikai, gazdasági éš ideológiai különbségek vannak. Amíg egyes imperialista országok politikájukat arra építik, hogy más országokija rákényszerítik akaratukat, fenyeget a háború veszedelme. Csehszlovákia következetesen abból indul ki, hogy a társadalmi rendszerek, az ideológia különbözősége nem képezhet akadályt az államok közötti kapcsolatok és baráti együttműködés terén. Ezen az elven alapulnak országaink kölcsönös kapcsolatai is. Látogatásunk lassan véget ér. örömünkre szolgál, hogy ez a látogatás országaink további közeledésére, barátságunk és békeharcunk további megszilárdítására vezetett. Szívünk mélyéből kívánjuk az egész indonéz népnek országa boldogságát és felvirágoztatását és békéjét. Éljen és virágozzon az Indonéz Köztársaság ! Éljen szép és szorgalmas népe! Örökké éljen az indonéz-csehszlovák barátság! Az imperializmus elleni harcnak az utóbbi hetekben két gyújtópontja alakult ki. Az egyik DélkeletÁzsiában, ahol az indonéziai nép kezdte meg a volt gyarmatosítók gazdasági pozícióinak felszámolását, a másik Dél-Amerikában, az USA monopóliumoknak „házi kontinensén", ahol épp a legfontosabb ponton, Venezuelában mozdult meg a nép az idegen monopóliumok ellen. A két harc távol egymástól, különböző feltételek mellett, különböző eszközökkel, de egy céllal: az imperializmus ellen folyik. A csehszlovák kormányküldöttség Široký miniszterelnökkel \ az élén e napokban délkelet-ázsiai útjának India után legfontosabb állomására, Indonéziába érkezett. Az Indiai- és a Csendes-óceán között, fontos stratégiai helyen fekvő szigetország jelenleg az imperialistaellenes harc előretolt bástyája, ahol igen éles formában ütköznek össze a gyarmati elnyomás elleh szívósan küzdő nemzeti erők és az ország gazdaságát kizsákmányoló külföldi monopolisták érdekei. Indonézia előtt, amely súlyos és véres harcokban alig egy évtizede vívta ki politikai függetlenségét, most az a nagy és rendkívül bonyolult feladat áll, hogy az ország gazdaságát függetlenítse a külföldi monopóliumoktól. Az indonéz gazdaság kulcspozíciói a nemrégi időig még úgyszólván teljesen a külföldi monopoltőke kezében voltak. A nyngati hatalmak tőkeberuházásai Indonéziában csaknem kétmilliárd dollárt tettek ki. amelyek túlnyomó része, 70 százaléka a hollandoké volt. Holland tőkések kezében volt a kaucsuk, a cin, kőolaj, a cement, a festőanyagok termelése, a textilipar és a cukorgyártás. A többi külföldi beruházások Csaknem kizárólag az amerikai és angol monopolisták zsebét duzzasztották. Az a tény, hogy a külföldi monopóliumok tartották kezükben az ország politikai felszabadulása után is az indonéz gazdaság legfontosabb pozícióit, az ország gazdasági függetlenségét illuzórikussá tette. Ennek a 'gazdasági gyarmati rendszernek következményei: a feldolgozó ipar fejletlensége, valamennyi többi iparág technikai elmaradottsága, a mezőgazdaság primitív módszerei és mindennek következtében természetesen a lakosság rendkívül alacsony életszínvonala. Mivel a külföldi tőkeberuházások tizenegyszeresen meghaladták a nemzeti beruházásokat és a gyarmatosítók évente csaknem másfél milliárd dollár nyereséget zsebeltek be, vagyis akkora összeget, amely kb. megfelel az Indonéz Köztársaság állami költségvetésének — lehetővé vált a külföldi tőkéseknek, hogy az országnak nemcsak gazdasági, hanem politikai életére továbbra is erős nyomást gyakoroljanak. Ez a helyzet természetesen egyre határozottabb és céltudatosabb formát öltő ellenállást váltott ki az indonéz nép tömegei körében. Egyre jobban erősödnek azok a politikai pártok, amelyek a politikai függetlenség mellett az ország gazdasági függetlenségének kivívását is követelik, sőt — Indonézia Kommunista Pártja az egész kizsákmányoló rendszer megszüntetését követeli. Természetesen a hazai burzsoázia látja e veszélyt és ezért egy része inkább hajlandó megegyezni a holland és az amerikai imperializmussal, csakhogy megtarthassa húsos fazekait. Ez a három irányzat vetélkedett a legutóbbi parlamenti választásokon is, amikor a kommunista párt több mint hatmillió szavazatot kapott. A nemrégen lezajlott részleges választásokon a párt újra erősen előretört. Az ország következetesen imperialistaellenes erői nemrég a holland gazdasági pozíciók jelentős részét állami ellenőrzésbe vették. Az ország gazdasági és így végeredményben politikai függetlenségéért folyó harcban jelentős szerepe van annak a gazdasági segítségnek, melyet a szocialista tábor országai, elsősorban a Szovjetunió nyújtanak Indonéziának. Ez az önzetlen, minden politikai feltételtől mentes segítség lehetővé teszi, hogy az ország gazdaságát mindjobban függetlenítsek a külföldi monopolista befolyásoktól és erős, saját nemzeti gazdaságot építsenek fel. Ebben nem csekély szerepet játszik hazánk is, amely fejlett iparával támogatja Indonézia gazdaságának kiépítésére irányuló törekvéseit. A csehszlovák kormányküldöttség jelenlegi látogatása még jobban elmélyíti hazánk kapcsolatait az önálló, szabad gazdasági fejlődés útján egyre erélyesebben haladó Indonéziával. Teljesen más feltételek között folyik az imperializmus elleni harc Közép- és Dél-Amerikában általában s a jelen pillanatban Venezuelában és Kuba szigetén különösképpen. Közép- és Dél-Amerika — röviden Latin-Amerika - a XV. és XVI. század folyamán az európai gyarmatosítók kezére került. Elsősorban a spanyolok és a portugálok foglalják el az óriási területet. A gyarmati kizsákmányolás uralkodó formája a nagybirtok lett, amelynek megművelésére milliószámra szállították- évszázadokon át a szerencsétlen négereket Afrikából. A XIX. század első felében nemzeti felszabadító harcok és forradalmak zajlanak le egész Latin-Amerikában, amelyeket - Észak-Amerikával ellentétben - itt a nagybirtokos nemesség vezetett. A gyarmatok kivívják függetlenségüket s vagy harminc nemzeti állam alakul, de a nagybirtok uralkodó helyzete az egész földrészen továbbra is megmarad. A parasztság, amely Latin-Amerika lakosságának háromnegyed részét képezi, a földnek alig egy tizedét tartja kezében. Brazíliában — amelynek területe majdnem akkora, mint egész Európáé - a föld 82 százaléka nagybirtokosok kezén van. Az olcsó munkaerő, a szállítási eszközök hiánya fékezi a belterjes gazdálkodás beve- . j„Jlmenez a megbuktatott venezuelai diktátor zetését, amiért is Latin-Amerika mezőgazdaságának nagy része elmaradt, s az ipar is alig fejlődött. A korszerű gyarmatosítás folyamatát, az elmaradt mezőgazdaságú, ipar nélküli, de gazdag nyersanyagokkal rendelkező latin-amerikai államok fokozatos gazdasági „áthatásának" politikáját a múlt század végén AngA magyar országgyűlés jóváhagyta a kormány átalakítását A magyar országgyűlés január 28-án délelőtt folytatta a miniszterelnök beszámolója feletti vitát. Valamennyi felszólaló teljes bizalmát fejezte ki a forradalmi munkásparasztkormánynak és egyetértett bel- és külpolitikájával. A vitát ezután Kádár János foglalta össze. A nemzetközi munkásmozgalom alapvető kérdése — mondotta —, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok iránti viszony. A magyar-szovjet barátság nemcsak fennáll, hanem a súlyos próbák után még jobban megszilárdult. Kijelentette továbbá, hogy a magyar közvélemény örömmel fogadta a Szovjetunió békekezdeményezését és a szovjet hadsereg létszámának további csökkentését, beleszámítva a Magyarországon tartózkodó haderők létszámának 17 ezer fővel való leszállítását. Ezzel kapcsolatban hálás köszönetet mondott a szovjet hadseregnek, amelynek tagjai 1945-ben Magyarországot felszabadították a hitleri fasizmus alól és 1956-ban ismét vériiket ontották a Magyar Népköztársaságért. Ezután a magyar kormányban javasolt változtatásokkal foglalkozott. Nagyra értékelte Münnich Ferenc érdemeit a magyarországi és nemzetközi munkásmozgalomban. 1956 októberében, az ellenforradalom idején Münnich Ferenc az elsők között volt, aki határozottan követelte, hogy az árulókat zárják ki és új kormányt alakítsanak. A magyar országgyűlés képviselői egyhangúlag jóváhagyták a Magyar Népköztársaság elnökségének a kormány átalakítására vonatkozó javaslatát. Dobi Istvánnak, az Elnökség elnökének jelenlétében január 28-án délután az országház épületében letette az Ünnepélyes esküt dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-parasztkormány miniszterelnöke, Apró Antal, a miniszterelnök első helyettese, Kádár János és Kállai Gyula államminiszterek, valamint Benke Valéria, a művelődési ügyek új minisztere. A képviselők ezután meghallgatták Kiss Árpádnak, az Állami Tervhivatal elnökének a népgazdaságfejlesztés 1958. évi terve javaslatáról szóló jelentését. Kiss hangsúlyozta, hogy az ellenforradalom után a konszolidáció gyorsabban haladt, mint eredetileg feltételezték és hogy a gazdasági sikerek egyúttal politikai sikereket is jelentenek, ami arról tanúskodik, hogy a nép teljes mértékben támogatja kormányát. A nemzeti vagyonnak az 1958. évi terv javaslata szerint az 1950. évhez Viszonyítva 4,3 százalékkal, a szocialista ipar termelésének 7,3 százalékkal és a mezőgazdasági termelésnek 4,6 százalékkal kell emelkednie. lia kezdi meg. Az angol tőke uralma az első világháború utáni években éri el tetőfokát, amikor az ezen a földrészen beruházott angol tőke összege meghaladta az egymilliárd fontot. Lassan azonban a még hatalmasabb amerikai monopóliumok veszik át a vezető szerepet, eleinte főleg a kőolajtermelésben. Az USA,, monopóliumai a második világháború' folyamán egyaránt kiszorítják az addig uralkodó angol és német tőkét. Jelenleg Latin-Amerikában több mint hatmilliárd dollár befektetett tőke hozza busás kamatait, ennek a felét Venezuelában. Az észak-amerikai monopóliumok ellenőrzik Latin-Amerika egész nyerstermelését: a kőolajon kívül kezükben van a bauxit (alumínium), réz, ólom, cin, nikkel, stb. termelése. De innen szereznek be potom áron számos mezőgazdasági terméket is, az amerikai banánmonopólium ennek csak egy kis ismert példája. Ök uralják e hatalmas földrész energiaforrásait és közlekedési vállalatait — egyszóval minden gazdasági kulcspozícióját. Ennek megfelelő a hasznuk is. Az USA monopóliuma az 1945 — 1952 között eltelt időben horribilis összeget, 5829 millió dollárt facsartak ki Latin-Amerika dolgozó népéből profitok formájában. Az USA monopóliumai a vásárolt nyersanyagok árát egyre jobban lenyomják, az iparcikkek árát viszont, amelyeket túlnyomóan ők szállítanak, egyre inkább emelik. Ennek a kettős fejlődésnek eredménye az a tény, hogy míg pl. Argentínának egy amerikai traktorért 1928-ban 47 tonna gabonát kellett adnia, addig 1947-ben hasonló traktorért már 110 tonna, 1950-ben pedig már 193 tonna gabona értékével kellett fizetnie. F.zt az iaazi eldorádót természetesen az amerikai imperialista politikusok minden eszközzel fenn akarják tartani A „minden eszközt" sző szerint kell érteni. E század első negyedében például nyíltan, ha kellett katonai erővel is beavatkoztak majdnem minden Latin-amerikai állam, különösen azonban Mexikó, Haiti, Kuba, Nicaragua, a Dominik Köztársaság, Honduras, Guatemala és Panama belpolitikai viszonyaiba A harmincas évek táján a „bunkós bot" politikája ugyan némileg enyhült, de csak átmenetileg. A második világháború után a haladó erők Latin-Amerikában lis bizonyos sikeret értek el, főleg Brazíliában, Chilében, Kubán, éá Guatemalában. Ez természetesen ismét fokozta az amerikai imperialista körök „éberségét" s iámét s egyre nyíltabban avatkoztak be fizetett ügynökeik révéin a dél-amerikai államok belügyeibe. Hosszú lenne felsorolni azt a számtalan államcsínyt, palotaforradalmat, amelyeket dollárral pénzelt „tábornokok" és más „diktátorielöltek" s valóságos diktátorok valósítottak meg kenyéradó gazdáik szolgálatában. Amint valamelvik ország kormánya nem teljesíti száz százalékra az USA monopóliumainak parancsait, azonnal veszélybe kerül. Elég, ha a mindenható „United Fruit Co." guatemalai nyílt, fegyveres intervenciójára utalunk a demokratikus Arbenz elnök és kormánya ellen, vagy ahogyan halálba kergették egy hatalmas ország, Brazília elnökét, Varoast, aki meg mert moccanni az amerikai monopóliumok érdekei ellen. Van természetesen Latin-Amerikában egy további erő is, amely befolyásolja, sőt sokszor már irányítja is az események menetét. Ez maga a dolgozó nép, amely egyre jobban megérti a népi Kína, újabban pedig Egyiptom és Indonézia harcának példáját. Nem lehet tudni, mennyiben vált a venezuelai diktátor „kellemetlenné" az amerikai monopolisták számára, sőt az is lehets'ges, hogy az amerikai olajmonopóliumok két csoportja harcolegymással a nagyobb koncért és Jiménez csak „rosszul helyezkedett". Ugyanakkor azonban a dolgozók is határozott követelésekkel, demokratikus jogok hangoztatásával, imperialistaellenes jelszavakkal lépnek fel szerte Venezuelában és veszélyeztetik az amerikai kőolajtársaságok helyzetét, pedig azoknak jelentősége — az arab országok politikai fejlődésére való tekintettel az Amerikai Egyesült Államok gazdasága szempontjából egyre nő. így kap közös értelmet és közös célt a Föld megannyi távoli pontján folyó imperializmus elleni harc, akár Jáva szigetének ültetvényein, akár Venezuela kőolajmezőin vagy bárhol másutt folyik is a közös ellenség: az imperializmus ellen, '(-cs-n) ŰJ" S70 1 •it 1958. január 30.